Amerikai Magyar Népszava, 1939. október (40. évfolyam, 275-304. szám)
1939-10-06 / 279. szám
r| »fünded by GÉZA D^BERKO, «UpttOtU 1*1« Amerikai 11111 NÉPSZ/na ■»tered aa Second Clag« Matter Poet Office, New York Published Daily including Sunday by rHE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office S80 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy B-6780, 6781, 8782 SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ~~ United States of America, Az Egyesült Államokban, Canada, Mexico, So. Ame- Canadában Mexicoban, Dél Ilea, Cuba, one year $6.—, Amerikában és Cuba-ban, I mp. $3.— Daily only. — egész évre $6., fél évre $3.Foreign Countries and New Külfüldre s New Yorkban: York City one year $9.—, egész évre $9.—, fél évre ( months $4.50. Daily only. $4.50 BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria, L. I., N. Y. — SÍ- Los Angeles, Cal. 724 it__aoth Avp So. Arizona Avenue. ■> ,*71 l „ Newark, N. J. — 17 Wil-Bethlehem, Pa. — 845 E. Uams st., Maplewood, N..T. Fourth St. Perth Amboy, N. J. — SOI Bridgeport, Con». — *78 Maple Street. Bostwick Ave. Passaic, N. J. — 157 Jef-8 hofrn°'Street.- 432 Deat' Phna7e”phiI"n'p«L - 1554 TMTná°'’street"“ 07 24,1 Pittsburgh,F Pa. — 111 9fnd Street. Johnston Avenue. Detroit, Mich. — 7932 West Trenton, N. J. 908 Bo. Jefferson Ave. Broad St. Magyarországi Iroda — Office in Hungary: Dr. Andor Kun, Budapest, I. Horthy Miklós út 15-B A trianoni szerződés igazságtalan embertelen nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi kötelesség, küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. — Ez az újság minden erejével, minden súlyával minden rendelkezésére ,l10 eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízió írt és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. — A trianoni szerződést meg kell változtatni. Október hatodika KILENCVEN esztendővel ezelőtt a német és orosz szövetség egész súlya Magyarországra terpeszkedett. Az akkori osztrák császár, egyben pedig a németség egyik uralkodója is, az orosz cár segítségét kérte, hogy a függetlenségéért harcoló Magyarországot letörhesse. Egy kis ország, önálló állami élethez nem szokott, a kormányzásban gyakorlatlan, pénzügyekben járatlan, fegyver- pénz- és hitelnélküli “rebellis” nemzet állt ekkor szembe a Habsburg házzal, a római birodalom utódaként fellépő német Császárság korlátlan hatalmú uralkodó családjával. És ez a kis Magyarország, melynek élén a lánglelkü hazafi, Kossuth Lajos állott, több mint egy éven diadalmas csaták egész sorozatában meg tudta verni az osztrák ármádiát s olyan szégyenletes helyzetbe hozta a császári erőket, hogy a függetlenségéért harcoló Magyarországot csakis az orosz cár seregeinek behivásával tudta legyőzni s a fegyvert et ételre reákényszeriteni. Világosnál a magyarság letette a fegyvert az orosz előtt... Október 6-án pedig, az osztrák császári ház véres bosszút állt azért, mert a magyar seregek inkább Paskievicsnek kapituláltak, mint a császáraiknak.. . A bosszú abból állt, hogy 13 vitéz magyar tábornokot az aradi vár kazamatái előtt ,főbelőttek, vagy felakasztottak... Azaz, Aradon csak 12 magyar generálist végeztek ki, a 13-ik Pest város Újépületében, hullott el a fegyverek sortüze előtt s ez a magános 13-ik vértanú, gróf Batthyány Lajos, az első alkotmányos magyar kormány felelős miniszterelnöke volt... Haynau pribékjei nem ismertek kegyelmet. Szemükben halálos bűn volt a magyar nemzetnek önállóságot követelni. Bűn volt felszabadulást sürgetni a német járom alól, bűn volt magyar országgyűlést, magyar hadsereget, felelős magyar minisztériumot kívánni... Általában bűn volt minden törekvés, mely Magyarországból a magyarok országát óhajtotta megteremteni. Október 6-ika ... A tizenhárom aradi vértanú emléknapja... A magyar szabadságharc leggyászosabb évfordulója... 11a körültekintünk, újra csak háborút látunk... Európa ismét vérözönbe burkolódzik. A német és az orosz újra csak szövetségesek, bár egészen más cégér alatt mint a múltban.. . De újra csak a kis nemzetek szabadságának letiprázása a legfőbb tartalma szövetkezésüknek és amerre közös seregeik vonulnak, újra csak a keselyük vijjogása, a halottak emberhalma, éhség, nyomor és bosszúállás jelzi lépteiket... Kilencven év elmúltával újra hűn kis nemzeteknek nemzeti jogot, nemzeti önállóságot követelni... Akkor a szent szövetség “működött,” most a szentségtelen szövetség nevében darabolják fel Lengyelországot s kötik gúzsba többi kis szomszédaikat.. . Magyar vértanúink szelleme, ott az Isten zsámolyánál, imádkozzatok a kis Magyarországért, hogy ebben az új nagy világégésben megőrizhesse és áldozatok nélkül megtarthassa legbecsesebb kincsét a függetlenségét. sorai közül, amikor a “munkásmozgalom árulóinak, a demokrácia ellenségeinek és a diktatúra híveinek” bélyegezett minden kommunistát, s rámutatott arra, hogy a vörös és a barna diktatúrák, Hitler és Stalin összefogása a demokratikus szabadságjogok elleni háborút jelenti. Az American Labor párt végrehajtó bizottsága egyhangúan, a párt delegátusainak nagygyűlése pedig 605 szavazattal 94 ellenében, vagyis óriási szótöbbséggel fogadta el a határozati javaslatot, amelynek tárgyalása alatt— mint ezt Alex Rose a párt ügyvezető titkára mondotta — lehullott az álarc az American Labor párt ama tagjairól, akik tulajdonképen a kommunista párt politikáját követik. A határozati javaslat, amely leszögezi, hogy az American Labor párt teljes mértékben támogatja Roosevelt elnök programját, amint ezt a kongresszus rendkívüli ülésszakához intézett üzenetében kifejtette, a legélesebben elítéli az amerikai kommunisták viselkedését, akik mentegetni próbálják Stabilt azért, hogy szövetséget kötött Hitlerrel. A határozati javaslat vitája során az egyik delegátus azt ajánlotta, hogy ha az American Labor párt valamelyik tagja akár közvetlenül, akár közvetve védeni próbálja a szovjetet azért, hogy segített Hitlernek letiporni Lengyelországot, akkor az illető tagot “lökjék ki” a Labor pártból. — A kérdés az — mondotta a párt New York County-i elnöke, — hogy várjon az American Labor párt az amerikai demokratikus eszméket képvili-e, vagy pedig a kommuista pártnak a nyulványa-e ? Azzal a ténnyel, hogy az American Labor párt ezt a határozati javaslatot ilyen óriási szótöbbséggel elfogadta, választ adott erre a kérdésre, s megmutatta, hogy ez a párt nem akar semmiféle közösséget azokkal a kommunistákkal, akik készek voltak lepaktálni a munkásmozgalom, a munkásszervezkedés legnagyobb ellenfelével, Hitlerrel is. Az American Labor párt határozata megmutatja, hogy Amerikában is teljes mértékben megindult a tisztulási folyamat, amely ki fogja venni a demokratikus társadalmi, politikai mozgalmakból mindazokat az elemeket, amelyek csak azért férkőztek be oda, hogy zavarokat keltsenek, hogy megbontsák az egységet és hogy titkos céljaikat próbálják előmozdítani. Tisztulás STALIN és Hitler összeölelkezésének egyik következménye az, hogy világszerte tisztulási folyamat indult meg azokban a körökben, mozgalmakban, társadalmi egyesületekben és politikai pártokban, ahová az elmúlt évek alatt belopták magukat a kommunisták. A francia demokrácia, amely eddig szabad érvényesülési lehetőséget adott a kommunistáknak, most feloszlatta politikai pártjukat és betiltotta mindenféle szervezkedésüket. Az Egyesült Államokban a kommunista párt sohasem tudott számbajöhető tömegeket megmozgatni, sem a washingtoni kongreszszusba, sem az állami törvényhozásokba nem tudta egyetlen tagját sem bejuttatni. Azok a kommunisták, akik tisztában voltak azzal, hogyha nyíltan elárulják hovatartozásukat, sehová sem fognak jutni, azt hitték, hogy a néhány évvel ezelőtt alakult American Labor párt zászlója alatt megbújva dolgozhatnak titkos céljaik érvényesítésért. Most azonban az American Labor párt valósággal kikergetett minden kommunistát a történetírója feljegyezni? Bill!. KUN ANDOR budapesti Posta Amerikába A Maginot és Siegfried vonal A HÁBORÚ nagyon fontos terepe a Maginot és Siegfried vonal. Ez a két vonal húzódik ugyanis végig a francia és német határ közt. A határt délen Svájctól a vonal kétharmadán a Rajna folyó alkotja, északon azonban nincs természetes határ. A Rajna mentén a gyönyörű, erdős Voges hegység vonul el francia területen s hegyes a német oldal is. E hegyek ugyan nem magasabbak a mi Mátránknál, mégis a hegység övezte folyó igen jól védhető határt alkot úgy a franciák, mint a németek számára. Kevésbé mondható ez el az északi szakaszon, ahol a határ apróbb dombokra támaszkodik csak. A világháború után végig a határ mentén hatalmas erődvonalat kezdett építtetni Maginot francia hadügyminiszter, hogy az védje német támadásokkal szemben a francia határt . Franciaország e legértékesebb, leggazdagabb ipari és bányavidékét. A németek, amikor felszabadították magukat a békeszerződés tilalmai alól, nagy hadsereget szerveztek, visszakapták népszavazás útján e vonal északi részét — a vasércben és szénben oly gazdag Saar-medencét, — építették ki az ő határuk s az ő ugyancsak rendkívül fejlett, gazdag ipari bányavidékük védelmére a Maginot vonallal szemben az ő Siegfried vonalukat. A franciák is büszkén hirdetik, hogy az ő Maginot vonaluk s a németek is, hogy az ő Siegfried vonaluk — bevehetetlen. Hogy így van-e, azt a háború fogja megmondani. E vonalak erődítések sűrű zajából állnak. Egész földalatti városok épültek ki, hatalmas raktárakkal, kaszárnyákkal, a föld méhében lefelé épített sok emelet mélységben. Ezeket törhetetlennek hirdetett páncélfalakkal építették, mozgatható beton és páncélkúpokkal, tornyokkal, páncélozott fedezékekkel látták el, amelyekből támadnának s ahol védekeznének a jól szellőztethető, fűthető, hűthető földalatti laktanyákban összegyűjtött hadseregek. E vonalak berendezése a legnagyobb hadititok s csak e háború folyamán fog kiderülni, hogy páncélzata valóban átérhetetlen-e, erődei tényleg bevehetetlenek-e? E vonalak a terepviszonyok szerint hol közelebb, hol távolabb kígyózva néznek egymással farkasszemet. A francia Maginot vonal a német határt elhagyva lehúzódik a francia-olasz határ mentén, egészen a földközi tengerig, Nizzáig s igy védi az egész keleti francia határt. Olyan e két vonal, mint a régi kínai fal, amelyik elzárta az ellenségek elől a kinai birodalmat. A múlt háborúban a Maginot vonal helyett a verduni erődök védték kelet felől Franciaországot. 300,000 német s ugyananynyi francia-angol vérzett el akkor a “verduni pokolban.” Vajon mit fog e vonalakról a jövő AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA FELVÉTELEK A FÉNY VÁROSÁBÓL Paks, szeptember hó. A kormány újólag és a legszigorúbban utasítja a polgárokat, hogy a rendelkezéseket tartsák be és mindazok, akiknek jelenléte nem elengedhetetlenül szükséges, haladék nélkül hagyják el a fővárost! Ez a felhívás már tizedszer egymásután jelenik meg. Tegnap óta a lapok plakátbetűkkel, az első oldalon közlik. De minden hiába! Az igazi francia imádja a játékot. E pillanatban a halállal hazardkozik... Minden párisi kávéházban ott állanak a játékgépezetek, tíz golyóval és különféle találati eshetőségekkel. A citoyen (akár munkás, akár egyetemi tanár), miközben felhörpinti reggeli pálinkáját, néhány percig elpepecsel ezeken a masinákon. A délelőtti aperitif mellé a pincér mindjárt kockákkal szolgál s a vendégek a “zinc”-en lehúzzák, hogy ki fizeti az áldomást. A forgalmasabb pontokon külön játszóboltok állanak rendelkezésre s ezekben 25 centimesért fzeul lehet vágni egy bőrpofáju néger-Bifbát, amelynek koponyáján automatikus szerkezet mutatja az ütés erősségét, vagy ötven centimesért futballmérkőzést lehet vivni a 22 apró bádogfutballista segélyével, vagy 1 frankért meg lehet futtatni nyolc papírmassélovacskát, esetleg két frankért végig lehet szemlélni egy szerelmi csata történetét, az ismerkedéstől a diadalmas pillanatig, összes három perc alatt. Az utas, aki reggel megy ki az állomásra és húszfrankossal fizet a soffőrnek, csak kivételes esetben kap vissza. “Nincs apróm. Húzzuk le: fej vagy írás!" S már fel is dobja a pénzt a levegőbe, ha fej, akkor övé az egész, ha írás, akkor nem került semmibe sem az út. A latinok gyermekes, délszaki játékszenvedélye ég minden franciában, játszanak minden helyzetben és minden eshetőségre, a születéstől a halálig. Most éppen a halálnál tartanak. Azok,, akik minden kormányutasítás ellenére Pakisban maradtak, a legkülönbözőbb százalékarány szerint pusztulhatnak majd el vagy maradhatnak életben. A számítások szerint: 1. Azok közül, akik jól felszerelt pincékben, gázálarcokkal és egyéb kellékekkel ellátva húzódnak meg, egy százalék fog meghalni. 2. Rosszul felszerelt pince és jó álarc halálozási arányszáma: ké százalék. 3. Rossz pince, álarc nélkül: négy százalék. 5. Kint az utcán, álarccal: öt százalék. 5. Kint az utcán, álarc nélkül hét százalék. Ezzel az öt főeshetőséggel és a kapcsolatos mellékvarációkkal szórakozik most Paks. Legtöbben, a hazárdéria és az életösztön elegyítésével, a négyes számú, ötszázalékos kombinációt fogják megjátszani. Ez kielégíti majd éktelen és féktelen és képtelen kíváncsiságukat is. Nem volt különben a háború alatt sem. Miközben a magasból átok és pusztulás zúdult alá, a Fény Városának polgárai kint ődöngtek az aszfalton, hogy hallhassák és szemlélhessék a gránát síró száguldását s lefogadhassák, hogy vájjon hol áll meg, s kit hogyan talál meg ? A józan és szükségszerű elképzelések szerint Paksnak és külvárosi övezetének négy és félmillió lakosából három és félmilliónak el kellene menekülnie. A város kiürítésére pontos és nagyvonalú haditervet készítettek; a három és félmillió polgárt négy nap alatt szállítanák el biztonságosabb területre, 11 autóúton és 840 szerelvénnyel, amelyek félóránkint indulnak útnak. Az egyes pályudvarokról, a legkülönbözőbb irányokba. Az utazás ingyenes. De Paris marad, mert kíváncsiságának vak szóraját nem tudja eloltani ! mert lángoló, könnyelmű hazárdériája most tombolhat igazán! A kormány, bölcs előrelátással, számolt ezzel az eshetőséggel is s ámbár a kiürítési terv értelmében csak egymillió polgárról kellene gondoskodni, mégis 3,820,000 embernek készítettek pincemenhelyet és még egymilliónak futóárok-fedezéket. Néhány pillanatfelvétel Párisból: A gázálarc-központok előtt végtelen ember-kígyó kanyarog. A szétosztás már négy hónapja megkezdődött, de mindenki most rohan, kér és kiabál, öklel és tolong. A külföldiek, akiknek száma mintegy másfélmillió, kétségbeesetten ostromolják a gyárakat, miután hatósági maszkra nem jogosultak. Rendes körülmények között 150 frank lenne egy lárva, most az ár eszmei magasságokba szökött, a matefizikus képzelt révületeiben lebeg, elérhetetlenül és ideálképpen. Az utcákon fiatal anyák sietnek tova, kezükben a bölcsőmenhely, egy oxigéntubussal ellátott, óriási lárva. A hadügyminisztérium, a rendőrbiztosságok, a polgári védelmi központok előtt száz- meg százezer idegen. Katonának jelentkeznek. Sodródva, kézzel és lábbal, koponyájukat bikaszerűen előreszegezve igyekeznek előrébb- és előrébbnyomulni, minden percért kár, amit elveszítenek. Ez már egy ilyen korszak, felára van még a legális, rendszámozott és katonaorvosilag alkalmasnak nyilvánított halálozási lehetőségnek is: “Bevették? . .. Maga mindig egy mázlista volt!” Mikes Imre REMÉNYI JÓZSEF! Karinthy könyve angol nyelven ALLEN Tate, az amerikai költő és kritikus, a mai kort a szellemi kannibalizmus korának nevezi. Kitűnő képe egy képtelen kornak! S ha ilyen időkben az esztétikai jelentőségű, és lélektani távlatú szellem mégis kifejeződik, akkor bizony az öröm jegyében tapsoljunk. Alighanem hindu forrású, de kisorosznak mondott közmondás szerint az élettől kell félnünk, nem pedig a haláltól. Ha valaha, ma megokolt ennek a megjegyzésnek bölcsessége. Igaz ugyan, hogy az emberiség történetében az egyéni és kollektívbéke inkább kivételes tündöklés, mint gyakori jelenség, hol “treuga dei,” hol pedig megalkuvás a nyugalmat követelő valósággal. De a mai kor ágyúlövésektől reszkető nyugtalansága, a dróthálós idők sikoltó ösztön-sötétsége, a sors karzatán irányító és óbégató törpe senkik isteni önteltsége valahogyan még jobban kihangsúlyozza a lelkiismeretlenség életösztönét. Csakugyan a lelki kannibalizmus korában élünk. Azért annál meghatóbb, ha a szellemi szempontból korszerűtlen keretekben a szellem bátor moraja is keresztülzúg az elfogultak megszervezett lármáján. Ez történt legutóbb, s szerencsére magyar vonatkozásban is, amikor Karinthy Frigyesnek, a kitűnő magyar írónak “Utazás a koponyám körül” című érdekes és filozófiáikig is figyelemreméltó önvallomása megjelent angol nyelven Vernon Duckworth Barker fordításában “A Journey Round My Skull” címmel. E cikk keretében nincs szándékomban Karinthy művével kritikailag foglalkozni. Inkább a fordítás jelentőségét próbálom kiemelni, s úgy érzem, hogy ez a téma mindenképpen megokolt. Maga a fordító, jóllehet angol író és tanár, soká működött Budapesten, az Eötvös Kollégiumban. Cikkei a “Nyugat’-ban jelentek meg; a Nyugat “Dekameron” sorozatában ő szerkesztette az angol részt. (Mellékesen jegyzem meg, hogy a Nyugat “Dekameron”-jának amerikai részéért e sorok írója felelős.) A fordítás magyar kultúrának, az egyetemes kultúrának,, a szellem integritásának, az élet komorságát megenyhítő értelmi noblesse oblige elvnek tett szolgálatot Karinthy művének angol nyelvű átültetésével. A könyv angolul először Londonban jelent meg, tudtommal szép kritikai sikerrel; örvendetes, hogy végre a new yorki Harper and Brothers cég is kiadta az amerikai közönség számára. E műben Karinthy megírta élete legbonyolultabb élményét: az agydaganat operációt, amelyet Olivecrona, a világhírű svéd sebész végzett rajta Stockholmban. Karinthy, aki ösztönös művészi képességei ellenére mindig a világosságot hangoztató tudat embere volt (régi görög értelemben ugyancsak Montaigne értelmében), könyvében a tudat fölényes érzékenységével és intelligenciájával írta meg, hogy miként figyelte meg környezetét s önmagát műtét közben. E könyv a maga nemében páratlan teljesítménye a szellemi hősiességnek, kíváncsiságnak és szívósságnak. Azaz olyan tulajdonságoknak, amelyeket a misera plebs tájékozatlanságával visszaélő diktátorok, a fekete ösztönök hisztérikus lovagjai, vagy nem ismernek, vagy pedig nem akarnak ismerni. Karinhy műve angol nyelvű fordításának elsősorban az adja meg a jelentőséget, hogy olyan korban jelenhetett meg, amikor az értelem egyszerűségével, az értelem bonyolultságával és az értelem művészetével szembehelyezkedik a könyörtelen és kíméletlen erőszak. Jelentőségét azonban nemcsak ez a végzetes külső körülmény határozza meg. Az egyik a könyv értéke egyetemes vonatkozásban; a másik a könyvnek, mint angolra fordított műnek jelentősége magyar vonatkozásban. Nem kell elkövörödötten nézni az irodalom arcába, hogy meglássuk mély szenvedő vonásait, s szemének céltalanságot felgyújtó élénk és igaz ragyogását. Ha valóban komoly értékű mű jelenik meg a majdnem teljesen elkommercializálódott könyvpiacon, ez magában véve olyan esemény, hogy jelképes értékét nem szabad mellőzni. A könyvkiadás “nightclub” és “Hollywood” légkörében sokszor mintha hattyúdalával jelentkeznék a megalkuvást nem ismerő s a tehetség felelősségével szárnyaló alkotó szellem. A tiszta irodalom mindig inkább a legenda valósága volt, mint a valóság legendája, azaz a képzelet lényege volt a fontos, amely hódolt a valóságnak is, nem pedig a valóság számítása, amely olykor a képzelet színvonalára tudott emelkedni. De propaganda időkben élünk, az előítéletek magasztosításának korában; a művészi tisztaság és tisztesség árvaságában. A bankárok gyújtanak drága szivarokra, a diktátorok keverik az élet boszorkányüstjében a maguk gyanús érdekeit, s Apollónak meg kell elégednie a morzsák elismerésével. Milyen kár például, hogy Karinthy nem érte meg művének angol fordítását, életében!. . . S magyar vonatkozásban mi a jelentősége a fordításnak? Sajnos, kevés értéke,a magyar mű jelent meg angol nyelven. A hiszékenységet könnyebb megadóztatni silány vagy felszínes könyvekkel, mint a tárgyilagosságot vagy az ítélőképességet. Ez a magyarázata annak, hogy a “best seller” művek javarésze miért megalázása a jó ízlésnek, a kulturális érzékenységnek és az élet lényegét feltáró törekvésnek. Akiknek a lelke nem is dadog, azoktól nehéz elvárni, hogy a lélek összhangot kereső vízióját, (pláne, ha eredeti a hangsúlyozása) megértsék. A művészet kegyét azok értékelik, akikben magukban, mint olvasókban, a művészi rendlátomás fájdalma él. Karinthy felszínes pillanataiban is mélyebb azoknál, akik kínlódás nélkül csupán ügyesek vagy folyékonyak. Az “utazás a koponyám körül” pedig olyan mű, amelyre az író s a magyar szó ellenségei sem kenhetik a felületesség rágalmát. Magyar vonatkozásban tehát a műnek az a jelentősége, hogy a magyar szellem értékes megnyilatkozásával találkozhatik a megkülönböztetett ízléssel értékelő amerikai olvasó, s ennek (olyan jól esik ezt feltételezni) végeredményében a magyar nemzet kulturális és erkölcsi tekintélye is hasznát láthatja. A fekete fény AZ IBOLYÁNTÚLI sugarakat eléggé ismeri mindenki, hiszen az orvostudomány mindenfelé használja a higanylámpák által termelt mesterséges napfényt, melyben a tulajdonképpeni értékes sugárzás a rövid hullámhosszúságú ibolyántúli fény. A higanylámpa azonban rendes, látható fényt is bocsát ki, főkép kék fényt s közvetlenül nem is láthatjuk nyomát sem az ibolyántúli sugárzásnak. Szemünk nem látja ezeket a sugarakat, de például a bőrünk megérzi őket, s megbámul a hatásuk alatt. Általában nagyon nehéz tiszta ibolyántúli sugárzást előállítani s ezért a fizikusok régóta igyekeztek legalább olyan szűrőt találni, amely nem ereszti át a látható fényt, csak az egyébként láthatatlan ibolyántúlit. Wood amerikai fizikusnak végre sikerült egy olyan üvegfajtát találni — nikkeloxiddal kevert üveg ez, — amely közönséges értelemben átlátszatlan, de az ibolyántúlisugarak nagy részét akadálytalanul átbocsátja. Ha tehát az ibolyántúli sugarakban gazdag higanylámpa elé ilyen Woodüveget tartunk, a lámpa fénye elsötétül, az üveg nem ereszt át semilyen látható fényt, de az ibolyántúli sugarak mégis átjönnek rajta s felvillantják az eléjük tartott fluoreszkáló ernyőt. (Az ibolyántúli fény észlelésére egyetlen mód, hogy fluoreszkáló ernyőre bocsátják, mert felvillantja kékes fényben azt.) A Wood-üveg tulajdonképpen nem is csodálatos dolog, hiszen lényegében ugyanolyan színszűrő, mint például a kék üveg. A kék üveg elnyel minden vörös, sárga, zöld fényt, csak a kéket bocsátja át, a Wood-üveg pedig még a kéket sem, csak a kék után következő ibolyántúli fényt. A Wood-üveg különös tulajdonságának kihasználására külön lámpát szerkesztettek, mely ugyancsak átvitt értelemben érdemli meg a lámpa nevet, hiszen nem világit, hanem csak láthatatlan fényt ad. A megmaradt láthatatlan, fekete fény elé, természetesen sötét helyiségben, oda lehet tartani bármit s ha abban fluoreszkáló természetű anyag van, akkor fényleni kezd a láthatatlan fényben is. Fluoreszkáló tulajdonsága sokkal több anyagnak van, semmint gondolná az ember s a megfigyelés apránként csaknem minden anyagról megállapította, hogy fekete fényben milyen színben kezd fluoreszkálni, így aztán ma már ezernyi alkalmazást kapott a Wood-lámpa, mely lehetővé teszi, hogy szinte rövid rátekintéssel minden anyagról meg lehessen állapítani a szerkezetét. A textiliparban például a Wood-lámpa első tekintetre megmondja, hogy milyen fonalakból készült valamilyen szövet. A viszkózeselyem kénessárga színben villan fel a fekete fényben, az acetátselyem ibolyán színben, míg a valódi selyem kékben. Szempillantás alatt meg lehet különböztetni a fekete fényben a teveszőrt a festett utánzattól, vagy a gyapot minden fajtáját. A papírgyártás arra használja a fekete fényt, hogy előre megállapítsa a feldolgozandó cellulózéról, vájjon mennyire alkalmas a fehérítésre. Minél erősebben fluoreszkál a cellulózepép, annál több klórra van szükség a fehérítéséhez. Az élelmiszert ellenőrző hatóságok is csodálatos eszközt kaptak a Wood-lámpában. A búzaliszt kékesfehér színben világít a fekete fényben, a zabliszt mályvaszínben, a burgonyaliszt halvány kékesszürkében, a borsóliszt ragyogó narancssárga pontokat mutat. Némi gyakorlattal egy kevert liszt alkatrészeinek arányát is meg lehet becsülni a különféle színekből egyszeri ránézésre. A friss tej sárga a fekete fényben, az állott liláskék. Ha streptococcusok vannak már benne, ezek zöldes ragyogással árulják el magukat. A sajtok érettségének fokát is megmondja a Woodlámpa. A még élő penészgombák kéknek látszanak, a már elpusztultak sötétek maradnak. A sör fénylése elárulja fehérjetartalmát és korát. A lilában fluoreszkáló árpa jobb a sörgyártásra, mint a sárgában fénylő. Biztosan lehet megvizsgálni a szalonnát, zsírt, vajat, tojást a fluoreszkálások alapján. Detektívmunkára is pompásan felhasználható a Wood-lámpa. A legsikerültebbnek tetsző hamisítások is azonnal kiderülnek, ha a hamis iratot fekete fényben nézik meg, mert a régi írás eltüntetésére használt vegyszer másképpen fluoreszkál, mint a papír s a Wood-lámpa alatt előtűnik a régi írás is. A fekete fény láthatóvá teszi a már láthatatlan, kimosott vérfoltokat is, sőt megmondja, milyen vért mostak ki a ruhából.