Amerikai Magyar Népszava, 1954. június (56. évfolyam, 147-150. szám)

1954-06-21 / 147. szám

2. OLDAL --- ■■ ’ i—r­ _ Entered as second class matter at the Post Office at Cleveland, Ohio. Published Dally Except Sunday, New Year’s Day, Decoration Day, IndepeD dance Day, Labor Day, Thanksgiving Day and Christmas Day at 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Editor; ZOLTÁN GOMBOS Editort»­ and Circulation Office Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon; REgent 7-9370 _______________ _ 53 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK; "" fäSuP-'n ^Saaw'V Ave.?ofl . Newark, N. J.: 403 Lawrie Street, .illance, O : 766 E. Summit Street Perth Ambov, N. J. tethlehem, Pa,: 703 E. 4th Street .. , .. . ,., _ ,. li’idgepoit, Conn.: 578 Bostwick Ava Passai°. N. J.: 141 Jefferson Street Stffalo 17, N. Y.; 70 Orchard Drive Perth Amboy, N J.; 403 Lawrie St. faracas, Venezuela, Velazquez s Philadelphia, Pa.. 1811 N. Franklin S' Miserla 25 Pittsburgh, Pa.; 75 Cist Street nicago, 111.: 8341 Prairie Avenue Poughkeepsie, N. Y. 31 Jefferson St 'etrolt, Mich.: 8129 W. Jefferson Ave ^"l^dina"'Rd^“ GyUla’ ffew Brunswick, N. J.: »a Frauen Trenton, N. J.: 5Í1 Genesee Street JA aid s7aTIaTn iayer w- Béla' 269 spadina Ave., Toronto 2-B, Ont. Tel VA 1-5783. Lakás telefon: AV 5-1795. ■DESCRIPTION RATES — (ELŐFIZETÉSI ARAK) ~“ D. S, A,, Canada, Mexico és Délamerlka N Hétköznapi nlm (g nap)--------------------------»12too * »6f»P * ^50*D Manhattan, Bronx és Európa Hétköznapl­­ám (6 nap)---------------------------$13.00 |7.00 $4.00 A*#7 Jelzéssel megjelent cikkek elsősorban a szerző életmelfelt^ küldünk vissza. FRONT-GÖNGYÖLÉS Amilyen durvák, erőszakosak és eszközeikben cseppet sem válogatósak a kommunisták harc köz­­ben, ugyanilyen sajátos_ módon csapnak át a másik végletbe, ha csalást, ámítást akarnak leplezni. . A magyarországi sajtóban gyakran találkozunk e kifejezéssel: “felgöngyölítjük az ellenforradalmá­rok frontját.” Hogyan göngyölítenek az elvtársak? Likvidál­nak. Hogyan likvidálnak? “Inaktívvá” teszik a ku­­lákot, kispolgárt, a középosztályt. Mint történik az “inaktiválás?” íme egy kis kóstoló. Amióta jogegyenlőséget és jogszolgáltatást szi­mulálnak a vörösök, azok a magyarok, akik igazság­szolgáltatást remélnek, a bíróságihoz fordulnak. Míg egyik kezével Justicia istenasszonyt tartják a magya­rok elé csalétekül, a másikkal fejbe kólintják azt, aki komolyan veszi az ígéretet. A mindenükből kifosztott parasztok ugyanis pe­reskedni kezdtek, perük a termelőszövetkezetet, amely még az egyszál párnát is kihúzza a fejük alól. Ez bőszítette fel aztán a magyar vörös rádiót és saj­tót — felsőbb helyről uszítják őket — és immár he­tek óta folyik a harc nemcsak a kereskedők, de az ügyfeleiket képviselő ügyvédek ellen is. .. Nemcsak az igazságot követelő parasztot, de az ügyvédet is börtön­be viszik. Sok ügyvédet pedig meg­fosztottak a joggyakorlattól, hogy “példát statuálja­nak és a többieket elrettentsék hasonló “ballépéseiv­­ol. ’ ”­­ . „Olyasmi ez, mintha a beteget és a segítségére siető orvost vinnék börtönbe, így néz ki Magyaror­szágon az igazságszolgáltatás. Ezt hívják az elvtár­sak a reakciós front felgöngyölítésének. A R EN­VFS N­­ATI A14 Az úgynevezett nedveshátúak — vagyis a Rio Grande folyón átbeszökő mexicói munkások — ügye szűnni nem akaró probléma, különösen nyáron, ami­kor munkájuk után nagy a kereslet Californiában és­­Texasban. Épen most olvassuk a jelentést, hogy a fo­kozott éberség és a megkettőzött határőrség dacára vagy 100,000 nedveshátu szökött be az országba ta­vasz óta. Szerintünk a nedveshátuak problémája nem rendőri, hanem gazdasági. A nedveshátuak olcsób­bak­, dolgoznak, mint az amerikai munkás, lakásigé­nyeik kisebbek és így a délnyugati farmerek szívesen látják őket idénymunkára. Az­ amerikai farmmunkások uniója már tiltako­zott a tisztességtelen verseny ellen, de tisztában kell lennünk, hogy amíg a törvényhozás nem intézkedik erélyesen, ezt a kérdést nem fogják megoldani. Vagy félmillió és egymillió között van azoknak a nedves­­hazúaknak száma, akik évente beszöknek az ország­ba. A törvénynek nem rájuk kell lesújtani, hanem azokra a munkaadókra, akik alkalmazzák őket, an­nak ellenére, hogy törvénytelenül szöktek be az or­szágba. Az ALUMÍNIUM jubileuma Ki hinné, hogy a múlt század hetvenes éveiben az alumíniumot még ékszerüzletekben árulták! Pe­dig a világhírű new yorki Tiffany ékszerüzletben fi­nom ötvös munkák voltak láthatók alumíniumból az arany, ezüst és platina ékszerek között, ezelőtt vagy 80 évvel. Az aluminum nemesfémnek számított. Mindezt abból az alkalomból említjük, hogy az aluminium jubilál­t 100 éves. Az ipar ebből az al­kalomból elmond egyet-mást ennek az értékes köny­­nyű fémnek történetéből, így tudjuk meg, hogy fran­ciák vontak ki először alumíniumot bauxitból és az első alumíniumból készült tárgy egy csörgő volt III. Napóleon császár fia részére. Ahhoz képest, hogy az alumínium a fiatal fé­mek közé tartozik — a vasat és rezet például már az ősember is ismerte — elég szép karriert futott be. Manapság szinte nélkülözhetetlen — békében és há­borúban egyaránt. Belőle készülnek a konyhaedé­­­nyek és számos háztartási cikk, és ugyanakkor a re­pülőgépek is. Az utóbbi időben a magnézium és tita­nium vetélytársai lettek az alumíniumnak, de elter­jedtségben meg sem közelítik. Üdvözöljük hát az alu­míniumot századik születésnapján, mert gyors pá­lyafutásával az emberi haladás mércéjéül is szolgál. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA M­iért bűn? Aczél Benő Egy olvasó, aki méltányolja írásaimat, noha — mint írja önmagáb­ól — felfogásomtól az övé világszemléletben oly távol esik, amely távol­ságot csak fényévekben lehetne kifejezni, — hosszú levelet irt hozzám. E levélben három kér­désre kér választ s ha nem ma­gánlevélben felelek neki, azért van, mert e kérdések jellemzők egy igen komoly fajsúlyú cso­portra, amely valójában inkább érzésben, mint gondolkodásiban került “fényévek” távolságára tőlem s a hasonló gondolkozásunktól. Ennek pedig történeti oka van. Ugyanis nem oly rég kezdődtek azok az események, amelyek miatt — mint egyszer vers­ben kifejeztem, — ma már “mindenki Hamlet” s érzi, hogy neki is kötelessége helyretolni a ki­zökkent időt. Hosszú ideig lelkiismeretes, kitűnő em­berek sokasága bízta rá ezt a munkát a hi­vatásos politikusokra s ezalatt szimpátiáit inkább rokoni és baráti kapcsolatokra alapította, mint önálló ítéletekre. Kétségtelenül így lett erköl­csös és gondolkodó olvasómból, mint ő írja, “jobb­oldali konzervatív”, holott sohasem volt az, ha­nem csak az ezen az oldalon állókat ismerte és szerette. Most aztán, az események után, amikor kétségei támadtak, érthetően azt szeretné, hogy ezeknek lett légyen igaza s számukra keres ment­ségeket. Mivelhogy intelligens és becsületes em­ber, levélben kérdi “a másik oldalt”, (ez esetben a sorok íróját), mi a véleménye e mentségekről? Első kérdése: miért bűn az antiszemitizmus? ( ha a gyűlölködés, az “antizmus”, általában bűn, akkor, kérdi, miért nem? bűn az antinácizmus? Hozzáteszi, hogy természetesen büntetőtörvé­nyiekbe ütköző cselekmények elítélésében nincs köztünk vita.) A zárójelbe tett megszorítás, amely a levél­írótól származik, jelzi a feleletet. Nemcsak a pa­ragrafusokba ütköző cselekmény bűn, hanem az ekölcsi törvényekbe ütköző cselekmény is. Fur­csa volna azt vitatni, hogy a gyilkos és a gyil­kosok ellensége bármily szempontból egyforma megítélés alá eshetnek. Antiszemitizmus azt je­lenti, hogy valaki gyűlöl egy csoportot, amelynek tagjai a gyűlölet alapján — származásukon — nem változtathatnak; az antináci gyűlöl egy cso­­portot, amelynek tagjai saját elhatározásukból ragaszkodnak egy magatartáshoz. Ez nem ugyan­az. Azt lehet mondani, hogy minden náci bű­nös, mert náci és ha nem akar náci lenni, csak rajta áll. De azt nem lehet mondani, hogy min­­d­en zsidó bűnös, mert (a fajelmélet alapján, amely a mai antiszemitizmus kiindulópontja), zsidó mivoltán nem változtathat. Bűnösnek sen­ki sem születhetik, csak lehet azzá. Ha egy politikai csoport komolyan hiszi, hogy a zsidók aránytalan szám­ban követnek el bizo­nyos bűnöket, akkor ezeket a bűnöket kell ül­döznie, mert azok elkövetése nem kénytelenség. De ezt egyik ilyen csoport sem tette, ha ura­lomra jutott az üldözés mindig válogatás­ nél­küli volt. Szodoma és Gomorra bibliai története szerint az Ur hajlandó volt megkegyelmezni a két bűnnel telített városnak, ha csak tíz jó em­ber találtatok bennük. Az Ur — az osztó igaz­ság képviseletében — nem akarta büntetéssel sújtani az ártatlanokat, csak azért, mert Szodo­mában laktak. Ezért bűn az antiszemitizmus. Levélíróm második kérdése: Miért nem mene­kültek el a zsidók Magyarországról, mikor előre­látható volt, mi következik? Ezt írja: “Egy csa­lád keretébe csak azok tartozhatnak, akiket a család befogad s ha befogadás bármily külső vagy­­belső ok miatt kényelmetlenné, vagy kelle­metlenné válik, a közösség megszüntethető. A kitaszításra kerülő külső vagy belső családtagnak azonban nem okvetlen szükséges megvárni, amíg a család többsége baltával adja tudomásul a ha­tározatot.” Ez igen érdekes mondat, mert — sohasem té­vesztve szem elől levélíróm abszolút becsületes gondolkozását, — elárulja a mentségkereső buz­galmat, talán az önvád előli menekülés vágyát is. Ám különös család az, amely tagjait kényelmi szempontokból kiközösíti s ha ezt teszi, ne ke­ressen erkölcsi alapot rá. Levélíróm odáig megy, hogy az israeli belügyminiszter kötelességének tartja a megbízhatatlan arab lakosság internálá­sát, sőt deportálását is háború esetén. Ez azon­ban részben rossz hasonlat,­­mert az arab lakos­ság és az új zsidó állam közt még nem fejlődhe­tett ki családi viszony), részben rossz politikai javaslat, mert az eddig egyenrangúnak elfoga­dott arab lakosság hirtelen brutalizálása több kárt okozhatna a védelemnek, mint hűségük bi­zonytalansága. Aki jó volt jelben, annak jónak írta.* ACZÉL BENŐ kell lennie a rosszban is, ez az erkölcs, sőt mi több, a történelem parancsa is. S hogy miért nem menekültek a zsidók? Ki menekül, amíg feje felett, nem ropognak a ge­rendák? Melyik “jobboldali” menekült Magyar­­országról, még akkor is, amikor az oroszok már Debrecennél jártak? Pedig akkor még világosab­ban és közelebbről lehetett látni a történendő­­r­et, mint mikor Hitler még csak Berlinből s legfeljebb Bécsből fenyegette a magyar zsidókat. Az ember, a mai ember, nem kalandor és nem hős s a kenyérharctól majd annyira retteg, mint a tűzharctól. Elfutni természetes, menekülni nem, mert ahoz nem csak azt kell tudni, hogy “miért”, hanem azt is, hogy mint Budapesten mondták egykoron, “milbul?” Abban azonban igaza van levélírómnak, hogy a bűn nem kis része azok fejére száll, akik idején segíthettek volna, de nem tették. S e “háborús bűnösök” közt van ez az ország is, mit tagad­juk. De mentsége az általános emberi gyenge­ség: jót tenni senki sem siet, amíg a látványtól sírva nem kell fakadnia s akkor már rendszerint késő. Levélíróm végül arra kér, (mert harmadik kér­dése már inkább kérés) emlékezzem meg a vá­laszban azokról a “jobboldali” zsidókról, akiket a magyar jobboldal befogadott s akiket Szálasiék halalmársa ennek ellenére mártírsorsra juttatott. Ezeket teljes szívvel és együttérzéssel megköny­­nyezi, nem véve észre, hogy őszinte részvétével ezek iránt megadta önmagának a feleletet, miért bűn az antiszemitizmus- Hát ezért. Voltak ele­gen, akik mindent megtettek, hogy elfeledtessék “eredendő bűnüket”, csatlakoztak a magyar ural­kodó réteghez, irredentisták voltak, támogatták a kormánypártot. Hiába. Szegények. De azok szemében, akik siratják a világtörténelem legna­gyobb mészárlásának áldozatait, ők is csak ott vannak a­­többiek közt, sem büdösebbek­( mint egyes érhetően elkeseredett zsidók hiszik), sem ártatlanabbak, (mint levélíróm hiszi.) Igékért (amelyek tetteiket fejeznek ki), jogos a gyűlölet, jelzőikért, (amelyek csak a használók véleményét fejezik ki), nem jogos. S a mi jelen­legi, keresztény erkölcsi parancsra és magántu­lajdonra alapított világunkkal nemcsak a kol­lektív gazdálkodás, hanem a kollektív felelősség is romboló ellentétben áll. Hát ezért bűn az anti­szemitizmus. APÁK NAPJA Amerre járok ilyenkor, mindenütt nagy fel­iratok jelzik, hogy Apák Napját ilják ünnepelni ilyenkor. Amerika ellenségei és főleg irigyei bizonyára azt mondják, hogy ez i­s üzlet. A szívtelen amerikai üz­letember kitalált egy jogcímet, hogy a vevő zsebeiből a pénzt ki­húzza. Mi, akik régebben itt élünk ebben az országban, tudjuk, hogy ez nem igaz! Akik az Egyesült Államokat csak kívüliről ismerik, nem tud­ják elképzelni azt, hogy mit je­­ent egy átlag, rendes amerikai kemény ruha­családban az apa. Az amerikai gyermeknek az apa mindent je­­ent: a bölcs tanácsadót, a jó pajtást, a sport­ba­rátot és még sok mindent, amit nem is lehet felsorolni. Mert igenis, minden ellentétes híresz­­teléssel szemben, le kell szögeznünk, hogy Ame­rikában nagyon szép és bensőséges a családi élet. Mint már többször megírtam, nagy előnye az amerikai gyermeknek minden más ország gyer­mekével szemben, hogy szülei oly fiatalon há­zasodnak össze. Ha egy tizenhat éves leány vagy fiú gyermeknek harmincnyolc vagy negyven éves­­ papája és még “good looking” és “boyish”, mi sem természetesebb annál, hogy barátokká vál­nak, akik megértik egymást, hiszen a korkü­­­lönbség nem olyan kirívó közöttük, mint az eu­rópai generációk között. Aztán az a nagy előnye is megvan a fiatal szülőknek, hogy ők egymás között és a saját társaságukban is megtalálják szórakozásukat, időtöltésüket és nem várják el a gyermeküktől, hogy az istápolj­a őket, hogy velük járjon és ne mozduljon­ mellőlük. Az amerikai kisfiú olyan akar len­ni, mint a “daddy”-je. Vele megy ki vasárnaponként a csa­ládi autóban halászni, piknikezni vagy vadászni. (Példaképe neki az apja és a ház pincéjében le­vő házi műhelyben együtt furnak-faragnak, együtt javítják meg, ha valami elromlik a ház­nál. Az apa segít a gyermeknek, amikor a soap­box autóversenyre elkészíti kocsiját, vagy repü­lőgépét, amatőr rádiót esetleg televíziót készít. Az amerikai apatípus a dolgozó és gondolkozó új generáció eszményképe, az az apa, aki a gyer­meknek nem mondja, hogy “te még ehhez fiatal vagy”, hanem már 6-8 éves korában megismer­teti fiát a villamosság, a vegyészet és a házi ipa­ri mesterségek tudományával. Az amerikai apa “Apák Napjára” nem akar új nyakkendőt, sem új papucsot, ellen­ben szívesen veszi, ha kisfia vagy kisleánya meglepi egy újfajta szerszámmal, amely csavarhúzó, kalapács, fúró és még néhány szerszám kombinációja. A gyermek jól tudja ezt és ő is legszívesebben a térdig feltárt sötétkék vászon “hungaree’-lben jár. Az nem véletlen, hogy Amerikának vannak a világon a legjobb technikusai és vegyészei. Az amerikai apák ér­deme ez. Ennek a fiatal országnak korai bevándorlói az életet a legelemibb szükségleti tárgyak sajátke­zű előállításával kezdték az újvilágban. Azóta m­ár néhány nemzedékkel idősebb lett az ország és a gyáripar nemcsak utolérte, hanem sokszo­rosan meghaladta az európai országok gyáripa­rát, de a pionér apák szellemét megőrizte az ame­rikai férfigeneráció és az újonnan bevándorol­tak is alkal­maz­kodnak a régiekhez kézügyessé­gük és szellemi tudásuk hasznosításával. Az amerikai apa nem várja, hogy a gyermeke „Sir”-nek szólítsa, miként ez Angliában szokás, mert ő nem kívánja a távoli nagy tiszteletet, ha­nem közelséget akar gyermekével, vele akar len­ni, nem pedig felette. Nekünk, akik a régi euró­pai világban nevelkedtünk, gyakran szokatlan az a közvetlen és baráti hang, amely az amerikai apa és gyermeke között van, de ne feledjük el, hogy ma már az európai generációk között sem uralkodik a kornak és tekintélynek tisztelete. Nem akarok politikai térre átsiklani és arról a írta: KEMÉNY JULIA viszonyról írni, amely a vasfüggöny mögötti or­szágokban ma a szülők félelme folytán meghono­sodott, hiszen ők állandóan rettegnek saját gyer­mekeik feljelentésétől, ha nem alkalmazkodnak a népi demokráciához. Apák napján az üzletek és áruházak tényleg “profit”-hoz jutnak. Kérdem azonban, mi a hi­ba vagy visszásság ebben? Egyáltalában nem ünneprontó jelenség az, ha a kereskedelem hasz­not húz az ízléses, gyakran mulatságos és öt­letes kártyák eladásából vagy az alkalmi aján­dékok eladásából. Az apa, aki egész éven át küzd és dolgozik, hogy családja szükségleteit megkeresse, hogy a házat fenntarthassa, s megérdemli, hogy az év­ben egyetlenegy napon őt ünnepeljék. Amint a város utcáin ilyenkor tavasz végén, nyár elején járunk, látjuk az apákat a házakat festeni, a gye­pet vágni, öntözni, az autót mosni, az ablakokat tisztítani. Sóikat dolgoznak, fáradnak az apák, de sokat aggódnak is gyermekeiért, különösen a mai háborús világban, amikor oly sok apai szív reszket katona fiáért. Üdvözöljük­­az apákat “Apák Napján”. Vérátömlesztés - régen és ma A vérátömlesztést sokan az orvostudomány legújabb vívmányai közé sorolják, holott az közel háromszáz esztendős. Már a tizenhetedik század közepében­­gyakorolták ezt a mesterséget, hogy a súlyos vérveszteségtől elgyengült betegeket meg­mentsék az életnek. A higiénia és az élettani is­meretek azonban akkoriban még meglehetős gyenge lálban állottak s igy nem csoda, hogy az orvosság rosszabb volt magánál a betegségnél is és kevés kivétellel valamennyi vérátömlesz­téssel kezelt beteg belepusztult a kísérletbe. Végül a francia ország­gyűlés megsokallta a sok halálesetet és 1675-ben rendeletileg eltiltot­ta az orvosokat a merész műtéttől. Csak a leg­újabb idők kutatásai tették ismét a halál ellen küzdő orvos egyik legáldásosabb fegyverévé, mi­kor bebizonyult, hogy az emberek különböző vér­csoportokba oszlanak és az átömlesztés csak ak­kor sikerül, ha a vért adó és a beteg ugyanab­ból a vércsoportból valók. Ezzel a felismeréssel és a higiénia szabályainak legmesszebbmenő al­kalmazása révén a vérátömlesztés ma már a leg­közönségesebb orvosi eljárások közé tartozik. Eddig nincs semmi rendkívüli a dologban. Az érdekes csak most következik. Uj­abban t. i . nem elégszenek meg azzal, hogy a vér az egyik testből megfelelő tömlőn keresztül egyszerűen átfolyik a másikba, hanem az átömlesztést gépi utón, a cső­vezetékbe iktatott szivattyúval szabályozzák. Egy parányi, villamos motorr­al haj­ott szivattyú a­­be­teg érlökésszámának megfelelő ritmusban, annak vérereibe nyomja át a vért. Az átvitt vérmennyi­séget egy műszer állandóan jelzi és a szerkezetet úgy állítják be, hogy a beteg percenként mintegy hatvan kolbcinát kap. A szivattyút és a csővezeté­ket az elképzelhető leggondosabb módon törniük és fertőtlenítik. Eddig minden rendben volna. De mi történik, ha egy súlyos állapotban lévő betegnél éppen a legkritikusabb pillanatban hirtelen kimaradt az áram és megáll a motor? Vagy pedig — amivel mindig számolni kell — valahol mégsem egészen tökéletes a tömítés és a véráraimmal együtt levá­gó is kerül a beteg orrhálózataiba, veszedelmes gázembóliát idézve elő? Vagy pedig a szivattyún átáramló vérben alvadt csom­ócskák keletkeznek, esetleg magából a szerkezetből kerül valami ide­gen anyag a beteg testébe? Ilyesmi emberi számí­tás szerint, nem fordulhat elő. Számos szaktekin­tély azonban még kétkedve fogadja az újítást, de bizonyos hogy a villamos vérszivattyú — ha e hi­ba lehetőségeitől megszabadul — gyorsaságával még sok emberéletet fog megmenteni.

Next