Amerikai Magyar Népszava, 1956. szeptember (58. évfolyam, 207-230. szám)

1956-09-08 / 212. szám

2-IK OLDAL entered es Second Class Hatter at the Cleveland Post Otöce ander the Act of March 1879. Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1786 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak - Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00. — Félévre (half year) $8.00. Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 708 E. Summit Street Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem, Pa.. 703 E 4th Street Pe^h^mboy? N ilwSfs"*' Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Trenton, N. J„ 511 Genesee Street zoa College St., Wa 4-3905. Lakás: BA 1-8324, Toronto »-B, ont., Canada KANADAI FŐIRODA: KULISSZA TITKOK* A külföldi sajtót élénken foglalkoztatja a Szuez csatorna­­kisajátításának kérdése. Az ügy hátterét különféleképen magyarázzák. Egyben azonban egyetért a sajtó és a diplomáciai kar: a nagyravágyó diktátor, Nasser a nyugati hatalmak ellen tört és nagy arab birodalmat akar teremteni, melynek fő bevételi forrása az ugyancsak kisajátítandó olajforrások len­nének. Nasser már régóta kifőzte a forradalom terveit, de a nyugati hatalmakkal való leszámolást, már kez­dettől fogva elkerülhetetlennek tartotta. Arra azon­ban nem számított, hogy ilyen hamar ki fog törni és arra sem, hogy a Szuez-csatorna kérdése fogja kirob­bantani. Bizalmas értesülés szerint Nasser komolyan szá­mított Anglia és Amerika pénzügyi segítségére az Aswan-gát megépítésénél és a segítség megtagadása csakugyan meglepte. Ha az arab világ előtt nem akar­ta elveszteni tekintélyét, gyorsan kellett valamit ten­ni, hogy a helyzet ura maradjon. .. Már előzően is ki kellett próbálnia azt az esz­közt, hogy egyik oldalt a másik ellen játsza ki. Ud­­yja volt a Mohamedán Testvérek szervezetnek, hogy letehesse a forradalom első vezérét, Naguib táborno­kát. De mihelyt Naguib künn volt, összezúzta a fa­natikus mohamedán szervezetet. Mikor hatalma biz­tosnak látszott, ugyanígy kezdett dolgozni a nemzet­ö­­zi politikában is. Fegyverre volt szüksége, udva­­ri Washingtonnak, de amikor nem adtak neki elég gyvert, a Kremlint hívta segítségül, udvarolt a immunistáknak abban a reményben, hogy a Nyu­st majd féltékeny lesz és tálcán hord elé mindent. I . De ugyanekkor fél is Moszkvától, hiszen tudja, hogy a szomszédos Saudi Arábia, Jordán és Iraq ki­rályai semmiesetre sem haladnának vele. Már­pedig a 80 millió lelket számláló arab föderációnak ő akar a vezetője lenni, Cairo fővárossal. Titkos terve az, hogy az olajforrások jussanak arab kézre és az arabok adják el az olajat a Nyugat­nak, természetesen hatalmas profit mellett. Ebbe a tervbe még beletartozott volna, hogy a Nyugat építse meg az Aswan-gátat és Nasser el is küldte Ahmed Hussein nagykövetét, hogy kösse meg az alkut Washingtonnal. Mint villámcsapás érte őket Dulles külügymi­niszter nyilatkozata, hogy az Egyesült Államok visz­­szavonja korábbi ajánlatát. Másnap az angolok is ezt tették. Cairoban ezután öt napon át tanácskozott a vezérkar,és az eredmény, a Szuez-csatorna lefog­lalása volt. Némely egyiptomi politikusok úgy vélik, Dulles valójában azt a csapdát készítette elő, hogy Nasser legyen kénytelen az oroszokra támaszkodni, amely esetben elveszti vezető szerepét az arab körök és or­szágok előtt. Nasser azonban ezt a csapdát kikerülte. Valószínűnek tartják, hogy Nasser a vihar elül­­tével hajlandó lesz egyezkedni. Megtartja ugyan a csatornát, de a hatalmakat is ki fogja elégíteni a szabad hajózás biztosításával. 500 KOPORSÓ A National Safety Council megjósolta, hogy 500 körül lesz Labor Day weekendjén a halálos áldoza­tok száma. A jóslat, sajnos, bevált és a halállista még nem teljes, amikor e sorok íródnak. Hiába kérte a sajtó, rádió, TV a közönséget, hogy legyen óvatos, ne hagyja elragadtatni magát, kerülje el végzetét. A halál jegyesei vakon rohantak vesztükbe. Még szomorúbb, hogy olyanokat ragad­tak magukkal a száguldó kerekekkel, akik betartot­ták a szabályokat, de véletlenül a vágtatok útjába kerültek. Ötszáz halottat gyászolnak hozzátartozóik. Öt­száz családban hangzik a sóhaj: “Ha kissé jobban vigyázott volna ...” .­ A rendőrség hiába sújtja ezeket az országúti brigantikai pénzbírsággal. Csak egy segítene, a visz­­szaeső bűnösöktől vonják meg a vezetési engedélyt. Ha kivonják őket a forgalomból, akkor majd keve­sebb veszély fenyegeti az ártatlanokat az amerikai országutakon. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Emlékezés Stróbl Alajosról Ruby Erzsébet Most száz esztendeje, hogy a magyar szobrász­művészet büszkesége, Strobl Alajos született, aki új irányt adott a magyar képzőművészet töret­len útján. Sajnos, a múlt szá­zad közepén a magyar képző­művészet még nem tekinthetett vissza olyan fényes múltra, mint a többi nyugati kultur­­nemzetek és a magyar művész­nek idegenbe kellett vondr­ol­­nia, hogy a letűnt századok hal­hatatlan művészi alkotásaiból tanulságot és lelkesedést merít­­sen. Mátyás király uralkodása alatt már megindult a külföl­diekkel is versenyezhető művészetünk és ezen a téren maga Mátyás volt a bőkezű mecénás, mert hisz a magyar faj rátermettségében a művészet iránt nincs hiány, de a következő korszak, mely­ben a barbár törökök hordái elpusztították mind­azt, ami már a megállapodott magyar államnak szabad intézményeit verte béklyóba és csirájá­ba fojtotta. A csatatérré vált országban a kul­túra virágai helyett a magyar ifjak vére piros­­lott. Végre egy kis csend és béke, a magához tért nemzet fiai között egyszerre megjelentek a hal­hatatlanságba induló művészek. Köztük a leg­nagyobbak egyike volt Strobl Alajos, aki 1856 június 21-én született Királylehotán, egy sze­gény iparos családból. Nem végzett magas isko­lákat, az ipari pályát választotta és mint vas­munkás kereste kenyerét. De önbizalmának sért­hetetlenségével érezte, hogy hazájának szűkebb határai között nem érheti el terveit. Húsz éves volt, mikor Sziléziába vándorolt és ott egy vas­gyárban volt mintázó, ahol tehetségét felfedez­ték és jobbmódú barátai és ismerősei unszolásá­ra és segítségével Bécsbe költözött, ahol a mű­­ipari iskolában és a szobrászati akadémián a nagy Zumbuschnál négy évet töltött. 1878-ban lépett először a nyilvánosság elé, Per­seus szobrával és ez a siker biztos ígéret volt a Parnasszusra, ahonnan a halhatatlanság fák­lyája már rávetette fényét tiszta és nemes szán­dékaira és az alkotás fellobogó csodálatos vágya is élt benne. 1880-ban egy pályázat útján őt bízták meg a budapesti operaház homlokzatán lévő Spontini és Cherubin alakjainak megmintázásával. Két év múlva ugyancsak ennek az operaháznak a bejá­ratánál elhelyezett Liszt és Erkel ülő szobrait mintázta meg. Ezekkel az alkotásokkal olyan nagy feltűnést keltett, hogy azonnal elhalmozták rendelések­kel. A kormány, az egyházak, nemzeti nagy­jaink és az arisztokraták szobrait készíti el. A Vigadó számára két életnagyságú szobrot mintá­zott. Az egyik Hegyi Aranka a Fandango tánc­ban, a másik egy allegorikus alak. Hegyi Aranka márványszobrán lángol az ifjúság megejtő va­rázsa. Nemes szépség ömlik el a vonalakon és az ismert pajzán mosollyal az arcán, szinte él, lélegzik és beszél. Azután Pálmay Ilka kéri a mestert, hogy mintázza meg őt is. Ez a szobor is maradéktalanul adja vissza az “isteni Ilka” utolérhetetlen egyéniségét. Már alig győzi a ren­deléseket. Elkészíti Hohenlohe herceg, Mészöly, Lotz, Vajda János mellszobrait. A szobrok olyan tökéletesen ábrázolják az élőket és olyan döb­benetesen adják vissza egyéniségüket, hogy eb­ben az évben már több rendelést képtelen elfo­gadni. Már látja, hogy nem kell külföldre men­nie, hogy művészetét elismerjék. 1884-ben Ferenc József királyt mintázza meg Gödöllőn. 1885-ben Deák Ferenc síremlékét ké­szíti el, lélegzetelállító szépségével, Deák nagy­ságát szimbolizálva. Simor hercegprímás 1886- ban megnézi a Deák szarkofágot és azonnal Esz­tergomba hivatja a mestert, hogy életnagyságú szoborral örökítse meg. Ebben az évben Csász­­ka érseket is mintázza. 1887-ben rövid időre elhagyja Magyarországot, hogy újabb alkotásaihoz Párisban szerezzen is­mereteket. Kérik, hogy ne menjen, nincs szük­sége senkitől sem tanulni, de az ő szokott csen­des humorával mondja: “Tulajdonkép tőlem akarnak a párisi­­­ollegák valamit és ezért cse­rébe egy kis pikantériát kapok tőlük. A szűz mintázása után meg akarom tanulni az asszonyt. A formák életbedomborodó eleven húsát, az asz­­szonyi test vonalainak misztériumát, akarom márványba örökíteni.” Párisban Munkácsy Mihály bizalmas barátja lesz, akiről mellszobrot készít. Két hónap múlva visszatér Budapestre. Nagy­számú rendelések mellett számos emlékszobrot és emlékművet alkot. 1893-ban leplezik le Buda­pesten Arany János szobrát. 1896-ban az impo­záns budapesti igazságügyi palotát fölépíti Ha­­uszman Alajos műépítész, azzal a kívánsággal, hogy az épület homlokzatára Strobl Alajos ké­szítse el a Justitia szobrát. 1896-ban, az ezredéves országos kiállításon a képzőművészeti csoport kiállításán megcsodálják Pulszky Ferenc bronz mellszobrát, mely ugyan magántulajdon, de a rendezőség erre az alka­lomra elkérte, hogy a kiállítás nívóját emelje. Ebben az évben rendeli meg Miskolc városa Erzsébet királyné szobrát. A szépséggel páro­sult fenséges alakon a férfi művész imádata lát­szik az elbűvölő szépség iránt. Meg is jegyzi ba­rátainak:­­ — A perzsák előszeretettel vésték kőbe a ló­tuszvirágot. Ezekben a márvány virágkelyhek­­ben végződnek diadalmas oszlopfőik, melyek a fáradt lelkeket befogadó menyországot szimbo­lizálják, ezzel az áhítattal: “Óh Uram Istenem, áldott légy, hogy láthatjuk gazdag teremtéseid­ben a szépek szépét.” Én pedig a nemzetközi mű­vészetben, mint magyar szobrász, Erzsébet asz­­szonyunk szobrának mintázásakor ezt sóhajtom a mi gyönyörű magyar nyelvünkön: “Óh Uram Istenem, áldott vagy, hogy szépségeket teremtve a természetben és nőben, megtanítottál engem a szépség imádatára!” 1902-ben a budavári Mátyáskutat készíti; a kürtös alakjára már előző évben megkapta a Műcsarnokban az állami aranyérmet. 1904-ben a lipótvárosi Szent István templom­ban elhelyezett Szent István és Szent Gellért szobrokat alkotja. 1906-ban Semmelweis, a szü­lőanyák megmentő­je szobrát, 1907-ben Dobó szob­rát mintázza Eger város rendelésére. Ugyaneb­ben az évben mintázza gróf Károlyi Sándor bu­dapesti városligeti szobrát. 1909-ben avatták fel a Kerepesi temetőben az általa tervezett Kos­suth Lajos mauzóleumot. Akkor kapta Stróbl a költőszobrász mellé, a költőmérnök nevet. 1910-ben elkészíti Nagykőrös rendelésére Arany János második szobrát, 1916-ban Zichy Mihály síremlékét, 1922-ben Jókai Mór budapesti szob­rát. Ez idő alatt közéletünk igen sok kiválóságá­ról készít még életnagyságú és mellszobrokat: Tisza Kálmán, Görgey Arthur, Schalauch Lő­rinc, Fejérváry Géza báró, Szilágyi Dezső, We­­kerle Sándor, József főherceg családjának öt tagjáról, Trefort, Gyulai Pál, Justh Zsigmond, Schulek Frigyes, Thaly Kálmán, Székely Berta­lan, stb. Tehetségének talán legszebb gyümölcse az Anyánk szobra, melyet 1894-ben készített és amelyre 1900-ban Párisban a Grand­ prix díjat kapta. Rendkívül nagy munkásságán kívül min­tázást is tanít a Képzőművészeti Főiskolán. Érdemeiért a király 1907-ben a Ferenc József­­rend középkeresztjével tüntette ki, 1913-ban pe­­diig a “lipótujváry” előnévvel magyar nemes­ségre emelte. 1914-ben az első világháború ki­törésekor előrehaladott kora ellenére (58 éves volt), önként jelentkezett katonai szolgálatra és 1915 ben a honvéd gyalogságnál főhadnagyi ran­got kapott. Ezekről a háborús élményekről nem tudott szobrokat készíteni. Az unszoló kérések­re azt felelte: “A rohamra induló vagy a hal­dokló baka tetemrehívó arcát megmintázni so­hasem tudom, mert munka közben a vésőm a kezeimben ketté törne . . .” 1922-ben a Kisfaludy Társaság a Greguss díj­jal tüntette ki. Strobl Alajos, szülőhazánk büszkesége, a tár­sadalmi nehézségek és akadályok tövises útját járva, a szobrászművészet olyan magaslatára küz­dötte fel magát, melyben tehetsége és jellemé­nek uralkodó vonása nem respektálta a közepes utakat. Tudta, érezte, hogy az értékek között a­­legmaradandóbb a művészet: vésővel, ecsettel,­­vagy tollal. Ömlött kezébe az arany, de azt is tudta, hogy ez csak szimbólum, mely egyéni ha­talmat és anyagi előnyöket jelent. De a halha­tatlan művészetet maga az arany is alázatosan szolgálja . . . AZ EMBER ÉS A GAZ Irta: DETTRE ANDRÁS Dalk­a András Feleségem szólt, hogy le kellene már vágni i­gazt a kertben. Anyósom is tett pár megjegy­­zód­ b­ii­rt. Tripla lenne valamit csinálni a gaz­zal, mielőtt teljesen elborítja a házat és kinő az utcára. A pos­tás, a tejesember és a szomszé­dok mind összeesküdtek a gaz ellen: kórusban biztatnak, hogy irtsam ki, vágjam le, égessem el. Ilyenekkel jönnek, hogy a kertnek fa való, nem pedig gaz. Itt az ideje kiirtani ezt az át­­kos tévhitet. A legtöbb ember amint egy kis gazt lát a kert­jében, mindjárt nekiesik és el akarja tüntetni. Addig macerálja és vagdossa, míg a gyanútlan kis fű kimúlik. Mikor pedig füves beültette a helyét, naponta hatszor locsolja, hogy nőjjön. Ezt aztán különös logikával mégsem hagyja nő­ni, hanem állandóan a legalacsonyabb nívón tart­ja. És ezt a hajmeresztő szadizmust hívják itt kertészkedésnek. Na, nálunk nincs ilyesmi. Nálunk a legkülön­bözőbb eredetű gazok békében, szinte paradicso­mi harmóniában élhetnek egymás mellett hosszú és békés életre számítva. A kert minden sarká­ban más gaz nő ami azonnal egy ősi afrikai va­don képét idézi fel a szemlélőben. Ellentétben anyósommal, nekem ez nem okoz hányingert. Inkább legyen szép, magas gaz, mint laposra vágott nyeszlett kis fű, ami úgy néz ki, mint a levágott köröm. A gaznak amellett sok előnye is van a fűvel szemben. Egyik például, hogy önmagától, minden mesterséges beavatkozás nélkül is vidáman nő. Node hadd nőjjön, legalább az ember látja, h hogy jó a talaj, s más is megnőne benne, ha alkalma lenne. Szeretem a buja természetet, nem pedig mikor korlátok közé szorítják. Véleményem szerint a föld megsínyli, ha ál­landóan babrálnak vele, vacakolják a felszínét és nem hagyják egy kicsit békében. Előbb-utóbb megunja, hogy állandóan froclizzák, előbb nö­vesztenek rajta valamit, aztán hirtelen levág­ják. Egyszer aztán hiába tesznek bele bármit, az Istennek se terem. Azt is mondják, hogy a gazban nem lehet olyan kellemesen leheveredni, mint a gyepen, mert hisz ki tudja, mi van benne. Hát engem nem érdekel, lehet benne, ami akar. Eszemben sincs leheveredni sem a gazba, sem a gyepre; ha ilyesfajta ingerem támad, megyek a díványra. Én már csak ilyen maradi vagyok. Sokan a gyep köré virágágyakat meg mesgyé­­ket raknak. Persze a legtöbb mesterségesen meg­honosított virággal, rengeteg baj van. Nem akar rendesen nőni, fonnyad, feje lelóg, levelei elsár­­rulnak, meg hasonlók. A nálunk növő vadvirágokkal persze semmi ilyen nem fordul elő. Nem betegeskedő, életkép­telen szobavirágok ezek, hanem erőtől duzzadó vadon fiai. Ezeket nem zavarja a nap meg az eső meg az orkán, nem kérnek sem figyelmet, sem szeretetet vagy időt, csak úgy, spontán mó­don élnek és nőnek. Nem nekem, önmaguknak. Azonkívül nagy előnye még a vadvirágoknak, hogy miután nem ember ülteti őket, soha nem lehet tudni, hogy mi fog nőni és hol. Ez a ki­számíthatatlan játék szerintem sokkal izgatóbb, mint az, amikor az ember például rózsát ültet és előre sejti, hogy rózsa fog nőni. Azonkívül véleményem, hogy hagyni kell a természetet, hogy ő válassza ki a neki legmeg­felelőbb gazokat és virágokat. Ő tudja legjob­ban, mi jó neki. Nem szabad belekontárkodni a teremtésbe. Azonkívül utálok kertészkedni és amikor le-Ihét, alkotmányos jogaimra hivatkozva kibújok alóla. A legkisebb könyv Az ügyesség és a türelem rekordját Valentin Kaufmann müncheni tisztviselő tartja. Kauf­mann azzal dicsekedhetik, hogy ő írta meg, il­letve készítette el a világ legkisebb könyvét, amely nem nagyobb egy bélyeg felénél, súlya két és fél gramm, hosszúsága tizenhat millimé­ter, vastagsága pedig hét milliméter. A köny­vet fáradságos munkával készítette el egy tel­jes esztendő alatt. Valentin Kaufmann évekkel ezelőtt fogadásból kijelentette, hogy hajlandó egy levelezőlapra 40,000 olvasható betűt tenni. Akivel fogadott, nem hitt neki. Kaufmann tü­relmi időt kért és egy héttel később bemutatta művészetét. Sokkal nagyobb volt a sikere, mint­sem remélni merte volna. A többi apró írások­tól eltérően, Kaufmann© az egyetlen, amelyet nagyítóüveg nélkül, szabad szemmel is lehet olvasni. A sikeren felbuzdulva, a türelmes férfi minden szabad idejét erre a fáradságos mun­kára használta fel. Olyannyira, hogy ezért képes volt vasárnapjait is feláldozni. Az általa elké­szített törpe könyvet egy, ugyancsak müncheni könyvkötő kötötte be a legfinomabb kesztyű­­bőrbe. A könyvbe Kaufmann, Schiller híres köl­teményét, a “Harang”-ot másolta le és ezenfe­lül még két másik Schiller-verset. A világ leg­kisebb könyvét a müncheni múzeumban egy er­re a célra készített kis üvegszekrényben őrzik. Idővel Valentin Kaufmann annyira elsajátítot­ta ezt az ügyességgel és türelemmel járó művé­szetet, hogy ma már hetvenezer szót képes egy levelezőlapra írni. Ami pedig a legfeltűnőbb, Kaufmann betűit, törpeségük ellenére is, még különböző kacskaringókkal is díszíti. NINCS CSÚNYA Nő Még hihetetlenségében is valószínű esetet ír le az egyik ameikai divatlap. Az egyik legismer­tebb new yorki női divatáruház tulajdonosának jött az az ötlete, hogy egyszer már a csúnya nők­re is kellene gondolni. S miután rájött, hogy egy jóformájú kalap még a legcsúnyább arcot is elfogadhatóvá teszi, néhány kalaptípust kre­ált, kimondottan csúnya nők számára. Igen, de hogy ezt az új kreációt belevigye a köztudatba, az kilett volna, hogy megfelelően csúnya man­­nekeneken be is mutassa a vevőinek. Ezért hir­detést tett közzé a legnagyobb napilapokban, hogy kimondottan csúnya próbakisasszonyokat keres. Az illetőknek azonkívül, hogy a próbaka­lapot is nekik ajándékozza, fejenként és napon­ként tíz dollár bért is ígért. Senki sem jelent­kezett. Erre apránként száz dollárig emelte fel­ a beígért napidíjat. S még ezen az áron sem tu­dott olyan nőt szerezni, aki a nagy nyilvános­ság előtt bevallotta volna, hogy — csúnya!

Next