Amerikai Magyar Népszava, 1937. július (38. évfolyam, 182-212. szám)
1937-07-06 / 186. szám
KEMAL PASA FOGADOTT LEÁNYA BOMBÁZTA A ZENDÜL KURDOKAT A kötelező iskoláztatás ellen zendültek fel ANKARA, júl. 4. — Inönü miniszterelnök a parlamentben beszámolt azokról a zavargásokról, amelyben a kurdok ellen fordult a kormány anélkül, hogy erről hivatalos kommünikét adott volna ki. A rendszabályokat a kurd lakosság ellenséges viselkedése váltotta ki, amellyel a kötelező iskolázás ellen fordult s egyéb reformokat is oly éles formában ítélt el, hogy a kormány kénytelen volt csapatokat küldeni Dersim tartományba a veszélyeztetett vidékre. A hadműveletek során Sabiha Göckhen, Atatürk egyik adoptált leánya, aki a török légi haderő egyik legkitűnőbb önkéntese, annyira kitüntette magát, hogy megkapta a nagy repülő kitüntetést brilliánsokkal ékesítve. Ez a legmagasabb török kitüntetés, amit repülő megszerezhet. Nagyon ritkán adományozzák. Sabiha, a hős leány 22 éves és szabályos katonai pilótaigazolványa van. A hadműveletek alatt példátlan bátorságot éskitartást mutatott és ő dobta az utolsó bombát, amely véget vetett akurdok felkelésének. Agyonlőtte barátját a bukaresti ügyvéd BUKAREST, júl. 4. — Liveanut, bukaresti irodájában Vasile Musi bukaresti ügyvéd hat revolverlövéssel megölte. Tettének elkövetése után nyugodtan elhagyta az irodát és jelentkezett a sarki rendőrnél, akit felkért, hogy vezesse a rendőrségre, mert megölte barátját. Kihallgatása alkalmával előadta, hogy Liveanu, aki gyermekkori jóbarátja volt, az utóbbi időben hevesen udvarolt a feleségének és rá akarta bírni az asszonyt, hogy váljon el tőle és legyen a felesége. Ezt a szégyent vérrel kellett megtorolnom — mondotta az ügyvéd. A gyilkos ügyvédet azonnal letartóztatták. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET - MOZI — Még 3 napig látható egy műsor keretében a Pofon és a 'Légy jó mindhalálig’ film Még csak szerdáig bezárólag van alkalma New York és környéke magyarságának szórakozni abban a ragyogó élvezetben, amit a fenti két hatalmas filmsláger együttes bemutatása nyújt. Úgy a Légy jó mindhalálig, mint a Pofon (Havi 200 fix) az eddigi magyar filmek legszebbjei, így hát nem csoda, hogy a Modern Playhouse mostanában olya nagy látogatottságnak örvend. Mindkét film a legjobb magyar rendezők, a legjobb magyar színészek, a legkiválóbb magyar írók és zeneszerzők munkája, és így csak természetes, hogy a legnagyobb magyar filmslágerekké lettek. Mindkét film tele van szenzációs slágerdalokkal és nótákkal, ezek egyikének szövegét, a Légy jó mindhalálig emnit filmből itt adjuk. Domboldalon áll egy öreg nyárfa, Nyárfa alatt édesanyám háza , Édesanyám fehér fejkendőbet, Cipót dagaszt fűzfa tekenőben. Édesanyám, de messzire mentem, Gyürkés fehér cipót, de rég ettem. A búzában, de rég vágtam rendet, Azt se tudom, látom-e még kendet. —-----MÁtÓL SZERDÁIG -----HATALMAS KETTŐS MŰSOR (HAVI 200 FIX) JÁVOR PÁL a főszerepben valamint ’’Légy jó mindhalálig.’ a 11 éves DÉVÉNYI LACI a főszerepben Véres éjszakai csata Nizzában NIZZA, júl. 4. — Véres harc folyt le egy bérház lakói és a rendőrség között. Egy lakót bírói végzés alapján ki kellett volna lakoltatni, de miután a bírósági végrehajtót a ház lakói már többször megakadályozták a kilakoltatás végrehajtásában, két fegyveres rendőrszakaszt vezényeltek ki 50 főnyi létszámmal a bírói végzés érvényesítésére. A rendőrök zárva találták a ház kapuit s az ablakokból forró viz és kőzápor zúdult ideájuk. A ház 65 lakója elsáncolta magát az ablakok mögött s egész éjszaka folytatta a harcot az ostromló rendőrök ellen. A rendőrök csak hajnalban tudtak benyomulni a házba, miután nyolc rendőrt az éjszaka folyamán súlyos sebesülésekkel kórházba kellett szállítani. A renitens lakók közül tizet letartóztattak. Véres zavargás a tuniszi kikötőben TUNISZ, jul. 4. — A tuniszi kikötőben <iz ott dolgozó munkások összeverekedtek, A rendőrség vonult ki az összetűzés elfojtására, de a munkások ekkor a karhatalmi erő ellen fordultak és huszonhét rendőrt kődobásokkal és késszurásokkal megsebesítettek. Sebesülés ért tizenkét munkást is. RÁDIÓ PROGRAM HÉTFŐ, JULIUS 5 REGGEL 8:00-WEAF— Good Morning Meloc <8:80-WOB—The Story Teilens Horn* 11:30-WWOR—Independence Day Cell DÉLUTÁN 12:15-WUAF—Stony of Mary Marlin 3:80-WJZl—-Let’s Talk it Over 5:45-WABC—Funny Thinge ESTE - Don " ° nnd Andy -JVOR—Rubinoff Orchestra KEDD. JULIUS 6* REGGEL - Sdrcy Orchestra •1v Braakfast Club Music ' °C—<Bi c Sister DÉLUTÁN 12:00-WEAF—£1r! Alone 12:45-WJZ—S troliere Matinee 3:I5-WÖTt—ífc&dío Garden Ctiub T: 00-WJZ—Easy Acél 7:80-WOR—The Answer Mar 1G:20-WOR—Hobby Lobby Käufer Sándor, Bült 8-1680 805 EAST 76th ST; NEW YORK N.Y. BÜTOK8EEAKTAROÄÄS EGY HÓNAP INGYEN I AMERIKÁT MAGYAR NÉPSZAVA Texasba! jöttek ezek a Bow Scoutok a washingtoni jamboonra, Mac Gorman Gilbrey Kendrick és Billy Kokmani és különböző ajándékokat hoztak magukkal Roosevelt elnök számára. "S " | A whartoni magyarság dicsősége Kimondhatatlan kedves ünnepélyben volt a whartoni, N. J. magyarságnak része június 24-én este, mikor a whartoni High School növendékei ünnepélyes keretek közt vették át négy évi jutalmát, azt a bizonyítványt, mely az elért eredményekről beszél, örömtől sugároztak az arcok és a boldogságtól rebegő szívek mindenütt mosollyal tettek bizonyságot az eltitkolhatatlan érzelmekről. Senkinek sem volt nagyobb az öröme, mint az ott megjelent magyarságnak, hisz senkinek sem volt nagyobb oka büszkén örvendezni, mint annak a kis magyar csoportnak, mely graduáló gyermekeinek vivmányai felett örvendezett. Ez az ünnepély valóban az övék volt, magyar ünnepély, magyar talentumok ünnepélye és ünnepeltetése. A magyar becsületnek és tiszteletnek ragyogó ünnepe volt ez. A magyar névnek ezek az ifjak Whartonban szereztek oly dicsőséget, mely előtt mindannyian kalapot emelhetünk. A harminckét graduáló ifjú közt volt négy magyar gyermek, Kőiből Ella, Kőiből István és neje leánya, Dezső Edith, Dezső János whartoni ref. lelkész és neje leánya, Németh Ilonka, Németh Imre és neje leánya és Kiss András, Kiss András és neje fia. Az ünnepélyben, mely megkoronázta az ifjak munkáját, azok vettek, vagy vehettek részt, akik a legkiválóbb tanulók voltak a négy esztendő alatt. Ebben az ünnepélyben csak magyar gyermekek vettek részt, csak magyar, szülők gyermekeinek jutott a dicsőségből. Nem hiába dobogott hevesen szivünk, nem hiába hullattunk örömkönnyeket, a mi ifjaink vitték el a babért, a miénk volt a dicsőség. Minden magyar szív megtelt örömmel, mikor Dezső János lelkész megnyitotta az ünnepélyt gyönyörű imájával és csak fokozódott boldogságunk, mikor Kőiből Ella elmondta ékes szavakkal a Salutatory, azaz üdvözlő beszédét. Hatalmas tapsvihar jutalmazta az ügyes leányt. Ezután volt egy hegedűszóló, melyet Németh Ilonka játszott mindenkinek a tetszésére, melyet szintén hatalmas taps jutalmazott. Az est fénypontja volt Dezső Edith gyönyörű beszéde, ő volt a Valedictorian, ő mondta a főbeszédet, melyben elbúcsúztatta a diákokat a High Schooltól és tanítóktól, elmondván a diákságnak háláját és szeretetét iskolájuk és tanítóik iránt. Megkapóan szép szavai sok szemből csaltak elő könnyeket és e szavak hatása alatt adta át Curtis igazgató a diplomákat a távozó diákoknak. A zenekarban, mely kétszer játszott gyönyörű darabokat, három magyar gyermek játszott: Dezső Albert, Szakály Vilmos és Németh Ilonka. Tekintve azt, hogy a programban más gyermekek a zenekaron kívül, részt nem vettek, ez az ünnepély a whartoni magyarság dicsősége volt, melyben osztozkodik a magyarság általában, akik örülnek az örülő szülőkkel afelett, hogy gyermekeik ily dicsőséget szereztek a magyar névnek. Kitűnő vacsora és italok Siket Imre szalonjában 40! BAST 78th ST. NEW TORE (1st Avnetenál) Mérsékelt árak, előzékeny kiszolgálás, magyar vendégszeretet, családias hely Férfi és női betegségek: Folyás, húgy és ivarszervek, bőr-, vér, gyengeség, gyomor, ideg- és belbajok magyar specialistája Dr. SPEED a Budapesti Keresk. Kórház , a MÁV rendelőinek v. orvosa Női bajok és rendellenességek speciális gyógykezelése 205 EAST 78th STREET (8-lk Avonne «árok.) Telefoni BUtterfleU 8--0444 RfXPEI,?4.o. 10—*-lsr, tf.n. 4—8*SOI# VASARIT API 10 6 % ÓRAKOZOTT. TANACS klGBESKÉLÉS DÍJTALAN Alapos vizsgálat 2 dollár .eTooT8/?WSBjsl. IrTTI SZŐKE MINT A BÚZA REGENT IRTA: ® BENICZKYN! BAJZA LENKE (83) A katonatiszt még mondani akart valamit, de úgy látszott, meggondolta kiejtendő szavait s kezet szorítva Nikoloviccsal, távozott. Utána többen jöttek ugyanazon célból. Mindenfelé nagy feltűnést keltett ez a párbaj az egykor oly benső barátok között. Iván elvégezvén dolgát a kérdezősködőkkel, visszament beteg barátjához, egész nap nem mozdult ágya mellől s este átadván ápolását mellé rendelt apácának, gyalog ment haza a palotába. Csengetett a kapun, csodálkozva látta a még teljesen kivilágított léncsét s megkérdezte a portástól, otthon van-e Emánuel gróf. — Lokord báró van nála már vagy két óra óta, — válaszolt a kérdezett. Iván ajkába harapott s sietett lakosztálya felé, nehogy a talán éppen akkor kilépő Lokányival találkozzék. Gyűlöletes volt neki az a társaság, mely atyját környezte. Mi dolguk lehet együtt késő éjjel? A gondola s akarata ellenére nyugtalanságot érzett, mintha valamely rész lebegne fejük fölött. Kalapját, kesztyűit ledobva, hálószobája felé tartott, midőn csendes nesz üte meg füleit s körültekintett. De mily nagy volt meglepetése, midőn egyik nagy, régi formájú öblös karosszékben női alakot látott ülni, hátradőlve, két karját a kétfelőli támlányra helyezve s csendes, nyugodt lélegzetvétele, lehunyt szemei mutatták, hogy alszik. Ulrika volt. Egészen közel ment hozzá, fölébe hajolt s dacára haragjának, gyönyörködve szemlélte a bájos, nyugodt kifejezésü, békés vonásokat. — Szegény, együgyü gyermek — gondolta kissé meghatva. — Milyen boldog lehetett volna s milyen boldogtalanul intézte sorsát. Várjon, mit keres itt, ismervén szerénységét, bátortalanságát vele szemben, valami nagy dolognak kellett őt hozzá hozni, hol már órák óta várhatott jövetelére. Mit akarhat tőle? Habozott, fölkeltse-e, vagy csendesen szobájába vonuljon, magára zárja ajtaját s hagyja őt aludni. De mintha a ráfüggesztett szemek hatása lelket öntött volna a szunnyadóba, gyorsan fölveté szemeit s megijedve, megzavarodva ugrottt föl helyéről. — Maradj, — kezdé Iván, egy széket húzva közelébe, de meglehetős hidegen. — Mondd el, mi okból jöttél ide s miért nem vagy ágyadban ily késő éjjel?— Beszélni akartam veled és féltem egyedül odaát szobámban. — Félelemre nincs ok, mondá meg mindig tartózkodva Iván. — Minden biztos a házban, de miért nem jött veled Fanny? — Oh, magam is alig tudom, miért jöttem ide. Papa parancsára kellett tennem, de reggel szeretnék visszamenni. — Ezért vártál reám? — Ezért és sok másért... Mindenekelőtt, Iván, bocsánatot kérek tőled. Megszomorítottalak, nem hallgattam rád, de hidd el, nehéz büntetéssel sújtott ballépésemért a sors... Ne taszíts el és bocsáss meg nekem. És keblére vetette magát, karjaival átölelte nyakát, könnytől harmatos arcocskáját annak arcára nyugtatta s oly esdekelve függeszté rá szemeit, hogy annak nem volt ereje eltolni magától. — Mit tehetek én érdekedben? — kérdé majdnem erőltetett szigorral, mert pár percre föllobbant keblében a régi szeretet nővére iránt, de annak szavai újra fölidézték keservét, haragját. — Bocsáss meg! — Mit nyersz azzal, ha el tudnám is felejteni, amit tettél? Mi már nem lehetünk azok többé egymásnak, amik voltunk, te olyan emberrel szövetkeztél, kit én megvetek, jellemtelen semminek tartok s útjaink szétváltak örökre. — De el... hagy ... tam férjemet s nem térek hozzá vissza, — mondá halk, remegő, bizonytalan hangon Ulrika. — Elhagytad és miért? — Oh, Iván, miért nem voltál hozzám őszinte? Mindazt előbb kellett volna tudnom, mit megtudtam esküvőm után. Az ifjabb Nikolovics kérdően, meglepetve tekintett rá: — Megtudtam, hogy László házassága előtt Markgraffnét szerette, hogy azért nősült oly gyorsan,mert veszélyeztetve látta a titkos viszony fölfedezését s megtudtam, hogy összeköttetése most is tart, engem hetekig magamra hagyott, hogy ahhoz siessen, kit szeret, ide a fővárosba. — És kitől hallottad mindezeket? — Oh, ez még nem minden, —■ folytatta hévvel a grófné. — Pár óra előtt egyedül voltam s egy nő lépett be hozzám, ki jogait követelte s ez a helytartóné volt. Rám zárta az ajtót, talán fegyvert, rejtegetett zsebében s ha én megtagadom, amit kívánt, lelőtt volna. — És te? _. Szemébe mondtam, hogy tartsa meg szeretőjét, nekem nem kell. — Helyesen. És László tud arról, hogy nem szándékozol visszatérni? — Megírtam neki. — Nem tett semmi megjegyzést vagy ellenvetést? — Semmit. Örül, hogy megszabadul tőlem, csak azt csodálom, hogy Markgraffné még nem volt arról értesülve. — Mikor írtad neki a levelet? — Tegnapelőtt. — Emlékszel biztosan a napra? — Oh, igen! .. . Tizennyolcadikon volt. Harmadnap, hogy Várbélyra érkeztem, mert másnap ő irt nekem, fölszólítván, hogy haladéktalanul térjek vissza hozzá, mire nekem nyíltan, határozottan kellett felelnem. — Tehát kívánta visszameneteledet? — Hazaérkezvén, nem talált honn s Jablonkay őrnagyhoz utazott , onnét küldte a levelet. — Jablonkaytól. . . Tizennyolvadikán? — kérdé meglepetve Iván. — És tizenkilencedikén történt a kihívás, húszadikán verekedtek. —. Összeköttetésbe hozod a levelemmel? — kérdé izgatottan Ulrika, ki maga is gondolt már arra. — Ha nem is azzal, de mindenesetre László ottlétével. Puszányon történt az összeveszés: mi fölött? Azt Ottmártól nem lehet kitudni. — Oh, ha miattam kellene szenvednie! — Hála Istennek, már jobban van. Velem csak akkor tudatta párbaját, midőn már mindennek vége volt. — Meglátogathatnám őt... veled? — kérdé bátortalanul Ulrika, bár szíve repesett örömében, hogy Iván nem mutatott több haragot. — Nagy örömére szolgálna, ha együtt látna bennünket belépni, — viszontá elkomorodva Iván, mert eszébe jutott, mily melegen kérte őt Jablonkay Várbélyon, hogy találkozzék nővérével és ő kereken megtagadta. — Engedd, hogy veled menjek, — suttogó a fiatal nő, ezt a megjegyzést félbeleegyezésnek véve. — És mit fogsz tenni, miután férjedhez nem szándékozol visszatérni? — kérdé Iván. — Nem tudom. Nem gondolkodtam még a jövő fölött, de különben is sok mindent kell még veled közölnöm, mi rettegésben tart. — Mi az? — Velünk jött Lokányi is Várbélyról s együtt ülvén a vasúti fülkében, úgy tettem, mintha aludnám s kihallgattam beszédét, mit atyámmal folytatott és az borzasztó félelmekkel tölt el. — Tőzsdeveszteségekről beszéltek s atyám egy újságot olvasván, azt mondá, hogy tönkre van téve, mindenét elvesztette és Lászlónak kell rajta segíteni. — Jól hallottál? — kérdé a legnagyobb izgatottságban. — Egyetlen szót se veszitek el a társalgásból. Úgy van, ahogy mondom. — És Lokányi... Mit felelt ő? . — Láttam rajta, hogy meg van ijedve. — És most is együtt vannak. Bizonnyal tanácskoznak a teendők felett. Sejtettem ilyfélét ebből az összeköttetésből, de nem mertem hitelt adni gyanúmnak. Ulrika, menynyire sülyedtünk. Nikolovics gróf börze- és kártyajátékos. — Atyánkról beszélsz? — Róla. Sosem hallottál arról, hogy ő vagyonának legnagyobb részét elkártyázta? — Arról nem, de egyszer Markgraffné mondta nálunk, ha jól emlékszem, éppen azon nap, melyen te megérkeztél, hogy az orosz követ bálján nagy összegeket veszített. — És a kaszinóban és mindenütt. Nyert és vesztett, ahogy éppen szerencséje vagy szerencsétlensége volt, de hogy a tőzsdén is játszik, az sohasem jutott eszemben. — Régen beszél arról, hogy vagyonilag tönkrement, azért akarta mindenáron Lászlót vejének és most, ha megtudja, hogy eljöttem tőle s nem veheti hasznát, kérlelhetetlen lesz irántam. . — Hát nem tudja, mit határoztál? — Nem mertük neki megmondani. Anyám azt reméli, hogy még visszatérek, pedig csalódik s azért kellett most idejönnöm, hogy találkozzam Lászlóval, igy kívánta atyám, de mielőtt ez megtörténnék, el kell mondanom neki mindent. Iván pár pillanatig gondolkozott, majd élénken kiáltott föl: — Nem tudom, Ulrika, nem jobb volna-e hozzá viszszamenned, miután már neje vagy. Félek, hogy nagy megpróbáltatásoknak nézünk elébe, ha az igaz, miket ayánktól hallottál. Te legalább meg volnál mentve a nyomortól. — Soha! Bármi történjék is a jövőben. Azok után, miket Lászlóról tudok, én nem élhetek vele. — Megszűntél őt szeretni? — Nem állíthatom azt, mert talán nem mondanék igazat. De női méltóságom nem engedi, hogy oly jeleneteknek tegyem ki magam, mint a mai volt Markgraffnéval. — Hát te miért nem veszed nőül Carmelitát, ki titokban menyasszonyod volt? — Mert nem akarom őt nélkülözésnek kitenni. Gondold meg, hercegi cím és szegénység... Ez nem illik öszsze. És még más okom is van, hogy visszavonuljak tőle, bár nem titkolhatom, hogy szeretem és bámulom őt. — Más okod? — kérdé csodálkozva Ulrika a különös jelentőségű hangon, mellyel bátyja szavait kiejté. — Még pedig fontos ok. — Nem szabad tudnom ? Iván kissé habozott. — Soha ne említsd senkinek azt, amit most tőlem hallasz.. . Romikoffot hamiskártyásnak tartják, Ulrika rémülve csapta össze kezeit. — Romikoff herceget hamis játékosnak? — kiáltott fel hitetlenül. — Lehet-e ebben valószínűség... Nem hiszem. — Biztosat senki sem tud. Oroszországban ez sohasem jutott volna eszembe, de ha egyre-másra visszagondolok, kételyek szállnak meg" iránta . — Például? — Neve egyike az orosz arisztokráciában a legjobbaknak és mégis sohasem mutatja magát az udvarnál és a szalonokban sem találkoztam vele. Ritkán van hazájában, azokon a helyeken jár-kel, hol játékbankok vannak, Nizza, Monte Carloban... Otthon nem játszik vele senki és saját házában sem jelenik meg, ha társaság van nejénél. (Folytatjuk.)