Amerikai Magyar Népszava, 1958. október (60. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

» !­1-iK OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztősig és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year). $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00; félévre (half year) $13.00. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y„ P. O. Box 152 Niagara Square Station Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 A VASÚT HANYATLÁSA George Stephenson, az angol mérnök, aki az első gőzmozdonyt csinálta, megjósolta, hogy a vasút lesz “a­­király őfelsége és minden alattvalójának acélország­­­útja”. Az is volt egy és negyed évszázadon át, nemcsak az angol király és alattvalói számára, hanem az egész civilizált világon. De most az­ Interstate Commerce Commission kijelentette, hogy ha a vasút hanyatlása ebben a mértékben folyik, mint eddig, 1970-ben már nem lesz vasút, legalább is személyforgalom részére. A vasút hanyatlása kétségkívül haladást jelent, gyorsabb, modernebb közlekedési eszközök veszik át­­ a helyét, de nem tehetünk róla, ha valami mélabut ér­zünk láttára. A vasút hanyatlásával egy korszak zárul le. Egy korszak, amelynek sok hibája volt, de mindent egybevetve az emberi civilizáció egyik nagy korszaka volt, és egyáltalán nem vagyunk biztosak, hogy ami utána következik, jobb lesz. Elődeink bizonyára hasonlóképen éreztek a posta­kocsi és szekér hanyatlása idején. A szentimentális ka­pocs a múlttal valóban nem elég, hogy a fejlődést meg­állítsa. Gyermekeink részére az öreg gőzmozdony már aféle érdekes relikvia lesz, amelyet néhány múzeum­ban őriznek, de ha a vonat gőzfüttye hallatszik az éj­szakában, nem fogják tudni, mit hallottak. Tempora mutantur . . . TÉVES CÍMZÉS Meade Al­orn, a republikánus párt országos elnö­ke elpanaszolta rádió és televízió nyilatkozatában, hogy szegény Sherman Adamsot az intrika kipiszkálta állásából. Nem tudjuk, kinek szánta a szemrehányást, de ha a demokratáknak, akkor a címzés helytelen. A demokraták feltűnően csendesek maradtak az egész Adams-ügy alatt, bölcsen tudva, hogy a republikánu­sok lesznek kénytelenek a nagytakarításra, így is tör­tént. A republikánus párt — és maga Alcorn elnök el­sősorban — gyakorolt nyomást az elnökre, hogy me­­nessze Adamsot. Adams egész egyszerűen tehertétellé vált a válasz­tási kampányban. Számos republikánus jelölt érezte, hogy esélyei gyengülnek, ha fejéhez lehet vágni az Adams-ügyet. A republikánusok szorult helyzetét meg­értjük, de nincs joguk másnak, mint önmaguknak szem­rehányást tenni ebben a kérdésben. ERDŐTÜZEK Amerika, Dél-Amerika hatalmas erdeiben napok óta tartó tüzeket próbálnak oltani. A kár milliókra rúg. A tüzeket néha villámcsapás, szárazság, legtöbbször azonban emberi gondatlanság okozza. Turisták, kirán­­■ dűlők sütnek, főznek tábortűz mellett, aztán ott felej­tik a parazsakat. Vagy égő cigarettát hajítanak el és egy szikra elég ahhoz, hogy lángba boruljon az erdő. Az erdőtüzek ellen nehéz védekezni. A közönség­­ felvilágosítása eddig nem sokat használt. Az emberi ha­nyagság, nemtörődömség milliókba kerül. Ráadásul az elpusztult erdők nyomán más károk is támadnak.. Fo­gyók apadnak el, termékeny földek meddőkké válnak. Az erdőpusztítás másik módja, a túlzásba vitt er­dőirtás, amely szintén megbosszulja magát. Brazília er­dőinek pusztulása miatt százezrek voltak kénytelenek felkerekedni és más vidéken telepedni le, mert a szá­razság és a vízhiány elűzte őket eddigi otthonaikból. y MERŐ UNALOMBÓL Egy 16 éves lány, akinek mindene megvolt a vilá­gon, agyonlőtte az öccsét, mert “egy kis izgalmat akart hozni az életébe’’. Változatosságra vágyott a gyermek, aki merő una­lomból testvért ölt. Mint a rendőrségen vallotta, egy­hangú életet élt. Reggel felkelt, reggelizett, iskolába ment, hazajött, ebédelt, játszott, edényt mosott a kony­hában, olvasott, TV darabokat nézett és este lefeküdt aludni, hogy másnap újra kezdje az egész körbe-körbét. Egy elkényeztetett mai amerikai gyereknek mind­ez “halálosan” unalmas. Talán ha az anyja néha szi­gorúbban bánik vele, másként fordul a dolog. De igy a 16 éves lányt “majd megölte az unalom”. Jobb hij­­ján agyonlőtte a testvérét. Jelenleg letartóztatásban van s a fogház cellában unatkozik. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Halászat a betűtengerben Egy “bestseller” szerzőről kiderült, hogy ro­vott múltú. Az író, aki Harry Golden néven lapot szerkesztett és könyveket irt, de az igazi neve más volt, mindig rettegett attól, hogy egyszer túl nagy sikere lesz és akkor leleplezik. Úgy is történt. Névtelen levelek indul­tak el mindenfelé és végül is az író jobbnak látta, ha túlesik a dolgon és önmagát leplezi le. Ek­kor kiderült, hogy barátai, ki­adói, a közönség szinte egy em­berként melléje álltak és a le­leplezés népszerűb­bé tette, mint valaha volt. Szerzőnket híres em­berek üdvözölték abból az alkalomból, hogy ro­vott múltja kiderült. Szóval, nemcsak névtelen levélírók, de­ neves nagylelkek is léteznek ebben a világban. Ami vi­szont meglehetősen furcsa. Hiszen lehet, hogy ha valaki börtönben ült, attól még egészen jó ember — és jó író — lehet, de érdeminek beszámítani túlzás. Megbocsátani neki lehet, ünnepelni érte kicsit sok . . . * * * Talán kevesen vették észre, de a közelmúltban volt egy másik ember is, akinek megbocsátották rovott múltját, noha egészen más okokból. Ez Henry Lustig, a Longchamps vendéglők alapító­ja, aki a napokban — 67 éves korában — meg­halt. Ő is közel két évet ült adócsalás miatt, de neki is megbocsátottak, mert .. . nehéz is meg­mondani, miért? Talán azért, mert kibírta nem­csak a börtönt, hanem az adócsalás pénzügyi kö­vetkezményeit is, amelyek millióktól fosztották meg. A közvélemény mindig elnéző a szegény em­ber hetedik fiával szemben, aki levágja a pénz­okádó sárkány néhány fejét. Lustig úgy kezdte, hogy gyümölccsel megrakott taligát tolt maga előtt és úgy folytatta, hogy mielőtt az adóhivatal lecsapott rá, vagyonát mintegy ha­t millió dol­lárra becsülték. Persze, közben egy kis adócsa­lást is elkövetett — úgy közel három millió dollár erejéig, de ekkora vagyonnal nem lehet kicsiben csalni. Négy évre ítélték és ebből majdnem kettőt le is ült. De pár milliója még azután is maradt, amikor az adóhivatal és az ügyvédei már béké­ben hagyták. Hát lehet ilyen emberre haragudni ? * * * Moses nagymama, aki öreg korában kezdett fes­teni, a napokban ünnepelte 98-ik születésnapját. Ez a tény kétségkívül fokozza a világ csodálatát. Karriert csinálni akkor, amikor mások már azt a karriert is abbahagyják, amelyet sikerült kivív­­niuk, kétségkívül ritka tünemény. De még szebb, amikor valaki ezt a kivételes szerencsét még jó ideig élvezheti is. A sors megmutatta, hogy nincs igaza azoknak, akik Moses nagymama művészi sikerét vállvonogatva fogadták: mi haszna belő­le? Pirandello, a nagy olasz író, aki Nobel-díjat is kapott, 57 éves volt, mikor első nagy sikerét aratta. De utána még vagy egy tucat évet élt, mint ünnepelt író. Moses nagymama későbben kezdte, de tovább bírta. 98 éves születé napján arra kell gondolni, hogy senki sem tudhatja, élete legjava mikor kezdődik . . . Beszéljünk tovább Moses nagymama művésze­téről. Londonban eredeti kiállítást rendeztek, festményekből, amelyeket részben kis­gyermekek, részben majmok festettek. Természetesen, úgy a kisgyermekek, mint a majmok az absztrakt mű­vészeti irány hívei. A kiállításról azt írják, hogy a majmok jobban festenek, mint a gyermekek. Van köztük két kiváló művész: Congo, a londoni állatkertből való csimpánz és Betsy, aki ujjhegy­gyel fest, a baltimorei állatkertben. A kisgyerme­kek oldalán Graham Phillips 15 hónapos — nem tévedés: hónapos, nem éves — és a három éves Timothy Vaughan, mindketten londoni lakosok, művei keltettek feltűnést. A csimpánzok képein azonban több tervszerűség és kifejező szándék állapítható meg, — mondta Sir Julian Huxley, a híres biológus. De a kiállítás nem kizárólag tudo­mányos, hanem művészeti célokat is szolgál, — mondja Merwyn Levy képkritikus, aki a festé­szet alapvető elemei szempontjából találja tanul­ságosnak. A képkiállítások látogatói számára vi­szont talán az a tanulság, hogy azok, akik a mű­vészet forrását a csecsemőknél és majmoknál ke­resik, aligha járnak helyes úton. Az a festészeti iskola, amelybe — akárcsak az elemi osztályába — a majom is beléphet, legalább is gyanús. A művészet nem lehet a véletlenek játéka. Színes üveg kockák rázásából is kikerekedik valamilyen minta, de csak a művész szándéka az, ami te­remt . . . * * * Elvis Presley, a serdületlenek bálványa, jelen­leg katona és a napokban vitték németországi szolgálatra. Hívei lelkesen búcsúztatták, a kato­nabanda “Rock-n-roll” darabokat játszott. Kar- írta: ACZÉL BENŐ mesterük, azt mondta az újságoknak: “Úgy érez­tem, ezúttal kizárólag Presley szerzeményeit kell játszanunk. Végre is olyan ember, aki úgy gon­doskodik apjáról, anyjáról, mint Presley, megér­demli csodálatunkat.” Úgy van, ezért igen. Ez a katona karmester, úgy látszik, ért a zenéhez . . . A napokban riport jelent meg egy rendőrről, aki remekül rajzol és nem egy bűnügyi rejtély megoldásához járult hozzá azzal, hogy lerajzol­ta az ismeretlen tettest. Ezt úgy csinálta, hogy alaposan kikérdezte azokat, akik a tettel gyanú­sítható embert látták és elbeszélésük alapján ké­szítette rajzait, amelyek néha bámulatos ered­ménnyel, a tetes elfogatásával, jártak. Ez úgy hangzik, mint egy detektívregény, amely azonban hiteles történet. A baj csak az, hogy a riporter mellékelte a cikkéhez a legutóbb elfogott gyilkos arcképét is, az állítólag elfogatását elősegítő rajz­zal együtt. A kettő úgy hasonlít egymáshoz, mint a teve az elefánthoz. A riport az illusztrációk nél­kül hitelesebb lett volna. Megint bebizonyult, hogy egy érdekes és hihető történetet kár bizo­nyítani. A képzelet elhihető ereje rendesen na­gyobb, mint a tényeké . . . Churchill a napokban ünnepelte aranylakodal­mát. Ezen a napon egyik lova, amelynek semmi esélye nem volt, megnyert egy verseny és a ben­ne bízóknak tízszeres pénzt fizetett. Ez a kis tör­ténet két szempontból is szimpatikus. Először azért, mert íme, a sors is ünnepelte Churchillt, amit mindenki csak helyeselhet. Másodszor azért, mert az eset szimbolikus: Churchill mindig out­sider volt és mindig jól fizetett . . . * * * Oklahoma államban, Tulsa városában történt, hogy valaki felhívta a közlekedési rendőrséget, adjanak neki rendőrkíséretet, mert várandós fe­leségét kell sürgősen kórházba vinnie és ezért kénytelen mg nem engedett sebességgel vezet­ni az autóját. Azonnal kiküldtek egy rend­őrt, aki nagynehezen utolérte a száguldó autót és ment utána, amíg az hirtelen megállt. Kiugrott belőle az izgatott férj és kétségbeesve közölte, hogy a feleségét elfelejtette az autóba ültetni. Rohantak vissza, elhozták az asszonyt, nem tör­tént semmi baja. Hogy a férjnek sem történt-e, a riporter nem írta meg . . . Valóság vagy délibáb? A Brüsszeli Világkiállítás Magyar Pavilionjá­­ról írt cikkemnek erős visszhangja volt Magyar- Amerikában. A Szerkesztőhöz és hozzám érke­zett levelek tömege meglepett ugyan, de nem érintett kelle­metlenül. Egy hírlap írói és ol­vasói bizonyos értelemben véve egy családhoz tartoznak és amint a családi körben is van­nak különböző nézetek, úgy gyakori ez az író és olvasó kö­zött is. Ez esetben olvasóink maguk között boncolgatták és nagyjából el is inézték a vitás ügyet, mégis én magyar szem­pontból érdemesnek vélem tovább foglalkozni vele, így elsősorban felelek annak az itt született, másodgenerációs olvasómnak, aki arra kér, hogy ismertessem, hol létezett és mi is volt lényegében a híres­­Délibáb. Az Athaeneum Kézi Lexicona szerint a délibáb fénytani tünemény, amely forró homokos pusz­tákon, sivatagokon jelentkezik, mikor is a távol­­fekvő, kiemelkedő tárgyak, városok, oázisok, li­getek képei jelennek meg a látóhatár felett a le­vegőben, de megfordított alakban. Hajdanában a Hortobágyon gyakori volt ilyen tünemény, mióta azonban az iparosítás kapcsán ez a vidék kiépült, nem igen fordul elő többé ilyen jelenség. Mégis, a déliáb hazája maradt Magyarország és a kiálltás­­ról kapott adatokat azért foglaltam össze Brüsz­­szeli Délibáb címen, mert úgy véltem, hogy opti­kai csalódás áldozata, aki elhiszi, hogy a kiállítás a mai magyar életet tükrözi. Én magam ugyan nem voltam ott, de Vizy Tiborné adatait elfogad­va, megjelöltem a forrást és azért, hogy adataim ellenőrizhetőek legyenek. Nézzük tehát most a kritikák szerint, mi az, ami nem felelt meg ál­lításaimnak : Mr. John Nedecváry, aki többször járt ott, ál­lítja, hogy szép volt a Magar Pavillon. Mások is közölték, hogy herendi porcelánokban és ezüst tálcákon frakkos pincérek szolgálták fel a magyar konyha remekeit. Hogy magyarruhás leányok da­­maszt abroszokkal terített asztalokra hordták kristálypoharakban a tokaji aszút. Nos, mi más ez, ha nem a mai magyar élet délibábos, csalóka képe . . . ? Hiszen köztudomású, hogy Magyaror­szágban ma a valódi ezüsttálak helyett a “csajka­rendszer” járja. A munkahelyeken és a legtöbb vendéglőben “típusmenü” van napirenden. Ami pedig az árukat illeti, nem titok, hogy a magyar dolgozó átlagos havi keresete kb. 1.000 forint. A 25 belga frankba kerülő “jó nagy” darab rétes így tehát 47 forint, a 60 centes gulyásleves 54 fo­rint, a hatfogásos díszvacsora pedig 240 forint, egy magyar munkás heti keresete. Ne a dollárhoz tessék átszámítani az árakat, hanem a forinthoz és akkor látjuk, hogy mindaz, amit ott találnak éppen olyan elérhetetlen honfitársainknak a sa­ját hazájukban, mint a valóságnak nem nevezhe­tő délibáb. Én az információt egy nőtől kaptam, aki, mint európai háziasszony, találta drágának az árakat és kicsinek az adagokat. Ezzel szemben Mr. Ne­decváry az amerikai látogató szemével és an­nak erszénye szerint bírálta a kiállított tárgya­kat, így én ma is a Vizy Tiborné véleményét tar­tom elfogadhatónak. Ami pedig azt illeti, hogy nem Berkes Bandi, hanem Lakatos Sándor veze­ti a zenekart, erre épp a jó pestiek mondanák: “No mond már . . . !” Én azonban csak azt mon­dom, hogy a különbség talán csak a névben van, mert akik mindkettőt ismerik, mondják, hogy egyformán kitűnőek. Legyen szabad emlékeztet­nem olvasóimat, hogy Dombóvári Babáry Jóska és nagyváradi Bura Sándor neve, sőt játéka is kü­lönböző volt, de a hangulatot művészi játékukkal egyformán tudták felfokozni, ha a magyarnak oka volt a jó hangulatra . . . Ma, amikor a sajtó, a televízió és a rádió szinte óránként adja tudtunkra azt a tömeges öngyilkos­ságot, melyre az emberiség készül, mondhatnánk, hogy jelentéktelen dolgokról vitázunk a fentiek­ben, ámde nekünk a magyar sikerek és balsikerek ma már nemcsak az egyes emberre nézve fonto­sak, hanem arra a fájdalmasan egyedülálló jelen­ségre is, amit magyar kultúra néven foglalunk össze. És mivel az amerikai magyarság csak tá­volról figyelheti, hogyan képviselik manapság külföldön ezt a kultúrát, az ő számára kétségte­lenül fontos az igazság és a háttér . . . Mi, amerikai magyarok már a régi világban is nehezményeztük, ha az otthoni színvonal emelése helyett hamis képet próbáltak nyújtani az óhazai falvak nemlétező jólétéről. De ennyire orosz Po­­temkin-falu jellege még sohasem volt magyar kiállításnak. A magyarok szenvedése és veresége hatványozottan arra késztet minket, hogy figyel­jünk mindent, amit magyar címen mutatnak a világnak. Mert ha belenyugszunk mindenbe úgy, ahogyan Rabmagyarország helyzetét feltüntetik azok, akiknek ez szolgálja politikai céljaikat, ak­kor nem egyes személyek ellen, hanem az össz­­magyarság ellen vétünk. A világ lelkiismeretét csak úgy tarthatjuk ébren, ha foglalkozunk a dolgokkal és rámutatunk az árnyoldalra is. Kivált ott, ahol a hamis fények mellett és mögött eny­­nyire ott van az árnyék . .. Ezek után eljutottam ahhoz a “180 fokos” el­­fordításhoz, amelyet Mr. Gombos Imre Kanadából rámolvasott . . Igaza van abban, hogy a legfonto­sabb az igazság, tekintet nélkül nemre s írói múlt­ra, akkor, ha egy riportot írunk. Hát nézzük csak közelről ezt az igazságot: Frakkos pincér kommunistáknál? Ezüst tálak, írta: PAPP VARGA ÉVA herendi tányérok? Metszett kristálypoharak? Ezek csak kiállítási tárgyak, amelyekhez a mai Magyarországon egy bizonyos rétegnek hozzá­nyúlni tilos. Cigányok, vitéz­ kötéses huszár egyenruhában? Hiszen Magyarországon ezt és a fenti dolgokat, mint az átkos kapitalista világ el­hajlásait és velejáróit szidják. Kommunista szó­tár szerint mindez “polgári dekadencia”. Az én véleményem szerint az, ami a brüsszeli színpadon folyik, csalóka tünemény. Ezek után még megköszönöm Mr. Szkladányi Emil, kedves olvasónk védelmét. Annyiban téve­dett, hogy cikkem nem novella, hanem a kapott adatokra támasztott riport volt, ámde a­z irodal­­mat illetően, általánosságban nagyon igaza van. Minthogy nemcsak író, hanem olvasó is vagyok, legyen szabad idéznem Prévost Paradol szavait: “Üdvözlégy írás! Mióta az ember hozzáfogott, hogy leírja, amiket hall, gondol és érez, Te voltál és vagy, aki felüdít minket és nyugalmat, békét áraszt felénk ...” Ezt vallom magam is, tehát béke velünk! Egy sarki lúd története Otthon egykor egy sarki ludat lőttem. Mert ritka volt, hát szépen kitömettem. — Örült neki egy magyar múzeum. — A gúnárom egy műjégtáblán állott. Festékkel lába, csőre kicifrázott. Alája írták. Lőtte: Ungi Endre. — Megbámulták az ifjak és a vének. Mert ilyen ludat ők még nem lövének De nem is láttak Bugacon talán. — Ma itten élek délen, Floridában. A pálmafák és ciprusok honában. Hallgatva némán, mint egy sarkilud. — Előttem néhány magyarnyelvű újság. Sarki szemeknek néha igen furcsák; Mert írják öreg senki — eszkimók. E lapoknak, verset én is írok. Le is köztik, mert ennek ez a rendje. S aláta írják Írta: UNGI ENDRE Ha a dugó beleszalad az üvegbe Nem könnyű dolog kihúzni az üvegbe beszaladt dugót. Van azonban egy módszer, amellyel az ilyen dugót ki lehet ugratni az üvegből. Az üveg nyakát belülről meg kell zsírozni. Aztán az üve­get néhány percig tartsuk hideg vízben. Dróttal, kalaptüvel dugót az üveg nyakáig kell húzni. Ezután az üveget tartsuk forró vízbe, a meleg­től kitáguló levegő hamarosan kitolja a dugót.

Next