Amerikai Magyar Népszava, 1958. szeptember (60. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-13 / 216. szám

Hogyan kell többet keresni? Siklósiné sz. dr. Gulyás Ró­zát elkapta a kommunista korrifeusok luxusa. Egyre azt hangoztatta, hogy ő a “bel­város első asszonya.’ De ez a hite nem akadályozta meg őt abban, hogy felhaj­tóival na­ponta különböző belvárosi és egyéb szórakozó helyeken forduljon meg. A 200-1000 fo­rintos számlákat rendszere­sen fizették a felhajtók, mert a tanácselnöknő annyira ké­nyes volt, hogy készpénzt csak borítékban vett át. “Ró­zsi” tanácselnöknőnek há­rom bundája volt és lakásá­ban garmadával halmozta fel a selyem kimonókat, a nylon és selyem fehérneműket és estélyi ruhákat. 35 pár cipő sorakozott a szekrényében, Egy szóval úgy élt, mint a többi vörös­ nagyság felesége és talán az az egyetlen ment­sége, hogy nem látott maga előtt más példát. Míg a szűk cselédszobából a tanácsterem elnöki asztalához eljutott, nem tanulta meg, hogy a fényűzés megszerzésének ki­finomult formái vannak a szovjet rendszerben. Úgy kell a földi javakat megszerezni, amint azt a moszkoviták cse­­lekedték. Ha fényűző bejen­ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A társadalmi ideál Családtagjainak jólétét Ugyanúgy fokozhatta volna, mint Rákosi, akinek minden sra­fija legalább is vezérigaz­gató lett Magyarországon. Vagy követte volna a Piros, Farkas, Révai, Vas családok, vagy a Komócsinok példáját, akiknek családtagjaiból egy pénzügyi kompaszt lehetett összeállítani, és autóikból egy nagyüzemű garázst. És mi­­revalók Magyarországon az ÁVO, a minisztériumok és a nagyvállalatok? A munkás, paraszt kormányzatnak tá­maszait ezek látják el min­den földi jóval. A juttatások­nak ez a formája ugyan épp úgy a dolgozókat rövidíti meg, mint a tanácselnöknő baksisai, de nem közvetlenül nyúl a zsebbe,­hanem abba a pénztárba, ahová a munkások és parasztok verejtéke össze­folyik. Siklósiné bűnét a “nép ál­lama” nem bocsájthatja meg és valószínűleg azok lesznek a leghangosabbak a felelős­­ségrevonásban,­ akik csupán ügyesebbek voltak, mint “az elnök asszony.” Minden társadalomnak van egy eszményképe, amelyet életmódjában magatartásá­ban követni igyekezik. Ma­gyarországon úgy látszik a moszkovita életmód a köve­tendő példa és a kis­pesti cse­lédlányból tanácselnökké elő­lépett Siklósiné dr. Gulyás Róza ennek az áldozata. A KATONAI HELYZET Csak az éjjel szállítanak szovjet csapatokat Magyarországon Magyaországon tovább fo­lyik a szovjet csapatoknak a jugoszláv határ irányában való átcsoportosítása. A ju­­goszláv-szovjet viszony el­mérgesedése óta a magyaror­szági szovjet csapatok lét­száma megnövekedett, Ma­gyarországon állomásozó szovjet haderő létszáma je­lenleg 10 hadosztályra becsül­hető. A feltűnés elkerülése vé­gett az utóbbi hetekben fel­sőbb utasításra a szovjet csapatokat és hadi­anyagot szállító vonatok csak éjjel közlekedhetnek. Amennyiben a katonai szerelvény nem tudná az előírt menetútját­jszaka megtenni, akkor a kö­vetkező napot a vasútvonal valamelyik elzárt holtvágá­nyán kell­ töltenie. A hazai megfigyelők azt is megállapították, hogy a szov­jet katonai anyagot szállító nyitott vasúti kocsik magyar felségjelet viselő ponyvával vannak eltakarva. Néhány héttel ezelőtt lát­ványos ünnepségek között bú­csúztatták Szombathelyen a “hazájukba visszatérő szov­jet csapatokat.” A búcsúzta­táson megjelentek a párt, a honvédség és a város ki­küldöttei, kivezényelték a la­kosság egy részét és filmfel­vételek örökítették meg a bú­csú pillanatát. A szovjet csa­patokat szállító vonat megin­dult többezer kilométeres út­jára, azonban mint az kide­rült, a valóságban alig 80 ki­lométert tett meg. A szerel­vény ugyanis estefelé befu­tott a hajmáskéri szovjet ka­tonai táborba és legénysége azóta ott teljesít szolgálatot. Egyes Balatonkörnyéki községekben valamint Bara­nyában ismét feltűnnek a 45- ös idők rosszemlékű kisérő je­lenségei: a szovjet patrullok. Gyakoriak az erőszakoskodá­sok és a fosztogatások. Közellátási viszonyok A közellátási nehézségek egyre érezhetőbbé válnak Magyarországon. Az általános életnívó a kormány ígéretei ellenére tovább csökken, a kereseti viszonyok romla­nak, számos közélelmezési és közszükségleti cikk eltűnt az üzletekből. Különösen a Du­nántúlon romlottak a közellá­tási viszonyok, amit a lakos­ság a Dunántúlra irányított szovjet csapatok jelenlétének tulajdonít. Győrben pl. heten­ként csak egyszer, hosszú sorbanállás után lehet hús­hoz jutni, személyenként csupán 20 dkg-t mérnek. A győriek pontosan tud­ják, hogy a győri vágóhíd tel­jes napi vágását a szovjet csapatok foglalják le saját számukra, és hasonló nehéz­ségek mutatkoznak a főzelék­félék és gyümölcs körül. A Balaton melleti nyaralók is megsínylik a szovjet garnizo­­nokat, mert a friss élelmisze­rek beszerzése nehézségekbe ütközik. Nem rózsás a helyzet Bu­dapesten sem. Friss főzelék hiányában a Közértnél beve­zették a marharépa és a ta­karmánykrumpli árusítását. Nehézségek vannak a cukor­ellátás körül. A cukorgyártás nem tud megbirkózni a befő­zések miatt megnövekedett cukorszükséglettel. A közel­múltban mintegy 15 százalék­kal leszállították a vaj árát, amiről lelkendezve számolt be a budapesti sajtó. Arról azon­ban nem emlékezett meg, hogy a 15 százalékos árcsök­kentéssel szemben 25 száza­lékkal növelték a vaj marga­rin tartalmát. A DISSZIDÁLT HAZATÉRÉSE Gyarmati Dezső válogatott vizi­póló játékos és felesége, Székely Éva úszóvilágbaj­­noknő több mint egy évi disszidálást feladva, ez év nyarán visszamentek Ma­gyarországra. A Gyarmati házaspár a melbourne-i olimpiász végez­tével csatlakozott azokhoz az olimpikonokhoz, akik főként a forradalom hatása alatt ta­gadták meg a­­ hazatérést. Gyarmatiék Amerikát is meg­járták, de nem telepedtek le, hanem Bécsbe költöztek. Az úszóbajnok házaspár hosszas habozás után szánta rá ma­gát a hazatérésre. A bécsi hí­rek szerint a bécsi magyar követség tagjai környékezték meg őket s hozzátartozóik el­len kilátásba helyezett terror akciók hatása alatt tértek vissza. Nem sokkal meérkezé­­sük után a Bécsben adott amnesztia levél ellenére au­gusztus 24-én tették közzé a legfőbb sporthatóság határo­zatát, mely szerint Gyarmati Dezsőt 1959 december 31-ig terjedő hatállyal eltiltották minden nyilvános sport­sze­repléstől. További meg nem erősített hírek szerint orosz közbenjá­rásra letartóztatták Gyarma­ti Dezsőt, így álltak bosszút azért, mert a melbournei olimpiászon tettlegesen rend­re utasított egy orosz vizi­­poló játékost a magyar sza­badságharc szidalmazásáért. 6-IK OLDAL Menekült Magyarország Egy lakáspanama története ! HOGYAN LETT AZ EGYSZERŰ CSELÉDLÁNYBÓL KERÜLETI ELÖLJÁRÓ Irta: PFEIFFER ZOLTÁN Augusztus végén egy la­káspanama tárgyalását kezd­te meg a budapesti büntető bíróság. A vádlottak padján találkoztak újból a felhajtók, a lakásüzérek és a hivatalno­kok. A kár kb. 200.000 forint. Néhány hónap alatt ennyit zsebeltek be a lakás­igénylők­től. A kommunista bürokrá­cia bűnlajstromában a milliós sikkasztások, lopások, pana­mák mellett az eset majdnem mindennapi. De mégsem ez. Két körülmény adja­ meg a büntetőügy rendkívüliségét. Súlyos lakásínség A magyar főváros a világ­háború óta lakásínséggel küz­­ködik. Budapest 2 hónapig tartó ostroma alatt rengeteg lakás pusztult el. Embertelen körülmények között zsúfolód­tak össze családok. A kommu­­­nista hatalomátvétellel a la­kásmizériák nem szűntek meg. Olyan rohamosan nőtt meg Budapest lakossága a fő­város köré központosított ipar továbbfejlesztésével, hogy a lakásínségen még a polgári osztálynak vidékre való de­portálása sem segített. A csa­ládok összeköltöztetése orosz méreteket öltött annyira, hogy a budapestiek életét a vörös, diktatúrán kívül a la­kásbajok mérgezték meg. Minden igényen felül elsősor­ban a háborítatlan lakásra való törekvés jelentkezett, ezért minden áldozatot vál­laltak, munkahajszát, életve­szélyes munkát, politikai koc­kázatot. Az ifjú párok előtt elháríthatatlan akadályként lebegett a lakásgond és mint az apróhirdetések ezrei bi­zonyítják, a házasulandó fér­fiak és nők, legkecsegtetőbb hozományként az önálló la­kásra hivatkoznak. Menekültek lakásai Komoly, égető szociális kér­déssé fejlődött a főváros nö­vekvő lakosságának elhelye­zése. Családtagjain keresztül, mindenki érdekeltté vált és a forradalom előtti elkeseredés egyik soha ki nem apadó for­rása volt a vörös korrifeusok hivalkodó fényűzése. A budai villákban nem a légköbméter kiszámításával helyezkedtek el a rendszer arisztokratái. A pesti nagy lakásokban pedig éppen olyan luxusban éltek a kormányzat kedvencei, mint egykor a sokat emlegetett gyárosok, bankárok, földbir­tokosok. A forradalom után sok minden megváltozott Ma­gyarországon. A lakáskérdés azonban megoldatlan maradt. Rákosi villáit ugyan nem le­hetett tovább fentartani és megszűntek az ÁVO luxus nyaralói is, de az elhagyott villákban nem a fedél nél­küli dolgozók költöztek be, hanem az utódok, Kádár, Ma­rosán és társai. A dissziden­­sek lakásainak elfoglalása sem enyhítette a problémát, sőt fokozta, mert a menekül­tek lakásainak és bútorainak szétosztásában az immáron kiirthatatlan kurucció intéz­kedett, hol baksis, hol csalá­di alapon. A lakásügyek intézése be­csületügyévé vált a Kádár- Münnich korszaknak. S ez az oka annak, hogy olyan nagy port vert fel Budapesten Sik­lósi Mihályné lakáspanamája. A főváros szívében a V. kerü­letben folytatta hónapokon át üzelmeit Siklósiné, a ke­rületi városi bizottság ta­nács­elnöknője,­­­tehát a ke­rületi elöljáró. Panamáit nyíl­tan űzte. Nem lehetett titok­ban tartani, hogy kik jutnak lakáshoz, mert a házfelügye­lőkön, ház és tömbmegbízot­­takon kívül a közigazgatási apparátusnak épp úgy, mint a közönségnek tudomásul kel­lett vennie, hogy a pénz be­szél, sőt hangoskodik az ötö­dik kerületben. Milyen lehet Pfeiffer Zoltán az a közigazgatás, melynek egyik legfőbb vezetője lakás­börzét tart a hivatalában és az egész kerület arról beszél, hogy a marxista-leninista kor legexponáltabb helyén pénz­ért minden megvehető, még az álmok álma, a főbérleti la­kás is. A "fascisták" Siklósiné esete azt mutat­ja, hogy annyira züllöttek a közállapotok a magyar fő­városban, hogy még a for­radalom földrengése sem szaggatta szét a korrupciónak kiszipolyozó hálózatát. A rendszer továbbra is a felhá­borító kolonizációs korrup­ciót tartja életben Magyaror­szágon. A forradalom óta a ko­­­­munista sajtóban szokásossá vált, hogy minden bűncselek­mény tettesét a fasiszta, el­lenforradalmi burzsoák tábo­rába sorozták be, így kívánta meg a felelevenedő osztály­harcos utasítás. Politikai esetekben még érthető volt az igyekezet, hogy Nagy Imré­től kezdve a legfiatalabb mun­­kástanoncig mindenkit a nyu­gati kapitalistákkal összees­küvő ellenforradalmárnak bélyegeztek meg. Gazdasági cselekmények ismertetésénél sem halkult el az osztályhar­cos szellem, a tetteseknek nyakába akasztottak valami­lyen táblát, így lett a mun­kásból a kapitalisták hajcsár­ja, az egykori bakából Horthy tiszt és a kopott könyökű tisztviselőből szolgabíró. Fényes pályafutás Siklósi Mihályné esetében azonban bajba kerültek, mert az V. kerületi elöljárónő a Horthy világban a társada­lom legalsó lépcsőjén helyez­kedett el. Háztartási alkalma­zott volt, vagy ahogyan a büntető tárgyaláson a szemé­be vágták: cselédlányból lett jogi doktor, tanácselnöknő. Alulról került fel a kommu­nista társadalom egyik leg­magasabb posztjára. És ez az a második körülmény mely még a közigazgatás sivár korrupciója mellett is feltű­nést és további reflexciót kelt.­­* : «9 Ifi Siklósi Mihályné, szül. dr. Gulyás Róza a rendszer büsz­kesége lehetett volna. Cse­lédlány sorból a doktori diplomáig és onnan a fővárosi tanácselnökségig eljutni még a nyugati világban is társa­dalmi megbecsülést jelent. Magyar viszonylatban regé­nyes karrier. Valószínűleg nagy akaraterőt és inteligen­­ciát kívánt meg a feltörő ivó érvényesülés. Az “elnök asz­­szony” azonban amilyen ma­gasra emelkedett a társadal­mi ranglétrán, olyan mélyre süllyedt a kommunista kor­rupció mocsarában. Ezer és tízezer forint között váltako­­zott nála a tarifa egy-egy la­kásügyi elintézéséért, de volt olyan eset, amikor többet is kért, dezésre, ruhákra vágyott, ak­kor a párthoz kellett volna fordulni, mint azt Rákosi, Ge­rő, Révai, Hegedűs és a ta­nácselnökökig bezárólag olyan sokan mások tették. Ha keveselte a fizetését, akkor halmozta volna állásait, mint a rendszer kedvence, Andics Erzsébet, aki nyolc nagyfize­­tésű állást kaparintott magá­nak, hogy kiadásait fedezhes­se. Emigrációs Hírek Augusztus 12-én indult el hathetes délamerikai körútjá­ra a forradalmi emigráció ve­zető egyénisége, Kővágó Jó­zsef. Budapest ,v. polgármes­tere és a forradalmi Kisgazda­párt főtitkára a délamerikai kormányokat látogatja meg és vezető politikusaikat kere­si fel, hogy a magyar hely­zetről személyesen nyújtson felvilágosítást és közbenjárá­sukat kérje. Különös jelentő­séget ad Kővágó útjának az a körülmény, hogy a szeptem­beri UN közgyűlés napirend­jére felkerülhet a magyar ügy, ha a UN delegátusok többsége az agendára való felvételt megszavazza. Kővá­gó József kíséretében dr. Varga László, a Magyar Bi­zottság tagja és Gáspár Ödön v. diplomata vesznek részt a körúton. Kővágó céljául tűz­te ki a magyar menekültek csoportjainak felkeresését és felvilágosítását. Remélhető, hogy Kővágó személye és programja a különböző cso­portok együttműködését elő­segíti. * " A magyar forradalom má­sodik évfordulójára az ame­rikai magyar egyesületekkel karöltve nagy gonddal készül elő a forradalmi emigráció. Október 23.-i mozgalom cí­mén egy szervezetbe vonták össze több forradalmi orga­nizációnak emigránc­ó képvi­seleteit és így biztosítottnak látszik, hogy 1958 október 23-án méltó keretek között emlékezik majd meg az ame­rikai magyarság a nagi tör­ténelmi évfordulóról. A forra­dalmi szervezetek Tollas Ti­bor kiváló költőt kérték fel ünnepi szónokul. Tollas fő­munkatársa a Münchenben megjelenő Nemzetőr­nek. A Nemzetőr a forradalom nem­zeti eszméinek hű képviselő­je.* Hosszas veszélyes betegség­­és két operáció után újból frissen vesz részt az amerikai magyar közéletben Eckhardt Tibor, az 1945 előtti Kisgaz­­dapárt vezére. Egy viszéz gyulladásból keletkezett trom­bózis támadta meg a veterán magyar politikust és hetekig tartó kórházi kezelést és két operációt igényelt a teljes felgyógyulás. Eckhardt alig hogy felgyógyult máris in­tenzíven vesz részt a magyar ügy diplomáciai előkészítésé­ben és legutóbb kiadott me­moranduma sikeres prezen­tálása volt a magyar kérdés­nek. MIÉRT VAN SZÜKSÉG MAGYAR SZÁLLODÁRA MOSZKVÁBAN A szovjet főváros egyik legforgalmasabb negyedében, az Állami Bank épületének közelében megnyílik a Buda­pest szálló. A korszerűen be­rendezett szállodában mint­egy 600 vendég számára lesz férőhely. Ez a hír a budapesti Esti Hírlap egyik augusztusi szá­mában jelent meg. Nem is keltene feltűnést, ha nem Moszkvában történt volna a kezdeményezés, hanem vala­hol Nyugaton az egyik világ­városban. Valószínűleg von­­zotta volna az idegeneket a szálloda éttermének magya­ros konyhája és magyar sze­mélyzete. Az azonban már gyanús, hogy a moszkvai Bu­dapest szállóban a híradás szerint mindenek előtt Ma­gyarországról érkezett látoga­tók kapnak helyet. Ez a kecsegtető moszkvai jelentés sok mindent takar. Elsősorban azt, hogy a szov­jet egy helyen, egy szállodá­ban és egy étteremben akarja együttartani a magyarokat. Nem kell nagy képzelőtehet­ség ahhoz, hogy az épületben tartottakat könnyebben lehet ellenőrizni, beszélgetésüket kihallgatni, útjaikat megfi­gyelni. A “magyar személy­zet” tekintetében sem lehet­nek kétségeink. Alapos szű­rőn át veszik majd fel a pin­céreket, szobalányokat és szállodai alkalmazottakat. Va­lószínű, hogy nem az ÁVO-s kézben lesz a felső felügyelet, hanem a moszkvai titkosren­dőrség kezében. A Budapest szállóban lesz Moszkva első espresso­ja is, ahol magyar gyártmányú ké­szülékekben főzik majd a ká­vét. A szállodát és éttermet magyaros stílusban rendezik be. A magyaros környezet azonban fojtogató lesz még a megbízható kommunista részére is, mert egyetlen le­ninistát sem lelkesít az a tu­dat, hogy karanténnek meg­felelő szigorú felügyelet alatt tölti kiküldetésének moszkvai napjait. Zsúfolt börtönök Zsúfoltak a börtönök és az internáló­ táborok Magyaror­szágon. A budapesti Markó utcai börtönben a két szemé­lyes cellákba nyolc, a tíz sze­mélyes cellákba 30-35 letar­tóztatottat zsúfolnak össze. Elviselhetetlen körülmények között élnek az internáltak a kistarcsai, tököli és recski in­­ternáló­táborokban is. Kistar­­csán ezidő szerint 4500, Tökö­lön 3,000, Recsken mintegy 10,000 internáltat tartanak fogva. Az említetteken kívül még hat nagyobb internálótá­bort rendeztek be. Tömeges letartóztatást haj­tottak végre a legutóbbi he­tekben Pécsett és Pécs kör­nyékén. Hajtóvadászatot in­dítottak azok ellen, akik 1956 novemberében és decemberé­ben az amnesztiában bízva, beszolgáltatták fegyvereiket. Annak idején több száz pécsi szabadságharcos adta le fegyverét a pécsi városháza udvarán. A beszolgáltatóknak nem kellett megnevezni ma­gukat és így abban remény­kedtek, hogy semmi nyoma nem marad annak, hogy a forradalom idején fegyvert tartottak maguknál. Az ÁVO több hónapos nyomozás után jutott a bizonyítékok birto­kába. BUY IT NOW...IN

Next