Amerikai Magyar Rádió Újság, 1953. január-március (12. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-01 / 1. szám

VOL. Xíl — No. 1 Ahogy figyeltük New York ut­cáit — mialatt az autóbuszok já­rata szünetelt, — érdekes kép tá­rult szemünk elé. Íme, a véletlen mily világosan mutatta a forgalmi bajok rákfenéjét. Eddigelé nagy volt a siránkozás, hogy megfulladt a­ nagyváros forgalmi lehetősége és sülve-főve kerestek géniuszokat, akik megfejtést találnának a for­galmi komplikációk megoldását il­letőleg. Persze, hiába keresték a lángeszű zseniket, mert ugyan ki tudná megoldani a lehetetlen . . . mígnem maga a véletlen vezetett rá a titok nyitjára. Hurrá! Méltóztattak észrevenni, hogy például a­­ busz­ sztrájk alatt milyen üresek voltak az utcák? Mi a 42- ik utcában, — New York legvéresebb torkában, ahol nor­mális, sztrájkmentes időkban az autóbuszok miatt nem lehetett menni, hajtani, közlekedni, — ké­nyelmesen sétálgattunk, percek alatt eljutottunk célunkhoz, akár­csak egy egy kisvárosban lettünk volna. Szinte azt kívántuk ma­gunkban, — ha nem is komolyan: — ‘bárha ez a sztrájk jó sokáig tartana . Na jó, mi is tudjuk milyen hát­rányokkal jár, ha nem jár a ’busz. Tudunk mindent, még azt is, hogy elvégre itt párezer “driver” kenye­réről is szó van, no meg tekintet­be is v.u...v. mikor fenti jámbor sóhajtá­ unk kiszaladt a szánkból. A norv­iát aligis csak kell az .­ autóbusz milliónyi munkásnak, háziasszonynak, iskolásgyereknek, akik ide-oda közlekednek és utaz­nak vele, de tény, ami tény, hogy a sztrájk alatt New Y­orkban kel­lemessé vált a forgalom. Mi lenne tehát a teendő? Hiába is mondjuk meg, úgysem hallgat ránk a város atyja, a polgármes­tertől lefelé. Úgyis csak süket fü­lekre találnánk, mégha még olyan géniusz is lenne bennünk ... de azért csak kibökjük ideánkat: a NAGY MEGOLDÁSÁT mindenfé­­­­le kínjainknak, parkolási keser­veknek, stb. stb., stb. Több földalatti vasút kellene, le kell vinni a forgalmat a föld alá, bele a földbe, hogy a földön, az ut­cán ne lábatlankodjanak és állják el az útját a járókelőknek, autók­nak és azoknak, akik a newyorki utca érdekességeiből semmit sem élvezhetnek. Néhány “shuttle-line” kellene,­­ mint a 42-ik utcai keresztvonal - subway. Azt kellene Manhattan i eeé«z sz^l^h^n járatni, víztől vízig.­­ Aztán: feltétlenül szükséges már 2nd Avenue subway, sőt még a 1st Ave. is kibírna egy szárnyvonalat! Ameddig ezeket nem építik ki, ad­dig törhetik fejüket a városatyák, közlekedési kínjainkat meg nem oldhatják, mindörökké, ámen! MAGYAR HERALD Hungarian P 0 BOX 371 weekly NEW BRUNSWICK H j %J %ß HunGßRifin radio neuus NEW YORK, N. Y., JANUARY, 1953 Section 34 EGYES SZÁM­ÁRA 25 CENT h«y«'v fierTPÍfi­k New York nt.­ MINDEDDIG MEGSEGÍTETT MINKET AZ ÚR! Újév küszöbén Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT egyik legszebb indiai rege szerint az örökkévalóság édenjében áll az élet fái­ja, az örökké nyíló lótus. Megszám­lálhatatlan leveleire rá van írva minden embernek a neve. Úgy mint a tenyerünkön a misztikus hetükbe szökő róna­iakból, úgy az ódet fájának levelein rejlő írásból is csak Is­ten szeme olvashatja ki a titokzatos jövőt. E rege szerint minden ujesztendő reggelén, a sorsok éjjelén, elhalad a tótusfa mellett­ a Teremtő és megrázza azt. Rengeteg levél hull alá a fáról, üde szirmok, zsenge és­ nyíló, megfonnyadt is sárgult, elhervadt és száraz levelek: mindegyik egy-egy emberélet. Mert ahány levél lehull a lótusról ,annyi ember: gyermek és ifjú, férfi és nő, öreg és aggastyán fog meghal­ni abban az évben . . Eddig szól a rege. De az Ige még töb­bet mond: “Boldogok, akik megtart­ják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához . . (Jel. 22 .H.) Mint minden, ami Indiából származik, a különleges brokátselymektől kezdve a mesékbe illő ékszerekig, a leg­pompásabb gazdagságtól a legnyomorultabb szegénységig, úgy e rege is magán viseli indiai csodálatra késztető gaz­­d­agságát és élete szomorúságait is. Ilyenkor, az Újév küszöbén, mindig elmerengek ezen a nekem tetsző regén. Megállok mellette, mint Teremtőnk megáll az életnek fája mellett a sorsok éjjelén. És úgy ér­zem, az élet minden kincsénél nagyobb kincs a fantázia. Amely embernek fantáziája van, gazdagabb India maha­radzsainál is. Mert sokszor egy-egy rege, amit egy-egy fan­tázia szül, alkot, ragyogóbb szépség a legcsillogóbb ékszer­nél is. Amaz a föld, de emez a lélek ékszere. — És elme­­, engve a kép:ehlendő a megelevenedő rege istenségében, az aláhu­lló levelek — sorsok — elmúlásaiban, lelkemben kialu­dni egy mérsik kép: látoni az Atya kezében az Ó­jevet, ninT egy nagy márvány tömböt, amint szeretetének szálain alá­­bocsájtja a Földre; nekünk gyermekeinek, a jóknak és a vásottaknak egyaránt. — Itt az Újév. A tiszta hófehér, ragyogó márvány, egy egész esztendő. Lássam ki mit alkot, ki mit farag ki belőle. Igen, minden Újév egy-egy Isten-adta márványtömb. Az egész emberiség osztatlan tulajdona. Mindenki azt te­het vele, amit akar, amit az ízlése jónak léd, amit a szíve diktál, amit a lelke sugall. Mert mindenki sajéti énjét adja vissza benne. Ki-ki jóságot vagy gonoszságot lehelve bele, mintegy életre kelti benne, cselekedeteivel, önmagát..A ha­zugok a hazudozás önemító képeit faragják ki belőle, a mások ámítására is. A képmutatók különféle álarcokat vés­nek ki belőle, amikben aztán felváltva képmutatóskodnak egész éven át. A szerelmesek Ámort mintázzák ki belőle számtalan kedves pózban és mint Pygmalion, az ifjú kép­faragó, szerelmes forró csókokkal keltik életre még a már kihűlt szerelmet is, de kimintázzák a csalódott szerelem bosszúálló vésőjével is Ámort és rózsakoszorús füzér helyett a féltékenység kígyójával övezik fel. Milliók meg a szeretet­­lenség torzképeit: a gyűlölködés, az irigység, a fájdalom és a szomorúság torzképeit faragják lankad­atlan önzéssel. Az­tán rengetegen vannak, akik Bacchust, a borok istenét min­tázzák ki belőle: minden szabad idejüket a bor és édes italok memoritó élvezetében dőzsölve töltik egész éven át. De milliárd számra vannak, akik nem használják fel sem­mire a kapott­­ ragyogó márványt: az Újévet. Hanem, mint a legelőkön legelésző nyájak keresztülgázolják, besározzák és le is piszkítják az ujjakba eső­ követ, ezek is esznek, isz­nak és semmire nem adva semmit, élik a maguk tartalmat­lan életét. Hideg, élettelen kőtörmelékei az esztendőknek. Lehetetlenség felsorolni mindazt a rengeteg különféle emberi ábrázatot, amit az emberiség kifarag minden uj­­esztendőből. Amikor csak az esztendő UJ, de az ember újra és újra, minden évben a RÉGI énjét mintázza meg. S az Ige szerint: aki igazságtalan, ezután is igazságtalan, és aki förtelmes, ezután is fertelmes; de aki igaz, az igaz ma­rad ezután is, és aki szent, az megszenteltetik ezután is. (Jel. 28:11.) És itt, ez igénél tárul nemcsak a Teremtő, de minden hivő szeme elé is a jót, a szépet, az igazat mintázók hatal­mas tábora. Azoknak a nemesen munkálkodóknak a serege, akikért időről-időre megújul az esztendő. De megújul azért is, hogy az életkontárokból élet művészek legyenek; hogy minden évvel több és mindig több legyen, aki Isten márvá­nyából a leg­fenségesebb gondolatot: csak a szépet, csak a jót, csak az igazat és mindezeknek összetartó erejét, a sze­­retetet mintázza ki önmagából a cselekedeteivel, mint isteni fényben tündöklő vésőkkel. Mert, bizony, márványtömb­­ minden Újév és epedbe várja minden embertől az életre­­l hivó lélek-csókot. Mert, bizony, elhalad Isten az életnek fája mellett a­ sorsok éjjelén és megrázza azt. De akik az ő parancsolatai I szerint használják fel a márványtömböket: az Ujesztendő­­ket, azoknak ha lehull is levelü­k az életnek fájáról, nem a megsemmisülésbe hull, hanem bemehetnek a kapukon a Városba, a mennyei Jeruzsálembe. És az ő cselekedeteik, mint tündöklő szobrok belevésik az Atyától kapott már­­vány tömbökbe, életük éveibe, hirdetik örökidőkön át ne­vüket. Mert “egyik nemzetség elmegy, és a másik el­ső, a föld pedig mindörökké megmarad.” Bizony boldog ember az, aki minden esztendejének ó­­e­stéjén belevésheti élete márványtömbjébe telke hálaadá­sát: “Mindeddig megsegített minket az Úr! . . JANUARY 2 TO 31 PmCRIKPI RADIO' fontos tudnivalók az idegen­ regisztrálásról! Az amerikai törvények előírják, hogy minden idegen (nem-állam, polgár) január hónap folyamán köteles kitölteni az “Alien Address Report Card”-ot (Form 1-53) és azt bármelyik postahivatalnál sze­mélyesen le is adni. Ezt a bejelentőlapot bármelyik postahivatalban, vagy az Immigration and Naturalization Service hivatalaiban lehet átvenni. Aki ágyban fekvő beteg, az családtagját is elküldheti a kitöl­tött ívvel. Ismételjük, mindenki, aki 1953 január 1-én már itt élt, de még nem állampolgár — köteles magát regisztrálnia. Aki ezt elmu­lasztja az a legkellemetlenebb eljárásoknak — így deportálásnak is — veti magát alá. Figyelmeztessük rokonainkat és ismerőseinket e hírre! Frank Szappanos, a clevelandi magyar rádió vezetője hanglemez-gyáros lett lesz Figyelemre méltó karriert futott be Szappanos Ferenc, aki fele­ségével a Clevelandi Ma­gyar Rádi panos a második világháború óta jéssel­ foglalkozott, majd sorozata utazta be az országot. A népszerű Szappanos-zenekar állandó mun­kát kapott és a következő lépés a clevelandi magyar rádió megindí­tása volt, amely csakhamar első­nek futott be a versenytársakat maga mögött hagyva. Ma már minden vasárnap d.u. 1-3 között magyar műsort hoznak, hirdetők­kel bőségesen ellátva a WDOR 1260-as hullámhosszán. Szappanosék karrierje most for­dulóponthoz jutott, amikor saját házukban teljesen modern felsze­reléssel hanglemez (rekord) -stú­diót nyitottak. Magyar lemezek élé. Szap­­lve. énf.k­..K.iifi /Ai gyártása a Szappanos-féle vállal­kozás célja és ez ügyben legutóbb New Yorkban járt, hogy üzleti ös­­­szeköttetéseit kiépítse. “Körülbelül 8-900 magyarorszá­gi lemezem van, amelyet itt még sohasem hallottak” — mondotta Szappanos, aki nagy bizalommal néz a jogosan remélhető siker elé. Mi kollegiális érzéssel kívánjuk ennek a tetőtől-talpig derék ma­gyar fiatalembernek, hogy sike­rüljön neki új vérkeringést hozni lankadó magyar életünkbe! “MAGYAR DALOK SZÁRNYÁN” című könyvünk nyomdai munkálata nagy erővel folyik. Nem kis dolog egy ilyen hatalmas művet kellő formába önteni és úgy kihozni, hogy azt nemcsak az Amerikában élő magyarságunk, de a föld minden részén elszórva élő, magyarul beszélő és érző emberek élvezettel olvassák és legkedvesebb könyveik között tartogassák majd. Kis tü­relmet kérünk, mert a munkánk sokkal nagyobb, mint azt magunk gondoltuk volna. Technikailag úgy oldottuk meg a mű­ beosztását, hogy még mindig elfogadhassunk fényképeket, élet­történeteket, üdvözlő hirdetéseket és karrier-leírásokat. Mindenféle információt ad: Eugene­­ Endrey, 225 West 86th St., New York 24, N. Y. (telefon: TR 3-1467). ZUKOR ADOLF SO EVES Az amerikai filmvilág ZUKOR ADOLFOT ünnepli 80-ik szüle­tésnapja alkalmával. A sajtó ter­jedelmes, meleghangú, szép cik­kekben emlékezett meg a film­szakma e híres úttörőjéről, aki nevezetes születésnapján így nyi­latkozott az újságíróknak: “Az én véleményem szerint a film jövője ma többet ígér, mint bármikor máskor ötven esztendős mozi­szakmai működésem alatt!” Születésnapi ünnepélyére a hol­lywoodi Grauman-féle Chinese Theater előtti világhírű kis térről jött be cégének californiai főiro­dájába. Ugyanis a “Kínai Szín­ház” előtt lábnyomát és aláírását örökítették meg, ami már évtize­dek óta szokássá vált Hollywood­ban a mozi­ élet nagyjaival kap­csolatban. A filmszakma doyen-je Magyarországon született, oda több ízben visszautazott látoga­tóba. Szülőfalujának valóságos védangyala lett. Amerikai karrier­je egyike a legszebbeknek, amit magyar emigráns valaha is elért! A “Rádió Újság” is sávból gratu­lál Zukor Adolfnak 80-ik születés­napja alkalmából!

Next