Amerikai Magyar Népszava, 1983. január-június (84. évfolyam, 1-23. szám)

1983-01-07 / 1. szám

Péntek, 1983. január 7. ) AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Vérátömlesztés — Nyugat-Berlinnek írta: HALÁSZ PÉTER Nyugat-Berlin — túlzás nélkül állítható — a sza­badság szigete a kelet-németországi diktatúra politi­kai tengerében, elválasztva Nyugat-Németországtól. Lakosai a második világháború utáni esztendőkben megpróbálta­tásokból alaposan kivették részü­ket. 1948. június 21-én a Szovjet­unió blokád alá vette a várost és csaknem egy esztendeig, 1949. má­jus 12-ig, amerikai—angol légihíd tartotta életben. 1961 augusztusá­ban a kelet-német kormány — nyilvánvalóan tökéletes összhang­ban Moszkvával — estéről reggelre virradóan fallal vette körül a várost, elzárva lakosai elől a menekülés útját. Ezt a politikai vesztegzárat a kelet-német kor­mány azóta is évről-évre fáradhatatlanul tökéletesíti. Húsz esztendővel ezelőtt John F. Kennedy, az Egye­sült Államok akkori elnöke kimondotta — nyugat­­berlini látogatása alkalmával — ezt a négy híres, ma már történelmi deklarációnak számító szót: ,,Ich bin ein Berliner.” De a szabadság szigetére sem hull égből a manna, ott is kenyérrel él az ember. A legutóbbi évtizedben Nyugat-Berlin gazdasági helyzete fokozatosan rom­lott, a munkahelyek 35 százaléka elveszett, kétszer annyi, mint ugyanezen idő alatt Nyugat-Németor­­szágban és a városban, amelynek lakossága 1 millió 900 ezer, megközelítően 10 százalék a munkanél­küliek száma. Ez is magasabb, mint a nyugat-német­országi arány. És a helyzet még sokkal rosszabb vol­na, ha nem működne Nyugat-Berlinben oly sok köz­­tisztviselő — nekik van ugyan állásuk, de termelési szempontból nem különösebben produktív. Nyugat- Berlinben sok a nyugdíjas, a diák és a külföldi, kép­zettség nélküli vendégmunkás. Annál kevesebb vi­szont a lakás. Miért történt ez így, mi a magyarázat? Nyilvánvaló, hogy Nyugat-Berlin sziget­ jellege is fe­lelős érte, de talán nem elsősorban. A nyugat-berlini Szenátus magas adókedvezményt nyújtott azoknak a vállalatoknak, amelyek ott invesztáltak, beruházáso­kat eszközöltek. A vállalatok éltek is ezzel az adó­­kedvezménnyel, de beruházásaik főleg az automati­zálást segítették elő, aminek következtében a nagy­üzemek korszerűbbek lettek, viszont kevesebb mun­kást foglalkoztatnak. Most azután Bonn oly módon változtatott az adótörvényen, hogy nagyobb adó­­kedvezményben részesíti azokat a beruházókat, kik új munkaalkalmakat teremtenek. A nagyvállalkozóknak egy mostani — beruhá­zásra ösztönző — konferenciáját eredetileg már az előző kormány tervezte meg, az új átvette és most tető alá hozta a kezdeményezést. A konferencia a vártnál nagyobb eredménnyel végződött, a résztve­vők összesen 17 olyan új vállalkozásban, projektum­ban egyeztek meg, amely az elkövetkező néhány esz­tendőben 3600 új munkahelyet teremt. A tervezett alapítások közül számos a legmodernebb technológia kategóriájába tartozik, ami logikus is, mivel Nyugat- Berlinben 180 tudományos kutatóintézet műk­ödik, két egyetem és hét főiskola. Az egyik ilyen t­apítás kiváltképpen Figyelemreméltó: a Siemens­naf válla­lat Nyugat-Berlinben — együttműködve a G­tsilips­­szel, a Telefunken-nel és Standard Electrik-S­orenz­­zel egy olyan új vállalatot létesít, amely v­egszál­­kábeleket gyárt, a távközlő-iparág nélkülöz­hetetlen jövőbeli eszközét. Alkalmasint ez késztette Weizsac­­ker főpolgármestert arra, hogy kijelentse: Nyugat- Berlin a távközlés Mekkája lesz. Másik fontos ala­pítás: Daimler-Benz — a Mercedes gépkocsik gyár­tója — a Siemens-szel, a BMW-vel és Volkswagen­nel közösen vállalatot létesít az autógyártás újfajta rendszerének kifejlesztésére. A Volkswagen-gyár pedig arra határozta el magát, hogy amennyiben ez az együttműködés beválik, robotgépeinek egy részét — s talán idővel valamennyit — nyugat-berlini tele­pen állítja elő. Hosszú volna felsorolni — és talán szükségtelen is — mindazoknak a vállalatoknak ne­veit és programját, amelyek most gazdasági vérátöm­lesztéssel Nyugat-Berlin segítségére sietnek. De az még föltétlenül említésreméltó, hogy nem csak nyu­gat-német vállalatok vesznek részt ebben a folyamat­ban, de külföldiek is. A Standard Electrik Lorenz (amely Siemens-szel együtt gyárt üvegszál-kábeleket Nyugat-Berlinben) amerikai vállalat, mint ahogyan a Philip Morris cigarettagyár is, amely új beruházást eszközöl Berlinben, a #Brinkmann cigarettagyár, amely hasonló programot hirdetett meg, angol, a Philips-vállalat pedig holland. Ez a konferencia sors­döntő fordulatot talán nem hozott Nyugat-Berlin életébe, 3600 új munkahely nem a világ, de a nyugat­német kormány, a nyugat-berlini Szenátus és maguk a nagyvállalatok is csak kezdetnek tekintik. Kohl kancellár azt mondotta a konferencián, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság szabadsága elválasztha­tatlanul fűződik egybe Nyugat-Berlin szabadságával. Ha az egyiknek szabadsága elvész, elveszett a másiké is. Ilyen módon minden nyugat-német joggal és okkal idézheti Kennedyt: „Ich bin ein Berliner!” Halász Péter MARGÓ Libanon nem bünteti meg a mészárlásért felelős vezetőket Több mint három hónappal a világfelháborodást kiváltó bejrúti mészárlás után a tömeggyilkosságot eltervező és vezető férfiak szabadon járkálnak, vég­zik a dolgukat, mintha mi sem történt volna és po­zíciójuk biztosabb, mint valaha. Amin Gemayel elnök kormánya nem sokat tesz a bejrúti menekülttáborokban legyilkolt palesztin pol­gári lakosok — öregek, nők és gyermekek — hóhé­rainak azonosításáért, megbüntetéséért. Nyugati dip­lomáciai forrásokból származó jelentések arra mu­tatnak, hogy Gemayel a valóságban hallgatólagos al­kut kötött velük, lehetővé téve számukra, hogy lé­nyegében a törvény fölött állókként, büntetlenül folytassák tevékenységüket a keresztény milíciák élén. Azok a falangista katonai vezetők, akik számos diplomáciai, hírszerzési és keresztény forrás szerint az 1982. szeptember 16-tól 18-ig tartó mészárlásért felelősek, ma is régi tisztségükben vannak a Libanoni Erők elnevezésű milíciánál, melyet a jelenlegi elnök bátyja, a merényletnek áldozatul esett Bashir Ge­mayel hozott létre. Izraelben az a tény, hogy a kormány hozzájárult a keresztény milíciának a tát­orba való beeresztéséhez és anyagi-technikai támoga­tásban részesítette azt tá­borbeli „működése” alat­t a kormány megrázkód­tatásához, magasszintű v­izsgálathoz vezetett. 9. OLDAL Ezzel szemben Libanonban a hivatalos kormány­­álláspont tagadta, hogy a keresztény milíciának része lenne a mészárlásban, és a kormány végül kinevezte ugyan a libanoni hadsereg minden hatalmat nélkü­löző keresztény főügyészét egy vizsgálat vezetésére, melyről azonban még a kormányhű források is úgy nyilatkoztak, mint felszínes, látszatnyomozásról. A libanoni vizsgálat vezetője még a Libanoni Erők milícia kelet-bejrúti főhadiszállására sem láto­gatott el, hogy érdeklődjék a falangista parancsno­koktól, hol tartózkodtak a mészárlás idején. A liba­noni kormány mind a mai napig meg sem kísérelte, hogy pontosan felbecsülje a tömeggyilkosság köve­telte áldozatok számát. Fadi Frem, a falangista milícia főparancsnoka és kollégái, akiket nyugati diplomáciai és keresztény források a mészárlásért felelősnek tartanak, nem ke­rültek bíróság elé véres tettükért. NYÍLT SZEMMEL Japán engedett Washingtonnak, de megőrizte külkereskedelmi előnyét A japán kormány, igyekezvén megelőzni a keres­kedelmi politikáját érő várhatóan éles bírálatokat Yasuhiro Nakasone január közepi washingtoni láto­gatása idején, hozzájárulását adta 315 importcikk vámjának csökkentéséhez vagy eltörléséhez. Ugyanakkor, a farmerek érdekképviseletének en­gedve a pénzügyminisztérium vámtanácsa elhalasz­tott­a a döntést három, az Egyesült Államok számára legf­ontosabb cikk — a cigaretta, a csokoládé és az aprósütemények­­ vámjáról. Amerika erőteljes nyomást gyakorol Japánra, hogy csökkentse az importált dohányárukra kirótt 35 százalékos adót, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az amerikai cigaretta bejutását a japán belföldi piacra. Illetékes washingtoni tisztviselők arra is igyeksze­nek rávenni a japánokat, vásároljanak több amerikai marhahúst és narancsot, az acélipar és autógyártás képviselői pedig ellenintézkedéseket követelnek a ja­pán export kivédésére. Ezeknek a cikkeknek egyike sem szerepel a japán kereskedelmi engedmények lis­táján. Jóllehet a tokiói kormányzat 315 termék vámját csökkentette vagy teljesen eltörölte, már most nyil­vánvaló, hogy a listát úgy állította össze, hogy külke­reskedelmi többlete — ami az Egyesült Államokkal szemben 16, az Európai Gazdasági Közösséggel szemben pedig 12 billió dollár volt 1981-ben — ne­hogy megcsappanjon. ÉRTED HAZÁM Gyermek játékával Pici hazugsággal Arcom vonásával Szemem nézésével Szívem lüktetésével Kezem simításával Szorzással-osztással Mindennap­ munkával Teszek érted érted HAZÁM jövőt építő mestermunkám Kanizsa József

Next