Amerikai Magyar Népszava, 1957. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-09 / 58. szám

A terror elemzője , Pálóczly Horváth György, Ignotus apárhoz hasonlóan a baloldali mozgalmak egyik zászlóhordója volt, a két vi­lágháború közötti korszak- CALIFORNIA! TÖRVÉNY A MENEKÜLTEK SEGÍTÉSÉRE California állam törvény­hozó testülete 1957 január 16- án egyhangúlag törvényt fo­gadott el, mely örök emléket állít az új magyar szabadság­­harcnak. A törvény felszólít­ja California kormányzóját és a közigazgatás vezetőit, hogy tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll, hogy a ma­gyar menekültek: “el legyenek helyezve, mun­kát találjanak, befejezhessék tanulmányaikat és végül ame­rikai polgárok lehessenek.” A törvényjavaslatot Harold K. Levering képviselő terjesz­tette elő. A törvényjavaslat indoko­lásában a legelismerőbb sza­vakkal jellemezte a magyar szabadságharcot. Többek kö­zött ezt mondva: “Ennek a népnek hősies bátorsága a reá törő többszörös túlerővel szemben, lelkesítő példa volt minden szabadságszerető nép részére . . .” California tör­vényhozása hódolni akar a hős magyar halottak emlékének és emléket akar állítani a ma­gyar nemzetnek a bátor, lel­kes küzdelemért, amelyet meg­vívtak a szabadság ügyéért.” A törvényjavaslatot melyet egyhangúlag fogadtak el a Házban és a Szenátusban az említetteken kívül még Shell, Beaver, Bonelli, Doyle, Elliot, Erwin, Geddes, Kelly, McGee, Thomas és Winton képviselők támogatták. Ösztöndíjak Ifj. Scitovszky Tibor, a ka­liforniai Stanford egyetem ta­nára gyűjtést szervezett a me­nekült magyar diákok tovább­tanulásának lehetővé tételére. Eddig 12.000 dollár értékben adtak ajándékokat a külön­­böző gyárak és cégek, mely­nek folytán egyelőre hat diák évi 2000 dollár ösztöndíjat kap tanulmányai folytatására. Az első magyar menekült diák előreláthatólag április 1-én ér­kezik meg az egyetemre. A Stanford­ egyetem Cam­pus Committee-t alakított a program sikeres keresztülvite­lére. Az a tervük, hogy 50,000 dollárt gyűjtenek össze, hogy a forradalomban résztvett me­nekült magyar diákok félbe­szakadt tanulmányaikat gond nélkül fejezhessék be. A diá­kokat az osztrák lágerekben hallgatja ki egy stanfordi ta­nárokból álló hármas bizott­ság, hogy kiválassza a tehet­séges és legjobban rászoruló fiatalembereket. A stanfor­­diak a Nemzetközi Nevelés­ügyi Állandó Egyesülettel mű­ködnek együtt. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA­ / Közismert, hogy az új sza­badságharcban a magyar irók milyen jelentős szerepet ■játszották. Az irók lázadása előjátéka volt a szabadság­­harcnak. A lázadó írókat, .­akiknek túlnyomó része kom­­­munista volt, Rákosiék igye­keztek megfélemlíteni és rhögtenii,szabály­ozni. Ez a kí­sérletük azonban csődöt mon­­dot.­ A lázadó írók erősebb­­nek bizonyultak a rendszer­­ülés. Rákosiékra még szabad­ságharc előtt voltaiképen a lá­zadó írók mérték az első sú­lyos csapást. Az írók a Vas­függöny mögötti világban pá­ratlan nyíltsággal tárták fel rendszer bűneit, ártatlanok bebörtönözését, a tömegek nyomorát, a rettegés egész atmoszféráját, az új kommu­nista arisztokrácia, a néptől teljesen elszakadt fényűző életét és nyíltan foglalkoztak olyan kérdésekkel, melyeket eddig érinteni sem lehetett; a politikai rendőrség túlka­pásaival a hadifoglyok kér­désé­vel és a rendszer sok más egyéb elüsz­kösödött sebével. írók bűntudata . Az irólázadás résztvevői­nek jelentős többsége azelőtt aktív szerepet játszott­ a bol­­sevizált szellemű életben és bátor magatartásuknak fő oka, hogy önmagukat bűnö­söknek érezték mindabban, sem­ a néppel történt. Ezek után nem csod­álatos, hogy a szabadságharcba­n is az irók — nem kismértékben kom­­imnunista irók is — vezető he­lyett töltöttek be. A szabad­ságharc leveretése után nem egy olyan író, aki a lázadók közé tartozott és akinek sze­­r­epe volt a kommunista rend­szert belső leleplezésében, s kénytelen volt külföldre me­nekülni. Ily módon a szabad­­istiság emigráns magyar iro­dalma néhány számottevő ivóval gazdagodott.­­ Említsük­­meg közülük Ig­­notus Pált. Ő távolról sem tartozott a kommunista irók közé, sőt ellenkezőleg mindig ébren szembeszállt a kom­munizmussal. Tudatosan és következetesen a haladó pol­gári szemlélet hívének val­latta magát. Édesapjának, Ig­­notusnak a modern magyar irodalom egyik megalapozó­jának a Nyugat folyóirat ala­pítójának és főszerkesztőjé­nek nyomdokain haladt. Részt vett a fiatal írók haladó mozgalmaiban és egyik alapí­tója és szerkesztője volt a Szép Szó folyóiratnak. Finom esséy-i — itt köztük a Ke­mény Zsigmondiról írt tanul­mánya — erős visszhangot keltettek. A náci megszállás elől Angliába emigrált. Majd am­ikor édesapja közvetlenül halála előtt visszatért Ma­gyarországra, ő is haza­jött rövid látogatásra. A kom­munisták börtönbe vetették és ott sínylődött egészen az utolsó hónapokig. Ő is egyi­ke volt azoknak az­ íróknak, akik a szabadságharc kitöré­se előtt hozzájárultak a rend­szer leleplezéséhez. Kan. Tehetséges újságíró. A második vilá­gháborút meg­előző években beutazta Euró­pát, az Egyesült Államokban is járt és érdekes cikket írt külföldi élményeiről. Ahhoz a csoporthoz tartozott, ame­lyik Kovács Imrével az élén igyekezett szembeszállni az ország nácifikálásával. A cso­port számos tagját börtönb­e­­vetették, ő külföldre emig­rált és 1945 után hazatért. Az újjászervezett rádió egyik vezetője lett. Azonban nem tudott alkalmazkodni a ter­ror­rendszerhez és hamaro­san börtönbe került. Hét évi börtön után került 1956-ban szabadlábra. Az Irodalmi Új­ságban megjelent cikkei igen nagy feltűnést keltettek. Va­­lóságos specialistája lett a terror és a rettegés lélektani elemezéséne­ek. Cikkeiben megírta, hogy a kommunistá­nak, aki felszínen akar ma­radni, a hogyan kell nem­csak napról-napra, hanem óráról-órára megváltoztatni meggyőződését és pontosan az ellenkezőjét vallania an­nak, amit még egy két órával azelőtt esetleg hirdetett. Szalindíjas író Aczél Tamás Igonotussal és Pálóczy Horváttal ellen­­tét­­ben a kommunisták egyik dédelgetett irodalmi kegyen­es volt. A fiatal író, akit iro­dalmi működés­ét “dekadens” szellemű novellákkal és­­ ver­sekkel kezdte, Nagy Sándor nevezetű, azóta elhallgatott fiatal ’kommunista...' Íróval együtt 1952 ben elnyerte a bolsevizmus szellemi nagydí­ját, a Sztálin díjat. Ők egye­dül részesültek magyar rész­ről ebben a kitüntetésben. A regény, amelyért a díjat kap­ta, igen közepes irodalmi al­kotás,­­ nagyon egyoldalú, po­zitív méltatása a szovjet meg­szállás sötét korszakának. Aczél Tamás azonban hama­rosan ráeszmélt arra, hogy tévútra jutott, saját irodal­mi és emberi lelkiismereté­vel került végzetes konflik­tusba. Ennek a felismerésé­nek nyíltan levonta a kon­zekvenciát. 1­953 óta?’ versek­ben, cikkekben?,,, kritikákban tárta fel a szabadságához ra­gaszkodó szellemi ember ver­gődését a terror légkörében és mutatott rá a rendszer ha­zugságaira és belső ellent­mondásaira. Erőtelj­esen­­bekapcsolódott az író lázadásba, majd a sza­badságharc szellemi irányítá­­sába. Az individualista költő A kommunisták neveltje az új fiatal írónemzedék egyik tehetséges képviselője :Enczi Endre. A rendszer rom­bolta le a kommun­izmusba vetett hitét,­s így került­­mind élesebben a bolsevistákkal szembe, jóllehet Aggéihoz ha­sonlóan minden anyagi jóban része lehetett volna, ha kom­­formista magatartást tanú­sít. A lázadó írók győzelme, a lázadás szócsövéinek, az­ Iro­dalmi Újságnak az élére ál­lította és igy jutott jelentős Menekült Magyarország Magyar írók emigrációja Egy névlista azokról akik előkészítették a harcot és most száműzetésbe kényszerültek szerephez a forradalomban. Faludi György a magyar irodalom különös ambivalens jelenségei közé tartozott. Verseiben a szélső individua­lista szólalt meg. Egyéni al­kotásainál sokkal értékeseb­bek műfordításai, amelyek­nek egyedül­álló hatása volt. Nem nevezhetek voltakép­pen fordításoknak, mert oly­kor alig volt közük , az erede­tihez, amiért sokat is támad­ták. De Villon “fordításai­­’ vagy középkori költői anto­lógiája olyan Faludi verseket tartalmaz, melyekre mindig büszke lesz a magyar iroda­lom, ha úgy regisztrálja őket, mint eredeti verseket, nem­­pedig fordításokat. A náciz­mus elől Északafrikába majd az Egyesült Államokba emig­rált. 1945 után hazatért és részt vett szélsőbaloldali meg­­mo­ds­­rul­á­s­okban, így a Pro­­hászka szobor ledöntésében. Ámde az egyéniségéhez­ ra­gaszkodó költő nem kellett a rendszernek és amikor sor­került a szociáldemokrácia likvidálására ő is börtönbe került, s csak a legutóbbi idő­iben szabadult ki, hogy részt­­vegyen a szellemi szabadság­harcban. Uj nevek Több más jeles író is kül­földre emigrált a szabadság­­harc leverése után és bizo­nyára van köztük nem egy ismert nevű személyiség, aki még jobbnak találja,, hogy­­ ál­név alatt szerepeljen. Az eu­rópai emigráns sajtóban fel­tűnt egy kivételes tehetségű fiatal költő, Tollas Tibor, aki­ne­k érett alkotásai, mögött komoly költőt kell sejte­nünk, anélkül, hogy kilétét tudnánk. " A magyar tudo­mány roppant hadsereggel rendelkezett már eddig is az emigrációban és most az iro­dalmi emigráció amelynek eddig Márai Sándor, Zilahy Lajos, Horváth Béla, Lengyel Menyhért voltak a kiemelke­dő képviselői, új nevekkel gazdagodott. Magyar építészek érdekér. Masirevich György javas­latára az AIA, a nagy ameri­kai építész egylet felajánlotta szolgálatait és együttműködé­sét a Bizottmánynak az irány­ban, hogy összegyűjti az épí­tészi és mérnöki cégek neveit az egész országban, akik haj­landók magyar építészeket, vagy diákokat elhelyezni. Ma­­sirevieh építész, — aki okle­velét Magyarországon szerez­te, — Californiában működik és az Amerikai Építész Egylet tagja. Masirevieh szerint a magyar műegyetemi hallga­tók tudása elegendő arra, hogy bármelyik amerikai iro­dában hasznos munkát végez­zenek. Azok a menekült építé­szek, vagy diákok, akik elhe­lyezkedni szeertnének fordul­janak sürgősen a Bizottmány­hoz, vagy az AIA-hoz, mert je­lenleg mindenütt nagy a hiány a műszaki szakemberekben és rajzokban. OROSZ ALKIRÁLY A Kádár kormány átszer­vezése alkalmával honvédel­mi miniszter lett Révész Gé­za tábornok, aki orosz ála­m­­polgárságát megtartotta­. Ez­­ az orosz-magyar tábornok olyan allkirály most Magyar­­­­országon, amilyen volt Roko­­szovszki­­ orosz tábornagy a Gom­u­­­k­a-forradalomig­­ Lengyelországban. A rádió ostroma Nagy változat Magyarországon — néha igazat is írnak A kommunista propaganda sok mindenre megtanította a magyarokat. Megtanultak a sorok között olvasni, meg tud­nak fejteni szovjet rejtvénye­ket, azaz következtetni tud­nak arra, hogy mi volt a Bu­dapestre leküldött orosz ukáz eredeti szövege. A forradalom óta azonban megváltozott a kommunista sajtó stílusa és sokszor egymás közt megdöb­benve kérdezik az olvasók, hogy vájjon mi volt a céljuk a kommunitáknak az egyes tör­ténettel. Mert előfordul, hogy igazat is írnak. Úgy látszik a forradalom megrázta a propa­ganda gépezetét és nem enge­delmeskedik annak a sztálini parancsnak, hogy mindent, ami a rendszerre káros el kell hallgatni. Ki lett először? Ennek a megváltozott pro­paganda stílusnak egyik leg­érdekesebb jelensége a Nép­­szabadság januári és februári számaiban közölt riport-soro­zat: A Rádió ostroma. 1956 október 23. Már a bevezetés is rendkívüli: “A rádió ostroma ma már történelem. Ami 1956 október 23-áról 24-re virradó, éjszaka Budapesten a Bródy Sándor utcában történt, az az esemé­nyek fontos fordulópont­ja volt. N­arúrvonal a tömegek forró hangulatú, de békés tün­tetése és a fegyveres felkelés között. Ezen az­ éjjelen Buda­pest belvárosának lakóit fegy­verek ropogása­ riasztotta meg. A f­egy­verdörrenés azon­ban nem­ árulkodik arról,­ hogy ki sütötte el a puskát, sőt még arról sem, ■ a levegőbe, vagy pedig élő testre . . . ki lőtt először, és miért? A vá­lasz erre a kérdésre, sok min­denre felel. Történelemről beszéltünk, mert az események kétségtele­nül történelmiek. A kellő his­tóriai távlat azonban —■­ ami egy minden részletet pontosan felkutató vizsgálathoz szüksé­ges még hiányzik. A Népsza­badság szerkesztősége még­is fontosnak tartotta, hogy be­szélgessen a résztvevőkkel, a szemtanukkal, és még frissi­ben rögzítse mi történt októ­­­­ber 23 éjjelén a rádió előtt és a rádió falai között, nyitni! Magyar zászlót kirak­ni! A rádiósok azonban fej­vesztve szaladgáltak föl és alá. A raktárakból nem tudták előkotorni a zászlókat. A tün­­tetők nem vártak sokáig és egy légtornász Ügyességű fia­talember csupán a cirádákba kapaszkodva, felmászott a puszta falon, hogy az első emelet magasságában levő ere­­kélyen kitűzzön egy kicsiny pi­­ros-fehér-zöld zászlót. Ennek a kis zászlónak sokkal na­gyobb ereje volt, mint a rá­diósok által végül kiállított lo­bogóknak. A szavak nem érnek semmit Megpróbálták lecsendesíte­­ni a tömeget. A moszkovita Benke Valéria lépett az er­kélyre, de már a megszólítás­nál belefojtották a szót. Az ut­ca dübörögve tiltakozott az elvtárs megszóllítás ellen. Nem is jutott tovább, mert a tömeg már azt a kis társasá­got figyelte, amelyik a kapu­kon túljutott és az erkélyen kapkodó Benke Valériához for­dult. A rádió átadását köve­telték és a 14 pont beolvasá­sát. A rádió vezetősége nem értette meg a forradalom sza­vát, míg végül egymásután jöttek a küldöttségek és a tö­meg rájött, hogy a szavak már nem érnek semmit és a nagy fakaput benyomta. A riport szerint a rádió őr­sége eddig­ még nem avatko­zott be. A katonák sápadtan sorakoztak az udvaron, szo­rongatták kezükben f­egy­ve-­­rüket ,,é­s könnygáz gránátjai­.. hát. Itt,egy kicsit sántit a ri­­j ■portázs, mert a menekültek­­ szerint a tömeg abbeli felhá­borodásában nyomta be a ka­put, hogy az őrség­­közéj­ük lőtt­­ és egy fiatalember holtan vá­í­gódott el a kövezeten. Olaj a tűzre Előzőleg fontos vendégek érkeztek a rádióba. Nagy Im­re jobbkeze, Losonczi Géza, Szántó Zoltán és Vásárhelyi Miklós társaságában érkezett a helyszínre. Kilépett az er­kélyre, csittítani akarta a tö­meget, de a röpködő téglák meggyőzték arról, hogy ő már nem segíthet. Azonnal te­lefonáltak Nagy Imrének, de ő sem vállalta a Hegedűs kor­mány mentését, annál is in­kább, mert 8 órára ígérték Ge­rő beszédét, akiben még min­dég reménykedtek, úgy a rá­dióban, mint a kommunista székházban. Gerő beszéde nemcsak a forradalmárok megállapítása, de a Népsza­badság véleménye szerint is olaj volt a tűzre. Nem állítot­ta meg az áradatot Nagy Imré­nek párszavas rádió üzenete sem, mert közben már fegyve­rek is érkeztek a Bródy Sán­dor utcába.­ A riport szerint az első lövés a rádió ellen dör­dült el, mert még ezután sem kapott az őrség engedélyt a fegyverek használatára.. Könnyfakasztó gránátok­kal akarták visszariasztani a tömeget, de az akkor már vér­szagot kapott és ostromba fo­gott. Egy kis tévedés Az erősítésnek kiküldött páncélosok sem űzték el a tö­meget. A szűk utcában a tan­kok nyomában haladtak és bir­tokba vették. Jó fedezékül szolgált a támadóknak, akik erősítést kaptak. Két teherau­tóval felfegyverezett forradal­márok érkeztek a stúdió elé, akik hajnalra mint­ az ostrom­lott várat, szakaszonként vet­ték be a rádió, épületét. A Nép­­szabadság­­ azt­ állítj­a , hogy­ a rádió, védői éjjel, egy napik­or jöttek először élessel, holott­ 8 óra óta folyt, az Ostrom és fia nem lett volna ellenállás, úgy már a kapu betörése után per­cek múlva a forradalmárok ke­zébe került volna a legfonto­sabb középület. Hajnalodott, az őrség még mindég a felmen­tő alakulatokban bízott, de ak­kor már megbénult a kommu­nista hatalom, mert a Killián laktanyából és a Szabad Nép székházából már a forradal­márok intézkedtek. A nemzeti lobogó kitűzése A­ bevezetés után napokon át részletesen közölték a rá­dió ostromának lefolyását at­tól az időponttól kezdve, mikor a Parlament előtt várakozók között felhangzott a jelszó: Gyerünk a rádióhoz! A riport szerint 5-600 főnyi sokaság fordult be énekelve a Múzeum körútról a Bródy Sándor utcá­ba a rádió székháza elé. A Nép­­szabadság a tények mozaik­­szerű leírása közben mégsem veszíti el a fonalat, mely a riportázson áthaladva azt a tényt igyekszik bizonygatni, hogy a forradalmat tudato­san, sőt gondosan készítette elő egy nem látható vezérkar, melynek irányítása a nyugati imperialisták és a reakció­sok kezébe volt letéve. Érde­kes képét adja a riport annak, hogy milyen izgalom és ennek nyomán bénultság fogta el a kommunistákat, akik a rádió palota elfoglalásáig fegyve­rekben, kiállásban, lelemé­nyességben messze a forradal­márok mögött maradtak. A tömeg jelszavai már forradal­mi öntudattal harsogtak: Igazmondó rádiót! Kaput ki- 5-IK OLDAL A VILÁG ELÉ TÁRJUK A SZABADSÁGHARC TÖRTÉNETÉT A Bizottmány végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy Fehér Könyvet ad ki, amely­ben a világ elé tárja a magyar szabadságharccal kapcsolatos legfontosabb hazai és külföldi eseményeket. A Fehér Könyv a szabad vi­lág sajtójának legjellemzőbb cikkeit foglalja össze, vala­mint a szabad világ államfér­­fiainak, szervezeteinek és né­peinek fontosabb megnyilat­kozását. A Fehér Könyv tar­talmazza majd az Egyesült Nemzetek állásfoglalásait, a Bizottmánynak és más ma­gyar szervezeteknek tevé­kenységeit, a menekült kér­dést és a szabadságharc ese­ményeinek rövid összefoglalá­sát. A Fehér Könyv angol kéz­irata elkészült. Terjedelme kb. 360-380 oldal. A Bizottmány először angolul kívánja kiadni. Amennyiben az anyagi lehető­ségek megengedik, a Bizott­mány a Fehér Könyv­et ma­gyarul is kiadja, a külföldi magyarság tájékoztatása cél­jából. A Bizottmány korlátozott anyagi lehetőségei nem tet­ték­ lehetővé, hogy a szabad­ságharccal kapcsolatos tevé­kenységéről folyamatosan és egyidejűen tájékoztassa a kül­földi magyarságot. A Bizott­mánynak nem volt más vá­lasztása, mint vagy elvégzi a mának h­alaszthatatlan teen­dőit, amelyek a külföld felvi­lágosítását és megfelelő cse­lekvésre való rábírását céloz­ták, vagy a mának teendőit el­halasztva, a tegnap munkájá­ról ad folyamatos és egyidejű tájékoztatást a külföldi st­a­­gyarságnak. A Bizottmány az első lehetőséget választotta. A Fehér Könyv azt is doku­mentálja majd, hogy a Végre­hajtó Bizottság a szabadság­­harc kérdésében több olyan döntő jelentőségű lépést java­solt, amely nem következett be, de egyetlen külföldi, vagy nemzetközi szerv részéről sem történt olyan hasznos politi­kai lépés, amelyet a Végrehaj­tó Bizottság néhány nappal ennek megtörténte előtt-nem javasolt, vagy nem kért?*:-/" Pártolja hirdetőinket

Next