Amerikai Magyar Népszava, 1958. október (60. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
» !1-iK OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztősig és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year). $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00; félévre (half year) $13.00. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y„ P. O. Box 152 Niagara Square Station Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 A VASÚT HANYATLÁSA George Stephenson, az angol mérnök, aki az első gőzmozdonyt csinálta, megjósolta, hogy a vasút lesz “akirály őfelsége és minden alattvalójának acélországútja”. Az is volt egy és negyed évszázadon át, nemcsak az angol király és alattvalói számára, hanem az egész civilizált világon. De most az Interstate Commerce Commission kijelentette, hogy ha a vasút hanyatlása ebben a mértékben folyik, mint eddig, 1970-ben már nem lesz vasút, legalább is személyforgalom részére. A vasút hanyatlása kétségkívül haladást jelent, gyorsabb, modernebb közlekedési eszközök veszik át a helyét, de nem tehetünk róla, ha valami mélabut érzünk láttára. A vasút hanyatlásával egy korszak zárul le. Egy korszak, amelynek sok hibája volt, de mindent egybevetve az emberi civilizáció egyik nagy korszaka volt, és egyáltalán nem vagyunk biztosak, hogy ami utána következik, jobb lesz. Elődeink bizonyára hasonlóképen éreztek a postakocsi és szekér hanyatlása idején. A szentimentális kapocs a múlttal valóban nem elég, hogy a fejlődést megállítsa. Gyermekeink részére az öreg gőzmozdony már aféle érdekes relikvia lesz, amelyet néhány múzeumban őriznek, de ha a vonat gőzfüttye hallatszik az éjszakában, nem fogják tudni, mit hallottak. Tempora mutantur . . . TÉVES CÍMZÉS Meade Alorn, a republikánus párt országos elnöke elpanaszolta rádió és televízió nyilatkozatában, hogy szegény Sherman Adamsot az intrika kipiszkálta állásából. Nem tudjuk, kinek szánta a szemrehányást, de ha a demokratáknak, akkor a címzés helytelen. A demokraták feltűnően csendesek maradtak az egész Adams-ügy alatt, bölcsen tudva, hogy a republikánusok lesznek kénytelenek a nagytakarításra, így is történt. A republikánus párt — és maga Alcorn elnök elsősorban — gyakorolt nyomást az elnökre, hogy menessze Adamsot. Adams egész egyszerűen tehertétellé vált a választási kampányban. Számos republikánus jelölt érezte, hogy esélyei gyengülnek, ha fejéhez lehet vágni az Adams-ügyet. A republikánusok szorult helyzetét megértjük, de nincs joguk másnak, mint önmaguknak szemrehányást tenni ebben a kérdésben. ERDŐTÜZEK Amerika, Dél-Amerika hatalmas erdeiben napok óta tartó tüzeket próbálnak oltani. A kár milliókra rúg. A tüzeket néha villámcsapás, szárazság, legtöbbször azonban emberi gondatlanság okozza. Turisták, kirán■ dűlők sütnek, főznek tábortűz mellett, aztán ott felejtik a parazsakat. Vagy égő cigarettát hajítanak el és egy szikra elég ahhoz, hogy lángba boruljon az erdő. Az erdőtüzek ellen nehéz védekezni. A közönség felvilágosítása eddig nem sokat használt. Az emberi hanyagság, nemtörődömség milliókba kerül. Ráadásul az elpusztult erdők nyomán más károk is támadnak.. Fogyók apadnak el, termékeny földek meddőkké válnak. Az erdőpusztítás másik módja, a túlzásba vitt erdőirtás, amely szintén megbosszulja magát. Brazília erdőinek pusztulása miatt százezrek voltak kénytelenek felkerekedni és más vidéken telepedni le, mert a szárazság és a vízhiány elűzte őket eddigi otthonaikból. y MERŐ UNALOMBÓL Egy 16 éves lány, akinek mindene megvolt a világon, agyonlőtte az öccsét, mert “egy kis izgalmat akart hozni az életébe’’. Változatosságra vágyott a gyermek, aki merő unalomból testvért ölt. Mint a rendőrségen vallotta, egyhangú életet élt. Reggel felkelt, reggelizett, iskolába ment, hazajött, ebédelt, játszott, edényt mosott a konyhában, olvasott, TV darabokat nézett és este lefeküdt aludni, hogy másnap újra kezdje az egész körbe-körbét. Egy elkényeztetett mai amerikai gyereknek mindez “halálosan” unalmas. Talán ha az anyja néha szigorúbban bánik vele, másként fordul a dolog. De igy a 16 éves lányt “majd megölte az unalom”. Jobb hijján agyonlőtte a testvérét. Jelenleg letartóztatásban van s a fogház cellában unatkozik. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Halászat a betűtengerben Egy “bestseller” szerzőről kiderült, hogy rovott múltú. Az író, aki Harry Golden néven lapot szerkesztett és könyveket irt, de az igazi neve más volt, mindig rettegett attól, hogy egyszer túl nagy sikere lesz és akkor leleplezik. Úgy is történt. Névtelen levelek indultak el mindenfelé és végül is az író jobbnak látta, ha túlesik a dolgon és önmagát leplezi le. Ekkor kiderült, hogy barátai, kiadói, a közönség szinte egy emberként melléje álltak és a leleplezés népszerűbbé tette, mint valaha volt. Szerzőnket híres emberek üdvözölték abból az alkalomból, hogy rovott múltja kiderült. Szóval, nemcsak névtelen levélírók, de neves nagylelkek is léteznek ebben a világban. Ami viszont meglehetősen furcsa. Hiszen lehet, hogy ha valaki börtönben ült, attól még egészen jó ember — és jó író — lehet, de érdeminek beszámítani túlzás. Megbocsátani neki lehet, ünnepelni érte kicsit sok . . . * * * Talán kevesen vették észre, de a közelmúltban volt egy másik ember is, akinek megbocsátották rovott múltját, noha egészen más okokból. Ez Henry Lustig, a Longchamps vendéglők alapítója, aki a napokban — 67 éves korában — meghalt. Ő is közel két évet ült adócsalás miatt, de neki is megbocsátottak, mert .. . nehéz is megmondani, miért? Talán azért, mert kibírta nemcsak a börtönt, hanem az adócsalás pénzügyi következményeit is, amelyek millióktól fosztották meg. A közvélemény mindig elnéző a szegény ember hetedik fiával szemben, aki levágja a pénzokádó sárkány néhány fejét. Lustig úgy kezdte, hogy gyümölccsel megrakott taligát tolt maga előtt és úgy folytatta, hogy mielőtt az adóhivatal lecsapott rá, vagyonát mintegy hat millió dollárra becsülték. Persze, közben egy kis adócsalást is elkövetett — úgy közel három millió dollár erejéig, de ekkora vagyonnal nem lehet kicsiben csalni. Négy évre ítélték és ebből majdnem kettőt le is ült. De pár milliója még azután is maradt, amikor az adóhivatal és az ügyvédei már békében hagyták. Hát lehet ilyen emberre haragudni ? * * * Moses nagymama, aki öreg korában kezdett festeni, a napokban ünnepelte 98-ik születésnapját. Ez a tény kétségkívül fokozza a világ csodálatát. Karriert csinálni akkor, amikor mások már azt a karriert is abbahagyják, amelyet sikerült kivívniuk, kétségkívül ritka tünemény. De még szebb, amikor valaki ezt a kivételes szerencsét még jó ideig élvezheti is. A sors megmutatta, hogy nincs igaza azoknak, akik Moses nagymama művészi sikerét vállvonogatva fogadták: mi haszna belőle? Pirandello, a nagy olasz író, aki Nobel-díjat is kapott, 57 éves volt, mikor első nagy sikerét aratta. De utána még vagy egy tucat évet élt, mint ünnepelt író. Moses nagymama későbben kezdte, de tovább bírta. 98 éves születé napján arra kell gondolni, hogy senki sem tudhatja, élete legjava mikor kezdődik . . . Beszéljünk tovább Moses nagymama művészetéről. Londonban eredeti kiállítást rendeztek, festményekből, amelyeket részben kisgyermekek, részben majmok festettek. Természetesen, úgy a kisgyermekek, mint a majmok az absztrakt művészeti irány hívei. A kiállításról azt írják, hogy a majmok jobban festenek, mint a gyermekek. Van köztük két kiváló művész: Congo, a londoni állatkertből való csimpánz és Betsy, aki ujjhegygyel fest, a baltimorei állatkertben. A kisgyermekek oldalán Graham Phillips 15 hónapos — nem tévedés: hónapos, nem éves — és a három éves Timothy Vaughan, mindketten londoni lakosok, művei keltettek feltűnést. A csimpánzok képein azonban több tervszerűség és kifejező szándék állapítható meg, — mondta Sir Julian Huxley, a híres biológus. De a kiállítás nem kizárólag tudományos, hanem művészeti célokat is szolgál, — mondja Merwyn Levy képkritikus, aki a festészet alapvető elemei szempontjából találja tanulságosnak. A képkiállítások látogatói számára viszont talán az a tanulság, hogy azok, akik a művészet forrását a csecsemőknél és majmoknál keresik, aligha járnak helyes úton. Az a festészeti iskola, amelybe — akárcsak az elemi osztályába — a majom is beléphet, legalább is gyanús. A művészet nem lehet a véletlenek játéka. Színes üveg kockák rázásából is kikerekedik valamilyen minta, de csak a művész szándéka az, ami teremt . . . * * * Elvis Presley, a serdületlenek bálványa, jelenleg katona és a napokban vitték németországi szolgálatra. Hívei lelkesen búcsúztatták, a katonabanda “Rock-n-roll” darabokat játszott. Kar- írta: ACZÉL BENŐ mesterük, azt mondta az újságoknak: “Úgy éreztem, ezúttal kizárólag Presley szerzeményeit kell játszanunk. Végre is olyan ember, aki úgy gondoskodik apjáról, anyjáról, mint Presley, megérdemli csodálatunkat.” Úgy van, ezért igen. Ez a katona karmester, úgy látszik, ért a zenéhez . . . A napokban riport jelent meg egy rendőrről, aki remekül rajzol és nem egy bűnügyi rejtély megoldásához járult hozzá azzal, hogy lerajzolta az ismeretlen tettest. Ezt úgy csinálta, hogy alaposan kikérdezte azokat, akik a tettel gyanúsítható embert látták és elbeszélésük alapján készítette rajzait, amelyek néha bámulatos eredménnyel, a tetes elfogatásával, jártak. Ez úgy hangzik, mint egy detektívregény, amely azonban hiteles történet. A baj csak az, hogy a riporter mellékelte a cikkéhez a legutóbb elfogott gyilkos arcképét is, az állítólag elfogatását elősegítő rajzzal együtt. A kettő úgy hasonlít egymáshoz, mint a teve az elefánthoz. A riport az illusztrációk nélkül hitelesebb lett volna. Megint bebizonyult, hogy egy érdekes és hihető történetet kár bizonyítani. A képzelet elhihető ereje rendesen nagyobb, mint a tényeké . . . Churchill a napokban ünnepelte aranylakodalmát. Ezen a napon egyik lova, amelynek semmi esélye nem volt, megnyert egy verseny és a benne bízóknak tízszeres pénzt fizetett. Ez a kis történet két szempontból is szimpatikus. Először azért, mert íme, a sors is ünnepelte Churchillt, amit mindenki csak helyeselhet. Másodszor azért, mert az eset szimbolikus: Churchill mindig outsider volt és mindig jól fizetett . . . * * * Oklahoma államban, Tulsa városában történt, hogy valaki felhívta a közlekedési rendőrséget, adjanak neki rendőrkíséretet, mert várandós feleségét kell sürgősen kórházba vinnie és ezért kénytelen mg nem engedett sebességgel vezetni az autóját. Azonnal kiküldtek egy rendőrt, aki nagynehezen utolérte a száguldó autót és ment utána, amíg az hirtelen megállt. Kiugrott belőle az izgatott férj és kétségbeesve közölte, hogy a feleségét elfelejtette az autóba ültetni. Rohantak vissza, elhozták az asszonyt, nem történt semmi baja. Hogy a férjnek sem történt-e, a riporter nem írta meg . . . Valóság vagy délibáb? A Brüsszeli Világkiállítás Magyar Pavilionjáról írt cikkemnek erős visszhangja volt Magyar- Amerikában. A Szerkesztőhöz és hozzám érkezett levelek tömege meglepett ugyan, de nem érintett kellemetlenül. Egy hírlap írói és olvasói bizonyos értelemben véve egy családhoz tartoznak és amint a családi körben is vannak különböző nézetek, úgy gyakori ez az író és olvasó között is. Ez esetben olvasóink maguk között boncolgatták és nagyjából el is inézték a vitás ügyet, mégis én magyar szempontból érdemesnek vélem tovább foglalkozni vele, így elsősorban felelek annak az itt született, másodgenerációs olvasómnak, aki arra kér, hogy ismertessem, hol létezett és mi is volt lényegében a híresDélibáb. Az Athaeneum Kézi Lexicona szerint a délibáb fénytani tünemény, amely forró homokos pusztákon, sivatagokon jelentkezik, mikor is a távolfekvő, kiemelkedő tárgyak, városok, oázisok, ligetek képei jelennek meg a látóhatár felett a levegőben, de megfordított alakban. Hajdanában a Hortobágyon gyakori volt ilyen tünemény, mióta azonban az iparosítás kapcsán ez a vidék kiépült, nem igen fordul elő többé ilyen jelenség. Mégis, a déliáb hazája maradt Magyarország és a kiálltásról kapott adatokat azért foglaltam össze Brüszszeli Délibáb címen, mert úgy véltem, hogy optikai csalódás áldozata, aki elhiszi, hogy a kiállítás a mai magyar életet tükrözi. Én magam ugyan nem voltam ott, de Vizy Tiborné adatait elfogadva, megjelöltem a forrást és azért, hogy adataim ellenőrizhetőek legyenek. Nézzük tehát most a kritikák szerint, mi az, ami nem felelt meg állításaimnak : Mr. John Nedecváry, aki többször járt ott, állítja, hogy szép volt a Magar Pavillon. Mások is közölték, hogy herendi porcelánokban és ezüst tálcákon frakkos pincérek szolgálták fel a magyar konyha remekeit. Hogy magyarruhás leányok damaszt abroszokkal terített asztalokra hordták kristálypoharakban a tokaji aszút. Nos, mi más ez, ha nem a mai magyar élet délibábos, csalóka képe . . . ? Hiszen köztudomású, hogy Magyarországban ma a valódi ezüsttálak helyett a “csajkarendszer” járja. A munkahelyeken és a legtöbb vendéglőben “típusmenü” van napirenden. Ami pedig az árukat illeti, nem titok, hogy a magyar dolgozó átlagos havi keresete kb. 1.000 forint. A 25 belga frankba kerülő “jó nagy” darab rétes így tehát 47 forint, a 60 centes gulyásleves 54 forint, a hatfogásos díszvacsora pedig 240 forint, egy magyar munkás heti keresete. Ne a dollárhoz tessék átszámítani az árakat, hanem a forinthoz és akkor látjuk, hogy mindaz, amit ott találnak éppen olyan elérhetetlen honfitársainknak a saját hazájukban, mint a valóságnak nem nevezhető délibáb. Én az információt egy nőtől kaptam, aki, mint európai háziasszony, találta drágának az árakat és kicsinek az adagokat. Ezzel szemben Mr. Nedecváry az amerikai látogató szemével és annak erszénye szerint bírálta a kiállított tárgyakat, így én ma is a Vizy Tiborné véleményét tartom elfogadhatónak. Ami pedig azt illeti, hogy nem Berkes Bandi, hanem Lakatos Sándor vezeti a zenekart, erre épp a jó pestiek mondanák: “No mond már . . . !” Én azonban csak azt mondom, hogy a különbség talán csak a névben van, mert akik mindkettőt ismerik, mondják, hogy egyformán kitűnőek. Legyen szabad emlékeztetnem olvasóimat, hogy Dombóvári Babáry Jóska és nagyváradi Bura Sándor neve, sőt játéka is különböző volt, de a hangulatot művészi játékukkal egyformán tudták felfokozni, ha a magyarnak oka volt a jó hangulatra . . . Ma, amikor a sajtó, a televízió és a rádió szinte óránként adja tudtunkra azt a tömeges öngyilkosságot, melyre az emberiség készül, mondhatnánk, hogy jelentéktelen dolgokról vitázunk a fentiekben, ámde nekünk a magyar sikerek és balsikerek ma már nemcsak az egyes emberre nézve fontosak, hanem arra a fájdalmasan egyedülálló jelenségre is, amit magyar kultúra néven foglalunk össze. És mivel az amerikai magyarság csak távolról figyelheti, hogyan képviselik manapság külföldön ezt a kultúrát, az ő számára kétségtelenül fontos az igazság és a háttér . . . Mi, amerikai magyarok már a régi világban is nehezményeztük, ha az otthoni színvonal emelése helyett hamis képet próbáltak nyújtani az óhazai falvak nemlétező jólétéről. De ennyire orosz Potemkin-falu jellege még sohasem volt magyar kiállításnak. A magyarok szenvedése és veresége hatványozottan arra késztet minket, hogy figyeljünk mindent, amit magyar címen mutatnak a világnak. Mert ha belenyugszunk mindenbe úgy, ahogyan Rabmagyarország helyzetét feltüntetik azok, akiknek ez szolgálja politikai céljaikat, akkor nem egyes személyek ellen, hanem az összmagyarság ellen vétünk. A világ lelkiismeretét csak úgy tarthatjuk ébren, ha foglalkozunk a dolgokkal és rámutatunk az árnyoldalra is. Kivált ott, ahol a hamis fények mellett és mögött enynyire ott van az árnyék . .. Ezek után eljutottam ahhoz a “180 fokos” elfordításhoz, amelyet Mr. Gombos Imre Kanadából rámolvasott . . Igaza van abban, hogy a legfontosabb az igazság, tekintet nélkül nemre s írói múltra, akkor, ha egy riportot írunk. Hát nézzük csak közelről ezt az igazságot: Frakkos pincér kommunistáknál? Ezüst tálak, írta: PAPP VARGA ÉVA herendi tányérok? Metszett kristálypoharak? Ezek csak kiállítási tárgyak, amelyekhez a mai Magyarországon egy bizonyos rétegnek hozzányúlni tilos. Cigányok, vitéz kötéses huszár egyenruhában? Hiszen Magyarországon ezt és a fenti dolgokat, mint az átkos kapitalista világ elhajlásait és velejáróit szidják. Kommunista szótár szerint mindez “polgári dekadencia”. Az én véleményem szerint az, ami a brüsszeli színpadon folyik, csalóka tünemény. Ezek után még megköszönöm Mr. Szkladányi Emil, kedves olvasónk védelmét. Annyiban tévedett, hogy cikkem nem novella, hanem a kapott adatokra támasztott riport volt, ámde az irodalmat illetően, általánosságban nagyon igaza van. Minthogy nemcsak író, hanem olvasó is vagyok, legyen szabad idéznem Prévost Paradol szavait: “Üdvözlégy írás! Mióta az ember hozzáfogott, hogy leírja, amiket hall, gondol és érez, Te voltál és vagy, aki felüdít minket és nyugalmat, békét áraszt felénk ...” Ezt vallom magam is, tehát béke velünk! Egy sarki lúd története Otthon egykor egy sarki ludat lőttem. Mert ritka volt, hát szépen kitömettem. — Örült neki egy magyar múzeum. — A gúnárom egy műjégtáblán állott. Festékkel lába, csőre kicifrázott. Alája írták. Lőtte: Ungi Endre. — Megbámulták az ifjak és a vének. Mert ilyen ludat ők még nem lövének De nem is láttak Bugacon talán. — Ma itten élek délen, Floridában. A pálmafák és ciprusok honában. Hallgatva némán, mint egy sarkilud. — Előttem néhány magyarnyelvű újság. Sarki szemeknek néha igen furcsák; Mert írják öreg senki — eszkimók. E lapoknak, verset én is írok. Le is köztik, mert ennek ez a rendje. S aláta írják Írta: UNGI ENDRE Ha a dugó beleszalad az üvegbe Nem könnyű dolog kihúzni az üvegbe beszaladt dugót. Van azonban egy módszer, amellyel az ilyen dugót ki lehet ugratni az üvegből. Az üveg nyakát belülről meg kell zsírozni. Aztán az üveget néhány percig tartsuk hideg vízben. Dróttal, kalaptüvel dugót az üveg nyakáig kell húzni. Ezután az üveget tartsuk forró vízbe, a melegtől kitáguló levegő hamarosan kitolja a dugót.