Amerikai Magyar Világ, 1967. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1967-08-20 / 34. szám
8 OLDAL AMERIKAI MAGYAR VIlAG Beszélgetés a Hippiekkel az Úr Jézusról Írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachár Ilona Megboldogult férjem szerint egy fiatal teremtés sohasem lehet csúnya, még akkor sem, ha a természet nem áldotta meg valami vonzó külsővel, mert maga a FIATALSÁG az, ami vonzó, lebilincselő, ami egész lényén viszatükrözik. Ez a vonzó ragyogás azonban szomorú visszfénnyé válik, a mai fiatalság nagy részének lelkében. Kábítószer, főleg az úgynevezett LSD szer hatása alatt, mely állítólag utazásokra, szellemi régiókba viszi azokat, akik vele élnek, szellemekkel, a Sátánnal és a vele kapcsolatos ördögökkel érintkeznek, eredeti mivoltukból teljesen kivetkőzve ; valami megrendül bennük, szellemileg úgy, mint lelkileg, mire eszeveszetten csapatokba verődnek és azt a hírhedt gyülekezetet alkotják, mely HIPPIE néven ismeretes, mivel a lehető legfurcsább, rikítóbb, visszariasztóbb módon öltöznek, hajviseletük pongyola, lompos és igyekeznek kihangsúlyozni, hogy ők szabadok, függetlenné váltak vallástól, társadalomtól, hazától és az LSD szer hatása alatt óhajtanak élni. Strandon, vendéglőben, egyetemen egyaránt rábukkanhatunk ezekre a szomorú fiatalokra, akik a többségtől különválva, ilyen tragikus életre szánják rá magukat. Ez annál megrendítőbb, mivel legnagyobb részük egyetemi hallgató, vagy éppenséggel egyetemet végzett. Az emberek nagy részében haragot és felháborodást vált ki viselkedésük, viszont szerintem az, amit éreznünk kellene irántuk, főképpen szánalom, hiszen egy rettenetes kábítószer áldozatai, mely érzéseiket, gondolkozásukat annyira eltompította, kiforgatta és káros módon befolyásolta, hogy immáron nem urai önmaguknak. Számosan közülük igyekeznek a szer következtében fellépő szörnyű látomások elől menekülni, de nincs erejük hozzá, sokan megőrülnek, némelyek öngyilkosok lesznek kétségbeesésükben. Mi mást érezhetne hát egy keresztény irántuk, mint részvétet és vágyat arra, hogy segítsen rajtuk, ahogyan az alkoholistákon, vagy morfinistákon szokás segíteni. Annál is inkább, mivelhogy immáron millióra rúg ezen szerencsétlen fiatalok száma. Noha a hippiek azt hangoztatják, hogy nem hisznek lelkiségben és csak azt fogadják el, amit fizikailag be lehet bizonyítani, meghazudtolják saját állításukat, amidőn az LSD szer rabjaivá válnak, csak azért, mert az elvezeti őket természetfeletti régiókba, víziókba, pokollal, ördöggel és hasonló szörnyekkel hozva kapcsolatba őket. Dr. James Goddar szerint az LSD egyike a legveszedelmesebb szereknek és számos áldozata sínylődik hónapokig kórházi kezelés alatt, míg mások azt álmodják a vízióban, hogy repülnek és aztán a szer hatása alatt kiugranak az ablakon, vagy robogó kocsik elé vetik magukat. A mi Urunkkal kapcsolatos kérdésre így nyilatkozik az egyik hippie: “Én nem vagyok Isten vagy Krisztus ellen. Csak az egyház ellen . és ekkor kikel a keresztények ellen, akikben nincs szeretet csak előítélet és gyűlölet és akik csak hangoztatják a Megváltó nevét, de nem élnek érette és általa. Hogyan lehet akkor elhinni, hogy van Isten az égben? A szerkesztő érveket sorol fel, melyek egytől egyik bizonyítják Isten és Krisztus létezését. Erre helyeslőleg bólint a hippie és ezt mondja: “Én hiszek is ebben. Én nem is akarom túlságosan megharagítani Istent. Csak éppenhogy bizonyosnak kellene lennem a létezésében.” Majd így folytatja beszámolóját: “Én nem láttam ugyan őt személyesen, de amit láttam, az annyira megrémített, hogy sohasem lennék ateista többé. Hogy az igazat bevalljam, egy ideig ateista voltam, mielőtt ez a látomásom volt az LSD-vel kapcsolatban.” Majd elmondja, hogyan jelent meg előtte egyik látomása alkalmával a Sátán, aki minduntalan visszajött hozzá, bárhogyan is igyekezett tőle szabadulni. Erre a szerkesztő megnyugtatta, egyes idézeteket hozva fel a Szentírásból, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az ő Szent Fiát adta, hogy a világ el ne vesszen. A hippie elgondolkozva hallgatta, majd elismerte, hogy ez szépen hangzik, mivel szeretetet sugároz. Egy másik hippie ezt mondta az LSD-vel kapcsolatban: “Ráébredtem, hogy különös, óriási szellemvilág közepében állok. Víziókat láttam, melyek megtöltik a világegyetemet és melyek oly erővel hatottak rám, hogy úgy éreztem, sohasem térhetek vissza többé a földre. Mindenfelől szédítő, csábító hangok biztattak, hogy legyek öngyilkos, vagy valamilyen más borzalmas cselekedetre szánjam rá magamat.” A hippiek szomorú tábora mai “felvilágosodott” korunk, az erkölcsi süllyedés, a vallási meghasonlás következménye. Viszont amikor hipokrata keresztényekre hivatkoznak, meg kell hagynunk, sok állításukban van igazság. És akkor látjuk, hogy mindazok felelősek bukásukért, akik kereszténynek vallják magukat, deakiknekfogalmuk sincs Krisztus tanairól és soha egyetlen egyet sem valósítottak meg életükben. Krisztus mindig szeretetet hangoztatott. De hányan dicsekedhetnek azzal, hogy mindig szeretetet árasztottak maguk körül? Hányan bizonyították be, hogy minden áldozatra képesek a Megváltóért? És melyikünk él úgy, hogy egész életével megmutatja, mennyire szereti az Úristent ? De elsősorban felelősek ezért a szomorú mozgalomért azok a papok és lelkészek, akik az “Isten halott” eretnekséggel, azaz istenkáromlással kiálltak a világ elé. Ezáltal megingatták azok hitét, akik kerestek, kutattak; ezek a lelkipásztorok felelni fognak majd Isten előtt azoknak a fiataloknak a lelkéért, életéért, akik csak egy módon találhatnák meg a békét és nyugalmat: Jézus Krisztus által. A GÁT ÉS A GÁTLÓ Írta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT LÁRCÍMJE LÉVAY MARGIT Gátat azért vetnek, hogy meggátolják vízáradáskor a folyók kiöntését. A gát a pusztítás akadálya. A jól alapozott gát megmenti mindazt, amit ember alkotott, épített, ültetett és termelt. A gát tehát életmentő. Egy új gát: a fogamzást gátló pilula, korunk legújabb felfedezettje, amely épp’ az ellenkezőt célozza: öl. Megöli az Isten rendelte életet. Megöli az erkölcsöt a női szemérmet. Pusztítja a zseniket, kiváló lángelméket, a rendkívüli tehetségeket, Isten géniuszait. Szeretem olvasni az életrajzokat. A nagyok élettörténetét: hogyan indultak és haladtak, mígnem felértek a halhatatlanság magaslatára. Nem hagyom figyelmen kívül, hogy ki hányadik gyerek. Elsőszülött, mint Petőfi Sándor, mint Ábrahám Lincoln, mint Liszt Ferenc, mint Ady Endre ? Vagy utolsó késői gyermeke nagycsaládi szüleinek, mint Arany Jánosi? Vagy a második gyerek, mint Tompa Mihály? Akinek a szülei, ha az “egyke” hívei lettek volna, micsoda veszteséget okoznak a magyar irodalomnak. Vagy kilenc gyerek között a negyedik, mint Vörösmarty Mihály és mint Szabó László is! ? Vagy tizentötödik gyermek, mint a néger McLeod család kis Mary-je, Mrs. Bethune tanítónő, aki alapítója és felépítője volt a Daytona, Florida “Bethune-Cookman College”-nak. A Metropolitan egyik fiatal mezzoszopránja, Rosalind Elias tizenharmadik gyermek. Mintegy jelzi, hogy nem szerencsétlen szám a tizenhárom. Ha világra nem hozza az édesanyja, mivelhogy “sok a gyerek”, megfosztotta volna a zenei világot egy kiváló operaénekesnőtől, és önmagukat a gondtalanabb élettől. Lehetetlen megnevezni mind a világirodalom, a tudományos világ kiválóit. A lényeg, hogy legtöbbjük elsőszülött. Ha elméletben végig tekintünk a művelt világ művész-csarnokain s ha eszünkbe vesszük a tudományos élet kiválóinak névsorát, csak akkor döbbenünk rá arra a zseni-gyilkolásra, talentum-pusztításra, amit a nemzést gátló pirulával elkövetnek. Mekkora bűn! Mert nem csak az a bűn, ha felnőtt embert vagy meglett gyermeket ölnek meg. Bűn az is, amikor csirájába fojtanak egy-egy életet. Legyen az csak egy megsemmisített virágmag, vagy egy kitört zsenge rózsatő, virágzó életet pusztítottunk. Franklin D. Roosevelt elnök mondotta: “Nincs félelmesesbb, mint félni a félelemtől.” A jelenben ezt a félelmetes félelmet éli a tudomány. A számító, rideg ész. “Huszonöt, ötven év múlva nem lesz mit ennie a felszaporodott népnek.” Tehát kiagyalták a fogamzást gátló pilulát. Törvényes örömhölgyeket csináltak és csinálnak a feleségekből, az anyának teremtett nőkből. Hogy a fogamzást gátló pilula szedésének mi lesz a reakciója, a visszahatása női nemre,arra nem gondoltak, mielőtt szabadjára bocsátották a gátlót. Csak most, amikor már a 13—14 éves iskoláslányok között is vannak, akik azt szopogatják, merültek gondolkozásba az illetékes tudósok. De az még nem jutott eszükbe mindeddig, hogy milyen pusztítást végez a gátló az alkotásra hivatottak életében. Mert ki tudhatja azt, hogy egy-egy elsőszülöttben, akit megakadályoznak létrejönni, nem egy zenei tehetséget-e avagy írót, énekművészt, szobrászt, költőt, festőművészt, tudóst gátolnak meg, hogy világra jöjjön. Nem gondolnak csak az ágyra és az asztalra. Kielégülni amazon és jólakni e mellett. Pedig mennyi élvezetes hely van még az asztal és az ágy között! Egy karosszék, amelynek kényelmes ölében olvashatunk . . . Egy zongora, hegedű, hárfa, cselló, vagy zsoltárt búgó orgona . . . Boldog, aki játszik rajtuk, és boldogok, akik hallgatják .. . Egy festőállvány kifeszített kenyesszel, s előtte talán egy elsőszülött, — az én szeretett barátnőm, Berta de Hellebranth is az — aki ihletett lelke dús fantáziájába mártott ecsettel festi adottsága remekeit . . . Vagy egy ifjú szobrász, — talán negyedik gyermeke szüleinek, művészetébe mélyedve formálja alkotásait . . . Egy íróasztal, mellette egy sokgyermekes család utolsó szülöttje: költő, író, műfordító, történész, rótja gondolatait a halhatatlanság lelki erejében az emberiség számára. Tantermek tanítói, tanárai, ipariskolák tanítómesterei, de sok elsőszülött volt és van közöttük. Ezeket öli ki, pusztítja a gátló. Ki cáfolja meg, hogy nem idétleneket fognak-e szülni majd ember helyett a fogamzást gátlóval tönkretett anyaméhek. "S mindezt azért, mert félnek, hogy nem lesz elég élelem a számukra. Mindig voltak éhezők. Krisztus kétezer évvel ezelőtt négyezer, majd ötezer éhezőt tartott jól hallal és kenyérrel, mert nem volt mit enniök. Herodotos történelmi könyveit olvasva látjuk, hogy Krisztus előtti évezredekben is milliók éheztek. Pedig akkor még nem volt benépesedve a Föld úgy, mint van napjainkban. Mindig voltak és lesznek kolduló és éhező szegények. A gazdagok bűne a szegénység! Mindig is az volt. Őseink mentő gátat építettek, hogy megóvják gyermekeiket az elpusztulástól. Utódaik utódai életét gátló pirulával elpusztíthatják gyermekeikkel együtt önmagukat is. Magukért és maguknak élnek. Pedig másokért kell élnünk. “Így rendelte ezt a Végzett Isten.” MAGYAR ÉVFORDULÓK SZEPTEMBERBEN Szeptember 1.: 1642. Született Bethlen Miklós erdélyi államférfi önéletrajzíró (325 éve). Szeptember 4.: 1942. Meghalt Móricz ssigmond író (25 éve). Szeptember 8.: 1862. Született Márkus Emilia színművésznő (105 éve). Szeptember 9.: 1897. Meghalt Pulszky Ferenc régész, aNemzeti Múzeum igazgatója, akadémikus (70 éve). 1892. Született Szigeti József külföldön élő világhírű magyarhegedűművész (1926 óta él Amerikában). Szeptember 10.: Született Gellért Oszkár költő és újságíró (85 éve). Szeptember 13.: 1797. Született Aranyosrákosi Székely Sándor költő, a hexameteres nemzeti eposz úttörője (170 éve). 1852. Született Petelei István író, a századvég legismertebb és legtiszteltebb novellistája (115 éve). Szeptember 16.: 1872. Született Melicih János nyelvész, egyetem tanár, a nyelvészeti tudományok doktora (95 éve). Szeptember 20.: 1897. Született Tamási Áron Kossuth-dijas író (70 éve). Szeptember 24.: 1897. Született Pap Károly író, a modern magyar novella sajátos hangú, kiváló művelője volt (70 éve). 1897. Született Sinka István költő és író (70 éve). Szeptember 25.: 1657. Született Thököly Imre, azt osztrák zsarnokság elleni harc egyik vezéralakja (310 éve). Szeptember 27.: 1772. Született Kisfaludy Sándor költő (195 éve). Szeptember 28.: 1817. Született Tompa Mihály költő (150 éve). Szeptember 29.: 1848. Pákozd-Sukorói győzelem — a fegyveres erők napja (119 éve)* 1872. Meghalt Déryné Széppataki. Rózsaszín művésznő (95 éve).. . . . ............... Szeptember 30. , 1862. Született Szabolcska Mihály költő, akadémikus (105 éve). KEMÉNY GYÖRGY: GONDOLATSZILÁNKOK TÉRDEPLÉS Bármennyit könyörögsz térden, kevés lesz abban az érdem, ha jót csak teneked kértek az önzést szolgáló térdek. BIBLIAOLVASÓK Kik bibliát úgy olvasnak, hogy Lelkükre nem hallgatnak, csakis bibliás emberek, kik keveset jelentenek. ISTEN TANÍTÁSA Ne tanítsd az Istenséget, tanuld meg előbb magadon, hogy miként segítsen téged, miként járj földi utadon. ÉRZELEM SKÁLÁJA Hogyha érzelmek skálája az Észnél kerül kottára, akkor lelki hegedűkön Szeretet vonója várja. ALÁZAT ÉS GYALÁZAT Az alázat: nem gyalázat addig, míg le nem gyalázhat. BAJ FOGAI Nagyon sok bajodnak szájában a fogak nagyra azért nőttek, mert ápoltad őket. ŐSÖK ÉRDEME Kinek hires ősei voltak, a saját érdemei helyett ne mutogassa állandóan sírjukon a márványköveket. ÍRÁSOK ÉS SÍRÁSOK Akik magyar verset imák: fájó, lelki könnyei simák, mert tengernyi, magyar bánat szeme bennük könnybe lábad. EVANGÉLIUMI OKTATÁS Pünkösd után 14. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 6, 24—33 Senki két urnak nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél s a test az öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig közületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, menynyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk? Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt. Senki két urnak nem szolgálhat”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az ember földi életében két úr szokott szerepelni: Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti vagy a világ. A vallásos ember mindenben vallásos meggyőződése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, nem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami az Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szolgál. A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják. Mindent emberi szempontból emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányító, hogy mit mond, vagy mit ír elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok én, hogy mit mondanak az emberek. És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Úr: “Senki két urnak nem szolgálhat.” És mégis, valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten és a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Az Úr kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is nyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy a másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljon bennünket az ő mennyei Atyja előtt. Frances Heflin (jobb) Pamela Mason színésznővel Santa Monica, Calif, bírósága előtt, ahol válóperét tárgyalják Van Heflin színésszel.