Amerikai Magyar Népszava, 1936. március (37. évfolyam, 62-91. szám)

1936-03-06 / 66. szám

,ÁPi.Á At Í5 R I C A N NEWSPAPER PHlNTED IN THE MAGYAR L A N G U A GE, PROMULGATING AMERICAN IDEAS AND PRINCIPLES TO THE LIBERTY LOVING MAGYAR PEOPLE Metropolitan EditionAmerikai Napi Jegyzeteli Alig hangzott el Roosevelt el­nök legújabb adótervezete, a­melynek értelmében az összes nagyvállalatok teljes nyeresé­gük után fizetnének jövedelmi adót, azonnal jelentkeztek a nagy ipari és pénzügyi érdekelt­ségek hivatásos védelmezői és jajveszékelve adták elő, hogy megint “tönkreteszi” ezt az or­szágot a New Deal-es igyeke­zet. Azzal érvelnek a nagytőke ér­dekeinek védelmezői, hogy az a rendszer, amely megengedte a profitok mértéktelen adómentes felhalmozását, segítette elő a világ legnagyobb ipari és keres­kedelmi vállalkozásainak meg­születését ebben az országban. És ezenkívül ennek a korlátla­nul biztosított pénzhalmozásnak köszönhető az, hogy a depresszió legsötétebb napjaiban is ponto­san fizethettek osztalékot a nagy amerikai vállakozások és pénzintézetek. És mi lesz a “leg­közelebbi depresszió” alatt, ha ezt a pénzügy alapot kiráncigál­­ják most a legnagyobb vállala­tok alól is? Súlyos kérdés, hogy az ame­rikai nép jólétét, boldogságát és boldogulási lehetőségeit szolgál­ta-e az a gazdasági kialakulás, amely elősegítette a szédületes arányú vállalkozások megterem­tését. Eldöntetlen kérdés, hogy jót-e, vagy rosszut cselekedtek azok az ipari és kereskedelmi vállalkozások, amelyek egymás­után nyelték el a kisembereket, amelyek a kis üzemek, műhelyek és irodák ezreit olvasztották magukban, hogy az egyéni telje­­sítmények helyébe a tömegter­melés “áldásait”, a géprendszer tökéletességeit zúdítsák az em­beriségre. Lehet, hogy fejlődést és hala­dást jelentett a civilizáció szem­pontjából az a tény, hogy ezer­számra szűntek meg a kisban­kok Amerikában, hogy hatalmas pénzintézeteknek vessék meg alapjaikat. Lehet, hogy a tőke­erős nagybankok job­ban s ered­ményesebben töltik be hivatásu­kat ebben a mi agyonkomplikált gazdasági életünkben, de annyi bizonyos, hogy jobb idők voltak azok, amikor az üzletember be­sétálhatott a maga bankjába és a saját bankárjának személye­sen mondhatta el ügyes-bajos dolgait és emberi érzésekre hi­vatkozva kért kölcsönt vagy se­gítséget egy másik embertársá­tól. A pénznek és hitelnek mai fel­hőkarcoló váraiban hiába ke­ressük az embert: márványosz­lopok közé ékelt, üveglappal fe­dett íróasztaloknál ülő diktafo­nokhoz beszélhetünk csak. És diktafonokban ne keressünk em­beri motívumokat. De nem csak a pénzintézetek­ben váltották fel diktafonok az embereket, hanem a szédületes arányú ipartelepeken, az acél­­telepeken, az automobil gyárak­ban és a “chain store’-okban is. Hozzáértő ember talán ki tudná számítani, hogy jobban, vagy rosszabbul állnának-e akkor, ha a Ford Motor Company telepén nem dolgozna 100.000 ember, hanem helyette ezer kisebb gyártelep alakult volna az or­szág minden részében 100—100 munk­ást foglalkoztatva, a régi patriárkális alapon, amikor a gazda, vagy a mester a kereszt­nevén szólította minden egyes munkását. Azokat az embereket, akik még a nevüket is elvesztik, amikor bevonulnak a nagy ipar­telepekre, ahol számot kapnak, mint igazi börtönben a rabok. Nem valami hálás vállalkozás tehát eldicsekedni azzal, hogy mi mindent “köszönhetünk”, a nagy ipari és kereskedelmi vál­lalkozások uralmának. Nem le­het nagyon rokonszenves a kis­emberek millióinak a “h­avi rendszerek” kialakulása, ame­lyek egymásután sodorták el az (Folytatás a 3-ik oldalon) AMERICAN HUNGARIAN PEOPLES VOICENépszava THE OLDEST HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER A LEGRÉGIBB ÉS LEGELTER­JEDTEBB MAGYAR NAPILAP AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, MELYNEK MINDEN SORA AZ AMERIKÁBAN ÉLŐ MAGYAR­SÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA Mai számunk 6 oldal VOL. XXXVII. Év. No. 66. szám NEW YORK, METROPOLITAN EDITION PÉNTEK, 1936. MÁRCIUS 6. Egyes szám ára 3 cent A SZTRÁJK ÜGYBEN HOLTPONTRA JUTOTT A BÉKÉLTETŐ KÍSÉRLET Bambrick szervezeti elnök a sztrájk kiterjesztését helyezte kilátásba -- La Guardia polgármester mindent elkövet a béke megteremtése érdekében Titokzatos tanút hallgatnak ki a Brockman ügyben Dodge kerületi ügyész kihallgatta James J. Bambrick szer­vezeti elnököt és George Scaliset, az elevátor kezelők sztráj­kjának vezetőit. A kihallgatás után Bambrick ismét kijelentette, hogy a sztráj­kot kiterjesztik és általánosítják, elrendelték a kivonulást a Wash­inn­­ington Heights, Harlem s Grand Central területeken is. Holnap a brooklyni és queensi területekre is kiterjesztik a har­cot és a nagy áruházakra ugyan­csak. Bambrick sajnálkozását fejez­te ki afelett, hogy ezt a harcot el kellett rendelnie, de semmi körülmények között sem hajlan­dó belemenni abba, hogy a szer­vezeteket gyűlölő ügyvédek el­tiporják a munkások nehezen megszerzett jogait. La Guardia polgármester a Realty Boardhoz intézett felhí­vásában a béke megkötését sür­gette. Előző éjjel hajnali négy óráig folytak a tárgyalások a polgármesteri hivatalban, de egyelőre semmi eredményt nem értek el. A szervezet vezetősé­ge kijelentette, hogy elfogadja az arbitráció elvét és mihelyt a békéltető tárgyalások megindul­nak, a sztrájkolók dolgozni kez­denek a tárgyalások folyamán is. Ezt az igazán józan és elfo­gadható ajánlatot sem fogadta el a Realty Board, mely a zárt shopról hallani sem akar és e felett tárgyalásokba sem haj­landó bocsátkozni. A külön e célra összeült nagy esküdtszék elé egy titokzatos tanút idézett meg mára Hiram G. Todd ügyész, aki a Druck­­­man ügyben a vizsgálatot veze­ti a 100,000 dolláros vesztege­tési vádak dolgában. Tegnap a húsz évre elítélt Meyer Luck­­man jelent meg az esküdtszék előtt, amely ugyancsak kihall­gatta Samuel Leibowitz és Joseph Solovei ügyvédeket és másokat is, akik a gyilkossági ügyben valamely formában sze­repeltek. A titokzatos tanú megidézése valószínűleg a tegnapi tanúval­lomásokból kifolyólag történt, bár Charles B. Corbett detektí­vet még nem idézték be, noha ő volt, aki Valentine rendőrfő­nöknek először jelentette, hogy a Druckman gyilkossági ügy­ben 100,000 dolláros vesztege­tések vannak folyamatban, hogy a bizonyítékokat eltüntessék. Ugyancsak megjelent ma az esküdtszék előtt Mrs. Anna Luckman, az eltűnt Ike Luck­­man felesége. Ike Luckmant a fivérével együtt vádolták a gyilkossággal, de eltűnt mielőtt elfoghatták volna. Nem lehetett megállapítani milyen szerepe volt az esküdtszék előtt Mrs. Anna Luckmannak és semmi sem mutat arra, hogy Ike Luckman tartózkodási helye ki­tudódott volna. Todd ügyész nem hajlandó meg­nevezni a tanút, aki ma jelenik meg a nagyesküdtszék előtt A részeg hajtónak nem kell orvos BOSTON, Mass. márc. 5. — A felsőbíróság döntése szerint a részeg hajtással vádolt auto­mobil haj­tónak nem áll jogában orvosi ellenőrzést követelni. John J. S. Mangan ügyében tör­tént a döntés, akit részeg haj­tás miatt tartóztattak le és aki alkotmányos jogaira hivatkozva követelte, hogy orvosok állapít­sák meg, részeg-e vagy sem. TÉVEDÉSBŐL MAJDNEM HALÁLRA ÍTÉLTEK EGY HÚSZ ÉVES FIÚT Nyolc tanú állapította meg személyazonosságát, de az utol­só percben kiderült, hogy teljesen ártatlan a gyilkosság bűnében A húsz éves George Hayest gyilkossággal vádolták. Helyzete már-már reménytelen volt, mert a gyilkosság nyolc szemtanúja kétségtelenül ráismert és mindannyian azt vallották, hogy ő volt a gyilkos. De még mielőtt a helyrehozhatatlan “Justizmord” megtörtén­hetett volna, kézrekerült az k­razi tryilkos a 18 éves John Farley személyében. A tanukat az té­vesztette meg, hogy a két fiatal­ember teljesen hasonlít egymás­hoz, olyanok, mintha ikrek len­nének. Múlt év november 27-én az 1420 Third Avenuen lévő A. and P. fűszerüzletbe fegyveres rabló állított be, aki agyonlőtte James Fitzpatrick kiszolgáló segédet. Január 8-án leartóztatták a 285 East 37th Street, Brooklyn­­ban lakó Hayest, aki valamikor ennek a boltnak segédje volt.­­ Hayes az első perctől kezdve hangoztatta ártatlanságát, de a bolt másik két segéde és a gyil­kosság alkalmával a boltban tar­tózkodó hat másik tanú, kétsé­get kizáróan ráismert. A fiatal­embert a Tombsba zárták, meg­indult az igazságszolgáltatás las­san, de annál hatásosabban moz­gó kereke­s már-már maga alá tiporta az ártatlan fiút. Február 27-én a West 72nd Streeten egy automata vendégl­­lőt akartak kirabolni, a fegyve­res rabló egy lövést adott le és mikor menekült, egyenesen Mor­­rosey közlekedési rendőr karjai közé szaladt, aki letartóztatta. Alaposan megvizsgálták a nála lévő 32-es kaliberű revolvert és a fegyverszakértők megállapí­tották, hogy ez fegyver oltotta ki Fitzpatrick életét. Farley később töredelmesen bevallotta, hogy ő a gyilkos. — Nemcsak egy, hanem számos más A. és P. bolt kirablása is az ő műve volt. George Hayes természetesen visszanyeri szabadságát. Huszonötezer dolláros bankrablás TAMPA, Fia, márc. 5. Ybor Cityben öt fegyveres ban­dita rabolta ki a Bank of Ybor Cityt és 25.000 dollárt zsákmá­nyolva sikertett elmenekülniük­. Öt hivatalnok és egy ügyfél tartózkodott a bankban a rablás alkalmával. A nagy sztrájk magyar születésű vezérkari főnöke a 23 éves Sally Deutsch Hirota-t bízta meg a japán császár az új kormány alakításával Az eddigi külügyminiszter de­­zignálása súlyos csapás a mili­tarista csoportra TOKIO, márc. 5. — Hirohito császár Koki Hirota eddigi kül­ügyminisztert bízta meg az új japán kormány megalakításá­val. Hirota külügyminiszter ala­pos ismerője úgy az Egyesült Államoknak, mer P­­ásá­nak. Hirota a mérsékeltek tá­borába tartozott. Hirota miniszterelnökké való dezignálása súlyos csapás a ja­pán militarista-fascista­ csoport­ra nézve, amely erősen hibáz­tatta a külügyminisztérium óva­tos politikáját és erélyesebb akciókat követelt. Hirota az egyik legerősebb politikai ellen­fele Araki volt hadügyminisz­ternek, akit a militarista cso­port miniszterelnöknek szere­tett volna. Hirota kijelentette, hogy ka­binetjének tagjai fiatal, de ki­tűnő államférfiak lesznek­. Véget ért ezer fegyenc hosz­­szú éhség­sztrájkja ST. CLOUD, Minn. márc. 5. — A Minnesota javítóintézet ezer bennlakója negyven órán át éhségsztrájkban volt. A za­vargás három vezetőjét magán­­fogságba helyezték. A sztrájk azonban megtört, mert számo­san az éhező fegyencek közül elfogadták és megették az elé­­bü­k tett ételeket. Mussolini készen áll a béketárgyalásra, de nem akar fegyverszünetet A Duce értésére adta a nagyhatalmaknak, hogy nem hajlandó feladni a már elfoglalt ethiopiai területeket - Mussolini feltételei RÓMA, március 5. — Mussolini hajlandó eleget tenni a Népszövetség felhívásának és szíve­sen bocsájtkozik béketárgyalásokba az afrikai hadjárat befejezésére abban az esetben, ha a nagyhatalmak, illetve, ha a Népszövetség teljesíti a feltételeit. Hogy milyen feltételek mellett hajlandó Mussolini belemenni a béketárgyalásokba, ezt nem hozták nyilvánosságra, de olasz kormánykö­rökből kapott információk szerint az első feltétele Mussolininek az, hogyha a béke- --------------------------­tárgyalások eredménytelenek is volnának, azért a Népszövetség mégis szüntesse be az Olaszor­szág ellen hozott szankciókat. A Népszövetség urai azt akar­ják, hogy a béketárgyalások tartama alatt fegyverszünet le­gyen Olaszország és Ethiopia között. Ebbe Mussolini nem akar belemenni. A háborút nem lehet egyik napról a másikra felfüggeszteni, mintha csak egy színpadi háború volna — mon­dotta az olasz kormány egyik szószólója, akinek szavaiból ki­derült az is, hogy Mussolini csak olyan békét hajlandó kötni, amely Olaszországnak adja az eddig elfoglalt területeket. Az olasz-osztrák magyar tárgyalások Starhemberg herceg, osztrák alkancellár Rómába érkezett és több, mint egy óra hosszat ta­nácskozott Suvich olasz külügyi államtitkárral. Starhe­m­b­e­r­g nem jött hivatalosan Olaszor­szágba, amit hangsúlyozni kí­vánt azzal is, h­ogy nem az osz­trák követségen szállt meg, ha­nem egy szállodában. A római vasúti állomáson Suvich külügyi államtitkár és báró Aloisi, Olaszország genfi fődelegátusa fogadták a herceget, aki m­a dél­után felkeresi Mussolinit is. Starhemberg időben utazik visz­­sza Bécsbe,­­hogy elmondhassa római tanácskozásainak ered­ményét Schuschnigg kancellár­nak, aki a jövő hét elején utazik Budapestre, ahol Gömbös mi­niszterelnökkel fog tárgyalni. A hónap végén a magyar és osz­trák államférfiak Rómába utaz­nak, ahol a három ország állam­­férfiai között közös tanácskozás lesz a dunai kérdésről. BERLIN, márc. 5. — Egy magasrangú kormánytisztvise­lő elmondotta, hogy Németor­szág és Olaszország komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogy felmondják a locarnoi paktumot. A bejelentés nagy szenzációt keltett, mert azt mu­tatja, hogy Németország és Olaszország között szorosabb baráti kapcsolatok jöttek létre. COPELAND SZENÁTOR SZERINT A PÁLINKA JAVARÉSZE CSEMPÉSZETT Évente kétszáz millió dollárt veszített szeszadóban a kor­mány a bootleggerek működése miatt WASHINGTON, március 5. — Copeland, new yorki szenátor nézete szerint a forgalomba kerülő szeszes italok fele még mindig bootlegger termék és a kormányt évente 200.000.000 dolláros vesz­teség éri e miatt. Az adózási rendszer tökéletlensége okozza ezt a bajt. Copeland olyan törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint ne a gyárosok, hanem a kiske­reskedők fizessék a szövetségi szeszadót, ez a rendszer nemcsak a szeszes italok árát szállítaná le alaposan, hanem egyben halálos csapást mérne a bootleggerekre, racketerekre és az alvilági ala­kokra általában. A szenátus pénzügyi bizottsá­ga előtt van most a javaslat. A statisztika szerint 225.000 kicsinybeni szeszárusító van az Egyesült Államokban, ezzel szemben a szövetségi kormány mindössze 100,000,000 gallon szesz után kapott adót, ez azt jelenti, hogy minden egyes el­árusító csak 400 gallont adott el évente. Ilyen forgalom mellett nem tudnának megélni. A fogyasztók azért kénytele­nek olyan magas árakat fizetni, mert úgy a szövetségi, valamint az állami adók is a gyárosokat terhelik, természetesen e miatt a gyárosok kénytelenek az ára­kat magasan tartani. Copeland­avaslatát már múlt évben elfogadta a szenátus, de az alsóház visszautasította. 5 EZER W.P.Á. KUKÁS VESZTI EL JÚLIUS ELSEJE UTÁN A KENYERÉT Hivatalosan meg akarja állapítani a kormány, mi akasztja meg a munkanélküliség megoldását WASHINGTON, márc. 5. - Harry L. Hopkins, szövetségi WPA adminisztrátor rendeletet küldött ki az összes állami igaz­gatókhoz, amelyben azt köve­teli, hogy július 1-ig szállítsák le 300.000 emberrel a segély­­munkákon dolgozóknak a szá­mát. A kormány azt reméli, hogy ezeket a “le­tett” munkásokat foglalkoztatni tudja majd a magát a kézben lévő ipar, mert a tavaszi hónapokban rendszerint emelkedik a munkások száma az összes ipartelepeken. Akik azon­ban nem tudnak elhelyezkedni, azoknak az állami és helyi ha­tóságokhoz kell folyamodniuk munkanélküli segélyért. A kormány, egyúttal mélyebb­re akar nyúlni a munkanélküli­ség problémájának megoldásá­ban, mint valaha. A kereskede­lemügyi és munkaügyi minisz­térium széleskörű országos vizs­gálatot kezd legközelebb és er­re a célra 2.000.000 dollár költ­séget ad a kormány. A minisztériumok meg akar­ják állapítani, mi az oka annak, hogy a gazdasági élet fellendü­lése dacára, alig helyezkedhet­nek el az iparban új munkások. Meg akarja hivatalosan is álla­pítani a kormány, hogy a külön­féle munka-megtakarító gépek, milyen mértékben táplálják a munkanélküliséget, illetve szo­rítják ki az emberi munkaerőt a műhelyekből. Egyelőre az állami és helyi hatóságok attól tartanak, hogy a munkájuktól megfosztott em­berek, akiket most szélnek bo­­csájt a WPA, nem tudnak majd elhelyezkedni és így újabb, sú­lyos áldozatokat köve­tel maj­dl a róluk való gondoskodás. Roosevelt elnök meg akarrja állapítani, hogy van egyáltalá­ban reménység a munkanélküli­ség megszűnésére és ha nincs, akkor olyan hosszú lejáratú programot akar kidolgozni, hogy állandóan gondoskodhasson a a szükséget szenve­dőkről. KÉT KANADAI MAGYAR HALÁLOS VEREKEDÉSE A HAVAS UDVARON Takács György bányász agyonverte Braun Istvánt, régi haragosát -- Takács önvédelemmel védekezik NEW WATERFORD, N. S., Canada, március 5. — Az itteni bányásznegyedben nagy szenzációja van a maroknyi magyarság­nak. Takács György, 33 éves bányász, hóhányó lapáttal agyon­verte Braun István 40 éves bányászt, akivel régen haragosok vol­tak, mert tavaly ősszel egy fiatal asszony miatt összekülönböztek egy bálon és azóta nagy volt a gyűlölködés köztük. A bálon is összeverekedtek annak idején, de a közönség szétválasztotta őket. Takács akkor elköltözött a falu­ból és a szomszédos Sidney vá­roskába ment lakni, de a napok­ban visszajött New Waterfordra és a Braunékkal szomszédos ház­ban vett ki szobát Nádasdy Dá­­vidéknál. Másnap az udvaron találkozott Braun Istvánnal, aki a közeli fél­szerbe akart menni. A két ha­ragos között megint szóváltás keletkezett és az udvari magas hóban verekedni keztek. A vere­kedésnek nem volt szemtanúja, de annyi kiderült, hogy Braun kezében egy hóhányólapát volt, amit a rendőrség le is foglalt bűnjel gyanánt. Takács szerint a lapátot kicsavarta Braun kezéből miután az őt a lapáttal ütötte, majd maga verte fejbe Braunt a lapát nyelével. Braunt a kórházba szállítot­ták, ahol meghalt anélkül, hogy eszméletre tért volna, míg Ta­kács maga jelentkezett Graham rendőrfőnöknél, aki letartóztat­ta és gyilkosság címen emeltek ellene vádat, Takács azzal védekezik, hogy önvédelemből ütötte meg Braunt. Takácsnak felesége és gyereke van az óhazában, míg Braun nőtlen ember volt. Egy fivére él Torrington, Conn.-ban, akit értesítettek a tragédiáról. Douglas Fairbanks, Sr., sür­gősen nősülni akar PARIS, márc. 5. — Lady Ashley és Douglas Fairbanks Sr. barátai szerint a szerelmes pár házassága küszöbön áll. Fairbanks francia földön akart megesküdni, de azonnal, már pedig ennek törvényes akadá­lyai vannak. Három heti ottla­­kást követel meg a francia házassági törvény. De Fair­banks nem akar várni és elha­tározta, hogy eg­y olyan európai országba mennek, ahol az azon­nali házasságnak semmi akadá­lya sem lesz. Az elővigyázatos Haile Selassie PARIS, márc. 5. — Haile Se­lassie ethiopiai császár, mint Londonból jelentik, nagymeny­­nyiségű­ aranyat helyezett el londoni bankokban, az esetre, ha a győzelmes olasz hadak me­nekülésre kényszerítenék. Ez esetben a császár Európába köl­tözne és természetesen gondos­kodni akar arról, hogy szám­űzetésben is elegendő vagyona­­ legyen.

Next