Amerikai Magyar Népszava, 1932. szeptember (33. évfolyam, 244-273. szám)

1932-09-29 / 273. szám

$ Amerikai flapi Népszava Established 118» by GÉZA D. PERKŐ alapított* l*»~ten Published daily including Sunday by THÍO AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INO, 8—11 East; 16th Street, New York, N. Y. Telephones: ALgonquin 4-8081, 8088, 8088, 808« •ntered as Second Class Matter, Post, Office, New York, «.x. Eusiness Manager: IZSÓ SZÉKELY, ügyvezető-igazgató PAMS: ELŐFIZETÉSI ÁRAK.: (united States of America, Canada, Mexico, South America Az Egyesült Államokban, and Cuba — one gr. 8 mon. Canadában, Mexicoban, Dél- Daily only — $6.00 — $3.00 Amerikában és Cubában: Foreign Countries and New Egész évre $6.- félévre $3. York City — one gr. 6 mon. Külföldre és New Yorkban: Daily only — $9.00 — $4.50 Egész évre $9.00,félévre $4.50 . BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria L. ., N. Y. 23—79 $0. Bend, Ind., 722 ». Corby 26th Street. Tel. Ravens- Strreet. wood 8—8129. st. Louis, Mo., 152$ Mailln-Bethlehem, Pa., (5 Rttweln cordt Street. Brtgeport. Conn., 71 Poplar ^e£mb°yiN-J* *°7 MaPle Buffalo, N. Y., 482 Dearborn Detroit, Mich., 79*2 West Street. Jefferson Avenue. Cleveland, O., 4005 »rank- Newark, N. J„ 17 William lln Boulevard. St„ Maplewood N. J. Chicago,1»., 1056 Wlnona St. Philadelphia, Pa., 5*7 Morse Los Angeles, Cal., — «J7J4 Street. Pittsburgh, püflll Johns- Trenton' N. J.. Ill So. Clintown Avenue, ton Avenue. •t. Paul Minn., Ill Bellevae Passaic, N. J. 13 Division Avenue, Avenue, Garfield, N. 3. Canada: 615 So. Main Street, Weiland, Ont. Budapesti Iroda: „TTT . ... _ „ Magyarország Budapest Office: YIII., Klsfaludy-kBs 5. sz. Hungary Az adófizető és az állam EGYRE SZAPORODIK azoknak a 1ZL nagy testületeknek, szervezeteknek a száma, amelyek lassanként ráeszmélnek, hogy a mai helyzet nem soká tartható már és okvetlenül tenni kell valamit és pedig minél gyorsabban a változás előidézésére. Minden oldalról megvizsgálják, kutatják a gazdasági válság okait és ezen a módon nem egy súlyos igazságot sikerült már megállapítani és a köztudatba belevinni. Most a déli biztosító társaságok bocsátottak ki három millió példányban egy körlevelet, amelyben az adóterhek súlyosságára hívják fel a közfigyelmet s azt hangoztatják, hogy a súlyos adóterheknek sokkal nagyobb szerepük van az ipar megbénításában és a vállalkozási kedv csökkentésében, mint ahogy azt általában hiszik. Ez a körlevél néhány nagyon érdekes számot és statisztikai adatot tartalmaz, így például elmondja, hogy az a nős francia polgár, akinek ma évi 5000 dollár jövedelme és megfelelő lakása van, csak négyféle közvetlen adóban 820 dollárt kénytelen leadni jövedelméből évenként. De ezenfelül számtalan közvetlen adó is terheli, melyeknek évi összege másik800-at tesz ki. Ha színházba megy, jegye árának egyharmada megy az adóra, ha utazik, 28 százalékkal terheli a jegyét az adó, ha hotelben száll meg, ha gyufát vásárol, ha cigarettázik, szivarozik, vagy egy pohár bort iszik, folytonosan fizeti az adót. De mindezeken felül még százféle más módon adózik az államnak, amelyekről nem is tud. A francia példát azért említi meg a körlevél, hogy rámutathasson arra a szomorú körülményre, hogy az Egyesült Államok polgárait is ez a jövendő fenyegeti. És mindjárt megfelelő számokkal is szolgál ennek bizonyítására. 1921-ben, tehát 20 esztendővel ezelőtt a szövetségi, állami és helyi adók összege ebben az országban 2 billió dollárt, vagyis az egész nemzeti jövedelem 6 százalékát tette ki, 1931-ig ez az adóteher már 12 billió dollárra emelkedett, ami a nemzeti jövedelem 22 százalékának felel meg. Az ország lakosságából minden 10 felnőtt ember közül egy közpénzből kapja a fizetését, minden ember 5 napi keresetéből egy egész nap keresete az adókra megy el és a vállalkozó minden 3 dollárnyi hasznából egy dollárt nyel el az adó. A különös körlevél arra is rámutat, hogy eddig semmi jele sincs annak, hogy ezen a téren valamiféle előnyösebb változás következzék be. A kereseti és megélhetési lehetőségek egyre fogynak és ugyanakkor az adóterhek egyre növekvő irányzatot mutatnak. Ennek a lehetetlen állapotnak egyszer véget kell vetni, mert különben az adófizetők csődje következik be, amelyet nyomon fog követni az állam csődje is. Minthogy pedig az adófizetők tömegének helyzetén hamarjában alig lehet előnyösen változtatni, nem marad más megoldás a legmesszebbmenő takarékossági szabályok betartásánál. Meg kell szüntetni ez összes felesleges szövetségi, állami és lokális hivatalokat, amelyekből van ma éppen elég, minden felesleges közpénzből való pazarlásnak véget kell vetni — és ami mindennél is sokkal fontosabb — a legminimálisabbra kell csökkenteni a ma is horribilis fegyverkezési költségeket, amelyek legnehezebben nyomják az adófizető tömegek vállát. Egyszóval radikális eszközökkel kell hozzálátni, hogy az adók átadásának gátat lehessen vetni, mert ma már a kuruzslószerek nem segíthetnek rajtunk. Nem a nagyurak, hanem a kis emberek viszik majd diadalra a revíziót BUDAPEST. SZEPTEMBER HÓ—AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZERKESZTŐSÉGÉTŐL — Látogatás Zala megyében — A Magyar Revíziós Liga kiváló igazgatója — Fali Endre — (aki a revíziós mozgalom megindítója, aki nélkül sohasem született volna meg a Liga , aki ha félreállana, az a Liga halálát is jelentené) felhívott, hogy menjek le a Liga kiskomáromi gyűlésére.— Majd meglátod lenni, hogy mennyire nincs igazad, — mondta. Évek óta vitatkozunk ugyanis azon, hogy a mai gyalázatos viszonyok között népszerűvé lehetne-e tenni a revízió gondolatát a nép közt? Én azt állítgattam, hogy nehéz ma a revízióval feltelkesíteni azokat az embereket, akik fulladoznaknyomorognak, gazdasági élethalál harcot küzdenek, mert e mindennapi rettenetes gondok, kétségbeesés annyira elfásítja őket, hogy alig lehet velük távolabbi, nagy, eszményi célokról beszélni. Fali Endre, az ő szívós rajongásával, erős hitével ezzel szemben megmaradt az ő igaza mellett: — Hidd el — magyarázgatta nekem állandóan —, mentől nagyobb lesz a nyomorúság, annál keservesebben rájön a nép, hogy rajta csak a revízió segíti A világon csak akkor lehet gazdasági rend, ami az általános jólét apja — ha megszűnnek azok az igazságtalanságok, amik miatt kénytelenek az államok fegyverkezni s vámháborukat rendszeresíteni. Hiába termel a magyar ember búzát, nevel állatot, mivel szőlőt, ha elzárják azokat régi piacairól: a csehké lett Felvidékről, az oláhvá lett Erdélyből s a kisantant-nyomásra velünk dacoló Ausztriából. . . . Lementem hát Kiskomáromba, s lovagiasan elismerem: nem nekem volt igazam, hanem Fali Endrének. Mentői nyomorultabbá lesz a magyar földműves sorsa, mentői kegyetlenekből garázdálkodik a munkanélküliség, annál inkább rájön a magyar földműves és munkás arra, hogy igazi gazdasági segítséget csak a békeszerződés revíziója hozhat. Kiskomárom csinos, kedves — és most igen szegény — zalamegyei kisközség. Valamikor grófok, nagybirtokos urak voltak a képviselői. 1920-ban aztán úgy feltüzelte ezt a népet Drozdy Győző, hogy őt választották meg a megye legnagyobb birtokosával szemben ellenzéki képviselőnek. A nép fellélegzett, önállósága büszke tudatára ébredt. Az emberek, akikkel a régi képviselők szóba sem igen állottak, embernek kezdték magukat érezni. Drozdy Győző hallatlan népszerű lett. Minden választója barátja lett. Ő nemcsak minden bajukban segítette őket, nemcsak minden ember igazaiért szembeszállott hatóságokkal, kormánnyal, nagybirtokosokkal, nemcsak azt verekedte ki, hogy földet szerezhessenek — de barátaikért, egyrangú embertársaiként is kezelte őket. Különben is jókiállásu ember Drozdy, jó szónok s a régi parlamenti harcok egyik legbátrabb, legnépszerűbb ellenzéki bajvívója is volt. A népe igazait, sérelmeit vitte a parlamentbe s mentői inkább üldözték ezért a hatalmasságok Drozdyt, annál rajongóbban megszerette népe. Ezek a derék zalai kisemberek, akiknek igazáért soha nem állott ki senki s akikkel soha nagyur nem bánt embermódra — lelkesedve kezdték kiáltozni: — Drozdy a mi Kossuth Lajosunk! Mert nincs hálásabb, jobb nép ennél a mi néninknél! És oly kevés jót kapott — szívben, szóban, cselekedetben — mégis azoktól, akik felette állnak! Drozdyt mindenáron kibuktatták itt a képviselőségből. A nép valósággal megsiratta. Helyette előbb egy főszolgabíró lett a képviselő, majd megint egy gróf. A rajongás még erőteljesebb lett. Tudták, hogy Drozdy kivándorolt Amerikába s le sem tudom írni, hogy mint robbant ki az öröm e derék, jó népből, amikor Drozdyt öt évi távollét után újra meglátták Kiskomáromban. Ragyogtak a szemek. Még ruhája szélét is megtapogatták s öreg asszonyok sírták el, hogy “jaj, jaj, csakhogy még egyszer megláthattuk magunk közt.” Helyszűke miatt nem írhatok tudósítást... Az történt, hogy a Revíziós Liga nagygyűlést rendezett Kiskomáromban. Revíziós nagygyűlést. Lejött a legnagyobb magyar író , Herczeg Ferenc, a Liga elnöke; Nagy Emil, a rendkívül népszerű politikus, aki miniszteri székét cserélte fel az ellenzéki keserves kenyerével s aki nagyapa korában tanult meg angolul, hogy Angliában híveket szerezzen a magyar igazságoknak, a kitűnő Fali Endre. Kalauzunk pedig Drozdy Győző volt, aki öt év után csak úgy volt hajlandó lejönni régi hívei közé, ha az i'm. A horvátok helyzete régen és most Milyen a mai szerb kormányzat még a legnagyobb ellenségeink szerint is? Dr. Seton Watson és Pribicsevics Szvetozár megállapításai ÍRTA: DR. OLAY FERENC Jugoszlávia sok nemzeti kisebbsége közül kettőnek, a horvátoknak és macedónoknak emigránsai Genfben igen élénken és jól szerkesztett lapjaikban, a “Croatia'’-ban és a “La Macédoine"-ban küzdenek a jugoszláv kormányzat ellen. E küzdelmük során, január hó 10-iki és 15- iki számaikban magyar szempontból is igen érdekes cikkeket közölnek. Az egyik délszláv kérdés régi harcosának és nekünk, magyaroknak, eddig meggyőzhetetlen ellenségünk, dr. R. W. Seton - Watsonnak (Scotus Viator) a londoni “Contemporary Review" januári számában “A jugoszláv diktatúra” című írását ismerteti. Seton-Watson szerint a diktatúrának 1931. évi szeptember 3-án történt megszüntetését, amelynek hírét Jugoszlávia barátai nagy megnyugvással fogadták, hamar a csalódás váltotta fel, midőn az új törvények hiteles szövegét megtudták. Ez az úgynevezett alkotmány úgyszólván: minden részletében paródiája a politikai szabadság alapelvének, mert jelenleg semminemű szólás-, sajtó-, egyesületi és gyülekezési zzabadság nincsen. A sajtó béklyókba van verve, az összes régi politikai pártokat kivétel nélkül törvénytelennek jelentették ki, működésüket felfüggesztették, vezetőiket állandó megfigyelés alá helyezték és a rendőrség működésének nincsenek korlátai. Egyszóval Jugoszlávia rendőrállam lett, amely minden véleménynyilvánítás elnyomásával és ellenfeleinek megfélemlítésével kormányoz. “A diktatúra rendelkezik a bíróságok felett, amelyeket minden kímélet nélkül a népesség megfélemlítésére és minden ellenállás megtörésére használ fel és most már senki sem állíthatja, hogy mindez elrejtett és felelőtlen erőknek munkája, mert ellenkezőleg ezek a módszerek a királynak és miniszterelnökének hozzájáruleplés nem neki szól, hanem a revíziós mozgalomnak. Nem írom le a beszédeket, csak azt állapítom meg, hogy soha senki úgy meg nem értette a revízió életbevágó szükségét, mint ez a kínlódó, bajokból bajokba vergődő földművelő nép.Soha a revízió olyan igazi híveket nem szerez, mint a legnagyobb gondokkal küzdő földműves s munkás nép közt. Igaz, hogy nagyszerű szónokok is értelmezték nekik az igazságot: Herczeg Ferenc, Nagy Emil, Drozdy Győző s csoportról csoportra járva: Fali Endre. Sohasem felejtem el ezt a napot. Boldog vagyok, hogy a legtöbbet küzködő népet nem fásította el szerencsétlen sorsa, sőt ez vezette rá, hogy boldogulását gyökeresen, igazán csak a revízió hozhatja meg. Nagy megnyugvás az is, hogy mennyi lélek, hála, barátság él ezekben a jó magyar szívekben azokhoz, akik emberként kezelik őket, akik jól bánnak velük. Milyen nagy dolgokat lehetne csinálni ezzel a fajtával, ha önzetlen barátot, testvért láthatna mindazokban, akiket feléjük helyezett a sors s akiknek szeretettel kellene vezetni s nem csak tartalommal a magyar embert, akiknél nincs jóravalóbb, derekabb, irányítható tömege az Istennek! Kun Andor lását bírják és ők azok, akiket a nemzet egy napon felelőssé fog tenni." A választási komédia A választási törvényről azt mondja,hogy “olyan választási rendszer van, amely semű választásnak, sem képviseletnek, e szavak valódi értelmében nem nevezhető s amely az oly rossznak tartott (?) magyar és román választói rendszereket egyesíti és felülmúlja." Így érhető, hogy az ellenzék elhatározta a “választások" bojkottálását. A “le Franciaországgal" kiáltás is a legutóbbi hónapokban mind erősebben hangzott fel Belgrád utcáin és jellemző, hogy maga a hivatalos Páris is láthatóan ingerült és boszszankodik azért, mert a diktatúra nem követte a mérséklés érdekében adott tanácsokat. “Tény az — folytatja hogy visszatérünk*az 1902—3. évi régi Obrenovicskorszakhoz és.... tragikus, hogy Sándor király... oly zsákutcába kalandozott, ahonnan részéről a kijutás mindig nehezebb és nehezebb lesz." Az új alkotmány nemcsakhogy a legnagyobb mértékben kihívja a bírálatot, hanem erősen műkedvelői munka is és teljességgel lehetetlen megérteni azoknak a gondolkodásmódját, akik egy villanatra is fel tudták tételezni, hogy az európai közvéleményre hatással lesz. Vagy az alkotmány alkotóinak politikai műveltsége közepes, vagy pedig teljesen közömbösek a külföldi véleményekkel szemben, bár ezt nehéz elhinni akkor, amikor oly sürgősen van szükség kölcsönre a kormányzat öszszeomlásának megakadályozása végett. Pribicsevics Szvetozár nyilatkozata Ugyancsak jelentős megnyilatkozás Pribicsevics Szvetozár Prágában megjelent “Pillantás Jugoszlávia helyzetére és az ország jövőjére" című röpirata, mert Pribicsevics úgy a magyar uralom alatt, mint a horvát és magyar képviselőházak szerb tagjaként és a délszláv egység előkészítőjeként, mint az összeomlástól az egyesülés végrehajtója, mint szerb belügyminiszter és mint a független demokratapárt elnöke jelentős helyeket töltött be. Egyébként a magyarságnak nagy ellensége s jelenleg Prágában emigrációban él. Röpiratában Pribicsevics előrebocsátja, hogy a régi Szerbián kívül élő szerbek nem másod, de tizedrendű állampolgár számba mennek. Azután a horvátokra tér át, akiknek a régi időben elégiákat zengett arról a szabadságról, amely Szerbiában van. “Állandóan ismételgettem a horvátoknak — ismeri be — hogy majd ha Szerbiával egyesülni fognak, meg fogják látni, mit jelent a szabadság. Az események rettenetesen meghazudtolták szavaimat. Ahelyett, hogy Belgrád — mint a háború előtt — a szabadság tűzhelye lett volna, az erőszak, a reakció és az önkényuralom erőssége lett, ahol egyenlőség csak a vadságban és lelkiismeretlenségben van annyira, mint egy balkánállamban sem, még kevésbbé Európában. Azt állították, hogy a diktatúrát azért szervezték meg, mert a horvátok kijelentették, hogy soha sem térnek vissza Belgrádba. A horvátok ily határozatot sohasem hoztak, ellenben a háború előtt a Horvátország függetlenségét programjává tett pártban több alkalommal kijelentették, hogy sohasem fognak Bécsbe vagy Budapestre menni, de azért senkinek sem jutott eszébe akkor, hogy ezért a diktatúrát bevezesse. A háború előtt veszedelmes nyilatkozatokat tettek a legkülönbözőbb alkalmakkor, de azért senkinek sem kellett e nyilatkozatok miatt szenvednie. “őszintén meg lehet mon(Folytatás az 5-ik oldalon) STARZAN A DZSUNGEL KIRÁLYAI ! wvwvvvwwwimwvwm*IRTA : EDGAR RICE BURROUGHSwwwvmvmwwwwmwwwww 93. A majomfejedelem megragadva a leányt, hanyathomlok szaladt a vadon sűrűje felé, nyomában a sivító és ordító Go-Yadhim-majommal. Guinalda megpróbált szabadulni a borzalmas ölelésből. Guinalda sohasem tudott ilyen majmok létezéséről. Azt hitte, hogy ez az állat valami sárkány. Toyat csakhamar észrevette, hogy emberi terhével nem fog tudni elmenekülni. Hirtelen megállt és letette a földre a hercegnőt. Guinalda teljesen kimerülten terült el földön. A két majom megállt. Pár pillanatig szembenéztek egymással. Látszott, hogy mindkettő rettenetes küzdelemre készül és ugyanakkor Guinalda tehetetlenül bámulta a készülő nagy harcot, amely érette volt készülőben vadállatok között. Nem tudta azonban a hercegnő, hogy más szemtanúja is volt ennek a készülő nagy harcnak. Egy elrejtett helyről még egy érdeklődő figyelője volt a történendőknek. Abban a pillanatban, amikor a két emberszabású majom már éppen összecsapott volna, kilépett a tisztásra egy hatalmas aranysörényű oroszlán, amelynek szőre valósággal csillogott a napfényben. Toyat látta meg először. Dühös ordítással megfordult és menekült. Go-Yad azt hitte, hogy győzött, elkezdte verni mellét és a hímmajmok örömordítását hallatta. Egy pillanattal később a majom észrevette az oroszlánt, amely ekkor már a leány és közte állott és mereven a szemébe nézett. Ekkor azután Go-Yad is sietve neki iramodott az erdőnek. Most azután Guinalda már csak a gyors -• 15 halálért imádkozott, miközben az oroszlán lassan feléje cammogott. A királyi vad egészen közel jött. A leány szinte érezte meleg leheletét az arcán. A kis hercegnő idegei felmondták a szolgálatot. Kicsordult a könny a szeméből és elájult. (Folytatjuk) KUN ANDOR AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA