Amerikai Magyar Népszava, 1940. április (41. évfolyam, 92-121. szám)

1940-04-29 / 120. szám

5 . AmerikaiNépszava tlani u ImuI Cla.au Matter Post Offlea, »•» T«rt FablUhed Dally Ineludta» Sunday by TÍIK AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Ine- Main Office 880 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. T. Telephon«: GRamercy 5-6T80, <781, <781 SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. Ame­rica, Cuba, one year <6.—, < months $3.— Daily only. Foreign Countries and New York City one year *9.—, < months *4.50. Daily only ELŐFIZETÉSI ARAK: As Egyesült. Államokban, Canadában Mexicoban, Dél Amerikában és Cuba-ban: sgész évre *6.-, fél évre ti. Külföldre ■ New Yorkban: egéss érre $9.—, fél évre *4.50 BRANCH OFFICES: Astoria, L. I., N. Y, — M- 11—30th Ave. Bethlehem, Pa. — Ml Bast Fourth St. Bridgeport Cona. — BW Bostwick Ave. Buffalo, N. Y.—«8 Dear­born Street. Chicago, 111.—»*» Cottage Grove Ave. Detroit, Mich. — T93Í West Jefferson Avenue. FIÓK IRODÁK: Bewarb, N. J. 17 William St, Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 88» Maple Street. Passaic, N. J. — MB Je<­­ferson Street. Philadelphia, Pa. — I» N. Marshall Street. Pittsburgh, Pa. — Ml Johnston Avenue. Trenton, N. J. — MM Be. Broad Street. Magyarországi iroda — Office In Hungary: Andor Kun, Budapest, L Horthy MlklOs ut 15-B. A trianoni szerződés Igazságtalan emDeneicw, nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi köteles­ség küzdeni megváltoztatásáért szent feladata uiinden mugyamak. — Ez az újság minden Vei minden súlyával minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízió­ért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magvart, politikai pártállásra és fele­kezeti különbségre való tekintet nélküL — A trianoni szerződést meg kell változtatni! Búvárha­jók a háttérben TENGERALATTJÁRÓK siklottak az óceá­nok gyomrában s veszélyeztették a hajó­zást ... A lapok tele voltak süllyesztések hí­reivel s a németek bizakodva remélték, hogy térdre kényszeríthetik Angliát az alattomos U-hajókkal. . . Háború első heteiben ők voltak a primadonnák, vakmerő csinyjeik fé­lelmet, terrort fakasztottak... A brit szi­getország egérfogóba kerül, az angol népet ki fogjuk éheztetni, nagy flottájukat elsü­­lyesztjük, tengerhajózásukat tönkretesszük —■ így kérkedtek Berlinben. . . Nyolc havi háborúzás után, a tengeralatt­járók nagyon is letűntek a szintérről... Alig hallani róluk mostanában, legfeljebb csak elsülyesztéseikről adnak ki rövid kom­münikéket . . . Vagy három-négy tucat né­met tengeralattjáró heverhet az Atlanti óceán vagy melléktengerének fenekén s a tengeri hadviselésben alig látni nyomát a buvárnaszádok egykor félelmes veszedelmé­nek. Mi történt velük? Egyszerűen csak annyi, hogy a tenger­alattjárók tökéletesítésével párhuzamosan, az ellenük való védekezés módszerei is töké­letesültek . . . Kisérő hajók rendszere, — az úgynevezett convoyok,­­ a buvárhajókra vadászó úgynevezett Q-hajók, a mindkétol­dali aknaháboru, alaposan lenyiszálták félel­­metességüket s a tenger felséges tükrét egyre félénkebben borzol­gat­ják a periszko­­pok gyanús redőzetei. . . Harc folyik a ten­gereken, de ennek már nem a buvárhajók a primadonnái... Nagy csatahajók torkából bömbölnek az ágyú-áriák, aknákon robban­nak a csapatszállítók, kereskedő hajók és személyszállítók már bátrabban merészked­nek a nyílt óceánra... S fenn Norvégiában a németek is, az angolok is, úgy szállítják a csapatokat, mechanikai eszközöket, mintha a tengeralattjárók veszélye, már csak a ködös múlté lenne. .. Nem lépett ugyan vissza a múltba az Li­ba jó, de kétségtelen, hogy régi fontossága nagyot esett. . . Meg tudtak birkózni vele,­­ kordába tudták szorítani, nem jelent többé kiszámíthatatlan és elháríthatatlan ténye­zőt. . . Helyét azonban elfoglalta más... A légi bombavetők, az üldöző és támadó repü­lőgépek vették át a mechanikai háború félel­metes támadószerepét, a Messerschmittek, a Curtiss-ek, a Douglas-ok. . . Ezek most az újkor huszárai, ezeknek légi rohamai kelte­nek iszonyatot és félelmet mindenütt.. . Meddig fog tartani ez a dicsőségük — nem lehet előre látni. .. Ma félelmesek, ma csak­nem győzhetetlenek, de vájjon azok marad­nak-e holnap is ?. . . Hat hónapig maradnak-e fölényben a többi hadieszközzel szemben, vagy évek telnek, amíg ellensúlyozhatják ha­tásukat, a ki sejtheti?. . . De biztos, hogy e divatos öldöklő szerszámok is csak addig tudnak vezetni, míg meg nem találják ellen­szerüket . . . Talán számbelileg fognak fö­lényt szerezni velük szemben. . . Talán a lé­gi elhárító ágyukat fogják tökéletesíteni s a most legtökéletesebbnek ismert magyar Juhász-tipusú ágyuk titka, vagy ennek javí­tása válik általánossá. . . Mindegy mi fog történni, csak egy a biztos, hogy a levegő öldöklő szerszámával szemben épúgy kiala­kul majd valami védelem, mint a tenger le­­küzdhetetlennek hitt búvárnaszádjaival szemben... Közben pedig a háborúnak régi, ősi eszkö­zei, az emberi vitézséggel küzdő gyalogkato­nák és a tenger páncélos csatahajói, tovább­ra is kezükben tartják a fontos, a döntő sze­repeket. . . Divatok jönnek és mennek, őket nem lehet háttérbe szorítani.. . Pedig mi­lyen szívesen adnák át gépeknek a háborút... Csak az embereket szeretnénk kiemelni a harcokból. . . hirdetések útján igyekeztek minél több utast odacsődíteni. 1935-ben mindössze hat állam hirdetett, ez éven azonban számuk már 39 és összesen több mint négymillió dollárt költöttek hir­detésekre. A harminckilenc hirdető államon kívül California, Georgia, Iowa, Missouri, Oklahoma, South Carolina, Texas és Utah államok érdekességeit magánvállaltok vagy egyes városok hirdetik. Delaware az egyet­len, mely nem állt a versenyzők közé és nem akar hirdetés útján turistákat kapni. A turisták nemcsak jövedelmet hoznak magukkal, nyomukban járnak az újabb ipari vállalkozások, kiterjesztett piacok és ezért fontos az államok szempontjából az idegen­­forgalom. A hirdetők között első helyre Florida ke­rült, mely 825.000 dollárt irányozott elő álla­mi költségvetésében hirdetésekre. Második helyen New York (500,000), harmadikon Pennsylvania (394,000), majd Maine (300,­ 000), Washington (166,000), New Mexico (135,000) következik. A hirdetésre szánt összeg megosztás a kö­vetkező: Közvetlen levelés 30%, magazin hirdetés 32%, újsághirdetés 13%, rádió és film 12%. Harminchét állam turistákat akar, har­mincegy új ipari vállalatoknak kínál adó­­mentességet és más előnyöket. Huszonhá­rom állam lokális termékeinek keres új pia­cokat. Az államok hirdetésével kapcsolatosan ala­kult meg a Travelers Credit Corporation, mely utazni vágyó turistáknak nyújt köl­csönt, melyet egy éven belül kell visszafizet­ni. Vasutak és közlekedési vállalatok a tör­vény értelmében csak készpénzért adhatnak el jegyeket és a vállalkozás az utazást akar­ja megkönnyíteni azok számára, akik nem képesek a nagy költséget egy összegben elő­teremteni. Hirdető államok A DEPRESSZIÓ — ez tagadhatatlan — újí­tásokat is szült. Ilyen újítás az is, hogy az államok a hirdetők sorába álltak. Újabb jövedelmekre volt szükség minden államban, a turista jövedelmet jelent és így csak ter­mészetes, hogy az idegenforgalom emelése érdekében, a természeti szépségekben vagy történelmi emlékekben bővelkedő államok ^NTGRTKAI MAGYAR NKRSZAVÄ ---------------------------i-----*---f----------------------------*—---------~~ -----f----;----K S Ó ES PAPRIKA YARTIN József kedves bátyám, 82 eszten­dővel a vállán, tehát a pátriárkák korá­ban is fürgén forgatja a tollat s gyönyörű­séget szerez minden olvasójának, de légió­ként nekünk, akik régi bámulói vagyunk.. . Hatvan esztendeje van gyémánthegye Yar­­tin bátyánk pennájának, s mert csakugyan drágakő, az idő mit sem tud koptatni raj­ta.. .. Veterán írótársunk most tolla hegyé­re vette egyik vasárnapi cikkemet, amiben arról ábrándoztam, hogy az emberiséget al­kotó három fontos nemzedék, a fiatalok (értem ezek alatt a 25 évnél ifjabbakat), a felnőttek (ezek alatt a 25 és 50 év közöttie­ket értem), úgyszintén az öregeit (vagyis az 50 évnél idősebbek), nagyon is egyenlőt­lenül részesülnek a föld javaiból.. . Társadalmunk öneltartó és kereső rétegei a felnőttek társadalmához tartoznak s a fiatalok és öregek inkább eltartottak, ennek a helyzetnek minden igazságtalan mostoha­­ságával... Az ifjaknak és az öregeknek in­kább csak az jut, amit a kereső osztályoktól kaphatnak... . Benne élnek az emberi tár­sadalomban, de nem gazdasági tényezők s nem részesülnek mindazon jogokban, kivált­ságokban és kötelességekben, amik voltaké­­pen minden embert megilletnének, még­pedig azért, mert mint emberek jöttek világra ezen a földön.. . Három hosszabb cikkben magyaráztam ezt, de Yartin bátyám való­színűleg csak a középső írást olvasta, mert félreértette a gondolatomat s megijedt at­tól, hogy a hozzá hasonló 82 éves aggastyá­noktól is kötelességet várok s nem mondja ugyan, de érezteti, hogy itt voltaképen az öregek kizsákmányolására készül merénylet. Korántsem... Tisztán csak arról van szó, hogy ugy­e rettenetes a munkanélküliség.. . Az adófizető felnőttek is nehezen jutnak munkához, az öregek még nehezebben... Ma cseregazdálkodásban élünk, tehát csak az ehet, aki dolgozik.. . De viszont a kapitalista profitrendszerben sem a fiatalok, sem az öregek nem csereképesek, ezért válnak el­tartottá. .. Kézenfekvő tehát a gondolat, hogy az öregek munkaképes része és a fia­talok munkára már alkalmas serege, ne a profit­termelésnek dolgozzanak, ahol leszo­rítanák a béreket, hanem termeljenek az önmaguk javára s tegyék ezzel könnyebbé az államnak, hogy egyrészt a gyermekek nevelésének és tanításának költségeit, más­részt az elaggottak bőséges nyugdíját, ennek a két, eddig elhanyagolt osztálynak egymást kiegészítő társadalmi munkájából fedez­hesse. ... Ha három igényes nemzedék fog­ja fogyasztani a javakat, ha a gyermekse­regnek ruhát, élelmet, az öregeknek jólétet és kényelmet a társadalom ad, ha a túlpro­­dukció minden feleslegének van fogyasztója ebben a két korosztályban, örökre eltűnik a szegénység és a munkanélküliség.. . Ábránd ez, ki tudja mikor kerülhet sor a megvalósítására.. . De cseppet sem árt gon­dolkodni rajta... S ha a probléma felvetése olyan kis gyöngyöt termelt ki, mint Yartin bátyánk írása, máris gazdag a jutalom... Yartin vitatársammal mostoha a mű, hiszen még csak nem is jubiláljuk írói működésé­nek 60-ik évfordulóját,­­ mert háború van... Biztosítom azonban, hogy a három nemze­déken épülő társadalom már nem lenne ilyen mostoha hozzá.. . Zsalugáteres gyönyörű házban, amit fiatalok építettek, boldog agg kertész által gondozott virágos kertecske­(Folytatás az utolsó oldalon) A NÉMET PROPAGANDA a háború első hat hónapjában egy bizonyos — a ma­ga módja szerint — mérsékletet tanúsí­tott Franciaországgal szemben. E mérsék­let egyik jelensége volt, hogy­ a katona­dalok csak Angliával szemben — Gott­strate England) lehettek szélsőségesek, viszont a franciaellenes “A gyűlölet dalá”­­nak az éneklését eltiltották. Ennek a Hass­­gesangnak az alábbi sor adta meg az alap­hangot: Le akarjuk győzni Franciaorszá­got.... A Wilhelm-strasse kerek féléven át a Parissal kötendő különbéke tétjét játszotta meg és ezért Franciaország meg­­verettetése még melódiában sem volt han­goztatandó. Félév után Hess, a kancellár helyettese, engedélyt adott a Hassgesang éneklésére, ami a nagy európai kataklizmában nem je­lentős mozzanat ugyan, de mégis egy egész politikai koncepció megváltozásá­nak ténye rejlik mögötte: úgy tetszik, a különbéke terve értelmetlenné vált. A tiltott dal tehát szabadon csendülhet fel a Rajnán túl. Az általános hiedelemmel szemben azonban nem először. Mert a Hassgesang nem mai termék, hanem 1870-ben támadt, amikor a porosz mus­kétások tették divatossá. PONTOSAN hat hónappal ezelőtt, amikor mindenki a villámháborúról beszélt még s az egész világ tudni vélte, hogy­ a néme­tek ezer vagy kétezer vagy háromezer re­pülőgéppel megjelennek London felett és porrábombázzák az angol fővárost, az alsó­ház két tagja, Wedgwood és Stokes kö­zött vita játszódott le. STOKES: Nagy pusztulás lesz! WEDGWOOD: Hat hónapon át egyet­len bombácska sem hull alá Londonra! STOKES: Fogadom! WEDGWOOD: Áll, ötszáz font! A fogadás most járt le. A rémlátó Stokes szives mosollyal nyújtotta át kép­viselőtársának az összeget.... s egyben új fogadást ajánlott fel. Ezt a fogadást azonban Wedgwood le­mondó kifejezéssel, elutasította már. 193­6 február 28-án a Paris-Midi-nek nagy napja volt: a lap kiküldött munkatár­sát, Bertrand de Jouvenelt Hitler kancel­lár különkihallgatásán fogadta s az újság a lezajlott beszélgetést a legnagyobb és legkellemesebb szenzációképen közölte. Nézzük, hogyan fest a Führer nyilatkozata négy év után..., — Legyünk barátok! — kezdte Hitler. — Ön persze arra gondol, hogy' Hitler békés nyilatkozatokat tesz nekünk, de váljon jóhiszemű­­e, őszínte-e? Nemde,' gyermekes az Ön szempontja? Ahelyett, hogy pszichológiai töprengésekbe merülne, nem lenne-e jobb, ha ama híres logika alapján gondolkoznék, amelyre a franciák oly büszkék. Nem nyilvánvaló előnye-e a két országnak, ha jó viszonyt tart fent egymással? Bertrand de Jouvenel megragadta az alkalmat és arra kérte Hiffert, hogy eny­hítse a Mein Kampf Franciországra vonat­kozó részeit. — Azt akarja, hogy korrigáljam a köny­vemet, mint egy író, aki kötetének új ki­kiadására készül? De én nem író vagyok, hanem politikus. Az én helyreigazításom? Minden nap helyreigazítok külpolitikám­ban, amely a Franciaországgal való barát­ság felé tendál. Ha a francia-német köze­ledés úgy sikerül, ahogyan akarom, akkor ez egy hozzám méltó rektifikáció lesz. Az én helyreigazításomat a történelem nagy könyvébe írom be. Utólag el kell ismerni, hogy valóban a történelem nagy könyvébe írta be. Ámbár vitatható az, hogy a kifogásolt fejezet rektifikációjáról, vagy folytatásáról van-e szó.... A BERNER TAGWACHT Fritz Thyssen­ nek, a német iparmágnásnak levelét közli. Íme, néhány sor ebből a valóban történelmi dokumentumból: — Növekvő és az utóbbi időben elször­­nyülködéssé váló zavarral • vetettem szá­mot azzal a hibával, amit akkor követtem el,­ amikor Papen-nel, Schröder-rel, Krup­­pal és Kirdlof-fal elvállaltam a nemzetiszo­­cialista párt finanszírozását, ezzel Hitlert a hatalomra segítvén!.... Késői bánat. Ezt a vagyonától és állampolgárságától megfosztott ThySSen nyilván maga tudja leginkább. EGY KIS párisi templomnak, a Notre- Dame de Montmartre-nak világs­zószóló jubileuma lesz hamarosan: ennek a temp­lomnak a kriptájában született meg, négy évszázadnál ezelőtt, a Jézus Társaság. Az emlékünnepet alapjában már hat évvel ezelőtt kellett volna megtartani, mert Loyolai Ignác hat társával, a savoyai Pierre Le Fevre-vel, a navarrai Xavier Ferenccel, a kasztilliai Diego Lainez­ zel, a toledoi Salmeron Alfonzzal, a madridi Bobadella Miklóssal és a portugál Rodri­guez Simonnal 1534 augusztus 15-én ült össze a koporsók között, hogy megala­kítsa a jezsuiták rendjét. Azonban III. Pál pápa csak 1546-ben ismerte el, a Re­­gimini militantis Ecclesiae kezdetű­­ bullá­val, a társaságot s így az alakítást ettől az évtől szokták számítani. A jezsuiták számát eleinte hatvanra korlátozták, de ezt a megszorítást a Szentatya későbben, Injunction nou­s kezdetű levelével, vissza­vonta. MIKES IMRE Ha későn is, de megjött a tavasz Az ÚR írja: DR. KEMENES ISTVÁN “EL CAMINO REAL” “A KIRÁLY ÚTJA”. . . Költői szépen hang­zik minden nyelven. Akár a modern an­golban: “The King’s Highway”. Akár pe­dig az ősi eredeti spanyolban mondva: “El Camino Real. . .” Szépséges magyar nyelvünkben is van va­lami hasonló kifejezés: A csillagos ég Tej­­útját századok óta “Hadak Utjának”, “Csa­ba királyfi útjának” hívjuk. És azon várjuk Attila fiának, Csabának, visszajövetelét ha­talmas sereg élén, hogy megint nagy és di­csőséges legyen Hungária birodalma. . . Akármilyen szépségesen hangzik is a “Csa­ba királyfi útja”, két kis hiba van közötte: Az egyik az, hogy az egész csak kedves fan­tázia-játék és álomkép. A másik az, hogy Csaba királyfi sohsem járt és sohsem fog is járni a Hadak Útján — már legalább ott fönn az égi Tej után nem. A californiai óceán­ parti “Királyi Útnak” is megvan az egyik szépséghibája. Soha azon a spanyol birodalom koronás királya nem járt. Ámde “El Camino Real” mégis történeti, természeti — és egyben természetfölötti, ide­iglenes és örök valóság. % Hí ❖ Az első spanyol hódítókkal, a spanyol ko­rona világi hatalmának kiterj­esztőivel és fegyveres védőivel együtt másfajta hódítók is jöttek, akik azonban az Égi Király orszá­gát akarták ezeken az áldott partokon kiter­jeszteni. Ezek is katonák voltak, de az Úr, az Igazi Ur katonái, akiknek fegyverük nem a muskéta és kard, hanem a missziós harang, az egyszerű fakereszt — és Isten igazsága volt. Amikor San Diegoban alapított első mai californiai missiójukból északra indultak az óceán partja mellett a pogány indiánok kö­zött Krisztus országát terjeszteni, ezek a föl­di értelemben véve koldusszegény barnakám­­zsás ferencesek (akiknek lelke azonban az Égi Király gyermekeinek fejedelmi bíborát viselte), megfelelő kedves völgyekben, tisz­tásokon, folyók mellett, meg-megálltak. A magukkal cipelt harangokat egy erős fa ágára húzták s addig kongatták, amíg az is­meretlen csengő-bongó hang hívására az in­diánok össze nem jöttek. Amire a kisebb­­nagyobb indián csoport összeverődött, már állt a tisztás közepén„az egyszerű fa-kereszt, Krisztus királyi trónja. És ott, a fa-kereszt tövében a vezető páter a többi baráttal, ka­tonával s néppel együtt, magával Krisztus­sal, az Örök Főpappal egyesülten, bemutat­ták — azon a helyen először — a szentmise­áldozatot, Krisztus vérontásos keresztáldoza­tának vérnélküli újra-megjelenítését. S amíg a spanyol kapitány, vagy commandante az ő földi királyának nevében birtokba vette azt a­­ területet, a jó ferences barátok az Égi Király szelíd uralma alá kezdték hajtani azt a földet, amin az imént először szállt a menny felé Krisztus misztikus Testének és Vérének áldozata. A spanyol király katonáiról sok rosszat mondanak. Nem annyira azokról, akik a mai Californiában jártak volt, hanem akik Mexicóban és Délamerikában keresték az aranyat s ontották a vért. Sok rossz, amit a spanyol királyok katonáiról mondanak, ta­lán igaz is — ámbár a modern igazi törté­netírók sok mesét felpukkantottak, modern amerikai szóval “de-bunk”-oltak, lebunkóz­­tak a conquistadori népségről, — amely al­kalmasint nem volt sokkal jobb, mint az ak­kori korok egyéb durva, nyers, kalandvágyó katonasága. (Persze azért a legeslegvére­sebb középkori spanyol hódító hadsereg nem volt olyan irgalmatlan-kegyetlen, mint a mai hadvezetés technikája. És azok a százszor elátkozott véres spanyol conquistadorok száz év alatt egy századát sem ontották annak a sok ártatlan vérnek, ami egyetlen egy mos­tani esztendő alatt folyik, amikor az úgyne­vezett műveit és civilizált, és sokak szerint (tévesen) “krisztusi”-nak, “keresztény”-nek mondott angol, francia, német egymás tor­kának rohan, mint százmillió vér­habos szá­­j­ú éhes farkas.. .) Ám e soraink nem a másfélszáz év előtti spanyol királyi katonák­ról szólnak, akik százszor emberségesebbek és keresztényiebbek voltak ugyan, mint a mostani hadvezetőségek, de azért nem vol­tak sokkal jobbak, mint koruk többi fegy­veres népsége. E sorok a barnakámzsás, koldusszegény ferences­ barátokról szólnak, akik mezítlábasan kitaposták, néha vérükkel is és mindig — ami sokszor nehezebb — ve­­rítékes munkájukkal virágzóvá tették “A Király Útját. ..” ❖ ❖ iJ: A San Diegoból felfelé elinduló mezítlábas szegény barátok órákra, napokra, hetekre, sokszor el-elakadhattak, el-ellankadhattak azokon a kezdetleges ösvényeken, csapáso­kon. De véglegesen megállni, azt nem! Meg nem állottak. Ők tudták és élték, hogy — mint az írás mondja — “itt a földön nincs maradandó vá­rosunk”. Zarándokok vagyunk. Akik soh­sem “érkezünk be” s nem is akarunk “be­érkezni”, amíg csak ez árnyékvilág mesgyéit járjuk. Nekünk e világ földi színjátéka csak afféle “jelmezes próba”. Mi nem ve­szekszünk oktalan gyermekek módjára, ki kapja a legcifrább jelmezt. Mi — bármi is a jelmezünk — az Istentől kiosztott szerepet akarjuk híven betölteni és csak az érdekel bennünket, hogy az Isteni Színjáték igazi Direktora és Ura mondja ki fölöttünk a bol­dogító ítéletet: “Bravo, helyes, well done!” San Diego-tól felfelé, rövid félszáz év alatt, San Luis Rey, San Juan Capistrano, San Gabriel, Nuestra Denora la Reina del los An ­geles, San Fernando, Santa Barbara, Santa Ines, Purisima Concepcion, San Luis Obispo, San Miguel, San Antonio de Padua, Nuestra Senora de la Soledad, San Carlos Borromeo, San Juan Bautista, Santa Clara, San Jósé, San Francisco missiós központjait alapítot­ták, a vad pogány indiánokat Krisztus szelíd (Folytatása az utolsó oldalon)

Next