Amerikai Magyar Népszava, 1957. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
1957-03-01 / 51. szám
2-IK OLDAL •MasiKAtV Népszava Bevándorlás és orvostudomány Gábor Emil Első tekintetre különösnek tetszik ez az egymás mellé vagy egymással szembe állítás, de nem lepheti meg azt, aki az amerikai bevándorlás történetében csak kissé is járatos. Öregamerikás magyarok emlékeznek arra, hogy a régi jó kvóta előtti időkben a bevándorlásnak alig volt más akadálya, mint fertőző betegség vagy súlyos testi fogyatkozás. A szigorú egészségi követelmények úgyszintén változatlanul kerültek bele a régi, részben több mint száz éves bevándorlási törvényekből a jelenleg érvényben levő McCarran Walter-féle törvénybe. Jól bevált és szigorúan követett paragrafusok ezek, és ha most mégis beszéd és vita tárgyává lettek, ennek két oka van: történelmi és orvostudományi oka. Az utóbbi évek és különösen a magyar szempontból jelentős utolsó hónapok az egészségi ellenőrzés terén lassan-lassan érvényre emelték azt az elvet, hogy szükség törvényt bont. Az úgynevezett faji üldözés és a kíméletlen kommunista elnyomás egész családokat szökésre, vándorlásra kényszerített és számtalan esetben a család szétszakadására vezetett volna egy családtag betegsége, az amerikai bevándorlásból való kizására. Ezen a nehézségen sok esetben úgy segítették át az amerikai konzulok, vagy inkább az orvosok a veszélyeztetett családot, hogy jóindulattal szemet hunytak bizonyos áruló jelek felett, például az X-Ray felvételen, amelyet odaát Röntgen-felvételnek neveznek, nem vettek észre áruló foltokat. A noveber 4 után megindult tömeges magyar menekülés a kivételt csaknem szabállyá tette, betegek és bénák is kaptak beutazási engedélyt, némelyek hordágyon vagy tolószékben repültek át a nagy vizen, amerikai repülőgépekben. De ünnepnapokra hétköznapok következnek, elkövetkezik — sőt talán már el is következett — az idő, amikor a törvény kijátszása, hogy úgy mondjuk, kimegy a divatból. A kongresszus új bevándorlási törvényt készít elő és ebben nem lesz helye bekötött szemmel végzett orvosi vizsgálatnak. A készülő törvényben határozott rendelkezések kell legyenek arra nézve, hogy eltérjünk-e vagy sem a régi, szigorú, merev egészségi követelményektől. Ezen a ponton a törvénycsináló jogászoktól áteszik a szót az orvosok. Ha az orvos azt mondja, hogy nem kell félni fertőzéstől, várjon mit mondhat a jogász? Nem mondhatja, hogy “Én azt jobban tudom.” Nos, mit mond az orvos, illetőleg az orvostudomány? A leggyakoribb bevándorlási akadályt, a tuberkulózist illetőleg azt mondja, hogy ez a betegség ma már nem olyan vészes, mint volt régen, amikor tüdővész volt a rettegett neve. Az orvostudománynak erre a vívmányára hivatkozva, Dingell michigani képviselő törvényjavaslatot terjesztett be, amely megengedi tüdőbajban szenvedő személy bevándorlását, ha a betegnek egy vagy több családtagja mindenesetre bebocsátható. Ennek a javaslatnak törvénnyé válása sok családi tragédiát előzne meg. Írta: GÁBOR EMIL Ugyancsak az orvostudomány fejlődésére hivatkozik Wiley wisconsini szenátor, amikor azt javasolja, hogy az epilepszia ne legyen bevándorlásból kizáró ok. Orvostudományi tekintélyek nyilatkozatait idézi, amelyek szerint az esetek 80 százalékában az orvosi kezelés eredményes és ezeknek az eseteknek felében az eredmény teljes, amennyiben a rohamok végleg megszűnnek. A jelenleg érvénybn levő törvény kizárja a bevándorlásból azokat, akik lelki abormalitásban, epilepsziában vagy elmebetegségben szenvednek. Ez a felsorolás — a három rendellenességnek egymás mellé állítása — a National Epilepsy League megállapítása szerint orvosi szempontból meghaladott álláspontra mutat; az epilepsziának lelki és elmebeli defektuskokal egy sorba állítása a tudomány mai állása mellett babona, régtől begyökerezett előítélet. Örvendetes, hogy a jogászok és orvosok vitájába beleszól a papság is és rátereli a figyelmet a jogi és orvosi szempontokon túl az emberségesség szempontjára. A National Council of Catholic Men felhívással fordul a kongresszushoz, hogy ezekben a tragikus időkben, amikor magyar családok ezrei, tízezrei kénytelenek voltak mindenüket hátrahagyva kiszökni a nagyvilágba, ne tegyen a törvény különbséget egészséges és beteg közt, hiszen sokan a menekültek közül a hazai zsarnokság börtöneiben és kínzókamráiban vagy a veszedelmes és viszontagságos szökés közben szerzett betegségben szenvednek. ^AP^tCAM.HülWlAhiAw.JS Zárton ti vöici m htom a*» lutui «I ut* ci«v«iuto *<m otxuw ulti u« Ac$ of March 1878. PubilahM dally, axcept Sundays and lacal Holiday» AJMERIK AI MAGYAR NÉPSZAVA, lac. 178« EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS •anon*. «na Circulation O ifire — Szerkesztősöm «a AladdfalTatau «OR EAST 80th STREET, NEW YORK 21. N. Y Telefon: REgent 7-9370 53 iAfi*etA«t araa Subscription rate» United States of America and Canada -vT. ion* year) »15.00 - Télévre (half year) HN Negyed Övre (quarter year) »4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK uuuuoe, o.. fee *. Summit Street Garfield, N. J., 32 Division St Bethlehem, Pa. 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 98 French St. rtri»nnri rTM. ma ____Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. rldgeport, Conn., 578 Bnstwlck Ave. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. hlcago 18, 111., 8341 Prairie Ave. Toronto. Ont., Can.. 368 Spadlna Rd 'etroft, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street *08 College St., WA 4-3905. Lakás: BA 1-8324, Toronto 3-B, Ont, Canada KANADAI FŐIRODA I A MAGYAR PÉLDA A Voice of America alapításának 15-ik évfordulóján az elnök beszédet mondott, amelyet órákon belül 43 nyelven sugárzott szét a rádió. A beszéd javarésze az időszerű közelkeleti válsággal foglalkozott, védelmet ígérve a közelkeleti országoknak a nemzetközi kommunizmus ellen, de fontos utalások történtek a vasfüggöny országainak sorsára is. — Egyik kis országot a másik után nyerte el a nemzetközi kommunizmus — mondta az elnök — miközben szabadságukat legázolták, nemzeti büszkeségüket megtörték, gazdasági életük csupán a szovjet fejőstehene. És ha megpróbálják szabadságukat, hagyományaikat visszaállítani, ezrével gyilkolják őket. A példa Magyarország, Magyarország, sajnos, mérhetetlen áldozatokat hozott, hogy kiérdemelje ezt az említést és mint példa szerepeljen a világ előtt a kommunizmus galádságainak szemléltetésére. Talán követhette volna a lengyel példát és ahelyett, hogy robbantani akarja a vasfüggönyt, megpróbálja lassan lebontani. De sajnos, a történelem óramutatóját nem lehet visszatolni, és a történteket meg nem történtté tenni. Talán magyar történelmi végzet volt, hogy az események ilyen tragikus fordulatot vettek, és a szabad világ feladata, hogy ne csupán tanulságot vonjon le belőle, hanem örök példaként tartsa felszínen a kérdést. Ike beszéde ezt a célt jól szolgálta. VISSZA? Jugoszlávia, mint már jelentettük, nem tud gondoskodni a magyar menekültek tízezreiről és mivel a nyugati államok nem tudnak többhontalant befogadni és Amerika és Kanada is az ausztriai hontalanoknak adnak elsőséget, ezek a szerencsétlenek jobb hijján kénytelenek visszakulogni a magyar vörös uralom alá. Képzelhetjük, mi vár rájuk otthon. Még ha nem is csukják börtönbe őket, állandó gyanakvással kíséri a rendszer minden lépésüket. Lelkileg még lehangolóbb az a tudat, hogy nemkellettek, hogy a nyugati világ hátat fordított előttük. Végül: győzelem ez a kudarc a vörösök részére, rádiójuk, lapjaik szakadatlanul harsogják a lám, így számíthattok a nyugati demokráciákra, így ölelitek benneteket a keblükre. Okosabb lett volna el sem indulni. itUs A KUBAI GUERILLA HÁBORÚ Batista diktátor szigorú cenzúrája ellenére, is sikerült egy újságírónak, a New York Times munkatársának kijátszania a tilalmat és erdei fellegvárában felkeresni Fidel Castro guerilla vezért, aki váltakozó sikerrel harcol a zsarnok ellen. Az őrmesterből lett kubai diktátor azt híresztelte el, hogy Castrot “likvidálták.” A felkelőik parancsnoka mosolyogva és életnagyságban cáfolt rá erre a hazugságra. A harc váltakozó szerencsével folyik. Batista, a bosszúálló, aki nem tűr ellenzéket és aki csak hitleri módon szeret uralkodni, egész hadseregét küldte a népfelkelők ellen. De a szabadságérzet erősebb a kubaiakban és hiába a mindennapos kivégzések, politikai gyilkosságok, az elesettek helyébe mindig mások állanak. Kuba természetikincsei, ültetvényei, ipara nem a népet, csak a diktátort gazdagítják, akinek tekintélyes betétjei vannak külföldi bankokban. Egy izben már “nyugalomra vonult” 50 millió dollárral. Aztán újabb puccs révén, ismét hatalomra tolakodott. Kuba népe keservesen tanulta meg, a saját bőrén, hogy ha valaki “a nép egyszerű gyermeke”, mint Batista volt, az még távolról sem jelenti azt, hogy a közérdeknek, közjónak fogja szentelni életét. Ellenkezőleg, Batista éppen olyan őrmester maradt, mint amilyen volt és kapzsisága, aranyéhsége csak fokozódott, amióta szuronyok segítségével „elnökösködik”. Eddig szerencséje volt, számos merénylő revolvergolyója célt tévesztett. De ami késik, az nem múlik, mondja Castro. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Shakespeare Oroszországban Linók lárvái) Egy Salisbury nevű hírlapírónak, aki egyike a legjobban értesült embereknek mindenben, ami a jelenlegi, vagy a régebbi kommunizmus történetét illeti, cikke jelent meg a napokban a New York Timesben, amelyben arról a meglepő, sőt majdnem megdöbbentő tényről számol be, hogy Shakespearenak a világ legnagyobb drámáiról írnak, aki mellesleg angol és burzsoá származású volt, darabjai mennyire népszerűek ma Moszkvában és általában Oroszországban. Amilyen meglepő ez a megállapítás, mondom, annnyira szinte megdöbbentő újdonságának mellbevágó ereje miatt. Ha a mai oroszokra gondolunk, egészen természetesen arra a modern Dzsingiz Khan hordára gondolunk, amely elözönlötte szerencsétlen szülőhazánkat, hogy az új barbarizmus minden szörnyű fegyverével elpusztítsa testvéreinket, aggokat, fiatalokat, férfiakat, nőket és védtelen gyerekeket, vodkás, ravasz, sátáni vigyorgású Kruscsevre, a hajfejű, elhízott Malenkovra, az öreg, elsővonalbeli, elméleti szobatudósra és véres gyakorlati pribékre, Molotovra, akinek hal szemében a fanatizmus őrjöng, valamint a hallgatásba kancsukázott középosztály és muzsikák millióira, akiktől mindent lehetne várni, csak azt nem, hogy beülnek a Bolsoj színházba, a színpad művészetének megszentelt remekeit, Shakespeare darabjait élvezni. Igaz persze, mondja Salisbury, a remekműveket kicsit átdolgozták, a kommunista szájíznek megfelelően. Lear királyt azért gyűlölik a lányai, mert ők hithű bolsik, az öreg papa pedig javíthatatlan kapitalista, aki nem akar ósdi, elavult politikai meggyőződéseiről lemondani . . . Hamlet nem azért gyűlöli a mostohaapját és akar rajta bosszút állni, mert meggyilkolta az édesapját, hanem mert kézzel-lábbal fenn akarja tartani a polgári társadalmi berendezkedést és nem akarja elhinni, hogy a termelési eszközök nem a vállalkozó tulajdonát képezik, hanem a munkásokét. Ezt a németet a mama is vallja, Hamlet tehát őt is gyűlöli, mint igazi, hamisítatlan antiszocialistát. És elégy megy végig az egész vonalon. Julius Caesart aki, a nagybirtokosok bérence, Brutussal az élén a felháborodott köznép teszi el láb alól. Hogy a valóságban épen fordítva volt, az nem fontos. fontos a kommunista propaganda. Hogy közben Shakespeare legnagyobb értéke, a költészet, elsikad valahol, az se fontos. Sőt, mondják, akik átírják a remekműveket, az jó, mert a költészet se egyéb, mint a polgári felfogás terméke. “Könnyű dolog ez”, mondják akik átírják Shakespearet. “Csak egyet kell csavarni az eredeti histórián és mindjárt más lesz belőle.” Mindenképen érdekes, hogy az avoni Bard vigjátékaihoz nem nyúltak hozzá. A “Tévedések Vigjátékát”, a “Szent Ivánéji álmot”, a “Makrancos hölgy”-et, a “Sok hűhó semmiért”-t és a “Wind- írta: LINEK ISTVÁN sok vig nők’-et úgy játszák, ahogy meg voltak írva, pedig a Vig Nőket a mester a hagyomány szerint a királyné megbízásából írta előkelő közönségnek és nem a proletariátusnak. Ah, hová tűnt az idő, mikor még Beregi Oszkár állt ott a helsingori kastély bástyáján a régi Nemzeti Színházban, ott a Múzeum körút és Rákóczi út sarkán és megkérdezte Horatiot, a Hamlet gyönyörű bariton hangján: “Barátom vagy, hozzám hű s igaz ?” Ifjú barátai mind a kardjukra esküdtek, hogy mellette állnak, ha teljesíteni akarja atyja szellemének tett ígéretet — minden politikai mellékgondolat nélkül. Este fél nyolc volt. A függöny elé kilépett Gál Gyula, mint Lőrincz barát és elmondta a Romeo és Julia Prológusát: “Két, egyaránt méltóságos család Szép Veronában, hol színünk leszen, Egymásra gyújtja régi haragát S polgárvér szennye ég polgárkézen Pedig se Romeo, se Julia nem tartoztak az ifjú kommunisták szövetségébe, csak kedves, fiatal, tehetséges színészek voltak, akiket egy cél hevített: minél szebben elmondani Arany János fordítását, tekintet nélkül arra, hogy Tisza István a miniszterelnök, vagy Szél Kálmán . . . Vér nem válik vízzé Káldor Kálmán kedves barátunk, az amerikai magyar újságírásnak már majdnem nesztora (Farkas Géza még előtte van, Gondos Sándorral egyetemben), népszerű lapjának, a “St. Louis És Vidékének” egyik újabb számában vezető helyen emlékezett meg arról, hogy érdekes látogatója volt. Egy előkelő öreg úr, aki már nem kevesebb, mint 95 éves, “fürgén hagyta el az autót és utasította el a soffőr segítségét. Néhány percre bejött érdeklődni a szülőhazai események felől. “A 95 éves öreg úr 2-3 évvel ezelőtt még naponta fürdött California meleg tengerpartjának vizében és nemrégiben adta fel golf játékát is. A st. louisi látogató az ott élő Julius T. Rombauer volt, neves magyar elődök leszármazottja, és a szétágazott család széniora. Unokája annak a Rombauer Tivadarnak, aki valamikor az 1848- 1949-es magyar szabadságharc idején magyar honvéd volt, majd mind képzett kohász, vezetője lett a nagyváradi fegyvergyárnak. A szabadságharc után egy évet Csehországban szolgált kényszersorozás révén, ahonnét megszabadulva családjával együtt az Egyesült Államokba került, ahol az iowai Davenportban telepedett meg és ott halt meg 1855-ben, 52 éves korában. Négy fia volt Rombauernek, akiknek mindegyike R-el kezdődő nevet kapott, Róbert, Roderick, Roland és Raphael. Mind Magyarországon született, Munkácson, ahol apjuk pályája kezdetén a Schönborn grófok tulajdonában levő podheringi vashámor vezetője volt. Roland kivételével mind hosszú életet éltek és szép pályát futottak meg. Roderick vitte legtöbbre, aki az állami fellebbviteli bíróság tagja volt és Körner volt illinois kormányzó leányát vette feleségül. Nevezetes velük kapcsolatban az, hogy mind a négyen Lincoln katonái voltak a polgárháborúban. Ezeknek a fiuknak egyike, Robert volt az apja annak a 95 esztendős úrnak, aki benézett Káldori Kálmánhoz, magyarországi hírek és csomagküldési lehetőségek után érdeklődve. Az öreg úr anyja pedig nem volt más, mint a szabadságharc után hirtelen híressé lett Dembinski grófné, akinek a férje, egy fiatal lengyel tiszt, Dembinski Henrik grófnak, a magyar hadsereg görgei előtti lengyel fővezérnek volt az unokaöccse. Dembinszki Temesvárott született s családi neve Hogl Emilia volt. A szabadságharc alatt ment férjhez fiatal Dembinskihez, akivel a bukás után csatlakoztak a Balkánra menekült magyar katonák ezreihez, akik között Kossuth és környezete is ott volt. Kossuthnak ez az időszak volt élete legkeservesebb ideje. Amikor minden elveszettnek látszott és a reménysugarak még sehonnan sem mutatkoz- BRÓDY LÁSZLÓ TÉLI DAL Fázós hegyek ködökbe burkolóznak és ködbe búj a torony és a híd, elrejtőzködnek szép látványaid. Az eszkimók világa jár eszedben, a fókáról hoz hírt a szélvihar, a sürgönydróton száll a téli dal. Egy-egy ütem a fákról visszazendül, az ágak húrján zord dallam zizeg. Sötétek már a borzongó vizek. A hajók kikötőben, mély iszapban alusznak a növényevő halak, mint tetszhalottak, egész tél alatt. Jó volna ezt a telet átaludni és felébredni frissen, mint a hal a tavasz első sugaraival! írta: VASVÁRY ÖDÖN tak, amikor jó darabig azt sem tudták, hogy a törökök kiadják-e őket az oroszok követelésére vagy nem. Kossuth szívesen látta környezetében a csinos fiatal asszonyt, akinek jókedve, kellemes társalgása felderítette a sötét napokat. Számos előkelő magyar nő volt a menekültek között, mint Batthyány Kázmér gróf, Perczel Miklós és Móricz és mások feleségei. A tétlen és toprongyos menekültek között természetesen a pletyka is felütötte a fejét és magának a kormányzónak személyét is kikezdték, aki pedig azokban az időkben is a leggyöngédebb hangú leveleket írt a Magyarországon maradt feleségéhez, akit őszintén szeretett. Aki ismerte Kossuth puritán életét és gondolkodását, természetesen nem adott hitelt a pletykának, annál kevéssbé, mert Kossuthné két fiával (Vilma leányuk még akkor nem született meg) már útban volt feléje. Meg is találták egymást, hogy azután soha többé el ne szakadjanak egymástól. A hirtelen jött, alaptalan pletyka természetesen semmivé foszlott. A Dembinski pár átkerült Amerikába, ahol a fiatal férj, meglehetősen haszontalan és értéktelen élet után, rövidesen meghalt. Özvegyét a Rombauer fiuk egyike, Robert nemsokára feleségül vette. A ma élő öreg úr az ő gyermekük. Az apa 96 éves korában halt meg St. Louisban, 1926-ban, követve feleségét, aki 94 éves korában 1923-ban halt meg. Abból a Flora avenuei házból temették őket, ahol fiuk ma is lakik. A négy Rombauer fiú révén a család természetesen jól szétágazott és ma már számos Rombauer él St. Louisban és környékén. Az az Irma Rombaure, aki “The joy of cooking” című hatalmas és rendkívül népszerű szakács könyvet szerkesztette és tea 77 éves, ezek egyikének, Edgar R. Rombauer ügyvédnek a felesége. Missouri állam Butler megyéjében van egy Rombauer nevű falu, amely természetesen ettől a családtól kapta a nevét.