Amerikai Magyar Rádió Újság, 1950 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
VOL. IX. No. 1 R ?S ° Si:sal‘ m Th AMBoy A*?* ti j ADIO HunGfiRmn radio neuus NEW YORK, N. Y., JANUARY, 1950 Section 34.66 P L. Xy R. EGYES SZÁMÁRA 20 CENT G V OR. ^ -J JSfiG Hálás köszönet AZÉRT A NEM VÁRT ÉRDEKLŐDÉSÉRT, AMELY A TÚL A NAGY KRIVÁNON ELŐADÁSA IRÁNT MUTATKOZIK. — ENNEK HATÁSA ALATT ELHATÁROZTUK, HOGy két előadásban 1950 FEBRUÁR 19- ÉN VASÁRNAP délután 3 órakor és este 8 órakor hozzuk színre FARKAS IMRE gyönyörű 3 felvonásos operettjét NAGY SZÍNHÁZI ZENEKARRAL PARÁDÉS TÁRSULATTAL a YORKVILLE CASINO termében 210 EAST 8Gth STREET. NEW YORK CITY RÁDLY MARGIT, KONDOR MARISKA, SÁNDOR STEFI, IfJ. HORVÁTH LAJOS, IVÁN DEZSŐ, TÓTH ISTVÁN, GÁTHY TIBOR, ENDREY JENŐ, VERMES SÁNDOR, KASSAY RÓZSI, MIKÓ ZSIGMOND És DR. SZÁNTHÓ ISTVÁN alakítják a jobbnál-jobb szelepeket!!! Régi idők szép emléke, a 30 év előtti budai romantika, a kivándorolt tót család humoros amerikai kalandjai, a fülbemászó Farkas-melódiák, — feledhetetlenül szép magyar estét ígérnek. — Senki el ne mulassza ezt a parádés nagy magyar színpadi eseményt. Jegyek már kaphatók a szokott magyar üzletekben. Minden hely egyforma . Mindenki ott ül, ahol akar! Jegyek: előreváltva $1.75; a pénztárnál $2.00 (adóval) AZ AMERIKAI magyarság már tudja, hogy minden idők legnagyobb magyar drámai színésznője, Márkus Emilia nagyasszony néhány héttel ezelőtt, 89 éves korában Budapesten elhunyt. A “Rádió Újság” méltó megilletődöttséggel közli Kárpáthy Gyulának e nagy tragikával folytatott beszélgetését, amely a szomorú esemény miatt Márkus Emilia legutolsó interjújának tekinthető. A 89 éves matrónával folytatott interjú bizonyítja, hogy e csodálatos magyar színésznő 75 éves pályafutása után is teljes szellemi frisseségben fogadta a riportert . . . Kérjük ezt a posthumus cikket nagy figyelemmel elolvasni. — Ha az ember 89 éves lesz, Si---------------------— --------------mint én, — kezdi Márkus Emi a‘Dóra” szerepeit kaptam. Azla, — akkor rájön: nem mese.! tán fellélegzés volt számomra hogy csak egy életelixir van: a Rostand poétikus "Napkeleti kiszeretet. Itt van velem ez a kisrálykisasszony”-a, amelynek alkotott, barna könyv, ni, látja? !tatódalát énekeltem otthon is, a Olasz költők versei. Különösen kis Kinga bölcsője felett. Szina Bonaventuráé milyen szép, j ház és otthon . . . Akkoriban a egyre olvasom. Babits Mihály színésznők nem élhettek olyan fordította: “ • • “Oh, istent kész irgalom! Kész irgalom, jószívűség! Adakozó kész szánalom! Szánakozó bőkezűség!” . . . — olvassa szemüvegét feltéve, fátyolos, kellemes hangon s a ritmus dallamaival a strófákat. — Ugye, nagyon szép? És mily megnyugtató! Mint a Nemzeti Szinház forgószinpadán az uj, meg uj jelenetek: úgy fordulnak elém korok, miliők s kosztümös szereplők, amikor sok kérdésemre mesélni kezd. Háromnegyed évszá“nagyvilági” életet, mint a két világháború idején. — Mi volt az első komoly alakítás? — A "Nóra.” Ibsen, aki akkor Magyarországon járt, előadás után azt mondta, milyen másképpen játszanak maguk, mint az északiak. Nórát maga ij életre keltette. Az első percben idegen volt, de most már olyan ismerős, mintha én akartam volna. A pálya Shakespeare - szerepekhez illett. — Képzelje, — mondja most zabról! . . . Három nemzedéken Márkus Emilia ezüstös hajfürts micsoda történelmi változások hátrasimítva homlokából s a kon vezet át ez az életpálya, nagy, régi lámpalázak kísértenek hangjában — képzelje, Jászai Marival játszani együtt! Úgy néztem rá, mint valami nagy, szép csodára. Micsoda partner volt! Hogy vitt mindannyiunkat magával a mély, erős hangja és nemes pátosza. Tőle tanultam és szoktam meg, hogy a karzatnak kell játszani mindig, nem a díszpáholyok felé, hiába is kifogásolta a direkció, a befolyásosok sértődésétől félve. Jászai Mari szavaival éltem: “Shakespeare is a “karzatnak” irt, mert az az igazi színházi nép, amely nem társadalmi parádéra vonul ki, hanem a szépet, az élményt keresi.” Életem egyik legnagyobb pillanata volt, amikor a “Stuart Mária” első előadása után Jászai Mari átölelt: “Nagyon jó Emmuka! Olyan jó, mintha én játsztam volna!” Utolsó interjú a nagy tragikával Kárpáthy Gyula budapesti riportja: •»■ 75 év művé*?i emlékei INTERJÚ MÁRKUS EMÍLIÁVAL * — Az ember lassan elszemélytelenedik ennyi idő és élmény után — tűnődik s leveszi szemüvegét, mintha most nem is kifelé akarna tekinteni. — Kicsit a Panoptikumba való alak lesz, amelynek a viaszába a korok és kortársak belenyomják a maguk vonásait. — Hogy kezdődött? Bevallom: egy kis, azt hiszem, ártatlan— hazugsággal. Hogy felvegyenek a színiiskolába, azt mondtuk, már elmúltam 13 éves, pedig csak tizenkét és féléves voltam. Nagyon siettem. Persze, felesleges volt. De hát ki tudja azt, hogy ilyen soká fogok élni? — Az első szerep? — 1874-ben . . . hetvenöt évvel ezelőtt . . . Visy Imre megházasodott és elvette Gábos Nellyt. Kellett egy új naiva a helyére, a Nemzetibe. A zenekarban ott láttak egy hosszú, szőke hajú nagy fejet. Ez voltam én. Igen, higgje meg, a szép hajammal értem el a sikert, mint Csillag Anna a magáéval . . . Júliát játsztam. Beöthy Zsolt — a testvérbátyám lapjában—alaposan levágott és azt írta, hogy sohasem leszek színésznő. — A franciás darabok divatja volt akkor, vagy inkább könnyű . — S a férfipartnerek között kik voltak az igaziak? — Nagy Imre volt az első. Az ő Hamletjénél soha senki nem alakította megdöbbentőbb erővel a dán királyfit. Én Oféliát játszottam vele. Szigethy József nagy szeretettel tanított a nehéz Shakespeare - szerepekre. A színészi önfegyelem és mértéktartás volt a jelszava. Pethes Imrétől a spontán, az egyéni és ENDREY JENŐ és TÓTH ISTVÁN sxmi^azgatók fajsúlyú hóbortja, az “Odette” ményszerepet alakító talentumát lestem el. Halmy Ferenctől a csúnyaságot is elfeledtető igazi derűt. Paulay Ede a darabok elméleti ismeretére oktatott, a kor, a történelem tanulmányozására úgy, mint Mihályffi Károly is. S talán sohasem tudtam volna olyan szépen játszani a Gratchent, ha Faust nem az elementáris Szacsvay Imre lett volna. Aztán . . . aztán Csortos Gyulát is partneremnek mondhattam és Ódry Árpádot. Oh, hogy elítélné ő, ha látná, hogy a szerelmet a divatos, modern filmek és darabok hősei milyen “premier-plan” csókolódzással fejezik ki! Ódry Árpád egyetlen mozdulatában, ahogy állt az ember háta mögött, visszafojtott, hangjában több feszültség, érzelem volt, mint a leghosszabb markírozott csókban . . . ★ . . . nyilik a s ajtó, bodros, kék ruhában, szöszkén és vidáman, mint a forgószél, a kis Kinga rohan be rajta, a nagymamához. Nizsinszkij Kyra és Tamara jönnek utána. A kis asztalra, a rózsaszínű gladiálisok mellé illatos, fehér és piros szegfűű kerülnek. — Minek ez, gyerekek? — csóválja fejét Márkus Emilia leányai felé fordulva. — Sohasem szerettem a primadonnáskodást. Még csak egyetlen koszorú sem volt soha a lakásomban és soha nem örültem az ünneplésnek. A bukéta is csak porfogó. Félek az ünnepléstől. Akit ünnepelnek, azt sokan irigylik. S egy kis igazi szeretet több, mint a leghangosabb dicshimnusz. ... És Márkus Emilia, a 83 éves dédanya, a Nemzeti Színház örökös tagja, 75 éves színészi jubileumának előestéjén boldog önfeledt mosollyal kezd játszani a kis Kingával. Sima, fehér arca, derűs kék szeme mintha az unoka égszínkék ruháját tükrözné .... Megvan . . . Igen . . . Meglestem Márkus Emíliát. Láttam, mi az ember és a művész életelixírje . . . DOROG MELLETT . . . csodálatosan szép cseppkőbarlangot fedeztek fel. A barlang nyomaira a dorogi szénbányászok akadtak rá “reményvágatag” létesítése közben. A furcsa bányász kifejezés a szén ér keresésének bevágás általi módját jelenti. Az uj barlang tüneményesen szép, tündöklő kristályokból áll. EXTRA! A Pedlow-Black Szeretetakciók tárgyalása a magyar kormánnyal lapzártakor még mindig folyik. Az eredményről a WWRL rádióállomás magyar óráján hozunk jelentést , vasárnap 3:15-kor.