Amerikai Magyar Népszava, 1930. december (31. évfolyam, 335-365. szám)

1930-12-22 / 356. szám

2 Az Amerikai Magyar Népszava sajtóperének aktái, tanúvallomásai, perbeszédei és ítélete Hobek Henrik, a pittsburghi magyar konzulátusi kirendeltség vezetője a tanuszékben. Miért volt kénytelen a konzulátus Fáyt följelenteni? — Mit mondott Popovich Elsie Fáy montreali életéről? — Amikor a nő bérét kérte, Fáy Zoltán kidobta és följelentette őt A Fáy-per legfontosabb ta­núja Hobek Henrik, a pitts­­burghi magyar konzulátusi ki­­rendeltség vezetője volt. Késő délután került a sor vallomá­sára, amelyet feszült figyelem­mel hallgatott végig a tárgya­lás közönsége. Hobek Henrik vallomása nemcsak megerősítette azokat a vádakat, amelyeket az Ame­rikai Magyar Népszava inkri­minált cikke emelt Fáy ellen, hanem ennél jóval többet bizo­nyított. Elmondotta, hogy ren­geteg panasz érkezett be a Pittsburgh-­ magyar konzulá­tushoz Fáy ellen, akihez a sze­gény ügyes-bajos magyarok abban a friszemben fordultak, hogy ő a magyar konzul. Elő­adta Hobek Henrik, hogy vet­te fel a bányászok bérét Fáy, hogy vezette őket az orruknál fogva, hogy tett ellene feljelen­tést a konzulátus, hogy tette le helyette, a bailt Brasley pittsburghi ügyvéd, Fáy védő­je és hogy szökött meg Fáy Canadába, veszni hagyván Mr. Brasley pénzét. A montreali ügyről még töb­bet tudott mondani a tanú. Ő volt az, akinek a Fáy által fel­jelentett és deportált Popovich Elsie panaszkodott, hogy Fáy őt erkölcstelen életmódra kény­­szerítette és amikor szomorú foglalkozásának bérét követel­te tőle, Fáy kidobta őt. A tanút természetesen ke­resztkérdések alá fogta a pa­naszos ügyvédje, de Hobek néhány kérdésére élesen vágott vissza. Vallomását azzal fejez­te be Hobek Henrik, hogy Fáy még ma sem mer Pittsburgh­­ban mutatkozni, mert tudja, hogy ott nyomban letartóztat­nák. Hobek Henrik vallomása A következő tanú Hobek Henrik, a pittsburghi magyar konzulátus vezetője. Goldstein védő: Kérem mondja el, mit tud Fáy Zoltán­ról és pittsburghi dolgairól. Kreindler ügyvéd: Tiltako­zom a kérdés ellen. Nem tu­dom, hogy mi a célja ennek a kérdésnek. Goldstein védő: Megmondom ,innék. Ez a tanú hivatalos minőségben nyomozott Fáy dol­gai után és információit köz­vetve, vagy közvetlenül továb­bította az Amerikai Magyar Népszavának, amely az inkri­minált cikket ezekre a hivata­­talos adatokra alapította. Simpson biró: Elutasítom a panaszos tiltakozását. A kér­dés feltevését megengedem. Kreindler ügyvéd: Semmisé­gi panaszt jelentek be. Simpson biró: Tudomásul ve­szem. Hobek Henrik: 1912-ben szá­mos panasz érkezett be a kon­zulátushoz pittsburghi embe­rektől. ... Kreindler ügyvéd: Tiltako­zom ez ellen. A tanú itt azt mondja el, hogy harmadik sze­mélyek mit mondtak neki. Goldstein védő: Az ön tanú­ja, a panaszos, elmondta a bí­róság előtt, hogy »milyen be­szélgetéseket folytatott Buda­pesten és halott embereket is belevont ebbe az ügybe. Simpson bíró: A panaszos tanúvallomásában elment a legvégső határig. Minden kér­dés feltevését megengedtem a panaszosnak. Valóban halott emberekről is nyilatkozott. Ugyanolyan szabadságot enge­dek a vádlottnak, mint amilyet engedtem a panaszosnak. Meg vagyok róla győződve, hogy az igazságot szolgálom, amikor ennek az ügynek egész hátterét fel akarom tárni. A bíróság látni akarja, hogy az inkrimi­nált cikket jóhiszeműen közöl­­ték-e a vádlottak vagy rossz­indulatból és hogy a panaszos ellen intézett támadások alap­ja valóság volt-e vagy nem? Kreindler ügyvéd: Visszavo­nom a tiltakozást. Goldstein védő: Tessék foly­tatni, tanú úr. Fáy konzulnak adja ki magát Hobek Henrik: Egymásután jöttek az emberek a konzulá­tusra és panaszt tettek, hogy amikor a konzulátust keresték, a Grand Street és Fourth Ave­nue sarkán meglátták egy ki­rakatban a hivatalos magyar címert és azt hitték, hogy ott van a konzulátus. Bementek az irodába, elmondták ügyes­bajos dolgaikat Fáy Zoltánnak és társának. Egyszer bejött hozzám egy ember és elmondta, hogy be­ment Fáyhoz, akiről azt hitte, hogy ő a magyar konzul és ar­ra kérte, ,hogy vegye fel részé­re a munkabérét a Keystone Coal Company­tól. Másnap még két vagy három pittsburghi magyar jött hozzám és azt mondták, hogy arra kérték Fáyt, hogy kollektálja be a bé­rüket a Jamison Coal Compa­­nytól. Azóta három vagy négy hét elmúlt, mondták, talán még több is és képtelenek a pénzü­ket megkapni Fáytól. — Én erre vettem a kalapo­mat és lementem Fáy irodájá­ba. Azt mondtam Fáynak: “Nézze, Fáy úr, panaszok van­nak maga ellen. Kifizették ma­gának ezeknek a munkásoknak a bérét?” “Nem”, mondta Fáy “még nem kaptam meg a pénzt.” “Legyen szíves,” mon­dottam erre “Írjon megint, a bányásztársaságoknak és kérje a pénzt, mert az embereknek szükségük van rá.” Fáy ezt meg is ígérte. Erre azt mond­tam neki: “Ha tíz napon belül nem hallok magáról ebben az ügyben, akkor megint lejövök ide a bányászokkal.” “All right”, mondta Fáy. Ezzel el­mentem. Tíz nappal később a bányászok megint eljöttek a konzulátusra, megkérdezték tő­lem, ideadta-e Fáy már a pénzt. “Nem”, mondtam, “gye­rünk le megint Fáyhoz.” Erre megint lementünk Fáyhoz és Fáy megint azt mondta, hogy nem kapta meg a pénzt. Elsikkasztja a bányászok pénzét Nekem azonban ekkor már a zsebemben volt a bányatársa­ság levele, amelyben azt írták, hogy igenis már régen kifizet­ték a pénzt Fáynak, miután Fáy meghatalmazást íratott­­alá a bányászokkal. Erre azt mondtam Fáynak: “Nézze, Fáy ír, a bányatársaság azt írja ne semi, hogy kifizette már mag­gának a pénzt. A pénz itt van magánál. Hajlandó vagy nem hajlandó odaadni a bányászok bérét ?” Erre Fáy megint csak azt felelte, hogy nincs nála a pénz. Erre azt mondtam Fáy­nak: “Sajnálom, de akkor nem marad más hátra a számomra, minthogy elmegyek ezekkel az emberekkel a bírósághoz és fel­jelentést teszek maga ellen.” El is mentem. Megjelentem az egyik ügyben McMaster bíró előtt, a többi ügyekben Mad­ner­­ney bíró előtt. A bírák elfoga­tási parancsot adtak ki Fáy el­len és utasították a rendőrsé­get, hogy állítsák elő Fáyt. Kétszer is ki volt tűzve a tárgyalás, de Fáyt a rendőrség nem tudta megtalálni. Erre a bányászok átküldték az ügyész­séghez az aktákat. Az ügyész Grand Jury elé vitte az ügyet és a Grand Jury vád alá he­lyezte Fáyt. Később az ügyész értesített engem a tárgyalás napjáról. A tárgyalást azon­ban nem lehetett megtartani, mert a rendőrség ezúttal is hiá­ba kereste Fáyt. Megszökik a bond alól Közben érintkezésbe léptem Brasley ügyvéddel, ki Fáyt képviselte. Azt mondtam ne­ki: “Mr. Brasley, ön letette a bondot Fáyért. Teremtse elő Fáyt, hogy megkaphassuk a tárgyalásra, különben a gend el fog veszni.” Erre az ügyvéd azt kérdezte tőlem, hogy olyan sietős-e a dolog. “Hogyne vol­na sietős”, feleltem ,hiszen ezek az emberek minden két­­három hétben bejönnek hoz­zám a hivatalba és azt kérde­zik tőlem, megvan-e már ná­lam a pénz? Még azt találják hinni, hogy nem Fáy sikkasz­totta el a pénzüket, hanem én. Most­ már a végére akarok jár­ni ennek az ügynek.” A tárgyalást kétszer el kel­lett halasztani. Roward bíró engedte meg a tárgyalás elha­lasztását. Mikor aztán har­madszorra is ki volt tűzve a tárgyalás, Fáyné az édesanyjá­val bejött a hivatalba és főnö­kömet, a konzult akarták látni. Azt mondtam nekik, hogy csak menjenek be hozzá és beszélje­nek vele. Be is mentek és 10 vagy 15 perccel később, amikor megint kijöttek, Mrs. Fáy édes­anyja azt mondta nekem: “Ho­bek úr, a konzul azt mondta, hogy az ön kezében van az egész ügy és öntől függ, bele­­megy-e abba, hogy a tárgya­lást még egyszer elhalasszák.” “Sajnálom, feleltem, de azok után, amiket nekem az ügyész mondott, nem vagyok hajlan­dó még egyszer elhalasztatni a tárgyalást. A tárgyalást meg fogjuk tartani.” Mikor a tárgyalás napjához elérkeztünk, elmentem a bá­nyászokkal a bíróságra. A bí­ró előtt ott volt a rendőri je­lentés, hogy a detektívek me­gint nem találták Fáyt. Mr. Brasley, Fáy ügyvédje, aki le­tette érte a gondot, rettentően dühös volt, ő se tudta Fáyt előkeríteni. Mr. Martin volt a helyettes kerületi ügyész. Azt mondtam neki: “Mr. Martin, semmit se tudunk csinálni ebben az ügy­ben. Most már tegye meg Ön azt, amit tehet.” Az ügyész indítványára a bíróság­ kimondotta, hogy Fáy bondja elveszett. Azt mondtam a magyar bányászoknak, hogy “emberek, nem lehet csinálni semmit. Fáy megszökött s igy nem marad más hátra, mint hogy beletörődjenek abba, hogy a pénzüket elsikkasztotta.” Ezután még hat vagy nyolc hasonló panasszal fordultak hozzám Fáy ellen. Én azonban már fel sem vettem a panaszo­kat, megmondtam a károsul­taknak, hogy úgy sem lehet csinálni semmit, mert Fáy megszökött. Hat vád alá helyezés Goldstein védő: Hány eset­ben helyezték vád alá Fáyt? Hobek Henrik: öt vagy hat sikkasztás miatt. G.: Fáy azt mondta itt a bíróság előtt, hogy Pittsburghban abban az időben minden magyar hentes és mé­száros ráfestette az ablakára a hivatalos magyar címert. Hogy áll ez a dolog? H.: Ha jól em­lékszem 1894-ben egész csomó szökevény jött Amerikába Ma­gyarországról. Csalók, szélhá­mosok és sikkasztók, akiknek odahaza égett a föld a talpuk alatt. Azelőtt csak munkások jöttek Amerikába. Ezek a munkások egyszerű emberek voltak, akik nem tudtak ango­lul, szükségük volt valakire, akik elmentek velük bankokba, vagy hivatalokba, ha valami ügyes-bajos dolguk volt. Ez a helyzet nagyszerű vadászterü­letet nyitott meg a Magyaror­szágból ide szökött csalóknak és sikkasztóknak. Gombamód­ra szaporodtak a közjegyzői irodák, amelyek mind nagyobb s szemérmetlenebb hirdető táb­lákat tettek az irodájuk abla­kába és a táblákon ott volt a hivatalos magyar címer. Ez a helyzet arra indította az álla­mi törvényhozást, hogy 1908- ban törvényt hozzon, amelyben megtiltja idegen államok címe­reinek használatát és a hivata­los címer használatát kizárólag k­ü­l­képviseleti hatóságoknak tartotta fenn. Én erre értesí­tettem az összes közjegyzőket, hogy vegyék le hirdetési táb­láikról a magyar címert, mert ennek használata törvényelle­nes. G.: Tehát valótlan az, amit itt Fáy állított, hogy 1914-ben minden hentes és mé­száros használta a magyar cí­mert. H.: Valótlan. G.: Csak közjegyzői irodák használták? H.: Igen és ezek is törvénysér­tést követtek el. G.: És ez a törvény érvényben volt már 1913 előtt? H.: Igen, évekkel azelőtt hozták a törvényt. Popovich Elsie deportálása Goldstein védő: Tud arról a bevándorlási ügyről, amelyben Popovich Elsie alias Reich El­sie szerepelt ? H.: Igen. G.: Ez a nő is a konzulátusra jött fel? H.: Nem. Én ebben az időben nem voltam a konzulátus szol­gálatában. A háború alatt nem volt magyar konzulátus. Én egy bankban voltam alkalmaz­va, ahol hajójegyeket adtam el. Egy szép napon beállított hoz­zám ez a­ nő és bemutatkozott. Kreindler ügyvéd: Tiltako­zom ez ellen. Simpson bíró: A tiltakozást tudomásul veszem, de nem ér­tem, hogy hogy tiltakozhat ez ellen a panaszos, aki töviről he­gyire elmondta itt a bíróság előtt a maga esetét ugyanezzel a leánnyal? A tanú nem azt mondja el itt, amit a harmadik személyektől hallott, hanem azt, amit neki személyesen mondott ugyanaz a nő. Ez a tanú épp úgy eskü alatt vall, mint a panaszos. És a bírósá­got nagyon érdeklik a szóban­­forgó nőre vonatkozó vallomá­sok. A tiltakozást elutasítom Tessék folytatni. Hobek Henrik: Miután be­mutatkozott nekem ez a nő, el­mondta, hogy a bevándorlási hatóságok kiutasították őt Amerikából. “Miért?” kérdez­tem. “Fáynál voltam Canadá­­ban” felelte. “Arra kényszerí­­tett engem Fáy, hogy erkölcs­telen életmódot folytassak. A pénzt Fáy vette fel és amikor követeltem a jövedelemből ne­kem járó részt, Fáy azt mond­ta nekem, hogy takarodjak ki, máskülönben feljelent a rend­őrségen.” Erre megkérdeztem a nőt, ,hogy mit csinált. Azt felelte: “Muszáj volt felülnöm a vonatra és elmennem Mont­­reálból. De alig érkeztem meg Pittsburghba, amikor máris ke­restek a bevándorlási hatósá­gok emberei.” Erre megkér­deztem a nőt, hogy letartóztat­ták-e és ő azt felelte, hogy igen. “Hát most mi a baja?” “Deportálni akarnak”, felelte. “Rendben van az útlevele?” — kérdeztem. ‘Nem,” mondta a nő, “de meg fogom szerezni. Kérem, mondja meg mikor in­dul a legközelebbi hajó New Yorkból ?” Elsie elmondta, hogy Fáy az ő pénzét is megtartotta Megkérdeztem a nőt, hogy van-e elég pénze hajójegyre? Azt felelte, hogy igen, éppen most beszélt Mr. Marshallal... nem, nem Marshallal, azt hi­szem Mr. Sibrsy volt a beván­dorlási hivatal főnöke Pitts­­burghban. Szóval azt mondta a nő: “Éppen most beszéltem vele és azt mondta nekem, hogy ha önként elhagyom az Egyesült Álamokat és a ma­gam költségén utazom el, ak­kor nem deportálnak. De el kell utaznom New Yorkba.” Ily esetben rendszerint 30—40 em­bert terelnek össze és két be­vándorlási felügyelő lekíséri őket Ellis Islandra. Azt mondtam a nőnek: “NAm akarom firtatni a maca dolgát, de mondja el, mi volt a baj? Miért jelentette fel ma­gát Fáy?” A nő erre még egyszer rész­letesen elmondta azt, amit az előbb már megmondtam. Fáy erkölcstelen életmódra kény­­szerítette őt, a nő keresetét felvette és áruikor a leány kér­te az őt illető részt, Fáy kidob­ta és a rendőrséggel fenyeget­te őt meg. A leány megijedt, Pittsburghba jött, de itt máig várta őt a bevándorlási ható­ság, miután Fáy feljelentette, — ezt beszélte el nekem Popo­vich Reich Elsie. Goldstein védő: Azt, amit Önnek Popovich Elsie mondott, közölte Ön ezt az Amerikai Magyar Népsza­vával? Hobek Henrik: Nem, én fe­lettes hatóságaimmal közöltem. G. Emlékszik Ön a Kossuth szobor mozgalomra? PL: Igen. G.: Ki ke­zelte a pénzt, a bizottság, vagy az Amerikai Magyar Népszava? H.: A bizotts­ágnak volt egy pénztáro­sa és az kezelte a pénzt. G.: Ismeri Ön az Amerika című­ lapot? H.: Igen. G.: Tudja Ön, hogy ebben a lapban élesen megtámadtak embe­reket vallási meggyőződésük miatt? H.: Igen. G.: Tud Ön arról, hogy az Amerikai Magyar Népszava ke­resztény újság? H.: Igen. Tudomá­som szerint a lap­ tulajdonosa római katholikus. G.: Van még valami, amit Ön ezzel az üggyel kapcssolat­­ban el akar mondani a bíróságnak? H.: Van. Ki akarom itt jelenteni, hogy Fáy úr nem merésszel mutat­kozni Pittsburghban, ahol nyomban letartóztatnák. Erre vonatkozólag van is levelem a pittsburghi ügyész­től. G.: Felajánlotta-e valaha Fáy, hogy visszafizeti azt a pénzt, amit a szegény bányászoktól elsikkasz­tott. H.: Soha. Meg kell jegyeznem még, hogy Fáy úr azt állította val­lomásában, hogy a clevelandi kon­zulátusra írt levelet, ebben kérdez­te a károsult bányászok címét. Ez nem igaz, mert a pennsylvaniai ügyeket én intézem és ha Fáy vala­ha ilyen levelet írt volna Cleveland­­ba, azt nyomban áttették volna hozzám. Én azonban soha ilyen le­velet nem kaptam. G.: Még egyet. Ön tisztviselője a magyar konzulá­tusnak, ön hivatalos minőségében olvassa az Amerikai Magyar Nép­szavát. Tudomása van Önnek arról, hogy az Amerikai Magyar Népsza­va valaha is csak egyetlen sorban is, keresztény ellenes tendenciát árult volna el? H.: Soha nem volt ebben a tanban semmi keresztény ellenes tendencia. “Fáy nem mer visszamenni Pittsburghba’ ’ Ezután Fáy ügyvédje veszi ke­resztkérdések alá a tanút. A tanú elmondja, hogy Edward E. Pearl­­man pittsburghi ügyvéd szerezte meg a pittsburghi ügyésztől a Fáy­­ra vonatkozó adatokat. Kreindler ügyvéd kérdéseire kijelenti a tanú, hogy Fáy ellen semmiféle szemé­lyes kifogása nincs. Neki azonban (Folytatása az 5-ik oldalon) Dr. Varga János 1999—2nd Ave. cor. 60 th St., N. Y. 27 éve legjobb patikusa a magya­roknak. 862.820 receptet szolgált ki üzletében. —­ Orvosságot küld lttrhova C. O. !.» Dr. OBLATT GYÖRGY Dr. JEROME MANHEIMEF eiasmbbt js fooobvosok Modern randszer­ek szerint gyógyita­­natc. — Méltányos Arai: 321 EAST 84th STREET (Bet. 1st & 2nd Ave.) New York Telefon: Regent 4'fl4ő0 PATIKA FELETT. 401 E 82nd STREET I Dr. JULIUS GUTMAN FOGORVOS 175 EAST 79th STREET, (a 3-ik és Lexington Avenue között). — Telefon: REGENT 4-7790 Rendelttorák naponta 9-től este 8-ig, kivéve pénteken. Vasárnap á. cs, 9—­13-i1. Általános fogászat és műfogak készítése Snowtallsta Röntgen feltételekben, ttt&nozhatatlan mélt&ny»» Arak. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA VÉDJE MEG ÖNMAGÁT! Rendkívüli esemény! Soha hasonló még nem volt New Yorkban Ilyen tömeg Ilyen vételek Ilyen vásárlás B­UM! BUM! BUM! Az ablakokat betörték. Az asztalokat felborították. De az ügyes ü­zlet-i vezetés folytán senki sem sérült meg. Mindenki megőrizte jó kedélyét. Az emberek vásároltak .. . Vásároltak és vásároltak. És egyik bámulatból a másikba estek a sok csodálatos vétel láttára. Erre a hétre újabb vásárról gondoskodtunk. Több kiszolgálót alkalma­zunk. A pultok közötti sorokat kiszélesítettük. Jöjjön el Ön is, mert ha egy kicsit tolongania is kell, ezek a vételek megérik. A LEGNAGYOBB VÉTELEK, A LEGNAGYOBB ÁRLEVÁGÁS. ILYET CSAK EGYSZER LÁT EGY EMBERÖLTŐBEN. AZ ÁRUKAT CSAKNEM INGYEN ADJUK A VÁSÁRLÓKNAK. Jöjjön el! Nézzen körül! Hasonlítsa össze! A megtakarítások tekintélyes összeget tesznek ki. Lásson saját szemé­vel. Ezeket az értékeket a hideg betű nem tudja kellőképpen ismertetni. A portékát potom áron árusítjuk. Több mint $1,000,000 értékű áru Férfi, női és gyermek ruházati cikkek, leány- és gyermek­ruhák, női- és leány­ruhák, kabátok, kalapok, minden, ami a kisbabának való. SOKEZER FÉRFI SELYEMING, NYAKKENDŐ ÉS GALLÉR. Selyemkelmék ruháknak, ékszerek, bőráruk, paplanok, szőnyegek, pok­rócok, függönyök, drapériák, házi berendezések, cipők, fonográfok és rádiók, harisnyák, alsóruhák, stb., stb. 1,000 MÁS PORTÉKA, AMI TÚL SOK AHHOZ, HOGY FELEMLÍTSÜK. Látnia kell ezeket az árukat, hogy kellően méltányolhassa őket. Tekintettel arra a nagy mennyiségű árura, amit sokezer vásárlónk érdekében ki fogunk árusítani, kibéreltük az egész emeleti, földszinti és pincehelyiséget. Címe: 132-134-136 West 11 Street, a fitt! és­­ Avenue között, New York City Sokezer vásárlónk érdekében és hogy a kiskereskedőket és házalókat meg­akadályozzuk az új árucikkek összevásárlásától, fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a vásárlandó áruk mennyiségét személyenként korlátozzuk! A vásár MA, hétfőn reggel kezdődik és csak rövid ideig tart THE 14TM STREET STORE 132-134-136 WEST 14th STREET A 6th és 7th Avenue között, New York City NE MULASSZA EL! NE MULASSZA EL!

Next