Amerikai Magyar Népszava, 1957. október (59. évfolyam, 231-257. szám)
1957-10-01 / 231. szám
IK OLDAL *at*r«d u Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidayi AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 786 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Bditorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal ~ 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon; REgeat 7-9370 Előfizetési Si-«k—Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year! $15.00 — Félévre iba'< year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 alliance, O,. 76« E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwiek Ave Bethlehem Pa., 703 E. 4th Street liiffalo N V., P. O. Box 152, Niagara Square Station Chicago 19. 111. 8341 Prairie Ave. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ava Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J., 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. PHILADELPHIA, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street CANADIAN HEAD OFFICE: BÉLA W. BAYER. Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 A DEMAGÓG Ha valaha szobrász pontos képmását akarja adni a modern demokrácia demagógjának, nem kell messzire mennie model után. Arkansas állam kormányzóját kell csak megmintázni. Faubus még Madách Imre örök drámájának, az Ember Tragédiájának görög demagógjait is felülmúlta minapi rádió és TV beszédében. “Nyers erővel, szuronyokkal foglalták el Little Rock városát a szövetségi csapatok”, — hullajtotta krokodilkönnyeit Faubus és mártírnak állította be a durva vasúti munkást, aki egy katona kezéből ki akarta csavarni a fegyvert és akit erre a katona puskatussal fejbevágott. “Nálunk sohasem került sor erőszakoskodásra”, folytatta Faubus, aki a nemzeti gárdát vezényelte ki a néger kisdiáknak az iskolából való visszatartására. A demagóg, aki a segregációsok szavazataira pályázik, most azon mesterkedik, hogy Arkansas állam törvényhozóival megvonassa az anyagi hozzájárulást a nyilvános iskoláktól, elsősorban persze azoktól, amelyekben négerek is tanulnak. Faubus folyton “törvénytelenségről” beszél. De az alkotmány félreérthetetlenül kimondja, hogy “egyetlen állam sem hozhat olyan törvényt, amely megvonja az Egyesült Államok polgáraiktól kiváltságaikat és jogaikat.” Márpedig pontosan ezt csinálta a kormányzó. Az alkotmány megköveteli az elnöktől, hogy ragaszkodjék a törvény szelleméhez és pontosan ezt tette Eisenhower, amikor csapatokat küldött Little Rockba a néger tanulók jogainak védelmére. KÍNA ÉS MAGYARORSZÁG Dr. Hu Shin, a kiváló kínai filozófus a MN elé tárta a kínai nép néhány problémáját. Ecsetelte többek között a hatást, amit a magyar forradalom tett a kínai ifjúságra. A kínai egyetemi diákok csakúgy, mint a dolgozók a magyar szabadságharcosokkal éreztek, mondotta a professzor. A kínai ifjak ösztönszerűleg megérezték, hogy a forradalom a nép elégedetlenségéből robbant ki. Ha a magyar ifjúság, amely 11 éve élt vörös uralom alatt, szabadulni akart a kommunizmustól, akkor valami baj kell, hogy legyen a rendszerrel, ez volt a véleményük. A szabadságvágy a világ minden részében élő népeknél azonos tünet. Az ifjúság természetes reakciója a lázadás, ha úgy érzi, hogy megfosztják ettől a legfontosabb kiváltságától. Szégyenteljesnek találta a durva erőszakot, mellyel a szovjet legázolta a magyar népet. Kínában hasonló módon, tankokkal taposták el a forradalmi megmozdulásokat. Ez az a pont, amelyben Kína és Magyarország találkoztak, mondotta a kiváló tanár. A NÁTHALÁZ Az egészségügyi hatóságok újból figyelmeztették a népet a náthalázra, amely elkezdte vészes körútját. ■ ■'! Már több mint 35.000 ázsiai influenza megbetegedés volt az országban. A megbetegedéseket vírusok (a baktériumoknál is parányibb lények) okozzák, amelyeket egy beteg ember kiköhögött és egy egészséges ember belélegzett. Mint a rádió hullámai, mindenütt ott vannak, a levegőben keringenek az ázsiai influenza vírusai. Ugyanakkor vélemények és ellenvélemények is röpködnek a levegőben és az újságok hasábjain. Nagyon érdekesek az illetékes szakértő személyiségek véleményei, csak egy hibájuk van: ellentmondanak egymásnak, és mi, a tudományos vita tárgyai, nem tudjuk, hogyan vélekedjünk. Ez a mi tudatlanságunk nem lenne ok nyugtalanságra, ha egyszerűen arra az álláspontra helyezkednénk, hogy, először a betegség megállapítása és gyógyítása nem a páciens dolga, hanem az orvosé, másodszor, az influenza vírus, ha besurran szervezetünkbe, az ellentmondó véleményektől függetlenül végzi ártalmas munkáját. De nem helyezkedhetünk erre a semleges álláspontra, ha olyan véleményt hallunk, hogy ezt a betegséget megkapni jobb, mint ellene védekezni. Aki csak teheti, vegyen injekciót. Hat gyógyszervegyészeti gyár dolgozik éjjel-nappal, hogy elegendő oltószer álljon a nép rendelkezésére. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA NŐI SZAKASZ Guthy Böske Láttak már Amerikában cigányt? No, nem az elegáns new yorki magyar vendéglők muzsikusaira gondolok — hanem arra az igazi vályogvető típusra, olyanokra, akik ilyenkor szüret idején — mintha csak a világvégéről jöttek volna, előbújnak a falukban az odúikból — hogy ,mint szedők részt vegyenek a szüretben — szólnak. Érdekes, hogy én épen egyrészt a pénzért, másrészt a ma láttam egy ilyen igazi cigányasszonyt — furcsa körülmények között. A szomszédos szőlőért, amit egész nap márd Newarkban voltam vásárolni az egyik divatáruházban. A harisnya counternál egyszerre csak megjelent egy igazi cigányasszony. Az öltözéke, a cifra szoknyákkal, a tarka blúzzal, a sok színes üveggyönggyel semmiben sem különbözött volna a mi otthoni vándorcigány asszonyainktól — ha nem viselt volna tűhegyes orrú magassarkú divatos lakcipőt. A haja épenolyan feketén és csapzottan lógott az arcába, mint a mi Örkényi cigányasszonyainknak. De viszont ennek az amerikai cigány asszonynak retikülje is volt — sőt biztosan csekk könyve is. Azt nem láttam, mert akár hiszik, akár nem, “Charge Accountra”, vagyis a boltban vezetett folyószámlára vásárolt. Én várakozóan félre álltam és hagytam, hogy az eladónő először őt szolgálja ki. A legdrágább harisnyákat rakta eléje. Egy pár percnyi váltatás után vett egy tucatot. “Charge and send” — mondta és elment. Nekem több időbe került összeszedni magam a csodálkozástól, mint neki megvenni a tucat harisnyát. Persze rögtön kérdezősködni kezdte. Az eladónő mosolygott a csodálkozásomon. Régi vevőm — mondta. Megtudtam, hogy a családnak valami acéllemez vagy ehhez hasonló gyára van és nagyon vagyonosak. Ezreket költenek az áruházban. Siessen csak utána, — mondta az elalónő — és nézze meg az autóját, biztosan itt van még az áruház mögötti parkolóhelyen. Kisiettem. Nem sok időmbe került megtalálni a cigány ladyt egy lilásrózsaszín Cadillac volánja mellett. Már láttam ibolyaszínű vagy rózsaszín Fordot vagy Chevroletét, de még sohasem láttam ilyen színű Cadillacot. Hiába, holtig tanul az ember. Ha ugyanezt a cigányasszonyt valahol a magyar országúton láttam volna vándorolni, kis kétkerekű, csonttal-ronggyal megrakott taliga mellett (persze lakkcipő és retikül nélkül), nem lettem volna egy esetet sem meglepve. De Newarkban, az áruházban és a Cadillacban furcsa látvány volt. Magyországon még nem tudtam, hogy a cigányok ősei indusok voltak és hogy Magyarországra Isten tudja hány évszázados ivadékuk került csak. Dehát, ha gondolkodom, nem is kell nagyon csodálkoznom. A cigány tehetséges fajta. És ha letelepszik — amit ugyan Magyarországon ritkán csinált — és valamihez kezd, meg is tudja csinálni. Nagyon szerettem volna beszélgetni a cigányladyvel — a kora kideríthetetlen volt, épen úgy lehetett negyven mint hatvan éves. Szerettem volna megkérdezni honnan kerültek az ősei Amerikába — hol töltötte a gyermekkorát és járt-e high schoolba, mint a legtöbb amerikai gyerek. De miután csak a salesladytól kapott kis felvilágosítás volt minden, amit tudtam róla — hinnem kell, hogy amerikai állampolgár cigányt láttam, aki éppen úgy megőrizte faji öltözékét, mint akár a többi. Számomra csak azért volt furcsa a látvány, mert tizenegy év óta ez volt az első igazi cigányasszony, akit Amerikában láttam. Ő előtte a németországi haláltáborban találkoztam utoljára egy hasonlóan öltözött cigányasszonnyal. A felszabadulás utáni napon, 1945 április 16-ikán. Még nem kaptunk ennivalót a bevonuló angol csapattól. Apatikusan, félholtan vártunk a csodára — az ételre — mi páran, akik még éltünk. Összezsuffolva a holtakkal a helseni tábor háromszáznégyes darakjában. Én egy Berta nevű nagyváradi asszonnyal (Istenem, de szégyenlem, már elfelejtettem a vezetéknevét) a földön kuporogtam. Mellettünk a falnál volt egy bunkerágy — persze szalmazsák nélkül. — Az alsó ágyban volt két deszka. Közötte a földön, egy szőrmével bélelt német katonakabáton holtan feküdt, illetve kuporgott egyik sorstársnőnk. A felszabadulás utáni órában , mikor azok a foglyok, akik tudtak vánszorogni, elmentek a felfeszített német barakokba “zabrálni”, ez a szegény társnőnk is elindult. Alig lélegzett már, mikor visszatért maga után cipelve a német katonai bundát. Minek ez neked Rózsi? — kérdeztem- Hát majd hazaviszem télire — mondta boldogan. Talán csak azért volt boldog, hogy a földre dobhatta végre a nehéz kabátot. Vagy egy óra múlva mereven feküdt rajta — holtan. Az ablak nyitva volt. Egyszerre megállt előtte egy cigányasszony. Nem tudom honnan jött és honnan szerezte egy nappal a felszabadulás után a cifra rongyait, a gyöngyeit és szalagjait. Vidám volt és hangos. Összevissza beszélt kiabált cigányul és azt hiszem oroszul. A két ágydeszkát kérte tőlem — aki szemben voltam az ablakkal. Két óriás marharépa volt a kezében, mutogatta, hogy meg akarja főzni — és kell a deszka tüzelőre. Akkoriban már mindenki, aki tudott menni, rabolt répát a német konyha barak előtti halomból — és ha volt tüzelőjük és gyű- írta: GUTHY BÖSKE fájuk megfőzték. Az én cigányasszonyom is főzni akart. De nekem nem kellett a marharépa. Nem akartam zavarni a szegény halottat, akinek lába a deszkán volt. Mikor látta, hogy a répával, nincs üzlet, kotorászni kezdett a zsebében. Rövidesen kihalászott egy kis sárgarépát, vagy inkább egy sárgarépa múmiát. Töpörödött, zsugorodott kis répa volt — de mégis sárgarépa. Majd sietett a szemem utána. Ennek már nem tudtam ellentállni. Létrejött az üzlet. Berta és én a szabadság boldog gyönyörét élveztük az első étellel a felszabadulás után, így ettük meg az ágydeszkát. Hogy szerettem én azt a cigányasszonyt! Milyen vigasztaló boldog látvány volt valaki , aki élt, akiben vitalitás volt, aki épen azokat a cifra rongyokat viselte, mint a mi cigányaink régen otthon. Éppen csak hogy nem énekelt, mint az otthoniak. Pedig szegény cigányok, szenvedtek ők is eleget Hitler hóhérjaitól. Nem voltak árják — mondta a hitleri törvény — tehát pusztulniok kellett. Ezrével hozták őket Auschwitzba. Egyik reggel hallottuk, hogy az elmúlt éjjel ötezer cigányt vittek a krematóriumba. Románokat, magyarokat, oroszokat. Hogy sajnáltam őket. Valahogy én mindig szerettem a cigányokat. A mieinket önkényben. Ilyenkor jöttek szüret időben szedőnek. Az egész pereputty. Még a legkisebb rajkó is. A vincellérünk nem akarta bevenni a gyerekeket — de én szót emeltem mellettük. Hogyne, hiszen már nézni őket is mulatság volt. Az egyik kis rajkó a földön húzta hosszú férfi zsakettjét, ami kis meztelen testének egyetlen öltözéke volt. Az arcán egyhetes maszat volt. Egész nap ették a szőlőt. Tudsz-e hegedülni? — kérdeztem. Hogyne tudnék— mondta. Mind énekelt, fütyült és evett egész nap. A munkájuk persze kevesebbet ért, mint a szőlő, amit majszoltak. Az egyik cigányasszony folyton a kis fehér Rumi kutyám után sóvárgott. A kutya mindig ott szaladt előttem, ha “palléroskodtam” a szedők között. “Tekintetes asszony — mondta — három napi bérem szívesen odaadnám Rumiért.” Igazi bohém volt. Nem volt mit ennie, a lába meztelen volt a már csípős őszi időben , de a bérét odaadta volna egy kis kutyáért. Hol éltek, miből éltek szüret után? Abból a kevés üst vagy fazék foltozásból, ami a faluban akadt, alig telt ételre a sok kis purdé számára. De szüretkor újból előkerültek. Senki sem kérdezte hol vándoroltak, merre voltak a télen és a nyáron. Mennyivel szerencsésebb volt fajtájuknak az a leszármazottja , aki a kis magyar faluk helyett a nagy Amerikába került, aki most Cadillacon jár, míg az én szegény kedves magyar cigányaim talán ott pusztultak el az auschwitzi gázkamrák egyikében. Az érdekes newarki találkozás legalább visszahozta emléküket az én emlékekben amúgy is gazdag amerikai életembe. Európát talán megnyerjük.. A német választás eredménye azt az ígéretet hordja magában, hogy Európát talán megnyerjük, illetve megmentjük a szabad világ számára, ami erősen kétségessé vált az utolsó két évben. A többi európai országban időnként tartott választások ugyan legtöbbször a kommunista pártok csökkenő erejét mutatták, ezek az eredmények azonban csak azokat tévesztették meg, akik a napi híreket _________ felületesen olvassák. Himler Márton A szomorú tény az, hogy a NATO erősen meggyöngült, nemcsak fegyveres erőkben, hanem még inkább morálban, s számottevő európai államférfiak és politikusok kezdték azt reménytelennek tekinteni. Néhol azért, hogy a fegyverkezés terheit csökkentsék, ha azt nem tudták teljesen áthárítani erre a nemzetre, néhol azért, mert a Nyugat-Kelet háborúját lehetetlennek tartották. Ez utóbbi hit bírta rá a NATO nemzeteket, hogy a kommunista kínai kormánnyal az üzleti érintkezést felvegyék. S a haza felszínen látható volt a nagy szövetség lazulása, mélyebben, az egyes országok szociális viszonyaiban erősen megnyilatkozott a félelmetes tény, hogy Nyugat-Németországot és Belgiumot kivéve, mindenütt készek a tömegek akármilyen gyökeres változásra, ha az a jobb sors ígéretét hozza magával. Csak a magyarországi véres események állították meg egy időre azt az áramlatot, amely a legnagyobb európai nemzeteket, Franciaországot és Olaszországot a legbizonytalanabb politikai kalandok felé sodorták. Franciaország polgársága azonban egyre riadtabban eszmél rá, hogy Európa “beteg embere” lett a hajdani nagyhatalomból. Olaszország a látszat-prosperitás dacára kénytelen az üres nemzeti kasszából három millió munkátlant és azok családjait ellátni, s másik másfél millió felesleges állami alkalmazottat éhbérrel fizetni, s Angliában egy azonnali választás valószínűleg a szocialista munkáspártot juttatná a nyeregbe. Ilyen körülmények közt valóban majdnem az utolsó pillanatban jött Adenauer győzelme, ami valószínűleg Európa közeledő egységét is jelenti. Nyugat Németország ma fegyveres erők nélkül is ismét Európa gerincét jelenti, s Adenauer kétségtelenül látja, hogy most van az alkalmas pillanat Európa megszervezésére; most tölheti be a német nemzet azt a szerepet, amire talán Európa szerencséjére, talán szerencsétlenségére a végzet kijelölte. Lehet bárkinek a német nemzetet gyűlölni, lehet félni tőle, aminthogy pl. e sorok írójának megvan az oka talán mindkettőre, de értelmes ember kénytelen respektálni őket, s kénytelen azt is beismerni, hogy Európa vezetésére — ha nem is uralmára — vannak hivatva. S hogy megnyugtassák a világot, miszerint újabb Hitler-féle barbarizmusba nem esnek, megtisztították a nemzetet a náci párt maradványaitól, elismerték annak bűneit, s igyekeznek minden kárt szenvedett egyének kártérítést fizetni. Az Egyesült Államok hatalmas szövetségest nyert Adenauerben és a német nemzetben ahhoz a céljához, hogy végre Európa szabad nemzetei egyesüljenek, s ez mentheti meg az Óvilágot a szabad élet számára. Mikor azonban újabb reményünk van rá, hogy Európát megnyerjük, egyre nagyobb a veszély, sőt talán a valószínűség, hogy Ázsiát és Afrikát elvesztjük. A SEATO gyöngeségéről nem is érdemes komolyan beszélni, ázsiai hadi bázisaink és a hetedik flottánk képtelen a kommunizmus terjedését elvágni, Indonézia után esetleg Thailand is belekerülhet a vörös örvénybe. Abban az országban az sem lenne megoldás, haaz elűzött nyugat-barát miniszterelnök egy Éghetetlen papiros Egy német vegyésznek sikerült olyan papirost előállítani, amely nem fog tüzet. Ez az éghetetlen papiros a feltaláló szerint semmiben sem különbözik a közönséges papírtól. Gyártása sem költségesebb, mert ezt a feltűnő tulajdonságot egy titokban tartott kémiai folyamat segítségével éri el. Az éghetetlen papiros még hétszáz fokon sem gyullad meg, pedig ezen a hőmérsékleten már némelyik fém is megolvad. Érdekes tulajdonsága az éghetetlen papirosnak az is, hogy nagyon rossz hővezető. Ha egy éghetetlen papirosból készült tölcsérbe egy közönséges újságpapírt teszünk és a tölcsért a gázláng fölé tartjuk, nemcsak hogy az éghetetlen papiros marad meg épen, hanem a benne lévő újságpapiros sem pörkölődik meg. írta: HIMLER MÁRTON időre vissza is térhetne a helyére, mert ahol egy puccs eldöntheti, hogy a nemzet nyugat- vagy kelet felé forduljon, ott nem nyugszik sem a SEATO, se a nyugati politika biztos pilléren. S nagyon kevesen tudják, vagy gondolnak rá, hogy úgy Burmában, mint Malayban a kommunisták a kormány ellen állandó guerilla háborút folytatnak. Afrikában a helyzet még nem ilyen válságos, de államférfiak és diplomaták közt nem titok, hogy néhány év múlva ott is szembe kerülünk a Szovjettel. Hála az egyiptomi hídfőnek, akit kormányunk a MN-en keresztül biztosított Nasser megerősítésével a Szovjetnek, az orosz politika kezei Afrika belsejébe erősen benyúlnak. Ghánában, Tanganyikában és Congoban a házalók ezrei járkálnak, akik olcsó áruik mellett a mohamedanizmust terjesztik nagy eredménnyel, s az új moslimok csak félszemmel néznek Mekkára, a másik szemük Cairo felé van irányítva, mert a házalók kilencven százaléka egyiptomi, akik Syria keresztény házalóit majdnem teljesen kiszorították Afrikából. Ma ezek a hittérítők csak a “nemzeti” politikát, a gyarmatsors alól való szabadulást hirdetik, de nem mulasztják el rámutatni Nasser példájára, aki az angol oroszlánt Egyiptomból olyan nagy sikerrel kiverte. Angol gyarmattisztviselők tavaly jelentették a külügyminiszternek, hogy a házalók gyakran olcsóbban adják a portékát, mint amennyi vámot az után fizetnek, nyilvánvaló tehát, hogy az üzlet és a profit nem viszi őket a nehéz és néha veszedelmes utakra. Lehetséges, hogy a veszteségeiket Egyiptom fedezi, de az is lehetséges, hogy az orosz rubelek egészen Afrika belsejéig gurulnak. Ezt állítják azok az angol “traderek”, akiknek az üzleteit a házalók versenye annyira megnyomorította, hogy 1956-ban negyvenkét “trading post” volt kénytelen bezárni. A “hittérítés” veszedelme akkor sem kisebb, ha annak a költségeit egyenlőre Egyiptom kincstára fedezi, mert akár bevallottan, akár nem, akár akarja Nasser egyénileg, akár nem, Egyiptom kétségtelenül Moszkva Afrikába vezető hídfője. S az Egyesült Államok kormánya Nixon sürgetésére csak most határozta el, hogy a külügyminisztérium afrikai osztályt kreáljon.