Amerikai Magyar Népszava, 1980. január-június (81. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-04 / 14. szám

Péntek, 1980 április 4 AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA PÁRIZSI JEGYZETEK HŰ - HA! írta: MAJOR ILONKA Mily „pongyola” címe Kérem — ne fájjanak meg érte! Oly boldog vagyok! — Egy szörnyű influenza, négyszer térdre kényszerített — azt hittem, hogy el­patkolok. Az idő múlásán, — min­den tiltott gyermekkori kifejezés visszatér,' —­főleg azok a „csiszo­latlan” szavak, a melyeket — a többi ezer tilalom közepette — nem volt szabad ajkainkra venni. Csuda beteg voltam. Már holtan láttam magam — és néhány gyászoló drá­ga Barátot, szívből megkönnyez­tem. Ebből az alkalomból felkérem azon kedves kollégámat — aki „búcsúztatni” fog, hogy ne írjon rólam mást, mint azt hogy „nagyon sze­rettem lapunkat és büszke voltam, hogy írhattam ro­vatán...” Tudj’ Isten, — a közelmúlt hypocrata korban, — volt egy kis „ráció” — az anyanyelvet illetően. Annak szépségét ápolón, megőrzőm... íme itt van az elegáns, gyönyörű francia nyelv, — mennyi argot-val — félsza­vakkal van vulgarizálva! A rádióban, televízióban — kevés kivétellel — excellálnak a Bemondók — azt a nevetségességet ki nem kerülve, — hogy egymásnak jónapotot vagy estét kívánnak, — egymástól elbúcsúz­nak, a leadások közepette! Alain Decaux író-publicista — a televízió és rádió kedvelt personalityje — megérdemelte, hogy az 1635- ben Richelieu bíboros által alapított „Francia Akadé­mia” tagjainak sorába beválasszák! A „Halhatatla­nok” illusztris tagjai, — az utolsó háború óta — több tagot — megmagyarázhatatlan engedménnyel megvá­lasztottak, — ezáltal, a legmagasabb értékű elitet­ meggyöngítették. Mennyit küzdöttek, intrikáltak a „Nagyok” is, hogy a „kupolába” bejuthassanak! Vic­­tor Hugó alantas módon intrikált. Beaudelaire több­ször megalázkodott. Zola huszonháromszor kudarcot vallott — és újra kezdte! Csak Flaubert utasította vissza fölényesen a latin és görög klasszikus nyelveken győzedelmeskedő Francia Akadémia misszióját, — mely a francia nyelv szépségét megőrzi — az argókat lenyessegeti... A francia nyelvet minden csütörtökön „gyomlálják” az akadémikusok. A technika, számta­lan új szóval gazdagítja „szótárát” — olykor kényte­len néhány jóízű argot-t is feljegyezni. Ma Marguerite Yourcenar írónőt tagjául választotta az Akadémia. Az Amerikában élő, klasszikus stílusú francia-belga szár­mazású írónő beválasztása körül, már régen elkesere­dett harcok dúltak az Akadémia kupolája alatt. Mar­guerite Yourcenar az első „Halhatatlan Nő” — a háromszázötven esztendős Akadémiában. Reméljük, hogy Richelieu bíboros nem fordul meg sírjában, ha­nem rezignál...Kisebb tehetséggel, — de nagy francia asszonyi relieffel van megáldva Louise de Vilmorin írónő - költőnő — aki már nem él... Az Ő megválasz­tása körül sok bonyodalom, intrika keletkezett. Loui­se de Vilmorin — egy magyar arisztokratának volt a felesége. Leírhatatlan „classeal” stylussal, — ma már alig létező — francia női ideált képviselt. Mondén, érzékeny, rendkívül kulturált és tehetséges volt. Saj­nálom, hogy az Akadémia nem MERTE tagjai sorába választani. Talán félt asszonyiságának „parfümjétől”. A nagy francia női Alakok — a történelem során — szépséggel — a litteratura és érzelem romantikájával voltak megáldva. A Szerelmet szenvedéllyé kovácsol­ták... Marguerite Yourcenar puritán külseje, mindeb­ből semmit sem árul el, — ki tudja — talán felöleli magában...Az Akadémia régimódi férfitagjait, a szépség ihletével nem fogja megajándékozni, — a nagy tehetsége mellett — álmaikba nem fog nyugta­lanságot hozni. é­évé A TÖRTÉNELEM LAPJAIRÓL KÉT SÍR KŐSZEGEN Aligha akad olyan lelkes turista, akár hazai vagy külföldi, aki Magyarország látnivalóiból kifelejtené Fertődöt, Sopront és Kőszeget. Mindhárom közül talán a harmadik, a Kőszegi-hegység lábánál fekvő, romantikus, sajátos hangulatú kisváros, Kőszeg a legkedvesebb. Mindig jókedvre deríti a látogatót vidám, kanyargós utcáival, színes házacskáival, ápolt parkjaival. A középkori belváros harmonikus elrendezésű,­­patinás része a Jurisich tér, ahova a Hősi-kapun át jutni. Ezt 1932-ben a török ostrom 400. évfordulóján emelték. A teret két oldalról erődszerű öreg házak fogják közre. Középen csavart törzsű oszlopon Mária-szobor áll, mögötte a copf stilű városi kút, s leghátul két gótikus templom magasodik — a Szent Imréről és Szent Jakabról elnevezettek. Közülük az utóbbi az egyik legrégibb műemlék. Ősi minorita templomról szól a krónika már 1246-ban. A boltozat első zárókövén látható kígyós családi címer azt bizonyítja: 1403—1407 között ifj. Garai Miklós nádor építtette át. A XVI. és XVII. századi vallási harcok nem kímélték a késő gót templomot sem. Újra katolikus kézre jutott 1671-ben; a jezsuiták a még megmaradt gótikus részeket is barokkosították. Az 1693-ban emelt barokk főoltár Eszterházy Pál ajándéka. Középen üvegezett fülkében fa Madonna-szobor áll; párja annak, amely a jáki templomban található. Az 1937-es restaurálásnál XV. századi falfestmények kerültek elő a vakolat alól: a déli mellékhajóban a Palástos Madonna freskója, a főalak mellett Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Borbála áll. A Három királyok képe kőszegi környezetben ábrázolja a középkori város hódolatát a betlehemi jászol előtt. A harmadik falfestményen a fuvarosok és utazók védőszentje, Szent Kristóf hatalmas alakja magasodik, s ez a városban működő céhek fontos szerepére utal. A Szent Jakab-templomot nemcsak építészeti értékeiért érdemes felkeresni, hanem két síremlékéért is. Az északi hajó oldalába süllyesztve vörösmárvány sírkő látható a Jurisich-család címerével. Fiatalon elhunyt gyermekeinek állította 1538-ban Jurisich Miklós. Egyre erősödik a feltételezés, hogy a hős várkapitány is itt nyugszik. A történelem viharaiban a város gyakran cserélt gazdát, 1491-ben Ausztriához csatolták, s mivel a bécsi udvart aggasztották az állandó támadások, erőskezű kapitányt neveztek ki, Jurisich Miklóst. A mohácsi csatavesztés után 1532 nyarán II. Szolimán nyolcvanezer főnyi sereggel indult Kőszeg ellen. Jurisich belátta, hogy kicsiny védőseregével semmire sem megy, ezért befogadta az ellenség elől menekülő fegyvertelen jobbágyokat is. A törökök augusztus 5-én érték el a Jurisich parancsára felperzselt külvárosokat. A három hétig tartó ádáz küzdelem utolsó napján elkeseredett harc dúlt. A hagyomány szerint Jurisich Miklós — aki az első sorban harcolt — megsebesült, mire a templom körül álló öregek, asszonyok és gyermekek hangos jajveszékelésbe kezdtek. Ezzel megtévesztették a törököket, akik azt hívén, hogy a felmentő sereget köszönti ilyen zaj, a harcot abbahagyva hátat fordítottak és rohanni kezdtek. Ibrahim fővezér ezután már csak azt kívánta, hogy legalább a város tornyaira tűzhessen ki zászlót. Augusztus 30. és szeptember 2. között vonultak el a törökök, ennek emlékére szólal meg mindennap 11 órakor a plébániatemplom harangja. A megrongált várat hősiességéért Jurisichnak adomá­nyozta Ferdinánd császár. A várkapitány 1538-ban elvesztette gyermekeit és ezután már alig időzött Kőszegen. A török elleni harcok vezéreként 1543-ban halt meg. A templom másik kriptájában — a faragott padok között — Wesselényiné Széchy Mária (1610—1679) nyugszik. Sok szép legenda övezi a Murányi Vénuszt, akiről kevesen tudják, hogy nemcsak unatkozó szépasszony, hanem bátor feleség is volt. A Gömör megyei Murány vára a gazdag Széchy család tulajdonában volt. Úrnője 1664-ben Széchy Mária, aki egyszerre két ellenféllel találta magát szembe: a Habsburg-ellenes I. Rákóczi Györggyel, a Tiszántúl és a Felvidék leggazdagabb birtokosával egyik felől, s az ország főkapitányával, Wesselényi Ferenccel, 1665-től ország nádorával másfelől. Mindkét főúr meg akarta szerezni a várat. Széchy Mária végül Wesselényi kezére játszotta át. A legenda szerint a nőgyűlölő hírében álló „rettenthetetlen” kapitány kénytelen-kelletlen béke­tárgyalásra hívta a vár úrnőjét, látva, hogy milyen keményen ellenáll az ostromnak. A közeli erdőt jelölték meg a találkozás színhelyéül. A kapitányt elbűvölte Mária szépsége és okossága, s megértette most már, miért is kapta a Murányi Vénusz nevet. Ahogy mondani szokták: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, s a csata sorsa eldőlt, Széchy Mária tehát Wesselény Ferenc felesége lett. Az udvarhű Wesselényi később kiábrándult a Habsburgok abszolutizmusából és Zrínyi Miklós halála után élére állt a Habsburg-ellenes összeesküvésnek. Erdély bukása után azonban nem volt olyan szervezett hatalom, mely kiindulópontja lehetett volna a felkelésnek, s így rövidesen tragikus véget ért. Nádasdyt, Zrínyit, Frangepánt kivégezték, I. Rákóczi Ferenc kegyelmet kapott. Wesselényi a bukást már nem érte meg röviddel előtte meghalt. Széchy Mária tudott férje politikai szervezkedé­seiről és egyetértő segítőtársként női találékonyságá­val, ügyességével ő is szerepet vállalt. Férje halála, majd az összeesküvés leleplezése megpecsételte sorsát. Az özvegy nádorné bűnrészessége miatt kegyvesztett lett, birtokait elkobozták, őt száműzték. Jó sorsa Kőszegre vezette, ahol az apácáknál húzta meg magát. A híres szépasszony, aki szellemével és vonzó külsejével elbűvölte környezetét, majd később a bajban férjének igazi társa volt, száműzetésében azonosulni tudott környezetével, együtt élt velük s gondjaikkal. Kívánságára a Szent Jakab-templomban temették el. A templom, a házak, az egész város régmúlt időket idéz. Az események az idők távlatából kissé megszépülnek. Zika Klára Major Ilonka 15 OLDAL

Next