Amerikai Magyar Népszava, 1958. december (60. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 291. szám

­ OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 53 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 K­ás országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00 félévre (half year) $13.00, BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance. O., 766 E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Niagara Square Station * Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. New Brunswick. N. J., 98 French St. Perth Amboy. N. J.. 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa.. 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás:AV 5-3778 TÚL SOK AZ ESZKIMÓ, KEVÉS A FÓKA Az elmúlt hetekben a világ egyik legkiválóbb ter­mészettudósa, Julian Huxley, feltűnést keltő érteke­zést írt arról, hogy a legnagyobb veszélyt az emberiség­re nézve nem az atom-, vagy a hidrogénbomba, hanem a túlszaporulat jelenti. Az orvosi tudomány fejlődése az utóbbi ötven év­ben olyan óriási változásokat hozott az egészségügy te­rén, hogy az emberi korhatár, amely a római birodalom tetőpontján 30 év volt, most 70 évre tolódott ki. A ha­landóság, különösen a gyermekhalandóság, mindenütt csökkent. Ennek folytán ijesztő arányban nőtt meg a lakosság száma mindenütt. A civilizáció hajnalán, 5000 évvel ezelőtt a világ lakossága nem lehetett több, mint 20,000,000 ember. Ma a születések száma évente majdnem 40,000,000. Idáig az emberiség története haladást mutat; az átlag ember sokkal magasabb színvonalú életet él, mint amiről néhány generációval ezelőtt még csak álmodni is mertek volna. De ha tovább is ilyen rohamosan sza­porodik az emberiség — Dr. Huxley szerint — az irány­zat meg fog fordulni Ekkora szaporulattal nem tud lé­pést tartan­" A termelés, az emberek rosszabbul fognak táplálkozni, fizikailag is természetesen rosszabb kondi­cióban lesznek és az általános jólétben hanyatlás áll be. Kínában és Középkeleten már mutatkoznak is a jelei. Egykor óriási erdőborította részek kopáran áll­nak és ennek következtében az időjárás megváltozott. A termőföld, mely az éltető erőt adja, részben vagy egészben elmosódott az esőtől, vagy elfújták a szelek, amelyeket az erdők feltartottak. Az utóbbi században mind többet bányásztak a természet kincseiből — szén­ből, petróleumból, egyéb ásványokból néhány generá­ció annyit használt el, amennyit 10,000,000 éven ke­resztül termelt magában a föld. Vasból 1918 óta annyit használ fel az emberiség, amennyit addig a vas felfe­dezése óta használtak­ az emberiség történetében. Még ha fognak is élelmiszert termelni a tenger vi­zéből, vagy laboratóriumokban, egy bizonyos számú lakosságon felül nem fognak tudni lépést tartani az élelmezésükkel. A versengés az elhelyezkedésért olyan éles lesz, hogy az emberiségnek nem lesz ideje a művé­szetek és az élet magasabb, kellemesebb oldalának fej­lesztésére. A reménynek egy sugara a megoldásra már meg­jelent a világ három legnépesebb országában, Indiában, Kínában és Japánban, ahol már hivatalosan bevezették a születések szabályozását. Mi több, még a Katolikus Egyház vatikáni kiküldötte a Rómában tartott Nép­­szövetségi ülésen kijelentette, hogy a túlszaporulat idő­vel végzetes katasztrófát, esetleg teljes pusztulást je­lenthet a világra és melegen ajánlotta mindenkinek a kérdés tanulmányozását. E­. Huxley szerint a helyzet már e pillanatban olyan, hogy a legsürgősebb intézkedést követeli. A föl­dön ma már 2 és fél billió ember él és szipolyozza a ter­mőföldet és egyébb ásványi kincseket. Mi lesz a hely­zet 150 év múlva, amikor az ilyen méretű szaporulat mellett legkevesebb 10 billió lesz az emberiség száma? ­ A PIONÍR III. FÉLSIKERE Két hónap előtt még a Pionir III. rakéta útja dia­dalnak számított volna. A rakéta 66,000 mérföldnyi utat tett meg, 38 óra hosszat volt a világűrben, de mi­után elődje, a Pionir I. már közel 80,000 mérföldet tett meg és 44 óra hosszat élt, ez a kisebb teljesítmény lát­szólag eltörpül mellette. Nem hiszük azonban, hogy tudományos eredmé­nyeket helyes úgy mérni, mint valami sportteljesít­ményt. Elméletileg a Pionir III. ugyanazt a teljesít­ményt végezte, mint elődje. A hajtóanyag keverékében egy kis hiba volt, ami megrövidítette a rakéta röppá­­lyáját, de az összegyűjtött tudományos adatok bősége­sebbek, mint az előző sikeres kísérletnél voltak. A Pio­nir III. teljesítményét semmivel sem becsüljük keve­sebbre, mint a Pionir I.-ét. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A RÉGI JÓ IDŐK A régi jó időkben hat szélmalom vitorláit for­gatták a szelek Karcag város körül. Volt ugyan már egy gőzmaloma is, termelték már a Székács­féle nemesitett búzát is eladás­ra, — szaporább volt annak a termése, — de már gazdáram a maga használatára csak a régi fajta, kisebb szemű acélos bú­zát termesztette, jobbsza volt annak a kenyere,­­ a menyecs­kék meg a szélmalomba jártak őrletni, az ott őrölt lisztből le­hetett igazi jó rétestésztát nyújtani. Tucz Benedekné volt az egyik szélmalom. Déli termetű, mindig nótás, piros pozsgás takaros ember volt a szélmolnár, java­korban volt, még csak a negyvenedik esztendejét taposta. Azt beszélték a rossz nyelvek, hogy a menyecs­kék nemcsak a rétesbe való Hszt kedvéért kaptak rá a Tucz Benedek szélmalmára, hanem egyébért is, de minek volna azt most már fel­hánytorgatni. Mindnyájunknak vannak hagyományaink, ami hajdan gyönyörűség volt,­­ időjártával lekopik arról az aranyirüst, nem marad belőle egyéb, mint a hírverés, abból se lehet tudni, hogy mennyi az igazság. Az azonban szent igazság, hogy még azok a me­nyecskék is odajártak őrletni, akik szélmalmot közelebb is kaphattak volna, már így látszik, mégis csak volt valami igazság a szóbeszédben, mert szélmalom, meg szélmalom közt csak abban lehet különbséget tenni, hogy ki az, aki a vámot szedi és hogyan szedi, őrlés után természetben kell fizetni a vámot, azt a természetben való szol­gáltatást lehet értelmezni így is meg amúgy is. Az is tényvalóság, hogy Birizsó Borbálát, a húsz éves korára özvegységre jutott gyönyörű me­nyecskét feleségül vette a szélmolnár. Azt a húsz esztendő korkülönbséget akkor még nem lehe­tett kifogásolni, de már később sok bajnak lett az okozója. Sok mindenfélére rácáfol az élet, megpocsékolja az még a matematikát is, pedig arról az a közhie­delem, hogy minden tétele megcáfolhatatlan igaz­ság. Bizony nem úgy van az. Kolozsvár 12 kilométerre van Felektől, azt mondja a matematika, hogy a távolság egyforma ide is oda is. Pedig mindenki tudja, hogy Kolozs­várról Felekre menni három órai erős gyaloglást jelent hegynek felfelé, viszont Felekről Kolozs­várra fél óra alatt lekoczogtatja az embert a lejtő. Azt is mondja a matematika, hogy 40 meg 20 között és 60 meg 40 között egyforma a külömb­­ség, holott ha ezeket a számokat a férfi és női kor­­külömbségre applikáljuk,­­— nem szorul bizonyí­tásra, hogy 40 meg 20 között alig van valami kü­­lömbség, de már 60 meg 40 között az a külömb­­ség óriási. *** Beköltözött Birizsó Borbála anyjával egyetem­ben a szélmalom melletti kis tanyai házba. A szél­molnár nem volt éppen szegény ember. A malom jól ment, tussolni is fog, ha az öregeknek a ké­mény mellé kerül a csizmája. A szép menyecske virult, mint a rózsa, csipkés ingvállat, bársony pruszlikot hordott, a két asszony őkegyelminek titulálta Benedeket, aki ezt lehetővé tette. Biz az csak rövid ideig tartott, két új gőzmalom is épült hamarosan, — ördög tudja miért, — elmaradoz­tak a házasság után az őröltető menyecskék, ap­ránként teljesen megszűnt a jövedelem, el kellett írta: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF adni a malmot. Azt valami kapzsi asztalos vette meg szöszért — borért a malombeli hatalmas tölgyfagerendák kedvéért, — a jussból is kifirán­­czvancigolta Benedeket az atyafiság, — ha oda a jómód, oda a becsület is — attól fogva Benedeket a felesége csak hallja kendnek titulálta, a nap­­asszony meg csak úgy említette, hogy . . az az élhetetlen vén szamár. * * * Már akkor 60 meg 40 között járta a korkülömb­­ség. Borbála asszony kitanulta a bábaságot ka­pós lett a takaros, tiszta menyecske, megakadt azon az éhkoppra szorított férfiemberek szeme­, lett annak következése is, amint majd alább ki­világlik. A menyecske állandóan odajárt, az öreg Rébék házról házra hordta a hírt, Benedek csak akkor evett melegételt, ha maga kotyvasztotta magá­nak. Elkeseredett, az italra adta magát, ha meg berúgott, sokszor ellazsnakolta élete párját a csáti bottal. Megun­ta ezt a menyecske, egy nap csak beállí­tott Szolnokon a nagy házba, a válóperes bíró­hoz. Lefolyik ott a következő beszélgetés: — Mi jóban jár szép asszony? — Nagyságos úr, kérem szépen, el akarok vál­ni az uramtól. — Ok kell. — Van. Iszik. — Nem elég. Én is iszom, a jegyző úr is iszik, mégse válik el tőlük az asszony. — Verekedik. — Az se ok. Én is verekedek, a jegyző úr is ve­rekedik, mégse válik el tőlünk az asszony. — Még meg hüteten is. — Az már ok. Hogyan hütelen? — Úgy, hogy — például — az utolsó gyere­kem se tüle való. A MM.OLY BÍBOROS A bíboros a magyar ellenállás megtestesítője. !) nyitotta fel elsőnek a világ szemét. Az ő meg­­kínoztatásán keresztül ébredt tudatára a világ: mi a kommunista börtön ? Önmaga ellen hívta ki a sorsot. Megegyezhe­tett volna, mint ahogyan mások is megegyeztek. Elhagyhatta volna az országot, mint ahogyan má­sok is elhagyták. Mikor Kis Szaléz, ferencrendi szerzetest Gyöngyösön letartóztatták, megkínoz­­ták és kivégezték és a világ viszhangja a semmi­nél is kevesebb volt, Mindszenty bíboros ezt mon­dotta papjainak: “A világnak olyan martinokra van szüksége, kiknek vértanuságát nem lehet elhallgatni. A világnak tudomást kell vennie arról, hogy a far­kasnak több biztonsága van az erdőben, mint egy szegény magyarnak saját hazájában. December 25-én lesz 10 esztendeje annak, hogy a bíborost az esztergomi prímási palota lépcső­jén letartóztatták. Éppen az anyját kísérte, aki hazaindult Csehi- Mindszentre. A pribékek vezetője a bíboros elé lépett és kö­zölte vele, hogy parancsa van letartóztatására. A bíboros az anyjára nézett, ki négy évvel azelőtt is jelen volt, amikor a bíborost, az akkori veszpré­mi püspököt a Szálasi-kormány rendeletére a nyi­lasok letartóztatták 1944 november 13-án. “Ne sírj anyám”, mondatta, “egy halott bíbo­ros talán nagyobb hasznára lesz hazájának és a világnak, mint az élő bíboros. Tíz esztendeje, hogy ez történt. Ekkor kezdőd­tek a tüntetések, tömeg­gyűlések, New Yorkban és szerte a világon. Akkor jelentünk meg először a Park Avenue és 68-ik utca sarkán a szovjet delegáció palotája előtt. 50,000 ember tüntetett a City Hall előtt, egy megadott jelre 50,000 ember borult térdre a sáros, havas téli utcán. Mindszenty bíboros egyik napról a másikra a világ hőse lett. Azon a gyűlésen, amelyet New York magyarsá­ga a Fehér Teremben rendezett, Borshy-Kerekes György, Gáspár János és e sorok írója képvisel­ték a három vallásfelekezetét. A Kongresszusban Sol Bloom a szovjetet meg­bélyegző javaslatot terjesztett elő. A St. Patrick székesegyházban Spellman kardinális beszélt. Sza­vait márványba kellene vésni a világ minden vá­rosában. “A mi gyönyörű országunkban, — mondotta, minden szabad embernek harcolnia kell a lelkiis­meret szabadságáért, minden szabadságért. Min­den erőnket meg kell feszítenünk, hogy megment­sük Amerikát és az istenfélő szabad világot a megkínoztatástól és a vereségtől. Ha Mindszenty vértanuságának tanulságait le nem vonjuk, ki­hívjuk magunk ellen a megsemmisülés végzetét.” “Aki szembeszáll a zsarnokkal, Isten parancsá­nak engedelmeskedik.” “Az amerikai nép tényleg olyan balga-e, ami­lyennek a kommunisták képzelik? Meddig kell tűrnünk, hogy a mi amerikai becsületünket meg­gyalázva, szabad népeket vetnek szolgaságba, és olyan istent szerető nagyszerű hazafiakat, mint Mindszentyt vetnek a börtönök mélyébe?” Írta: FÁBIÁN BÉLA Párisban ugyanakkor 30,000 ember tüntetett. Londonban az Albert Hall színültig megtelt, 25,­­ezren, akik a terembe be nem fértek, odakint szo­rongtak, álltak várakoztak esőben, hóban, hogy egy-egy a teremből kiszűrődő hang fülükbe jus­son. Ebben a mai megegyezni akaró világban eszünkbe jut az egyik londoni szónok szava: “Krisztus valóban a béke hercege, de nem a minden áron való béke hercege.” Közeledik a karácsony, a bíboros letartóztatásá­nak 10-ik évfordulója. Tizedik évfordulója an­nak, hogy a bíboros vértanúsága a magyar ügyet a világ minden hírlapjának címlapjára léptette elő. Jön a karácsony és mi megemlékezünk szere­­tetteinkről. Sokan közülük odahaza börtönökben és koncentrációs táborokban szenvednek, sokra idegenben borul a börtön sötétsége, a sarkvidéki koncentrációs táborok pokoli hidege. Szeretnénk lábaik elé rakni szívünket. Szere­­tetünket és ragaszkodásunkat. Szeretnénk nekik megmondani, hogy mi nem feledkeztünk meg ró­luk, hogy mi itt is, mint mindenütt a világon ahol magyarok élnek, küzdünk, harcolunk érettük, és megvetjük azokat a keveseket, akik innen kivid­ről, a szabadvilágból nyújtogatják tenyereiket a hódító felé. Kezünk szorítása, szavunk vigasza nem hatol a börtönök falain és a koncentrációs táborok szö­ges drótján keresztül. Szeretetünk és ragaszkodá­sunk tanujelét küldjük hát el annak az egynek, aki minden politikai fogoly jelképe. RAZZIA... Razzia! — süvölt végig az ijesztő szó a termen. A 10 másodperccel előtt békés étteremnek látszó hely, megelevenedik. Az asztalok mellől, nagy hirtelen felugrálnak az emberek. Már akinek takargatni valója van. S úgy látszik ilyen elég sok akad itt e helyen. Lótás-futás a teremben. Ki a kijáratok felé igyekszik, ki a mellékhelyiségek oltalmát keresi. De minden hiá­ba. Az ajtót egyenruhás rend­őrök szállják meg, a mellékhe­lyiségek bejárata előtt, civil ru­hás nyomozók állják el a mene­külni vágyók útját. Végül belát­ják nincs menekvés. Lassan mindenki visszaül az asztalához és várja az igazoltatást. Elcsendese­dik minden. De a szemek izzóan követik a rend­őrök útját. Ők pedig asztaltól asztalig járnak és udvariasan, de határozottan ellenőrzik az iga­zolványokat. 10 óra volt éppen, amikor az ijesztő hang meg­mozgatta a termet. Most negyed tizenegy. De mintha órák óta tartana. Akik túlestek az ellenőr­zésen, azok rendőri kísérettel elhagyhatják a ter­met. A többiek, a visszamaradottak, sóvárgó irigykedő szemmel kísérik a távozókat. Ők most szerencsések voltak. Nem ártatlanok, csak éppen most minden rendben van házuk tájékán. Ártat­lan itt nincs, hiszen az alvilág találkozóhelyén va­gyunk. Az ellenőrzés pedig folyik tovább. Egy fiatal nő alig lehet több tizennyolc évesnél, férfi levél­tárcát igyekszik észrevétlenül, az asztalkendő alá rejteni. A civil ruhás nyomozók szemét, azonban nem kerüli el semmi. Egyikük máris a leány mel­lett terem és kérlelhetetlen szigorral ragadja meg a tárcát elrejtő kezet. Néhány kérdés, majd ud­varias karonfogás következik, és a fiatal nőt aki nem tud kellő magyarázatot adni, az iratoktól és pénztől duzzadó tárca hovatartozásáról, a rend­őrök a kint várakozó, rácsos ablakú kocsihoz ve­zetik. A kislány a kocsiban nem sokáig unatkozik magában. A kocsi elég gyorsan népesedik. Amikor az ajtó előtt feldugnak az induló rend­őrautók motorjai, a szerencsés megmenekültek, visszaözönlenek a helyiségbe. Mindenki elfoglal­ja régi helyét, és az élet folyik tovább. A razziá­ról gyorsan megfeledkeznek, hiszen ez nem új­donság itt. Ut­ó­gumiból Singaporéban gumitartalmu masszákat hasz­náltak fel útépítésre és igen jó eredményeket ér­tek el vele. Nem közönséged, gumitartalmú út­burkolatként alkalmazták, hanem egész felüle­teket öntöttek ki belőle.’ SZÍVJUNK SZÁRAZ SZIVAROKAT Kísérletek bizonyítják, hogy a nedves szivarok füstje 50-170 százalékkal több nikotint tartalmaz, mint a száraz szivaroké és ezért a nedves szivarok nagyobb kárt tesznek az egészségben, jóval mér­gezőbb hatásúak. Nógrádi Gábor Írta: NÓGRÁDI GÁBOR A rácsos kocsik eközben lassan gördülnek a rendőrkapitányság épülete felé. Csend van belül, mindenkit a saját gondolatai kötnek le. A szaba­dulási eshetőségeket latolgatják. No meg a vé­dekezést készítik elő. Egyikük sem ül a szak­mában, nagyon jól tudják mi következik. Kihall­gatás. Itt döntenek további sorsukról. A rendőrfőkapitányságon a kocsik utasait szét­választják. Külön csoportba állítják a férfiakat, külön a nőket. Azután előre, kezdődnek a kihall­gatások. A személyi adatok felvétele után, térnek csak a tulajdonképpeni lényegre. Az előállított előre jól kigondolt történetének elmeséléséhez lát. De nem sok sikerrel. A rendőrtisztviselő, jól ismeri őt, és történetét. Mit tehet mást, belátja, hogy a védekezés kilátástalan, megadja magát sorsának. A tizennyolc évesnek látszó leány is sorra kerül. Sir, toporzékol, száját rágja, a szoknyáját jó ma­gasra húzza, hogy a rendőrtisztet befolyásolja. A tiszt először belemegy a játékba. — Hol találta a tárcát kérdi? — De a leány győztesnek gondolja magát, még azt is letagadja, hogy látta valaha a tárcát. De makacssága nem sokái­g tart. Néhány rutinos keresztkérdés, és az igazság máris kiderül. Lopta. Letartóztatják. Egyiket a másik követi. A cellák lassan kiürül­nek. Mindenki sorra kerül. Kit letartóztattak, kit szabadon engedtek. A razzia befejeződött. S a másnap reggeli újságok közük a hivatalos jelen­tést. A rendőrség éjszakai ellenőrzés során 44 gyanús személyt vett őrizetbe, köztük számos többszörösen büntetett, körözött egyént.

Next