Amerikai Magyar Világ, 1967. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1967-08-20 / 34. szám

8 OLDAL AMERIKAI MAGYA­R VIlAG Beszélgetés a Hippiekkel az Úr Jézusról Írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachár Ilona Megboldogult férjem szerint egy fiatal teremtés sohasem lehet csúnya, még akkor sem, ha a ter­mészet nem áldotta meg valami vonzó külsővel, mert maga a FIATALSÁG az, ami vonzó, lebilincselő, ami egész lényén viszatükrözik. Ez a von­zó ragyogás azonban szomorú visszfénnyé válik, a mai fiatal­ság nagy részének lelkében. Ká­­bítószer, főleg az úgynevezett LSD szer hatása alatt, mely ál­lítólag utazásokra, szellemi ré­giókba viszi azokat, akik vele élnek, szellemekkel, a Sátánnal és a vele kapcsolatos ördögökkel érintkeznek, eredeti mivoltukból teljesen kivet­kőzve ; valami megrendül bennük, szellemileg úgy, mint lelkileg, mire eszeveszetten csapatokba ve­rődnek és azt a hírhedt gyülekezetet alkotják, mely HIPPIE néven ismeretes, mivel a lehető leg­furcsább, rikítóbb, visszariasztóbb módon öltöz­nek, hajviseletük pongyola, lompos és igyekeznek kihangsúlyozni, hogy ők szabadok, függetlenné váltak vallástól, társadalomtól, hazától és az LSD szer hatása alatt óhajtanak élni. Strandon, ven­déglőben, egyetemen egyaránt rábukkanhatunk ezekre a szomorú fiatalokra, akik a többségtől különválva, ilyen tragikus életre szánják rá ma­gukat. Ez annál megrendítőbb, mivel legnagyobb részük egyetemi hallgató, vagy éppenséggel egye­temet végzett. Az emberek nagy részében hara­got és felháborodást vált ki viselkedésük, viszont szerintem az, amit éreznünk kellene irántuk, fő­képpen szánalom, hiszen egy rettenetes kábító­szer áldozatai, mely érzéseiket, gondolkozásukat annyira eltompította, kiforgatta és káros módon befolyásolta, hogy immáron nem urai önmaguk­nak. Számosan közülük igyekeznek a szer követ­keztében fellépő szörnyű látomások elől menekül­ni, de nincs erejük hozzá, sokan megőrülnek, né­melyek öngyilkosok lesznek kétségbeesésükben. Mi mást érezhetne hát egy keresztény irántuk, mint részvétet és vágyat arra, hogy segítsen raj­tuk, ahogyan az alkoholistákon, vagy morfinis­tákon szokás segíteni. Annál is inkább, mivelhogy immáron millióra rúg ezen szerencsétlen fiatalok száma. Noha a hippiek azt hangoztatják, hogy nem hisznek lelkiségben és csak azt fogadják el, amit fizikailag be lehet bizonyítani, meghazudtolják saját állításukat, amidőn az LSD szer rabjaivá válnak, csak azért, mert az elvezeti őket termé­szetfeletti régiókba, víziókba, pokollal, ördöggel és hasonló szörnyekkel hozva kapcsolatba őket. Dr. James Goddar szerint az LSD egyike a leg­veszedelmesebb szereknek és számos áldozata síny­lődik hónapokig kórházi kezelés alatt, míg má­sok azt álmodják a vízióban, hogy repülnek és aztán a szer hatása alatt kiugranak az ablakon, vagy robogó kocsik elé vetik magukat. A mi Urunkkal kapcsolatos kérdésre így nyi­latkozik az egyik hippie: “Én nem vagyok Isten vagy Krisztus ellen. Csak az egyház ellen .­­ és ekkor kikel a keresztények ellen, akikben nincs szeretet csak előítélet és gyűlölet és akik csak hangoztatják a Megváltó nevét, de nem élnek érette és általa. Hogyan lehet akkor elhinni, hogy van Isten az égben? A szerkesztő érveket sorol fel, melyek egytől egyik bizonyítják Isten és Krisztus létezését. Erre helyeslőleg bólint a hippie és ezt mondja: “Én hiszek is ebben. Én nem is akarom túlságosan megharagítani Istent. Csak éppenhogy bizonyos­nak kellene lennem a létezésében.” Majd így foly­tatja beszámolóját: “Én nem láttam ugyan őt személyesen, de amit láttam, az annyira meg­rémített, hogy sohasem lennék ateista többé. Hogy az igazat bevall­jam, egy ideig ateista voltam, mielőtt ez a látomásom volt az LSD-vel kapcso­latban.” Majd elmondja, hogyan jelent meg előtte egyik látomása alkalmával a Sátán, aki mindunta­lan visszajött hozzá, bárhogyan is igyekezett tőle szabadulni. Erre a szerkesztő megnyugtatta, egyes idézete­ket hozva fel a Szentírásból, hogy Isten úgy sze­rette a világot, hogy az ő Szent Fiát adta, hogy a világ el ne vesszen. A hippie elgondolkozva hallgatta, majd elis­merte, hogy ez szépen hangzik, mivel szeretetet sugároz. Egy másik hippie ezt mondta az LSD-vel kap­csolatban: “Ráébredtem, hogy különös, óriási szellemvilág közepében állok. Víziókat láttam, melyek megtöltik a világegyetemet és melyek oly erővel hatottak rám, hogy úgy éreztem, sohasem térhetek vissza többé a földre. Mindenfelől szé­dítő, csábító hangok biztattak, hogy legyek ön­gyilkos, vagy valamilyen más borzalmas cseleke­detre szánjam rá magamat.” A­ hippiek szomorú tábora mai “felvilágosodott” korunk, az erkölcsi süllyedés, a vallási meghason­­lás következménye. Viszont amikor hipokrata ke­resztényekre hivatkoznak, meg kell hagynunk, sok állításukban van igazság. És akkor látjuk, hogy mindazok felelősek bukásukért, akik keresztény­nek vallják magukat, de­­akiknek­­fogalmuk sincs Krisztus tanairól és soha egyetlen egyet sem való­sítottak meg életükben. Krisztus mindig szerete­tet hangoztatott. De hányan dicsekedhetnek az­zal, hogy mindig szeretetet árasztottak maguk körül? Hányan bizonyították be, hogy minden ál­dozatra képesek a Megváltóért? És melyikünk él úgy, hogy egész életével megmutatja, mennyire szereti az Úristent ? De elsősorban felelősek ezért a szomorú mozgalomért azok a papok és lelkészek, akik az “Isten halott” eretnekséggel, azaz isten­­káromlással kiálltak a világ elé. Ezáltal megin­gatták azok hitét, akik kerestek, kutattak; ezek a lelkipásztorok felelni fognak majd Isten előtt azoknak a fiataloknak a lelkéért, életéért, akik csak egy módon találhatnák meg a békét és nyu­galmat: Jézus Krisztus által. A GÁT ÉS A GÁTLÓ Írta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT LÁRCÍMJE LÉVAY MARGIT Gátat azért vetnek, hogy meggátolják vízára­­dáskor a folyók kiöntését. A gát a pusztítás aka­dálya. A jól alapozott gát megmenti mindazt, amit ember alkotott, épített, ültetett és termelt. A gát tehát élet­mentő. Egy új gát: a fogamzást gátló pilula, korunk legújabb felfede­zettje, amely épp’ az ellenkezőt célozza: öl. Megöli az Isten­ ren­delte életet. Megöli az erkölcsöt a női szemérmet. Pusztítja a zse­niket, kiváló lángelméket, a rend­­kívüli tehetségeket, Isten géniu­szait. Szeretem olvasni az életrajzokat. A nagyok élettörténetét: hogyan indultak és haladtak, míg­nem felértek a halhatatlanság magaslatára. Nem hagyom figyelmen kívül, hogy ki hányadik gye­rek. Elsőszülött, mint Petőfi Sándor, mint Ábra­hám Lincoln, mint Liszt Ferenc, mint Ady Endre ? Vagy utolsó késői gyermeke nagycsaládi szülei­nek, mint Arany Jánosi? Vagy a második gye­rek, mint Tompa Mihály? Akinek a szülei, ha az “egyke” hívei lettek volna, micsoda veszteséget okoznak a magyar irodalomnak. Vagy kilenc gye­rek között a negyedik, mint Vörösmarty Mihály és mint Szabó László is! ? Vagy tizentötödik gyer­­mek, mint a néger McLeod család kis Mary-je, Mrs. Bethune tanítónő, aki alapítója és felépítője volt a Daytona, Florida “Bethune-Cookman Col­­lege”-nak. A Metropolitan egyik fiatal mezzo­szopránja, Rosalind Elias tizenharmadik gyermek. Mintegy jelzi, hogy nem szerencsétlen szám a ti­zenhárom. Ha világra nem hozza az édesanyja, mivelhogy “sok a gyerek”, megfosztotta volna a zenei világot egy kiváló operaénekesnőtől, és ön­magukat a gondtalanabb élettől. Lehetetlen meg­nevezni mind a világ­irodalom, a tudományos világ kiválóit. A lényeg, hogy legtöbbjük első­szülött. Ha elméletben végig tekintünk a művelt világ művész-csarnokain s ha eszünkbe vesszük a tudo­mányos élet kiválóinak névsorát, csak akkor döb­benünk rá arra a zseni-gyilkolásra, talentum-pusz­tításra, amit a nemzést gátló pirulával elkövetnek. Mekkora bűn! Mert nem csak az a bűn, ha fel­nőtt embert vagy meglett gyermeket ölnek meg. Bűn az is, amikor csirájába fojtanak egy-egy életet. Legyen az csak egy megsemmisített virág­mag, vagy egy kitört zsenge rózsatő, virágzó életet pusztítottunk. Franklin D. Roosevelt elnök mondotta: “Nincs félelmesesbb, mint félni a félelemtől.” A jelenben ezt a félelmetes félelmet éli a tudomány. A szá­mító, rideg ész. “Huszonöt, ötven év múlva nem lesz mit ennie a felszaporodott népnek.” Tehát kiagyalták a fogamzást gátló pilulát. Törvényes örömhölgyeket csináltak és csinálnak a feleségek­ből, az anyának teremtett nőkből. Hogy a fogam­zást gátló pilula szedésének mi lesz a reakciója, a visszahatása női nemre,­­arra nem gondoltak, mielőtt szabadjára bocsátották a gátlót. Csak most, amikor már a 13—14 éves iskoláslányok között is vannak, akik azt szopogatjá­k, merül­tek gondolkozásba az illetékes tudósok. De az még nem jutott eszükbe mindeddig, hogy milyen pusz­títást végez a gátló az alkotásra hivatottak éle­tében. Mert ki tudhatja azt, hogy egy-egy első­­szülöttben, akit megakadályoznak létrejönni, nem egy zenei tehetséget-e avagy írót, énekművészt, szobrászt, költőt, festőművészt, tudóst gátolnak meg, hogy világra jöjjön. Nem gondolnak csak az ágyra és az asztalra. Kielégülni amazon és jó­lakni e mellett. Pedig mennyi élvezetes hely van még az asztal és az ágy között! Egy karosszék, amelynek kényel­mes ölében olvashatunk . . . Egy zongora, hegedű, hárfa, cselló, vagy zsoltárt búgó orgona . . . Bol­dog, aki játszik rajtuk, és boldogok, akik hallgat­ják .. . Egy festőállvány kifeszített kenyesszel, s előtte talán egy elsőszülött, — az én szeretett barátnőm, Berta de Hellebranth is az — aki ihletett lelke dús fantáziájába mártott ecsettel festi adottsága remekeit . . . Vagy egy ifjú szob­rász, — talán negyedik gyermeke szüleinek, mű­vészetébe mélyedve formálja alkotásait . . . Egy íróasztal, mellette egy sokgyermekes család utol­só szülöttje: költő, író, műfordító, történész, rótja gondolatait a halhatatlanság lelki erejében az emberiség számára. Tantermek tanítói, tanárai, ipariskolák tanítómesterei, de sok elsőszülött volt és van közöttük. Ezeket öli ki, pusztítja a gátló. Ki cáfolja meg, hogy nem idétleneket fognak-e szülni majd ember helyett a fogamzást gátlóval tönkretett anyaméhek. "S mindezt azért, mert fél­nek, hogy nem lesz elég élelem a számukra. Min­dig voltak éhezők. Krisztus kétezer évvel ezelőtt négyezer, majd ötezer éhezőt tartott jól hallal és kenyérrel, mert nem volt mit enniök. Herodotos történelmi könyveit olvasva látjuk, hogy Krisz­tus előtti évezredekben­ is milliók éheztek. Pedig akkor még nem volt benépesedve a Föld úgy, mint van napjainkban. Mindig voltak és lesznek kolduló és éhező szegények. A gazdagok bűne a szegénység! Mindig is az volt. Őseink mentő gátat építettek, hogy megóvják gyermekeiket az elpusztulástól. Utódaik utódai életét gátló pirulával elpusztíthatják gyermekeik­kel együtt önmagukat is. Magukért és maguknak élnek. Pedig másokért kell élnünk. “Így rendelte ezt a Végzet­t Isten.” MAGYAR ÉVFORDULÓK SZEPTEMBERBEN Szeptember 1.: 1642. Született Bethlen Miklós erdélyi államférfi­ önéletrajzíró (325 éve). Szeptember 4.: 1942. Meghalt Móricz ssigmond író (25 éve). Szeptember 8.: 1862. Született Márkus Em­ilia színművésznő (105 éve). Szeptember 9.: 1897. Meghalt Pulszky Ferenc régész, a­­Nemzeti Múzeum igazgatója, akadémi­kus (70 éve). 1892. Született Szigeti József külföldön élő világhírű magyar­­hegedűművész (1926 óta él Amerikában). Szeptember 10.: Született Gellért Oszkár költő és újságíró (85 éve). Szeptember 13.: 1797. Született Aranyosrákosi Székely Sándor költő, a hexameteres nemzeti eposz úttörője (170 éve). 1852. Született Petelei István író, a század­vég legismertebb és legtiszteltebb novellistája (115 éve). Szeptember 16.: 1872. Született Melicih János nyelvész, egyetem tanár, a nyelvészeti tudomá­nyok doktora (95 éve). Szeptember 20.: 1897. Született Tamási Áron Kossuth-dijas író (70 éve). Szeptember 24.: 1897. Született Pap Károly író, a modern magyar novella sajátos hangú, kiváló művelője volt (70 éve). 1897. Született Sinka István költő és író (70 éve). Szeptember­ 25.: 1657. Született Thököly Imre, azt osztrák zsarnokság elleni harc egyik vezér­alakja (310 éve). Szeptember 27.: 1772. Született Kisfaludy Sán­dor költő (195 éve). Szeptember 28.: 1817. Született Tompa Mihály költő (150 éve).­ Szeptember 29.: 1848. Pákozd-Sukorói győzelem — a fegyveres erők napja (119 éve)­* 1872. Meghalt Déryné Széppataki. Rózsa­szín művésznő­ (95 éve).. . . . ............... Szeptember 30. , 1862. Született Szabolcska Mi­hály költő, akadémikus (105 éve). KEMÉNY GYÖRGY: GONDOLATSZILÁNKOK TÉRDEPLÉS Bármennyit könyörögsz térden, kevés lesz abban az érdem, ha jót csak teneked kértek az önzést szolgáló térdek. BIBLIAOLVASÓK Kik bibliát úgy olvasnak, hogy Lelkükre nem hallgatnak, csakis bibliás emberek, kik keveset jelentenek. ISTEN TANÍTÁSA Ne tanítsd az Istenséget, tanuld meg előbb magadon, hogy miként segítsen téged, miként járj földi utadon. ÉRZELEM SKÁLÁJA Hogyha érzelmek skálája az Észnél kerül kottára, akkor lelki hegedűkön Szeretet vonója várja. ALÁZAT ÉS GYALÁZAT Az alázat: nem gyalázat addig, míg le nem gyalázhat. BAJ FOGAI Nagyon sok bajodnak szájában a fogak nagyra azért nőttek, mert ápoltad őket. ŐSÖK ÉRDEME Kinek hires ősei voltak, a saját érdemei helyett ne mutogassa állandóan sírjukon a márványköveket. ÍRÁSOK ÉS SÍRÁSOK Akik magyar verset imák: fájó, lelki könnyei simák, mert tengernyi, magyar bánat szeme bennük könnybe lábad. EVANGÉLIUMI OKTATÁS Pünkösd után 14. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 6, 24—33 Senki két urnak nem szolgálhat, mert vagy az egyi­ket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyi­ket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhat­tok Istennek és a mammonnak. Azért mondom nek­tek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem tes­tetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél s a test az öltözetnél? Nézzétek az ég ma­darait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrök­be nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azo­kat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig kö­­zületek gondjai által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a me­zők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, meny­nyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok te­hát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk? Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mind­ezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és az Ő igazságát és ezek mind hozzá­adatnak nektek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt. Senki két urnak nem szolgálhat”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. Az ember földi életében két úr szokott szerepelni: Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti vagy a világ. A vallásos ember mindenben vallásos meggyőző­dése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, nem beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami az Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s ipar­kodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szolgál. A világi ember ellenben mindent a saját, vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják. Mindent emberi szempontból emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányító, hogy mit mond, vagy mit ír elő az is­teni törvény, hanem hogy mit mondok én, hogy mit mondanak az emberek. És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt vala­miféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Úr: “Senki két urnak nem szolgálhat.” És mégis, valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten és a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Az Úr kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is nyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember .­ . . Ilyen a templomban, sőt ilyen még a család­ban is. Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven per­centre megalkuszik, látszólag, nehogy a másikat meg­sértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyes­mi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy­ elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jel­­lemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisz­tus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljon bennün­ket az ő mennyei Atyja előtt. Frances Heflin (jobb) Pamela Mason színésznővel Santa Monica, Calif, bírósága előtt, ahol válóperét tárgyalják Van Heflin színésszel.

Next