Amerikai Magyar Népszava, 1954. június (56. évfolyam, 147-150. szám)
1954-06-21 / 147. szám
2. OLDAL --- ■■ ’ i—r _ Entered as second class matter at the Post Office at Cleveland, Ohio. Published Dally Except Sunday, New Year’s Day, Decoration Day, IndepeD dance Day, Labor Day, Thanksgiving Day and Christmas Day at 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. Editor; ZOLTÁN GOMBOS Editort» and Circulation Office Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon; REgent 7-9370 _______________ _ 53 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK; "" fäSuP-'n ^Saaw'V Ave.?ofl . Newark, N. J.: 403 Lawrie Street, .illance, O : 766 E. Summit Street Perth Ambov, N. J. tethlehem, Pa,: 703 E. 4th Street .. , .. . ,., _ ,. li’idgepoit, Conn.: 578 Bostwick Ava Passai°. N. J.: 141 Jefferson Street Stffalo 17, N. Y.; 70 Orchard Drive Perth Amboy, N J.; 403 Lawrie St. faracas, Venezuela, Velazquez s Philadelphia, Pa.. 1811 N. Franklin S' Miserla 25 Pittsburgh, Pa.; 75 Cist Street nicago, 111.: 8341 Prairie Avenue Poughkeepsie, N. Y. 31 Jefferson St 'etrolt, Mich.: 8129 W. Jefferson Ave ^"l^dina"'Rd^“ GyUla’ ffew Brunswick, N. J.: »a Frauen Trenton, N. J.: 5Í1 Genesee Street JA aid s7aTIaTn iayer w- Béla' 269 spadina Ave., Toronto 2-B, Ont. Tel VA 1-5783. Lakás telefon: AV 5-1795. ■DESCRIPTION RATES — (ELŐFIZETÉSI ARAK) ~“ D. S, A,, Canada, Mexico és Délamerlka N Hétköznapi nlm (g nap)--------------------------»12too * »6f»P * ^50*D Manhattan, Bronx és Európa Hétköznaplám (6 nap)---------------------------$13.00 |7.00 $4.00 A*#7 Jelzéssel megjelent cikkek elsősorban a szerző életmelfelt^ küldünk vissza. FRONT-GÖNGYÖLÉS Amilyen durvák, erőszakosak és eszközeikben cseppet sem válogatósak a kommunisták harc közben, ugyanilyen sajátos_ módon csapnak át a másik végletbe, ha csalást, ámítást akarnak leplezni. . A magyarországi sajtóban gyakran találkozunk e kifejezéssel: “felgöngyölítjük az ellenforradalmárok frontját.” Hogyan göngyölítenek az elvtársak? Likvidálnak. Hogyan likvidálnak? “Inaktívvá” teszik a kulákot, kispolgárt, a középosztályt. Mint történik az “inaktiválás?” íme egy kis kóstoló. Amióta jogegyenlőséget és jogszolgáltatást szimulálnak a vörösök, azok a magyarok, akik igazságszolgáltatást remélnek, a bíróságihoz fordulnak. Míg egyik kezével Justicia istenasszonyt tartják a magyarok elé csalétekül, a másikkal fejbe kólintják azt, aki komolyan veszi az ígéretet. A mindenükből kifosztott parasztok ugyanis pereskedni kezdtek, perük a termelőszövetkezetet, amely még az egyszál párnát is kihúzza a fejük alól. Ez bőszítette fel aztán a magyar vörös rádiót és sajtót — felsőbb helyről uszítják őket — és immár hetek óta folyik a harc nemcsak a kereskedők, de az ügyfeleiket képviselő ügyvédek ellen is. .. Nemcsak az igazságot követelő parasztot, de az ügyvédet is börtönbe viszik. Sok ügyvédet pedig megfosztottak a joggyakorlattól, hogy “példát statuáljanak és a többieket elrettentsék hasonló “ballépéseivol. ’ ” . „Olyasmi ez, mintha a beteget és a segítségére siető orvost vinnék börtönbe, így néz ki Magyarországon az igazságszolgáltatás. Ezt hívják az elvtársak a reakciós front felgöngyölítésének. A R ENVFS NATI A14 Az úgynevezett nedveshátúak — vagyis a Rio Grande folyón átbeszökő mexicói munkások — ügye szűnni nem akaró probléma, különösen nyáron, amikor munkájuk után nagy a kereslet Californiában ésTexasban. Épen most olvassuk a jelentést, hogy a fokozott éberség és a megkettőzött határőrség dacára vagy 100,000 nedveshátu szökött be az országba tavasz óta. Szerintünk a nedveshátuak problémája nem rendőri, hanem gazdasági. A nedveshátuak olcsóbbak, dolgoznak, mint az amerikai munkás, lakásigényeik kisebbek és így a délnyugati farmerek szívesen látják őket idénymunkára. Az amerikai farmmunkások uniója már tiltakozott a tisztességtelen verseny ellen, de tisztában kell lennünk, hogy amíg a törvényhozás nem intézkedik erélyesen, ezt a kérdést nem fogják megoldani. Vagy félmillió és egymillió között van azoknak a nedveshazúaknak száma, akik évente beszöknek az országba. A törvénynek nem rájuk kell lesújtani, hanem azokra a munkaadókra, akik alkalmazzák őket, annak ellenére, hogy törvénytelenül szöktek be az országba. Az ALUMÍNIUM jubileuma Ki hinné, hogy a múlt század hetvenes éveiben az alumíniumot még ékszerüzletekben árulták! Pedig a világhírű new yorki Tiffany ékszerüzletben finom ötvös munkák voltak láthatók alumíniumból az arany, ezüst és platina ékszerek között, ezelőtt vagy 80 évvel. Az aluminum nemesfémnek számított. Mindezt abból az alkalomból említjük, hogy az aluminium jubilált 100 éves. Az ipar ebből az alkalomból elmond egyet-mást ennek az értékes könynyű fémnek történetéből, így tudjuk meg, hogy franciák vontak ki először alumíniumot bauxitból és az első alumíniumból készült tárgy egy csörgő volt III. Napóleon császár fia részére. Ahhoz képest, hogy az alumínium a fiatal fémek közé tartozik — a vasat és rezet például már az ősember is ismerte — elég szép karriert futott be. Manapság szinte nélkülözhetetlen — békében és háborúban egyaránt. Belőle készülnek a konyhaedények és számos háztartási cikk, és ugyanakkor a repülőgépek is. Az utóbbi időben a magnézium és titanium vetélytársai lettek az alumíniumnak, de elterjedtségben meg sem közelítik. Üdvözöljük hát az alumíniumot századik születésnapján, mert gyors pályafutásával az emberi haladás mércéjéül is szolgál. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Miért bűn? Aczél Benő Egy olvasó, aki méltányolja írásaimat, noha — mint írja önmagából — felfogásomtól az övé világszemléletben oly távol esik, amely távolságot csak fényévekben lehetne kifejezni, — hosszú levelet irt hozzám. E levélben három kérdésre kér választ s ha nem magánlevélben felelek neki, azért van, mert e kérdések jellemzők egy igen komoly fajsúlyú csoportra, amely valójában inkább érzésben, mint gondolkodásiban került “fényévek” távolságára tőlem s a hasonló gondolkozásunktól. Ennek pedig történeti oka van. Ugyanis nem oly rég kezdődtek azok az események, amelyek miatt — mint egyszer versben kifejeztem, — ma már “mindenki Hamlet” s érzi, hogy neki is kötelessége helyretolni a kizökkent időt. Hosszú ideig lelkiismeretes, kitűnő emberek sokasága bízta rá ezt a munkát a hivatásos politikusokra s ezalatt szimpátiáit inkább rokoni és baráti kapcsolatokra alapította, mint önálló ítéletekre. Kétségtelenül így lett erkölcsös és gondolkodó olvasómból, mint ő írja, “jobboldali konzervatív”, holott sohasem volt az, hanem csak az ezen az oldalon állókat ismerte és szerette. Most aztán, az események után, amikor kétségei támadtak, érthetően azt szeretné, hogy ezeknek lett légyen igaza s számukra keres mentségeket. Mivelhogy intelligens és becsületes ember, levélben kérdi “a másik oldalt”, (ez esetben a sorok íróját), mi a véleménye e mentségekről? Első kérdése: miért bűn az antiszemitizmus? ( ha a gyűlölködés, az “antizmus”, általában bűn, akkor, kérdi, miért nem? bűn az antinácizmus? Hozzáteszi, hogy természetesen büntetőtörvényiekbe ütköző cselekmények elítélésében nincs köztünk vita.) A zárójelbe tett megszorítás, amely a levélírótól származik, jelzi a feleletet. Nemcsak a paragrafusokba ütköző cselekmény bűn, hanem az ekölcsi törvényekbe ütköző cselekmény is. Furcsa volna azt vitatni, hogy a gyilkos és a gyilkosok ellensége bármily szempontból egyforma megítélés alá eshetnek. Antiszemitizmus azt jelenti, hogy valaki gyűlöl egy csoportot, amelynek tagjai a gyűlölet alapján — származásukon — nem változtathatnak; az antináci gyűlöl egy csoportot, amelynek tagjai saját elhatározásukból ragaszkodnak egy magatartáshoz. Ez nem ugyanaz. Azt lehet mondani, hogy minden náci bűnös, mert náci és ha nem akar náci lenni, csak rajta áll. De azt nem lehet mondani, hogy minden zsidó bűnös, mert (a fajelmélet alapján, amely a mai antiszemitizmus kiindulópontja), zsidó mivoltán nem változtathat. Bűnösnek senki sem születhetik, csak lehet azzá. Ha egy politikai csoport komolyan hiszi, hogy a zsidók aránytalan számban követnek el bizonyos bűnöket, akkor ezeket a bűnöket kell üldöznie, mert azok elkövetése nem kénytelenség. De ezt egyik ilyen csoport sem tette, ha uralomra jutott az üldözés mindig válogatás nélküli volt. Szodoma és Gomorra bibliai története szerint az Ur hajlandó volt megkegyelmezni a két bűnnel telített városnak, ha csak tíz jó ember találtatok bennük. Az Ur — az osztó igazság képviseletében — nem akarta büntetéssel sújtani az ártatlanokat, csak azért, mert Szodomában laktak. Ezért bűn az antiszemitizmus. Levélíróm második kérdése: Miért nem menekültek el a zsidók Magyarországról, mikor előrelátható volt, mi következik? Ezt írja: “Egy család keretébe csak azok tartozhatnak, akiket a család befogad s ha befogadás bármily külső vagybelső ok miatt kényelmetlenné, vagy kellemetlenné válik, a közösség megszüntethető. A kitaszításra kerülő külső vagy belső családtagnak azonban nem okvetlen szükséges megvárni, amíg a család többsége baltával adja tudomásul a határozatot.” Ez igen érdekes mondat, mert — sohasem tévesztve szem elől levélíróm abszolút becsületes gondolkozását, — elárulja a mentségkereső buzgalmat, talán az önvád előli menekülés vágyát is. Ám különös család az, amely tagjait kényelmi szempontokból kiközösíti s ha ezt teszi, ne keressen erkölcsi alapot rá. Levélíróm odáig megy, hogy az israeli belügyminiszter kötelességének tartja a megbízhatatlan arab lakosság internálását, sőt deportálását is háború esetén. Ez azonban részben rossz hasonlat,mert az arab lakosság és az új zsidó állam közt még nem fejlődhetett ki családi viszony), részben rossz politikai javaslat, mert az eddig egyenrangúnak elfogadott arab lakosság hirtelen brutalizálása több kárt okozhatna a védelemnek, mint hűségük bizonytalansága. Aki jó volt jelben, annak jónak írta.* ACZÉL BENŐ kell lennie a rosszban is, ez az erkölcs, sőt mi több, a történelem parancsa is. S hogy miért nem menekültek a zsidók? Ki menekül, amíg feje felett, nem ropognak a gerendák? Melyik “jobboldali” menekült Magyarországról, még akkor is, amikor az oroszok már Debrecennél jártak? Pedig akkor még világosabban és közelebbről lehetett látni a történendőret, mint mikor Hitler még csak Berlinből s legfeljebb Bécsből fenyegette a magyar zsidókat. Az ember, a mai ember, nem kalandor és nem hős s a kenyérharctól majd annyira retteg, mint a tűzharctól. Elfutni természetes, menekülni nem, mert ahoz nem csak azt kell tudni, hogy “miért”, hanem azt is, hogy mint Budapesten mondták egykoron, “milbul?” Abban azonban igaza van levélírómnak, hogy a bűn nem kis része azok fejére száll, akik idején segíthettek volna, de nem tették. S e “háborús bűnösök” közt van ez az ország is, mit tagadjuk. De mentsége az általános emberi gyengeség: jót tenni senki sem siet, amíg a látványtól sírva nem kell fakadnia s akkor már rendszerint késő. Levélíróm végül arra kér, (mert harmadik kérdése már inkább kérés) emlékezzem meg a válaszban azokról a “jobboldali” zsidókról, akiket a magyar jobboldal befogadott s akiket Szálasiék halalmársa ennek ellenére mártírsorsra juttatott. Ezeket teljes szívvel és együttérzéssel megkönynyezi, nem véve észre, hogy őszinte részvétével ezek iránt megadta önmagának a feleletet, miért bűn az antiszemitizmus- Hát ezért. Voltak elegen, akik mindent megtettek, hogy elfeledtessék “eredendő bűnüket”, csatlakoztak a magyar uralkodó réteghez, irredentisták voltak, támogatták a kormánypártot. Hiába. Szegények. De azok szemében, akik siratják a világtörténelem legnagyobb mészárlásának áldozatait, ők is csak ott vannak atöbbiek közt, sem büdösebbek( mint egyes érhetően elkeseredett zsidók hiszik), sem ártatlanabbak, (mint levélíróm hiszi.) Igékért (amelyek tetteiket fejeznek ki), jogos a gyűlölet, jelzőikért, (amelyek csak a használók véleményét fejezik ki), nem jogos. S a mi jelenlegi, keresztény erkölcsi parancsra és magántulajdonra alapított világunkkal nemcsak a kollektív gazdálkodás, hanem a kollektív felelősség is romboló ellentétben áll. Hát ezért bűn az antiszemitizmus. APÁK NAPJA Amerre járok ilyenkor, mindenütt nagy feliratok jelzik, hogy Apák Napját ilják ünnepelni ilyenkor. Amerika ellenségei és főleg irigyei bizonyára azt mondják, hogy ez is üzlet. A szívtelen amerikai üzletember kitalált egy jogcímet, hogy a vevő zsebeiből a pénzt kihúzza. Mi, akik régebben itt élünk ebben az országban, tudjuk, hogy ez nem igaz! Akik az Egyesült Államokat csak kívüliről ismerik, nem tudják elképzelni azt, hogy mit jeent egy átlag, rendes amerikai kemény ruhacsaládban az apa. Az amerikai gyermeknek az apa mindent jeent: a bölcs tanácsadót, a jó pajtást, a sportbarátot és még sok mindent, amit nem is lehet felsorolni. Mert igenis, minden ellentétes híreszteléssel szemben, le kell szögeznünk, hogy Amerikában nagyon szép és bensőséges a családi élet. Mint már többször megírtam, nagy előnye az amerikai gyermeknek minden más ország gyermekével szemben, hogy szülei oly fiatalon házasodnak össze. Ha egy tizenhat éves leány vagy fiú gyermeknek harmincnyolc vagy negyven éves papája és még “good looking” és “boyish”, mi sem természetesebb annál, hogy barátokká válnak, akik megértik egymást, hiszen a korkülönbség nem olyan kirívó közöttük, mint az európai generációk között. Aztán az a nagy előnye is megvan a fiatal szülőknek, hogy ők egymás között és a saját társaságukban is megtalálják szórakozásukat, időtöltésüket és nem várják el a gyermeküktől, hogy az istápolja őket, hogy velük járjon és ne mozduljon mellőlük. Az amerikai kisfiú olyan akar lenni, mint a “daddy”-je. Vele megy ki vasárnaponként a családi autóban halászni, piknikezni vagy vadászni. (Példaképe neki az apja és a ház pincéjében levő házi műhelyben együtt furnak-faragnak, együtt javítják meg, ha valami elromlik a háznál. Az apa segít a gyermeknek, amikor a soapbox autóversenyre elkészíti kocsiját, vagy repülőgépét, amatőr rádiót esetleg televíziót készít. Az amerikai apatípus a dolgozó és gondolkozó új generáció eszményképe, az az apa, aki a gyermeknek nem mondja, hogy “te még ehhez fiatal vagy”, hanem már 6-8 éves korában megismerteti fiát a villamosság, a vegyészet és a házi ipari mesterségek tudományával. Az amerikai apa “Apák Napjára” nem akar új nyakkendőt, sem új papucsot, ellenben szívesen veszi, ha kisfia vagy kisleánya meglepi egy újfajta szerszámmal, amely csavarhúzó, kalapács, fúró és még néhány szerszám kombinációja. A gyermek jól tudja ezt és ő is legszívesebben a térdig feltárt sötétkék vászon “hungaree’-lben jár. Az nem véletlen, hogy Amerikának vannak a világon a legjobb technikusai és vegyészei. Az amerikai apák érdeme ez. Ennek a fiatal országnak korai bevándorlói az életet a legelemibb szükségleti tárgyak sajátkezű előállításával kezdték az újvilágban. Azóta már néhány nemzedékkel idősebb lett az ország és a gyáripar nemcsak utolérte, hanem sokszorosan meghaladta az európai országok gyáriparát, de a pionér apák szellemét megőrizte az amerikai férfigeneráció és az újonnan bevándoroltak is alkalmazkodnak a régiekhez kézügyességük és szellemi tudásuk hasznosításával. Az amerikai apa nem várja, hogy a gyermeke „Sir”-nek szólítsa, miként ez Angliában szokás, mert ő nem kívánja a távoli nagy tiszteletet, hanem közelséget akar gyermekével, vele akar lenni, nem pedig felette. Nekünk, akik a régi európai világban nevelkedtünk, gyakran szokatlan az a közvetlen és baráti hang, amely az amerikai apa és gyermeke között van, de ne feledjük el, hogy ma már az európai generációk között sem uralkodik a kornak és tekintélynek tisztelete. Nem akarok politikai térre átsiklani és arról a írta: KEMÉNY JULIA viszonyról írni, amely a vasfüggöny mögötti országokban ma a szülők félelme folytán meghonosodott, hiszen ők állandóan rettegnek saját gyermekeik feljelentésétől, ha nem alkalmazkodnak a népi demokráciához. Apák napján az üzletek és áruházak tényleg “profit”-hoz jutnak. Kérdem azonban, mi a hiba vagy visszásság ebben? Egyáltalában nem ünneprontó jelenség az, ha a kereskedelem hasznot húz az ízléses, gyakran mulatságos és ötletes kártyák eladásából vagy az alkalmi ajándékok eladásából. Az apa, aki egész éven át küzd és dolgozik, hogy családja szükségleteit megkeresse, hogy a házat fenntarthassa, s megérdemli, hogy az évben egyetlenegy napon őt ünnepeljék. Amint a város utcáin ilyenkor tavasz végén, nyár elején járunk, látjuk az apákat a házakat festeni, a gyepet vágni, öntözni, az autót mosni, az ablakokat tisztítani. Sóikat dolgoznak, fáradnak az apák, de sokat aggódnak is gyermekeiért, különösen a mai háborús világban, amikor oly sok apai szív reszket katona fiáért. Üdvözöljükaz apákat “Apák Napján”. Vérátömlesztés - régen és ma A vérátömlesztést sokan az orvostudomány legújabb vívmányai közé sorolják, holott az közel háromszáz esztendős. Már a tizenhetedik század közepébengyakorolták ezt a mesterséget, hogy a súlyos vérveszteségtől elgyengült betegeket megmentsék az életnek. A higiénia és az élettani ismeretek azonban akkoriban még meglehetős gyenge lálban állottak s igy nem csoda, hogy az orvosság rosszabb volt magánál a betegségnél is és kevés kivétellel valamennyi vérátömlesztéssel kezelt beteg belepusztult a kísérletbe. Végül a francia országgyűlés megsokallta a sok halálesetet és 1675-ben rendeletileg eltiltotta az orvosokat a merész műtéttől. Csak a legújabb idők kutatásai tették ismét a halál ellen küzdő orvos egyik legáldásosabb fegyverévé, mikor bebizonyult, hogy az emberek különböző vércsoportokba oszlanak és az átömlesztés csak akkor sikerül, ha a vért adó és a beteg ugyanabból a vércsoportból valók. Ezzel a felismeréssel és a higiénia szabályainak legmesszebbmenő alkalmazása révén a vérátömlesztés ma már a legközönségesebb orvosi eljárások közé tartozik. Eddig nincs semmi rendkívüli a dologban. Az érdekes csak most következik. Ujabban t. i . nem elégszenek meg azzal, hogy a vér az egyik testből megfelelő tömlőn keresztül egyszerűen átfolyik a másikba, hanem az átömlesztést gépi utón, a csővezetékbe iktatott szivattyúval szabályozzák. Egy parányi, villamos motorral hajott szivattyú abeteg érlökésszámának megfelelő ritmusban, annak vérereibe nyomja át a vért. Az átvitt vérmennyiséget egy műszer állandóan jelzi és a szerkezetet úgy állítják be, hogy a beteg percenként mintegy hatvan kolbcinát kap. A szivattyút és a csővezetéket az elképzelhető leggondosabb módon törniük és fertőtlenítik. Eddig minden rendben volna. De mi történik, ha egy súlyos állapotban lévő betegnél éppen a legkritikusabb pillanatban hirtelen kimaradt az áram és megáll a motor? Vagy pedig — amivel mindig számolni kell — valahol mégsem egészen tökéletes a tömítés és a véráraimmal együtt levágó is kerül a beteg orrhálózataiba, veszedelmes gázembóliát idézve elő? Vagy pedig a szivattyún átáramló vérben alvadt csomócskák keletkeznek, esetleg magából a szerkezetből kerül valami idegen anyag a beteg testébe? Ilyesmi emberi számítás szerint, nem fordulhat elő. Számos szaktekintély azonban még kétkedve fogadja az újítást, de bizonyos hogy a villamos vérszivattyú — ha e hiba lehetőségeitől megszabadul — gyorsaságával még sok emberéletet fog megmenteni.