Amerikai Magyar Népszava, 1960. február (62. évfolyam, 26-50. szám)
1960-02-01 / 26. szám
6. OLDAL Second class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio Published daily, except Sunday and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.06 félévre (half year) $13.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Betmenem. Pa., 703 E. 4th Street Garfield, N. J„ 32 Division St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St. Niagara Square Station Per+v, Amhoy N -T «9° T c-t Chicago, 111., 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa.: 4631 N. Rosebill St. Alliance O., 760 E. Summit Street Tremoi,, m. J., oil oenesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 MÉRSÉKLET Eisenhower elnök kijelentette, hogy egyelőre semmiféle megtorló intézkedéssel nem élnek Kubával szemben, ahol kisajátították az amerikai tulajdonokat, ellenszolgáltatás nélkül. Ike álláspontja az, hogy türelmet kell gyakorolni a szigetországgal szemben, amelynek kormánya állandóan támadja Washingtont. Castro uralma elején azt remélte, hogy Amerika nagyobb kölcsönnel fogja segíteni. Amikor ez nem vált valóra, azt kezdte el, amit más diktátorok: kellemetlenkedett, otromba módon gázolt mások elemi jogaiba. Kémeivel árasztotta el az amerikai vállalkozók telepeit, a turisták által lakott szállodákat. A legkisebb megjegyzés elég volt ahhoz, hogy valakit letartóztassanak. Jellemző a helyzetre, hogy hívei, volt bajtársai hagyták cserben “a kis Hitlert”. Az elnök úgy véli, hogy Kuba bajban van és ez a fő oka a kormány idegességének, gazdasági és más nehézségek tornyosulnak a nemrég még népszerű kormány feje fölött. Kérdés, hogyan birkózik meg az ország igazi bajaival Castro, aki most belső bajai felől úgy igyekszik elterelni a közfigyelmet, hogy Uncle Sam ellen mennydörög. az algíri válság A válság elmélyült Algírban. A francia telepesek a De Gaulle kormány ellen fordultak, mert nem akarják, hogy Algír elszakadjon Franciaországtól. Az utcákon barrikádokat emeltek és a hadsereg tisztjei nem voltak hajlandók parancsot adni a katonáknak, hogy tüzeljenek. "— Nem fogjuk ellenségeinknek azt az örömet szerezni, hogy franciák gyilkolnak franciákat, — mondották az Algírban állomásozó hadsereg tisztjei. A válságot Massu tábornok nyilatkozata robbantotta ki. Annak idején Massu segítette nyeregbe De Gaullet. Most, hogy a mohamedán lakoságnak teljes szabadságot kínált De Gaulle, Massu a vezér ellen fordult. Megoldásnak egyelőre még csak a lehetősége sincs a láthatáron. A franciák Algírhoz ragaszkodnak, az algíriak el akarnak szakadni Franciaországtól. KÜRT ÉS OSTOR A magyar lapok mostanában kis epizódokat elevenítenek fel Kruscsev magyarországi látogatása idejéről. Az egyik ilyen cikkben a párt hivatalos lapja elmeséli, hogy Bács megye dolgozói szeretetük jeléül kürtöt és ostort ajándékoztak nagy vendégüknek. “Kürtöt azért — írja a lap —, hogy szavára még több ember sorakozzék fel a Kruscsev által hirdetett nemes eszmék mögé, az ostort pedig azért, hogy odacsettinthessen vele, ahová kell”. Nem kételkedünk abban, hogy ez az ajándékozás megtörtént. Abban sem, hogy a bácsmegyeiek ezekkel a szavakkal nyújtották át a kürtöt és az ostort a “dicső” Szovjetunió diktátorának. Mindössze az a gyanúnk, hogy a bácsmegyeiek mást gondoltak, mint amit mondtak. A kürtre azért volt szükség, hogy felrázza vele a magyarság el-elfásuló lelkét, az ostorra pedig azért, hogy azzal önmagát korbácsolja meg, mint a középkori flagellánsok, akik bűneiket ilymódon igyekeztek levezekelni. AZ ELNÖK UTAZÁSAI Eisenhower elnök összeállította útiprogramját. Eszerint júniusban látogat el a Szovjetunióba, viszonzásul Kruscsov amerikai látogatásáért. Előzőleg azonban körutazást tesz a nagyobb délamerikai államokban. A vörös propaganda egyre nagyobb súllyal fekszik rá a latinamerikai államokra. Brazilában valósággal hemzsegnek az orosz propagandisták s e központból viszik szét a kommunista mételyt. Ez a magyarázata annak, hogy hol Paraguayban, hol Argentínában, hol pedig másutt tör ki a “forradalom”, amelyet a bolsevista ügynökök szerveznek. Most még nem beszélnek “hatalomátvételről”, csak arról, hogy a dolgozókat kizsákmányolják. Igazi céljuk azonban a latinamerikai államok bolsevizálása, a világuralom biztosítása. Az elnök délamerikai látogatása tehát rendkívül fontos célt szolgál: gátat emelni a kommunistáknak ezen a gazdaságilag aránylag gyenge, óriási kontinensen. *MbhiKAi magyar népszava PÁRISI EGYVELEG A Champs-Elysées egyik nagy mozijában kialszanak a hatalmas csillárok. A nézőtér elcsendesedik, kezdődik a híradó. — Egy név, amely három évvel ezelőtt még ismeretlen volt, és amelyet ma plakátok ezrei hirdetnek szerte a nagyvilágban. Egy ember, akiről pár éve még semmit sem tudtunk, s ma őt tartják a világ legnagyobb élő zongoraművészének... — kezdi a bemondó és a mozi vásznán megjelenik Ciffra György neve. Ciffra György 1956 őszén hagyta el Magyarországot, ahol egyedülálló technikai tudása, kiforrott művészete ellenére sem tudott érvényesülni. Nem volt “vonalas” művész, nem tartozott a kommunista rendszer hívei közé, és ezért évekig el volt tiltva a hangverseny-dobogótól. Riválisai, a rendszer agyondédelgetett, felkapott zongoristái gondoskodtak arról, hogy a náluknál sokkal tehetségesebb Ciffra Györgynek ne legyen sok alkalma meghódítani a magyar közönséget. Nyugatra érkezése után Ciffra nem sokáig húzódott meg az ismeretlenség homályában. Már első néhány koncertje óriási tetszést aratott úgy a közönség, mint a kritika körében. Sikert sikerre halmozva, két év leforgása alatt az elsők közé került Ma Ciffra György a legkeresettebb — és legjobban kereső — zongoraművész a világon. Koncertjeire hetekkel előbb sorbaállnak a jegypénztáraknál, lemezeit soha nem látott példányszámban kapkodják szét. Hírneve ésjövedelme túlszárnyalja Rubinsteinet. Nincs hét, hogy a francia rádió és televízió ne közvetítene tőle ,v Madal, vagy a francia lapok ne foglalkoznának személyével. Sőt — s ez már igazán a népszerűség csúcsa — a nagy párisi napilap “France-Soir” nemrégiben riportot közölt Ciffra György — kutyájáról... Érdekes statisztika látott ez év elején napvilágot Párisban. A sok adatból mutatóba közlünk néhányat, így kiderül például, hogy 1959-ben a francia nők 74 százaléka férjezett, méghozzá túlnyomó többségben hosszú ideje. Ugyanis a francia nők 40 százaléka, azaz közel fele, 45 évnél idősebb, így a francia házasságok 50 százaléka 20 évnél régebbi, 10 százaléka esik a tíz-húsz év közti házasságokra és csupán 5 százaléka az öttíz évesekre. A házasságok 52 százalékában gyermekek is vannak. Az évi válások száma Franciaországban 30,000. A francia háziasszonyok kétharmada maga látja el háztartását és csupán egyharmad rendelkezik bejárónővel vagy állandó háztartási alkalmazottal. Ennek ellenére a francia háziasszony átlagban csak napi 4 órát tölt el házimunkával. Mulatságos a statisztikának az a része, amely szerint a francia férjek többségét veleszületett lustasága megakadályozza abban, hogy feleségének segítsen a ház körüli munkában. Csupán az esetek 32 százalékában hajlandó a férj több-kevesebb segítséget nyújtani házastársának. Valamivel jobb az arány a ház körüli kisebb javítási munkálatok terén; ezeket a férjek fele hajlandó elvégezni, sőt, a kiégett biztosítékokat a francia férjek 70 százaléka kegyeskedik sajátkezűleg kijavítani. A statisztika szerint minden második francia család tart háziállatot. Ezek sorában fölényesen vezetnek a macskák, lévén ezek a franciák kedvenc állatai. Utánuk következnek a kutyák, majd csekély differenciával a madarak. Legszerényebben az akváriumok vannak képviselve a francia lakásokban . . . * * ❖ A dél-franciaországi Camarge-ot francia Hortobágynak is nevezhetnénk. Ezt a nagy kiterjedésű sík területet, éppen úgy, mint a hortobágyi pusztaságot, hosszú ideig csak legelőnek használták. Ma ez a legnagyobb rizstermelő vidék. Nemrégiben a francia televízió egyórás műsor keretében adott helyszíni közvetítést egy Camarge-ban most elkészült modern tógazdaságról, amely Franciaország— és egész Európa — legnagyobb és legkorszerűbb ihaltenyészete. A televízió először a vállalkozás tulajdonosát, a magyar származású Corchus Zoltánt mutatta be a francia közönségnek. Corchus Zoltán, a halászati körökben közismert kiváló szakember, elmondott írta: SEGYÓ MÁRTA Ja, hogy célja nem kisebb és nem nagyobb, mint Franciaország halkan szegény folyóit és tavait benépesíteni — több millió amatőr horgász legnagyobb örömére. A televíziós adás bemutatta Cordus Zoltán találmányát is, amely lehetővé teszi a ha ikráknak a benépesítés színhelyére való szállítását. Az ikratermelésen kívül a tógazdaság pontytenyésztéssel is foglalkozik, méghozzá olyan mennyiségben, hogy az egész nyugat-európai szükségletet fedezni tudja. A párisi Alhambra színházban néhány hétig mérsékelt sikerrel szerepelt a Magyar Állami Népi Táncegyüttes, vagy amint röviden nevezni szokás, a Magyar Ballet. Az együttes utoljára három évvel ezelőtt, közvetlenül a magyar forradalom után szerepelt Párisban és akkor viharos sikert aratott. A közönség és a kritika lelkesedésének oka annak idején elsősorban a “Kis dobos” című táncjáték volt, amely plasztikusan mutatta be az 1956-os szabadságharcot és annak tragikus leverését. Ez aműsorszám később az együttes vezetőjének állásába került; hazatérésük után azonnal leváltották a ballet éléről. A Magyar Ballet jelenlegi műsorát a már ismert magyar táncokon kívül mozgalmi indulók és jelenetek teszik ki, erősen háttérbe szorítva Bartók és Kodály műveit. A nyugati turnén résztvevő együttes tagjait igen gondosan válogatták össze, ugyannyira, hogy indulásuk napján még nem tudták, kik kaptak engedélyt a részvételre, kik nem. A bécsi vonat már elindult, amikor végre — pár órával az utolsó pillanat után — megérkeztek az útlevelek. A vonatot lekésvén, külön autóbusszal vitték őket Bécsig és az együttes csak közvetlenül a meghirdetett szereplés előtt érkezett meg Münchenbe, vendégszereplésük első állomására, ahol minden pihenés nélkül egyenesen a színpadra kellett lépniök. A gondos válogatás ellenére, a Magyar Ballet egyik táncosa Párisban menedékjogot kért és kapott a francia hatóságoktól. ■BMBaanvBpmnraMaMnaaHa KÉT ÖLET JELEZ A MÉRŐÓN Nádasy István Nem vagyok irigy ember. Ezt mesterségesen irtottam ki magamból, amikor rájöttem arra, hogy szerencse és szorgalom minden irigységnél többet ér. Nem bánt az sem, hogy vannak olyanok, akik egykettőre megtalálták Amerikát , úgy szárnyalnak a dollár-ezrek között, mint a mesebeli Óz-dalolva — az álombéli szörnyek között. Ennélfogva nem irigylem a Robot-embert sem, ezt a kultur szörnyet, aki tudósok agyában fogant, a huszadik század nemzette, hasadó atomok bábáskodnak körülötte és Mark I. névre keresztelték. Egyedül a név ellen tennék szerény kifogást és én Mark 3-nak keresztelném, mert élt itt ezen a földtekén még két másik Mark is, akik némi nevezetességre tettek szert. Az egyik: az evangéliumi Márk volt, a későbbi Alexandria püspöke, Péter tolmácsa. A másik Markot pedig Twainnek hívták, Mark Twainnek. Igaz, hogy az ő neve eredetileg S. L. Clemens volt, de egy kutya sem ismeri, Mark Twainként viszont többet mondott Amerikáról, mint száz szenátor és tivi program együttvéve. Nevét hajósinas korából vette, amikoris a Mississippin hajózva, a kormányos felé kellett kiabálnia: “Mark twain”! Két élet jelez a mérően! A hajó mehet tovább. Ez a hajós kiáltás lett Mark Twain neve és lobogója. Humorát, látásmódját, élményei kifogyhatatlan anyagát innen, a Mississippi hajóséletéből merítette. Ennyit a Robot-ember nevéről. Ami a Robot-ember alakját illeti, ez sem teljesen új már, mint idomtalan életrekeltett agyagfigurát a Gólem mondás képeiben is megtalálhatjuk. Igaz, hogy Gustav Meyrink Gólem regénye nem veheti fel a versenyt Frankenstein hátborzongató, hullaszaggató képzeletével. De a mesterséges ember homunkulusz néven ismeretes volt már a középkorban is. Ami akkor “kis embert” jelentett. Nem olyan kis embert, akiből millió szaladgál ma a világon edénymosogatók, takarítók és egyéb szegénylegények alakjában. Homunkulusz alatt olyan kis embert értettek, akit varázslók készítettek. Se szemük, se súlyuk nem volt és mégis természetfeletti képességekkel rendelkeztek. Paracelsus szerint az, aki homunkulusszal bírt, a legrejtettebb dolgok titkaiba is belelátott. Hogy aztán a sört éppen ezért nevezték-e el Paracelsusról, mert tíz üveg Paracelsus után már a “kis ember” is lelát a dolgok mélyére, s ezt oknyomozó alapon érdemes lenne felderíteni. Egy bizonyos, hogy sem Gélem, sem Homunkulusz nem váltották be a mesterséges emberhez fűzött reményeket, az előbbi ugyanis tragikus körülmények között darabokra hullott, a másikról pedig kiderült, hogy nem egyéb szélhámosságnál, afféle középori lombik-kísérletnél. A most alkotott Robot-ember azonban már időtállóbb anyagból készült. Szeme érzékeny fotocella, karjai elektromágnesek, fülei mikrofonok, agya kapcsolótábla, szíve hasadó atomok, testén inaknál és izmoknál erősebb huzalok feszülnek, nincs rajta egyetlen szem zsír sem és pocakot nem hajlandó ereszteni. Most, amikor az oroszok már a Csendes-óceáni szigeteket parittyázzák rakétáikkal, a németek pedig horog keresztek alakjában antiszemita rakétákat lövöldöznek Amerikára is, szükség van ilyen időtálló Robot-emberre, hogy legyen valaki, aki ellen tudjon állni a világ gyorsan forgó változásainak. A világ a középkori mágusokat meghazudtolóan, a tudomány aranyából nem “kis embert”, hanem óriást alkotott és mi mégis nyögünk a legsötétebb középkort meghazudtoló két iszonyatos nyavalyától, az osztálytalan társadalom osztályos hűbéreseinek kegyetlen diktatúrájától és a fajimádók fajtalan burjánzásától. Ezek a nyögések t öltenek alakot akkor, amikor hol egy kifogott palackból kihalászott üzenet alakjában, hol egy felfordult cápa uszolya alatti anyajegyekből, hol a célbatalált hold savanyú képéből, hol az öreganyánk térde kalácsából felismerni véljük, hogy 1960-ban világ vége lesz. Annyi bizonyos, hogy a világ a hasadó atomokkal megteremtette saját elpusztításának eszközét és most sietve a Robot-ember megalkotó- Magyarok a Kaukázusban Tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok, mielőtt a mai hazában, a Duna mentén államot alkottak volna, töbszáz évig éltek a Don-folyó vidéki Levédiában. Újabban azonban egy magyar tudós, Bendefy László, azzal a felfedezéssel lépett a nyilvánosság elé, hogy a magyarságnak csak egy része költözött el onnan, hogy a rövid etelközi tartózkodás után mai hazáját elfoglalja. Elmélete szerint a magyarság 89-ben a besenyők támadása következtében kettészakadt, a lebédiai magyarok elvándoroltak, de a tőlük keletebbre élő kumai magyarok továbbra is ott maradtak a Kaukázus vidékén s a Kuma-folyó partján hatalmas fővárost építettek, amelyet Magyarnak neveztek el. A kaukázusi magyarok leghíresebb fejedelmét Jerezámiynak hívták, ami megfelel a Gyertyán szónak és dicsőségest, fényességest, tündöklőt jelent. Ez a fejedelem egy 1329-től keltezett pápai bulla szerint levelezésben állott XIII. János pápával és katolikus püspökséget szeretett volna Magyar fővárosban felállítani. Jeretány idejében, 1325-ben járt Magyarban Ibn Batuta, a híres arab utazó és földrajzi író, aki érdekes leírásokat közöl a fejedelemről és a kámai magyarok akkori életmódjáról. A főváros legfontosabb karavánutak találkozási pontján épült. Az egyik út a Fekete-tengerhez vezető Sztalingrad-Tiflisz-Kutaisz-Poli, a másik a Tamam-Asztrahány, a harmadik az Azov Derbend közti útvonal volt. A várostól keletre a nogáji puszták vezettek a Kaspi-tó partjáig; tőle északra feküdt a Kubán-síkság, délre pedig a Kaukázus előhegységei emelkedtek. Magyar gazdag kereskedőváros volt; a Kuma balpartján és a Kumába torkolló Bujvora két partján terült el, 25 négyzetkilométernyi területen. Ezek szerint tehát a honfoglalás után egy fél évezredig élt volna egy magyar testvérnép a Kaukázusban. - írta: NÁDASY ISTVÁN jóval megteremteni kívánja azt, aki túléli majd a pusztulását. - Addig is azonban újévi jótanácsként azt ajánlanám, éljünk úgy, mintha 1960-ban tényleg a világ vége lenne és ezt így folytassuk minden következő esztendőben is. Ne akarjunk véres eszméket és bolond gombákat terjeszteni a világon, hiszen semmi értelme sincs, ha amúgy is vége a világnak. Éljünk egyszerűen, tisztességes emberekként, mint Mark, az evangélista. Éljünk családunknak, csinosítsuk házunk táját, költsük el pénzünket hozzátartozóinkra és vessünk véget a zsugoriságnak, mert vagyonhalmozásnak nincsen többé értelme. Bűneinket, ne tetézzük újabb bűnökkel. Ne kívánjuk meg felebarátunk feleségét, ökrét, szamarát, gépkocsiját. (Ő is csak részletekre nyögi őket.) Azon a címen, hogy úgyis világvége lesz, szálljunk magunkba és igyekezzünk költők, művészek, írók és álmodók álomlátásaiból hörpinteni egyet-egyet gyakrabban, mint a Paracelsus sörből, vagy az O Keef Ale-ből, mert hátha mégse lesz vége a világnak és akkor legalább lelkileg meggazdagodva kerüljünk ki ebből a rémhírből. Általában ne legyünk egyetlen sörgyárnak sem a payolái! A Robot-emberre pedig nagyon vigyázzunk; ha ugyanis kiengedjük a kezünkből, képes lesz még természetes uton szaporodni és akkor könnyen előfordulhat, hogy ismét robotosai leszünk a saját képzeletünknek és a tudományszülte Robot-embereknek és végülis viszszasülyedünk abba a rabszolgaságba, amibe a világot a különböző izmusok akarják taszítani. S még egyet: A humort, a megbocsátó iróniát, vagy a veséző szatírát ültessünk arra a trónra, amelyet megérdemel. Nevessünk sokat és keveset gyűlölködjünk. A hosszú élet egyetlen titka a belső egyensúly, a dolgok tisztánlátása, hit a jobb jövőben. Aki a világ végét terjeszti, az tulajdonképen nem csinál mást, mint előleget vesz fel a pokolra.. A pokoltól felvett előleget a pokolnak kamatostul kell visszafizetni. Ki-ki tanuljon gusztusa szerint akár Márk evangélistától, akár Mark Twaintól, a humanistától. Aki hisz az evangéliumban, annak adassék tisztesség a hitéért, aki pedig hisz Mark Twain humorában, az gondoljon a Lóvátett Város című ragyogó művére, Hadleyburgra, ahogy ő írja, ahol egy képzeletbeli hagyaték körüli mocskos marakodás közben egymásután vetik le álarcukat a város tiszteletreméltó és nagytekintélyű tagjai és lassan kiderül, hogy egy hamis röplappal és egy képzeletbeli aranyzsákkal az egész várost lóvá lehet tenni, nem marad egyetlen tisztességes ember benne. “Mark Twain” — “Két élet jelez a mérően”. Ez lebegjen szemünk előtt, amikor az élet zavaros vizein hajózunk. Keressük mindig a dolgok mélységét, a tisztességes haladás útját, életszemléletben, világfelfogásban egyaránt. Ne világmegváltó eszméktől és ne a Robot-embertől várjuk jobb jövőnket, hanem önmagunk tisztességétől. Ne akarjunk képzeletbeli zsákokból harácsolni, mert úgy járunk, mint a Lóvátett Város polgárai, hogy csak bemocskoljuk magunkat. Egyedül a tisztesség lehet az a mérőón, ami megóv bennünket a zátonyra futástól és attól, hogy a különböző pontokról rombolásra időzített rakéták ne okozzanak becsületünkben mérhetetlen károkat.