Amerikai Magyar Népszava, 1960. augusztus (62. évfolyam, 180-206. szám)

1960-08-01 / 180. szám

■4. OLDAL Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Published daily except Sunday and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00 félévre (half year) $13.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK feidgéoort, Conn., 578 Bostwick Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Ganield. N. J., 32 Division St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St, Niagara Square Station Perth Amboy. N. J . 403 Lawrie St. Jhleago, 111., 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa., 4631 N. Rosehill St. Alliance, O., 766 E. Summit Street Trenton, Is. J-, 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-8775 A KÉT JELÖLT John F. Kennedy szenátor, a demokrata elnök kandidátus kemény ellenfélre talált Nixon alelnökben, aki éppen olyan jó stratéga és kampányvezér, mint Kennedy, aki szintén mesterien ért a szervezéshez. A GOP konzervatívjai és fiataljai nem lelkesednek Nixonért, de mert Rockefeller nem futott, úgy a konzervatívok, mint a liberálisok beletörődtek Nixon jelöltségébe. A végső tusán, a szavazás napján Amerika népe dönti majd el, hogy a két fiatal elnök aspiráns közül melyiket küldi a Fehér Házba. A két jelöltet azonban nem a nép, de az úgyszólván maroknyi elektorok jelölik, helyesebben, ők nyújtanak alkalmat a kandidátusoknak, hogy az élre kerüljenek és aztán a nép döntsön az előre kiszemeltek közül. Bárki lesz is az új elnök, nem lesz könnyű dolga. Nem azért, mint Nixon hitelkedően mondotta, mert “nehéz lesz Eisenhower nyomdokaiba lépnie”. Ellenkezőleg, mert helyre kell hoznia mindazt, amit Ike elmulasztott, vagy rosszul csinált. A szovjet, amely méla lesben állva várja, hogy mi lesz az eredmény, egyik párttól sem remélhet sokat. A demokraták éppen úgy torkig laktak Kruscsevvel, mint a republikánusok. Ha a háborús veszély nő, a nemzetvédelemre többet kell majd fordítani, a polgároktól pedig majd áldozatot kíván az elnök, adók formájában. A béke megóvása olyan feladat, amely egész embert, tapasztalt vezért kíván, annál is inkább, mert Amerika elnöke nemcsak az Egyesült Államok, de egyben az egész szabad világ vezére is. Ezért várja nemcsak Amerika, de az egész szabad világ népe különös érdeklődéssel a novemberi elnökválasztást és akár demokrata, akár republikánus érzelmű, a szavazó vágya az, hogy az új elnök az amerikai hagyományok megőrzésével vigye győzelemre a világbéke ügyét. Az elnökválasztási kampányban pedig mostantól novemberig nem személyi torzsalkodásokra, hanem komoly programpontokra kiváncsi az adófizető szavazópolgár. INDONÉZIA ÉS A SZOVJET Nem először — és nem is utoljára — alkalmazza a szovjet ezt a taktikát: körüludvarolja egy gazdaságilag gyenge, politikai zavarokkal küzdő ország vezetőjét, ajándékokkal halmozza el, biztosítja “örök barátságáról” és ha az áldozat bekapja a mézesmadzagot, a hurok máris a nyakára kerül. Ez volt a helyzet Indonéziával is. A holland uralom alól felszabadult ország kezdetben a gazdasági és politikai káosz örvényében vergődött. Sukarno, a miniszterelnök, kemény kézzel kormányzott, de nem mert nyíltan szembefordulni a két ázsiai nagyhatalommal, a szovjettel és vörös Kínával. Kruscsev, politikai intrikákban oly gyakorlott szeme azonnal észrevette, hogy a nemzetközi politika mélyvizében ismét egy kihorgászható hal ficánssol. A szovjet újságok megfújták a harsonákat, a függöny felgördült és az előadás megkezdődött. Kruscsev látogatást tett Jakartában, Indonézia fővárosában, utána gurulni kezdtek a rubelek és Sukarno nevét aranybetűkkel jegyezték be a szovjet történelemkönyvbe. A kommunistának elkönyvett indonéz miniszterelnök néhány héttel ezelőtt Magyarországon is járt, ahol egy “szenttéavatott” kommunista kiválóságnak kijáró hódolattal fogadták. Ez volt a vígjáték első felvonása. A második felvonást azonban már nem a szovjet rendezte. A “hal” —micsoda botrány — egyszerűen kiköpte a horgot és hirtelen más vizekre csapott át. Sukarno nem volt hajlandó eltűrni, hogy a “barátság” álarca alatt az Indonéziában élő kínaiak főszerephez jussanak. Hatszázezer kínai statisztát egyszerűen leparancsolt a színpadról és hazaküldte őket fatornyos hazájukba. Hát így vagyunk? — hördült fel Peking. És máris megindult a kommunista gőzhenger Sukarno ellen. Propaganda anyagok millióival igyekeznek meggyőzni az indonéz népet arról, hogy Sukarno “az imperialisták zsoldjában áll”, bujtogatják ellene a hadsereget s azzal vádolják, hogy “legyilkoltatja a védtelen kínaiakat”. Sukarno nem tűri a vörös propagandát, ennélfogva ki kell zárni a kommunista hősök galériájából. A vígjáték harmadik felvonását a nemzetközi közvélemény fokozott érdeklődéssel várja. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA "MAGYAR HÍREK" A Kádár-Münnich-féle kormányzat nagy költséggel egy meglehetősen szerkesztett lapot küldözget szét a nagyvilágba, ügyes ügynökök által szerzett magyar címekre. Különösen Dél-Amerika, az Egyesült Államok, Kanada a fő úti cél, kevésbéé Ausztrália és Európa, bár az utóbbi helyre is százezerszámra kerül, különösen Németország területén. Nehéz milliókat emészt fel a lap előállítása, postai költsége; a magyar nép keservesen megkeresett pénzét költik azzal a bevallott céllal, hogy az idegenbe szakadt magyarságnak szellemi táplálékot nyújtson és megkönnyítse a hazafelé való utat, ha valaki hazavágyna. Kétségtelen, hogy a bevallott célon túl más szándék is rejlik a “Magyar Hírek” mögött, valami olyasféle, ami egyáltalán nem emelkedett és nemes, nem a magyarság önzetlen szolgálata, hanem inkább, egyszerűen és közönségesen, ahogyan már szokták: a “szocializmus”, azaz a kommunizmus propagandája nemzeti színekbe burkolva — noha a nemzeti színek különben tilosak, minthogy az “átkos” nacionalizmust szolgálják. A lap így könnyebben talál utat olyan világtájak felé is, amelyek különben el volnának zárva előle, a becsületes, de a vasfüggönyöntúli világpolitikaiboszorkánykonyháját nem ismerő magyarokat is sikerrel meg tudja téveszteni és akaratainál is támogatójává szegődnek egy olyan rendszernek, amely az ő saját életformájuk megölését tűzte célul maga elé. Ha ismerjük a lap szerkesztőinek személyét, nyomban kétségtelenné válik, mennyire távol áll a “Magyar Hírektől” minden becsületes jószándék. Régebben Szakasits Árpád neve szerepelt főszerkesztőként a lapon, Szakasitsot talán nem kell külön bemutatni. Egyike volt azoknak a koncepció nélküli “államférfiaknak,” akik nagyban felelősek Magyarország jelenlegi szomorú sorsáért, Marosán Györggyel együtt a szociáldemokrata párt elárulója, a kommunistákkal való “egyesülés” előkészítője. Jutalmul a köztársaság elnöke lett — képzelhető, milyen hatáskörrel a hatalma teljében lévő Rákosi mellett. Később a börtön következett, törvényszerű állomás minden megalkuvó és áruló számára a kommunista rendszerben. Újabban “rehabilitálva” ismét feltámadt, de már csak a “Magyar Hírek”-hez hasonló nobile officiumok’ maradtak számára, nemrég pedig még onnan is megvált. Helyébe egy teljesen hasonló szövetű ember került: Bognár József . . . Szakasits a munkásság, Bognár a polgári osztály sérelmére követett el árulást. Bognár szerény kispolgári iskolai tanár volt, amikor a Kisgazdapárthoz csapódott. Nem középszerű tehetségének köszönheti politikai karrierjét, többszörös miniszterségét; sikerének titka gátlástalanságában és helyezkedési képességében rgjuk. Annak a kisgazdapárti csoportosulásnak lett a tagja, amely O-csoport néven vált hirhedté, Oltványi és Ortulay Gyula neve után, s amelynekkötelessége volt — kommunista megbízásból — a kisgazdapárt belső bomlasztása, adatszolgáltatás Rákosi szalámi-politikájához, mely a párt állandó szeletelését, az erőszak leválasztását és a hatalomból való kirekesztését jelentette. Az O-csoportnak kellett — szerep szerint — nyomban odaállni a kommunista követelések mellé és hangos szóval a “bűnösök” kirekesztését, megbüntetését követelni. Az egykori polgári iskolai tanár ezt a műfajt olyan sikerrel művelte, hogy Rákosi legmagasabb jóindulatát érdemelte ki. Bognár ügyesen lavírozott, még 1956 őszén is nyeregben ült, azaz miniszteri bársonyszékben, holott pártja rég szétzúzva, összetörve hevert a politikai színfalaik mögött. Elszánt vakmerőségére mi sem jellem ezta. KLAMÁR GYULA több, minthogy a forradalom alatt megjelent a parlamentben, Nagy Imre közelében, és megkísérelte gyorsan átmázolni magát, majd a rohanó események árjában biztos ösztönnel tájékozódva, mint a tengereket is átúszni képes szürke patkány, gyorsan eltűnt, hogy az orosz tankok mögül mint “mártír” bukkanjon elő. Tárcáját azonban így sem sikerült megmenteni — ez egyike volt a forradalom “vívmányainak” —, még a különben gátlás nélküli Kádár is visszariadt tőle, és sokéves árulói tevékenységét csupán egyetemi tanársággal jutalmazta, amihez semmivel sem bir többet jogcímmel, mint bárki más, aki néhányszor elolvasta a végtelenül leegyszerűsített szovjet “köztársaság-tudományt”. A “Magyar Hírek” szerkesztő, munkatársai, cikkírói ugyanezeket a színeket viselik — néhány becsületes ember kivételével, akik maguk is a megtévesztettek közé tartoznak és valóban hiszik, hogy amit csinálnak, az mind a magyarság érdekében történik, de legalábbis az emigráns, disszidált magyarok javára. A “Magyar Hírek” önmagában is ellentmondás. Irodaim, oldalán rég elporladt polgári írók novellái, karcolatai; a világ, amelyet ábrázoltak, maga is a múlté, egy letűnt korszak, amelynek elmúlásán — ha már arról van szó — sokkal inkább lehet Bécsben és Londonban, vagy akár New York lármája közepette ábrándozni, mint odahaza. “Jelenlegi szép életünk” bemutatása, tehát a , tulajdonképeni feladat, ritkán sikerül és ez nem véletlen jelenség, hanem rokon azzal a problémával, hogy az u. n. szocialista-realista irodalomi és művészeti alkotásban — a párt legnagyobb fájdalmára — sohasem sikerül a pozitívum, mindig csak a negatív hős, tehát az ellenség felőli oldal az élettel teljed, vérbő, valódi; a másik okoskodó, kényszeredett, sok fényévnyi távolságra az igazi művészi ábrázolástól. Mert a művészet derűje és szépsége csak az igazságot sugározza be . . . Klamár Gyula A BUGYLI BICSKA ÉS A BOVIE KÉS Irta: GONDOS SÁNDOR (Folytatás.) Griam Sinto BÉNI BOSSZÚT ÁLL Beszéd közben kissé megcsillapult Bartha Béni és aggódó gyanakvással kérdezte: — Aztán miből gondolod te, Miklós, hogy ez a bicsak penecilus lenne? Fábián Miklós erre elkezdte a maga igazságának védelmét: — Ne haragudj, Bénimért nincs igazad. A bicsak olyan, hogy annak fanyele van, meg olyan pengéje, amit csak a penge alján átvert szeg tart a helyén. Ide-oda esetük a bicska a kezedben, ha nem fogod meg annak módja szerint, mivelhogy a bicsaknak nincs hátul rugója, ami a pengét helyén tartsa. Ennek a te késednek más a formája, mint a bicskáé. Azért mondom róla, hogy penecilus. Bartha Béni felforttyant: — Penecilus a te öregapádnak csára álló esze tokja. Fusson ki a szemed, hát nem látod, hogy ennek az én késemnek sincs hátsó rugója. Ennélfogva mégis csak bicsak ez, nem penecilus. Sokáig vitatkoztak még a haragos székelyek a bicsak és a zsebkés vagy tolikés közti különbségről, míg végül abban egyeztek meg, hogy jól van no, hadd döntse el az igazságot Benedek Márton, aki a pihenő óta ott alszik a legutolsó szekérbe terített szénán. Benedek Márton öreg ember, sok világot látott, latin iskolát is járt addig-ameddig Cyíksomlyón, a barátoknál, kis hijja, hogy ott nem fogták papnak. Az többet tud mindenkinél. Majd megmondja Márton az igazat. A csendes szendergésből felrántott öreg ember hümmögött ugyan egy kicsit, hogy nyugtából felzavarták, de amikor megértette, hogy minemű igazságtételről legyen szó, mégis felkelt és a tűzhöz lépett. A fellobbanó lángok fénye mellett megvizsgálta a vitás szerszámot és salamoni bölcsességgel mondt ki az ítéletet: — Hát neked, Béni öcsém, nincs igazad, mert ez a kés nem bicsak. A bicsak egészen másfajta szerszám. Ember kezébe nem is való, csak gyerekébe vagy oláhéba. Azoknak nincs kényes faragni valójuk. Azoknak a bicsak is jó. Ellenben neked sincs igazad, Fábián Miklós, mert ez a jószág nem penicilis. A penicilus csak aféle kis kés, amivel régebben libatollból írószerszámot faragtak, későbben pedig fekete agyag ceruzát. Innen jött a latin neve is, hogy penecilus. Mondom neked,hogy a penecilus csak aféle gyenge szerszám, nem olyan, mint ez. Ennek a pengéje ujjnyi széles és tenyérnyi hosszú. Ezzel még disznót is szúrhatsz, ha megszorultál. Ebben van erő, mint hat bikában Forgatta még egy darabig a vitás kést, gondolkozott és végül, mint akinek rég hallott dolog jutott eszébe, látható örömmel mondotta: — Láttam én már egyszer ilyen kést húsz esztendőknek előtte. Furcsa kés ám ez nagyon. Ennek alján két rugója van. Ha az egyiket nyomod meg, akkor a penge úgy ugrik elő a nyeléből, mint a villám. Ha a másik rugót szorítod le, akkor a penge csak olyan gyorsan pattan vissza ismét a tokjába. Különös szerszám ez nagyon. A tengeren túl találták ki azok a fránya amerikaiak. Mikor Hitter Kálmán ott járt közöttük, az hozott ilyet mutatóba. Azt mondta, hogy a tengerentúl “buvi” késnek hívják ezt a szerszámot. Hát jól választották a nevét, mert ládd-e, ennek pengéje csakugyan gyorsan elbuvik. Honnan sejtette volna az öreg székely, hogy annak a késnek “bovie” az igazi amerikai neve. Nincs annak semmi köze ahhoz, hogy mit ért a székely azalatt, ha valami vagy valaki elbuvik. Az első ilyen kést Bovie amerikai ezredes gyártotta. Róla nevezték el. Béni készséggel hajolt meg Benedek bátyó bölcsessége előtt, mert sietve jelentette annak támaszára : — Hát igaz lesz az! Azt mondta a szegedi bicsakos is, hogy ennek a bicsaknak “bújj el kés” a neve, csakhogy én azt elfeledtem azóta és igy csak bicsaknak mondtam. De már lesz, ahogy lesz, az én számom bicsak marad ez holta napjáig. A békesség helyreálltával azután a tanyázgató székelyek még alaposabban vizsgálgatták a különös szerszámot. Megtapasztalták minden csinyjabinját. Bartha, aki már útközben is próbálgatta, különösen nagy mestere lett a jeles szerszámnak. Ahogy kezében tartotta, az egyik pillanatban úgy nézett az ki, mint egyszerű darab csont. A másik pillanatban már felcsillant belőle az erős penge, hogy eltűnjék újra, mintha nem is látták volna. Fábián Miklós a békesség kedvéért meg is dicsérte Béni ügyességét: — Úgy jár kezedben az ördöngős szerszám, hogy talán a villám se lehet gyorsabb. Hol kés az, hol meg esek csont. Ügyes a te kezed járása nagyon, Béni. Ugyan odanézzen a te kezedre az, aki a penge forgását látni akarja. Lassanként későre fordult az idő és nyugalomra tértek. Attól kezdve azután nem is esett többé szó Bartha Béni különös bicskájáról. Otthon, a kis székely faluban, egy-két hétig bámulgatták, emlegették, azután megszokták és elfeledték. Két hónap múlva már szomszéd falvakból látogató vendégeknek se szóltak többé felőle. A különös módra készült bicsak észrevétlenül húzódhatott meg Bartha Béni erős, abaszőr posztóból való nadrágjának jobb zsebében, amely minden tisztességes bicsaknak illendő tartózkodási helye. De most már hadd mondják el a csendőröktől kezdve, a magas bírósági hatóságokig, nálunk illetékesebb emberek Béni bicskájának további históriáját. ■ Vitéz Hajgató Tamás magyar királyi csendőr őrmester a következő írás kiséretében szolgáltatta át Bartha Béni jóravaló székely gazdát a vizsgáló bírónak: — Saját személyes hivatalos kezem által ellenállás nélkül őrizet alá vett és gyilkosság bűntettével gyanúsított gyergyói lakos Bartha Béni, nős, vagyonos gazdát saját személyében a vizsgálóbiróság elé állítom és a vessző alatt csatolt kést, mint bűnjelet ezennel beszolgáltatom. A tényállás a következő : A szovátai határban egynémely nemű és számra nézve kétszázat meghaladó oláh ajkú magyar állampolgárok, a községi elöljáróság által hatóságilag engedélyezett gyűlést tartottak, amelyen saját személyemben és két csendőr kíséretében mint hatósági közeg megjelentem. Ezen gyűlés során történtekről jelentést csak hiányosan tehetek, mert a lefolytatott dolgokat az oláh nyelv használata miatt érteni nem tudtam, ellenben tanúja voltam annak, hogy fogarasi lakos Unghureanu Juon állítólagos román ajkú földbirtokos beszéde közben, gyanúsított és előállított Bartha Béni őrizet alatt levő egyén, Unghureanu mellé ugorva messze hallhatóan reákiáltott: — Ebadta oláhja, az én hazáimat ne bántsd, mert meghalsz e minutában. Ugyanekkor a vessző alatt mellékletben idecsatolt és emberölésre vagy súlyos testi sértésre alkalmasnak látszó szúró szerszámmal, amely késnek is minősíthető, sőt talán az is, nevezett Bartha Béni a nevezett Unghureanu Juant mellbeszúrta akként, hogy a sértett ember az emelvényről a tömeg közé esett. Sértett ember minemű állapotáról jelentést nem tehetek, mert első kötelességemként a bűntettet elkövetőnek látszó Bartha Bénit őrizet ale vettem és azután csakis fegyveres hatalmam használatának fenyegetésével tudtam a tömeg sorából kiszabadítani és minden késedelem nélkül a vizsgáló bíróság színe elé beszállítani. így is a haragvó tömeg a bírósági épületig követett és csak többszörös vak lövésekkel tudtam nevezett Bartha Béni testi épségét, hiány nélkül biztosítani. (Folytatjuk.) A FOLYAM MENTÉN Írta: BRÓDY LÁSZLÓ A folyam mentén kis államok élnek a nagyok árnyékában, mint a falvak hegyek tövében. Más-másnyelvű népek figyelik partján ivását a halnak. Amerre folyik, sokféle az ének, de egy a nap, a hold, a dér, a harmat. A Fekete Erdőből messzefutva, a Fekete Tengerig egy az útja. A forrástól a delta messze. Közte sokféle nép van és sokféle táj van. Viz dolga, hogy a földet megfürössze, mely dús búzában és dús hagyományban. Hat ország van, a Duna köti össze partjával őket, egyik sem hazátlan. Magában gyenge mind s viharban néha a szomszéd nélkül vak sors martaléka. Visit sok gőzhajó kürtje. Rengve és ringva úszik. Viszi vizek árja, a szél is, ez a hivatása, rendje, de oly hamar megbotlik a határba. Csak a madár száll úgy a végtelenbe, hogy nincs előtte sorompó lezárva. Repül a gém, a vadkacsa, a szárcsa, a hajó úszik, hiányzik a szárnya. Csak ússzatok, fehér hajók, ti tépett, szárnyatlan vizimadarak, a csendben pihenő partok mentén és vigyétek hat ország kincsét, utasát szüntelen. A zászlótartóra a dunai népek hatszínű vászon lobogója lengjen. A boldogságot vigyétek s a békét, nézzen le rátok vidáman a kék ég.