Amerikai Magyar Világ, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-41. szám)
1968-07-14 / 28. szám
■«- T. ^ Tt- •»- ^ *5* 4.^ »v4.^' HETI NAPTÁR ^ 14 V - PÜNKÖSD UTÁN 6. VASÁRNAP 1Bonaventura (Bónis), Szolánó Fér. 15 H — II. Henrik császár (Henriett) Egon 16 K — Kármelhegyi B. A. Reineldis 17 Sz — Elek, Zoárd, Benedek 18 Cs. — Lellisi Kamil, Szimforoza, Arnold 19 P — Páli Vince, Aurea (Arany) 20 Szó — Emiliáni Jeromos, Illés, Margit 10. OLDAL Vohnányiné Zachár Ilon« NAGY EMBEREKRŐL... Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Ha megfigyeljük, kit tekint “nagy embernek” ■a világ, akkor csodálkozva látjuk, hogy ez a meghatározás az emberek véleménye, felfogása, természete és hajlama szerint változik. Vannak, akik nagynak tekintik Attilát, Napóleont, Dzsingisz kánt, Julius Caesart és ezen rendkívüli emberek valóban felülemelkedtek koruk átlagemberei fölé, messze felülmúlva őket teljesítményeikkel, tehát méltán nevezhetjük őket kiváltságos egyéneknek, hősöknek, rendkívüli hadvezéreknek, hódítóknak vagy királyoknak. Viszont az úgynevezett “nagy ember” méltatás csak azon egyénnek jár, aki a világra nem káros behatással volt, de inkább szépet, nemeset, felemelőt alkotott, mely évszázadokon át fennmaradt, hogy még ma is bearanyozza az emberiség életét. Általánosan elismert tény, hogy a legnagyobb ember, aki valaha is élt, Jézus Krisztus. Aranymondásai ma is fennmaradtak és megszépítenék az emberiség életét, ha az megfogadná és követné őket. Még ma, kétezer év elmúltával is alig múlik el hónap, hogy Róla szóló könyv meg ne jelenne a könyvpiacon és bestselleré ne válna. Nincs ember,aki ne érdeklődne iránta azok kivételével, kiknek nem volt alkalmuk megismerni őt vagy akiknek okuk van arra, hogy gyűlöljék. Viszont általánosan elismert tény az is, hogy a “nagy embernek” mindig lesznek ellenségei, az úgynevezett “kis emberek”, kik képtelenek felfogni nagyságát és még kevésbbé képesek azt elismerni. Viszont az Úr Jézus nem csupán ember volt, hanem egyúttal Isten is — Istenember, így tehát nem sorozható az úgynevezett “nagy emberek” kategóriájába. Én viszont szeretnék néhány példát felhozni azon földi lények közül, kik egész életükkel bizonyították, hogy nagy emberek, mert amit alkottak, mindmáig fennmaradt és az emberiség még ma is áldja érte őket. Nehéz a nagy emberek ezreinek sokaságából egy-egy kimagasló egyént kiemelni, de talán egyike azoknak, akik rá a legmélyebb benyomást tették, Nagy Konstantin római császár, aki alig háromszáz évvel az Ur Jézus halála után élt. Konstantint életének legválságosabb órájában látogatta meg az Ur Jézus, amidőn épen elkerülhetetlen vereség küszöbén állt és felmutatta előtte a Keresztékes zászlót ezzel a kijelentéssel: “E jelben győzni fogsz!” Konstantin nem habozott, nem kételkedett, de még abban a pillanatban hivatta híveit és elrendelte, hogy azonnal kereszttel díszített zászlókat készítsenek és ezzel a jelszóval induljanak a csatába, melyet csoda módjára óriási siker koronázott. Konstantin lett a császár és mint Róma teljhatalmú ura, államvallássá tette a kereszténységet, majd egész életét annak szentelte, hogy zsinatokon vegyen részt,templomokat építsen és Krisztus évszázadokon át üldözött híveit hatalmassá tegye. De nemcsak császárok voltak, kiket utódaik szemében naggyá tett mindaz, ami utánuk fennmaradt. Tekintsük csak Szent Ágostont, ki alig néhány száz évvel élt Krisztus után, Karthágóban. Mint ifjú szilaj és becsvágyó volt, éles és magasröptű elméjének és szónoki tehetségének minden mozzanatát igyekezve arra felhasználni, hogy óriási karriert fusson be. Ezért Rómába is ellátogat, hogy ott próbáljon szerencsét. Mialatt azonban ezt a sikert kivívni igyekszik, lelki szemei előtt egy nagy cél lebeg: hogy megtalálja az igazságot és azt bebizonyíthassa. így aztán egy napon, hosszú kutatásai és az Úr Jézus irányítása alatt ráébred arra, hogy az egyetlen Igazság Isten, Akinek megismeréséhez az emberiség csakis Jézus Krisztuson keresztül juthat el. Könyvei még ma, annyi száz év után is világító lámpásként szolgának azok számára, akik keresnek, kutatnak és kételkednek, hogy eljuthassanak az emberiség életének egyetlen céljához: a Megváltáshoz, Istenhez. AMERIKAI MAGYAR VILÁG Mi már a Mózes V. könyvénél tartunk Családunk felfedezett egy új könyvet. A neve:Biblia. Megkezdtük olvasását,é s mondhatom, nagy jövő előtt áll életünkben. — No nem, az emberek még nem beszélnek rólunk, mintha valami csoda történt volna, de később sokan követnek majd bennünket . . . Mert ez a könyv tele van drámával, titokzatossággal,megkapó szépséggel . . . ez a könyv felvilágosít és lelkesít! Hadd meséljem el, hogy történt. Kisebbik fiam, aki 13 éves, egy könyvet olvasott, melyben egy hasonlatot talált: “Úgy megkövesedett, mint Lót felesége.” Elmagyaráztam fiamnak, hogy Lót és családja a pusztulásra ítélt Sodomából menekültek, amikor Isten parancsát megszegve, Lót felesége hátranézett, s emiatt sóbálvánnyá változott. (Különben egy sóbálvány még ma is ott áll Sodoma határában, s ami különös, hogy sohasem olvad el! Ausztriai kiránduló fiatalok fényképet készítettek róla.) . . . Fiam folytatta: ő ezt mind megérti, csak az, hogy lehet, hogy mindenről semmit sem tanult hittanórán?! Bizony, úgy látszik, hogy a hittanórán a Biblia alapismerete helyett tudományos tételeket vitatnak meg — vagy ami még rosszabb, társadalmi kérdésekről beszélgetnek. Hirtelen szinte szivenütött a gondolat: — Hogyha a Szentírást a hittanórákon csak vázlatosan ismertetik, s az állami iskolákban sehogysem, s otthon a családban is már csak ritkán veszik elő . . . hogyan és hol ismerhetik meg a mai gyermekek a Bibliát? A felelet erre az, hogy valószínűleg nem tudnak belőle semmit. Ez a nagyszerű könyv sok fiatal előtt olyan, mintha nem is létezne. Egy egész nemzedék nő fel a Szentírás kulturális kincseitől elzárva, holott társadalmi rendszerünk éppen a Biblia alapigazságaira épült. ők sohasem hallanak olyan gyönyörű intéseket, mint pl: “Nyisd meg kezedet a szegényeknek és a szűkölködőknek”, vagy azt, hogy “Rosszért rosszul ne fizess, se ne tarts haragot.” Csodálkoznak majd, hogy mit jelenthet a mondás: “Jákob létrája”, “József kabátja”, “Sámson haja”, “Dávid hárfája” “Óriás felesége’” s “Nábót szőlője’? Talán sohasem ismerik meg a Zsoltárok vigasztaló énekeit ... a prédikátor Salamon keserű bölcsességét, vagy Ézsaiás lángoló erkölcsi intéseit. Így aztán egy szép reggel kezemben a Bibliával jöttem az asztalhoz. Amint befejeztük a reggelit, elkezdtem hangosan olvasni a Bibliából: “Kezdetben teremté Isten az egét és a földet.” Utána kijelentettem, hogy ezentúl minden nap egy-egy részt olvasunk fel a Szentírásból. A két fiú megadással fogadta a kijelentést. Úgy gondolták, hogy ez is olyan, mint a kötelező fogmosás, vagy a zöldségevés. Nemsokára azonban megtört a jég. Mire a Mózes I. könyvének 3. részéhez értünk, a két fiú nekilendült a nagy problémának: Éva megette a tiltott gyümölcsöt . . . de mi lehetett az a gyü mölcs? . . — Mindenki azt hiszi, hogy alma volt — szólt izgatottan a nagyobbik fiam —, de nem tudjuk biztosan; lehetett az akár egy narancs is, nem? — Vagy egy őszibarack! — szólt közbe most a kisebbik. Majd a téves néphitet kijavító bibliatudósok mély megelégedésével néztek egymásra. A IV. részben rájöttek, hogy Ádámnak és Évának volt egy harmadik fiuk is, Seth.Bevallom, én már nem emlékeztem erre. Az idősebb fiú megjegyezte: — Jó tudni az ilyesmit, hátha egyszer felteszik a kérdést egy bibliaismereti versenyen . . . Nemsokára a fiúk igen elmélyedtek a nagyszerű és titokzatos történetekben. Mint pl. az Edénkert kapujánál álló Kérub a lángoló karddal .. . és roppant érdekes, de megmagyarázhatatlan szöveg: “Az óriások valának a földön abban az időben.” Nemsokára úgy vitáztunk a Bibliáról, mintha valami új felfedezés lenne, s oly izgatottsággal lapoztuk, mint a tudósok az ősrégi leleteket a sivatagban. Az egyiptomi szolgaságból való kivonulást, melyről régebben egy dörgedelmes hangú eposzban olvastam, most új fényben láttam. — Nézzünk például Mózesra, e bátortalan, ki(Folytatás a 11-ik oldalon) HEH FOHÁSZ Úr Jézus Krisztus! ‘Köszönjük, hogy áldozatoddal nemcsak megítéled életünk önzését, hanem el is törlőd átkát és kegyelemre fordítod ítéletét. Köszönjük, hogy türelmes irgalmaddal nemcsak feltárod életünk utjának sok nyugtalanságát, hanem békességedet is nekünk ajándékozod. Mindezért cserébe mi nem tudunk semmit sem adni Neked. A hálaadásunk is éppen olyan gyarló, mint amilyenek magunk vagyunk. Áldott légy, hogy Te önmagadért vagy irgalmas, nem a köszönetünkért. Mégis azt kérjük, hogy szereteted bírjon rá bennünket és egész egyházadat az igazi hálaadásra, áldozatos szereteted befogadására és továbbsugárzására. Ámen. . - ■