Amerikai Magyar Népszava, 1955. április (57. évfolyam, 88. szám)
1955-04-13 / 88. szám
2-IK OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879. Published Dali Except Sundays by AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N, Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak - Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (óné year) $15.00 — Félévre (half year) 8,00. Negyed évre (quarter year) $4.25 3RANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Uliance, O., E. Summit Street Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Buffalo 17, N. Y„ 70 Orchard Drive Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. WA 1-5783 — L v WA 1-5783 — Lakás: Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J., 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd. Trenton, N. J., 511 Genesee Street kás: BA 1-8324. L Thornhill, AV 5-1794 M FÉLE'RÁK A Sloan-Kettering Institute nagyszabású rákkutató munkája részleges eredménnyel járt. Ma már ott tartanak,hogy 46 féle rákot tudnak gyógyítani. Az egyik új gyógyszer, a triethylene melamine állatoknál száz százalékos gyógyulásokat idézett elő. A hydrogén atom “magja” a proton, melyet a californiai egyetem egclotronja révén juttattak egy agytumorosbeteg testébe, szintén elősegítette a rákbeteg gyógyulását. A hormonok elemzése és szerepük felismerése révén ugyancsak sikerült számos emberéletet megmenteni. Ma már tudják, hogy a hormonok bizonyos anyagot, vegyszert termelnek, amely a rákos testrészt élteti. A női mellrák így a jövőben sokkal gyorsabban foggyógyulni, vélik az orvosok. Mindennél nagyobb a jelentősége annak, hogy ezidén már gyerekek millióit ojtják be a Salk-féle szérummal, amely a pókiótól menti meg őket. A múltévi oltások sikerrel jártak. Közel kétmillió gyerekkapott a szérumból és egyetlen egy sem betegedett meg. Az orvosikutatás és tudás így szabadítja meg az emberiséget szörnyű rémeitől. ARAB POLITIKA Egyiptom újabban azzal szórakozik, hogy a suba alatt háborút visel szomszédja, Izrael ellen. A rendes hadsereg tagjai és arab lesipuskások lopóznak át a határon, farmokat bombázni, országutakat aláaknázni, felgyújtani a termést. Ha aztán a megtámadottak védekezés közben lepattantanak néhány gonosztevőt, Kairóban elkezdődik a jajveszékelés és az NN előtt döngetik a mellüket, hogy ezt nem tünk tovább. Karinthy Frigyes klasszikus egyfelvonásosa jut az eszünkbe ilyenkor, a diák, amikor a tanár felelősségre vonja a verekedés miatt, így védekezik: “Az úgy kezdődött kérem szépen, hogy a Gerber visszarágott.” * Nasser ezredes, Egyiptom miniszterelnöke, pontosan így panaszkodik az NN vizsgálóbizottság előtt. SZÓRAKOZÁS Két kiskorú bostoni fiú bevallotta a rendőrségen, hogy az idők során 300 autót loptak, melyeken lánybarátnőiket vitték kocsikázni. Amikor aztán kifogyott az autóból a gazolin, otthagyták az utón, vagy árokba fordították. — Szórakoztunk — mondták a gyerekek.— Brooklynban egy kamaszokból álló csoport estéikint úgy szórakozott, hogy sötét úttesteken, lámpák, világítás nélkül robogtak átlagosan 60-70 mérföldes óránkénti sebességgel. A versengés célja az volt, hogy bebizonyítsák milyen rettenthetetlen bátrak, vállalják az összeütközés, vagy gázolás kockázatát. Az ilyen ostoba hősködés nemcsak verést érdemel, de a szülőket is felelősségre kell vonni. Azok a gyerekek, akikkel nem törődnek otthon, akiknek tetteikről csak az újságokból értesül az apjuk, vadulnak így el, hogy köz- és önveszélyesekké válnak. JÓ TANÁCSOK Kiváló szakorvosok, ideggyógyászok tanulmányozták az autósok lélektanát.Megállapították, hogy bizonyos egyének, felindult lelkiállapotban, elkeseredett hangulatban egyenesen keresik a katasztrófát. A fiataloknál főleg 21 éves korban mutatkozik ez a jelenség. A középkorú egyének 40—50 év között hajlamosak rá, hogy megfelejtkezzenek az elemi életösztönről és a közlekedési szabályokról. Ezeknek azt tanácsolják az idegorvosok, hogy ha fáradtak, ha rossz hangulatban vannak, ha idegesek, állítsák le autójukat és pihenjenek pár percet. Vagy ha lehetséges, ne induljanak el autóval. Ne törődjenek azzal, hogy az után valaki elébük vág, ne álljanak oda versenyezni a tolakodóval, vagy a szabálytalanul hajtóval. Rendszerint az ilyen csekélységekből lesznek aztán a tragédiák. LEVELEK Amerikában élő franciák, németek, olaszok és amerikai polgárjogot nyert európaiak ezrével írják az óhazába leveleiket hozzátartozóiknak, barátaiknak — Amerikáról. Őszinte, tiszta képet próbálnak nyújtani a tengerentúliaknak a szabadság hazájáról. Nemcsak a kommunisták, de a polgári sajtó isgyakran ad hamis jelentéseket a sokarcú Amerikáról. Fontos, hogy megbízható hozzátartozók, akiknek szavára, ítélőképességére adnak az óhazaiak, világosítsa fel őket. Többet ér ez minden hivatalos propagandánál amerikai Magyar népszava ROZIKA EMLÉKEZETE K. DOBRA GÁBOR! Nem bizom a postára a levelem, mert még úgy járok, mint egy esztendővel ezelőtt, amikoregy 101-es öreg baka elkérte tőlem Izsák Jakab 101-es káplánnak a címét, akiről megírtam, hogy Ferenc József katonája volt . . . Felbiztattam Izsák Jakabot hogy egy volt ezredtársa írni fog neki, ha akarja, meg is látogatja, de bizony nem kapott hírt tőle . . . Izsák Jakab azóta már az égben szalutál Ferenc Jóskának és mint kiváló villanyszerelő, oilafent javítgatja a kihunyó csillagokat . . . Kedves DobraGábor. Kerekes Rozika címét kéri tőlem, akiről “Rozika karácsonya” cikkemben megírtam, hogy gyulavári lány. Azt írja, kedves földim, hogy “. . . én is gyulavári vagyok, persze Amerikában élek. 1907-ben hagytam el szülőhazámat és szülőföldemet Gyulavárit, ahol több unokatestvérem van, de sajnos egyikkel sem tudok érintkezésbe lépni. Azért írok, hogy megkérjem, küldje el Rozika címét, ki tudja, hátha rokonom és ha rossz helyzetben van, tudnék rajta segíteni. Mert az elmúlt, borzalmas háború is sokakra lesújtott, tönkre tette és rabszijjra fűzte, a mindig szabadság után vágyódó, szegény magyar népünket . . .” Ha jól emlékezem, kedves földim, Kerekes Rozikáék a gyulai utón laktak. Szülei a vári uradalomban dolgoztak, de volt egy kis házuk és veteményes kertjük is. Rozika eladósorban való lány volt, azért jött a városba dolgozni, mert gyűjtötte a kelengyére valót. Vőlegénye Feri, kovácslegény volt, szintén az uradalomban dolgozott . . . Rozika egy esztendőt töltött minálunk. Azután megesküdött. Nászajándékát, egy tükrös szekrényt, mely leghőbb vágya volt, édesapám szekerén küldte ki Váriba. Sajnos, nem táncolhattam a lakodalmán, mert idegen országban utazgattam. Rozika szép levélben köszönte meg az emlékezést és megígérte hogy hamarosan ellátogat hozzánk. De már én is fiatal menyecske voltam, amikor 'elsőszülöttjével, bogárszemü kis Ferkóval "betoppant hozzám. Volt nagy öröm, sírás. Ketten neki álltunk kedvenc ebédünket főzni és nem volt se vége, se hossza az emlékezésnek. Rozika eldicsekedett, hogy dolgos ember az ura, csak nem szereti, hogy annyit futkos haza, özvegységre jutott édesanyjához. Már akkor szükség lett volna egy rokon segítő kezére. De nem búsultuk el sokáig magunkat. Örültünk, hogy viszontlátjuk egymást. Ferkó megbámulta az aranykalitkában éneklő madarat, elhitettem Rozikával, hogy az nem más, mint az a madár, melyet karácsonykor a szivén bujtatott. — Milyen jó, hogy visszahoztad — évődtem vele — most Ferkó fiad miben gyönyörködne. Rozika szeméből legurult egy könny. Megöleltem. — Rozikám, csak nem fáj, az emlék? — Megunkatott — mondotta, de arcocskája fel írta: MAJOR ILONKA indult. — Hát húsvétkor, amikor a fivérei, Pista, Miklós kancsóból öntözgettek meg. Délután az ünneplőmet is lelocsolták, ellittam magamat és neki fogtam a vasalásnak. Vártam Ferit meg a vári legényeket. — Emlékszel Rozikám, jöttek a kis csizmás, alig két araszos legények, nem mondom, voltak nagyobbak is, és ki selypítve, ki tiszta szépen mondta a húsvéti rigmust? Azzal már jött is a nyakunkba a pacsui zuhatag. A hajamba, a hajamba, kiáltottuk . . . — Hát még a tekintetes úr . . . Édesapáméknak egy fehérszőrü bárányt ajándékozott. Dalolva hajtottuk haza Ferivel. — Édesapámnak köszönhettük mi is, hogy anynyi csengettyű csilingelt húsvétkor az Udvaron. Ahány barátja, megtisztelője volt, mind kékszalagos bárányt küldött a gyerekeknek. Hát a sok illatos jácintra emlékszel-e Rozika? —Már hogyne emlékeznék . . . Kedves földim, azóta se láttam viszont Rozikát. Az évek múlásával Gyulavárit, Újvári köti öszsze Gyulával és az utakat szegélyező eperfák és fázós akácok terebélyes, sudár fákká nőttek. Reméljük, hogy aborzalmas háború, melyet földimnek négy fia hősiesen küzdött végig, megkímélte Rozikát a gyásztól és bujdosástól. És a “felszabadítók” árulása nem ölte meg a szívében élő jó reményt. Címezze Kerekes Rozikának a gyulai útra a levelet, ha kézhez kapja, tudom nem lesz nálánál senki boldogabb. Kövessék nemes szivének példáját mások is. Major Ilonka Magyar küldöncfiú a szenátusban Írta: VASVÁRY ÖDÖN Pár hete egy nagy kép jelent meg lapunkban, amely azt ábrázolta, hogy H. Alexander Smith new jerseyi szenátor asszisztense kezet fog Forman B. Róbert new brunswicki magyar fiúval, akit most neveztek ki küldönc fiúnak a washingtoni szenátusba. A kép aláírása hozzáteszi, hogy a Forman fiú az első magyar, akit ez a nem csekély és érdekes kitüntetés ért. Ez az utóbbi állítás téves, mert tudomásom szerint legalább egy magyar fiú már részesült ebben a kitüntetésben, jó régen, több mint hetven esztendővel ezelőtt. Ez a magyar fiú a nemes emlékű Rózsafy Mátyásnak volt a fia, Louis A. Rosaly, aki pár évvel ezelőtt halt meg Washingtonban, ahol mint az Old Records hivatal főnöke, igen hosszú kormányszolgálat után nyugalomban élt. Apja, Rózsafy Mátyás, akinek egyébként a Szabadság megalapításában is fontos szerepe volt a kilencvenes évek legelején, kispap volt a bécsi Pazmaneumsban, amelyet számos társával együtt elhagyott 1848-ban, hogy a magyar szabadságharc katonája legyen. Rózsafy komáromi fiú volt és 1849-ben a ‘Komáromi Lapok” címmel megjelent napilapot szerkesztette. Mint tudjuk, a híres komáromi vár volt az utolsó, amely megadta magát a szabadságharc leveretése után. A magyar hadsereg Görgey vezetése alatt 1849 aug. 13-án tett le a fegyvert, Idle Komárom csak október elején volt hajlandó megadni magát. A fiatal Rózsafy külföldre bujdosott és pár esztendő múlva két hű barátjával, Makk József volt tüzérfőhadnaggyal, aki a komáromi tüzérség parancsnoka volt és a híres Figyelmesy Fülöppel, aki később Lincoln ezredese és amerikai konzul lett, főmozgatója volt annak a szerencsétlen sorsú összeesküvésnek, amelynek Magyarország felszabadítása lett volna a célja s amelynek az akkor még kisázsiai internáltságiban élő Kossuthot is sikerült megnyerni. Az összeesküvés sokak életébe került, de a három főmozgatónak sikerült megugrani, úgy hogy később mind a hárman az Egyesült Államokba kerültek. Rózsafy mint kapitány harcolt a Lincoln féle polgárháborúban. Az arlingtoni nemzeti temetőiben levő sírja mellett a Református Egyesület konvenciójának tagjai és vendégei emlékünnepet tartottak 1939 nyarán. Rózsafy Amerikába kerülése előtt hosszabb ideig Angliában élt, amely menedéket adott, sokak mellett, a magyar szabadságharcosoknak is. Londonban nősült meg s mint fia maga mesélte nekem, olyan családból, ahol tiz leány volt és mind a tiz magyar emigránsnak lett a felesége. Louis A. Rosaryra véletlenül bukkantam rá vagy 16 esztendővel ezelőtt, amikor levéltári kutatásaimépen az ő hivatalába vezettek. Mogorva, kevésbeszédű embernek találtam, aki már akkor a nyolcvan felé közeledett. Csak akkor melegedett fel, amikor elébe tartottam az apja arcképét, amint az a Kende-féle könyvben megjelent. Egyszerre kedélyes lett (apja, az öreg Rózsafy, igen kedélyes és joviális ember volt) és felmelegedett. Mint hivatalfőnök, megengedte, hogy kedvemre kutathattam a mindenféle háborúkból fennmaradt katonai iratok milliói között és sikerült is nagyon sok érdekes magyar adatot találnom. Amikor 1939-ben többszáz magyar felvonult apja sírjához, Resaly is ott volt a család minden tagjával és hatásos beszédet intézett a megjelentekhez. Természetesen angolul, mert magyarul nem tudott. Mint fiatal fiút, természetesen politikai befolyással, sikerült bejuttatni a szenátusi küldöncfiuk közé s igy ő lett az első magyar ebben azérdekes intézményben. Ezek a fiuk ott álldogálnak az elnöki emelvény mellett, vagy annak lépcsőin ülnek, állandóan szemmel tartva a szenátorokat, akik ha valami üzennivalójuk van, magukhoz intik az egyik fiút. A fiúk számára külön iskola van, más iskolába nem is járnak. A most épülő, 21 millió dolláros második szenátusi hivatal épületben külön helyiségei lesznek ennek az iskolának. THURCHILL HÍRES MONDÁSAI Shakespeare és a korabeli nagy írók óta, az angol nyelvet senki sem használta kifejezőbben, szebben és plasztikusabban, mint Sir Winston Churchill, akinek ésszólása nem hervadt el késő aggkoráibanséma. Híres mondásai közül érdemes lesz itt is megörökíteni néhányat. * * * Három nappal azután, hogy 1940 május 13-án miniszterelnökké nevezték ki, így szólt a parlamentben: — Meg kell mondanom a Háznak is, épúgy mint ahogy közöltem azokkal is, akik kormányomhoz csatlakoztak, hogy semmi mást nem ajánlhatok, csak vért, munkát, könnyet és verejtéket. Önök azt kérdezik, mi az én politikám? Azt felelem: háborút viselni a tengeren, a szárazföldiön, a levegőiben minden hatalmunkkal és mindazzal az erővel, amit Isten adott; háborút viselni, egy szörnyűséges zsarnokság ellen, melyhez hasonlót sohasem szárnyalt túl az emberi bűnök sötét és kárhozatos katalógusa. Ez a mi politikánk. * * * Dunkerque katasztrófájának szomorú napjaiban, 1940 június 4-én mondta Churchill: — Noha nagy területek és számos régi és híres ország hullott vagy fog hullani a Gestapo és a náci uralom minden más küzhödt rendszerének jármába, mi nem tágítunk és nem engedünk . . . :—Mi kitartunk a végsőkig. Harcolni fogunk francia földön,harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és egyre gyarapoldó erőkkel a levegőben. Harcolni fogunk a partokon, és a kikötőkben, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákort, és harcolni fogunk a hegyeink között. És sohasem fogjuk megadni magunkat. * * * Két héttelkésőbb már így beszélt: —Az ellenség minden dühe és hatalma nemsokára ellenünk kell, hogy forduljon. Hitler tudja, hogy vagy megtör bennünket itt a szigetünkön, vagy elveszíti a háborút. Ha mi ellent tudunk állam, egész Európa szabad lehet és a Világ előre haladhat a napsütéses mezők felé. De ha elbukunk az egész világ, beleértve az Egyesült Államokat is, minden amit bírunk és amivel törődünk, le fog hullani egy új középkor mélységébe, még gonoszabbá téve és talán meg is hosszabbítva egy elfajult tudományosság fénye által. * * * * Pár hét múlva már látszott, hogy a német hordák inváziója már csak napok vagy órák kérdése. 1940 július 14-én, amikor már óránként várták Hitler invázióját, Churchill megint csak megtalálta a kellő szavakat: — Úgy rendeltetett, hogy egyedül álljunk itt a nagy áttörés előtt és szembe nézzünk a legroszszabbal, amit zsarnokság és ellenségeskedés tehet. Alázatosan meghajolva Isten akarata előtt, de tudatában annak, hogy a gondviselés akaratát szolgáljuk készek vagyunk megvédeni szülőföldünket az inváziótól, amely fenyeget bennünket. — Egyedül és magunkra maradva harcolunk . . De nem egyedül önmagunkért harcolunk ... Csüggedés nélkül várjuk a készülő támadást . . . Talán ma este jön . . . Talán a jövő héten . . . Talán sohasem . . . Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk egyformán szembenézni, a hirtelen és erőszakos rajtaütéssel és, ami talán még ennél is nehezebb próba, a hosszantartó őrködéssel. Amikor ugyanez év őszén Anglia repülői sikerrel harcoltak meg Hitler bombázóival és kezdték megfordítani a hadiszerencsét Churchill ezt mondta róluk: — Az emberi küzdelmek során még sohasem tartoztak olyan sokan, olyan keveseknek mint mostanában. * * * Sir Winston 1941 február 9-én rádiózta néhai Roosevelt elnöknek e híres szavakat: — Adja nekünk a szerszámokat és mi befejezzük a munkát. * * * Már nem volt miniszterelnök, amikor 1946 március 5-én, Fulton, Missouriban Truman akkori elnök jelenlétében így kiáltott: — Vigyázzatok, mert azt mondom, rövid idő. Árnyék hullott arra a területre, amit a szövetségeseikgyőzelmei világították meg. Stettintől a Balti tengeren, le egészen Triesztig az Adrián egy vasfüggöny ereszkedett a kontinensre. . . * * * De Churchill nem csak épen a páthosz hangján tudott játszani . . . Gúnyja is találó volt. Csak egy példát idézünk ebből. Amikor a második világháború előtt Ribbentrop volt a német nagykövet Londonban, egy főúri ebéden Churchill és a későbbi külügyminiszter együtt vettek részt . . . Ribbentrop vehemesen magyarázta, hogy Hitler náci hadereje legyőzhetetlen, mert tankjaik, repülőgépeik és egyéb felszerelésük a legtökéletesebb. — És ne felejtse el Mr. Churchill azt sem, — fordult az angol államférfi felé — hogy ezúttal Olaszország is velünk van. Churchill kivette a szivart a szájából és csendesen mondta . . . — Tudom ... És helyes is így . . . Hiszen Olaszország legutóbb mi velünk volt... HOGYAN KELL ZENÉT SZEREZNI? Mozartot Bécsben tartózkodása alatt fölkereste egy kezdő zeneszerző. A mester aki éppen a világhírű “Varázsfuvola” című operáját komponálta akkor, éjjel-nappal lázasan dolgozott és nem vette jó néven, ha megzavarták. . — Mi kell, barátom? — kérdezte türelmetlenül. — Kérem, mester, azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogyan kell zenét szerezni? — tette fel a furcsa kérdést a szépreményű “zeneszerző.” Mozart elmosolyodott a naiv kérdésen és csendes humorral ezt válaszolta:— Sajnos, nem tudom, mert még én sem kérdeztem meg senkitől.