Amerikai Magyar Népszava, 1956. május (58. évfolyam, 103-128. szám)
1956-05-01 / 103. szám
AIR OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Poet Office under the Act of March 1879 Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO * Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 340 EAST 79th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előflzetésl árak—Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15 00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 76S E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo 17, N. Y., 70 Orchard Drive Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. letroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. KANADAI 1 269 College St., WA 4-3905. Lakás: B. Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J., 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd. Trenton, N. J., 511 Genesee Street FŐIRODA: , A 1-8324, Toronto 2-B, Ont., Canada ICELAND ÉRDEKEI Az egész világ felfigyelt Iceland kérésére, hogy a külföldi, elsősorban amerikai csapatokat vonják ki bázisaikról. 8000 amerikai katona, javarészt pilóták tartózkodnak az általunk épített légi bázisokon, amelyek a nyugati világ védelmére hivatottak. Az icelandi parlamenti rezoluciót helyi kommunisták javasolták. A vörösök kisebbségben vannak, de mint mindenütt, itt is annál hangosabbak. Nacionalista jelszavakkal zsonglőrködve igyekeztek gyanút kelteni a lakosság körében, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha az amerikai védősereg, amely Icelandot is védelmezi orosz megrohanás ellen, aféle külföldi megszállás lenne. A kommunista párt egyébként két ülést veszített a legutolsó választásokon. Ma csak hét képviselőjük van, mert a nép legalább annyira fél a szovjettől, mint más külföldi hatalmaktól. De a kommunista agitátorok azt harsogják, hogy semlegesség nyújtja Iceland részére a legjobb védelmiét. A Kremlin időnkintodevet némi koncot, megrendeléseket a helyi ipar, kereskedelem részére. Legutóbb húszezer tonna halat vásároltak össze. A halexport a legfontosabb Iceland részére. Cserébe olajat, fát, cementet kapnak az oroszoktól. A hála úgy látszik nem tartozik az emberiség legnemesebb erényei közé. Amerika több mint 45 millió értékű ajándékot szórt szét Icelandon az elmúlt évben. Ezenkívül milliós kölcsönöket adtak vállalkozóknak, hogy munkalehetőséget teremtsenek. Elektromos erőműveket építettek és előmozdították a sziget iparosodását. De, mint mindenütt, itt is evés közben jön meg az étvágyuk a kormányoknak. Mivel az ajándékzáport nem állandósította Uncle Sam, most a szovjettől remélik, hogy vállalja a Mikulás szerepét. Hiszen olyan szép vörös ruhája van. Nem akarják tudomásul venni, hogy a vattázott vörös zubbony alatt éhes farkas rejtőzik . . . A NATO egyezmény keretében ikerültek amerikai tengerészek, repülők, katonák a szigetre. Miért fordult a NATO ellen Iceland? Ezt a kommunisták tudnák megmondani. ÖRÖMMEL LÁTJUK A vasfüggöny mögötti csatlósországoik erőteljes propagandát folytatnak külföldön. Turistáikat halásznak. Egy rókáról két kört remélnek lenyúzni az elvtársiak. Egyrészt jó külföldi valutát akarnak, ugyanakkor pedig elhitetni a naiv nyugati utazóval, hogy milyen paradicsomi állapotok vannak kommunista rendszer alatt. Mindenki boldog, elégedett. Aki nem hiszi, kérdezze csak meg az átlagpolgárt bármelyik országban. Az átlagpolgár persze betanított ügynök, akit bizonyos forgalmas pontokon helyeznek el a túravezetők, mondván, ami éppen itt megy egy átlagpolgár, szólítsuk csak meg, lássuk, mint vélekedik Rákosiról, Kruscsevről . . . Az utazóból egy társutast próbálnak faragni, miiközben elszedik becses valutáját. Angliából, Franciaországból és a semleges országokból szép számmal jelentkeztek javíthatatlan kiváncsiak, akik Oroszországot akarják látni. Nem tudják, hogy a határon innen többet tudnak meg a kommunista állapotokról, mint a határon túl. . . ARAB MENEKÜLTEK Amint ismeretes, a közelkeleti probléma egyik kulcspontja a 900,000 arab menekült, akik annakidején Israelből menekültek el. Israel nem akarja visszafogadni őket és az arab államok sem kérnek belőlük. Most egykis ízelítőt kaptunk abból, hogy a probléma mértéken felül fel van fújva és hogy miért. Az arab menekültek tényleges száma 320,000 volt 1948-ban. Ennyi arab élt a mai Israel területén 1948-ban. Számuk nyolc év alatt perszenem háromszorozódott meg, hanem az történt, hogy a környező arab államokból a lakosság ezekbe a menekülttáborokba szivárgott, mert még az itteni nyomorúságos életet is előnybenrészesítette azzal azélettel szemben, amelyben saját falujában van része. Az arab államok igazi ellensége nem Israel, hanem a nyomor. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Kért a málém kerümet Egy san diego-i kórházban megoperáltak egy tengerészt. Miikor a beteg magához tért, megkérdezte a főorvost, hogy sikerült-e a műtét. “Kitűnően sikerült, — felelte a híres sebész, — de sajnos, három csatahajót kellett megsemmisítenem, hogy a májához juthassak . . .” Hol itt a vicc? — kérdezhetnénk, ha nem olvastunk volna már arról a tetoválási mániáról, amely a fiatalság körében járványszerűen terjed. Lapunk is hírül adta, hogy fiatal lányok és Varga Éva fiaji miniatűr alakokat, neveket és jeleket tetováltatnak a bőrükre. Amíg olvastam, tűnődve gondoltam arra, hogy mint minden téren, ebben is változott a divat. Mert a tetoválási őrület nem új, csak az indítóok és az ábrák változnak. A második világháború elején New Orleansban éltem. Az a rendkívül érdekes város akkor is rengeteg látnivalót nyújtott. Ha csak bevásárolni mentem a French Marketre, olyan érdekes látnivalókra bukkantam, amelyeket az előtt legfeljebb, ha könyvekből ismertem. Kedvenc útirányom a Mississippi felé vitt, ott, a Canal Street végén van az állomás. Ott szaladnak a sínek a távolságból a messzeségbe és a kikötő zsivajába beleszól a vonat füttye, sivitása is. A világ akkori vad kavargásában fájó szívvel néztem a rengeteg fehérruhás tengerészt, akik útra készen már csak a perc gyönyöreinek éltek: mindegyik karján ott ringott egy-egy színesruhás leányzó, ismerkedtek és csókolóztak az utcán, mint ha csak követni akarnák a háborús magyar dal szövegének utasítását: “Ma még piros élet, holnap fehér álom, ne sajnáld a csókot tőlem, egyetlen virágom . . .” Arrafelé sétálva észrevettem egyszer, hogy nagy tömeg csoportosul egy “trailer” körül. Közelről aztán láttam, hogy egy tábla van ott kitéve, rajta a felírás: “Professor George Binell. Electric Tattooing. Expert Authority of the Art. Latest designs. Ladies’ work private.” A “rendelő” széles ajtaja nyitva volt, a falakat kívül, belül színes képek, kisebb-nagyobb csatahajók, terjedők diszítettek, és különféle rajzminták és feliratok csábították az áldozatokat. Úgy hatott az egész, mint egy ligeti részlet, csak a “kikiáltó” hiányzott, de azt maga a “mester” tette fölöslegessé: atléta trikót viselt, amely szabadon hagyta izmos karjait és azok agyontetoválva képezték az eleven reklámot. Gyerekarcu, frissen bevonult tengerészek állták körül a bódét. Az, aki mellettem állott, felvilágosított, hogy a tetoválás szinte hozzátartozik az újoncavatáshoz. Előbb mutatnak egyet az újonc bajtársakkal, aztán viszik a mester elé a már tetováltak. Az újak válogatnak az ábrák között, amíg sorra kerülnek. A döntést jellemzőnek tartottam, tehát figyeltem őket. Egy komoly képű “hadfi” megrendelte akígyót, amelynek mása a professzor karját diszítette, körülcsavarodva. Bámulva néztem a kis katonára: húsz éves lehet és máris a paradicsom kígyót felidéző tapasztalatai lennének . . .? A következő legényke azonban a galamb mellett döntött. Annak voltak illúziói ... A többség hajókat és fegyvereket akart és a szemükben villogott az elszántság, no meg az önbizalom . . . Kedves arcú szőke lány állt meg a rajzok előtt egy csinos barna tengerésszel. Egyenlő ízléssel, nyilván közös tetszéssel választották a tőrrel átszűrt kettős szívet. Mikor sorra kerültek, a mester ráillesztette a mintát a “hős” mellére, aztán a lányra mutatva, megkérdezte: “What is you name” A lány halkan, kissé szégyenlősen mondta a nevét, de a fiú határozottan leintette, hangosan is hozzátéve: “No . . . No . . .” Mosolyogva gondoltam arra, milyen érzéke van ennek a fiatalembernek a praktikusság iránt. Ezt nem kell félteni az élettől ... ez óvatos ... lehet, hogy magyar származású és talán az apjától hallotta a magyar közmondást, mely szerint “Más falu, más lány . . .” A professzort mindez nem érdekelte. Gépiesei igazította el fején a zöldellenzős sapkát, aztán fontoskodva leborotválta a páciens mellét. Mikor megindította a villamos áramot és a tű beleszúrt a hős bőrébe, az ajkába harapot és kissé összerántotta a szemöldökét, de csak egy pillanatig . . . aztán mosolyogva nézett a girlfriendjére és a szeme olyan kifejezően fénylett, mintha mondta volna: nem a név fontos . . . csak az, hogy szerelmünk emlékét már a víz sem mossa le . . . Az újító... Ébredj álmaidból! Gabulukovnak, aki a lakásfosztogatásokban új stílust teremtett, betörései során elkiáltott jelszavát nehéz híven magyarra fordítani. A 37 éves, többizben börtönben ült orosz eredetű francia Dél-Oroszország napfényes ege alatt született. A forradalom után menekülő szüleivel került Franciaországba. Jókor árvaságra jutott. Az apa, anyanélküli gyereket egy Páris közelében lakó munkáscsalád fogadta örökbe és igyekezett az árvából tisztességes állampolgárt nevelni. Az örökbefogadók jószándékát nem koronázta siker. Gabulukov, alig nőtt ki a gyermeksorból, keskeny állán alig vert ki a piheszerű szakáll, már betörésen érték. Tettéért a fiatalkorúak bírósága elé került. Bírái figyelembe vették életéveinek csekély számát, és abban a hitben hogy könyörületességgel a tisztesség útjára terelik, felmentették. Az emberségből fakadó föltevést Gabulukov hamarosan megcáfolta. , Páris leggazdagabb negyedében Neuillyben, különösen a nyári hónapokban, amikor a nagypolgárok a családjukkal együtt Normandiáiban, Bretagneban pihenik ki a téli hónapok fáradalmait, egy ismeretlen betörő, vagy banda számtalan lakást fosztott ki. A sajtó már a harmincadik betörésről számolt be, amikor a nyomozók segítségére jött a véletlen. Egy csillaggazdag nyári éjszakán egy tízemeleti bérház udvaráról jövő segélykiáltás verte föl a városrész csöndjét. — Valaki lezuhant a nyolcadik emeletről — mondták a mentők az álmából felvert közönségnek, baja nem történt. Néhány nap múlva a rendőrség megállapíthatta, hogy az áldozat nem más, mint a sorozatos betörések elkövetője. Gabulukov tettéért néhány esztendei börtönbüntetéssel fizetett. Miután büntetését letöltötte, búcsút mondott Párisnak és átvonult Londonba, ahol első betörésének eredménye négyévibörtön volt. Amikor titokban visszajött Párisba, a bűnügyek krónikájába, a betöréseknek egy új, ismeretlen módját jegyezték föl. Az ismeretlen tettes a legmélyebb álom órájában, éjfélben tört be, egyik kezében zseblámpa, a másikban gépfegyverszerű pisztoly volt. Dombordó macskák hangtalan lépésével közeledett áldozatához. — Ébredj álmaidból — kiáltotta — pénzt és ékszert! Az ismeretlen tettes, rövid időn belül nemcsak a modern legenda hőse, hanem többmillió frank tulajdonosa lett. Sokáig nem élvezte sem az egyiket, sem a másikat. Néhány hónappal ezelőtt, szokássá vált biztonsággal betört. — Ébredj álmaidból — kiáltotta. Az áldozat felébredt, de mielőtt Gabukulov varázsmondatát befejezhette volna, egy acélököl úgy csapott arcába, hogy eszméletlenül esett össze. A kiszemelt áldozat sboxbajnok volt. — Elismerem a vádiratban foglaltak helyességét -!— mondta a végső szó jogán de mindenek előtt azt szeretném leszögezni, amit a bíróság már régen tud. Pályafutásom során, emberélet írta: GYOMAI IMRE (Páris) ben kárt nem tettem. A múltban lefolytatott eljárások jegyzőkönyveiből megállapítható, hogy a természet koronájával, emberrel szemben könyörületes voltam. Még egy másik tényre is szeretném a tisztelt törvényszék figyelmét felhívni. Ellentétben a betörők akadémikus formájával, én nem üres lakásokat fosztogattam. Tehát, új stílust honosítottam meg, amely nem tűnik el az idők múlásával, szent meggyőződésem, hogy követőim lesznek. Az új stílusért megérdemlem, hogy a tisztelt törvényszék könyörületes legyen velem szemben. — Húszévi kényszermunka — hangzott el az elsőfokú bíróság ítélete. Az elítélt fellebezet, mert reméli, hogy a másodfokú bíróságnak több érzéke van az új stílus iránt. ARANYMONDÁSOK Az álbarát: napóra. Csak akkor mutatja az időt, ha napfény van és eltűnik, ha az ég beborul. • * * * Ne vess meg semmiféle fáradtságot, mert nincs haszontalan fáradtság.* * * Soha se mulaszt el az alkalmat a jótékonyságra. ADOMA — Mit csinálsz te, gyerek? — A légmérőt igazítom meg. — Aztán miért? -1- Hát bizony csak azért, mivel rossz időt miutat, nekem pedig jó kellene, mert holnap szüretre megyek. Szdmitban BWPO—in Mindi ! búcsúznak Himer Márta* Öreg az amerikai magyarság és az öreg emberek mindig búcsúznak, de ezúttal tőlünk búcsúztak. Akik szanaszét szakadtunk New Yorkból, azok is bizonyos nosztalgiával vettük a hírét, hogy a Yorkville Casino leégett, és nagyon kis vigasztalás a számunkra a tulajdonos ígérete, hogy újat építtet. Mert ha az fel is épülne, aldig belőlünk egyen-ketten maradnak, abban bajosan fogjuk a helyünket találni. Ha az öreg épületben egy-egy pillanatra behunytuk a szemünket, megelevenedett körülöttünk mindaz és mindenki, amik és akik elmentek . . . A Yorkville Casinoba akkor vonult be a magyarság, mikor a legélénkebb és legerősebb volt a magyar élet New Yorkban. Miikor az ambiciózusabb magyarok az alsóLast Side fenamentjei helyett amerikai életkeretet és életstílust kerestek, és amikor az Önképzőkör kialakította maga körül azt a környezetet, amely sem az Avenue C. vagy B. környékével, sem a 118-ik uccai drótgyár környékével nem volt hajlandó beérni. S mert sem a harmadik utcai Kossuth Hall, sem az Avenue A. Progress Hallja nem elégítették ki az itt nevelkedett nemzedék igényeit, az alsó East Side nagy magyar kolóniája lassan elsorvadt, de virágzásnak indult a Yorkville, ahol egyre több blocskot foglaltak le a magyarok maguknak. Velük mentek a kávéházak, cukrászdák és vendéglők, és végül a tizennegyedik utcai katolikus egyház is felköltözött az igényesebb magyarok után, és a bankerek és mulatságok számára azóta a Fehér Termet kínálja. Az Önképzőkör — és a magyar Yorkville azzal kezdődött és mindig az képezte az ottani magyar élet központját — elsőnek bátorkodott a Progress Hallból és a Manhattan Lyceum Casinóból kilépni, amikor a Sylvester bálokat felvitte a Sulzer Casino termeibe, és végül azon keresztül majdnem állandó otthonná avatta a Yorkville Casinot, amelyhez annyi meleg magyar este emléke fűződik. Ha az utóbbi években öreg magyarok oda beléptek, nemcsak puszta falakat és parkettet találtak, hanem azoknak az esteknek minden szép emlékét. Úgy érezték, hogy eltávozott kortársaink szellemei ott vannak, hogy mondjuk a Thury Ilona ragyogó mosolyát és udvarának a szeretetét soha nem lehet eltávolítani abból a teremből. Hogy Várady Julcsa és Hegedűs csak a végszóra várnak és megjelennek közöttünk, ha szabadságot adott a híres kettősnek az “Alt Heidelberg”, ahol annyi éven keresztül játszottak. (Vájjon hány magyar emlékszik és vágyik viszsza a ma már nem létező “Alt Heidelbergbe” a saját ifjúságát keresni? Vagy a Schöpfel Hallba, hogy Rigó Jancsit még egyszer hallgassa, vagy “Linához” a harmadik Avenuere? Dobó Böskétől a Yorkville Casinóban búcsúztunk, mielőtt a magyar színpadot ott hagyta, és ott találkozott a magyar közönséggel Winton Klári először. A bájos Fellegi Nővérek is ott tűntek fel először, akik közül Dériné még ma is a közönség kedvence. Endrei társulata szintén ott férkőzött a newyorki magyarság szívébe. A színészeken és más bohémeken kívül is megjelent ott mindenki, aki valaki volt a régi newyorki magyar életben és . . . mindenki valaki volt közöttünk, mert azok a régi amerikás magyarok, akik otthon holmi előneveket vagy más méltóságokat viseltek, Amerikában büszkébbek voltak arra, hogy miszterek lehettek, és szívesen vették le a régi méltóságokat magukról. Bencze híres bandájáról Brenkácsig minden ma írta: HIMLER MÁRTON gyár cigánybanda játszott valamikor a Yorkville Casinoban, és nagyon sok idegen azért járta a magyar mulatságokat, hogy a cigányzenét hallgassa. Ahogy a magyarok is örömmel mentek német mulatságokra, ha azokon Thury vagy Várady felléptek. A Yorkvillle Casinóban mutatkoztak először magyar hölgyek, magyar mulatságokon estélyi ruhákban, oda merészkedtek a magyar férfiak először smokingban vagy frakkban is elmenni, bár a sokkal régebbi Önképző bálokon a Sulzerban is lehetett már egy keveset látni belőlük. Igaz, az utolsó tíz-tizenöt évben, különösen az orvos bálok már a Commodoreba, sőt a Waldorfba is elmentek, de ha régi magyar volt közöttük, azok a fényes és előkelő termekben magukat csak vendégeknek érezték, de a Yorkville leégett Casinojában otthon érezte magát mindenki. Olyan otthon, amelyben a frakkok és az egyszerű sötét ruhák idegenkedés nélkül találkoztak egymással, ahol a fehér keztyűbe burkolt kezek elől nem bújt el szégyenkezve a keztyűtlen érdes kéz. A Progress Hall, a Manhattan Lyceum Casino és a Webster Hall után tehát elment a Yorkville Casino is, ahogy lassan mind elmegyünk, akik az egyik magyar állomásról a másikra lépésben haladtunk. A szentimentális öreg magyaroknak, és talán öreg korára szentimentális lesz mindenki, önkéntelenül az a magyar nóta jár a fejünkben, hogy: “Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál, de nekem csak olyan kell, mint te voltál.” Biztos, hogy a leégett Casino helyébe, szebbet, modernebbet épít a tulajdonos, ahogy azt ígéri, és bizonyos, hogy abban az ifjúság sokkal jobban fogja magát érezni, hogy abban minden modern kényelmet meg fog találni, de nekünk, öreg magyaroknak, régi new-yorkiaknak az új Casino soha nem fogja a régit, az elveszettet pótolni... Abban a régi emlékeket nem fogjuk megtalálni.