Amerikai Magyar Népszava, 1960. február (62. évfolyam, 26-50. szám)

1960-02-01 / 26. szám

6. OLDAL Second class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio Published daily, except Sunday and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.06 félévre (half year) $13.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Betmenem. Pa., 703 E. 4th Street Garfield, N. J„ 32 Division St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St. Niagara Square Station Per+v, Amhoy N -T «9° T c-t Chicago, 111., 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa.: 4631 N. Rosebill St. Alliance O., 760 E. Summit Street Tremoi,, m. J., oil oenesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B. Ont.. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 MÉRSÉKLET Eisenhower elnök kijelentette, hogy egyelőre sem­miféle megtorló intézkedéssel nem élnek Kubával szemben, ahol kisajátították az amerikai tulajdonokat, ellenszolgáltatás nélkül. Ike álláspontja az, hogy türel­met kell gyakorolni a szigetországgal szemben, amely­nek kormánya állandóan támadja Washingtont. Castro uralma elején azt remélte, hogy Amerika nagyobb kölcsönnel fogja segíteni. Amikor ez nem vált valóra, azt kezdte el, amit más diktátorok: kellemet­lenkedett, otromba módon gázolt mások elemi jogaiba. Kémeivel árasztotta el az amerikai vállalkozók tele­peit, a turisták által lakott szállodákat. A legkisebb megjegyzés elég volt ahhoz, hogy valakit letartóztas­sanak. Jellemző a helyzetre, hogy hívei, volt bajtársai hagyták cserben “a kis Hitlert”. Az elnök úgy véli, hogy Kuba bajban van és ez a fő oka a kormány idegességének, gazdasági és más ne­hézségek tornyosulnak a nemrég még népszerű kor­mány feje fölött. Kérdés, hogyan birkózik meg az or­szág igazi bajaival Castro, aki most belső bajai felől úgy igyekszik elterelni a közfigyelmet, hogy Uncle Sam ellen mennydörög. az algíri válság A válság elmélyült Algírban. A francia telepesek a De Gaulle kormány ellen fordultak, mert nem akar­ják, hogy Algír elszakadjon Franciaországtól. Az utcá­kon barrikádokat emeltek és a hadsereg tisztjei nem voltak hajlandók parancsot adni a katonáknak, hogy tüzeljenek. "— Nem fogjuk ellenségeinknek azt az örömet sze­rezni, hogy franciák gyilkolnak franciákat, — mondot­ták az Algírban állomásozó hadsereg tisztjei. A válságot Massu tábornok nyilatkozata robban­totta ki. Annak idején Massu segítette nyeregbe De Gaullet. Most, hogy a mohamedán lakoságnak teljes szabadságot kínált De Gaulle, Massu a vezér ellen for­dult. Megoldásnak egyelőre még csak a lehetősége sincs a láthatáron. A franciák Algírhoz ragaszkodnak, az al­­gíriak el akarnak szakadni Franciaországtól. KÜRT ÉS OSTOR A magyar lapok mostanában kis epizódokat ele­venítenek fel Kruscsev magyarországi látogatása ide­jéről. Az egyik ilyen cikkben a párt hivatalos lapja el­meséli, hogy Bács­ megye dolgozói szeretetük jeléül kürtöt és ostort ajándékoztak nagy vendégüknek. “Kürtöt azért — írja a lap —, hogy szavára még több ember sorakozzék fel a Kruscsev által hirdetett nemes eszmék mögé, az ostort pedig azért, hogy odacsettint­­hessen vele, ahová kell”. Nem kételkedünk abban, hogy ez az ajándékozás megtörtént. Abban sem, hogy a bácsmegyeiek ezekkel a szavakkal nyújtották át a kürtöt és az ostort a “dicső” Szovjetunió diktátorának. Mindössze az a gyanúnk, hogy a bácsmegyeiek mást gondoltak, mint amit mond­tak. A kürtre azért volt szükség, hogy felrázza vele a magyarság el-elfásuló lelkét, az ostorra pedig azért, hogy azzal önmagát korbácsolja meg, mint a középkori flagellánsok, akik bűneiket ilymódon igyekeztek leve­zekelni. AZ ELNÖK UTAZÁSAI Eisenhower elnök összeállította útiprogramját. Eszerint júniusban látogat el a Szovjetunióba, viszon­zásul Kruscsov amerikai látogatásáért. Előzőleg azon­ban körutazást tesz a nagyobb délamerikai államok­ban. A vörös propaganda egyre nagyobb súllyal fek­szik rá a latinamerikai államokra. Brazilában valóság­gal hemzsegnek az orosz propagandisták s e központ­ból viszik szét a kommunista mételyt. Ez a magyará­zata annak, hogy hol Paraguayban, hol Argentínában, hol pedig másutt tör ki a “forradalom”, amelyet a bol­sevista ügynökök szerveznek. Most még nem beszél­nek “hatalomátvételről”, csak arról, hogy a dolgozó­kat kizsákmányolják. Igazi céljuk azonban a latiname­rikai államok bolsevizálása, a világuralom biztosítása. Az elnök délamerikai látogatása tehát rendkívül fontos célt szolgál: gátat emelni a kommunistáknak ezen a gazdaságilag aránylag gyenge, óriási kontinen­sen. *MbhiKAi magyar népszava PÁRISI EGYVELEG A Champs-Elysées egyik nagy mozijában ki­alszanak a hatalmas csillárok. A nézőtér elcsen­desedik, kezdődik a híradó. — Egy név, amely három évvel ezelőtt még ismeretlen volt, és amelyet ma plakátok ezrei hir­detnek szerte a nagyvilágban. Egy ember, akiről pár éve még semmit sem tudtunk, s ma őt tart­ják a világ legnagyobb élő zongoraművészének... — kezdi a bemondó és a mozi vásznán megjele­nik Ciffra György neve. Ciffra György 1956 őszén hagyta el Magyar­­országot, ahol egyedülálló technikai tudása, ki­forrott művészete ellenére sem tudott érvénye­sülni. Nem volt “vonalas” művész, nem tartozott a kommunista rendszer hívei közé, és ezért évekig el volt tiltva a hangverseny-dobogótól. Riválisai, a rendszer agyondédelgetett, felkapott zongoris­tái gondoskodtak arról, hogy a náluknál sokkal te­hetségesebb Ciffra Györgynek ne legyen sok al­kalma meghódítani a magyar közönséget. Nyugatra érkezése után Ciffra nem sokáig hú­zódott meg az ismeretlenség homályában. Már el­ső néhány koncertje óriási tetszést aratott úgy a közönség, mint a kritika körében. Sikert sikerre halmozva, két év leforgása alatt az elsők közé ke­rült Ma Ciffra György a legkeresettebb — és leg­jobban kereső — zongoraművész a világon. Kon­certjeire hetekkel előbb sorbaállnak a jegypénz­táraknál, lemezeit soha nem látott példányszám­ban kapkodják szét. Hírneve és­­jövedelme túlszár­nyalja Rubinsteinet. Nincs hét, hogy a francia rádió és televízió ne közvetítene tőle ,v Madal­, vagy a francia lapok ne foglalkoznának személyé­vel. Sőt — s ez már igazán a népszerűség csúcsa — a nagy párisi napilap “France-Soir” nemrégi­ben riportot közölt Ciffra György — kutyájáról... Érdekes statisztika látott ez év elején napvilá­got Párisban. A sok adatból mutatóba közlünk néhányat, így kiderül például, hogy 1959-ben a francia nők 74 százaléka férjezett, méghozzá túl­nyomó többségben hosszú ideje. Ugyanis a fran­­cia nők 40 százaléka, azaz közel fele, 45 évnél idősebb, így a francia házasságok 50 százaléka 20 évnél régebbi, 10 százaléka esik a tíz-húsz év közti házasságokra és csupán 5 százaléka az öt­­tíz évesekre. A házasságok 52 százalékában gyer­mekek is vannak. Az évi válások száma Francia­­országban 30,000. A francia háziasszonyok kétharmada maga lát­ja el háztartását és csupán egyharmad rendelke­zik bejárónővel vagy állandó háztartási alkalma­zottal. Ennek ellenére a francia háziasszony átlag­ban csak napi 4 órát tölt el házimunkával. Mulatságos a statisztikának az a része, amely szerint a francia férjek többségét veleszületett lustasága megakadályozza abban, hogy feleségé­nek segítsen a ház körüli munkában. Csupán az esetek 32 százalékában hajlandó a férj több-ke­vesebb segítséget nyújtani házastársának. Vala­mivel jobb az arány a ház körüli kisebb javítási munkálatok terén; ezeket a férjek fele hajlandó elvégezni, sőt, a kiégett biztosítékokat a francia férjek 70 százaléka kegyeskedik sajátkezűleg ki­javítani. A statisztika szerint minden második francia család tart háziállatot. Ezek sorában fö­lényesen vezetnek a macskák, lévén ezek a fran­ciák kedvenc állatai. Utánuk következnek a ku­tyák, majd csekély differenciával a madarak. Leg­szerényebben az akváriumok vannak képviselve a francia lakásokban . . . * * ❖ A dél-franciaországi Camarge-ot francia Horto­bágy­nak is nevezhetnénk. Ezt a nagy kiterjedésű sík területet, éppen úgy, mint a hortobágyi pusz­taságot, hosszú ideig csak legelőnek használták. Ma ez a legnagyobb rizstermelő vidék. Nemrégiben a francia televízió egyórás mű­sor keretében adott helyszíni közvetítést egy Ca­­marge-ban most elkészült modern tógazdaság­ról, amely Franciaország­­— és egész Európa — legnagyobb és legkorszerűbb ihaltenyészete. A televízió először a vállalkozás tulajdonosát, a ma­gyar származású Corchus Zoltánt mutatta be a francia közönségnek. Corchus Zoltán, a halászati körökben közismert kiváló szakember, elmondott írta: SEGYÓ MÁRTA Ja, hogy célja nem kisebb és nem nagyobb, mint Franciaország halkan szegény folyóit és tavait benépesíteni — több millió amatőr horgász leg­nagyobb örömére. A televíziós adás bemutatta­ Cord­us Zoltán találmányát is, amely lehetővé teszi a ha ikráknak a benépesítés színhelyére való szállítását. Az ikra­termelésen kívül a tó­gazdaság ponty­tenyésztéssel is foglalkozik, még­hozzá olyan mennyiségben, hogy az egész nyu­gat-európai szükségletet fedezni tudja. A párisi Alhambra színházban néhány hétig mérsékelt sikerrel szerepelt a Magyar Állami Népi Táncegyüttes, vagy amint röviden nevezni szokás, a Magyar Ballet. Az együttes utoljára három évvel ezelőtt, köz­­­­vetlenül a magyar forradalom után szerepelt Pá­­risban és akkor viharos sikert aratott. A közön­ség és a kritika lelkesedésének oka annak idején elsősorban a “Kis dobos” című táncjáték volt, amely plasztikusan mutatta be az 1956-os sza­badságharcot és annak tragikus leverését. Ez a­­műsorszám később az együttes vezetőjének állá­sába került; hazatérésük után azonnal leváltot­ták a ballet éléről. A Magyar Ballet jelenlegi mű­sorát a már ismert magyar táncokon kívül moz­galmi indulók és jelenetek teszik ki, erősen hát­térbe szorítva Bartók és Kodály műveit. A nyugati turnén résztvevő együttes tagjait igen gondosan válogatták össze, ugyannyira, hogy indulásuk napján még nem tudták, kik kap­tak engedélyt a részvételre, kik nem. A bécsi vo­nat már elindult, amikor végre — pár órával az utolsó pillanat után — megérkeztek az útlevelek. A vonatot lekésvén, külön autóbusszal vitték őket Bécsig és az együttes csak közvetlenül a meg­hirdetett szereplés előtt érkezett meg München­be, vendégszereplésük első állomására, ahol min­den pihenés­ nélkül egyenesen a színpadra kellett lépniök. A gondos válogatás ellenére, a Magyar Ballet egyik táncosa Párisban menedékjogot kért és ka­pott a francia hatóságoktól. ■BMBaanvBpmnraMaMnaaHa KÉT ÖLET JELEZ A MÉRŐÓN Nádasy István Nem vagyok irigy ember. Ezt mesterségesen irtottam ki magamból, amikor rájöttem arra, hogy szerencse és szorgalom minden irigységnél többet ér. Nem bánt az sem, hogy vannak olyanok, akik egy­kettőre megtalálták Amerikát , úgy szárnyalnak a dollár-ezrek között, mint a mesebeli Óz-da­­lolva — az álombéli szörnyek között. Ennélfogva nem irigylem a Robot-embert sem, ezt a kultur szörnyet, aki tudósok agyában fogant, a huszadik század nem­zette, hasadó atomok bábáskod­nak körülötte és Mark I. névre keresztelték. Egye­dül a név ellen tennék szerény kifogást és én Mark 3-nak keresztelném, mert élt itt ezen a föld­tekén még két másik Mark is, akik némi neveze­tességre tettek szert. Az egyik: az evangéliumi Márk volt, a későbbi Alexandria püspöke, Péter tolmácsa. A másik Markot pedig Twainnek hív­ták, Mark Twainnek. Igaz, hogy az ő neve erede­tileg S. L. Clemens volt, de egy kutya sem ismeri, Mark Twainként viszont többet mondott Ameri­káról, mint száz szenátor és tivi program együtt­véve. Nevét hajósinas korából vette, amikoris a Mississippin hajózva, a kormányos felé kellett kiabálnia: “Mark twain”! Két élet jelez a mérő­en! A hajó mehet tovább. Ez a hajós kiáltás lett Mark Twain neve és lobogója. Humorát, látás­módját, élményei kifogyhatatlan anyagát innen, a Mississippi hajóséletéből merítette. Ennyit a Robot-ember nevéről. Ami a Robot-ember alakját illeti, ez sem tel­jesen új már, mint idomtalan életrekeltett agyag­figurát a Gólem mondás képeiben is megtalálhat­juk. Igaz, hogy Gustav Meyrink Gólem regénye nem veheti fel a versenyt Frankenstein hátbor­zongató, hullaszaggató képzeletével. De a mesterséges ember homunkulusz néven ismeretes volt már a középkorban is. Ami akkor “kis embert” jelentett. Nem olyan kis embert, akiből millió szaladgál ma a világon edénymoso­gatók, takarítók és egyéb szegénylegények alak­jában. Homunkulusz alatt olyan kis embert értet­tek, akit varázslók készítettek. Se szemük, se súlyuk nem volt és mégis természetfeletti képes­ségekkel rendelkeztek. Paracelsus szerint az, aki homunkulusszal bírt, a legrejtettebb dolgok tit­kaiba is belelátott. Hogy aztán a sört éppen ezért nevezték-e el Paracelsusról, mert tíz üveg Para­celsus után már a “kis ember” is lelát a dolgok mélyére, s ezt oknyomozó alapon érdemes lenne felderíteni. Egy bizonyos, hogy sem Gélem, sem Homunku­lusz nem váltották be a mesterséges emberhez fű­zött reményeket, az előbbi ugyanis tragikus kö­rülmények között darabokra hullott, a másikról pedig kiderült, hogy nem egyéb szélhámosság­nál, afféle középori lombik-kísérletnél. A most alkotott Robot-ember azonban már időtállóbb anyagból készült. Szeme érzékeny fo­tocella, karjai elektromágnesek, fülei mikrofonok, agya kapcsolótábla, szíve hasadó atomok, testén inaknál és izmoknál erősebb huzalok feszülnek, nincs rajta egyetlen szem zsír sem és pocakot nem hajlandó ereszteni. Most, amikor az oroszok már a Csendes-óceáni szigeteket parittyázzák rakétáikkal, a németek pedig horog keresztek alakjában antiszemita ra­kétákat lövöldöznek Amerikára is, szükség van ilyen időtálló Robot-emberre, hogy legyen valaki, aki ellen­ tudjon állni a világ gyorsan forgó vál­tozásainak. A világ a középkori mágusokat meghazudto­­lóan, a tudomány aranyából nem “kis embert”, hanem óriást alkotott és mi mégis nyögünk a legsötétebb középkort meghazudtoló két iszonya­tos nyavalyától, az osztálytalan társadalom osz­tályos hűbéreseinek kegyetlen diktatúrájától és a faj­imádók fajtalan burjánzásától. Ezek a nyögések t öltenek alakot akkor, amikor hol egy kifogott palackból kihalászott üzenet alakjában, hol egy felfordult cápa uszolya alatti anya­jegy­ekből, hol a célbatalált hold savanyú képéből, hol az öreganyánk térde kalácsából fel­ismerni véljük, hogy 1960-ban világ vége lesz. Annyi bizonyos, hogy a világ a hasadó ato­mokkal megteremtette saját elpusztításának esz­közét és most sietve a Robot-ember megalkotó- Magyarok a Kaukázusban Tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok, mielőtt a mai hazában, a Duna mentén államot alkottak volna, töbszáz évig éltek a Don-folyó vidéki Le­­védiában. Újabban azonban egy magyar tudós, Bendefy László, azzal a felfedezéssel lépett a nyilvánosság elé, hogy a magyarságnak csak egy része költözött el onnan, hogy a rövid etelközi tar­tózkodás után mai hazáját elfoglalja. Elmélete szerint a magyarság 89-ben a besenyők támadá­sa következtében kettészakadt, a lebédiai magya­rok elvándoroltak, de a tőlük keletebbre élő ku­­mai magyarok továbbra is ott maradtak a Kau­kázus vidékén s a Kuma-folyó partján hatalmas fővárost építettek, amelyet Magyarnak neveztek el. A kaukázusi magyarok leghíresebb fejedelmét Jerezámiynak hívták, ami megfelel a Gyertyán szónak és dicsőségest, fényességest, tündöklőt je­lent. Ez a fejedelem egy 1329-től keltezett pá­pai bulla szerint levelezésben állott XIII. János pápával és katolikus püspökséget szeretett vol­na Magyar fővárosban felállítani. Jeretány ide­jében, 1325-ben járt Magyarban Ibn Batuta, a híres arab utazó és földrajzi író, aki érdekes le­írásokat közöl a fejedelemről és a kámai magya­rok akkori életmódjáról. A főváros legfontosabb karavánutak találko­zási pontján épült. Az egyik út a Fekete-tenger­hez vezető Sztalingrad-Tiflisz-Kutaisz-Poli, a má­sik a Tamam-Asztrahány, a harmadik az Azov Derbend közti útvonal volt. A várostól keletre a nogáji puszták vezettek a Kaspi-tó partjáig; tőle északra feküdt a Kubán-síkság, délre pedig a Kaukázus előhegységei emelkedtek. Magyar gazdag kereskedő­város volt; a Kuma balpartján és a Kumába torkolló Bujvora két partján terült el, 25 négyzetkilométernyi területen. Ezek szerint tehát a honfoglalás után egy fél évezredig élt volna egy magyar testvérnép a Kaukázusban. - írta: NÁDASY ISTVÁN jóval megteremteni kívánja azt, aki túléli majd a pusztulását. -­ Addig is azonban újévi jótanácsként azt aján­lanám, éljünk úgy, mintha 1960-ban tényleg a világ vége lenne és ezt így folytassuk minden kö­vetkező esztendőben is. Ne akarjunk véres esz­méket és bolond gombákat terjeszteni a világon, hiszen semmi értelme sincs, ha amúgy is vége a világnak. Éljünk egyszerűen, tisztességes embe­rekként, mint Mark, az evangélista. Éljünk csa­ládunknak, csinosítsuk házunk táját, költsük el pénzünket hozzátartozóinkra és vessünk véget a zsugoriságnak, mert vagyonhalmozásnak nincsen többé értelme. Bűneinket, ne tetézzük újabb bű­nökkel. Ne kívánjuk meg felebarátunk feleségét, ökrét, szamarát, gépkocsiját. (Ő is csak részletek­re nyögi őket.) Azon a címen, hogy úgyis világ­vége lesz, szálljunk magunkba és igyekezzünk költők, művészek, írók és álmodók álomlátásaiból hörpinteni egyet-egyet gyakrabban, mint a Pa­racelsus sörből, vagy az O Keef Ale-ből, mert hát­ha mégse lesz vége a világnak és akkor legalább lelkileg meggazdagodva kerüljünk ki ebből a rém­hírből. Általában ne legyünk egyetlen sörgyár­nak sem a payolái! A Robot-emberre pedig na­gyon vigyázzunk; ha ugyanis kiengedjük a ke­zünkből, képes lesz még természetes uton szapo­rodni és akkor könnyen előfordulhat, hogy ismét robotosai leszünk a saját képzeletünknek és a tu­­dományszülte Robot-embereknek és végülis visz­­szasülyedü­nk abba a rabszolgaságba, amibe a vi­lágot a különböző izmusok akarják taszítani. S még egyet: A humort, a megbocsátó iróniát, vagy a veséző szatírát ültessünk arra a trónra, amelyet megérdemel. Nevessünk sokat és keve­set gyűlölködjünk. A­ hosszú élet egyetlen titka a belső egyensúly, a dolgok tisztánlátása, hit a jobb jövőben. Aki a világ végét terjeszti, az tulajdon­képen nem csinál mást, mint előleget vesz fel a pokolra.. A pokoltól felvett előleget a pokolnak kamatostul kell visszafizetni. Ki-ki tanuljon gusztusa szerint akár Márk evangélistától, akár Mark Twaintól, a humanistá­tól. Aki hisz az evangéliumban, annak adassék tisztesség a hitéért, aki pedig hisz Mark Twain humorában, az gondoljon a Lóvátett Város című ragyogó művére, Hadleyburgra, ahogy ő írja, ahol egy képzeletbeli hagyaték körüli mocskos mara­kodás közben egymásután vetik le álarcukat a vá­ros tiszteletreméltó és nagytekintélyű tagjai és lassan kiderül, hogy egy hamis röplappal és egy képzeletbeli aranyzsákkal az egész várost lóvá lehet tenni, nem marad egyetlen tisztességes em­ber benne. “Mark Twain” — “Két élet jelez a mérően”. Ez lebegjen szemünk előtt, amikor az élet zava­ros vizein hajózunk. Keressük mindig a dolgok mélységét, a tisztességes haladás útját, élet­­szemléletben, világfelfogásban egyaránt. Ne vi­lágmegváltó eszméktől és ne a Robot-embertől várjuk jobb jövőnket, hanem önmagunk tisztes­ségétől. Ne akarjunk képzeletbeli zsákokból ha­rácsolni, mert úgy járunk, mint a Lóvátett Vá­ros polgárai, hogy csak bemocskoljuk magunkat. Egyedül a tisztesség lehet az a mérőón, ami meg­óv bennünket a zátonyra futástól és attól, hogy a különböző pontokról rombolásra időzített rakéták ne okozzanak becsületünkben mérhetetlen káro­kat.

Next