Amerikai Magyar Népszava, 1938. augusztus (39. évfolyam, 213-243. szám)

1938-08-20 / 232. szám

2 RÁDIÓ MAGYAR PROGRAM: Minden hétfőn, szerdán és pén­teken délelőtt 11 óra 45 perctől délután 12 óra 30 percig a brook­­lyni WARD rádióállomás (1400 ke.) magyar zenés műsort to­vábbit. Válogatott műsor a new yorki nagy rádió­­hálózatokról: SZOMBAT WEAF (660 ke. A. M. 8:00—Children’s stories 11:30—Musical Tete a Tete P. M. 12:30—Along Gypsy Trails 2:30—Golden Melodies 3:00—-Golden Melodies 5:00—Green’s Orchestra 7:00—Richard Himber Orchestra 7:30—Larry Clinton’s Orchestra 9:00—America Dances 11:00—Dance Orchestra WOR (710 kc.) A. M. 8:30—Modern Rhythms 9:30—Musicale 10:00—The Marriage Clinic P. M. 12:00—Hayden Planetarium 3:30—Scott Sanders 5:00—Glenn Miller’s Orchestra 8:00—Bands Across the Sea 8:30—Jazz Nocturne 10:30-—Ráoul: Impressions 11:00—Talk 11:15—Mardiguera’s Orchestra 11:30—Carlson’s Orchestra WJZ (760 kc.) A. M. 9:00—The Breakfast Club 10:00—Woman of Tomorrow 10:30—Katherine Lenroot 10:45—Swing Serenade 11:30—Our Barn Dance P. M. 1:30—Ray Kinney’s Orchestra 2:00—Krenz Orchestra 2:45—Burt Farber’s Orchestra 4:00—Club Matinee: Variety Show 5:00—Trio Time 6:30—Blue Barron’s Orchestra 7:00—Message of Israel, 8:00—Kóczé Antal budapesti cigány, zenekara 9:00—National Barn Dance 10:00—Jacques Renard Orchestra 10:30—Concert in Rhythm 11:30—Dance Orchestra W'ABC (860 kc.) A. M. 8:00—Bob Bvron, songs 8:45—Eton Boys 10:00—Lew White, organ P. M. 12:45—Enoch Lip-ht’s Orchestra 2:00—Madison Ensemble 2:30—Romany Trail __ AZ ÓHAZAI RÁDIÓ VILÁG PROGRAMJA Hat.­4 kivételes adó, 9125 km, 32,88 m» (Csak ‘‘short wave” fel­vet­t készülékkel hallható. SZOMBATON,­­AUG. 20-ÁN, ESTE 7 ÓRÁTÓL 8 ÓRÁIG (New York-i nyári időszámítás szerint.) “Magyar Himnusz ünnepe”. Zenés közvetítés, beszélő Bu­­dinszky Sándor. “Mi újság az óhazában?” “Bánk bán” — részletek Er­kel Ferenc dalművéből az Ope­raház tagjaiból alakult zenekar előadásában, vezényel Feren­­csik János. “Az első magyar országgyű­lés színhelye: Székesfehérvár”. Hoór Tempis István dr. előadá­sa angol nyelven, majd közve­títés Székesfehérvárról. Beszé­lő: Budinszky Sándor. “Magyarország a nagyvilág­ban”. “Magyarnóták, tárogatószó­val”. Svéd Sándor, az Operaház tagja énekel, Bujka Márkus tá­rogatózik, kisér Perti Pali ci­gányzenekara. Himnusz. VASÁRNAP, AUG. 21-ÉN, ESTE 8 ÓRÁTÓL 9 ÓRÁIG “A vadrózsa” — Poldini tün­dérjátékának nyitánya, hang­szerelte Polgár Tibor. Előadja a rádió szalonzenekar. Angol nyelvű hírszolgálat. “Liszt művek”. — 1.) Conso­lation; 2.) Bolygó tüzek. Előad­ja a Budapesti Hangverseny Ze­nekar, vezényel Rajter Lajos. . “Kétszer nyílik az akácfa vi­rága...” Palló Imre dr., az Operaház tagja magyarnótákat énekel, kiséri Pertis Pali és ci­gányzenekara. “Mit üzen a rádió?” Szózat. 3:00—Romany Trial 3:30—Gertrude Lutzi, John Sturgess, soloists 5:00—Concert Orchestra 5:30—American Dances 6:15—Davis Cup Matches 6:30—Will McCune Orchestra 7:00—Exploring Music 8:00—Saturday Nights Swing 8:30—Russ Morgan’s Orchestra 9:00—Professor Quiz 10:00—Your Hit Parade 10:4b—Del Casino, songs 11:00—Talk; Basie’s Orchestra 11:30—Kay Kyser’s Orchestra ­MERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA MI ÚJSÁG AZ ÓHAZÁBAN? Negyvenkilencedik évfolyamában megszűnt a “Magyar Hírlap” Vasárnap, augusztus 7-én je­lent meg a “Magyar Hírlap” című budapesti napilap utolsó száma. A negyvenkilenc eszten­dős fővárosi napilap őszinte hangú vezércikkben mondott búcsút olvasóinak és jelentette be a szomorú eseményt. Ezt az érdekes cikket közöljük itt, úgy, ahogy a Magyar Hírlap utolsó első oldalán megjelent: Búcsú Lelkünk mélyéig megrendül­ve, elfogódottan és szorongó szívvel jelentjük: a Magyar Hír­­lap ma lép utoljára olvasóközön­sége elé. A számunkra mostoha viszonyok, elháríthatatlan ne­hézségek közt kénytelen megje­lenését beszüntetni. Tulajdonképpen nem sok szük­ség van a rideg és kíméletlen tény mellett magyarázatra, küz­delmek elsorolására, okok kuta­tására. A Magyar Hírlap nem volt tőkés vállalkozás, viszon­tagságos útjának egy forduló­ján a szerkesztőség tulajdonába került s mi, szerény és szegény ujságírók megkíséreltük pusz­tán szellemi erők segítségével fenntartani. Az események kér­lelhetetlen bizonyítéka szerint lehetetlen feladatot vettünk ma­gunkra, ezt fölöslegesnek tart­juk, szépíteni. Nem mintha a közönség értetlen és közömbös maradt volna próbálkozásunk iránt. Akihez felhívásunk elju­tott, aki viaskodásunkról tudo­mást szerzett s eszméinkkel, meggyőződésünkkel egyetértett, az vigasztaló és reményt keltő barátsággal állt be előfizetőink táborába. De a korszerű lapter­jesztés nem nélkülözheti a pro­paganda nagy arányait, nekünk pedig erre pénzünk nem volt. Minden biztató tünet mellett is kénytelenek vagyunk tehát fe­jet hajtani a végzet előtt, mely zátonyra futtatta az emberies­ségnek, magasrendű eszmények­nek azt az igénytelen, de szá­munkra oly drága, kötelességet mindig híven teljesítő, elvi fel­fogástól soha el nem hajló saj­káját. Napjaink — ezt be kell lát­nunk magunknak is — a földte­ke bizonyos részein nem kedvez­nek azoknak az ideáloknak, me­lyeknek tiszteletében nevelked­tünk, melyeknek tollunkat szol­gálatába állítottuk. De most, e tragikus napon, visszanézve és számot vetve, nem mondhatunk mást, mint amit halálának ön­ként választott pillanatában Ca­to hagyott örökül az emberiség­re . A győztes ügy az isteneknek tetszett, de ő kitartott a legyő­zött felfogás mellett. Kitartottunk mi is abban az előretolt állásban, ahová lelkiis­meretünk parancsolt. Összeszo­­rítotti joggal, munkatársak ál­dozatával, gyakran fizetés nél­kül s a közvetlen holnap gond­jaival viaskodva, tűrnünk kel­lett a rosszhiszemű vádat, hogy a nagytőke számlálhatatlan száz­ezrei állnak rendelkezésünkre, közben asszony és gyerek re­megve leste, lesz-e néhány fil­lér kenyérre. Halljuk előre is a túloldalon felhangzó gyászbeszédekben a kárörömbe burkolt tanulságot: ime, a szabadelvűség ideje­ le­telt, gondolatvilága nem hódít többé, zászlóvivői elhullanak. Utolsó szavunkkal is vitába szél­tünk ezzel a megállapítással. Ha nekünk rendelkezésünkre állot­tak volna a hivatalos támogatás széles módvű forrásai, akk­or megmaradásunk éppen, úgy nem bizonyította volna eszméink­ ere­jét, mint ahogy anyagi nehézsé­geink az ellenkezőjét nem iga­zolják. Azok a koreszmék, me­lyeket csak mesterségesen lehet, terjeszteni s csak a lakosság ön­kénytelen áldozatviselésével le­het sajtóban hirdetni, mindig nélkülözték s nélkülözni is fog­ják azt a szilárd alapot, amit a közvélemény szabad támogatá­sa jelent. Mikor annyi szó esik a függetlenségről, a mi elnému­lásunkat az okozza, hogy füg­getlenek voltunk mindentől és mindenkitől, csak törvénytől, elvi meggyőződésünktől s meg­­szeghetetlen parancsnak tisztelt újságírói tisztességünktől nem. Éppen ez a maradéktalanul és féltékenyen őrzött függetlenség tette, hogy tollunkat nem kínál­tuk bérbe, hogy véleményünket kimondottuk, ha talán némelyek tetszését nem nyerte meg s hogy nem hódoltunk be divatoknak, szólamoknak, ha kártékonyságu­kat, veszedelmüket, vagy­ csak sivár tartalmatlanságukat is fel­ismertük. Egyéni hajótörésünk nem ejt kétségbe bennünket magas esz­ményeink fölött. Nincs bennünk annyi önteltség, hogy azt higy­­jük: többet jelentettünk, mint amennyit bármely egyén, vagy csoport egy nemzet életében je­lenthet. Vakbuzgóan kitartunk amellett, hogy ennek a népnek szívében azok a tanítások gyö­keresedtek meg, melyeket leg­­jobbjai és legnagyobbjai hir­dettek s amelyek a szabadságot, jogot, igazságot jelölték meg vezércsillagokul. A Napot is el­takarhatják ködök és felhők gyenge emberi szemek elől. De a Nap tüze, éltető ereje ezzel sem­mit sem veszit s a gomolygó pá­rákkal vívott néma, nyugalmas küzdelmében még mindig győz­tesnek maradt. Mi csak szerény harcosai voltunk a­ kossuthi esz­mekörnek. Tettük, amit tehet­tünk, véges erőnkkel. Tudjuk, hogy a magyar társadalom hite a mi kiválásunkkal az arcvonal­ból, nem gyengül, hogy mond­vacsinált és önkinevezett vezérei mellett megmaradnak igaz és hivatott vezetői. Hiszünk a fel­támadásban, hiszünk a ködök eloszlásában. Hiszünk a magyar­ságot ért irtózatos igazságtalan­ság jóvátételében, sorsának jó­­rafordulásában, hajdani fényé­nek és erejének éledésében. Hi­szünk a jóság és szeretet dia­dalában a gyűlölködés és szen­vedély fölött; hiszünk az, emberi haladásban, a szépségben, hi­szünk Deákban és Széchenyiben, hiszünk a magyar géniusz ma­gasrendűségében és humanitá­sában — s ahová bennünket most már elszórva és egyénen­ként sorsunk állit, talán a nyo­­moruság farkasfogainak kitéve, ott változatlanul ezt a célt fog­juk szolgálni képességeinkkel és erőnkkel. E szomorú bucsuzást csak ez a hitünk enyhiti s a nyugodt lelkiismeret, mely elmondhatja a nagy reformátorral: Itt ál­lünk, másként nem tehettünk, Isten minket úgy segítsen. Két cigánykaraván véres ve­rekedése Rákospalotán A Zápolya utcában összevere­kedett a Ráfael és Kozár cigány­karaván. Ráfaelék ráfogták ugyanis Kozárékra, hogy a ko­csijukba fogott lovat tőlük lop­ták. Hamarosan verekedés tá­madt s bicskával és dorongokkal mentek egymásnak. A vereke­désnek nyolc sérültje van. Kö­zülök legsúlyosabb Ráfael István és Kozár György lócsiszár álla­pota. Minnd­kettőjüket kórház­ba vitték, a verekedőket pedig előállították. NEM LEHET INGUJJBAN A MAGYARORSZÁGI VÁROSATYA Nem mindennapi jelenetben volt részük a szombathelyi vá­rosi képviselőtestületi ülés részt­vevőinek. A polgármester dél­után 5 órára hívta egybe a város képviselőtestületének tagjait, akik a trópusi forróság ellenére is nagy érdeklődést tanúsítottak a tárgysorozat iránt. Dr. Hor­váth György helyettes polgár­­mester alig hogy megnyitotta az ülést, észr­evette, hogy az egyik képviselőtestületi tag, dr. Witt­­reich Adolf levetette a kabátját és ingujjban ül padjában. A polgármester “napirend előtt” figyelmeztette a képviselőtestü­leti tagot, hogy vegye fel a ka­bátot, mert tiszteletben kell tartani a közgyűlés méltóságát. A szombathelyi városatya azon­ban kijelentette, hogy “száz pen­gőért sem hajlandó felvenni a kabátot.” A polgármesterhelyet­tes erre felfüggesztette az ülést. Wittreich dr.-t pedig körülvet­ték képviselőtársai és igyekez­tek rábeszélni hogy tartsa be a képviselőkre kötelező illemet. A rábeszélésnek eredménye volt, mert a polgármester néhány­­percnyi pauza után újból meg­nyithatta a közgyűlést. MEGGYILKOLTA FELESÉGÉT, AZTÁN AGYONLŐTTE MAGÁT Megdöbbentő­ családi dráma játszódott le éjszaka folyamán Hajdúnánáson. Kanda Imre hatvanhárom éves fuvarost néhány hónappal ez­előtt elhagyta ötvenhét éves fe­lesége. A fuvaros több ízben kérte az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá, felesége azonban erre nem volt hajlandó. Késő éjszaka Kanda Imre felkereste feleségét és ismét könyörögni kezdett az asszonynak, hogy térjen vissza hozzá. Az asszony elutasította kéré­sét, mire a házastársak között heves jelenetek játszódtak le. Végül a 63 éves Kanda Imre zsebkést rántott elő és a hegyes­­ pengét felesége szivébe döfte. Az asszony azonnal meghalt. Az öreg Kanda Imre a gyilkosság után lemetszette felesége fejét és mindkét kezét is levágta. A bestiális ember a szörnyű gyil­kosság után lakására sietett, bezárkózott a fáskamrába és vadászfegyverével szívén lőtte magát. Azonnal meghalt. A tragédiát reggel fedezték fel és a csendőrség megindítot­ta a nyomozást. 14 ház leégett, 100 ember hajléktalan lett, 30 ezer pengő kár A vas megyei Kameneshőgyész község legszegényebb negyedé­ben kigyulladt Szakács Lajos gazdasági cseléd zsupfedel­i háza. A nagy forróságban és az élénk szélben gyorsan terjedt a tűz. A község nagyrészt mező­­gazdasági cselédekből álló lakói éppen a mezőn dolgoztak, úgy­hogy mire az első segítség meg­érkezett, már 14 ház lángokban állt. Az oltáshoz öt falu tűzoltósá­ga vonult ki, sikerült is a tűz további terjedését megakadá­lyozni, de a 14 ház teljesen le­égett, ahol 26 család több mint száz tagja lett hajléktalanná. A kár meghaladja a 30,000 pengőt. Magyargencs és Kemeneshő­­gyész jobbmódú gazdái ideigle­nes ruha, lakás és élelem jutta­tásával segítettek a szerencsét­len, otthonukat és mindenüket elvesztett cselédeken és család­jaikon. Vidéki működése során elfogták Nagyevőt A bajai rendőrségnek sikerült a budapesti alvilág egy ismert alakját, akit a bűnözők világá­ban “Nagyevő”-nek becéztek, letartóztatni. Tacskovics József 21 éves többszörösen rovott múl­­tú budapesti betörő Bajára rán­­dult le. A Központi szálloda épü­letében lévő Fiedler-féle gép­nagykereskedés raktárát majd­nem teljesen kifosztotta. Ez ve­zette a rendőrséget Taeskovics nyomára. Taeskovics Almási Ágoston­nal és Marján Árpáddal szövet­kezett a különböző betörések el­követésére. Ő volt a banda feje, ő­ osztotta szét a zsákmányt. Mi­kor elfogták bevallotta, hogy Budapestre készült vissza. Tacs­kovics különben arról híres, hogy együ­ltében hat ember va­csoráját képes elfogyasztani. Most Tacskovicsot szűkebb kosztra fogják a bajai ügyész­ség fogházában. Felborult a szekér, szörnyet halt a 83 éves kocsija Molnár István 83 éves szergé­­nyi gazda gabonakévékkel meg­rakott szekér tetején ülve tar­tott hazafelé a mezőről. Útköz­ben a szekér egy kanyarodónál felborult és az öreg gazda olyan szerencsétlenül esett le, hogy koponyaalapi törést szenvedett és a helyszínen meghalt. Halálos revolverharc egy betörő román katona­­szökevénnyel Kalocsán Horváth Antal rend­őri d­örzsmester és Vezényi Já­nos detektív- ellenőrző körúton voltak. Igazoltatni akartak egy embert, aki erre revolvert rán­tott. Két lövést adott le. Az egyik golyó Vezényi szájába ha­tolt, a másik Horváth rendőr mellét találta. Horváthnak még volt annyi ereje, hogy előrán­totta revolverét és a menekülő után lőtt. A rendőr golyó­ja ha­lálra sebezte a merénylőt, akiről utóbb megállapították, hogy Za­­habecz Istvánnak hívják. 23 éves román katonaszökevény, aki az utóbbi időben több betörést kö­vetett el Kalocsán és környékén Horváthot és Vezénylt a mentők a kórházba szállították. Mind­kettőjük állapota súlyos. Négy fürdőző kisfiút magával ragadott az ár Gyula, avg. hu. Kőrösszakáll határában vígan hancúrozott a Kőrösben Nagy János 12 éves, Nagy Béla 10 éves, Szabó János 10 éves és Kovács Péter 8 éves gyerek. A két Nagy-testvér a vízben fogócskát játszott. Két társuk egyszerre azt vette ész­re, hogy a két gyermek eltűnt a vízben. Azt hitték, hogy já­tékból buktak a víz alá és utá­nuk vetették magukat, hogy megfoghassák őket. A két Nagy fiú azonban nem szándékosan merült a víz alá, hanem örvény ragadta el őket, amely a másik két gyermeket is elsodorta. Mind a négyen belefuttak a folyóba. Komádi község mellett a Se­bes-Körösben fürdött Varga La­­josné ötéves fiával. Az asszony egyszerre csak rémülten vette észre, hogy gyermekét elkapta az ár. Segítségére sietett, de nem tudta kimenteni, sőt ma­ga is érvénybe került. Mindket­ten elmerültek. Halálra gázolta a szekere Prikk­ Antal 42 éves gazdálko­dó Dunaföldvár határában ko­csiján búzát szállított. A rossz mezei után megbillent a szekér és Prikk olyan szerencsétle­nül esett le, hogy a szekér alá ke­rült, amelynek kerekei keresz­tül mentek rajta. Kórházba szállítás közben meghalt. Otthonának legkellemesebb, legérté­kesebb kényelme, ha bevezeti házához az Amerikai Magyar Népszavát. Jó­­hajlékába és alig érzi a kis előfizetési kedvet, napsugarat, szeretet Viz­i­áis terhét. Ez a két esztendős fiatal úr megértő barátot talált az­­ utca öntözőjében, aki készséggel áll rendelkezésére. RENDEZIK A NAZI PÁRTTAGOK 1934. ÉV ELŐTTI ADÓSSÁGAIT Az uj rendelet leszállítja a tartozások összegét és lehetővé teszi a megmaradt összeg visszafizetését.­­ A rendelet nem terjed ki zsidó vallású adósokra . BERLIN, aug. 19. — Egy uj német rendelet azoknak a hűsé­ges nazi pártembereknek sorsán akar segíteni, akik 1934 január elseje óta párthűségük miatt csődbe mentek, vagy elvesztet­ték ingatlan vagyonukat. Az új rendelet csak érdemes emberekre vonatkozik és termé­szetesen a vagyonvesztett zsi­dókra nem. A rendelet szerint a régi tar­tozásokat a hitelező és adós kö­zötti “megállapodás” alapján leszállítják és az adós mostani anyagi helyzetének megfelelő fizetési módozatokat állapítanak meg a tárgyalás folyamán. Az új fizetések mellett azonban az adósnak meg kell hagyni annyi jövedelmet, hogy abból család­jával együtt rendesen megéljen. Brazíliában elrettentő például nemcsak lefejezik az el­fogott banditákat, hanem ki is állítják közszemlére a ki­végzett gonosztevők fejeit. A kép egy ilyen rémséges kiállítást ábrázol. FIGYELJE ELŐFIZETÉSE LEJÁRATÁT! Az Amerikai Magyar Népszava első oldalára ragasztott címszalag legalsó sora mutatja az Ön előfizetésének lejá­ratát. Legyen segítségünkre azzal, hogy lejáratkor ponto­san megújítja előfizetését. Adja át az előfizetési díját iro­davezetőnknek, kollektorunknak, vagy a megbízottnak, ami­kor Önt felkeresi, vagy küldje be a kiadóhivatalba. Amikor a meghatalmazott irodavezetőnek vagy a kollektornak fizet a hónap elseje és 14-ike között, előfizetésének lejáratát ugyanannak a hónapnak 22-ik­ napjáig megváltoztatjuk. Ha pedig 15-ike és 30-ika között fizet, úgy a következő hónap 7-ig vál­toztatjuk meg a címszalagon előfizetése lejáratát. Amikor előfizetését közvetlenül a kiadóhivatalba küldi, előfizetésének lejáratát 7 napon belül vál­toztatjuk meg. Az előfizetés lejáratának megváltoztatása egyúttal elisme­résül szolgál, hogy előfizetési díját javára írtuk és nem tör­tént hiba. Amennyiben a lejárat változást a fent­ meg­határozott időn belül nem vezettük volna keresztül, jelent­se be kiadóhivatalunkban egy centes postakártyán, hogy kinek és mikor fizetett és mi azonnal megvizsgáljuk a pa­naszt. Egy centes postakártya és pár perc az Ön idejéből elegendő ennek a munkának az elvégzéséhez. Tisztelettel, Amerikai Magyar Népszava, 38AKr

Next