Amerikai Magyar Népszava, 1982. január-június (83. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-05 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA MATYÓFÖLDRŐL • «* . f Mezőkövesdi disznótoros MEZŐKÖVESD, Borsod megye — A Matyóföld egyik hentesmestere azt állítja: ha a húskészítményeinket nem fogyasztanák el egyik napról a másikra, azok is olyan híresek lennének, mint a messze földön ismert matyó hímzés. A hasonlat bizarr, de azt már a fogyasztók is mondják, hogy az itt élő nép nemcsak a viseletére volt kényes, hanem eledele izére is. És jóllehet, hogy régen az öltözködésre áldoztak a legtöbbet, de ha disznót vágtak, annak minden porcikáját különleges izekkel fűszerezték. Nem különben az erre hivatott mesteremberek. Bizonyára a matyóföldi áfészek is a hentesáru készítmények hagyományaiból kiindulva — no, meg a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében — határoztak úgy tíz évvel ezelőtt, hogy létrehoznak egy kis húsfeldolgozó üzemet. Nyolcmillió forintos költséggel egy téesz használaton kívüli istállóépületét hozták olyan állapotba, ahol évente tizenkét ezer hússertést tudnak feldolgozni. Kele Imre — aki ennek az üzemnek indulása óta vezetője — elmondta, hogy a sertéseket egytől egyig a háztáji gazdaságoktól vásárolják, vagyis szerződéses, jó kapcsolatban vannak a termelőkkel. Az Áfész felvásárlói házhoz mennek, és a két fél által meghatározott, pontos időben veszik át a hízót. A sertések felét tőkehúsként értékesítik, a másik feléből harmincféle hentesárut készítenek, köztük olyanokat, amiket más húsfeldolgozó üzem nem gyárt. Nemcsak a környék üzlethálózatát látják el finom húskészítményekkel, hanem Leninvárost is, sőt, Miskolc ellátásába is besegítenek. Mintegy 200 ezer ember fogyasztja készítményeiket. Varga István gyártásvezető kalauzol az ötven embert foglalkoztató kis üzemben, ahol nincsenek milliókat érő, csodálatos berendezések, de kitűnő szakemberek igen, mint például Pásztor István, KallóMihály és Csábrádi Mihály hentesmesterek, vagy Ináncsi Jánosné, Csábrádi Mihályné és Cirmandán Péterné betanított munkások — hogy csak néhányukat említsük —, akiknek jó munkája eredményeként évről évről jelentős nyereséget mondhat magáénak a kis üzem. Ha valami probléma, fennakadás mégis előfordul, az nem náluk keresendő, hanem mint most is, amikor ott jártunk, a sertéstápok minőségében. A nem kielégítő tápminőség miatt késik több háztáji gazdaságból egy-másfél hónapot a leadásra kerülő sertés. Tekintettel arra, hogy ez a kis húsüzem — mint már mondtuk — 200 ezer ember napi hús- és húskészítmény igényeit elégíti ki, meg merném kockáztatni azt is, hogy az Áfész elláthatná saját keverésű takarmánytáppal is azokat a kistermelőket, akikkel szerződéses, jó kapcsolatban áll, így még zavartalanabb lenne a mezőkövesdi disznótoros izének az élvezete. ♦ Dávid József A csipkéskúti ménes EGER — Hidegben, hóban is naponta megjáratják a lipicai csikókat az Egri Erdőgazdaság csipkéskuti telepén. A Bükkfennsíkon levő csipkéskuti csikónevelőbe hathónapos korukban kerülnek a jószágok, és itt nevelik őket — ridegen — három-négyéves korukig. Ezalatt fejlődik ki az állatokban a lipicaiakra jellemző tartás és járásmód, ami miatt különösen kedveltek a fogatderbiken. A lovak többsége hátaslónak és kocsilónak kél el, igen gyakran exportra. A kiválasztottak pedig a gazdaság törzsállományába kerülnek. A csipkéskuti ménesben jelenleg 26 két-három éves és 34 egyéves csikó nevelkedik. ...és a legifjabb termék: a matyó májas szalámi PESTI ARCOK . A leány diót eszik a villamoson. Feltörve veszi ki a zsebéből, piszkálja, szedegeti, a héjakat a markában gyűjti s már dobná a földre. A mozdulat ott van a karjában, amikor felnéz s tekintete találkozik egy szigorú pillantással. Ősz hajú, pedánsnak tűnő úr néz a lányra. Helytelenítően. A leány lassan leereszti a karját. Összecsukja a markát a dióhéjjal. Láthatóan zavarban van. Mit tegyen, mit csináljon? Tulajdonképpen nem kellene törődnie az öregúrral, aki még mindig nézi. A tekintet most már inkább kérlelő. A férfi szeretné, ha a lány nem dobná le a héjat. A lány ingadozik. A férfi a következő megállónál leszáll. A jelenet tanúja is leszáll. A történet befejezetlen. Lehet találgatni, mi történt a dióhéjjal, szemétkosárba került vagy mégiscsak a villamos padlójára. A bácsi képes újságot forgat. Színeset, rajzosat, idegen nyelvűt. Lapozgatja, nézegeti, vele szemben egy kisfiú. A gyerek szemmel láthatóan szeretné megnézni az újságot. Azt a valamit, amiről nem tudja, mi, de színek vannak benne, képek. A bácsi megérzi a pillantást. Nézi a gyerek vágyódó arcát. Elmosolyodik. — Tessék — nyújtja át az újságot — a tied... A gyerek elvörösödik. Közelebb húzódik az anyjához. Mit szól mindehhez a mama? Odahajol az asszony füléhez, súg valamit. Az anya bólint. Megvan az engedély. A fiú elveszi az újságot. — Köszönöm — leheli halkan. Nem érti. Egy idegen jó volt hozzá. A kíváncsiságot legyőzi a töprengés — ilyesmivel még nem találkozott. Vajon megőrzi-e emlékezetében? Hentespult. Az asszony előtt egy férfi áll, csabai kolbászt kér. — Nincs — mondja a hentes, szintén férfi, fiatal, testes, valószínűleg jó étvágyú. Leakaszt a szögről egy szál kolbászt, mutatja, sőt egy másik darabból is leszel néhány karikát, megkóstoltatja a férfival, akit nem ismer. Ő is bekap egy falatot, együtt rágják, ízlelik — kész csoda. — Jó — állapítja meg a vevő, vásárol a kolbászból, fizet, elmegy. Az asszony szemmel láthatóan felbátorodva virslit kér, bőröset. Látja, hogy van, összekeveredve a pulton a másik fajtával. — Nincs nekem időm válogatni — dördül a testes férfi, s dobálja a virsliket a zacskóba, ahogy a kezébe akad. A csodának vége. Az élet visszatért megszokott kerékvágásába. Bende Ibolya UTCAKÉPEK PUSZTA TEMPLOM GUTON Hajdú-Bihar megyében helyreállították az 1200-as években épült guti pusztatemplom romjait. A gáti erdő közepén levő templomrom körül a szakemberek pihenőparkot alakítanak ki. Péntek, 1982. febr. 5 Halálra ítélték a miskolci gyermekgyilkost MISKOLC, Borsod megye — ,, Arra lettem figyelmes, hogy egy baba zuhan az ablakom előtt” — vallotta egy szemtanú a rendőrségen, aki Miskolcon, az Engels utca 75. számú házban lakik. Lerohant az utcára. Két gyerek, Anna és Attila akkor már nem élt, de az asszony úgy látta, hogy a hétéves István még igen. Szólt a fiának, hozzon vizet. Kohányi Ferenc ekkortájt érkezett a helyszínre. Zsebkendővel letakarta kislánya kövezeten szétzúzódott arcát, azután a másik két gyerekhez lépett. István hanyatt hevert a földön, megfordította, látta, hogy még él, mozgott a szája. A mentőben halt meg. Kohányi az ott tartózkodó, nem szolgálatos rendőrre rászólt, hagyja békén, mert ő a gyerekek apja, s azt csinál velük, amit akar. A rendőrautóban azt hajtogatta, engedjék el, mert feleségét és a legnagyobb fiát is meg akarja ölni. A tavaly július 11-én történt hármas gyermekgyilkosságot a napokban tárgyalta a Legfelsőbb Bíróságon dr. Pék Sándor büntetőtanácsa. A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa a Miskolci Megyei Bíróság halálos ítéletét helybenhagyta. Kohányi Ferenc előre kitervelt, különös kegyetlenséggel, több személyesen elkövetett emberölés bűntettében bűnös. A vádlott nem kért kegyelmet. A hivatalból kirendelt védő kegyelmi kérvényt nyújtott be. HALÁLOZÁSOK BUDAPEST - Mészáros Mihály festőművész, 81 éves; Vajday Arthur ökölvívóedző, szakoktató, 67 éves; Zsenaty Dezsőné ny. gyógypedagógiai tanár, 87 éves; Révész Klára író, újságíró; Nagy István Györgyné, dr. Dénes Magda tanár, neveléstörténész; Baleczky Emil filozófiai tanár; Lukács Lászlóné sz. Róna Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Bank volt tisztviselőnője; Topfer Jenő, a Lőrinci Műanyagipari Szövetkezet elnökhelyettese, 42 éves; Rubenik Tibor ny. mérnök, 81 éves; Rácz Lajos ny. főjegyző, 88 éves.