Amerikai Magyar Világ, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
amerikai magyar világ NYUGALOMBA VONULT A MILLIOMOS ! MAGÁNDETEKTÍV, AKI IRTÓZIK A VÉRTŐL A közelmúltban, 84 esztendős korában, nyugalomba vonult Raymond J. Burns, aki azzal dicsekedhet: a világ leghíreseb és leggazdagabb magándetektívje. Mr. Burns nyugalomba vonulása előtt a “William J. Burns International Detective Agency igazgatóbizottságának elnöke volt. Ennek a magándetektívügynökségnek Amerikában, Kanadában, a Karibi Szigetcsoport táján, kszesen 94 irodája van, az 1969-es esztendőben a magándetektív részvénytársaság , összjövedelme 97 millió dollár volt. Raymond J. Burns évek óta többszörös milliomos. Raymond J. Burns pontosan az ellenkezője annak, ahogyan a bűnügyi regények, a filmek és a televíziós műsorszámok bemutatják a magándetektívet : alacsony, filigrántermetű, kopaszodó és rendkívül szelíd ember. Revolvert sohasem hord magánál, naponta legfeljebb egy pohárka skót whiskyt iszik, azt is mindig szódával hígítja ... és még soha életében nem verekedett. Amikor híre érkezett Raymond S. Burns nyugalombavonulásának, az újságírók megintervenálták elegáns new yorki irodájában. Mr. Burns éppen távozóban volt, az újságíróknak azonban szívesen állott rendelkezésére. Mr. Burns hellyel kínálta az újságírókat, azután a következőket mondotta: — Tudom, hogy mindaz, amit most mondok, ki fogja ábrándítani azokat, akik a magándetektíveket filmekről, a televíziós programokról és a bűnügyi regényekből merőben másképpen képzelik el. — Mindenekelőtt, egész életemben irtóztam a vértől és most is irtózom. Soha revolvert nem hordtam magamnál. Nézzék meg az aktatáskámat: az abban talált legveszélyesebb tárgy a “Wall Street Journal” mai száma. — Harminc éve nem vettem részt nyomozást,a munkám főként adminisztratív és pénzügyi jellegű volt. Nagyapám, Michael Burns, Írországból vándorolt ide és polgári foglalkozása férfiszabó volt. Apám, William, fiatalkorában gyakran lábatlankodott a columbusi (O) rendőrség körül és később, egy ízben, a saját szakállára, nyomozást kezdett egy választási visszaélés ügyében. Nyomozása meglepően eredményes volt. — Apámat nem sokkal később a US Secret Service alkalmazta és apám egyike lett a Service legkiválóbb nyomozóinak. —A Secret Service 1906- ban kikölcsönözte apámat a san franciscoi rendőrségnek, mert Friscoban egy széleskörű korrupciós hálózatot kellett leleplezni. Én akkor joghallgató voltam és a hírre azonnal otthagytam az egyetemet és csatlakoztam apámhoz . . imádtam az izgalmat és a kalandokat. A nyomozás sikeres volt, apám 1909-ben megvált a Secret Servicetől és magándetektív irodát nyitott. Ügynökségünk ma is az akkori nevet viseli, amely ma már illik hozzánk, akkoriban azonban nevetséges túlzásként hatott. — William J. Burns International Detective Agency. — Apám kezdetben két magándetektív irodát nyitott, egyet New Yorkban, egyet pedig Chicagóban. A chicagói iroda vezetője én lettem. Első igazán jelentős ügyfelünk az “American Bankers Association” volt. Ehhez a szervezethez akkor 11,000 bank tartozott, országszerte. — A bankok problémái akkor is ugyanazok voltak, mint manapság: pénz és csekkhamisítás, rablás és páncélszekrény-furás. Feladatunk az volt, hogy azokat a bankokat, amelyek az Association tagjai, megfelelő védelemben részesítsük. — Érdekes módon, akkor is szokásos volt az ipari szabotázs és a bombarobbantás. Működésünk első néhány évében számos ilyen , nagyszerű jövedelmet hozó megbízást kaptunk. Egyik esetünk, amely akkoriban országos feltűnést keltett, a los angelesi “Times” szerkesztőségében történt bombarobbanás volt. A robbanás zaját 20 mérföldnyire hallották, a robbanás következtében 21 személy vesztette életét. — Mindegyik ügyben sikeresen nyomoztunk és ezzel hírnevünk meg volt alapozva. Irodáinkat sorra nyitottuk ki Amerikában és külföldön egyaránt. — Az első világháborúban legfőbb feladatunk az volt, hogy fegyveres őreinkkel őriztessük a nagy gyártelepeket. Számunkra az első világháború évei a prosperitás esztendei voltak. — Apám — 1922-ben, átmenetileg megvált ügynökségünktől, mert a “Bureau of Investigation” igazgatója lett. (Ez volt az elődje a későbbi J. Edgar Hoover vezetése alatt megalakult Federal Bureau of Investigationnak). — Szerk.) Apám később visszatért ügynökségünkhöz, 1932- ben meghalt és akkor én lettem a vállalat elnöke. — Az 1930-as években hatalmas fellendülésnek indultak a jól vezetett magándetektív irodák. A bűnözők gondoskodtak erről: ez volt az az időszak, amikor a bűnözési arányszám hirtelen fellendült Amerikában. Legnagyobb jövedelmünk ma abból származik, hogy egyenruhás és polgáriruhás őreink gyártelepeket, vállalatokat, bankokat, szupermarketeket, nagyáruházakat őriznek. Összesen 29.000 alkalmazottunk van, ezek 90 százaléka ilyen jellegű munkát végez, a fennmaradó 10 százalék a nyomozási munka, csekk és pénzhamisítás, eltűnt személyek megkeresése, bizonyos személyek múltjának lenyomozása stb. — Gyilkosságok terén gyengén állunk: az elmúlt évben például egyetlen gyilkossági esetünk sem volt. — Most, hogy elhatároztam visszavonulásomat, utódom az öcsém, Sherman lett, én magam azonban továbbra is az igazgatóbizottság tagja maradok. A jövő azonban fiainké. Nemsokára Sherman és az én fiam veszik majd át az ügynökség vezetését. — Végezetül, még annyit szeretnék mondani: tapasztalatom az, hogy a bűnözés végeredményben nem kifizetődő, a bűnözők többsége — előbbutóbb — lebukik, kétségtelen azonban, hogy a bűnözés elleni küzdelem kifizetődő. Erről én magam tanúskodhatom, hiszen a bűnözés ellen folytatott küzdelem — többszörös milliomossá tett. Kürthy Miklós: KRÓNIKA Lapunk első oldalán cikket közlünk arról, hogy a televí-ziós hálózatok bajban vannak, Is tartózkodniukkell az erőszakos jelenetekábrázolásától, s ennekkövet- tkeztében azonban a megszelídített műsorA közvélemény és a kongresszus egyre inkább hajlik affelé a meggyőződés felé, hogy a mai élet általános, erőszakos jellege egyenes következménye azoknak az erőszakosságoknak, amelyek éveken keresztül a televízió ernyőjén voltak láthatók. A kérdés tehát nem kevesebb, mint ez: valóban a televíziós erőszakosságok teszik a Társadalmat erőszakossá? Ebből a célból, elhatároztam, hogy megintervenálom az amerikai romantikus előidők két tevékeny résztvevőjét és tanúját s megkérdezem őket: milyen összefüggést találnak az akkori erőszakos cselekedetek, az akkori bűnözés és az akkori televíziós műsorok között? Először Winnetout, az apacsok legendás főnökét intervjnáltam meg. Winnetou leparkolta lovát a bérház előtt, amelyben lakom és szokásos macskaszerű nesztelen ruganyos lépteivel lépett lakásomba. Ezüstszegekkel kivert puskáján megcsillant az ablakon beömlő napsugár. Whiskyvet kínáltam, az apacsok főnöke azonban megrázta a fejét: — Winnetou nem iszik tüzes vizet. Kérdezz, sápadtarcú testvérem! A televízióra vonatkozó kérdésemre az apacsok legendás főnöke így válaszolt: — A televízió már a romantikus időkben is káros volt. A Nagy Maritou a tanúm rá és számos testvérem, akik most az Örök Vadászmezőkön űzik az üvöltő boyotafarkasokat, a fehéreket a televízió tette kegyetlenné. Ott tanulták a kegyetlenséget, a televízió gyűlöltette meg velük a vörösbőrűeket. — A televíziós hirdetések nyomán kezdtek el vörösbőrű testvéreim sört és bort inni. Az édes Manischewitz miatt sokan kerültek az Örök Vadászmezőkre. Whiskyt nem volt szabad hirdetni a televízión, ezt azonban a fehérek ajándékba adták az indiánoknak. — Határozottan állíthatom: a romantikus előidők kegyetlenségeihez nagymértékben járult hozzá a televízió. Beszéltem. Howgh! Pshaw! — Köszönöm — feleltem, az apacsok főnöke hozzám lépett, mindkét felől megcsókolta arcomat és igy búcsúzott: — A Sápadtarcuak Istene kisérje lépteidet, testvérem. Te nem vagy a vörösbőrüek ellensége — ezzel Winnetou távozott s mielőtt el- nyargalt lován, a bérház előtt, üdvözlésül, kétszer elsütötte ezüstszegekkel kivert puskáját. A következő megintervjvolt a “Lone Ranger” volt, természetesen az elmaradhatatlan Tontoval együtt jelent meg. A “Lone Ranger” ezúttal sem vetette le maszkját. Nyugodt, zengő hangján, így beszélt : — A televízió a romantikus időkben is alaposan megnehezítette a bűnözés elleni küzdelmet. A televíziós történetek gyakori postakocsi és vonatrablásait a bűnözök a gyakorlatban is követték. — A televíziós történeteket átültették a valóságba, ezért határoztam el, hogy Tontóval együtt a bűnözés elleni küzdelem szolgálatába állok. Dolgunk azonban nem volt könnyű: a producerek egyre több és több erőszakos vadnyugati történetet készítettek és a bűnhullám egyre nagyobb mértékben növekedett. Válaszom a feltett kérdésre: a romantikus előidők erőszakos cselekedetei felére csökkentek volna az akkori televíziós műsorok nélkül. A “Lone Ranger” ezután, Tonto kíséretében távozott. Kinéztem az ablakon: lovaik elnyultan vágtattak a Euclid Avenue koszos porfelhőjében és a távolból felhangzott a “Lone Ranger” kiáltása: — Hi-Hu, Silver! A számok érdektelenné válnak. ? / Kürthr Miklós 3. oldal PÁRTOLJA HIRDETŐINKET