Andromeda, 1993 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A CSILLAGÁSZAT ALAPJAI fel tudta rajzolni a Mars bolygó pályáját a Nap körül. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy ez a pálya nem kör, hanem ellipszis. Ezzel megszületett az I. Kepler-törvény, amely kimondja, hogy a bolygók olyan ellipszispályákon keringenek a Nap körül, amelynek a fókuszában a Nap van. Ezt még két­ másik törvény követte. A II. Kepler-törvény szerint a Napból a bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő id­ők alatt egyenlő területeket súrol, m­íg a III. Kepler-tör­vény szerint: 13/Ta­g konstans, ahol a a pálya fél nagytengelye, 7’pedig a keringési periódus.Kepler már igen pontos előrejelzéseket tudott adni a bolygók helyzetére és így bebizonyí­totta a heliocentrikus világkép helyességét. Kepler 111. törvénye pedig arra volt jó, hogy a keringési periódus ismeretében meg lehetett határozni a boly­gó Naptól való távolságát, s így fel lehetett térké­pezni a Naprendszert. Kepler már az üstökösök pályáit is ki tudta számolni és a régi világszemlélet akkor omlott benne véglegesen össze, amikor egy üstökösnek egy szférába kellett volna ütköznie - de ez nem következett be. Az 1600-as évek első évtizedében egy holland szemüvegkészítő mester gyerekei az elrontott len­csékkel játszadozva észrevették, hogy két lencsét egymástól megfelelő távolságba helyezve, a távoli tárgyakat felnagyítva láthatják. Így született meg a távcső, amelyet először a holland tengerészek hasz­náltak 1609 tájékán. Bár a távcsövet a hollandok hadititokként kezelték, a híre nagyon hamar elter­jedt, és így a nagy páduai természettudós, Galileo Galilei (1564-1642) is szerzett magának egy elég silány példányt. Ennek mintájára készítette el saját távcsövét, amellyel 1609 telén és 1610 tavaszán több új felfedezést tett, mint elődei az előző évez­redben együttvéve. Ezzel megindította a távcső for­radalmát a csillagászatban. Ma a csillagászatot el sem lehet képzelni távcső nélkül. Az 1600-as évek 80-as éveiben az angol Sir Isaac Newton (1643-1727) rájött arra, hogy a bolygókat ugyanaz az erő tartja napkörüli pályájukon, amely az elengedett testet is a Föld felé vonzza. Más szavakkal megalkotta az általános tömegvonzás törvényét. A Kepler-féle törvények is egyenes kö­vetkezményei ennek a törvénynek. A newtoni me­chanika segítségével a bolygók és az egyéb égitestek mozgását másodperc pontossággal ki lehet számí­tani. így alakult ki az égi mechanika tudománya, ami aztán a mai korban lehetővé tette, hogy űr­szondákkal a Naprendszer távoli égitestjeit is elér­hessük. Sokáig úgy tartották, hogy azokat a viszonyokat, amelyek egy csillag felszínén uralkodnak, sohasem deríthetjük fel. Erre cáfolt rá 1814-ben a német Joseph Fraunhofer, aki a Nap fényét egy prizmával felbontva, a színképben számos sötét vonalat fede­zett fel. Gustav Kirchoff volt az, aki megállapította, hogy a Nap színképében megfigyelhető Fraunhofer­­vonalak egy-egy kémiai elemnek felelnek meg, és így lehetővé vált a Nap kémiai összetételének meg­határozása. Így alakult ki az asztrofizika tudo­mánya, melynek segítségével az égitesteken ural­kodó fizikai állapotokat deríthetjük fel, elsősorban ezek színképének elemzésével, olyan rádióadó- és vevő­­készüléket szerkesztett, amivel rádiójeleket kül­dött a Holdra és az onnan visszaverődött jeleket a Földön fel tudta fogni. Ez volt az első eset, amikor az ember nemcsak megfigyeléssel, hanem aktívan kutatta az égitesteket. Ezt követte 1957-ben az első szputnyik felbocsátása a Szovjetunióban. 1961-ben a szovjet Gagarin szemé­lyében az első ember jutott ki a világűrbe, majd 1969- ben az amerikai Armstrong elsőként szállt ki űrhajó­jából a Holdon. Az elmúlt évtizedekben emberkéz al­kotta űrszonda közelítette meg a Naprendszer min­den bolygóját (a Plútó ki­vételével) és üstökösöket, valamint kisbolygókat is tanulmányozhattunk kö­zelről. Korunkat az évszá­zadok múltán a Naprend­szer meghódításának ko­raként fogják emlegetni. Tulajdonképpen nem is vagyunk tudatában an­nak, hogy milyen nagysze­rű korban élünk! Folytatjuk! A következő ugrásszerű lépés - többek között - a magyar Bay Zoltán nevéhez fűződik. Ő volt az, aki 1946-ban az Egyesült Izzó laboratóriumában A ptolemaioszi világkép ábrázolásit (A. Cellarius, 1668) Ilit it Föld it Nap körül kering, akkor a csil­lagokat az év folyamán más és más irány­ban kellene látni. Mivel Tycho Brahe ezt az elmozdulást (kicsinysége miatt) nem látta, nem hitte el a kopernikuszi heliocentrikus világképet sem ★ ■*.

Next