Amerikai Magyar Népszava, 1940. május (41. évfolyam, 122-152. szám)

1940-05-04 / 125. szám

4 AmerikaiNépszava Founded by GÉZA X>. BBRKó, alapitotta 1899-ben ^Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published Daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephone: GEamercy 5-6780, 6781, 6782 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Az Egyesült Államokban, Cana­­dában, Mexicoban, Dél-Amerikkban és Cuba-ban: egész évre $6.—, fél évre $3.—. Külföldre s New Yorkban: egész évre $9.—, fél évre $4.50. SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. America, Cuba, one year $6.—, 6 months $3.— Daily only. Foreign Countries and New York City one year $9.—, 6 months $4.50. Daily only. BRANCn OFFICES — FIÓK IRODÁK Astoria, L. I., N. Y.—31.11—30th Avenue. Bethlehem, Pa.—843 East Fourth Street. Bridgeport, Conn.—578 Bostwick Avenue. Buffalo, N. Y.—432 Dearborn Street. Chicago, 111.—9229 Cottage Grove Avenue. Detroit, Mich.—7932 West Jefferson Avenue. Newark. N. ,T.—17 William St., Maplewood Verth Amboy, N. J.—307 Maple Street. ,’assaie, N. J.—157 Jefferson Street. Philadelphia, Pa.—312 N. Marshall Street. Pittsburgh, Ta.—312 Johnston Avenue. Trenton, N. J.-—906 So. Broad Street. Magyarországi iroda — Office in Hungary: Dr. Andor Kun, Budapest, I. Horthy Miklós ut 15-B. A trianoni szerződés Igazságtalan embertelen, nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi köteles­ség, küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. — Ez az újság minden erejé vei, minden súlyával minden rendelkezésére állő eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízió­ért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és fele­kezeti különbségre való tekintet nélkül. — A trianoni szerződést meg kell változtatni! Két jubileum KÉT egymást követő napon két jubileumi ünnepséget tart a new yorki magyarság. Ma ünnepli fennállásának 35-ik évforduló­ját az amerikai magyarság egyik legnagyobb országos egyletének, a Verhovay­ Segély Egy­letnek 35-ik fiókja. Holnap 15-ik évforduló­ját ünnepli a 69-ik utcai református egyház. Az Amerikai Magyar Népszava jó­kívánsá­gaival köszönti mindkét jubiláló intézményt, amelyek olyan értékes szolgálatot végeztek a new yorki magyarság javára. A jelenlegi világfelfordulás közepette, amikor új barbarizmus pusztít el országo­kat, népeket, amikor egyfelől a nyílt isten­tagadók, másfelől pedig kereszténység me­zébe burkolózó, de a kereszténység szellemét kicsúfoló, sárbatipró terror­isták veszede­lembe döntötték az egész nyugati civilizá­ciót, felemelő és megnyugtató tudat, hogy itt Amerikában boldog és békés jubileumi ünnepségre gyűlnek össze vallásos és igaz magyar emberek. A magyar egyházak és­­ a magyar egyletek ezekben a súlyos időkben­­ százszoros értéket képviselnek nemcsak az­­ amerikai magyarság, hanem az összmagyar­­ság számára. A magyar kultúrának, a ma­gyar szellemiségnek és az igazi keresztényi szellemnek­ ezeknek a váraira nagy és ne­mes feladatok várnak úgy a jelenben mint a jövőben. A mostani jubileumi ünnepségek kétségtelenül még jobban meg fogják erő­síteni az ünneplő egyház és egylet tagjainak hivatástudatát, s a jövőben még fokozottabb mértékben fognak dolgozni egyházukért, egyletükért s azokért az eszményekért, ame­lyeket ezek képviselnek. Manapság a szervezettség a legfontosabb és minél több ember tanulja meg az együtt­működés szükségességét, annál nagyobb si­kereket, eredményeket fog elérni az egyes ember is. Az Amerikai Magyar Népszava mindig szívvel és lélekkel támogatta az egy­házak és az egyletek nemes munkáját és igaz örömünkre szolgál, hogy egy napon két new yorki intézménynek, egy nagy egyház­nak és egy nagy egyletnek a jubileumát is ünnepelhetjük. A norvégiai hadjárat CHAM­BERLAIN angol miniszterelnök be­jelentése, hogy a szövetségesek feladták közép Norvégiát, beismerése volt a németek katonai győzelmének, beismerése annak, hogy légi és a tengeri haderő első erőpróbá­jából a légi haderő került ki győztesként. Kétségtelen, hogy a németek térfoglalása Norvégiában súlyos csapást jelent nemcsak a szerencsétlen norvég népre, hanem a szö­vetségesekre is. Nemcsak presztízs­veszte­ség ez a számukra. Nemcsak azért gyengíti meg a szövetségesek pozícióját, mert Nor­végia elestével Svédország teljesen kiszol­gáltatott helyzetbe kerül és mert a többi kis semleges országot még az eddiginél is köny­­n­yebben fenyegethetik és zsarolhatják a németek, hanem azért is, mert ha a néme­tek teljesen elfoglalják Norvégiát, akkor a brit szigetek is állandó és váratlan repülő­támadásoknak lesznek kitéve. Mindebből nyilvánvaló, hogyha a szövet­ségesek fel is adták Közép Norvégiát, észa­kon tovább kell folytatniuk a küzdelmet a német hadigépezettel.­­ A szövetségesek egyszerűen nem adhatják fel egész Norvé­giáit, mert ha feladnák, a németek kato­nailag már több, mint félgyőzelmet arattak volna ebben a háborúban. Igaz ugyan, hogy valószínűleg ezt a há­borút sem kizárólag a hadihelyzet fogja el­dönteni. Emlékezünk az első világháborúra, amikor a németeké volt Belgium, Németor­szág és szövetségeseinek csapatai elfoglal­ták egész Romániát, Szerbiát, német csapa­tok mélyen behatoltak Oroszországba — és a háborút mégis az antant nyerte meg. De ha sorozatos csaták nyerése sem jelenti még magának a háborúnak a megnyerését, bizo­nyos és elvitathatatlan, hogy a frontvona­laknak igen nagy szervük van az egész há­borús helyzet kialakulásában. A szövetsége­sek stratégiája nem lehet a folytonos vissza­vonulás, olyan pontra érkezett a hadi hely­ A AFRIKAI MAGYAR NÉPSZAVA zet, hogy most már további visszavonulások, feladások komoly veszélybe hozhatják a szövetségesek ügyét. TÖRTÉNELMI VÁZLATOK A NŐI HŰSÉG MEGHATÓ PÉLDÁJA A STUART Jakab-féle lázadás leverése után szomorú napok virradtak azokra, akik ebben a felkelésben résztvettek. Maga Stuart Jakab Franciaországba menekült, de hívei közül számosat elfogtak és 28-at ki is végez­tek. A halálraítéltek között volt Lord Nithis­­dale, egy előkelő főnemes is, aki a Tower siralomházában várta a halálos ítéletet, me­lyet másnap szándékoztak rajta végrehaj­tani. Lord Nithisdale azonban mégis meg­menekült a haláltól­,és ezt fiatal felesége bátorságának és leleményességének köszön­hette. Úgy történt a dolog, hogy Lady Ni­­thisdale-nek megengedték, hogy megláto­gassa férjét a siralomházban és végső bú­csút vegyen a halálraítélttől. Két komornája támogatta a szerencsétlen nőt végig a folyo­són, mely a siralomházba vezetett. Zsebken­dőjét szeméhez szorítva, roskadozó léptek­kel ment Lady Nithisdale­­­az őrök után. Amikor férje cellájába ért, megkérte a por­kolábokat, hogy most, az utolsó találkozás al­kalmával, hagyják egyedül férjével. Az őrök teljesítették ezt a kívánságot. Alighogy el­távoztak, Lady Nithisdale a következő sza­vakkal fordult férjéhez: — Nem azért jöt­tem, hogy tőled végső bucsút vegyek, ha­nem azért, hogy megmentsem életedet.. . E­gyforma alakúak vagyunk s ha ruhát cse­rélsz velem, kimenekülhetsz innen... A por­kolábok nem látták arcomat, mert zsebken­dőt szorítottam szememre... legyél te is igy, akkor nem ismernek fel az őrök, amint komornáim kíséretében végigmegy a folyo­són. . . Csak gyorsan!.... Ruhát kell cse­rélnünk !... Menj roskadozó léptekkel, hogy azt higyjék az őrök: egy kétségbeesett, gyenge asszonyt vezetnek ki a siralomház­ból. Kocsim lent áll a kapunál, egyenesen a Themse partjára hajthatsz vele. Ott már vár rád egy csónak, mely elvisz a hajóra.... Néhány óra múlva Franciaországban, Calais városában lehetsz. — És mi történik te ve­led? — kérdezte a Lord, megrendülve fele­ségének önfeláldozó hűségétől. — Én itt ma­radok, hogy az őrök ne vegyenek semmit észre — felelte Lady Nithisdale. — Hidd el nekem, hogy engem nem fenyeget olyan nagy veszély. Biztos vagyok benne, hogy megke­gyelmeznek majd egy nőnek, aki nem köve­tett el semmi mást, csak azt, hogy férjét akarta megmenteni. — Lord Nithisdale a fejét ingatta,­ nem akarta elfogadni ezt a nemes önfeláldozást, mert aggódott felesége életéért. A könyörgő szavaknak és az asszony szeméből patakzó könnyeknek azonban vé­gül is kénytelen volt engedni. Gyorsan ru­hát cserélt feleségével, megcsókolta a sze­retett asszonyt és aztán női ruhában, a két komornától és az őröktől kisérve, végigsie­tett a folyosón. Zsebkendőjét arcára szorí­totta, mert szeméből patakzottak a könnyek, amint feleségére gondolt, akit olyan fenye­gető veszély prédájául hagyott ott a sira­lomházban. Mindenben követte az utasításokat és va­lóban: még aznap biztonságban volt Fran­ciaország területén. Onnan várta remegve a híreket önfeláldozó felesége sorsáról... Másnap hajnalban, a kivégzés előtt né­hány perccel, jöttek a vészbíróság tagjai és a poroszlók, hogy a halálraítéltet a vérpad­­ra vezessék, mely egy közeli dombon, a Towerhillen volt felállítva. Egy pap is jött velük, hogy vigasztalja az elítéltet és az Úr igéivel megerősítse lelkét életének utolsó perceiben... Bámulva látták a végrehajtó hatalom emberei, hogy Lord Nithisdale he­lyett egy szép, fiatal nő ül a siralomházban. Az asszony, aki jövetelükből kitalálta, hogy férje megmenekült, bátran, remegés nélkül fogadta őket. __ Lord Nithisdale, a férjem már biztonságban van Calaisban, francia te­rületen — ezekkel a szavakkal fordult a megdöbbent birákhoz. — Én szöktettem meg a siralomházból! Hála és köszönet Istennek, hogy ezt engedte megvalósítanom!... Most, ha akarjátok, engem fejezhettek le Lord Nithisdale helyett... Nem félek.... boldo­gan halok meg férjemért... Percek alatt elterjedt Lord Nithisdale szökésének hite és nagy feltűnést­­keltett Londonban. Még Stuart Jakab híveinek leg­ádázabb ellenfeleit is meghatotta Lady Ni­thisdale hűsége és önfeláldozása. A bátor asszonyt azonnal szabadlábra helyezték. Egyenesen Calaisba utazott, aggódó férjé­hez és boldogan, a viszontlátás örömétől zo­kogva borult annak nyakába. RÉGI JÓ IDŐK Patrick J. Kesler, buffalo bíró, egy asz­­szonyt nemrégen hathónapi börtönbüntetés­re ítélt, mert az férjét vasdoronggal félholt­ra verte. Az ítélet megokolása közben a bí­ró kijelentette, hogy nagyon sajnálja a régi­gi jó idők elmúlását. “Valamikor, azokban a régi jó időkben — mondta — inkább az volt a szokás, hogy a férj jött késő este haza és verte el feleségét. Ez mindenesetre na­gyon szomorú dolog volt. Most azonban még rosszabb a helyzet: manapság az asszony jön későn haza és vasdoronggal veri félig agyon hitestársát’’,' TARKA KRÓNIKA ISHIZUKI japán költő a biblia teljes szövegét rámásolta egy 23 és fél incs hosszú és 31 és fél incs széles papir­­­vre. H. E. TAYLOR, brooklyni lakos egy ültőhelyében 160 osztrigát ,14 rákot, 7 tengeri pókot, 2 csirkét és 1 halat megevett. MONSIEUR RIPERT (1777—1872) Colmar, Elsassban született és nyolc­vanegy éven át volt a párisi egyetem hallgatója. Csak 81-ik évi diákoskodása után kapott végbizonyítványt. ANGELIUS BRETEFEUIL francia költő a “Szeretlek” szót egy millió és egy­szer írta le kedveséhez, Clarence Tar­­ranthoz intézett leveleiben. DANIEL DANCE, Prynne, Anglia, alig­hanem minden idők legfösvényesbb embere volt. Mikor ráeszmélt arra, hogy itt a vég és meg kell halnia, hamarosan eladta tíz shillingért a kalapját, melyet hat shillingért vásárolt és hatvankét éven át viselt. JOHN LEVIER egy olyan amerikai ál­lamnak volt.. kormányzója, mely már nem létezik. Franklin állam kormányzó­ja volt, mely Tennessee állam egy része volt és most miár odatartozik. ESTEBAN CAUDILLA,­ Fermoselle, Spanyolország, 84 éves korában egy és ugyanazon napon lett apa, nagyapa és dédnagyapa. Az örvendetes hármas Családi esemény 1913 május 17-én tör­tént. JEAN BATISTE RUDDENHOUZE gróf, Strassburg, kétszer nősült és mindkét nejével megölte és megünne­pelte az aranylakodalmát. Először 1708- ban, másodszor 1758-ban ünnepelt. A következő esztendőben halt meg, a hi­teles adatok szerint, 117 éves korában. MOULAI MAROKKÓ császára volt 1727- ben. Aligha volt még nagyobb csa­­ládi ember a világon, mint ő. Moulai császárnak ugyanis 83 fivére, 124 nő­vére, 2000 felesége és 888 gyermeke volt. FRANK LUKE, Jr., amerikai repülő­tiszt a világháborúban tizennégy re­pülőgépet lőtt le. Feljebbvalója egy és ugyanazon napi parancsban javasolta, hogy 1. Haditörvényszék elé állítsák, engedetlenség miatt, és 2. Tüntessék ki a Distinguished Service Cross adomá­nyozásával. A TANKOT németül Schützengraben­­vernichtungsauton­föbil "néven ismer­ték a világháborúban. AZ 1914-BEN ELKEZDŐDÖTT világ­háborúban egy ember megölése a ha­dakozó feleknek több, mint 33,700 dol­lárjába került. A most folyó háborúnak ezirányú statisztikája még nem készült el, de mi­után minden megdrágult, valószínűleg ez a költség is emelkedett. A JINRIKSA, mely a messzi keleten az automobil és levemtő kocsi szerepét tölti be, nem kínai, hanem amerikai találmány. New Jersey államban van a legnagyobb riksagyár és onnan expor­tálják keletre. A LAPOKAT A CIRKULÁCIÓ és hir­detések tartják fenn. Mégis volt egy újság, háromszáz éven át jelent meg és naponta csak három példányszámban nyomták. Ez az újság a “Wiener Hof­­zeitung” (Bécsi Udvari Újság) volt. ELLENTMONDÓ KÖZMONDÁSOK: Sok szakács elsózza a levest. .. Több szem többet lát. SIOUX FALLS, Minn, baseball csapata 1929-ben élő példája volt annak, hogy Amerika a világ legnagyobb olvasztó kemencéje. A csapat 1929 évben a kö­vetkezőkből állt­: Gizelbach, Keczierski, Seb­omka, Jarzyna, Dziedzic, Kuzba, Landouski, Janusz, Pisarek. A csapat managere Nowicki volt. EGYSZERŰ SZÁMÍTÁS. A dolgozó ember csak három hetet dolgozik egy évben, még ha állandó munkája is van. Napi nyolc órai munka 365 nap alatt ténylegesen 122 munkanapot jelent. Eb­ből leszámítandó 52 vasárnap, 26 szom­bat (fél nap), 14 szünidő­nap, 9 tör­vényes ünnepnap, ez 101 munkanap. Ha ezeket levonjuk a kiszámított 122 mun­kanapból, csak huszonegy tényleges munkanap marad. MÉG EGY SZÁMÍTÁS. Egy páros és páratlan szám összeadva, páratlan számot ad, két páros szám összeadva, mindig páros számot, két páratlan szám összeadva, ugyancsak mindig páros szá­mot eredményez. Tessék megpróbálni. Érdekes az, hogy ezt a kis matematikai valóságot egy washingtoni kisdiák ál­lapította meg 8 esztendős korában. A SZÓRAKOZOTT PROFESSZORRÓL már sokszor esett szó. Ez alkalom­mal Edwin Guthrie, a washingtoni egye­tem pszichológiai tanára járult, hozzá a tanárok hagyományos szórakozottságá­ról szóló elméletnek megerősítéséhez. A tudós doktor a Harborview kórház ápolóinak tartott előadást. A hallgatók udvarias csodálkozással hallgatták vé­gig mondanivalóját. Csak egy héttel később tudta meg Guthrie, hogy egy idegen osztályba té­vedt és egészen másról beszélt, mint a­mire az ápolónők vártak. FÖLDY KÁROLY A politikai vihar előtt? !'- M EGÉSZ Z JOHN L. LEWIS I IP ORSZÁGÚT írja: Dr. Pólya László A VÁGYAKOZÁS délibábja, a reménység pedig szivárványa az emberi életnek. Az amerikai magyarság Trianonig együtt sze­rette mind a kettőt, mert abban reményke­dett, hogy hazahívó vágya előbb utóbb, de mégis csak beteljesedik. Mikor a szülőföld tragédiájában a maga tragédiáját felismer­te, azt is észrevette, hogy az itt született nemzedék ránövekedett! A szülőföld szomorú helyzete reménysé­gének, az itteni viszonyokba gyökeret vert amerikai nemzedék sorsa pedig vágyako­zásának lehangolására vezetett és a ráborult homályban csak azt látta, tudta biztosan, hogy Magyarország felé, szíve lelke paran­csára, köteles segítő kezet nyújtani! Az óha­zai segélymozgalmak támogatásával fénye­sen bebizonyította, hogy “Külhonban is ma­gyar!” De önmagáért csak akkor kezdett cselekedni, amikor a megtelepedés kénysze­re felvilágosította a Fogadott haza fogal­máról is! A példaszó szerint “Lassan érünk mesz­­szire.” De mikor a pittsburghi kerület ma­gyarsága elhatározta, hogy nagyszabású, egységes cselekedettel bemutatkozik a Fo­­gadott­ haza közvéleményének,, az előkészí­tés munkájában a vidék magyarságának alapos megszervezésével is gyorsan ért messzire. Jól ment a munka, sűrű volt a dollár és beszélgetés közben mind több szó esett arról, hogy valami értékes cselekedetre össze kel­lene buzdítani a környék magyarságát. So­kan emlékeztek még az óhazai özvegyek és árvák támogatására a háború idején rende­zett első Magyar Nap sikerére és mikor 1926 elején a Pittsburghi Magyar Egyletek és Egyházak Nagybizottsága elhatározta, hogy a környék magyar telepeinek bevonásával Magyar Napot rendez, már az Egyetem Magyar Szobájának eszméje is átment a köztudatba. Az 1925 szeptemberében megalakult Nagybizottság a Pittsburghi Egyetem Ma­gyar szobájának megvalósításáért eleitől kezdve minden lehetőt megtett és a Magyar Nap jövedelmét a Pittsburghban április 25- én megtartott szervező gyűlés is erre a célra szánta. Ez a gyűlés tisztikart választott és bizottságokat alakított. Kimondta, hogy a Magyar Napot a vidék magyarságának kö­zös ünnepévé óhajtja tenni és a bizottságok kiegészítése végett a közeli magyar telepe­ken “vándorgyűléseket” rendez. Ezek a ván­dorgyűlések “háttűznézők­ké,” olyan ven­dégeskedésekké váltak, amelyeken a kör­nyékbeli magyarság összedobogtatta a szí­vét és közös, ernyedetlen munkára össze­­lobbantotta a lelkét! Ezeken a vándorgyűlé­seken Pittsburgh környékének magyarsága megismerte egymást. McKeesport, Duquesne, Homestead, East Pittsburgh, McKeestocks, a vándorgyűlések állomásai, az összetartás igazságára kínálták fel egymásnak a test­vér­áldomást ! ... Sokszor láttam Amerikában magyar fellángolásokat, láttam a magyarságot nagy­szerű megmozdulásokban, mikor az óhazai könnyek letörléséről volt szó. Tudom, hogy nemes faji lelkivilága mindenekfelett! Hi- BZum és vallom, hogy lelke: mesterhegedü, de mikor saját magának az érvényesülésről van szó, ez a mesterhegedü nem tudja a han­got tartani, hirtelen lejár és ha a tett, a cselekedet kezébe kerül, mindig “stimmolni” kell! De a Kennywood Parkban, 1926 augusztus 26-án meg­tartott Magyar Napra Pittsburgh és vidékének magyarsága úgy “felstimmolta” a lelkét, hogy még ma is tartja a hangot! A Magyar Napról az angol lapok hasábos cikkeket írtak és nemzeti viseletünkkel ékes fényképeket közöltek. De nem ez volt a leg­fontosabb, hanem az, hogy az amerikai sajtó és közvélemény is észrevette, hogy a “beván­dorolt magyarfajta,” ezen a vidéken az Egyesült Államok közösségének testrészévé, amerikai magyarrá vált! A Magyar Nap anyagi célja: egy ameri­kai kultur­intézmény támogatása, már az előkészítés folyamán az amerikai sajtó meg­értésére és méltánylására talált. Mikor a pittsburghi Egyetem elhatározta, hogy Cathedral of Learningnek elnevezett remek felhőkarcolójában a környékbeli be­vándorolt nemzetiségek csoportjait egy-egy külön teremmel tiszteli meg azért, hogy mindenik a maga termének berendezésével kultur­ emléket állíthasson magának és faj­tájának, a Magyar Terem költségeinek össze­gyűjtéséin magyar bizottság alakult, így a környékbeli magyarságnak kiváltságos al­kalma nyílt arra, hogy egy kiváló amerikai kultúrintézmény kebelében saját kultúr-ér­­tékéről bizonyságot tegyen! A Magyar Terem berendezésének elhatá­rozása a Magyar Nap sikerében egyrészt addig nem tapasztalt magyar összetartásra, másrészt szóban és írásban megnyilatkozó, páratlanul értékes amerikai elismerésre ve­zetett. Ez a kettős siker az amerikai közélet országútjára vezette a környék magyarsá­gát. Úgy az amerikai társadalom, mint a hivatalos élet megismert bennünket és 1926-ban faji csoportosulásunk igazán érté­kes amerikai eredményeket ért el. Kisebb csoportok vagy egyesek szávát meghallgatták ott is, ahol eddig nagygyűlé­sek határozatait is csak vállvonogatás fo­gadta. A Carnegie Múzeumban évenként szoká­sos nemzetközi képkiállításon először még csak szerényen, hét képpel helyett kapott a magyarországi festőművészet is. Egy király­né országos fogatatásának dáridóján Pitts­burg városa visszavonta a meghívást. Amerika egyik legnagyobb pittsburghi áruháza gazdag Nemzetközi kiállításának tárgyai után megbízottaival végig utaztatta Európát és a kiállítás legnagyobb elismerést aratott magyar egyede, hogy úgy mondjam: “a magunk szegénységéből” lett a leggazda­gabb, mert tárgyait a környék magyarsága, különösen pedig a magyar nők szorgalma és lelkesedése tette a nagyközönség szeme elé. Az a bizonyos nagyáruház elismerését úgy fejezte ki, hogy a Nemzetközi kiállítás (Folytatás az utolsó oldalon).

Next