Amerikai Magyar Népszava, 1940. április (41. évfolyam, 92-121. szám)
1940-04-30 / 121. szám
r 3 % Founded by GÉZA IX BERKÖ, alapított* 1898-lwn AmerikaiNépszava Entered as Second Class Matter Rost Office, New York Published Daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephone: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. America, Cuba, one year $6.—■, 6 months $3.— Daily only. Foreign Countries and New York City one year $9.—, 6 months $4.50. Daily only ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Az Egyesült Államokban, Canadában Mexicoban. Dél Amerikában és Cuba-ban: ügész évre $6.-, fél évre $3. Külföldre s New Yorkban: egész évre $9.—, fél évre $4.50 BRANCH OFFICES FIÓK IRODÁK Astoria, L. I., N. Y.—31.11—30th Avenue. Bethlehem, Pa.—843 East Fourth Street. Bridgeport, Conn.—578 Bostwiek Avenue. Buffalo, N. Y.—432 Dearborn Street. Chicago. III.—9225) Cottage Grove Avenue. Detroit, Mich.—793*2 West Jefferson Avenue. Newark. N. J.—It William St., Maplewood, N J. Perth Amboy, N. J.—307 Maple Street. Passaic, N. J.—157 Jefferson Street. Philadelphia, Pa.—312 N. Marshall Street. I ittsburgh. Pa.»—312 Johnston Avenue. 1 renton. N. J.—900 So. Broad Street. Magyarországi iroda — Office in Hungary: Dr. Andor Kun, Budapest, I. Horthy Miklós ut 15-B. A semleges bárányok •TUDÁSNAK hívják a nagyvágóhidakon azt a vezérürüt, amelyik a levágandó bárányokat szép sorjában felcsalja a vesztőhelyre, ahol az apró jószágokat marcona mészárosok végzik ki s leöldösvén őket, húsuk élelemül, irhájuk bundául fog szolgálni. A szegény kis bárányok nagy bizodalommal követik a vezérkolompost, hiszen dehogy is történhet baj, ahol egy ilyen tapasztalt, tekintélyes ürü mutatja az utat.. . . Pedig dudás a mészárszékre csalogatja őket s ő maga éppen azért marad életben, mert eladogatja saját testvéreit. Norvégiában rettenetes részletek kerültek napvilágra az ilyen tudások felől, de az eddig kiszivárgott rémtörténetek a belső árulók felől, csak ártatlan dajkameséknek bizonyulnak a norvég képviselőház elnökének, C. J. Hambrónak leleplezései mellett, aki Ribbentrop német külügyminiszternek azt a vádját cáfolja velük, hogy Norvégia összejátszott volna Angliával és Franciaországgal .. . Maga a diplomáciai csata nem is olyan érdekes, mint azok a megdöbbentő bizonyítékok, amiket Hambro fel tud sorakoztatni, hogy Németország már hónapok óta dolgozott Norvégia megszállásán s csapatai már egy héttel az invázió kitűzött napja előtt a tengeren voltak. Narvik, Trondheim, Ber-gen, Stavanger és Oslo kikötőjében két-négy nappal a kitűzött idő előtt megjelentek már azok az ártatlan bálna-halász és kereskedel-mi hajóknak tűnő gőzösök, amik kényelmesen horgonyt vetettek s semmi gyanúra nem adtak okot. De a kitűzött időpontban, fegyveres német ezredek, századok, tüzérségi osztagok szálltak ki belőlük s igy történhetett, hogy az egész partvidéken egyszerre s egyidőben tudták végrehajtani a rajtaütést. Most következik azonban az igazi meglepetés . . . Norvégia berlini követe tudott a német előkészületekről s egy héttel az invázió előtt, tudott arról is, hogy a németek fegyveres seregeket raktak hajóra s ezek a gőzösök el is indultak ismeretlen rendeltetésük felé . . . Tudott az előkészületekről, s jelentette is információit, de ennek dacára a norvég kormány nem tartott semmitől . . . Azt hitte, hogy Németország más semleges állam ellen tervez akciót . . . Vagy azt gondolta, hogy Anglia pártjai ellen kísérelnek meg partraszállást az elszánt nazik ... S mert a norvégek nem hittek abban, hogy Norvégia van veszélyben, nem is tettek, kellő ellenintézkedéseket . . . Itt lyukad ki a szeg a zsákból . . . Európa úgynevezett semleges államait azért lehet aránylag könnyen a vágóhídra juttatni, mert ők maguk ballagnak vesztük felé . . . Ők maguk azok, akik a többiek tudásának hajlandók elszegődni abban a reményben, hogy saját bőrüket megmenthetik ezzel . . . S a diktatúráknak legértékesebb szövetsége az ilyesfajta “önvédelem”, melyben nincsen szolidaritás a többi iránt s mindegyik a másikat akarja a moloch torkába juttatni, csakhogy saját maga szabaduljon ... De a szabadulás csak látszólagos, a moloch éhes s mindig új áldozatot követel . . . Európa semleges hatalmai, ha a hábom kezdetén közös frontba tömörültek volna, roppant erőt, döntő tényezőt jelentenek. Ma, egy megriadt nyáj visszamaradt töredékét csupán s nem tudni mikor kerül a sor, a legközelebbire . . . S siralmas látvány, hogy éppen azok töltötték be a vezérüres tudásszerepét, akik azt tanácsolták, csendesítve, csillapitóan azt sugdosták nekik: — Maradjatok csendben, a szomszéd baja nem a ti bajotok ... Ne sivítsatok, ne lármázzatok, ne ellenkezzetek . . . Hiszen csak egy másik nemzetről van szó, nem rólatok... Sok új találmány teszi rettenetessé a mostani háborút, de a haditechnika legnagyobb vívmánya, kétségkívül ez a hipnózis, ez a tudástechnika . . . Pedig nem is új találmány ... Gyerekek gondjai A LEGTÖBB FELNŐTT, ha boldogan játszadozó gyerekeket lát, felsóhajtva mondja: Ezeknek jó dolguk van, nincsen semmi gondjuk. A Genetic Psychology magazinban megjelent cikk azonban ennek ellenkezőjét állítja. Rudolph Pintner és Joseph Lew, a New York City Teachers College tanárainak cikke azt mutatja, hogy a gyerekeknek is vannak gondjaik. Ötszáznegyven elemi iskolába járó kisfiú és a lányhoz intéztek a kísérletező tanárok kérdéseket és a feleletekből megállapították, hogy 53 különböző “gond” foglalkoztatja a fiúkat és lányokat. AMERIKA! MAGYAR NÉPSZAVA A kapott feleletek szerint három fő csopontba sorozhatók a leggyakorabbi gyerek gondok és ezek a következők: 1. Félelem a vizsgától. 2. Anyjukat féltik, mert sokat dolgozik. 3. Attól rettegnek, hogy anyjuk megbetegszik. A huszonnegyedik helyre a fiuk kerültek két gonddal, az egyik az, hogy elveszítik a töltőtollakat, a másik, hogy apjuk elveszíti az állását vagy munkáját és mi lesz akkor? A lányok ez utóbbi gondot a tizenhetedik ponton érték el, a töltőtoll feletti gond azonban leszorult náluk a 26-ik helyre. Általában a vizsga és bizonyítvány nagyobb gondot okozott a fiuknak, mint a lányoknak. A lányok inkább attól rettegtek, hogy elkésnek az óráról, vagy leég a házuk. A házassági kérdés egyáltalában nem izgatta a kislányokat, mert sorrendben 52-ik helyre szorult. A boszorkányoktól való félelem az utolsó 53-ik helyet foglalta el. A fiukat sem nagyon érdekelte a nősülés, mert 49-ik helyen volt e feletti gondjuk. A cikkírók szerint jó jel az, hogy a gyermekek nem féltek a boszorkányoktól, a szellemektől, viszont aggodalmakra ad okot az, hogy annyian féltek a vizsga eredményétől. Ez azt mutatja, hogy a mai iskolai rendszer nem tökéletes, mert túl nagy súlyt fektet a vizsga eredményére. A gyermekek családi ügyekre vorlatkozó gondjait az iskola nem csökkentheti, de azokat a gondokat, melyek az iskolai élettel kapcsolatosak, megfelelő változásokkal le lehet és le is kell szállítani. TÖRTÉNELMI VÁZLATOK A VASSZIGORÚ URALKODÓ A FEJEDELMI udvarok nemcsak a mostani, hanem a régebb időben is nagy tompát fejtettek ki. Szinte egyedülálló a világtörténelemben I. Frigyes Vilmos porosz király, aki az egyszerűségre fektette a fősúlyt 1713-ban vette át Poroszország kormányzását édesapjától . Frigyes Vilmos és uralkodását az udvar egyszerűsítvén kezdte Nagyon erkölcsös, takarékos ember vett, a külföldi divat után öltözködő főurakat megvetette, semmiféle pompa nem érdekelte, csak a katonáskodásban lelte örömét. Az udvartartás összege 276,000 tallért tért ki a takarékos I. Frigyes Vilmos ezt 55,000 tallérra szállította le. Az udvari estélyeket nem szerette, munkát követett mindenkitől és nem törődött vele, ha barbárnak, műveimben porosznak tartották. A hadügyi és pénzügyminiszteri teendőket ő intézi országában, mégpedig sikerrel. A jól gazdálkodó uralkodó jövedelme egyre növekedik, a felesleges összeget a hadsereg fejlesztésére fordítja. Takarékoskodásában odáig ment, hogy 1725-től kezdve maga is mindig katonaruhában járt, amely a legegyszerűbb posztóból készült. Legendákat meséltek arról, hogy a király nagyon kedvelte a magas termetű embereket és nem nyugodott addig, amíg nem álltak be hozzá katonának. Hadserege azonban nemcsak magasságáról volt híres egész Európában, hanem arról is, hogy a porosz katonák öltözködtek a legegyszerűbben. A porosz posztóipart felvirágoztatta a király, sőt oly kitűnő posztót gyártottak a poroszok, hogy a svéd és orosz katonák is porosz posztót viseltek. A király nagy fegyelmet tartott a hadseregben. Ha a katonák fejébe nem ment a tudomány, a király bottal parancsolta beléjük. A király és a fővezére, dessaui Leopold herceg voltak a legszigorúbb felügyelők. Az eredmény csakhamar mutatkozott a porosz hadseregben, a katonák tökéletes pontossággal végezték a legnehezebb gyakorlatokat is. Országát benépesítette. Kézműveseket hozatott külföldről a porosz városokba és nagy kedvezményeket adott nekik, ha letelepedtek. Terve sikerrel jár, mert rövid idő alatt húszezer ember vándorolt külföldről Poroszországba. Házat, telket, adómentességet ad a telepeseknek. A király nemcsak irányít, hanem maga is felügyel a munkák elvégzésére. Nem kímél fáradságot, pénzt. Csakhamar virágzó városok, falvak nőnek ki az elnéptelenedett házak helyén. Nemcsak a polgárság, hanem a király is egyre gazdagodik. Az emelkedő adó ellenére mindenütt jólétben él a lakosság. Megvetette a tudományt és a művészetet. Az akadémiai elnökévé udvari bolondját nevezte ki, mert az eddigi elnök még arra sem alkalmas, hogy őrt álljon. Az akadémia tudósait csak azért nem csapta el, mert remélte, hogy jó katonai sebészeket fognak számára nevelni. A királyné, Zsófia Dorottya, I. György angol király leánya, gyakran aludt hideg, fűtetlen szobában. Az ebéd mindössze két tál közönséges ételből állott. A királyi palotának rendkívül egyszerű bútorzata volt, a király dolgozószobájában csak egy szakadozott támlájú szék és egy sima asztal volt. Wilhelmina, legfiatalabb leánya feljegyezte róla, hogy a király szerint a férfiaknak csak katonáskodásra, a nőknek pedig a háztartásra szabad gondolni. Egyetlen szórakozása a kötéltáncosok mutatványa volt. Híres dohányzó kollégiumában tárgyalta meg a főhivatalnokokkal az ország ügyeit, itt jelentek meg a külföldi követek is. Az egybegyűltek dohányoztak, sört ittak és hallgatták az udvari bonlandok élceit. A király nagyon szigorúan bánt családjával, gyermekeit a legkisebb csínyért alaposan elnadrágolta és megszidta. Kíméletlen volt odahaza épúgy, mint a hadseregnél. ÖTVENEGY évvel ezelőtt, az Egyesült Államok kormánya ingyen adott nagy farmokat azoknak, akik Oklahoma állam területén le akartak telepedni. .. Az igénylő családok nagy sátoros kocsikon gyülekeztek a kiszabott területek körül, katonák tartottak rendet a több, mint 20,000 földéhes farmer körüli puskalövéssel adtak jelt az indulásra, hogy ki-ki saját ügyessége szerint hasíthasson ki magának 160 akernyi területet... A kihasított területet ingyen kapták... Később Oklahoma más területein is, Így folytatták a földosztást... Egy-egy család, akkori érték szerint, mintegy 2—3,000 dollárt érő birtokhoz jutott ezzel, évtizedek múlva még magasabbra szökött a farmok ára s a világháborút követő időkben, egy-egy ilyen birtok megért 5—8,000 dollárt is. . . A RÉGI, kegyetlennek híresztelt Amerika így gondoskodott telepítésről s igy népesítette be a Unió újabban szerzett területeit... Minden letelepedett család, ha eleinte nehéz körülmények között is, de iparkodott gyökeret ereszteni... S úgy ahogy Oklahoma benépesült, a környező többi államok is ilyen farmajándékokkal vonzották magukhoz a keleti államok, vállalkozóbb szellemű, vándorlásra hajlamos népét... De amíg ezeknek a farmereknek jókora része ügyes gazdálkodással megnövelte birtokállományát és jövedelmezővé tette a birtokot, ahol ötven év alatt kiterjedt családokat neveltek, az új gazdák másik része bizony nem tudott zöldágra vergődni... KÖLCSÖNT vettek fel s nem fizették a kamatokat. Elmaradtak a törlesztéssel s végül a kölcsönadóra szállt a birtok... Eleinte ott maradtak, mint bérlők, mint részes gazdák (sharecropperek), de bizony lassanként ebből is kiestek s csak mint mezőgazdasági vándormunkások tengethették életüket, rettenetes nyomorban, amiről most egy megrázó erejű filmdráma, a John Steinberck regénye nyomán készült “The Grapes of Wrath” film ijesztően szemléltető képet tud nyújtani. BIRTOKKAL BÍRNI, farmon gazdálkodni Amerikában is felelősségteljes és kockázatos élethivatás s igen sok eltökéltség mellett, nagy hozzáértés és vezetés kell hozzá... Ezek a tulajdonságok pedig nem mindenkiben vannak meg s ebből az is kitűnik, hogy még abban az esetben sem lehetne mindenkit gazdaként letelepíteni, ha jutna is föld, hogy minden igénylő család birtokot kapjon. Henry A. Wallace földmivelésügyi miniszter pontosabban is körülvonalazta a helyzetet, amikor az Egyesült Államok telepítési akciójának eredményeiről írva, kijelentette: " A Farm Resettlement Administration-nál földet igénylő családok közül csak 11 százalék van olyan helyzetben, hogy nyomban képes sikerrel gazdálkodni... Legalább 31 százaléknak kiképzést kell nyújtani s ezek szakértő irányítás mellett, apró birtokon kezdve gazdálkodni, bizonyos idő alatt reánevelhetők a gazdálkodásra... További 33 százalék csak négy-öt évi kiképzés és gyakorlati segédmunka után képesíthető önálló farmerre, míg az igénylők negyedrésze, vagy előrehaladt kor, vagy kedvezőtlen egészségi viszonyok, esetleg az igazi érdeklődés hiánya miatt, sohasem válhat gazdává s igénylése komoly alappal nem bíró szerencsevadászat. MINDEBBŐL az tűnik ki, hogy azoknak az üzletembereknek elméletei, akik az emberek szabad tevékenységére és versenyekre akarják rábízni a népesség boldogulását, korunk súlyos gazdasági erőpróbái között, nem állhatják meg a helyüket... Az önálló farmer, az önálló iparos és az önálló kereskedő, nem mindig állhatják meg a helyüket, mert nem is rendelkeznek mindig a kellő előképzettséggel, hozzáértéssel és igyekezettel, hogy sikerrel gazdálkodhassanak. .. ALKALOM NYÚJTÁSA tehát semmiesetre sem elég ma már... Mert nagyszerűbb alkalmat, mint egy 166 holdas birtok, — egyáltalán, mint a termő anyaföld, — senki sem kaphat... S mégsem képesek boldogulni azok, akik kellő ismerettel, tudással, tapasztalattal, ügyességgel és munkaképességgel nem rendelkeznek... Nem is szólva a piac adta versenykörülményekről... Újra meg kell fontolni tehát azt, hogy váljon a kormányzatnak nem hivatása-e őrködni azon, hogy a kisebb existenciák védelemben részesüljenek s ne legyenek kiszolgáltatottjai a dzsungel törvényeinek... Legalább is annyiban kellene ügyelni reájuk, hogy ismeretekkel, tanácsokkal, tájékoztatással járjon kezükre a közösség. ILYEN problémák azok, amiknek felvetődése újra és újra aktuálissá teszi a kérdést, hogy váljon logikus-e ft hangulatváltozás a Roosevelt-féle New Deal politikával szemben, a szabad verseny korlátozatlanságának visszaállítása felé... Ha a “Grapes of Wrath” filmdráma részes aratóinak tragédiáját látjuk, úgy érezzük, mintha a kormány még mindig kevesebbet tenne, mint kellene... S amikor így hiányosnak érezzük a gondoskodást, visszásnak tetszik a hangos kórus, mely kiáltozva követeli a kormánytól. Tessék levenni a kezeket a termelésről, az üzletről... Mintha az ilyenek nem is tudnák, mit kiáltoznak. GÁSPÁR GÉZA Lepkék és a láng Orbán Viktor befejezetlen kézirata ORBÁN VIKTOR KÖNNYES szemmel nézünk az árván maradt íróasztalra, Orbán Viktor asztalára. Szombaton reggel még jókedvűen fogott munkához. Rendes, napi munkáját, az egyleti élet híreit sietve állította össze, hogy ideje legyen folytatni azt a cikkét, amit szivével és szegény beteg szivével írt. Orbán Viktor legnagyobb öröme volt, ha történelmi cikket írhatott. Egészen fiatal kora óta bújta a történelmi könyveket. Történelmi tudása egészen rendkívüli volt. S mindig többet és többet akart tudni. Mintha csak a mindennapi gondok, bajok elől menekült volna a múltba. A mai élet nagy problémáit, a világhelyzetet is a történelmen keresztül nézte. Asztalán ott fekszik még két vastag kötet, amit utolsó napjaiban forgatott. A Magyar Nemzet Történelme című könyvnek két kötete. Előttük a tintatartó, kéziratpapiros és a töltőtoll, amit akkor ejtett ki a kezéből, amikor hirtelen rosszul lett. Még annyi ereje sem volt, hogy betegye íróasztalának fiókjába megkezdett történelmi cikkét. Azt hitte, hogy hamarosan jobban lesz és folytathatja. Hogy mi lett volna a cikk folytatása és mi lett volna a cikk vége nem tudjuk. Csak annyit említett Orbán, hogy ezzel a történelmi tanulmányával a magyar múlt legtragikusabb, s egyúttal legfelemelőbb fejezetét akarja feleveníteni. “IV Béla király, az újjáépítő” ezt a címet akarta adni cikkének Orbán Viktor. Kézírással csaknem hat papiroslapot írt tele. íme itt következik Orbán Viktor utolsó írása, befejezetlen cikke: “A magyar katonai és történelmi múlt, a magyar állami nagylét egyik leggyászosabb emléke a tatárjárás. Ami vérengzőt, kegyetlent, borzalmasat, erkölcssértőt, szerencsétlenséget el lehet képzelni attól többet mond egy szó: tatárjárás. Amit a tatárok az idő rövidsége miatt nem tudtak már elpusztítani, azt megtették az erdők megszaporodott éhes vadállatai és az emberi voltukból kivetkőzött kétlábú fenevadak. Valamilyen végzetes “a fene bránja” hangulat lett úrrá a lelkeken. A világi urak harcoltak a főpapok ellen, a főpapok az urak ellen, mindenki a kunok ellen, a kunok mindenki ellen, a magyarok és a kunok IV. Béla király ellen. IV. Béla király igazságszerető, bölcs és erélyes király volt. Uralkodásának első évében megbüntette anyjának Gertrud királynőnek gyilkosait, ezután ha lehetett szép szóval, ha kellett fegyverrel visszavette azokat a bitokokat, amelyeket erőszakos nagy urak és főpapok atyjának, II. Endrének az erélytelen, gyönge királynak idejében minden jogcím nélkül magukhoz ragadtak és IV. Béla rövid három év alatt visszaállította a királyi tekintélyt, gazdaggá tette a királyságot, tekintélyt és elismerést szerzett a törvényeknek és tiszteletet a nyugateurópai hatalmaknál. A keletről jövő vihar egyre jobban közeledett. A tatárok maguk előtt űzték a kunokat, akik délkelet felől Erdélyen át menekültek és menhelyet kértek és megígérték, hogy jó katonái lesznek a királynak. IV. Béla örömmel pártfogásba vette a kunokat, Ruten királyt meghagyta méltóságában elegendő országrészeket adott nekik, hogy lovaikat és karmaikat legeltessék és a saját királyi hatalma alá helyezte őket, csak azt kérte tőlük, hogy áttérjenek a keresztény vallásra, amit meg is ígértek. Könnyen megígérhették, mert a kunoknak nem volt vallásuk, sem a hit, sem a szokás nem kötötte őket sehova. Csak a vallás nélküli élet tette megengedhetővé a kunok között, hogy az elagottakatmegölték, hogy ne kelljen rájuk gondot viselni. A királynak a gondjai nagyon megszaporodtak a kunokkal. A magyarok azzal vádolták, hogy erősen pártolja a kunokat, a kunok pedig azt állították, hogy a király kiszolgáltatja őket a magyar uraknak és a fegyveres összeütközések, villongások napirenden voltak. Időközben a tatár veszedelem egyre közelebb jött. Julián barát, aki elment az Őshazába keresni ott maradt véreinket, riasztó hírekkel jött vissza. A kilenc legzalmasabb mongol törzs Karakorum mellett gyűlést tartott és egyhangúlag Dzsingisz kánt tette meg korlátlan hatalmú uralkodónak, s olyan részletes megállapodást kötöttek, hogy még trónöröklésről is gondoskodtak. Kimondták, hogy Dzsingisz kán halála után a nagykorú vérbeli hercegek összeülnek és ők választják ki önmaguk közül az új uralkodót. Dzsingisz kán ekkor körülbelül félmillió harcost, három részre osztva, legjobb hadvezére Batu kán vezérlete alatt nyugat felé küldött, hogy hódítsák meg a világot. Batu kán előre küldött egy nagyobb sereget, hogy rémítsék meg az útba eső népeket, a középhaddal ő ment utánuk és a harmadik sereg Moldva és Erdély felé ment azzal az utasítással, hogy Magyarországban találkoznak. Batu kán villámgyorsasággalment nyugat felé. Leghűbb fegyvertársa a rémület volt. Az útbaeső népek uralkodó hercegeik, papjaik vezetésével mentek a hódítók elé, megadták magukat kényre, kegyelemre. Batu mindenütt lemészároltatta a népek vezetőit, a férfiakat besorozta hadseregébe és ment előre. A magyar urak akkor ébredtek fel amikor a Kievből nyugatra és délre fekvő szláv hercegségek kerültek sorra. Eltorlaszolták az erdei szorosokat a Kárpátokban, szaporították zászlós katonáikat és megerősítették váraikat. IV.-ik Béla pedig sürgős segítséget kért Frigyes német római császártól és Gergely pápától. A császár azt válaszolta, hogy a tatár nem olyan veszedelmes mint a pápa, tehát Béla király kössön szövetséget Frigyes császárral együttes erővel győzzék le a pápát, azután majd elbánnak a tatárral. A pápa válaszában rámutatott arra, hogy legelsősorban el kell pusztítani a császárt “ezt a pokolbeli Anti-Krisztust” azután szó lehet a tatárok elleni segítségről. 1241 február végén a tatár fősereg (Folytatás az utolsó oldalon)