Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-01-17 / 16. szám
9 122 Sokan e felfogással szemben azon stereotyp érvre fognak hivatkozni, hogy Németországban az iparegyletek szervezése áléiról felfelé indult meg, és hogy ennélfogva ez a dolgok természetes rendje. Erre mi csak ezt feleljük. Ha Németországban a szervezés áléiról felfelé indult volna meg, ez a mi viszonyainkra nézve még nem lehetne irányadó, mivel Németország politikai, társadalmi és egyáltalában minden tekintetben a legújabb ideig, sőt még most is erőszakosan és természetellenesen szét volt és van darabolva, és ennélfogva a Németországban mutatkozó fejlődés minden tekintetben épen ellenkező utat követett, mint aminőt természetes viszonyok között követett volna. Egyébiránt tévedésen alapul azon állítás, mintha a szervezésnek Németországban nem lett volna központja. A központ, honnan az agitatió kiindult, megvolt, csakhogy a mindenfelé szétfutó szálakat nem egy egylet, hanem egy hatalmas férfiú, Schulze-Delitsch, tartotta kezében, és ő bizonyára még nagyobb és gyorsabb eredményeket idézett volna elő, ha működését egy nagy országos egylet támogatta volna. Németország példája tehát nem ellenünk, hanem mellettünk bizonyít, és mellettünk bizonyít a természetben uralkodó analógia is, mely azt mutatja, hogy az organikus fejlődés mindig egy központból szokott kiindulni. Ha pedig szembeszökő bizonyítékra van szükség, a nemzetközi munkás associatióra hivatkozunk, mely a londoni központi tanácsból terjesztette ki hatalmas hálózatát Nyugat-Európa összes művelt államaira. Különben azon érvnek, mely az alulról felfelé való szervezést óhajtja, viszonyaink közt, midőn az országban alig egykét iparegylet teng, értelme sincs. Értelme volna, ha választanunk kellene, várjon álélról vagy felélről kezdjük-e a szervezést. Nekünk e tekintetben nincs választásunk. Előttünk csak egy út van, mely a czél felé vezet; ez egy utat nem szabad elmellőznünk, mert nem vagyunk azon irigylésre méltó helyzetben, melyet az ismeretes kiéheztető politikus e felkiáltással jellemzett: „Mi várhatunk!“. . . A magyar iparos osztály nem várhat, és nem akar várni. Nekünk szervezkednünk kell minél előbb, szervezkednünk kell rögtön, mert ettől függ jövőnk s az országnak iparos jövője. Az iparos osztály szellemi erőinek összpontosítása és egy országos iparos gyülekezetnek szervezése tehát az országos magyar iparegyesület feladatát képezi. Hogy e feladatnak megfelhessen, az egyesület fiókegyesületek létesítését tűzte czéljául, és alapszabályait e tekintetből megváltoztatta. Ha az egyesületnek az ország nagyobb iparos városaiban mindenütt fiókegyletei lesznek, az érintett országos iparos gyülekezet minden nehézség nélkül létre fog jöhetni, mert e czélra nem szükséges egyéb, mint az összes fiókegyleteknek és az orsz. iparegyesületnek képviselőit összehívni. Bizonyos az, hogy az egyes fiókegyletekben a szellemi érintkezés és súrlódás a nézetek tisztázására és higgadt egészséges közvélemény alakulására vezetend. Ha tehát a fiókegyletek szervezete és működése szabadelvű és életerős leend, olyan, hogy az iparos osztályban a társul vívmányok iránt érdekeltséget bírjon kelteni, és ha e részt az országos gyülekezeten való képviselet igazságos állapíttatik meg, alig leend kétség, hogy e gyülekezeten kimondandó határozatok a ország összes iparos osztályának közvéleményekép lesznek tekinthetők, mely mind a szóban forgó osztály csökönyösebb tagjai előtt, mind az államhatalom kezelőivel szemben döntő nyomatékkal fog birni. És épen ez lesz azon erő, mely az iparos osztály szolgai lekötöttségét meg fogja törni, s mely a jelenlegi tespedés helyébe bátor, öntudatos haladást léptetene. MUDRONY SOMA: Női munka és női ipariskolák. (Misodik fele.) „A nőket jobban és reálisabban kell nevelni!“ ez a mi jelszavunk is. És e jelszó alkalmazható nemcsak az úgynevezett finom körök leányaira, hanem még nagyobb mértékben társadalmunk azon női tagjaira, akik felett a végzet kimondta a kemény ítéletet, hogy önmaguknak kelljen önfentartásuk eszközeit előteremteni, kik nem mások keresetének elköltésére, hanem termelő munkára vannak hivatva. E jobb és reálisabb nevelés elérésére nem szükséges fejünket új és kétséges sikerű intézeteken törnünk. A gyakorlatiabb és előrehaladottabb országok e tekintetben már sok tapasztalattal bírnak és sok olyan jót hoztak létre, mit nekünk egészen egyszerűn utánoznunk és viszonyainkhoz alkalmaznunk lehet. Azonban mindenesetre elkerülhetlenül szükséges, hogy a létesítendő nevelőintézetek egészen gyakorlatiak legyenek, és hogy a vagyontalan osztály leányaira nézve is lehetővé tegyék az intézeti czéloknak elérését. E czélokat következő pontokba lehet összefoglalni: 1. A munka iránti előítélet kiirtása. 2. A féltudás mellőzése. 3. A nőkre nézve alkalmatos hivatáskörök tágítása. 4. A munkabérek emelése. 5. A közvetítő-kereskedés mellőzése. 6. A társulásnak, fogyasztási és előlegezési egyleteknek, munkaegyesületek és nyugdíjpénztáraknak előkészítése. 7. A munkaidő rövidítése. 8. Az ifjúság oktatásának és oltalmának meghosszabbítása és kiterjesztése. 9. Az ifjúság rendes testi fejlődésére való nagyobb tekintet. Mindezen czélokat női ipariskolák által lehet elérni. A kérdés tehát az, mikép kell az ilyen iskolákat szervezni. Marwedel asszony említett röpiratában erre nézve következő javaslatok foglaltatnak: Az iskoláknak műhelyeknek kell lenni, melyek az asszonyoknak és leányoknak iparos oktatást nyújtanak és