Amerikai Magyar Népszava, 1935. január (36. évfolyam, 1-31. szám)

1935-01-18 / 18. szám

Metropolitan Edition kit littrim prtiittd In tU fUkgTW* ·a£*nfc*«, trsMlfttlU 1 ajaclean­­­i • · a priudpik« ta tk* Ukanx '»»Ing Hi(@w *••»·■»Amerikai Mai számunk G eida* A ivgrailbb M Isialtat iadtkbb msxjar upllay ns 411a*»okk*» midynsk mintan sol's u 4m«rl*Absu «.6 ■tf «rdsksk­ »«01**13* WI DOOUSMCT Vol. XXXVI. Évf. No. II. Szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION PÉNTEK, 1935. JANUÁR 18. Egyes szám ára 3 cen) American Hungarian Peoples VoiceNépszava The Oldest Hungarian Daily Newspaper Napi Jegyzetek Szigorúan zárt ajtók mögött folyik a leningrádi katonai bíróság tárgyalása Zinovieff és Kameneff volt népbiztosok és tizenhét társuk ügyében. Stalin még azt sem engedi meg, hogy az orosz nép megtudhassa azt, hogy a volt népbiz­tosok miként védekeznek az ellenük felhozott vádak ellen. Képzeljék el, hogy milyen tiltakozó gyűléseket ren­deznének más országokban a bolsevis­ták, ha törvénytelen üzelmeik miatt elfogott társaikkal hasonlóképen bán­nának. Az amerikai kommunista lapok­­-­­amelyek oldalas cikkekben írnak arról, ha egy más országban eljárást indíta­nak egy bolsevista ellen — csak né­hány sorban emlékeznek meg az orosz­­országi eseményekről, vagy teljesen elhallgatják azokat. De nehéz is meg­magyarázni azt, hogy Oroszországban szabad sortűz elé állítani a kormány politikai ellenfeleit, más országban viszont “merénylet a szabadságjogok ellen”, ha eljárást indítanak egy bol­sevista ellen. Mit szólnának a tisztelt kommunista urak, ha Amerikában is szó nélkül vil­lamosszékbe ültetnék azokat, akik a kormány ellen agitálnak? Hol volnának akkor a bolsevisták? Sokan örülnek annak, hogy a New York állami felsőbb bíróság megsem­misítette a Supreme Court ítéletét Isidor J. Kresel ügyében s még az ügy­véd ellen emelt vádakat is elutasítot­ta. Kresel, aki a megbukott Bank of United States ügyésze volt, most újból tagja lehet a new yorki ügyvédi kama­rának és további építheti ki karrier­jét, amelynek csúcspontjáról taszította le az ellene emelt vád. Kresel pályafu­tása alatt sokszor került szembe egy másik nagy new yorki ügyvéddel, Max J­. Steuerrel — aki épen úgy, mint Kresel, szintén magyar származású — és most nemcsak a new yorki, hanem az egész amerikai közvélemény érdek­lődéssel várja, hogy a rehabilitált Kre -,­sel folytatni fogja-e évek óta tartó párbaját a híres Tammany ügyvéddel. A Saar vidék sorsát eldöntötte a népszavazás, de a Népszövetségnek sok nehézséget kell áthidalni, mielőtt a Saar területet átadhatják Németország­nak. A népszavazás megmutatta a na­­ziknak, hogy milyen igazságtalanok voltak a Saar vidék népszövetségi biz­tosával, Geoffrey Knox-szal szemben, akit nem egyszer tartottak pártosko­­dónak. Pedig ez az ausztráliai származá­sú angol diplomata annyira nem volt pártos, hogy még az angol külügymi­nisztériumtól sem volt hajlandó utasí­tásokat vagy tanácsokat elfogadni. Mint népszövetségi biztos teljesen füg­getlennek tartotta magát és a függet­lenségének minden oldalról érvényt is szerzett. A Saar vidék leggazdagabb nagyipa­rosa — aki a nazi csapatoknak szállít­ja a fegyvereket és a muníciót — egy­­izben szemébe vágta Knoxnak, hogy utálja őt. “sezt meg tudom érteni” — válaszolt a diplomata —, ‘‘de nem sze­retem azokat az embereket, akik ezt ilyen durván mondják meg. Én ugyanis gentleman vagyok” Knox szavaira nem tudott választ adni a német nagyk­apus. Mit is mondhatott volna? Sir Duglas Mawson, az ausztráliai és új -­eelandi tudományos társaság elnö­ke azt jövendöli, hogy eljön az az idő, amikor a déli sarkvidék lesz a legfel­kapottabb üdülőhely azok számára, akik a téli sportokat kedvelik. Lehet, hogy igaza van az ausztráliai tudósnak. Mindig volt s mindig lesz olyan gazdag ember, aki nem tudja, hogy mit csi­náljon a pénzével, idejével s aki min­dig uj izgalmakat akar. Az ilyen gazdag emberektől még az is kitelik, hogyha uj mulatságra vágynak, akkor a Déli sarokra fognak leutazni. Ezt a mulat­ságot azonban senki se irigyelje tőlük. A Hauptmann-ügy tárgyalása iránti érdeklődés alaposan lelohadt. E rovat azon csodálkozik, hogy ennyi ideig tartott. Kevés az olyan szenzáció, amely három napnál tovább foglalkoztassa az embereket. A Hauptmann-ügy tárgya­lása során azonban még bizonyára lesz­nek olyan momentumok, amelyek új­ból általános figyelmet fognak felkel­teni. Majd, amikor Hauptman ül a ta­­núszékbe. Ha ugyan beülteti Reilley New York város lakossága feszült figyelemmel kíséri azokat a tárgyalá­sokat, amelyek a villanyáram díjának leszállítása körül folynak. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy hová vezetnek ezek a tárgyalások, annyi azonban már­is kétségtelenné vált, hogy New York lakóinak előbb-utóbb kevesebbet kell fizetniük a villanyáramért. S ennek már előre is örülni lehet. NADÁNYI PÁL A szociális reformok a Kongresszus elé kerültek ROOSEVELT A KONGRESSZUS ELÉ TERJESZTETTE A TÁRSADALOM­BIZTOSÍTÁSRÓL SZÓLÓ ÜZENETÉT Az elnöki üzenet nagy körvonalakban tájékoztatja a kongresszus tagjait arról, hogy mi­lyen törvényes intézkedésekre van szüksége az országnak WASHINGTON, január 17. — A New Deal legnagyobbszabású tervezetét, amely minden amerikai polgár jövőjét és megélhetésének biztonságát akarja szolgálni, ma ter­jesztette a kong­resszus elé Roosevelt elnök. Az elnök arra kérte üzenetében a szövetségi kongresszust, hogy al­kosson megfelelő törvényeket az előterjesztett program megvalósítása érdekében. Az üzenet maga csak nagy körvonalakban említi a tennivalók sorozatát, de ugyanakkor a kongresszus elé terjesztette a 35.000 szóból álló hivatalos, részletes tervezetet is a kormány. . Az elnöki üzenet négy szem­pontot ajánlott a kongresszus különös figyelmébe: 1. A munkanélküliség idejére szóló kötelező biztosítást. 2. Az aggkori nyugdíj önkén­tes és kötelező formában való megteremtését. 3. A gyermekek jövőjéről va­ló gondoskodást, azoknak az anyáknak intézményes segélye­zését, akik saját erejükből nem tudnak gondoskodni gyermeke­ikről és a hajléktalan, elhagyott és nyomorék gyermekekről való hivatalos gondoskodást. . . 4. Szövetségi hozzájárulás az egyes államok közegészség­biz­tosító intézményeihez és a szö­vetségi közegészségügyi szolgá­latok kiterjesztése és megerő­sítése. Ezeknek a programpontoknak megvalósítása ügyében három alapvető körülményt ajánlott hangsúlyozottan a kongresszus figyelmébe az elnöki üzenet. Először azt, hogy a munka­­nélküli biztosítás ügyét ne old­ja meg semmiféle újabb adóter­hekkel a törvényhozás, hanem az, mint kifizetődő biztosítási intézmény munkálkodjon. Má­sodszor, hogy az aggkori nyug­díj megteremtését és a törvény végrehajtását bízza az egyes ál­lamokra a kongresszus, de a se­gélyezés összegének megállapí­tásába beleszólása legyen a szö­vetségi hatalomnak. Harmad­szor, hogy az össze pénzalapok gazdaságos kezelése és a pén­zek biztonságának ellenőrzése az Egyesült Államok kincstári in­tézményén keresztül történjék. A megoldásra váró kérdések közül a legnehezebb az, hogy mi történjék azokkal az öreg, mun­kaképtelen emberekkel, akik már nem teremthetik meg a maguk javára az aggkori biz­tosítást. A kormánynak az a terve, hogy ezeknek az ellátásá­ról az államoknak kell majd gondoskodni és a terhek felét a a szövetségi kormány vállalná azzal a kikötéssel, hogy egyetlen államban sem haladhatja meg a havi segély összege a 30 dollárt. Az elnöki előterjesztés után azonnal megkezdik munkájukat a bizottságok, hogy megformál­ják a megfelelő törvényeket, a­melyeket azután a kongresszus elé terjesztenek. A szenátusban készen várja már a bizottság munkáját a Wagner-féle javas­lat, amely csaknem teljes egé­szében felöleli az elnöki üzenet­ben foglalt összes terveket. KÉT KOMMUNISTÁT MEGÖLTEK A SAAR-VIDÉKI BARNA-INGESEK Borzalmas jelenetekről számolnak be a nazik elől menekülő Saar-vidékiek SARREGUEMINES, Fran­ciaország, jan. 17. — Több, mint háromszázan menekültek ide a Saar vidékéről, miután attól tar­tottak, hogy nazi ellenes propa­gandájuk miatt ők is ugyan­olyan sorsra fognak jutni, mint az a két kommunista, akiket ál­lítólag Neunkirchenben borzal­mas módon gyilkoltak meg a nazik. A menekülők elbeszélése sze­rint Karl Lichtenberger s Hans Matthieu kommunistákat háza­ikban ölték meg a nazik.­­ Az egyik menekülő azt állítja, hogy látta, amint több nazi véresre vert egy embert s azután sóval tömték tele a szerencsétlen em­ber sebeit, úgy hogy az fetren­­gett és ordítozott kínjában. A­­Saar vidékről Franciaor­szágba vezető út háborús időkre emlékezteti az embert. Minden­hol menekülőket lehet látni.­­ Emberek, asszonyok, gyerekek vágtak neki gyalog a sok kilo­méteres útnak, s a hátukon, ba­tyukba cipelve viszik kis holmi­jaikat. AZ ORVOS SZERINT A LINDBERGH BABA AZ ABLAK ALATT HALT MEG Lindbergh lehajtott fejjel, Hauptmann közönyösen hallgatta végig a holttest megtalálásának részleteit FLEMINGTON, N. J., január 17. — Lindbergh ezredes szo­morúan kezébe hajtotta fejét, Hauptmann mozdulatlan arccal né­zett előre, amikor William J. Allen, néger munkás elmondta, hogy hogyan találta meg az erdőben a szerencsétlen sorsú Lindbergh baba feloszlásnak indult holttestét. Lindbergh arca égett az iz­galomtól. Hauptmannak egy arcizma sem mozdult meg. Allen elmondta, hogy a bokrok alatt pillantotta meg a holt­testet egy sekély lyukban. Először messzebbről látta, s amint közelebb ment, látta meg a gyermek lábát. A holttest arc­ra borulva feküdt a nedves föld­ben, ■ testének egy részét sáros föld takarta. A gyermek fején gyermekholttest kilétét, inkább Dr. Mitchellt vallatta kereszt­kérdéseivel, de az orvos vélemé­nyét határozottan megismételte a keresztkérdések alatt is­ levő göndör fürtök jól látszot­tak. Allen aztán odahívta a te­herautó soffőrjét, Orville Wil­­sont, s együtt bementek Hope­­wellre és értesítették Charles Williams rendőrt. Ezután Andrew Zapolsky rendőr került a tanúszékbe, aki egyike volt az elsőknek, aki ki­ment az erdőbe Harry Walsh helyettes rendőrfőnökkel. Za­polsky elmondta, hogy egy bot segítségével meg akarta fordí­tani a holttestet, s ekkor a bot beszállítottál a gyermek kopo­­­nyáját. Ezután Charles Mitchell Mer­cer megyei orvos került a tanu­székbe, aki a Lindbergh baba holttestét megvizsgálta és a ha­lál okát megállapította.­­ Dr. Mitchell elmondta, hogy véle­ménye szerint a kisbaba leesett a létráról azzal együtt, aki le­vitte s beütötte fejét a létra al­só fokába. Az orvos szerint a gyermek azonnal meghalt. Miután Reilly ügyvéd eltért korábbi szándékától s nem von­ja kétségbe az erdőben talált A nap folyamán még John J. Lyons, Myron Ozmec, William R. Strong és William F. Seery kerültek a tanúszékbe. John J. Lyons gázállomási al­kalmazott volt az, akinek kö­szönhető Hauptmann letartóz­tatása. Lyons elmondta, hogy Hauptmann aranybankjeggyel fizetett nála, s mert megjegyez­te, hogy van még sok ilyen pén­ze, Lyons leírta Hauptmann au­tójának számát. Myron Ozmec és William R. Strong, a Corn Exchange Bank alkalmazottai vallották, hogy a Lyons által átadott bankjegy száma a Lindbergh váltságdíj pénz számsorában szerepelt, s William F. Leery detektív ez­után a tanúszékben elmondta a letartóztatás részleteit. Harry Cassidy virginiai írásszakértő vallomást tesz Hauptmann írá­sának és a váltságdíjlevelek betűinek egyformaságáról Az utolsó szultán öreg hárem­­hölgyét kirabolták BUKAREST, január 17. — Brassóban eddig ismeretlen tet­tesek egy Margineanu Mária nevű nőtől körülbelül egymillió lej ér­tékű ékszert raboltak el. Margienanu Mária, aki most öt­vennyolcéves, az utolsó török szultán háremének a tagja volt és tőle kapta az ékszereket. Pál régensherceg látogatása Bukarestben LONDON, jan. 17. — A Bri­tish United Press román udvari körökben úgy értesül, hogy Pál jugoszláv herceg január végén meglátogatja Bukarestben Ká­roly román királyt. Útjára va­lószínűleg elkíséri Mária özvegy jugoszláv anyakirályné és a gyermek Petár király is. Pécsi magyarok trükkje, hogy ingyen Pestre­­ mehessenek BUDAPEST, jan. 17. — Néhány pécsi szegény ember, akik ingyen akartak Budapestre utazni és pár napi ellátást is szerezni egyúttal, hamis kutyaharapásokkal jelent­keztek — mintha veszett kutya ha­rapta volna meg őket, — holott sa­ját maguk harapták meg magukat. Beszállították őket a budapesti Pasteur intézetbe, ahol a veszett­ség elleni oltást megkapva, jól él­tek néhány napig. Később kiderült, hogy csalás volt és az intézet ér­tesítette a pécsi rendőrséget, hogy ne ugorjon be a csalóknak többet. Most csak az a kérdés, hogy ha egy valódi kutyaharapásos beteg jelentkezik, elhiszik-e majd neki, hogy nem maga harapta meg ön­magát. Halálra égett két gyermek egy queensi kigyulladt lakásban Az anya és a másik három gye­­r­mek is égési sebeket szenvedtek Egy égve hagyott olajkályhá­tól tűz támadt a 704 Jamaica Boulevard, Queens, házban. A tűzben két kisgyerek elpusztult, az anya és másik három gyer­meke súlyosan összeégett. Mrs. Margaret Sanger és szá­lka arra ébredt fel, hogy az egér... szoba tele van füsttel. Mezítláb szaladt ki az utcára és értesítet­te Rogman rendőrt, aki azonnal leadta a tűzjelzést és maga ro­hant a gyerekek megmentésére. A rendőr kimentette a 11 éves Margaretet, aki az ajtó közelé­ben esett össze, s aztán a tűzol­tók segítségével megmentették a 8 éves Johnt és 2 éves Dolo­­rest is, de a 9 éves Victoria és az 5 éves Ilene halálra égtek, mire a tűzoltók bemehettek a hálószobába. Az anya könnyebb égési se­beket szenvedett, de a három megmentett gyermek állapota életveszélyes. Úgy az anyát, mint a három gyermeket a Rockaway Beach kórházban ápolják. John Sanger, a családfő, éj­félkor hagyta el a házat és dol­gozni ment s a nappali szobában égve hagyta az olajkályhát. Az okozta a tüzet. EGY TRENTONI HOTELBEN TARTJÁK FELÜGYELET ALATT FISCH ROKONAIT Csak akkor hallgatják ki őket, ha a védelem gyanúsításainak megcáfolására lesz szükség TRENTON, jan. 17. — Isidor Fisch Németországból áthozott rokonai és ápolónője egy itteni szállodában tartózkodnak állan­dó felügyelet alatt. Az ügyész­ség csak abban az esetben fogja a tanuszékbe ültetni Fisch ro­konait, ha a védőügyvéd a vé­delmi tanuk kihallgatása folya­mán olyan dolgokat akar bizo­nyítani, amiket Fisch rokonai meg tudnak cáfolni. A németországi tanuk, Isidor Fisch fivére Pincus, feleségével és Hannah nevű nővére, vala­mint Miss Stegnitz ápolónő fe­lügyelet mellett naponta autóz­ni mennek s megnézik a város nevezetességeit, egyébként pe­dig szállodájukban tartózkod­nak szintén felügyelet mellett. Egyikük sem tud angolul. Mind a négyen kijelentették, hogy vallomásukkal feltétlenül tisztázni tudják Isidor Fischt, aki szegényen halt meg. Vala­mennyien ott voltak betegágyá­nál és Fisch jelenlétükben halt meg. Mrs. Hauptmann, aki rendü­letlenül bízik férje ártatlansá­gában, meg van győződve arról, hogy Hauptmann a pénzt Fisch­­től kapta és azt állítja, hogy ha Fisch rokonai az igazat vallják, úgy ez a vallomás csak Haupt­mann mellett szólhat. Kettős gyilkosságot vallott be egy néger JACKSON, Mich., jan. 17. — James H. Coyner, hatalmas ter­metű néger bevallotta ma az it­teni rendőrségen, hogy ő ölte meg a clevelandi, Miss, állami városkában a Turner-házaspárt december 9-én és hogy öt fehér nő sírját bontotta ki és lopta el a holttesteket. Coyner már éve­ket töltött egy fegyházban elő­zőleg. Poderjay panaszkodik a ru­határa miatt S. S. PRESIDENT POLK, (rádió jelentés) jan. 17. — Ivan Poderjay, aki útban van New York felé és a hajó börtönében tölti az idejét, szomorúan pa­­naszkodot a ruhatára hiányos­sága miatt. — Miért nem mondták meg, hogy Amerikába visznek, akkor hoztam volna magammal elég ruhát. Csak három ingem van összesen és­ az nem elég egy úri­embernek, panaszokodott a ju­goszláv volt kapitány, akit az­zal gyanúsítanak, hogy a fele­ségét, Agnes Tulverson, new yorki ügyvédnőt eltette láb alól. JOHNSON SZENÁTOR TÁMADJA AZ ERŐSZAKOS BÉKESZERZŐDÉSEKET A világháborús békeszerződések okoztak minden bajt Eu­rópában - Anglia örömmel látná Amerika csatlakozását a Világbírósághoz is. Az elnöki üzenet nyomán azonnal felhangzott az első eré­lyes ellenzéki tiltakozás. Hiram Johnson szenátor, a Népszövet­ségnek régi kérlelhetetlen ellen­sége rendkívül szerencsétlennek tartja az elnök ajánlatát és min­denképen tiltakozik az ellen, hogy Amerika beleavatkozzék Európa ügyeibe és a Világbíró­­ságon keresztül, összeköttetés­be jusson a Népszövetséggel. Johnson szerint a legalkal­­matlanabb időben ajánlja ezt a csatlakozást az elnök, aki a bé­ke zálogát lá­tja ebben a lépés­ben. “Egész Európa vulkánokon ül — mondotta Johnson, — és senki sem tudja, mikor válik ese­dékessé a kitörés, de ha ez a nap elérkezik, akkor Európa megint mindent el fog követni, hogy berántson minket is a há­borúba és a háború után megint úgy gyűlöljön bennünket. Mi már megtanultuk ezt a leckét.” A világháborút követő béke­­szerződéseket is erősen ostoroz­ta Johnson szenátor, aki kije­lentette, hogy a mai világnyo­morúságért és felfordulásért je­lentős mértékben ezek az erő­szakos, igazságtalan békeszer­ződések felelősek. Johnson mellett, Borah és Vanderberg szenátorok készül­nek hasonló határozott és eré­lyes felszólalásokra a csatlako­zás ellen. Londonból jelentik, hogy az angol sajtó és politikai körök, örömmel fogadták Roosevelt el­nök üzenetét és nem tagadják azt az óhajtásukat, hogy nagyon szeretnék az Egyesült Államo­kat a Világbíróság tagjainak sorában látni. Amerika szerep­lése jelentősen megerősítené súlyában és fontosságában a Világbíróságot és a nagyszerű amerikai jogászok bevonulása, jelentősen emelné a Világbíró­ság értékét. WASHINGTON, jan. 17. — Tegnap érkezett a szenátus elé Roosevelt elnöknek az az üze­nete, amelyben az Egyesült Ál­lamoknak az állandó Világbíró­sághoz való csatlakozását ajánl­ Dr Townsend aggkori nyugdíj javaslata a képviselet előtt A javaslat szerint havi 200 dol­lárt kapna minden 60 éven felüli polgár WASHINGTON, jan. 17. — Dr. Francis Everett Townsend tervezete az aggkori nyugdíjra vonatkozólag már a képviselőház asztalán van. Egyelőre a Ways and Means bizottság tanulmá­nyozza a tervezet részleteit. Dr. Townsend californiai or­vos irodájával a fővárosba köl­tözött. A Townsend terv szerint minden 60 éven felüli amerikai polgár havi 200 dollár aggkori nyugdíjat kapna és ezért tartóz­kodnék mindenféle kenyérkere­ső foglalkozástól. Az első hó­napban szükséges két milliárd dollárt a szövetségi kincstár fi­zetné, a további hónapokra szükséges összeget pedig 2 szá­zalékos forgalmi adóból fedez­nék. A nyugdíjasoknak köte­lességük lenne a havi kétszáz dollárt havonta elkölteni, ami óriási forgalmi töbletet jelente­ne a prosperitás felé. Townsendnek, hír szerint, 20 millió aláírással ellátott petíció­ja van készenlétben, amit szük­ség szerint fel fog használni. Az orvos azt hiszi, hogy a képvise­lőház el fogja fogadni a javas­latot, de a szenátus talán csak a következő évben fogja megsza­vazni a javaslatot.

Next