Amerikai Magyar Világ, 1974. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)
1974-08-25 / 34. szám
8. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG ALVÓK ÉS ÁLMODÓK Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Néhány évvel ezelőtt sokat kóboroltam éjszakánként Sao Paulo utcáin. Nomád természetem van, szeretem ma is az éjszaka kihalt utcákat, amikor lépéseimre minduntalan visszakurjant a visszhang s árnyékom ÉS'' '■ megnyúlva hol türelmetlennül elém szalad, hol meg úgy lopakodik utánam, ^*1 mint a titkosrendőr, akit * megfigyelésemmel bíztak meg. S ilyenkor, éjszakai ma- Kutujo°vacs láttam őket. Az alvókat. Elnyúltak a park padjain vagy csak ültek, félrebillent fejjel, mint akit szívszélhűdés ért és úgy merevedtek meg az elillanó élet utolsó pillanatában. Mások behúzódtak a kapuk alá. Akadt olyan, aki gondosan megágyazott magának. Újságpapírból lepedőt terített, kábájából vánkost formált s egy másik újságpapírral paplanként betakaródzott. Voltak közöttük javíthatatlan individualisták, akik egyedül szerettek aludni, elhúzódva olyan helyekre, ahol kevesen jártak s nem csörömpöltek az éjszakai villamosok, melyek az éjszaka leple alatt is úgy járkáltak véres szemekkel, mint a lumpok, akik kocsmárólkocsmára vándorolnak, utolsó, igazi nomádok. Mások a közösséget kedvelték. Némely kapualj valóságos tömegszállás benyomását keltette bennem. Négyen-öten, néha többen is feküdtek egymás mellett, egymástól mégis illő távolságra, gondosan megosztva az újságpapírt, melyet lepedő és paplan gyanánt használtak. Ezeknek nem sorvad még el bizalmuk az emberiség iránt, nem féltek attól, hogy amíg alszanak, elviszik cipőjüket (már amelyiknek volt), kiemelik fejük alól a párnát... A könnyelműek akkor is kifeküdtek a park padjaira, ha köd ült a városon, vagy a trópusi eső fenyegetett. Ám lehetséges, hogy nem is könnyelműek voltak ezek, hanem edzettek, sportszerűek, mint valami keleti szekta tagjai, jógik vagy fakkok — mit tudom én? Mit csináltak ezek az utcán alvók napközben? Nyilván csavarogtak, kéregettek, koldultak, bámészkodtak. Némelyik talán még alkalmi munkára is rávetemedett, hazavitt egy tömött kosarat a piacon vásárló háziasszonynak. Ám ez volt a ritkább eset. Láttam közöttük állatbarátokat. Ismertem — látásból — egy öreg, félvér asszonyt, aki éjszakánként kapu alatti vackát megosztotta három-négy kutyával. Olyan gonddal takargatta e korcs, kóborló ebeket kapott rongyaival, hogy bízvást megérdemelte volna az Állatvédő Egyesület díszoklevelét és kitüntetését. Aludtak a nagy délamerikai város utcáin, terein, kapuk alatt, kirakatmélyedésekben az alvók. Egészségesen, derült arccal álmodtak, vagy nem álmodtak, ki tudja? Soha nem kérdeztem meg egyet se közülük, hogy álmodott-e s mit?_______________ Kutasi Kovács Lajos S-Z-E-M-H A Földközi-tenger keleti térségében hosszú idő óta fennálló politikai helyzet meglepő gyorsasággal borult fel az elmúlt hetekben. Aztán a puccskísérlet kialudt és a sziget vezetése ismét az alkotmányos rezsim vezetése alá került Makarios püspök nevében, ha ő távol is van a szigettől. Az egészséges politikai fejlődés azonban — ami ilyen események után szokott következni — még mindig nagy akadályba ütközik, és ez a beözönlött török haderő, amely csak súlyosbítja a feszültséget. Török szemmel nézve a török haderő beözönlése egy olyan időben történt, amikor már úgy tűnt, hogy Ciprus egy Görögországot támogató fiatalmi eszközzé válik. Most azonban fordult a kocka, és jelenleg Törökország tűnik abban a színben, hogy Ciprust a maga oldalára akarja állítani. Törökország nem várhatja Glafkos Cleridestől, hogy bármilyen jelentős változtatást is képes létrehozni a ciprusi görög-török kapcsolatokban. A török kisebbség jobb sorsának a biztosítéka a sziget kettéosztása, amelyre most sokkal jobb lehetőség nyílik, mint az elmúlt évek alatt bármikor. EMLÉKEZZÜNK!... Egy tragédia 125-ik évfordulójára A MAGYAR SZABADSÁGHARC, „Európa tavasza” utolsó forradalmi megmozdulásának a sorsa 1849 forró júliusának végén már megpecsételődött. Magyarország területén a magyar csapatok már szinte teljesen védelemre kényszerültek, ezzel szemben a Bem vezette erdélyi hadsereg, kihasználva a belső hadászati vonal adta lehetőségeket, aktív hadműveleteket folytatott a szétszórt ellenséges erők ellen. ,,Ki fogom kergetni az ellenséget Erdélyből, s képes leszek arra, hogy tekintélyes erővel a fősereg segítségére melyek” — írja a tábornok július 3-án Kossuthnak. Elgondolásától a júliusban elszenvedett vereségek sem riasztják vissza. Arra számít, hogy a Besztercét megszálló északi ellenséges hadoszlop nem nyomul utána, és így reméli, hogy a Székelyföldet nyugati és délnyugati irányból fenyegető Lüders hadseregét meg tudja verni, mielőtt a többi ellenséges seregtest be tud avatkozni a harcba. Julius utolsó napjaiban a mintegy 38 000 katonából és 6 lövegből álló hadával a Küküllő mentén Viszont volt egy gazdag barátom, aki légkondicionált villájában altatót szedett s csak hajnaltájt jött a szemére az álom, akkor néhány nyugtalan órára. Úgy ébredt föl, mintha kispadra feszítették volna az inkvizitorok. S eszembe jut életem egyik legjobb alvása. A háború után után voltam Németországban délről északra, a tengerpart felé. Förtelmes volt akkoriban a közlekedés: ablak nélküli, mocskos vagonokban lehetett csak utazni. Az állomásokon néha indoklás nélkül órákig állt a szerelvény és ha éppen át kellett szállni, fél napig várhatott az ember csatlakozásra. Az éjszaka a frankfurti állomáson ért, csak hajnalra várhattam csatlakozásra. Zsúfolva volt az erősen romos pályaudvar összevissza utazó emberekkel. Nem is jutott számomra hely másutt, csak a váróterem előtt, a földön. Fáradt voltam és álmos. Utam teljesen bizonytalan vállalkozás volt, ötletszerűen utaztam észak felé, fogalmam se volt arról, hogy ott majd mihez kezdek. Éhes voltam, hisz egész nap nem ettem. Fejem alá tettem a hátizsákom és elnyúltam a földön. Aludtam hajnalig. Soha olyan jól életemben nem aludtam, mint akkor. Azt hiszem, álmodtam is valamit. Hogy mit? Nem tudom. De valami szépet. Azóta tudom: nem az a fontos, hol alszik az ember. Hanem az, hogy mit álmodik? lassan előnyomuló, mintegy 9-10 000 fős Lüders-hadoszlop ellen fordult. Néhány nappal korábban, július 24-én fiatal, szakállas, tüzesszemű félig katonai, félig civil ruhába öltözött tiszt csatlakozott a sereghez. A katonák és a tisztek lelkes ovációval köszöntötték, s maga az „öreg” is — alig 53 éves volt ekkor Bem József — keblére ölelte. Petőfi Sándor őrnagy hosszas töprengés után szánta el magát arra, hogy újból csatlakozzék az erdélyi hadsereghez. A főváros kiürítése után családjával együtt egy ideig barátja, Orlai Petrich Soma mezőberényi udvarházában talált menedéket, de már közeledtek Haynau hadai, így a költő szeretett tábornokánál jelentkezett szolgálattételre, aki újból segédtisztjévé nevezte ki. JÚLIUS 31-ÉN HAJNALBAN megmozdult a magyar tábor. Bem elhatározta: nem várja meg míg Lüders meglepi, hanem az akkor Segesvárott kvártélyozó cári hadak ellen fordul, s felveszi velük a harcot. A magyar hadoszlop 17 km-t menetelt a tűzőr napon, míg fél nyolc tájban Fehéregyháza határán az elővéd huszárjai rá nem bukkannak az ellenségre. Az első összecsapás magyar sikerrel végződött, éi Ekkorra már a magyar derékhad is felfejlődött a városka határában emelkedő domb- és oldalakon, s rövidesen megindult a harc. Az összecsapást tüzérségi tűz vezette be. Bem elsőrendű tüzértiszt volt. Sikereiben nagy rész jutott a pontosan célzott, jól összefogott ágyutűznek. Most is az egyik első lövés halálosan megsebezte Szkarjatin vezérőrnagyot. Zavar keletkezett az ellenfél soraiban. Ezt látva Bem támadásra rendelte a jobbszárnyat, amely Sárpatakon átkelve, vissza is szorította a szembenálló gyalogságot. Ez a váratlan támadás zűrzavart okozott. Az ellenfél megfigyelői látták, hogy milyen kevés magyar katona áll velük szemben. (Folyt, a 15. oldalon)