Amerikai Magyar Világ, 1971. július-december (8. évfolyam, 29-52. szám)
1971-07-18 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR VILÁG Ihíres bűnügyek! EGYMILLIÓ DOLLÁROS SZERELMI ROMÁNC A 73 ÉVES ÖZVEGY ÉS "FIA" KÖZÖTT Mrs. Irene Frances Martin kedves, ráncosarcú, mosolygós, 73 éves özvegyasszony volt, aki mindezeken felül még 2,5 millió dolláros vagyonnal is rendelkezett — egészen az elmúlt szeptemberig. Jelenleg Mr. Martin majdnem 74 esztendős, arcán több a ránc, kevesebbet mosolyog, mint azelőtt és 2,5 millió dolláros vagyonának csupán a fele maradt meg. Mrs. Martinnak sohasem volt gyermeke, az elmúlt szeptemberben viszont adoptált egy fiút. A fiú délamerikai, heve Fernando Eduardo Cevallos Tovar és az örökbefogadás idején 36 esztendős volt. Senki sem állíthatja, hogy Mrs. Martin nem gondoskodott megfelelően fogadott fiáról : többek között egy Cadillac és egy Mercedes Benz automobilt vásárolt számára s azután hatalmas értékű részvényköteggel lepte meg a magas, feketeszemű, jóképű Fernandot. Amint az később kiderült, a Fernandonak adott ajndékok összeg, a részvényköteggel együtt, pontosan 1.013.085 dollár volt. A nem mindennapi örökbefogadás és a nem mindennapi ajándékozás nemrégiben Los Angelesben a bírósági tárgyalóteremben került részletes megtárgyalásra. A bíró ideiglenesen megsemmisítette az örökbefogadást és Mrs. Martin vagyonkezelőjéül Baldo M. Kristovichot, Los Angeles megye közgyámját, rendelte ki. Kristovich viszont Fernandot perli, vissza akarja tőle kapni Mrs. Martin részére az 1,013,085 dollárt, valamint pontosan ugyanilyen összegű “büntető kártérítés” megfizetésére szeretné kötelezni az egykori fogadott fiút. Az örökbefogadás megsemmisítésére vonatkozó kérelmet egyébkét maga Kristovich terjesztette a bíróság elé. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy Mrs. Martin és Fernando ismeretsége 15 éves múltra tekinthető viszsza. A tárgyalás tagadhatatlanul legidősebb időszaka az volt, amikor felolvasták Fernando Mrs. Martinhoz írt leveleit. Fernando 1963-ban ideiglenesen visszament Dél- Amerikába és onnan írta leveleit Mrs. Martinhoz, aki ekkor még nem volt mamája, íme, néhány levélrészlet: — Nagyon hiányzol, mert nagyon szeretlek. S még egyszer, ismét, emlékeztetni akarlak arra, hogy mennyire, milyen végtelenül szeretlek és imádlak. A legmélyebb szeretettel gondolok rád, Fernandod. — Itt minden a régi, azzal az egyetlen kivétellel, hogy üres a szívem, mert nem vagy velem. — Well, drágám, semmi egyebet nem akarok mondani, mint csak annyit, hogy irántad való szeretetem minden nap erősebb lesz, mióta nem látlak. Csókokat küldök az én drágámnak. — Irántad való szeretetem erősebb és mélyebb, mint amilyen valaha is volt. Soha senki nem pózolhat téged a szívemben. Később, amikor Fernando visszajött Amerikába és Mrs. Martin távozott el hazulról 2 hétre, Fernando ezt írta egyik levelében: — Jöjj vissza, drágám, minél előbb, mert rettenetesen hiányzol és szükségem van rád. George W. Humphries,, Tovar ügyvédje így magyarázta meg a levelek izzó hangját a tárgyaláson: — Fernando Tovar délamerikai és a délamerikai férfiak általános szokása, hogy ilyen virágos nyelven írnak és beszélnek, különlegesen nőkkel szemben alkalmazzák ezt a hangnemet. Robert H. Patton, tárgyalásvezető bíró, azonban másként látta a kérdést. Erről tanúskodik döntésének indokolása: — Meggyőződésem, hogy az örökbefogadás megsemmisítése indokolt és igazságos lépés volt. Úgy tűnik előttem, hogy Mrs. Martin és Mr. Tovar között sohasem volt igazi anya-fia közötti kapcsolat. Fernando Tovar olyan hangnemet használ leveleiben, melyet egy fiú sohasem használna édesanyjával szemben. Patton bíró leszögezte: meggyőződése, hogy Mrs. Martin nem volt értelmi képességeinek teljes birtokában, amikor örökbe fogadta Fernandot. — Bizonyos vagyok abban — jelentette ki Patton — hogy az a glendalei bíró, aki hivatalos jóváhagyta az örökbefogadást, nem volt tudatában annak, hogy Mrs. Marín élete korábbi éveiben az alkoholizmus problémájával küzdött. A birói döntés kihirdetésekor Fernando éppen Brazíliában tartózkodott, ügyvédje azonban kijelentette: Fernando Tovar rövidesen visszatér Amerikába. Addig is azonban felesége, Katherine, “tartja a várat”, amely nem más, mint a Tovar házaspár 60,000 dolláros családi háza. Katherinet, aki azelőtt modell volt, 1967-ben vette feleségül Fer-nando. Erre a házra Fernando 20 ezer dollár készpénz-előleget fizetett és a történelmi hűség kedvéért érdemes megjegyeznünk: ezt a 20,000 dollárt Mrs. Martin folyósította, kölcsön formájában. A kölcsön visszafizetésére soha nem került sor. Mrs. Martin, aki Vermontban született, évtizedekig élt férjével együtt Glendaleben (Calif.) Férje halála után elköltözött sógornőjéhez, Mrs. Charlotte Bouffleurhöz, aki nemcsak idősebb, hanem jóval gazdagabb is volt nála. Mrs. Bouffleur 1958-ban haltt meg és — váratlanul — egész vagyonát, 2,5 millió dollárt, Mrs. Martinra hagyta. Ekkor Mrs. Martin már ismerte Fernando Tovart. Megismerkedésük körülmnyeire vonatkozóan, kétféle változat állott a bíróság rendelkezésére. Az egyik változatot Mrs. Martin barátnője, Mrs. Marian Clark, mondotta el. Szerinte Mrs. Martin egy elegáns glendalei vendéglőben ismerkedett meg Fernandoval, aki a vendéglőben asztal-leszedő segédpincér (busboy) volt. A második változatot Tovar mondotta el és ez a változat sokkal romantikusabban hangzik. Fernando Tovar változata : akkoriban ő a University of California építészeti fakultásának a hallgatója volt és még mindig nem tudott jól angolul. (Tovar Bo- Kürthy Miklós: KRÓNIKA Kürthy Miklós Operációm utáni második nap, délután, elszunyókáltam egy kicsit. Rájöttem arra, hogy ha nem tud az ember felkelni, sőt, enni sem engedik, az egyetlen konstruktív dolog, amit az ember a kórházban tehet — az alvás. Múlik az idő és ember nem éhes és nem szomjas. Amikor felébredtem, nem kis megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Cornelia ül az ágyam mellett. Azt hiszem, én voltam az egyetlen azon a kórházi emeleten, akihez nem jöttek látogatók. Nem is vártam látogatókat, a Társadalom peremén élek, miért és kicsoda látogatott volna meg? Éppen ezért megdöbbentem Cornelia jelenlétén. Néhány évvel ezelőtt, rövid időre, azt hittük, hogy egymáshoz tartozunk. Rövidesen mindketten rájöttünk arra, hogy tévjedtünk. Akkoriban, Cleveland egyik külvárosában, egy nagy, kertes házban laktunk. A ház mögött erdő volt, amely zúgott és titokzatos homály korongot a fák között és két kiskutyám, Beauty és Sweetheart, merész felfedező utakra indult az erdőben. — Honnan tudtad, hogy kórházban vagyok ? — kérdeztem Corneliától, egyáltalában nem indokolatlanul. — Ez nem fontos — felelte — Megtudtam és azt is tudom, hogy megoperáltak. És most eljöttem, hogy megkérdezzelek : most is, továbbra is egyedül akarsz-e élni? Az lmviában született és ma is bolíviai állampolgár.) Egy vasárnap a templomban Mrs. Martin mellé ült véletlenül, beszélgetni kezdtek, és Mrs. Martin elhatározta, hogy “hóna alá nyúl a tört angolsággal beszélő fiúnak.” Tovar azt állítja, hogy a kérdéses, elegáns vendéglőben nem busboy hanem először éthordó pincér, majd pedig főpincér lett. Fernando elmondotta, hogy a harmadik évben kénytelen volt az egyetemi tanulmányokat abbahagyni, mivel angolsága még mindig nem volt megfelelő. (Érdekes módon, a későbbi, Mrs. Martinhoz irt virágos nyelvezető levelek az ellenkezőjéről tanúskodnak.) (Folytatjuk a köv. héten) évek telnek és te mindig magányosabb leszel. Miközben beszélt, figyeltem az arcát. Szeme alatt szarkalábak sötétlettek, vállra hulló, fekete hajában, ezüstös szálak csillantak És akkor tudtam, hogy Cornelia nem azért látogatott meg, hogy az én magányomon enyhítsen. Cornelia azért látogatott meg, mert ő érzi magát magányosnak. Tudtam, világosan tudtam, hogy Cornelia most ki akarja használni azt, hogy gyenge vagyok és ki akarja használni azt, hogy a kórház vigasztalan légkörében az ember mindig hajlékonyabb, mint akkor, ha egészséges. —Mindig magányosabb leszek és jól van ez — mondtam keményen — A magány önmagunkban van és az önmagunkban levő magány soha sem enyhül pusztán azzal az egyszerű ténnyel, hogy nem vagyunk egyedül. — Emlékszel az erdőre ? — kérdezte Cornelia — Emlékszel, amikor éjszakánkint hallgattuk zúgását? Emlékszel, hogy Beauty és Sweetheart szeme izzott a fák homályában? Hogyan tudsz élni mindezekkel az emlékekkel ? Hogyan tudsz élni úgy, hogy erdőkre, mosolyokra, ölelésekre emlékszel ... és mindezek csak emlékek? — Az emlék mindig elszürkül, ha emlékből valósággá válik. Magányos akarok lenni. S most menj el és ne gyere el többé. Nem akarlak magam mellett. Senkit sem akarok magam emellett. Csak az emlékeket akarom ... az erdő zúgásának csak az emlékét akarom ... Cornelia elment és amikor már nem volt a szobában, arra gondoltam, hogy talán nem kellett volna erősnek lennem, talán gyengének kellett volna lennem és meg kellett volna próbálkoznom a boldogsággal . . . nem tudom . . . azt hiszem, igazában nem erős, hanem gyáva voltam. A boldogsághoz bátorság kell . . . 3. oldal George W. Ball úgy nyilatkozott new yorki sajtókonferenciája alkalmával, hogy LBJ nem szándékozott félrevezetni az amerikai polgárokat, s hogy a vietnami háborúval kapcsolatos ún. titkos iratok publikálásabizonyos mértékben hasznosnak nevezhető.' Mr. Ball külügyminiszter helyettes volt a Kennedy és Johnson adminisztrációban.