Amerikai Magyar Népszava, 1940. április (41. évfolyam, 92-121. szám)
1940-04-29 / 120. szám
5 . AmerikaiNépszava tlani u ImuI Cla.au Matter Post Offlea, »•» T«rt FablUhed Dally Ineludta» Sunday by TÍIK AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Ine- Main Office 880 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. T. Telephon«: GRamercy 5-6T80, <781, <781 SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. America, Cuba, one year <6.—, < months $3.— Daily only. Foreign Countries and New York City one year *9.—, < months *4.50. Daily only ELŐFIZETÉSI ARAK: As Egyesült. Államokban, Canadában Mexicoban, Dél Amerikában és Cuba-ban: sgész évre *6.-, fél évre ti. Külföldre ■ New Yorkban: egéss érre $9.—, fél évre *4.50 BRANCH OFFICES: Astoria, L. I., N. Y, — M- 11—30th Ave. Bethlehem, Pa. — Ml Bast Fourth St. Bridgeport Cona. — BW Bostwick Ave. Buffalo, N. Y.—«8 Dearborn Street. Chicago, 111.—»*» Cottage Grove Ave. Detroit, Mich. — T93Í West Jefferson Avenue. FIÓK IRODÁK: Bewarb, N. J. 17 William St, Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 88» Maple Street. Passaic, N. J. — MB Je<ferson Street. Philadelphia, Pa. — I» N. Marshall Street. Pittsburgh, Pa. — Ml Johnston Avenue. Trenton, N. J. — MM Be. Broad Street. Magyarországi iroda — Office In Hungary: Andor Kun, Budapest, L Horthy MlklOs ut 15-B. A trianoni szerződés Igazságtalan emDeneicw, nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi kötelesség küzdeni megváltoztatásáért szent feladata uiinden mugyamak. — Ez az újság minden Vei minden súlyával minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magvart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való tekintet nélküL — A trianoni szerződést meg kell változtatni! Búvárhajók a háttérben TENGERALATTJÁRÓK siklottak az óceánok gyomrában s veszélyeztették a hajózást ... A lapok tele voltak süllyesztések híreivel s a németek bizakodva remélték, hogy térdre kényszeríthetik Angliát az alattomos U-hajókkal. . . Háború első heteiben ők voltak a primadonnák, vakmerő csinyjeik félelmet, terrort fakasztottak... A brit szigetország egérfogóba kerül, az angol népet ki fogjuk éheztetni, nagy flottájukat elsülyesztjük, tengerhajózásukat tönkretesszük —■ így kérkedtek Berlinben. . . Nyolc havi háborúzás után, a tengeralattjárók nagyon is letűntek a szintérről... Alig hallani róluk mostanában, legfeljebb csak elsülyesztéseikről adnak ki rövid kommünikéket . . . Vagy három-négy tucat német tengeralattjáró heverhet az Atlanti óceán vagy melléktengerének fenekén s a tengeri hadviselésben alig látni nyomát a buvárnaszádok egykor félelmes veszedelmének. Mi történt velük? Egyszerűen csak annyi, hogy a tengeralattjárók tökéletesítésével párhuzamosan, az ellenük való védekezés módszerei is tökéletesültek . . . Kisérő hajók rendszere, — az úgynevezett convoyok, a buvárhajókra vadászó úgynevezett Q-hajók, a mindkétoldali aknaháboru, alaposan lenyiszálták félelmetességüket s a tenger felséges tükrét egyre félénkebben borzolgatják a periszkopok gyanús redőzetei. . . Harc folyik a tengereken, de ennek már nem a buvárhajók a primadonnái... Nagy csatahajók torkából bömbölnek az ágyú-áriák, aknákon robbannak a csapatszállítók, kereskedő hajók és személyszállítók már bátrabban merészkednek a nyílt óceánra... S fenn Norvégiában a németek is, az angolok is, úgy szállítják a csapatokat, mechanikai eszközöket, mintha a tengeralattjárók veszélye, már csak a ködös múlté lenne. .. Nem lépett ugyan vissza a múltba az Liba jó, de kétségtelen, hogy régi fontossága nagyot esett. . . Meg tudtak birkózni vele, kordába tudták szorítani, nem jelent többé kiszámíthatatlan és elháríthatatlan tényezőt. . . Helyét azonban elfoglalta más... A légi bombavetők, az üldöző és támadó repülőgépek vették át a mechanikai háború félelmetes támadószerepét, a Messerschmittek, a Curtiss-ek, a Douglas-ok. . . Ezek most az újkor huszárai, ezeknek légi rohamai keltenek iszonyatot és félelmet mindenütt.. . Meddig fog tartani ez a dicsőségük — nem lehet előre látni. .. Ma félelmesek, ma csaknem győzhetetlenek, de vájjon azok maradnak-e holnap is ?. . . Hat hónapig maradnak-e fölényben a többi hadieszközzel szemben, vagy évek telnek, amíg ellensúlyozhatják hatásukat, a ki sejtheti?. . . De biztos, hogy e divatos öldöklő szerszámok is csak addig tudnak vezetni, míg meg nem találják ellenszerüket . . . Talán számbelileg fognak fölényt szerezni velük szemben. . . Talán a légi elhárító ágyukat fogják tökéletesíteni s a most legtökéletesebbnek ismert magyar Juhász-tipusú ágyuk titka, vagy ennek javítása válik általánossá. . . Mindegy mi fog történni, csak egy a biztos, hogy a levegő öldöklő szerszámával szemben épúgy kialakul majd valami védelem, mint a tenger leküzdhetetlennek hitt búvárnaszádjaival szemben... Közben pedig a háborúnak régi, ősi eszközei, az emberi vitézséggel küzdő gyalogkatonák és a tenger páncélos csatahajói, továbbra is kezükben tartják a fontos, a döntő szerepeket. . . Divatok jönnek és mennek, őket nem lehet háttérbe szorítani.. . Pedig milyen szívesen adnák át gépeknek a háborút... Csak az embereket szeretnénk kiemelni a harcokból. . . hirdetések útján igyekeztek minél több utast odacsődíteni. 1935-ben mindössze hat állam hirdetett, ez éven azonban számuk már 39 és összesen több mint négymillió dollárt költöttek hirdetésekre. A harminckilenc hirdető államon kívül California, Georgia, Iowa, Missouri, Oklahoma, South Carolina, Texas és Utah államok érdekességeit magánvállaltok vagy egyes városok hirdetik. Delaware az egyetlen, mely nem állt a versenyzők közé és nem akar hirdetés útján turistákat kapni. A turisták nemcsak jövedelmet hoznak magukkal, nyomukban járnak az újabb ipari vállalkozások, kiterjesztett piacok és ezért fontos az államok szempontjából az idegenforgalom. A hirdetők között első helyre Florida került, mely 825.000 dollárt irányozott elő állami költségvetésében hirdetésekre. Második helyen New York (500,000), harmadikon Pennsylvania (394,000), majd Maine (300, 000), Washington (166,000), New Mexico (135,000) következik. A hirdetésre szánt összeg megosztás a következő: Közvetlen levelés 30%, magazin hirdetés 32%, újsághirdetés 13%, rádió és film 12%. Harminchét állam turistákat akar, harmincegy új ipari vállalatoknak kínál adómentességet és más előnyöket. Huszonhárom állam lokális termékeinek keres új piacokat. Az államok hirdetésével kapcsolatosan alakult meg a Travelers Credit Corporation, mely utazni vágyó turistáknak nyújt kölcsönt, melyet egy éven belül kell visszafizetni. Vasutak és közlekedési vállalatok a törvény értelmében csak készpénzért adhatnak el jegyeket és a vállalkozás az utazást akarja megkönnyíteni azok számára, akik nem képesek a nagy költséget egy összegben előteremteni. Hirdető államok A DEPRESSZIÓ — ez tagadhatatlan — újításokat is szült. Ilyen újítás az is, hogy az államok a hirdetők sorába álltak. Újabb jövedelmekre volt szükség minden államban, a turista jövedelmet jelent és így csak természetes, hogy az idegenforgalom emelése érdekében, a természeti szépségekben vagy történelmi emlékekben bővelkedő államok ^NTGRTKAI MAGYAR NKRSZAVÄ ---------------------------i-----*---f----------------------------*—---------~~ -----f----;----K S Ó ES PAPRIKA YARTIN József kedves bátyám, 82 esztendővel a vállán, tehát a pátriárkák korában is fürgén forgatja a tollat s gyönyörűséget szerez minden olvasójának, de légióként nekünk, akik régi bámulói vagyunk.. . Hatvan esztendeje van gyémánthegye Yartin bátyánk pennájának, s mert csakugyan drágakő, az idő mit sem tud koptatni rajta.. .. Veterán írótársunk most tolla hegyére vette egyik vasárnapi cikkemet, amiben arról ábrándoztam, hogy az emberiséget alkotó három fontos nemzedék, a fiatalok (értem ezek alatt a 25 évnél ifjabbakat), a felnőttek (ezek alatt a 25 és 50 év közöttieket értem), úgyszintén az öregeit (vagyis az 50 évnél idősebbek), nagyon is egyenlőtlenül részesülnek a föld javaiból.. . Társadalmunk öneltartó és kereső rétegei a felnőttek társadalmához tartoznak s a fiatalok és öregek inkább eltartottak, ennek a helyzetnek minden igazságtalan mostohaságával... Az ifjaknak és az öregeknek inkább csak az jut, amit a kereső osztályoktól kaphatnak... . Benne élnek az emberi társadalomban, de nem gazdasági tényezők s nem részesülnek mindazon jogokban, kiváltságokban és kötelességekben, amik voltaképen minden embert megilletnének, mégpedig azért, mert mint emberek jöttek világra ezen a földön.. . Három hosszabb cikkben magyaráztam ezt, de Yartin bátyám valószínűleg csak a középső írást olvasta, mert félreértette a gondolatomat s megijedt attól, hogy a hozzá hasonló 82 éves aggastyánoktól is kötelességet várok s nem mondja ugyan, de érezteti, hogy itt voltaképen az öregek kizsákmányolására készül merénylet. Korántsem... Tisztán csak arról van szó, hogy ugye rettenetes a munkanélküliség.. . Az adófizető felnőttek is nehezen jutnak munkához, az öregek még nehezebben... Ma cseregazdálkodásban élünk, tehát csak az ehet, aki dolgozik.. . De viszont a kapitalista profitrendszerben sem a fiatalok, sem az öregek nem csereképesek, ezért válnak eltartottá. .. Kézenfekvő tehát a gondolat, hogy az öregek munkaképes része és a fiatalok munkára már alkalmas serege, ne a profittermelésnek dolgozzanak, ahol leszorítanák a béreket, hanem termeljenek az önmaguk javára s tegyék ezzel könnyebbé az államnak, hogy egyrészt a gyermekek nevelésének és tanításának költségeit, másrészt az elaggottak bőséges nyugdíját, ennek a két, eddig elhanyagolt osztálynak egymást kiegészítő társadalmi munkájából fedezhesse. ... Ha három igényes nemzedék fogja fogyasztani a javakat, ha a gyermekseregnek ruhát, élelmet, az öregeknek jólétet és kényelmet a társadalom ad, ha a túlprodukció minden feleslegének van fogyasztója ebben a két korosztályban, örökre eltűnik a szegénység és a munkanélküliség.. . Ábránd ez, ki tudja mikor kerülhet sor a megvalósítására.. . De cseppet sem árt gondolkodni rajta... S ha a probléma felvetése olyan kis gyöngyöt termelt ki, mint Yartin bátyánk írása, máris gazdag a jutalom... Yartin vitatársammal mostoha a mű, hiszen még csak nem is jubiláljuk írói működésének 60-ik évfordulóját, mert háború van... Biztosítom azonban, hogy a három nemzedéken épülő társadalom már nem lenne ilyen mostoha hozzá.. . Zsalugáteres gyönyörű házban, amit fiatalok építettek, boldog agg kertész által gondozott virágos kertecske(Folytatás az utolsó oldalon) A NÉMET PROPAGANDA a háború első hat hónapjában egy bizonyos — a maga módja szerint — mérsékletet tanúsított Franciaországgal szemben. E mérséklet egyik jelensége volt, hogy a katonadalok csak Angliával szemben — Gottstrate England) lehettek szélsőségesek, viszont a franciaellenes “A gyűlölet dalá”nak az éneklését eltiltották. Ennek a Hassgesangnak az alábbi sor adta meg az alaphangot: Le akarjuk győzni Franciaországot.... A Wilhelm-strasse kerek féléven át a Parissal kötendő különbéke tétjét játszotta meg és ezért Franciaország megverettetése még melódiában sem volt hangoztatandó. Félév után Hess, a kancellár helyettese, engedélyt adott a Hassgesang éneklésére, ami a nagy európai kataklizmában nem jelentős mozzanat ugyan, de mégis egy egész politikai koncepció megváltozásának ténye rejlik mögötte: úgy tetszik, a különbéke terve értelmetlenné vált. A tiltott dal tehát szabadon csendülhet fel a Rajnán túl. Az általános hiedelemmel szemben azonban nem először. Mert a Hassgesang nem mai termék, hanem 1870-ben támadt, amikor a porosz muskétások tették divatossá. PONTOSAN hat hónappal ezelőtt, amikor mindenki a villámháborúról beszélt még s az egész világ tudni vélte, hogy a németek ezer vagy kétezer vagy háromezer repülőgéppel megjelennek London felett és porrábombázzák az angol fővárost, az alsóház két tagja, Wedgwood és Stokes között vita játszódott le. STOKES: Nagy pusztulás lesz! WEDGWOOD: Hat hónapon át egyetlen bombácska sem hull alá Londonra! STOKES: Fogadom! WEDGWOOD: Áll, ötszáz font! A fogadás most járt le. A rémlátó Stokes szives mosollyal nyújtotta át képviselőtársának az összeget.... s egyben új fogadást ajánlott fel. Ezt a fogadást azonban Wedgwood lemondó kifejezéssel, elutasította már. 1936 február 28-án a Paris-Midi-nek nagy napja volt: a lap kiküldött munkatársát, Bertrand de Jouvenelt Hitler kancellár különkihallgatásán fogadta s az újság a lezajlott beszélgetést a legnagyobb és legkellemesebb szenzációképen közölte. Nézzük, hogyan fest a Führer nyilatkozata négy év után..., — Legyünk barátok! — kezdte Hitler. — Ön persze arra gondol, hogy' Hitler békés nyilatkozatokat tesz nekünk, de váljon jóhiszeműe, őszínte-e? Nemde,' gyermekes az Ön szempontja? Ahelyett, hogy pszichológiai töprengésekbe merülne, nem lenne-e jobb, ha ama híres logika alapján gondolkoznék, amelyre a franciák oly büszkék. Nem nyilvánvaló előnye-e a két országnak, ha jó viszonyt tart fent egymással? Bertrand de Jouvenel megragadta az alkalmat és arra kérte Hiffert, hogy enyhítse a Mein Kampf Franciországra vonatkozó részeit. — Azt akarja, hogy korrigáljam a könyvemet, mint egy író, aki kötetének új kikiadására készül? De én nem író vagyok, hanem politikus. Az én helyreigazításom? Minden nap helyreigazítok külpolitikámban, amely a Franciaországgal való barátság felé tendál. Ha a francia-német közeledés úgy sikerül, ahogyan akarom, akkor ez egy hozzám méltó rektifikáció lesz. Az én helyreigazításomat a történelem nagy könyvébe írom be. Utólag el kell ismerni, hogy valóban a történelem nagy könyvébe írta be. Ámbár vitatható az, hogy a kifogásolt fejezet rektifikációjáról, vagy folytatásáról van-e szó.... A BERNER TAGWACHT Fritz Thyssen nek, a német iparmágnásnak levelét közli. Íme, néhány sor ebből a valóban történelmi dokumentumból: — Növekvő és az utóbbi időben elszörnyülködéssé váló zavarral • vetettem számot azzal a hibával, amit akkor követtem el, amikor Papen-nel, Schröder-rel, Kruppal és Kirdlof-fal elvállaltam a nemzetiszocialista párt finanszírozását, ezzel Hitlert a hatalomra segítvén!.... Késői bánat. Ezt a vagyonától és állampolgárságától megfosztott ThySSen nyilván maga tudja leginkább. EGY KIS párisi templomnak, a Notre- Dame de Montmartre-nak világszószóló jubileuma lesz hamarosan: ennek a templomnak a kriptájában született meg, négy évszázadnál ezelőtt, a Jézus Társaság. Az emlékünnepet alapjában már hat évvel ezelőtt kellett volna megtartani, mert Loyolai Ignác hat társával, a savoyai Pierre Le Fevre-vel, a navarrai Xavier Ferenccel, a kasztilliai Diego Lainez zel, a toledoi Salmeron Alfonzzal, a madridi Bobadella Miklóssal és a portugál Rodriguez Simonnal 1534 augusztus 15-én ült össze a koporsók között, hogy megalakítsa a jezsuiták rendjét. Azonban III. Pál pápa csak 1546-ben ismerte el, a Regimini militantis Ecclesiae kezdetű bullával, a társaságot s így az alakítást ettől az évtől szokták számítani. A jezsuiták számát eleinte hatvanra korlátozták, de ezt a megszorítást a Szentatya későbben, Injunction nous kezdetű levelével, visszavonta. MIKES IMRE Ha későn is, de megjött a tavasz Az ÚR írja: DR. KEMENES ISTVÁN “EL CAMINO REAL” “A KIRÁLY ÚTJA”. . . Költői szépen hangzik minden nyelven. Akár a modern angolban: “The King’s Highway”. Akár pedig az ősi eredeti spanyolban mondva: “El Camino Real. . .” Szépséges magyar nyelvünkben is van valami hasonló kifejezés: A csillagos ég Tejútját századok óta “Hadak Utjának”, “Csaba királyfi útjának” hívjuk. És azon várjuk Attila fiának, Csabának, visszajövetelét hatalmas sereg élén, hogy megint nagy és dicsőséges legyen Hungária birodalma. . . Akármilyen szépségesen hangzik is a “Csaba királyfi útja”, két kis hiba van közötte: Az egyik az, hogy az egész csak kedves fantázia-játék és álomkép. A másik az, hogy Csaba királyfi sohsem járt és sohsem fog is járni a Hadak Útján — már legalább ott fönn az égi Tej után nem. A californiai óceán parti “Királyi Útnak” is megvan az egyik szépséghibája. Soha azon a spanyol birodalom koronás királya nem járt. Ámde “El Camino Real” mégis történeti, természeti — és egyben természetfölötti, ideiglenes és örök valóság. % Hí ❖ Az első spanyol hódítókkal, a spanyol korona világi hatalmának kiterjesztőivel és fegyveres védőivel együtt másfajta hódítók is jöttek, akik azonban az Égi Király országát akarták ezeken az áldott partokon kiterjeszteni. Ezek is katonák voltak, de az Úr, az Igazi Ur katonái, akiknek fegyverük nem a muskéta és kard, hanem a missziós harang, az egyszerű fakereszt — és Isten igazsága volt. Amikor San Diegoban alapított első mai californiai missiójukból északra indultak az óceán partja mellett a pogány indiánok között Krisztus országát terjeszteni, ezek a földi értelemben véve koldusszegény barnakámzsás ferencesek (akiknek lelke azonban az Égi Király gyermekeinek fejedelmi bíborát viselte), megfelelő kedves völgyekben, tisztásokon, folyók mellett, meg-megálltak. A magukkal cipelt harangokat egy erős fa ágára húzták s addig kongatták, amíg az ismeretlen csengő-bongó hang hívására az indiánok össze nem jöttek. Amire a kisebbnagyobb indián csoport összeverődött, már állt a tisztás közepén„az egyszerű fa-kereszt, Krisztus királyi trónja. És ott, a fa-kereszt tövében a vezető páter a többi baráttal, katonával s néppel együtt, magával Krisztussal, az Örök Főpappal egyesülten, bemutatták — azon a helyen először — a szentmiseáldozatot, Krisztus vérontásos keresztáldozatának vérnélküli újra-megjelenítését. S amíg a spanyol kapitány, vagy commandante az ő földi királyának nevében birtokba vette azt a területet, a jó ferences barátok az Égi Király szelíd uralma alá kezdték hajtani azt a földet, amin az imént először szállt a menny felé Krisztus misztikus Testének és Vérének áldozata. A spanyol király katonáiról sok rosszat mondanak. Nem annyira azokról, akik a mai Californiában jártak volt, hanem akik Mexicóban és Délamerikában keresték az aranyat s ontották a vért. Sok rossz, amit a spanyol királyok katonáiról mondanak, talán igaz is — ámbár a modern igazi történetírók sok mesét felpukkantottak, modern amerikai szóval “de-bunk”-oltak, lebunkóztak a conquistadori népségről, — amely alkalmasint nem volt sokkal jobb, mint az akkori korok egyéb durva, nyers, kalandvágyó katonasága. (Persze azért a legeslegvéresebb középkori spanyol hódító hadsereg nem volt olyan irgalmatlan-kegyetlen, mint a mai hadvezetés technikája. És azok a százszor elátkozott véres spanyol conquistadorok száz év alatt egy századát sem ontották annak a sok ártatlan vérnek, ami egyetlen egy mostani esztendő alatt folyik, amikor az úgynevezett műveit és civilizált, és sokak szerint (tévesen) “krisztusi”-nak, “keresztény”-nek mondott angol, francia, német egymás torkának rohan, mint százmillió vérhabos szájú éhes farkas.. .) Ám e soraink nem a másfélszáz év előtti spanyol királyi katonákról szólnak, akik százszor emberségesebbek és keresztényiebbek voltak ugyan, mint a mostani hadvezetőségek, de azért nem voltak sokkal jobbak, mint koruk többi fegyveres népsége. E sorok a barnakámzsás, koldusszegény ferences barátokról szólnak, akik mezítlábasan kitaposták, néha vérükkel is és mindig — ami sokszor nehezebb — verítékes munkájukkal virágzóvá tették “A Király Útját. ..” ❖ ❖ iJ: A San Diegoból felfelé elinduló mezítlábas szegény barátok órákra, napokra, hetekre, sokszor el-elakadhattak, el-ellankadhattak azokon a kezdetleges ösvényeken, csapásokon. De véglegesen megállni, azt nem! Meg nem állottak. Ők tudták és élték, hogy — mint az írás mondja — “itt a földön nincs maradandó városunk”. Zarándokok vagyunk. Akik sohsem “érkezünk be” s nem is akarunk “beérkezni”, amíg csak ez árnyékvilág mesgyéit járjuk. Nekünk e világ földi színjátéka csak afféle “jelmezes próba”. Mi nem veszekszünk oktalan gyermekek módjára, ki kapja a legcifrább jelmezt. Mi — bármi is a jelmezünk — az Istentől kiosztott szerepet akarjuk híven betölteni és csak az érdekel bennünket, hogy az Isteni Színjáték igazi Direktora és Ura mondja ki fölöttünk a boldogító ítéletet: “Bravo, helyes, well done!” San Diego-tól felfelé, rövid félszáz év alatt, San Luis Rey, San Juan Capistrano, San Gabriel, Nuestra Denora la Reina del los An geles, San Fernando, Santa Barbara, Santa Ines, Purisima Concepcion, San Luis Obispo, San Miguel, San Antonio de Padua, Nuestra Senora de la Soledad, San Carlos Borromeo, San Juan Bautista, Santa Clara, San Jósé, San Francisco missiós központjait alapították, a vad pogány indiánokat Krisztus szelíd (Folytatása az utolsó oldalon)