Amerikai Magyar Népszava, 1958. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-06 / 31. szám
2-IK OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y, Telefon: REgent 7-9370 «^ggüi>53 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 SZTRÁJK JUGOSZLÁVIÁBAN Tito panaszkodott amiatt, hogy a külföldi sajtó sokat foglalkozik a jugoszláviai Trbovije bányászainak sztrájkjával. A diktátor részéről tévedés, hogy neheztel a lapokra. Ellenkezőleg, örülnie kellene, hogy ennyit írnak róla az újságok. Mert ez az első eset, hogy kommunista országban sztrájkolni mertek a munkások. Tekintet nélkül arra, hogy mi lesz az eredménye " a sztrájknak, maga a tény érdekes és Tito tekintélyé"•nek inkább használ, mint art. Azt bizonyítja ez, hogy ’’ a független kommunista ország valóban eltér a moszkvai iránytól, amelynek jelszava “kussollni és tovább húzni az igát”. • Viszonylagosan tehát Jugoszláviában nagyobb a dolgozók szabadsága, mint a szovjetunióban. A proletárok paradicsomának ígérték Oroszországot Leninek és a rabszolgák Egyiptoma lett. Fantazma-agóriák, fanatikusok és cinikusok fáraói építik itt saját agyrém-piramisaikat. Tito és Kruscsev között csupán elvi részletekben van különbség. De,ismételjük, a tény, hogy sztrájkra egyáltalán sor kerülhetett, azt bizonyítja, hogy Jugoszláviában néhány fokkal enyhébb a zsarnokság, mint a Kremlin árnyékában. Alliance, O., 766 E. Summit Street Bridgeport. Conn., 578 Botswick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Niagara Square Station Chicago 19, HI., 8341 Prairie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street DIKTÁTOROK HÁZA NÉLKÜL Délamerika két bukott diktátora, Peron és Jiménez most száműzetésben szövik álmaikat, hogy miként tolakodjanak ismét vissza a hatalomra. Peront seholsem látják szívesen és miután Venezuelából is, menekülnie kellett a népharag elől,kijelentette, hogy Európába teszi át a székhelyét. Teheti, mert a sokszáz millió dollárból, amit uralma alatt összeharácsolt, kastélyt vásárolt Svájcban, a genfi tó párján. Jiménez tábornok, Venezuela lebukott kiskirálya egyelőre a Dominican köztársaságban piheni ki a szökés okozta izgalmakat. Trujillo diktátor, aki ügyesebben szervezte meg rémuralmát, mint kartársai, látja vendégül Jiménezt. Kuba diktátora, Batista, amikor első ízben leköszönt, Miamiban élt, ittszőtte hálóját, míg aztán új puccsal sikerült ismét nyeregbe kerülnie.Colombia, Nicaragua és Peru volt diktátorai nyugalomba vonultak és lemondtak a további harcról. Joggal tehették, maradt nekik éppen elég milliójuk, amit az államkasszából emeltek el távozásuk előtt. Peron fiatal kedvese él Svájcban és az öregedő diktátor így vigasztalódik majd, remélhetőleg békéiben élve le hátralévő éveit. HIRDETÉSI HÉT A február 9—15 közötti hét úgynevezett Hirdetési Hét, amelynek célja hangsúlyozni a hirdetés jelentőségét gazdasági életünkben. Tény, hogy a hirdetés nálunk fejlettebb és elterjedtebb, mint bármely más országban és jelentősen hozzájárult a fogyasztás serkentéséhez. A sajtóval kapcsolatban azonban gyakran hallottuk azt a véleményt, hogy miután a hirdetés fontos jövedelmi forrása a sajtónak, befolyásolni lehet általa az újságok álláspontját. Az ilyen naiv véleményt csak a szakmán kívül állók képviselhetik. Éppen az a körülmény, hogy az újságban oly sok a hirdetés, teszi lehetetlenné, hogyegyetlen hirdető — bármilyen nagy hirdető — befolyást gyakoroljon az újság álláspontjára. Miután mindenki hirdet, egyik hirdető sincsen előnyösebb helyzetben a másiknál, és az újság hamarabb mond le egy hirdetés jövedelméről, mint hogy odafigyeljen a hirdető véleményére. A Hirdetési Hét alkalmából érdemes leszögeznünk, hogy a hirdetési fejlettségében a sajtó függetlenségének a biztosítékát látjuk. AZ AUTÓ HOSSZA Az átlagos amerikai automobil az elmúlt 20 év alatt 19 viccsel lett hosszabb és ez állítólag egyik oka a parkolási mizériáknak. Wagner new yorki polgármester most sürgeti az autógyártókat, hogy rövidítsék meg autóikat, mire körülbelül annyi esélye van, mint a párducot rábeszélni, hogy változtassa meg pettyeit Akciója valószínűleg csak annak a jele, hogy a polgármesternek nincs más megoldása a parkolási problémákra. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A kivégzettel, kórusa Gondolom,évei haladtán minden ember elérkezik addig a pontig, hogy sok mindenről és mindenkitől el kellett búcsúznia. Búcsút mondunk a fiatalságunknak, elbúcsúzunk tárgyaktól, amelyek hozzánknőttek, és emberektől, akiket szerettünk. (A dologban talán csak az a vigasztaló, hogy néhanéha azoknak is búcsút mondhatunk, akiket nem szeretünk.) Jómagam is sok mindentől és sok mindenkitől elbúcsúztam már. Előfordult, hogy én utaztam el és az is megesett, hogy tőlem utaztak el. Minél több esztendő rakódik vállunkra, annál inkább megszokjuk, hogy tárgyak és emberek elhagynak bennünket és gyakorta nekünk is el kell hagynunk tárgyakat, embereket. Mindezek a gondolatok pedig azért jutnak az eszembe, mert a napokban levelet kaptam Magyarországról. Barátaim írják, hogy valakit, akit szerettem és aki Budapesten maradt, néhány nappal ezelőtt kivégeztek. Hazaárulás és népellenes tevékenység vádjával terhelten tartóztatták le mintegy másfél hónappal ezelőtt. A Kádár-féle vérbíróság halálra ítélte és az ítéletet huszonnégy órán belül végrehajtották. Ezt írják barátaim. Tétován, kicsit kábultan forgatom kezemben a levelet és arra a napra gondolok, amikor utoljára találkoztunk. 1956 november 19-e volt. Alkonyba hajló, hűvös délután feküdt a Ferenc térre. Sárga és lila levelek zizzentek lábunk alatt és körülöttünk a IX. kerület rommálőtt házcsonkjai tátongtak. Szegény munkásemberek tönkrement lakásai, fényes és elrettentő bizonyságai a “dicsőséges” szovjet hadsereg segítő készségének. Az Üllőiútón orosz katonák cirkáltak fegyveresen és miközben a Belvárosból jöttem, láttam, hogy szovjet tankosok szalonnát sütöttek a Múzeumkert tartott bokrai között. — Elmegyek, Anna — mondtam halkan és a sötétedő levegőt bámultam. — Holnap elindulok külföldre. Nem akarok mégegyszer börtönbe kerülni és különben sem birom már a rabságot. Fojtogat. Szabad országban, szabad emberek között akarok élni. — Igazad van — szólt néhány pillanatnyi hallgatás után. — Igazad van. Megértelek. El kell menned. — Jöjj velem. Próbáld meg te is újrakezdeni az életet. Vagy talán . . . nem is újrakezdeni. Próbálj meg egyszerűen élni. Igen, élni, ez minden, vagy talán a legtöbb. Élni rendőrszuronyok és ávós banditák nélkül. Nem felelt azonnal. Körüljáratta tekintetét a téren. Szinte néptelenek voltak a környező utcák. — Nem megyek el — mondotta nagyon lassan. — Nem mehetek el. Itt kell maradnom. Nyolcvan éves az édesanyám. Mi lenne vele nélkülem ? Ki gondoskodnék felőle? S azután meg ... úgy érzem, itthon a helyem. Oly sok embernek kell elhagynia a hazáját most, ezekben a napokban. S valakinek itthon is kell maradnia. Néma ellenállással és minden lehetséges eszközzel küzdenünk kell ez ellen a szörnyűség ellen és meg kell mutatnunk a külföldnek, hogy soha, soha nem nyugszunk bele a zsarnokságba. S ha egyszer . . . talán . . . elkövetkezik a történelmi változás és Magyarország szabad lesz és én még élek . . . akkor, igen. . . akkor majd utánad megyek nyugatra. Vagy hazavárlak téged, ha vissza akarsz jönni és hazavárjuk azokat, akik segíteni akarnak majd nekünk, az itthonmaradottaknak. Nem válaszoltam. Felhajtottam kabátom gallérját. Hűvös, esti szél kerekedett. Anna szembefordult velem. — Egyelőre . . . félek a jövőtől. Fáradt vagyok és gyakran reménytelen. Az arcát néztem, amelyet lassan eltakart a sötétség. Egy ősz hajfürtje hullott a homlokára. — Most pedig menj! — szólt sürgetően. — Késő van már és tudod, az utcai közlekedés egyáltalán nem biztonságos. Az Üllői-út tele van szovjet katonával. Szerencsét kívánok a jövödhöz, írj. — Megcsókolta az arcomat, sarkon fordult és elindult hazafelé, lakása irányába, a Balázs Béla utcába, így búcsúztunk egymástól, ilyen röviden és egyszerűen. Mindketten fáradt és reménytelen emberek voltunk. Másnap elindultam Budapestről és meglehetősen kalandos út után, két nappal később, november 22-én, hajnali fél négykor már a határmenti osztrák falucska utcáján koppantak lépéseim. Erre az utolsó találkozásra, erre a búcsúzásra gondolok most, amikor tétován forgatom kezemben magyarországi barátaim levelét. Igen, ez a végső, az igazi búcsú. Most már nemcsak mérföldek ezrei választanak el bennünket egymástól, hanem valami, ami ennél sokkal több: az élet és halál mesgyéje. Nem érkezik hát több levél Annától, üresebb lesz az életem, mert az élet minden igazi, végső búcsú után üresebbé válik. Ha ezentúl Annára gondolok, önkéntelenül, óhatatlanul is az akasztófa alatti utolsó pillanatainak görcsös vergődését kell elképzelnem. Ez a kép kísért most örökké és hétköznapjaim sodrában erre gondolok majd. S nemcsak reá, Annára emlékezem. Mindegyikükre, akiket a magyarországi kommunista rendszer kivégeztetett, fiatalokra és idősebbekre egyaránt. Mindegyikükre, akiknek búcsút kellett venniük az élettől, szörnyű, kegyetlen, félelmes, örök búcsút. — Örök búcsút? — kérdezem magamtól most, ezekben a pillanatokban, amikor írógépem fölé hajolva írom e sorokat. Örök búcsút? Nem, nem végleges és nem örök búcsúval mentek el, nem így lépték át az élet és halál szivetszorító mesgyéjét. Nem búcsúzom tőlük, Annától sem, egyiküktől sem. Élőbbek, elevenebbek, mint igazi életükben voltak. Életük példája, szenvedéseik és sorsuk ragyogó fénnyel világít a szabad országok fiai és leányai felé s a kivégzettek kórusának hangja soha nem halkulóan zeng: ■— Világ ,ne hagyjd el ezt a népet! Ne hagyd el ezt a népet, amely már annyiszor ontotta vérét a szabadságért! Világ, a mi halálunkra emlékezz és értünk, az ártatlanul kivégzettekért, a névtelen harcosok és hősök ezreiért segítsd ezt népet! Kármán Tódor - a tudós és az ember Ragyogó napsütésben gördül be autóm a pasadenai Kármán kúria kertjébe. A grape-fruit fák valósággal roskadoznak az érett gyümölcs terhe alatt istenhozottat bólogatnak a pálmák, a falakra kúszó borostyánlevelek friss zöldje csillog az arany napsugárban." Ruganyos léptekkel, 76 évét meghazudtoló frisseséggel jön be Dr. Kármán, szemében és ajka körül ott van az elmaradhatatlan, huncut mosoly, amely annyi kedvességet ad arcának. Kockás inget visel, nyakában vékony bőrszíjon egy éremféle csüng — ezt Texasban kapta Jaqueline Cochrantól, a híres amerikai repülőnőtől. “Aki nemcsak kitűnő pilóta” — mondja a professzor — “hanem nagyon csinos nő is.” Mert 76 év ide, vagy oda, a csinos nőket meglátja, sőt meg is nézi a professzor. úgy örül ez a nagy ember ennek a zománcozott emblémának, mintha nem is lenne ott a nagy vatikáni kitüntetés, amellyel a pápai akadémia tagja lett. Ott van még többek között a francia becsületrend legmagasabb fokozata, a német Bundesrepublik kitüntetése, a Guggenheim Award és egy egész sereg más. Amikor gratulálok a rengetek kitüntetéséhez, szerényen, kedvesen ezzel hárítja el: “Tudja kedvesem, ez a kor jele. Amikor az ember már elért egy bizonyos kort, nem lehet védekezni kitüntetések ellen. Én sem kerülhettem ezt el.” Egy órás tervezett látogatásomból bizony több óra lett. Valósággal újjászülettem ennek a nagy embernek vitalitásától, a bölcseknek mindent derűvel és hittel látó optimizmusától. Azután rátértünk jövetelem tárgyára és igy kezdtem: — Ma a tudósok a legtöbbet szereplő primadonnák. Ön is vendége volt egy néhány rádió és televíziós műsornak, a nagy hálózatokon. Láttam és hallottam a “Face the Nation” műsoron, ahol lebilincselte előadásával amerikai hallgatóságát. — Azt hiszem, ez az egész szereplés onnan jön, hogy jelen voltam egy igen nevezetes kongreszszuson Barcelonában. Ez volt a kongresszus az úgynevezett astronautika számára. Astronautika jelenti a csillagok körül való utazást, ahogy aeronautika a légkörben való utazást jelenti. . — Várjon professzor úr, ne menjünk még a csillagokig, térjünk rá a sputnikra. — A sputnik csak azt bizonyította ,hogy az oroszoknak vannak rocketjeik, amelyeknek nagyon nagy sebességük van. Hogy pontosan el tud-e valamit találni, azt nem bizonyította. Igaz, hogy a feltételek a satellite-re sokkal enyhébbek. A másik dolog, azait nem bizonyított a Sputnik, hogy hogyan jön le. Ha a kutyát visszahozták volna, akkor láttuk volna. Az oroszok nagyon ügyesek voltak, csináltak egy nagy demonstrációt, hogy tudnak, anélkül, hogy bizonyították volna, hogy az igazi pontokat, ami a katonai alkalmazáshoz szükséges, megoldották-e. Bízom benne, hogy ezt a kérdést, mint már annyi nagy kérdést a világon mégis csak Amerika és az amerikai tudósok fogják megoldani. — Reméljük. A Sputniknak mindenesetre megvolt az előnye, hogy a kormány és azok, akik vezetői ennek az országnak belátták, hogy kell valamit tenni. Most olvastam el egyik jelentésemet, amelyet 1945-ben irtam a légi osztály fejének, a híres Arnold generálisnak és ott találtam egy számítást, hogy a ballistic missile határa az ismert kémiai anyagokhoz körülbelül 6000 mérföld. Meg voltam lepve,elfelejtettem, hogy ezt már számítottam. — Meddig iparad közöttünk?. .. . — Californiát el kell hagynom február 10-én. Azután még 14 napig dolgom lesz az Easten. Onnan visszamegyek Párisba, onnan Olaszországba. Mert fölmerült a kérdés, hogy a missilek számára felállítanak kísérleti állomásokat Európában, úgynevezett missile szandéket, ahol próbálják őket. További kérdés a tanítás, a barátságos országokban instruálni azokat, akik kezelni fogják a missileket. — Amikor ennyit utazik a világban, találkozik magyarokkal ? — Hát kérem, magyarokkal mindenütt találkozik az ember. Emlékszik, hogy Mikes György azt írta,hogy az ő felesége azt a tételt állította fel, hogy mindenki magyar.' — Igen, ezt olvastam. — Hát ez egy kicsit túlzás. De Pakisban és máshol is sok magyarral találkoztam, fiatal emberekkel és azt hiszem, hogy Európában nem nehéz egy fiatal magyar mérnöknek, vagy kereskedőnek ér- írta: ERDŐDY LILLY vényesülni. Az én tapasztalatom, hogy Franciaország, Belgium és Olaszországnak tényleg szüksége van fiatal technikusokra és ha a fizetés dollárba átszámítva alacsonyabb, helytelen, hogy azt mondják: ez az ország nem jobb, mint Magyarország, mi Amerikába akarunk menni. — Igen, mindenki ide törekedett, ami érthető is, hiszen Amerika fogalom az egész világon. A mi Amerikánk a szabadság és demokrácia szimbóluma, ahol minden embernek joga van élni, érvényesülni, boldogulni. — Ez igaz. Hát én szívből kívánom, hogy boldoguljanak és sikerük legyen. Tudom kedvesem, hogy maga is nagyon sokat segített és fáradozott, hát kívánom továbbra is a legjobb szerencsét. — Nagyon köszönjük professzor úr. Gondoljon néha ránk, amikor járja a világot és jusson eszébe, hogy annyi melegséggel várjuk ide vissza, mint maga a californiai napsugár. Az interjúban megszólalt Kármán Tódor, a tudós, akire,büszkén tekint fel az egész tudományos világ és fogadott hazánk vezetői, akik legjobban tudják, hogy benne milyen értéket kapott Amerika. És megszólalt Kármán Tódor, az ember, aki óriási elfoglaltsága mellett is időt talált arra, hogy magyarokhoz szóljon. Büszkén tekintünk fel rá mi, magyarok is, mert a miénk és dicsőséget hozott a magyar névre. Irta: KÜRTHY MIKLÓS 1 FÜVESKERT MAGYAR KÖLTŐK VERSEINEK ANTOLÓGIÁJA Bécsben, a “Nemzetőr” kiadásában jelent meg ez a verseskötet, amely számos új, tehetséges magyar poéta munkáját tartalmazza. Börtönökből szabadultak ki ezek a költők, kommunista rabságból az október forradalom napjaiban, így sikerült aztán átmenekülniük a határon és átmenteni e verseket is, amelyeket még cellákban, kényszermunka végzése közben, vagy a menekülés után írtak. Szomorú, szépséges rigmusok ezek, csupa ismeretlen név, de amikor elolvastuk verseiket, nem idegenek többé számunkra. A legtöbb verssel Tollas Tibor szerepel a kötetben. Uj hang, uj színek, erőteljes és csiszolt sorok. A szabadságharcosokról szóló költeményből idézzük ezt a szakaszt: “Véretek legyen néma vád, s kiáltson oda túlra, hogy nem tartotta meg szavát, csak igert Európa. Ki fegyvertelen elesett, helyébe lépett másik, míg nyugat fegyvere mögött csak biztatott halálig”. Ezek a fiatal költők nyilván jobban megértik a Rákóczi féle szabadságharc és a 48-as forradalom árnyoldalait a “glamour-nélküli” történelmet, mint az idealizált “hőskultuszt.” Mind hősök ők, mind férfiak, akik kommunista börtönökben, toilette papírra rótták ihletes révületeiket. Szalmán, kövön aludtak, nappal titkosrendőrök vallatták őket veréssel, de este, mint Madách Phalanxterének hőse, szabadon álmodtak a szabadságról, egy jobb világról, melyet ők még nem értek meg és nem érnek meg soha. Mint Mózes, aki nem mehetett be az ígéret Földjére, nekik is csak szenvedés, küzködés volt az osztályrészük. A kötet végén európai költőknek a magyar szabadságharcot köszöntő verseit valamint a szovjet elnyomást kárhoztató verseit közük kitűnő fordításban. Carls Reihau norvég poéta soraival zárjuk az ismertetést: “A holt szabadság gyanta ágya mellett állunk szégyenbe fagyva. Viaszszín arcú, félig szinte gyermek, mindentől elhagyatva. A frázisok merev nyelvünkre fagytak, hisz némasága ránk vall. Mi hagytuk el a győri uccasarkon Judás-csók árulással.” . A Tsin A Füveskert című antológia a következő helyen rendelhető meg $1.00 beküldése ellenében: NEMZETŐR, Wien, Postfach 4SO, Austria.