Amerikai Magyar Népszava, 1939. október (40. évfolyam, 275-304. szám)

1939-10-06 / 279. szám

r|­ »fünded by GÉZA D^BERKO, «UpttOtU 1*1« Amerikai 11111 NÉPSZ/na ■»tered aa Second Clag« Matter Poet Office, New York Published Daily including Sunday by rHE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office S80 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy B-6780, 6781, 8782 SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ~~ United States of America, Az Egyesült Államokban, Canada, Mexico, So. Ame- Canadában Mexicoban, Dél Ilea, Cuba, one year $6.—, Amerikában és Cuba-ban, I mp. $3.— Daily only. — egész évre $6.­, fél évre $3.­­Foreign Countries and New Külfüldre s New Yorkban: York City one year $9.—, egész évre $9.—, fél évre ( months $4.50. Daily only. $4.50 BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria, L. I., N. Y. — SÍ- Los Angeles, Cal. 724 it__aoth Avp So. Arizona Avenue. ■> ,*71 l „ Newark, N. J. — 17 Wil-Bethlehem, Pa. — 845 E. Uams st., Maplewood, N..T. Fourth St. Perth Amboy, N. J. — SOI Bridgeport, Con». — *78 Maple Street. Bostwick Ave. Passaic, N. J. — 157 Jef-8 hofrn°'Street.- 432 Deat' Phna7e”phiI"n'p«L - 1554 TMTná°'’street"“ 07 24,1 Pittsburgh,F Pa. — 111 9fnd Street. Johnston Avenue. Detroit, Mich. — 7932 West Trenton, N. J. 908 Bo. Jefferson Ave. Broad St. Magyarországi Iroda — Office in Hungary: Dr. Andor Kun, Budapest, I. Horthy Miklós út 15-B A trianoni szerződés igazságtalan embertelen nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi köteles­ség, küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. — Ez az újság minden erejé­vel, minden súlyával minden rendelkezésére ,l10 eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízió írt és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és fele­kezeti különbségre való tekintet nélkül. — A trianoni szerződést meg kell változtatni. Október hatodika KILENCVEN esztendővel ezelőtt a német és orosz szövetség egész súlya Magyarország­ra terpeszkedett. Az akkori osztrák császár, egyben pedig a németség egyik uralkodója is, az orosz cár segítségét kérte, hogy a füg­getlenségéért harcoló Magyarországot letör­hesse. Egy kis ország, önálló állami élethez nem szokott, a kormányzásban gyakorlatlan, pénz­ügyekben járatlan, fegyver- pénz- és hitel­nélküli “rebellis” nemzet állt ekkor szembe a Habsburg házzal, a római birodalom utó­daként fellépő német Császárság korlátlan hatalmú uralkodó családjával. És ez a kis Magyarország, melynek élén a lánglelkü hazafi, Kossuth Lajos állott, több mint egy éven diadalmas csaták egész sorozatában meg tudta verni az osztrák ár­mádiát s olyan szégyenletes helyzetbe hozta a császári erőket, hogy a függetlenségéért harcoló Magyarországot csakis az orosz cár seregeinek behivásával tudta legyőzni s a f­egy­vert et ételre reákény­szer­iten­i. Világosnál a magyarság letette a fegyvert az orosz előtt... Október 6-án pedig, az oszt­rák császári ház véres bosszút állt azért, mert a magyar seregek inkább Paskievics­­nek kapituláltak, mint a császáraiknak.. . A bosszú abból állt, hogy 13 vitéz magyar tá­bornokot az aradi vár kazamatái előtt ,főbe­­lőttek, vagy felakasztottak... Azaz, Aradon csak 12 magyar generálist végeztek ki, a 13-ik Pest város Újépületében, hullott el a fegyverek sortüze előtt s ez a magános 13-ik vértanú, gróf Batthyány Lajos, az első al­kotmányos magyar kormány felelős minisz­terelnöke volt... Haynau pribékjei nem ismertek kegyelmet. Szemükben halálos bűn volt a magyar nem­zetnek önállóságot követelni. Bűn volt felsza­badulást sürgetni a német járom alól, bűn volt magyar országgyűlést, magyar hadsere­get, felelős magyar minisztériumot kívánni... Általában bű­n volt minden törekvés, mely Magyarországból a magyarok országát óhaj­totta megteremteni. Október 6-ika ... A tizenhárom aradi vér­tanú emléknapja... A magyar szabadságharc leggyászosabb évfordulója... 11a körültekin­tünk, újra csak háborút látunk... Európa ismét vérözönbe burkolódzik. A német és az orosz újra csak szövetségesek, bár egészen más cégér alatt mint a múltban.. . De újra csak a kis nemzetek szabadságának letiprá­­zása a legfőbb tartalma szövetkezésüknek és amerre közös seregeik vonulnak, újra csak a keselyük vijjogása, a halottak emberhalma, éhség, nyomor és bosszúállás jelzi lépteiket... Kilencven év elmúltával újra hű­n kis nem­zeteknek nemzeti jogot, nemzeti önállóságot követelni... Akkor a szent szövetség “mű­ködött,” most a szentségtelen szövetség ne­vében darabolják fel Lengyelországot s kö­tik gúzsba többi kis szomszédaikat.. . Magyar vértanúink szelleme, ott az Isten zsámolyánál, imádkozzatok a kis Magyaror­szágért, hogy ebben az új nagy világégésben megőrizhesse és áldozatok nélkül megtart­hassa legbecsesebb kincsét a függetlenségét. sorai közül, amikor a “munkásmozgalom áru­lóinak, a demokrácia ellenségeinek és a dik­tatúra híveinek” bélyegezett minden kommu­nistát, s rámutatott arra, hogy a vörös és a barna diktatúrák, Hitler és Stalin összefogá­sa a demokratikus szabadságjogok elleni há­borút jelenti. Az American Labor párt végrehajtó bizott­sága egyhangúan, a párt delegátusainak nagygyűlése pedig 605 szavazattal 94 ellené­ben, vagyis óriási szótöbbséggel fogadta el a határozati javaslatot, amelynek tárgyalása alatt­­— mint ezt Alex Rose a párt ügyvezető titkára mondotta — lehullott az álarc az American Labor párt ama tagjairól, akik tu­lajdonképen a kommunista párt politikáját követik. A határozati javaslat, amely leszögezi, hogy az American Labor párt teljes mérték­ben támogatja Roosevelt elnök programját, amint ezt a kongresszus rendkívüli üléssza­kához intézett üzenetében kifejtette, a leg­élesebben elítéli az amerikai kommunisták viselkedését, akik mentegetni próbálják Sta­bilt azért, hogy szövetséget kötött Hitlerrel. A határozati javaslat vitája során az egyik delegátus azt ajánlotta, hogy ha az Ameri­can Labor párt valamelyik tagja akár köz­vetlenül, akár közvetve védeni próbálja a szovjetet azért, hogy segített Hitlernek le­tiporni Lengyelországot, akkor az illető tagot “lökjék ki” a Labor pártból. — A kérdés az — mondotta a párt New York County-i elnö­ke, — hogy várjon az American Labor párt az amerikai demokratikus eszméket képvi­­li-e, vagy pedig a kommuista pártnak a nyul­­ványa-e ? Azzal a ténnyel, hogy az American Labor párt ezt a határozati javaslatot ilyen óriási szótöbbséggel elfogadta, választ adott erre a kérdésre, s megmutatta, hogy ez a párt nem akar semmiféle közösséget azokkal a kom­munistákkal, akik készek voltak lepaktálni a munkásmozgalom, a munkásszervezkedés legnagyobb ellenfelével, Hitlerrel is. Az Ame­rican Labor párt határozata megmutatja, hogy Amerikában is teljes mértékben meg­indult a tisztulási folyamat, amely ki fogja venni a demokratikus társadalmi, politikai mozgalmakból mindazokat az elemeket, ame­lyek csak azért férkőztek be oda, hogy zava­rokat keltsenek, hogy megbontsák az egysé­get és hogy titkos céljaikat próbálják elő­mozdítani. Tisztulás STALIN és Hitler összeölelkezésének egyik következménye az, hogy világszerte tisz­tulási folyamat indult meg azokban a körök­ben, mozgalmakban, társadalmi egyesületek­ben és politikai pártokban, ahová az elmúlt évek alatt belopták magukat a kommunisták. A francia demokrácia, amely eddig szabad érvényesülési lehetőséget adott a kommunis­táknak, most feloszlatta politikai pártjukat és betiltotta mindenféle szervezkedésüket. Az Egyesült Államokban a kommunista párt sohasem tudott számbajöhető tömegeket megmozgatni, sem a washingtoni kongresz­­szusba, sem az állami törvényhozásokba nem tudta egyetlen tagját sem bejuttatni. Azok a kommunisták, akik tisztában voltak azzal, hogyha nyíltan elárulják hovatartozásukat, sehová sem fognak jutni, azt hitték, hogy a néhány évvel ezelőtt alakult American Labor párt zászlója alatt megbújva dolgozhatnak titkos céljaik érvényesítésért. Most azonban az American Labor párt va­lósággal kikergetett minden kommunistát a történetírója feljegyezni? B­ill!. KUN ANDOR b­udapesti Posta Amerikába A Maginot és Siegfried vonal A HÁBORÚ nagyon fontos terepe a Maginot és Siegfried vonal. Ez a két vonal húzódik ugyanis végig a francia és német határ közt. A határt délen Svájctól a vonal kétharmadán a Rajna folyó alkotja, északon azonban nincs természetes határ. A Rajna mentén a gyö­nyörű, erdős Voges hegység vonul el francia területen s hegyes a német oldal is. E hegyek ugyan nem magasabbak a mi Mátránknál, mégis a hegység övezte folyó igen jól véd­hető határt alkot úgy a franciák, mint a né­metek számára. Kevésbé mondható ez el az északi szakaszon, ahol a határ apróbb dom­bokra támaszkodik csak. A világháború után végig a határ mentén hatalmas erődvonalat kezdett építtetni Maginot francia hadügy­miniszter, hogy az védje német támadások­kal szemben a francia határt . Franciaország e legértékesebb, leggazdagabb ipari és bá­nyavidékét. A németek, amikor felszabadí­tották magukat a békeszerződés tilalmai alól, nagy hadsereget szerveztek, visszakapták népszavazás útján e vonal északi részét — a vasércben és szénben oly gazdag Saar-meden­­cét, — építették ki az ő határuk s az ő ugyan­csak rendkívül fejlett, gazdag ipari­ bánya­vidékük védelmére a Maginot vonallal szem­ben az ő Siegfried vonalukat. A franciák is büszkén hirdetik, hogy az ő Maginot vonaluk s a németek is, hogy az ő Siegfried vonaluk — bevehetetlen. Hogy így van-e, azt a háború fogja megmondani. E vonalak erődítések sűrű zajából állnak. Egész földalatti városok épültek ki, hatalmas rak­tárakkal, kaszárnyákkal, a föld méhében le­felé épített sok emelet mélységben. Ezeket törhetetlennek hirdetett páncél­falakkal épí­tették, mozgatható beton és páncél­kúpokkal, tornyokkal, páncélozott fedezékekkel látták el, amelyekből támadnának s ahol védekez­nének a jól szellőztethető, fűthető, hűthető földalatti laktanyákban összegyűjtött had­seregek. E vonalak berendezése a legnagyobb hadititok s csak e háború folyamán fog ki­derülni, hogy páncélzata valóban átérhetet­­len-e, erődei tényleg bevehetetlenek-e? E vo­nalak a terepviszonyok szerint hol közelebb, hol távolabb kígyózva néznek egymással far­kasszemet. A francia Maginot vonal a német határt elhagyva lehúzódik a francia-olasz ha­tár mentén, egészen a földközi tengerig, Niz­záig s igy védi az egész keleti francia határt. Olyan e két vonal, mint a régi kínai fal, ame­lyik elzárta az ellenségek elől a kinai birodal­mat. A múlt háborúban a Maginot vonal he­lyett a verduni erődök védték kelet felől Franciaországot. 300,000 német s ugyanany­­nyi francia-angol vérzett el akkor a “verduni pokolban.” Vajon mit fog e vonalakról a jövő AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA FELVÉTELEK A FÉNY VÁROSÁBÓL Pak­s, szeptember hó. A kormány újólag és a legszigorúbban utasítja a polgárokat, hogy a rendelke­zéseket tartsák be és mindazok, akik­nek jelenléte nem elengedhetetlenül szükséges, haladék nélkül hagyják el a fővárost! Ez a felhívás már tizedszer egymás­után jelenik meg. Tegnap óta a lapok plakátbetűkkel, az első oldalon közlik. De minden hiába! Az igazi francia imád­ja a játékot. E pillanatban a halállal hazardk­ozik... Minden párisi kávéházban ott álla­nak a játékgépezetek, tíz golyóval és különféle találati eshetőségekkel. A citoyen (akár munkás, akár egyetemi tanár), miközben felhörpinti reggeli pá­linkáját, néhány percig elpepecsel eze­ken a masinákon. A délelőtti aperitif mellé a pincér mindjárt kockákkal szol­gál s a vendégek a “zinc”-en lehúzzák, hogy ki fizeti az áldomást. A forgal­masabb pontokon külön játszó­boltok állanak rendelkezésre s ezekben 25 cen­­timesért fzeul lehet vágni egy bőrpofá­­ju néger-Bifbát, amelynek koponyáján automatikus szerkezet mutatja az ütés erősségét, vagy ötven centimesért fut­ballmérkőzést lehet vivni a 22 apró bádog­futballista segélyével, vagy 1 frankért meg lehet futtatni nyolc papírmassé­­lovacskát, esetleg két frankért végig lehet szemlélni egy szerelmi csata tör­ténetét, az ismerkedéstől a diadalmas pillanatig, összes három perc alatt. Az utas, aki reggel megy ki az állomásra és húszfrankossal fizet a soffőrnek, csak kivételes esetben kap vissza. “Nincs apróm. Húzzuk le: fej vagy írás!" S már fel is dobja a pénzt a levegőbe, ha fej, akkor övé az egész, ha írás, ak­kor nem került semmibe sem az út. A latinok gyermekes, délszaki játékszen­vedélye ég minden franciában, játsza­nak minden helyzetben és minden eshe­tőségre, a születéstől a halálig. Most éppen a halálnál tartanak. Azok,, akik minden kormányutasítás ellenére Pakisban maradtak, a legkülön­bözőbb százalékarány szerint pusztul­hatna­­k majd el vagy maradhatnak élet­ben. A számítások szerint: 1. Azok közül, akik jól felszerelt pin­cékben, gázálarcokkal és egyéb kellé­kekkel ellátva húzódnak meg, egy szá­zalék fog meghalni. 2. Rosszul felszerelt pince és jó álarc halálozási arányszáma: ké százalék. 3. Rossz pince, álarc nélkül: négy százalék. 5. Kint az utcán, álarccal: öt száza­lék. 5. Kint az utcán, álarc nélkül hét százalék. Ezzel az öt főeshetőséggel és a kap­csolatos m­ellékvarációkkal szórakozi­k most Pak­s. Legtöbben, a hazárdéria és az életösztön elegyítésével, a négyes számú, ötszázalékos kombinációt fogják megjátszani. Ez kielégíti majd éktelen és féktelen és képtelen kíváncsiságukat is. Nem volt különben a háború alatt sem. Miközben a magasból átok és pusz­tulás zúdult alá, a Fény Városának pol­gárai kint ődöngtek az aszfalton, hogy hallhassák és szemlélhessék a gránát síró száguldását s lefogadhassák, hogy vájjon hol áll meg, s kit hogyan talál meg ? A józan és szükségszerű elképzelések szerint Pak­snak és külvárosi övezeté­nek négy és félmillió lakosából három és félmilliónak el kellene menekülnie. A város kiürítésére pontos és nagyvonalú haditervet készítettek; a három és fél­millió polgárt négy nap alatt szállíta­nák el biztonságosabb területre, 11 au­tóúton és 840 szerelvénnyel, amelyek félóránkint indulnak útnak. Az egyes pályudvarokról, a legkülönbözőbb irá­nyokba. Az utazás ingyenes. De Paris marad, mert kíváncsiságá­nak vak szóraját nem tudja eloltani ! m­ert lángoló, könnyelmű hazárdériája most tombolhat igazán! A kormány, bölcs előrelátással, számolt ezzel az es­hetőséggel is s ámbár a kiürítési terv értelmében csak egymillió polgárról kel­lene gondoskodni, mégis 3,820,000 em­bernek készítettek pincemenhelyet és még egymilliónak futóárok-fedezéket. Néhány pillanatfelvétel Párisból: A gázálarc-központok előtt végtelen ember-kígyó kanyarog. A szétosztás már négy hónapja megkezdődött, de mindenki most rohan, kér és kiabál, ök­­lel és tolong. A külföldiek, akiknek szá­ma mintegy másfélmillió, kétségbeeset­ten ostromolják a gyárakat, miután ha­tósági maszkra nem jogosultak. Rendes körülmények között 150 frank lenne egy lárva, most az ár eszmei magasságokba szökött, a matefizikus képzelt révületei­ben lebeg, elérhetetlenül és ideálkép­pen. Az utcákon fiatal anyák sietnek tova, kezükben a bölcső­menhely, egy oxigén­­tubussal ellátott, óriási lárva. A hadügyminisztérium, a rendőrbiz­­tosságok, a polgári védelmi központok előtt száz- meg százezer idegen. Kato­nának jelentkeznek. Sodródva, kézzel és lábbal, koponyájukat bikaszerűen elő­reszegezve igyekeznek előrébb- és elő­rébbnyomulni, minden percért kár, amit elveszítenek. Ez már egy ilyen korszak, felára van még a legális, rendszámozott és katonaorvosilag alkalmasnak nyilvá­­nított halálozási lehetőségnek is: “Be­vették? . .. Maga mindig egy mázlista volt!” Mikes Imre REMÉNYI JÓZSEF! Karinthy könyve angol nyelven ALLEN Tate, az amerikai költő és kritikus, a mai kort a szellemi kannibalizmus korá­nak nevezi. Kitűnő képe egy képtelen kornak! S ha ilyen időkben az esztétikai jelentőségű, és lélektani távlatú szellem mégis kifejező­dik, akkor bizony az öröm jegyében tapsol­junk. Alighanem hindu forrású, de kisorosz­­nak mondott közmondás szerint az élettől kell félnünk, nem pedig a haláltól. Ha valaha, ma megokolt ennek a megjegyzésnek bölcsessé­ge. Igaz ugyan, hogy az emberiség történe­tében az egyéni és kollektív­­béke inkább ki­vételes tündöklés, mint gyakori jelenség, hol “treuga dei,” hol pedig megalkuvás a nyu­galmat követelő valósággal. De a mai kor ágyúlövésektől reszkető nyugtalansága, a dróthálós idők sikoltó ösztön-sötétsége, a sors karzatán irányító és óbégató törpe senkik is­teni önteltsége valahogyan még jobban ki­hangsúlyozza­ a lelkiismeretlenség életösztö­nét. Csakugyan a lelki kannibalizmus korá­ban élünk. Azért annál meghatóbb, ha a szellemi szem­pontból korszerűtlen keretekben a szellem bátor moraja is keresztülzúg az elfogultak megszervezett lármáján. Ez történt legutóbb, s szerencsére magyar vonatkozásban is, ami­kor Karinthy Frigyesnek, a kitűnő magyar írónak “Utazás a koponyám körül” című ér­dekes és filozófiáikig is figyelemreméltó ön­vallomása megjelent angol nyelven Vernon Duckworth Barker fordításában “A Journey Round My Skull” címmel. E cikk keretében nincs szándékomban Karinthy művével kri­tikailag foglalkozni. Inkább a fordítás jelen­tőségét próbálom kiemelni, s úgy érzem, hogy ez a téma mindenképpen megokolt. Maga a fordító, jóllehet angol író és tanár, soká mű­ködött Budapesten, az Eötvös Kollégiumban. Cikkei a “Nyugat’-ban jelentek meg; a Nyugat “Dekameron” sorozatában ő szer­kesztette az angol részt. (Mellékesen jegy­zem meg, hogy a Nyugat “Dekameron”-já­­nak amerikai részéért e sor­ok írója felelős.) A fordítás magyar kultúrának, az egyetemes kultúrának,, a szellem integritásának, az élet komorságát megenyhítő értelmi noblesse ob­lige elvnek tett szolgálatot Karinthy művé­nek angol nyelvű átültetésével. A könyv an­golul először Londonban jelent meg, tudtom­mal szép kritikai sikerrel; örvendetes, hogy végre a new yorki Harper and Brothers cég is kiadta az amerikai közönség számára. E műben Karinthy megírta élete legbonyo­lultabb élményét: az agydaganat operációt, amelyet Olivecrona, a világhírű svéd sebész végzett rajta Stockholmban. Karinthy, aki ösztönös művészi képességei ellenére mindig a világosságot hangoztató tudat embere volt (régi görög értelemben ugyancsak Montaigne értelmében), könyvében a tudat fölényes ér­zékenységével és intelligenciájával írta meg, hogy miként figyelte meg környezetét s ön­magát műtét közben. E könyv a maga ne­mében páratlan teljesítménye a szellemi hő­siességnek, kíváncsiságnak és szívósságnak. Azaz olyan tulajdonságoknak, amelyeket a misera plebs tájékozatlanságával visszaélő diktátorok, a fekete ösztönök hisztérikus lo­vagjai, vagy nem ismernek, vagy pedig nem akarnak ismerni. Karinhy műve angol nyel­vű fordításának elsősorban az adja meg a jelentőséget, hogy olyan korban jelenhetett meg, amikor az értelem egyszerűségével, az értelem bonyolultságával és az értelem mű­vészetével szembehelyezkedik a könyörtelen és kíméletlen erőszak. Jelentőségét azonban nemcsak ez a vég­zetes külső körülmény határozza meg. Az egyik a könyv értéke egyetemes vonatkozás­ban; a másik a könyvnek, mint angolra for­dított műnek jelentősége magyar vonatko­zásban. Nem kell elkövörödötten nézni az iro­dalom arcába, hogy meglássuk mély szenve­dő vonásait, s szemének céltalanságot fel­gyújtó élénk és igaz ragyogását. Ha valóban komoly értékű mű­ jelenik meg a majdnem teljesen elkommercializálódott könyvpiacon, ez magában véve olyan esemény, hogy jelké­pes értékét nem szabad mellőzni. A könyvki­adás “nightclub” és “Hollywood” légkörében sokszor mintha hattyúdalával jelentkeznék a megalkuvást nem ismerő s a tehetség fele­lősségével szárnyaló alkotó szellem. A tiszta irodalom mindig inkább a legenda valósága volt, mint a valóság legendája, azaz a kép­zelet lényege volt a fontos, amely hódolt a valóságnak is, nem pedig a valóság számítá­sa, amely olykor a képzelet színvonalára tu­dott emelkedni. De propaganda időkben élünk, az előítéletek magasztosításának ko­rában; a művészi tisztaság­ és tisztesség ár­vaságában. A bankárok gyújtanak drága szivarokra, a diktátorok keverik az élet bo­szorkányüstjében a maguk gyanús érdekeit, s Apollónak meg kell elégednie a morzsák elismerésével. Milyen kár például, hogy Ka­rinthy nem érte meg művének angol fordí­tását, életében!. . . S magyar vonatkozásban mi a jelentősége a fordításnak? Sajnos, kevés értéke,a magyar mű jelent meg angol nyelven. A hiszékeny­séget könnyebb megadóztatni silány vagy felszínes könyvekkel, mint a tárgyilagossá­got vagy az ítélőképességet. Ez a magyará­zata annak, hogy a “best seller” művek ja­varésze miért megalázása a jó ízlésnek, a kulturális érzékenységnek és az élet lénye­gét feltáró törekvésnek. Akiknek a lelke nem is dadog, azoktól nehéz elvárni, hogy a lélek összhangot kereső vízióját, (pláne, ha ere­deti a hangsúlyozása) megértsék. A művé­szet kegyét azok értékelik, akikben maguk­ban, mint olvasókban, a művészi rendláto­más fájdalma él. Karinthy felszínes pillana­taiban is mélyebb azoknál, akik kínlódás nél­kül csupán ügyesek vagy folyékonyak. Az “utazás a koponyám körül” pedig olyan mű, amelyre az író s a magyar szó ellenségei sem kenhetik a felületesség rágalmát. Magyar vonatkozásban tehát a mű­nek az a jelentő­sége, hogy a magyar szellem értékes meg­nyilatkozásával találkozhatik a megkülön­böztetett ízléssel értékelő amerikai olvasó, s ennek (olyan jól esik ezt feltételezni) vég­eredményében a magyar nemzet kulturális és erkölcsi tekintélye is hasznát láthatja. A fekete fény AZ IBOLYÁNTÚLI sugarakat eléggé ismeri mindenki, hiszen az orvostudomány min­denfelé használja a higanylámpák által ter­melt mesterséges napfényt, melyben a tulaj­donképpeni értékes sugárzás a rövid hullám­hosszúságú ibolyántúli fény. A­ higanylámpa azonban rendes, látható fényt is bocsát ki, főkép kék fényt s közvetlenül nem is láthat­juk nyomát sem az ibolyántúli sugárzásnak. Szemünk nem látja ezeket a sugarakat, de például a bőrünk megérzi őket, s megbámul a hatásuk alatt. Általában nagyon nehéz tisz­ta ibolyántúli sugárzást előállítani s ezért a fizikusok régóta igyekeztek legalább olyan szűrőt találni, amely nem ereszti át a látható fényt, csak az egyébként láthatatlan ibolyán­túlit. Wood amerikai fizikusnak végre sikerült egy olyan üvegfajtát találni — nikkeloxiddal kevert üveg ez, — amely közönséges értelem­ben átlátszatlan, de az ibolyántúli­­sugarak nagy részét akadálytalanul átbocsátja. Ha tehát az ibolyántúli sugarakban gazdag hi­ganylámpa elé ilyen Woodüveget tartunk, a lámpa fénye elsötétül, az üveg nem ereszt át semilyen látható fényt, de az ibolyántúli su­garak mégis átjönnek rajta s felvillantják az eléjük tartott fluoreszkáló ernyőt. (Az ibolyántúli fény észlelésére egyetlen mód, hogy fluoreszkáló ernyőre bocsátják, mert felvillantja kékes fényben azt.) A Wood-üveg tulajdonképpen nem is csodálatos dolog, hi­szen lényegében ugyanolyan színszűrő, mint például a kék üveg. A kék üveg elnyel min­den vörös, sárga, zöld fényt, csak a kéket bocsátja át, a Wood-üveg pedig még a kéket sem, csak a kék után következő ibolyántúli fényt. A Wood-üveg különös tulajdonságának ki­használására külön lámpát szerkesztettek, mely ugyancsak átvitt értelemben érdemli meg a lámpa nevet, hiszen nem világit, ha­nem csak láthatatlan fényt ad. A megmaradt láthatatlan, fekete fény elé, természetesen sötét helyiségben, oda lehet tartani bármit s ha abban fluoreszkáló természetű anyag van, akkor fényleni kezd a láthatatlan fény­ben is. Fluoreszkáló tulajdonsága sokkal több anyagnak van, semmint gondolná az ember s a megfigyelés apránként csaknem minden anyagról megállapította, hogy fekete fény­ben milyen színben kezd fluoreszkálni, így aztán ma már ezernyi alkalmazást kapott a Wood-lámpa, mely lehetővé teszi, hogy szin­te rövid rátekintéssel minden anyagról­ meg lehessen állapítani a szerkezetét. A textiliparban például a Wood-lámpa első tekintetre megmondja, hogy milyen fonalak­ból készült valamilyen szövet. A viszkózese­­lyem kénessárga színben villan fel a fekete fényben, az acetátselyem ibolyán színben, míg a valódi selyem kékben. Szempillantás alatt meg lehet különböztetni a fekete fény­ben a­ teveszőrt a festett utánzattól, vagy a gyapot minden fajtáját. A papírgyártás ar­ra használja a fekete fényt, hogy előre meg­állapítsa a feldolgozandó cellulózéról, vájjon mennyire alkalmas a fehérítésre. Minél erő­sebben fluoreszkál a cellulózepép, annál több klórra van szükség a fehérítéséhez. Az élelmiszert ellenőrző hatóságok is cso­dálatos eszközt kaptak a Wood-lámpában. A búzaliszt kékesfehér színben világít a feke­te fényben, a zabliszt mályvaszínben, a bur­gonyaliszt halvány kékesszürkében, a borsó­liszt ragyogó narancssárga pontokat mutat. Némi gyakorlattal egy kevert liszt alkatré­szeinek arányát is meg lehet becsülni a külön­féle színekből egyszeri ránézésre. A friss tej sárga a fekete fényben, az állott liláskék. Ha streptococcusok vannak már benne, ezek zöl­des ragyogással árulják el magukat. A sajtok érettségének fokát is megmondja a Wood­­lámpa. A még élő penészgombák kéknek lát­szanak, a már elpusztultak sötétek maradnak. A sör fénylése elárulja fehérjetartalmát és korát. A lilában fluoreszkáló árpa jobb a sör­gyártásra, mint a sárgában fénylő. Biztosan lehet megvizsgálni a szalonnát, zsírt, vajat, tojást a fluoreszkálások alapján. Detektívmunkára is pompásan felhasznál­ható a Wood-lámpa. A legsikerültebbnek tet­sző hamisítások is azonnal kiderülnek, ha a hamis iratot fekete fényben nézik meg, mert a régi írás eltüntetésére használt vegyszer másképpen fluoreszkál, mint a papír s a Wood-lámpa alatt előtűnik a régi írás is. A fekete fény láthatóvá teszi a már láthatat­lan, kimosott vérfoltokat is, sőt megmond­ja, milyen vért mostak ki a ruhából.

Next