Amerikai Magyar Népszava, 1956. április (58. évfolyam, 78-102. szám)

1956-04-02 / 78. szám

2-IK OLDAL ’ Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the * Act of March 1879 published daily, except Sundays and legal Holiday! AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y, Telefons REgent 7-9370 S3 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Garfield, N. J., 32 Division St. Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. New Brunswick, N. J., 98 French St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo 17, N. Y., 70 Orchard Drive Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St ihicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd letroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street KANADAI FŐIRODA: 269 College St., WA 4-390o. 6a Toronto 2-B, Ont., Canada SZEMÉLYES DILPOMÁCIA A három ésak amerikai államfő találkozását White Sulphur Spring, W. Vadban­dkísérletnek ne­vezik a “személyes diplomáciában”. Az Egyesült Ál­lamok, Kanada és Mexico államfőinek találkozása nem szolgált semmiféle közvetlen célt. Nem volt tárgysorozat, nem volt probléma, amelyet meg kel­lett volna oldani, nem voltak ellentétek, amelyeket is ki­­kellett küszöbölni. A cinikus megfigyelő azt mond­hatná, hogy ez aztán olyan nemzetközi konferencia, amelynek sikere nem maradhat el. Politikában magunk is hajlunk az óvatos ciniz­musra,­­ amit manapság, sajnos, mindenkiben ki­alakít a keserves tapasztalat —, de azt hisszük, az ilyen találkozó mégsem haszontalan. Ellenkezőleg, azt hisszük, csakis az ilyen közvetlen és nem merev tárgysorozathoz ragaszkodó találkozó lehet igazán eredményes. Volt idő, amikor a diplomácia igazán szeszélyes volt. Azóta a technikai fejlődés, főleg a cihifzirozott sürgöny lett az államok egymás közötti érintkezésének módja. Nem mondhatnánk, hogy ez a személytelen diplomácia eredményesebb volt. Azt mondjuk, helyesebb lenne, ha államok és kormányok vezetői időnként közvetlen találkozóra­­gyűlnének össze és nem egy adott “problémát” pró­­­bálnána­k megoldani, hanem egymás gondolkodását megismerni. A mai nemzetközi konferenciákra a megbízottak úgyis előre meghatározott feltételeikkel mennek el, amelyeket jegyzékben is közölhetnének egymással. Egy kis közvetlen csevegés nem ártana. Hogy egy másik ember valójában mit gondol, azt­­gyakran jobban meg lehet tudni poharaz­gatás köz­ben, mint egy formális beszédből, amelyet már előre kigondolt. SZERÉNYTELENSÉG Érdemes megjegyezni, hogy míg a szovjet ve­zetőik most szokásos módszerekkel este­k neki Sztá­linnak, az igazságot a nép előtt még mindig titkol­ják. Kruscsev támadó beszédei csak körlevelek for­májában jelentek meg, amely a kommunista párttag­ság között kering. A Pravda csak most közölte az első bágyadt támadást Sztálin ellen, és­ mindössze azt kifogásolja, hogy “szerénytelen” volt, személyi kul­tuszt űzött. Ha ez lenne Sztálin legnagyobb bűne, könnyen megbocsátanánk. Az igazi vádakat még nem merik nyilvánosságra hozni. Persze, ennek is eljön­­majd az ideje, de ez a habozás bizonyítja, hogy milyen nehéz 30 év hazugságvárát lebontani! A TERMÉSZET RENDJE ih ..... , ___ i ■ ...1 í, ‘ A természet rendjét nehéz felborítani. A legna­­gyobbtól a legkisebb élő­lényig minden teremtmény felruháztatott valami csodálatos erővel, amely ellent­­áll a bajnak. Az ellentállás ereje később fokozódik. Amikor az első penicillin gyógyszerek forgalom­ba kerültek, az emberiség fellélegzett, íme itt a cso­daszer, amely megóv bennünket a fertőzésektől. De az emberi szervezetet ostromló mikro­organizmusok szívósabbaknak bizonyultak, mint az orvosok gon­dolták. Az első penicillin támadást túlélő bacillusok, vírusok ellenálló ereje olyan nagy volt, hogy új, még erőteljesebb antibiotic kellett ellenük. Ma már kom-­­binált antibiotics keverékek segítségével gyógyíta­­na­k. Kérdése csupán az, hogy mennyi idő múlva tér magához az úgynevezett verhetetlen “ellenség?” Dr. Abraham H. Aaaron buffalo professzor elő­adást tartott Clevelandiban a staphyloccocus nevű bacilusról, amely az ember emésztő szerveiben szé­kel. Ártalmatlan bacillus ez, amely élősködik a be­lekben. De ha többször penicillin injekciót kap az emberi test, a máskülönben békés staphyloccocus megvadul és dühödten szaporodni kezd, állandó has­menést okozva. Néha áthatol a tüdőbe is itt tüdőgyul­ladást okoz. A test más részeibe is benyomul, súlyos zavarokat okozva a szervezetiben. A professzor tehát arra intette kartársait, hogy bánjanak csinyján a penicillinnel és más antibiotics gyógyszerekkel. Amikor valóban életveszélyről van szó, nagy adag ilyen orvosság emberi életeket ment meg. De ha hozzászoktatjuk a testet, a végén nem­csak nem használ, de árt egészségünknek. AMERIKAI M­AGYAR, NÉPSZA­V­A Régi bácskai tiús­vét kor De szépek is voltak a régi húsvétok a Bácská­ban, Bánátban! Mit­ha ma is látnám a vígan, bé­késen ünneplőket! Nagycsütörtökön este meg­kezdődik a keletieknél az éjfélig tartó mise, nagy­pénteken pedig mindenki virágot és bárkát gyűj­tött, hogy feldíszítse a templomot. Nagypéntek délután, régi szokás szerint, Krisztus jelképes te­metése folyik a templomiban és utána hódolat a Szent Sír előtt. Két legény puskával őrzi a sírt. Harang helyett a templom udvarán egy fára úsz­­­ott, széles deszkát vernek akét fakalapáccsan. A fiuk lépten-nyomon odasettenkednek egy kis so­­ronkivüli kalapálásra, míg az egyházfi, a kántor, vagy néha maga a pap, ki nem pofozza őket. Ott­hon lázasan folyik az alatt a tojásfestés, tészta­sütés, meszelés, ablaktisztítás. — Nagy szégyen az,­­ha valamelyik háznak nincs húsvétira vendé­ge, de még nagyobb,­­ha a vendég rendetlen há­zat találna. A feltámadás a keletieknél vasárnap hajnalban van és nem nagyszombaton délután. Erre a hajnali misére még csak a fakalapáccsal hívják össze a hívőket, a feltámadás után azonban nemcsak a ha­rangok kondulnak meg, hanem eldördülnek a mo­zsarak és a revolverek is. Vájjon le­het-e most ősi szokás szerint mulatni? Tavaly ugyanis a dik­tatúra a húsvéti lövöldözést is eltiltotta. Azelőtt a régi világban a férfilakosság apraja-nagyja dur­­rogtatta revolvereit, rozsdás pisztolyait mindad­dig, amiig minden­­háznál meg nem kezdődött az előebéd. Pirostojásból áll ez, de a héjját kizáró­­ag az ajtó mögé, a sarokba szabad dobni, arra a f­öldfü­ves gyepdarabra, amelyet korán reggel kel­eti a fiuknak behozni a legelőről. Hogy miféle hit vagy babona fűződik ehhez a gyepdarabbhoz, senki­­sem tudja már, de azért lelkiismeretesen behord­ják és ott is áll az ajtó mögött három napig. * * * Délben megkezdődik az ebéd és eltart néhány óra hosszat. Jönnek a látogatók, más községekből, le leginkább a városokból. Ezen a napon tesz ki magáért a legszegényebb délvidéki ember is, ha az év többi részében aztán éheznie kell is folyton. A­ húsvéti meg­hívás úgy történik, hogy a­­házigaz­­da egy zsemlyét és pár almát vagy citromot átad, vagy elküld az illető ismerősnek. Ezt a meghívást is nem fogadni halálos sértés. Ha egy családot öbbfelé hívnak meg húsvétra, a családtagok el­­iszl­anak a különböző helyekre, hogy a tisztesség­nek mindenütt eleget tegyenek. Délelőtt tíz és ti­zenkettő között illik megérkezni lehetőleg kocsin. A városiakat a legközelebbi vasútállomáson várja a vendéglátók kocsija. Megkezdődik rögtön a pá­­linkázás, még­pedig mézzel édesített meleg pálin­kával. A vendég iszik először és­­szerencs­ét, boldog­ságot, békét kíván a háziaknak, beleértve állatai­kat és vetésüket is. Ebédig elbeszélgetnek és az­tán megkezdődik a párját ritkító rekordevés. Hét­nyolc fogás váltakozik a bácskai és bánsági hús­véti búcsún és az első négy fogáshoz pálinkát isz­nak, csak azután térnek át a borra és a­­borral együtt a dikciókra. Párórai erzés után a fiatal­ság kimegy a templom elé a táncra. Átkozottul pogány idő legyen az, amikor zárt helyen tartják a táncot! A kolo nagyon is ünnepélyesen, lassan kezdődik, mert hiszen az a nyolc fogás még nagyon is aka­dályozza a könnyű mozgást. A sok szárnyas, bá­rány, borjú, disznóhús, a töltött káposzta, a négy­féle tészta olyan hihetetlen mennyiségben fogy ezeken az ünnepi ebédeken, hogy városi ember a látásától is szédül. Igaz, hogy alaposan ki van­nak előtte éhezve, mert egész nagyböjtben még­­tojást, túrót és tejet sem esznek, kizárólag hagy­mát, puliszkával, keringet, vagy más sós halat, sült burgonyát, ciberét, vagy szilvaizet, tökmago­­lajat száraz kenyérrel. Sötétig tart a tánc, megfelelő énekszó és kurjon­­gatás mellett, közben csak éppen rövid ozsonát kapnak be, meleg pecsenyét borral. Az öregek az­alatt végigjárják a gazdaságot és megszemlélnek mindent. Estére folytatják az ebédet, ugyanazok­ból a tálakból, kezdve töltött káposztán. Az egész menü különben déltől folyton az asztalon áll. Va­csora után a guzsicásak énekét hallgatják, majd kihordják az asztalokat és hajnalig táncolnak, de nemcsak a fiatalok. ❖ ❖ ❖9 Ünnep másodnapján tartják a nagy körmenetet a búzaföldeken. Onnan a temetőbe vonulnak, a pap sorra­­járja a sírokat, imádkozik a halottakért és megöntözd a sírdombot borral. A fejfánál áll a család valamelyik nőtagja az enni- és innivalók­kal. Mihelyt a pap tovább megy, leteríti az abroszt és aztán leülnek, vagy leguggolnak a sírok mellé a rokonok és a falu szegényei és halotti torban el­fogyasztják a kihordott ételt-italt. Amikor meg­adták a holtaknak a végtisztességet, kivonulnak a temetőből és megkezdődik a kocsi,­ vagy gya­­logkorzó. A drága ősi ruhák, az aranypénzes lán­cok megvannak minden családban és a leányok ezeket veszik fel és selyem napernyővel indulnak ki sétálni a templom elé, akármiféle­­sár is van. A vendégek kezdenek már lassanként hazaosz­­lani, miután a­­háziaknak jó félesztendei jövedel­mét megették, a korlátot este még elfogyaszt­ják a visszamaradtak és húsvét harmadnapján, kedden már csak rövid templomozás jelzi az ün­nepet,­­ utána mennek ki rögtön a földekre dolgoz­­ni. ANNA NÉNI Ruby Ersiébut Egy zöldplüss kötésű, rézveretes sarkokkal dí­szített nagy csattos album volt, a családunkról készült fényképek galériája. Már nem volt ben­­.......... ne­m hely, hogy az újabb házas­ságok és születések jóvoltából megszaporodott családtagok és rokonok fényképeit belerakjuk. Anna néni fényképe nem került bele egyik albumba se. Mi gye­rekek egy ideig nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik Anna né­ni. Sohasem esett róla szó. Pe­dig édesapám sokat mesélt gyer­mekkoráról és testvéreiről. Egy őszi napon, Rozikánk a padláson aszalnivaló körtét tengetett a zsákokra. Úgy látszik ez a munka érzelgős nóta mellett job­ban ment, mert már vagy századszor énekelte a mindig szerelmes cselédbe: ‘Mély a Rima, zava­ros ha megárad”. Már beleszédültem ettől a mo­noton abaj gátastól. Odamentem a lépcső aljához és felkiáltottam: “Dalold el már azt is Rozika, hogy “Mátészal­ka gyászba van!” Odajött a padlásajtóhoz és titokzatosan leszólt. “Pszt, pszt Örzsike, gyorsan gyűljön föl. Egy fényképet találtam és olyan szép nagysága van rajta, hogy majd megszólal.” Megyek föl, a kíváncsiság szinte taszigált. Ro­zika kezében tartja a fényképet és a fejét csóvál­ja. “Még­se való ilyen gyönyörű személyt a padlá­son tartani. Ott találtam abban a ládában a sok lim­lom közt.” Megb­üvölve néztem a csodálatos szép nőt. Ro­hanok le vele édesapámhoz, és az örömtől lihegve kiáltom. “Megtaláltam tündér Ilona fényképét a pad­láson !” Édesapám ránézett a képre, az arca lángba bo­­rult, és kikapta kezemből. ■ “A tündérek nem járnak plisszírozott szok­nyában” — mondta gúnyosan, és olyan gyorsan bedobta az íróasztal fiókba, mintha megégette volna a kezét. “Kit ábrázol az a fénykép?” — kérdeztem, mi­re édesapám elfordította a fejét, és halkan mond­ta­­­ “Elfelejtettem a nevét, és erről több szó ne essen.” Szaladok anyáshoz, a szép mostohánkhoz, és el­mondom neki édesapám szokatlan modorát és hogy a fényképet dühösen dobta be az asztalfiók­ba. “Tudom kiről van szó” — mondta anyus. — “Anna néniről. Édesapátok testvér­húga. Buda­pesten él. Férjhez ment egy gazdag­­bankárhoz, Jenő bácsihoz. Szegény Annát a szépsége miatt verte meg az Isten.” “Nem értem. Miért mondják akkor, hogy a jó Isten szépséggel áldott meg valakit . . .Ne szólj közbe, mert akkor nem mesélem to­­vább. Várd a végét. Anna néni tragédiát okozott azzal, hogy sohasem hazudott és mindig őszinte volt.” “Anyus és ebbe belezavarodok! Tegnap a taní­tó úr a sarokba állított, mert hazudtam. Anna néninek pedig bajt csinált, mert nem tudott ha­zudni? A múlt héten is a sarokba térdeltetett a tanító úr, mert a nyelvtanórán, példabeszédek­ről kellett felelnünk. Azt kérdezi tőlem a tanító úr, megtudom e gyorsan mondani,­­hogy kinek törik be a feje? Én erre azt feleltem, hogy annak aki elesik, vagy akit fej,bevernek.” “Nem jó, nem jól van” — szólt rám a tanító úr. “Gondolkozz egy kicsit Erzsiké. Na? . . .? hogy is van Szólj iga . . . Mondjad hát a folytatást.” Csak álltam és néztem. “Szólj igazat,­­betörik a fejed!” — kiáltott rám a tanító úr. “Mars a sarokba. Még ezt sem képes megtanulni, ni csak!” . . . Hát látod anyus ebbe bele lehet bolondulni. Nem szabad hazudni, de nem szabad igazat mondani se, mert betörik az ember fejét. Senki sem akarja, hogy betörjék a fejét, hát inkább hazudik.” Anyus elnevette magát. “Ide figyelj te nagy okos. Az életben sok furcsa dolog adódik. Sok­szor hogy a tragédiát elkerüljük, hazudni muszáj. Figyelj. Tehát: adva van Anna néni, akit nagyon szép asszony. Adva van Jenő bácsi, aki 20 évvel idősebb volt Anna néninél. Adva van Jenő bácsi barátja, egy daliás huszárkapitány ...” — anyus arca hirtelen elborult és elhallgatott. “Miért hallga­tál el anyus? Kérlek folytasd.” “Egyszer azt kérdezte Jenő bácsi Anna nénitől, hogy igaz-e az a sok mende­monda, amit róla és a huszártisztről beszélnek?” Anna néni kihúzta a derekát, fölvágta a fejét és azt mondta: “Igaz!” “Hazudsz” — nézett rá kétségbeesve Jenő bá­csi. Irgalmazz Anna, mond hogy hazudsz!” Erre Anna néni odaállt Jenő bácsi elé és nyu­godtan a szemébe nézett és majdnem suttogva mondta: “Jenő, te nagyon jól tudod, hogy soha­sem hazudok.” Jenő bácsi másnap főbelőtte magát. A csa­lád pedig Anna nénit kiközösítette. Nem szabad róla beszélni. Halljuk, hogy nagyon boldogan él azzal a másikkal, aki miatt Jenő bácsi öngyilkos lett.” A fájdalomtól elállt a lélegzetem. Az ok és oko­zat összekuszálódott tapasztalatlan, az életet nem ismerő gyermek­ lelkemben. Anna nénire hara­gudtam, Jenő bácsit, — az áldozatot — sajnál­tam, és a daliás huszárkapitánynak nem volt any­­nyi hajaszála, ahányszor én őt gondolatban le­­köptem. Sarkantyú pengetés cipőjével, vagy csiz­májával alaposan belemászott Jenő bácsi életé­be. “Nincs tovább, — mondta anyus,” — és ne szólj erről senkinek sem.” Attól kezdve Anna néni úgy élt a fantáziámban, mint egy Anderson mese kegyetlen szivü hősnő­je ... És hencegtem vele. Ha valamelyik iskola­társam valamivel dicsekedett, mindjárt Anna né­nivel tromfoltam le. Egyszer Lévay Margit isko­­latársnőm azzal dicsekedett, hogy ők akkor is üvegtányéból eszik a befőttet, ha nincs is vendé­gük, — mert nekik három üvegkészletük van a desserthez. “Hát osztán! De nektek nincs Anna nénitek”, — licitáltam büszkén — aki olyan szép volt, mint tündér Ilona és mivel nem tudott hazudni, pisz­toly is durrant.” -sé ■ * * * Tizenöt év múlva mégis találkoztunk Anna néni­ írta: RUBY ERZSÉBET­ tel, — édesapám temetésén. Valamelyik kalocsai rokonunk táviratozott neki,­­hogy a bátyja meg­halt. -­igli Mikor talpig feketében belépett hozzánk, a fénykép után azonnal felismertem. Hervadásában is különös szép volt. A szeme most is kéken su­gárzó, mint a hasított ég. Könnyes szemmel sor - ra csókolt bennünket. Anyussal percekig szótlanul ölelték át egymást, csak a válluk remegéséről lát­tuk, hogy mind a ketten zokognak. “Biztosan most eszébe jutott szegény Jenő bácsi” — súg­tam oda a nővéremnek. Mintha hipnózisban lenne, úgy ment Anna néni a ravatalhoz. Sokáig mereven nézte édesapám bé­késen mosolygó viaszfehér arcát. Azután hirtelen feljajdult és a zokogástól elfulladt hangon mond­ta: “Bátyám, Istenben megnyugvó bátyám. A lát­ható Éned megtagadott. Te is elítéltél, mint a töb­biek. Pedig csak egy kicsit boldog akartam lenni. Ehhez mindnyájunknak joga van. . . Én tudom, hogy láthatatlan Éned már mindent megért, amit itt a földön nem lehet és nem szabad megérteni. De hát tudod, testvér, én sohasem hazudtam . . Beszélt volna még tovább, de anyus elhúzta őt a ravataltól. “Minek már bolygatni a múltat Anna. Nyugodj meg.” Édesapám temetése után a családi fényképeket egymás között szétosztottuk. A fiókba zárt Anna néni fényképét senki sem akarta. Én vittem el magamat. Csodálkozva néztek rám. Nem értették meg, hogy a kivételes szépséget, kivételes jogok illetik. Nem tudhatta Anna néni, hogy Jenő bácsi ezért öngyilkos lesz. A szerelemben nincs irga­lom, latolgatás, tusakodás a következmények mi­att,­­ és azért olyan szép, semmihez sem hason­­líthatóan gyönyörű. TAVASZI GONDOK — Hogy van a nagyságos asszony? — Köszönöm, köszönöm. Csak úgy, csak úgy. Sok baja van a fejével. — Ejnye, csak nincs migrénje?­­— Azt nem, ellen­ben minden héten új kalap kell neki. ÚJ KINCSESSZIGET A CSENDES-ÓCEÁNON Gyerekkori olvasmányaink kalandos történetei jutnak eszünkbe arról az érdekes hírről, amely új kincsessziget történetéről számol be. A hír sze­rint egy Li Csao Pao nevű kínai élelmiszerkeres­kedő milliókat érő drágakőgyűjteményét a Csen­des-óceán egyik kis szigetére vitte és ott elásta. A dús­gazdag Ikinai, akit hazájában mint “a fecs­kefészek híres királyát’ emlegettek, a kincs körüli titokzatosságot azzal is növelte, hogy a kincs el­rejtésére olyan szigetet választott ki, amely a sok­­ezer apró csendesóceáni sziget között eddig isme­retlenül lappangott és egyetlen térképen sincsen rajta. Aki az új kincsessziget pontos fekvését nem ismeri, az nem tudna sohasem ráakadni, vagy leg­alábbis sohasem tudná megmondani, hogy a sok apró sziget közül melyiken van a kínai ember kin­cse elásva. Maga Li Csao Pao is nagyon jól tudja ezt és talán éppen a kalandorok fantáziájának iz­gatására az egész kincs históriáját ő maga kürtöl­te világgá. Egy azonban bizonyos: a kincs elásá­­sa csakugyan megtörtént, úgyhogy a Csendes-óce­ánon egy újabb, ezúttal teljesen hiteles kincses­sziget várja, hogy a szerencsés kalandorok rábuk­kanjanak az ott elásott kincsre. Egy magyar kalandor Ilyen című cikkünkkel kapcsolatban sok, részben aláírt, részben névtelen levél ér­kezett szerkesztőségünkbe. Miután nem tu­dunk minden levélírónak külön válaszolni, ezúton közöljük, hogy FÁY ZOLTÁN pitts­­burghi viselt dolgaival kapcsolatos ügyész­ségi akták (többrendbeli sikkasztás vádja) szerkesztőségünkben bárkinek rendelkezésé­re állnak betekintésre. Ítéletre annak idején nem kerülhetett sor, mert Fáy Zoltán az amerikai igazságszolgál­tatás elől Kanadába szökött és csak az ügyek elévülése után tért vissza az Egyesült Álla­mokba. Azt is kérdik sokan, hogyan volt az lehet­séges, hogy Fáy Zoltán, bár Pittsburghban vád alatt volt, Kanadából beutazási enge­délyt és később amerikai állampolgárságot kapott. Erre a kérdésre a bevándorlási hatóság ad­hat felvilágosítást.

Next