Amerikai Magyar Világ, 1974. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)

1974-08-04 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG I VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK­­ FŐÜGYNÖKSÉGE­I Különböző cikkek vagy IKKA utalványok szabadválasztásra magyarországi címzetteknek. I Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. Ihíres bűnügyek! MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I U. S. RELIEF PARCEL SERVICE­S 245 EAST 80th STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 I Igazgató: M. BRACK REICH BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE - HÁROM ÉSETET KÖVETELT A TILTOTT SZERELEM Úgy kezdődött a történet, hogy Joan McLean három éves leá­nyával egy parkban sétálgatott, amikor leánya elesett a földön és sírni kezdett. A közelben lévő pakisztáni származású Akhtar Ali odasietett és fölsegítette a kislányt, amit az édesanyja kö­szönettel fogadott. A találkozás ezzel nem ért véget, hanem leül­tek a parkban és elbeszélték egymásnak életük történetét. Már az első találkozáskor köl­csönös vonzalom alakult ki Joan és Akhtar Ali között. Joan el­mondta a 21 éves férfinak, hogy házassága derékbe tört, és egy évvel azelőtt elvált első férjétől. Akhtar Ali meg elmondta, hogy szüleivel együtt csak néhány év­vel azelőtt költöztek Angliába, és Port Talbot pakisztáni negyedé­ben telepedtek le. Rendszeresen jártak a mecsethez, és gyakorol­ták mozlim vallásukat, amiért sokszor bántalmazták őket. Ab­ban az időben, amikor Akhtar Ali és Joan McLean találkoztak egymással, Akhtar Ali egy kis zöldségüzletben dolgozott csa­ládjának többi tagjával együtt. Akhtar Ali elmondta, hogy már lépéseket tettek a családta­gok annak érdekében, hogy pa­kisztáni szokás szerint neki egy pakisztáni leányt jelöljenek ki feleségül, és ha megtudnák, hogy ő egy elvált fehér nővel ke­rült közelebbi ismeretségbe, akkor ez nagyban keresztül­húzná szülei szándékát. Hosz­­szabb ismeretség után azonban mégis csak elmondta hozzátar­tozóinak, hogy megszeretett egy fehér assonyt, ami miatt féktelen dühvel kezdték őt szidalmazni és azt mondták, hogy ennél na­gyobb gyalázatot semmi nem o­­kozhatna nekik a családban. A­­mellett, hogy szidalmazták ezért a kapcsolatért, kegyetlenül meg­verték, ahol csak elérték őt.­­Kapcsolatuk mégis tovább mé­lyült, amit Joan azért is érté­kelt, mert kisleánya különösen megkedvelte Akhtar Alit. Ezért hát megtették a lépéseket, hogy házasságot kössenek. Ez idő alatt tovább igyekezett Akhtar Ali apja és anyja lebe­szélni a fiút erről a „szerencsét­len” házasságkötésről. ígértek neki pénzt, jó állást, sőt azt is mondták, hogy ha visszatér Pa­kisztánba, ott a nagybátyjánál élhet, és szüleitől heti támoga­tást kap, de ő minden ajánlatot visszautasított. Ekkor az apja így figyelmeztette fiát: „Ebből baj lesz. Mi csak meg akarunk téged ettől óvni, hiszen a fiunk vagy.” Ezután a család elköltözött a 400 mérföldnyi távolságban lévő Glasgowba, abban reményked­ve, hogy a nagy távolság meg­akadályozza a fiú kapcsolatát Joan-nal. De az történt, hogy he­tenként háromszor elment Akh­tar Ali a fiatal asszonyhoz, sőt az egyik napon eltűnt hazulról. Hosszú időbe került, amíg pakisztáni ismerősök elárulták, hogy látták Alit, és hogy együtt lakik egy fehér asszonnyal és gyermekével. 1970. július 22-én bekövetke­zett a végzetük. Az történ­t u­­gyanis, hogy amikor Ali haza­ment, nem találta Joan-t és a kisleányt a házban. Érdeklődött a szomszédjától, aki azt mondta, hogy látta őket elmenni egy vi­lágoskék Minivan kocsival, a­­melyben két pakisztáni személy volt. A férfi azonnal értesítette a rendőrséget és velük együtt elment szüleinek a lakására. A rendőrök átkutatták a lakást és megtalálták először a kisleány cipőjét és egyik ruháját, azután a fiatalasszony darabokra vagdalt testét. A testrészek körül voltak kötve ronggyal és föl voltak a­­kasztva a kéménybe. A kisleány holttestét kissé távolabb fedezték fel, a föld alá rejtve és betonnal körülöntve. Amikor a bírósági tárgyalás megkezdődött Akhtar Ali anyja beismerte a gyilkosság elköveté­sét. Azt mondta, hogy férje tudta nélkül tette ezt akkor, amikor Joan-t és leányát magukkal vit­ték a kocsiban. Azt mondták ne­kik, hogy ha annyira szeretik egymást, akkor beszéljék meg családi körben a házasságkötés részletkérdéseit. Amikor aztán mentek az utón, az asszony meg­fojtotta Joan-t, s ezután a kis­leány is hasonló sorsra jutott. Hogy eltüntessék bűncselekmé­nyük nyomait, az volt a szándé­kuk, hogy a kéménybe akasztják a darabokra vagdalt testet, ahol elszenesedik, és végül felismer­­hetetlenné válik. A kisleány tes­tét pedig elásták és betonnal kö­­rülöntötték, hogy senki ne talál­hasson reá. A bíróság 1971. január 29-én mondta ki az ítéletet a két szülő fölött. Mindkettejüket életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítélték. Amikor az ítéletet meghozták, Akhtar Ali ünnepélyesen kije­lentette: „Én kétszeres vesztes vagyok. Elvesztettem Joan-t, és most a szüleimet ítélték élet­fogytiglani büntetésre. Szeret­ném azt hinni, hogy az egész nem történt meg. Éjszakákon át nem tudok aludni. Mindig az e­­setre gondolok. Ha valaki más ölte volna meg Joan-t és a kis­lányát, akkor gyűlölném őket, de nem tehetem ezt a szüleimmel. Most már az élet teljesen üressé vált részemre.” Másnap reggel, Akhtar Ali szomszédai felfedezték, hogy a fiatalember a házukhoz közeli fára felakasztotta magát. Utolsó levele a következőket tartalmaz­ta: „Szörnyű dolog ezt mondani a szülőkről, de ők azt kapták, amit megérdemeltek. Elvették a boldogságomat. Először nem tudtam, mi lesz velem a jövőben. Most már tudom. A halál az egyetlen út, amelyen áthaladva meg tudom mutatni, hogy mennyire szerettem Joan-t. Meg­egyeztünk egymással, hogy ha valami történik velünk, akkor az életben maradt személy öngyil­kos lesz. Most megtartom az í­­géretemet.” A "BESZÉLŐ" CSIMPÁNZ CARSON CITY, Nevada — Az emberek és az állatok közötti értelmes érintkezés lehetősége régen foglalkoztatja a tudo­mányt. Nem arról van szó, hogy valaki füttyent, a kutya a lábá­hoz fut, hanem lényegesen össze­tettebb közölnivalókról. Keith Hayes, Afrika-kutató és felesége magukhoz vettek egy háromhó­napos csimpánz-bébit és teljesen úgy bántak vele, mint egy em­ber-gyerekkel. Sok mindenre megtanították, de beszédre nem sikerült. A csimpánz egész to­rokrendszere ugyanis anatómiai­lag alkalmatlan afféle hangok teremtésére, mint amilyeneket az ember használ. Valamivel ké­sőbb Allen és Beatrice Gardner a nevadai egyetemen többre vitte, mert kialakítottak egy olyasféle jelbeszédet, amilyennel a siket­némák érintkeznek egymással és a külvilággal. A Gardner test­­vérek egy Lana nevű nőstény csimpánzot szemeltek ki kísérleti alanyul. Gyermekpszichológusok, va­lamint műszaki szakemberek se­gítségével szerkesztettek egy olyan készüléket, amely alkal­masnak látszott az ember és a csimpánz közötti értelmes kap­csolat kialakítására. A gépet egy plasztik szobácskában helyezték el, hogy a csimpánz működését minden oldalról megfigyelhes­sék. A gépen 250 gomb műkö­dik, ezeken fejlődött ki Lana szellemisége. Lanának meg kel­lett tanulnia,­ hogy bizonyos gombok megnyomására banán, vagy más kedvenc csemegéje, vagy valami italféle hullik ki. Különböző tárgyakat mutattak fel Lanának, akinek a megfelelő gomb használatával kellett bi­zonyítania, hogy érti a kérdést, ismeri a tárgyat. Megtanulta azt is, hogyan kell több világosságot, vagy akár zenét kérni. Érdekes, hogy az „igen” szó értelmére nem lehetett megtanítani, de „nem” már szerves része lett a Lana-szótárnak. Nemrégen tör­tént, hogy Lana ápolója a gépből kivett egy banánt és enni kezdte, mire Lana viharos gyorsasággal kezdte nyomogatni a nem-gom­bot. Egyelőre Lana könnyen és gyorsan tanulta meg az eddigi leckéket, de hogy mennyire fejleszthető az emberekkel való ,,beszélgető”­készsége, azt ma még nem tudják. 5. oldal MESTERSÉGES TERHESSÉG ÉS 3 EGÉSZSÉGES GYERMEK LONDON­­ Egy brit kutató­tudós közölte nemrégen, hogy az elmúlt 18 hónap alatt három e­­gészséges gyermek született oly­módon, hogy megtermékenyített emberi petesejteket ültettek asz­­szonyok méhébe. Dr. Douglas Bevis, a Leeds University szü­lész- és nőgyógyász orvosprofesz­­szora közölte, hogy az egyik gyermek Angliában született, a másik kettő pedig a kontinen­sen. Vlószínűleg ezek az első mesterséges megtermékenyítés­sel született gyermekek. Bevis elmondotta, hogy ez a mesterséges megtermékenyítés gyermekszülésre ad lehetőséget azoknak az asszonyoknak, akik­nek a petevezetékük elzáródott. Dr. Sheldo­ J. Segal, amerikai tudós, a Population Council el­nökhelyettese kijelentette, hogy az elért eredmény nem volt vá­ratlan, mert ugyanezt a mód­szert már hosszabb idő óta al­kalmazzák állatoknál is. Segal azt is közölte, hogy ez az eljárás „nyilvánvaló előnyöket” ad azoknak az assonyoknak, a­­kiknek a petevezetékük elzáró­dott, és emiatt a heresejt nem juthat el a méhbe. Ezt a fajta meddőséget egyelőre nem tudják kezelni. Segal azonban figyel­meztetett, hogy „kérdéses, vajon a kockázat nem szárnyalja-e túl az ígért eredményeket." „Jól meg kell fontolni — foly­tatta — , hogy egyelőre még nincsenek elegendő tapasztala­taink a heresejttel kapcsolato­san, éppen ezért fennáll annak a veszélye, hogy a született gyer­mekeknél fizikai vagy szellemi elégtelenségek lépnek fel."

Next