Amerikai Magyar Világ, 1975. május (12. évfolyam, 18-21. szám)

1975-05-04 / 18. szám

AMERIKAI m MOM /fgK *“ * y VILÁG C AMERICAN HUNGÁRIÁN WORLD 7 • / ^ - —■ --------------------------------7 A >s A" v ■ AH AMCBICAN MRNPAPIIt Ml TMK HUNGÁRIÁN LANGUAGE THE LARGEST HUNGÁRIÁN WEEKLY IN AMERICA*' flf / A HETILAPJA No. 18 SZÁM NEW YORK, N. Y. Vasárnap, május 4. ,1975 . && ^rpíl. évfolyam ---------------------------------------------------------------------------------------- cP* V---------------------­ A munkanélküliség jobban sújtja a férfiakat WASHINGTON . A mun­kaügyi statisztikai bizottság közölte, hogy 15 hónap óta a férfiakat jobban sújtotta a munkáselbocsátás, mint a nő­ket, és a fehér férfiak közül többen kerültek a munkanél­küliek listájára, mint a fekete férfiak közül. Ennek ellenére továbbra is sokkal magasabb WASHINGTON . Szak­emberek úgy látják, hogy az Egyesült Államok gazdasági élete rövid időn belül túl­jut mélypontján és elindul a fele­melkedés útján. Igaz, a mun­kanélküliség még tovább emelkedik, de már lassul az inflációs arány, és általános feléledés tapasztalható az or­szág gazdasági életének kü­lönböző ágaiban. Ezek a sokszoros jelzések szavatolják, hogy a második világháború utáni legmélyebb recesszióból néhány hónapon belül kiemelkedik az ország Emelkedik a vásárlási arány, és ez még jobban meg­gyorsul az adóvisszatéríté­­alapján. Lakásvásárlási köl­csönök egyre könnyebben el­érhetőkké válnak. Emelkedik a megrendelés a gyárak ter­mékei iránt. Az eladatlan, raktározott áruk tömege kezd leolvadni. A részvénytőzsdén az elmúlt hetekben fellendü­lést lehetett tapasztalni. Ilyen előjelek ellenére is, a munkanélküliségi arány to­vább emelkedik. De vajon mi­ért ? Szakemberek szerint azért, mert a munkáltatók csak akkor hajlandók vissza­hívni dolgozóikat, ha a gaz­dasági helyreállást már biz­tosítottnak látják. Például egy 100 munkást alkalmazó vállalat arra kényszerült az eladás csökkenése miatt, hogy legalább tíz dolgozót elbo­csásson. Ha a gazdasági élet emelkedik és a vállalat forgal­WASHINGTON : Az in­dokínai­­gyorsan pergő ese­mények miatt Henry A. Kis­singer amerikai külügymi­niszter nem utazik Latin- Amerikába, közölte az egyik U.S. vezető. Kissinger az elő­zetes tervek szerint már elin­dult volna Latin-Amerikába, és Venezuelában megkezdte volna körútját. ALABAMA — George C. Wallace alabamai kormány­zó bejelentette, hogy 1976- ban ő is versengeni kíván a demokrata párt elnöki jelölt­ségéért. Jóllehet az elnökje­löltségre való pályázást hiva­talosan még nem tették köz­zé, a kormányzó munkatársai már egy egész sor pénzalap­­teremtési vacsorát terveztek, ami Montgomery, Alabamá­­ban kezdődik meg, fejenként 250 dolláros belépődíjjal. • WASHINGTON — A NA­­TO-országok kormányfői — beleértve Ford elnököt is má­jus 29-én és 30-án Brüsszel­ben megbeszélést tartanak. Valószínűnek látszik, hogy Ford elnök a megbeszélést kö­vető időben látogatást tesz több európai ország főváro­sában, Ha növekszik, akkor a visz­­szamaradt 90 dolgozó egyelő­re lépést tarthat a munkával és talán még nagyobb eredmé­nyességgel dolgozhat, mint korábban. William E. Simon, az Egye­sült Államok pénzügyminisz­tere azt jövendölte, hogy a munkanélküliség arány eléri a 9 százalékot is, mielőbb csökkeni kezdene. Jelenleg 8,7 százaléknál tartunk. Arthur F. Burns, a Federal Reserve Board vezetője azon­ban attól fél, hogy az óriási szövetségi deficit miatt az Egyesült Államok újból in­flációba sodródik, és ennek nyomán egy másik recesszió és magas munkanélküliségi arány várható a közeljövő­ben. A gazdasági helyzet javulását jósolják a szakértők .D­íjban... Az Egyesült Államok részéről a Vietnami háború befejeződött NEW ORLEA­NS — Ford elnök arra hívta fel Amerika népét, hogy vegye le a napi­rendről a vietnami, háború kérdését, ne vádaskodjon, és igyekezzen elkerülni a kese­rű vitákat. Az elnök “nagy nemzeti megbékélésre” sür­getett és arra, hogy szerezzük vissza "a büszkeségnek azt az érzését, ami a vietnami hábo­rú előtt a miénk volt.” Ezt az egységet és céltudatosságot nem érhetjük el ,ha újra har­coljuk a háborút, ami lénye­gében már befejeződött — legalábbis Amerika részére.” — mondotta az elnök a Tulane University diákjai előtt. Az elnök beszédét gyakran nagy taps szakította félbe, és végül igen nagy ovációban ré­szesítették. Legalább 5.300 ember préselődött be az elő­adó­terembe, hogy az elnököt meghallgassa. Az elnök korábban több­ször is támadta a Kongresz­­szust amiatt, mivel nem adott felhatalmazást Indokína tá­mogatására. Most azonban semmi bírálatot nem alkalma­zott, hanem hangsúlyozta hogy “túl kell lépnünk az el­múlt évtized egyenlőtlensége­in.” Ford egy televízió inter­jú során közölte, hogy a vi­etnami kérdést nem viszi át 1976-ra. “Úgy tűnik nekem, hogy Amerika népe egy új kezdés­­felé hajlik . . . szeretnénk elő­renézni, és nem törődni többé a múlt problémáival, ami mi­att sokakat lehetne kárhoztat­ni. Szomorúak vagyunk az in­dokínai események miatt, de ezek az események nem vetet­tek véget a világnak, sem Amerika vezető szerepének a világon” — m­ondotta az elnök. Nixon titkos ígéreteket tett Thieunak WASHINGTON • A Fehér Ház elismerte, hogy Nixon el­nök magánbeszélgetésben ar­ról biztosította a dél-vietna­mi kormányt, hogy az Egye­sült Államok keményen visz­­szaver minden olyan kommu­nista lépést, amivel megsér­tik a vietnami tűzszüneti egyezményt. Ez az első alka­lom, hogy az amerikai közvé­lemény is tudomást szerzett erről a tényről. A magánbizto­sítók, amit Nixon 1973-ban adott többé nem, érvényes, mondották a Fehér Házban mivel a Kongresszus 1973. augusztus 15-e után minden U.S. katonai tevékenységet megtiltott Indokina terüle­tén. Ron Nelsen, a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, hogy Nixon és Thieu levélváltása körvonalazta azokat a kérdé­seket, amelyek a vietnami tűzszüneti egyezménnyel kap­csolatosan felmerültek. A Külügyminisztérium egyik idősebb vezetője közölte, hogy Nixon egy levelében azt ígér­te Thieu volt elnöknek, hogy az Egyesült Államok vissza­ver minden kommunista tá­madást éppen olyan erővel mint ahogy ezt az 1972-es of­­fenzíva idején tette. a munkanélküliségi arány a feketék, mint a fehérek és a nők, mint a férfiak között. Julius Shiskin, a statisz­tikai bizottság főnöke közöl­te, hogy ez a statisztikai adat nem jelenti azt, hogy nem volt hátrányos megkülönböz­tetés a feketékkel vagy a nő­alkalmazottak szemben, az adatok azt mutatják, hogy a munkások elbocsátása in­kább azzal volt összefüggés­ben, hogy melyik ipar szenve­dett jobban a recesszió miatt, és nem azzal, hogy ki melyik nemhez vagy fajhoz tarto­zott, vagy milyen idős volt. AZ U.S. 130.000 VIETNAMI MENEKÜLTET FOGAD BE WASHINGTON­­ Az Igaz­ságügyminisztérium nyilatko­zatot­ tett közzé arról a tervé­ről, hogy enyhíti a megszorí­tásokat és mintegy 130.900 menekültet fogad be Indoki­nából, beleértve magasrangú szaigoni vezetőiket is. A ter­vet Henry A. Kissinger ké­rése alapján dolgozták ki, és hagyta jóvá a Szenátus Jog­ügyi Bizottsága. Az első 130 vietnami menekült már meg­érkezett a californiai Travir légierő támaszpontra. Ezenkí­vül mintegy 4,000 U.S. és vi­etnami kilakoltatott érte el a Fülöp-szigeteken lévő Clark légitámaszpontot. A Külügyminisztérium ve­zetői nem nyilatkoztak abban a kérdésben, hogy miként biz­tosítanak helyet az Egyesült Államokban az ideérkező me­nekülteknek. Időközben a Fe­hér Ház közleményt adott ki, hogy a Dél-Vietnam területén tartózkodó amerikaiak száma 1,590 főre csökkent. Amerikai repülőgépek és hadihajók áll­nak rendelkezésre, hogy azon­nal kilakoltassák őket, ha ez szükségessé válik. A Kongresszusban még mindig túlnyomó többségű el­lenállás mutatkozik azzal szemben, hogy katonai segély­ben részesítsék Dél-Vietna­­mot. A Ház egyik speciális bi­zottsága 27:17 arányban el­vetette a támogatásra be­nyújtott javaslatot, és nem látszik valószínűnek, hogy a későbbiek folyamán felhatal­mazást nyer Ford elnök az ál­tala kért 722 millió dollár kiu­talására.

Next