Amerikai Magyar Világ, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-41. szám)

1968-07-14 / 28. szám

■«- T. ^ Tt- •»- ^ *5* 4.^ »v4.^' HETI NAPTÁR ^ 14 V - PÜNKÖSD UTÁN 6. VASÁRNAP 1Bonaventura (Bónis), Szolánó Fér. 15 H — II. Henrik császár (Henriett) Egon 16 K — Kármelhegyi B. A. Reineldis 17 Sz — Elek, Zoárd, Benedek 18 Cs. — Lellisi Kamil, Szimforoza, Arnold 19 P — Páli Vince, Aurea (Arany) 20 Szó — Emiliáni Jeromos, Illés, Margit 10. OLDAL Vohnányiné Zachár Ilon« NAGY EMBEREKRŐL... Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Ha megfigyeljük, kit tekint “nagy embernek” ■a világ, akkor csodálkozva látjuk, hogy ez a meg­határozás az emberek véleménye, felfogása, termé­szete és hajlama szerint válto­zik. Vannak, akik nagynak te­kintik Attilát, Napóleont, Dzsin­­gisz kánt, Julius Caesart és ezen rendkívüli emberek valóban fe­lülemelkedtek koruk átlagembe­rei fölé, messze felülmúlva őket teljesítményeikkel, tehát mél­tán nevezhetjük őket kiváltsá­gos egyéneknek, hősöknek, rend­kívüli hadvezéreknek, hódítók­nak vagy királyoknak. Viszont az úgynevezett “nagy ember” méltatás csak azon egyénnek jár, aki a világra nem káros behatással volt, de in­kább szépet, nemeset, felemelőt alkotott, mely év­századokon át fennmaradt, hogy még ma is be­aranyozza az emberiség életét. Általánosan elismert tény, hogy a legnagyobb ember, aki valaha is élt, Jézus Krisztus. Arany­­mondásai ma is fennmaradtak és megszépítenék az emberiség életét, ha az megfogadná és követné őket. Még ma, kétezer év elmúltával is alig mú­lik el hónap, hogy Róla szóló könyv meg ne jelen­ne a könyvpiacon és best­selleré ne válna. Nincs ember,a­ki ne érdeklődne iránta azok kivételével, kiknek nem volt alkalmuk megismerni őt vagy akiknek okuk van arra, hogy gyűlöljék. Viszont általánosan elismert tény az is, hogy a “nagy em­bernek” mindig lesznek ellenségei, az úgyneve­zett “kis emberek”, kik képtelenek felfogni nagy­ságát és még kevésbbé képesek azt elismerni. Vi­szont az Úr Jézus nem csupán ember volt, hanem egyúttal Isten is — Istenember, így tehát nem so­rozható az úgynevezett “nagy emberek” kate­góriájába. Én viszont szeretnék néhány példát fel­hozni azon földi lények közül, kik egész életükkel bizonyították, hogy nagy emberek, mert amit al­kottak, mindmáig fennmaradt és az emberiség még ma is áldja érte őket. Nehéz a nagy emberek ezreinek sokaságából egy-egy kimagasló egyént kiemelni, de talán egyi­ke azoknak, akik rá a legmélyebb benyomást tet­ték, Nagy Konstantin római császár, aki alig há­romszáz évvel az Ur Jézus halála után élt. Kons­tantint életének legválságosabb órájában látogat­ta meg az Ur Jézus, amidőn épen elkerülhetetlen vereség küszöbén állt és felmutatta előtte a Ke­resztékes zászlót ezzel a kijelentéssel: “E jelben győzni fogsz!” Konstantin nem habozott, nem ké­telkedett, de még abban a pillanatban hivatta híveit és elrendelte, hogy azonnal kereszttel dí­szített zászlókat készítsenek és ezzel a jelszóval induljanak a csatába, melyet csoda módjára óriási siker koronázott. Konstantin lett a császár és mint Róma teljhatalmú ura, államvallássá tette a ke­reszténységet, majd egész életét annak szentelte, hogy zsinatokon vegyen részt,t­emplomokat épít­sen és Krisztus évszázadokon át üldözött híveit hatalmassá tegye. De nemcsak császárok voltak, kiket utódaik sze­mében naggyá tett mindaz, ami utánuk fennma­radt. Tekintsük csak Szent Ágostont, ki alig né­hány száz évvel élt Krisztus után, Karthágóban. Mint ifjú szilaj és becsvágyó volt, éles és magas­röptű elméjének és szónoki tehetségének minden mozzanatát igyekezve arra felhasználni, hogy óriási karriert fusson be. Ezért Rómába is ellá­togat, hogy ott próbáljon szerencsét. Mialatt azon­ban ezt a sikert kivívni igyekszik, lelki szemei előtt egy nagy cél lebeg: hogy megtalálja az igaz­ságot és azt bebizonyíthassa. így aztán egy na­pon, hosszú kutatásai és az Úr Jézus irányítása alatt ráébred arra, hogy az egyetlen Igazság Is­ten, Akinek megismeréséhez az emberiség csakis Jézus Krisztuson keresztül juthat el. Könyvei még ma, annyi száz év után is világító lámpásként szol­gának azok számára, akik keresnek, kutatnak és kételkednek, hogy eljuthassanak az emberiség éle­tének egyetlen céljához: a Megváltáshoz, Isten­hez. AMERIKAI MAGYAR VILÁG Mi már a Mózes V. könyvénél tartunk Családunk felfedezett egy új könyvet. A neve:­­Biblia. Megkezdtük olvasását,é s mondhatom, nagy jö­vő előtt áll életünkben. — No nem, az emberek még nem beszélnek ró­lunk, mintha valami csoda történt volna, de ké­sőbb sokan követnek majd bennünket . . . Mert ez a könyv tele van drámával, titokzatos­sággal,megkapó szépséggel . . . ez a könyv felvilá­gosít és lelkesít! Hadd meséljem el, hogy történt. Kisebbik fiam, aki 13 éves, egy könyvet olva­sott, melyben egy hasonlatot talált: “Úgy meg­kövesedett, mint Lót felesége.” Elmagyaráztam fiamnak, hogy Lót és családja a pusztulásra ítélt Sodomából menekültek, amikor Isten parancsát megszegve, Lót felesége hátra­nézett, s emiatt sóbálvánnyá változott. (Külön­ben egy sóbálvány még ma is ott áll Sodom­a hatá­rában, s ami különös, hogy sohasem olvad el! Ausztriai kiránduló fiatalok fényképet készítet­tek róla.) . . . Fiam folytatta: ő ezt mind megérti, csak az, hogy lehet, hogy mindenről semmit sem tanult hittanórán?! Bizony, úgy látszik, hogy a hittanórán a Biblia alapismerete helyett tudományos tételeket vitat­nak meg — vagy ami még rosszabb, társadalmi kérdésekről beszélgetnek. Hirtelen szinte szivenütött a gondolat: — Hogyha a Szentírást a hittanórákon csak vázla­tosan ismertetik, s az állami iskolákban sehogy­­sem, s otthon a családban is már csak ritkán ve­szik elő . . . hogyan és hol ismerhetik meg a mai gyermekek a Bibliát? A felelet erre az, hogy valószínűleg nem tud­nak belőle semmit. Ez a nagyszerű könyv sok fi­atal előtt olyan, mintha nem is létezne. Egy egész nemzedék nő fel a Szentírás kulturális kincsei­től elzárva, holott társadalmi rendszerünk éppen a Biblia alapigazságaira épült. ők sohasem hallanak olyan gyönyörű intéseket, mint pl: “Nyisd meg kezedet a szegényeknek és a szűkölködőknek”, vagy azt, hogy “Rosszért rosszul ne fizess, se ne tarts haragot.” Csodálkoznak majd, hogy mit jelenthet a mon­dás: “Jákob létrája”, “József kabátja”, “Sám­son haja”, “Dávid hárfája” “Óriás felesége’” s “Nábót szőlője’? Talán sohasem ismerik meg a Zsoltárok vi­gasztaló énekeit ... a prédikátor Salamon kese­rű bölcsességét, vagy Ézsaiás lángoló erkölcsi intéseit. Így a­ztán egy szép reggel kezemben a Bibliával jöttem az asztalhoz. Amint befejeztük a regge­lit, elkezdtem hangosan olvasni a Bibliából: “Kezdetben teremté Isten az egét és a földet.” Utána kijelentettem, hogy ezentúl minden nap egy-egy részt olvasunk fel a Szentírásból. A két fiú megadással fogadta a kijelentést. Úgy gondolták, hogy ez is olyan, mint a kötelező fogmosás, vagy a zöldségevés. Nemsokára azonban megtört a jég. Mire a Mózes I. könyvének 3. részéhez értünk, a két fiú nekilendült a nagy problémának: Éva megette a tiltott gyümölcsöt . . . de m­i lehetett az a gyü­­ mölcs?­­ .­­ . — Mindenki azt hiszi, hogy alma volt — szólt izgatottan a nagyobbik fiam —, de nem tudjuk biztosan; lehetett az akár egy narancs is, nem? — Vagy egy őszibarack! — szólt közbe most a kisebbik. Majd a téves néphitet kijavító biblia­tudósok mély megelégedésével néztek egymásra. A IV. részben rájöttek, hogy Ádámnak és Évá­nak volt egy harmadik fiuk is, Seth.Bevallom, én már nem emlékeztem erre. Az idősebb fiú meg­jegyezte: — Jó t­udni az ilyesmit, hátha egyszer felteszik a kérdést egy bibliaismereti versenyen . . . Nemsokára a fiúk igen elmélyedtek a nagy­szerű és titokzatos történetekben. Mint pl. az Edénkert kapujánál álló Kérub a lángoló kard­dal .. . és roppant érdekes, de megmagyarázha­tatlan szöveg: “Az óriások valának a földön ab­ban az időben.” Nemsokára úgy vitáztunk a Bibliáról, mintha valami új felfedezés lenne, s oly izgatottsággal lapoztuk, mint a tu­dósok az ősrégi leleteket a sivatagban. Az egyiptomi szolgaságból való kivonulást, melyről régebben egy dörgedelmes hangú eposz­ban olvastam, most új fényben láttam. — Nézzünk például Mózesra, e bátortalan, ki­(Folytatás a 11-ik oldalon) HEH FOHÁSZ Úr Jézus Krisztus! ‘Köszönjük, hogy áldoza­toddal nemcsak megítéled életünk önzését, hanem el is törlőd átkát és kegyelemre fordítod ítéletét. Köszönjük, hogy türelmes irgalmaddal nemcsak feltárod életünk utjának sok nyugtalanságát, ha­nem békességedet is nekünk ajándékozod. Mind­ezért cserébe mi nem tudunk semmit sem adni Neked. A hálaadásunk is éppen olyan gyarló, mint amilyenek magunk vagyunk. Áldott légy, hogy Te önmagadért vagy irgalmas, nem a köszöne­­tünkért. Mégis azt kérjük, hogy szereteted bírjon rá bennünket és egész egyházadat az igazi hála­adásra, áldozatos szereteted befogadására és to­­vábbsugárzására. Ámen.­­ . - ■

Next