Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-09-19 / 51. szám
406 átszik azonban, hogy a viszonyok e kérdést sürgőssé teszik, és az ország kényszerítve lesz az ügyet napirendre tűzni és annak megoldását soron kívül is megkezdeni. Magától értetődik, hogy Magyarország, ha életrevalóságra, haladásra igényt tart, ha önállóságát, állami létét eltemetni nem akarja, az érintett kényszerűséggel szemben nem dobhatja magát a passiv tehetetlenség hínárjába, nem is térhet ki útjából a kérdés megoldásának, nem térhet olyan mellékutakra, minekre a közvéleményt némely névtelen „pénzügyi kapacitások“ csalogatják, akik ékes fütyüléssel az eddigi állapotnak más alakban való fenmaradását kirángatják. Magyarországnak szembe kell nézni a kérdéssel egész valójában, és azután cselekedni kell — gyorsan és oly határozottsággal, minőt a jó ügy iránti meggyőződésteljes odaadás nyújt. Ha az osztrák nemzeti bank bitorlóit gazdasági uralmát eddig három éven át saját akaratunkból eltűrtük, ezt bizonyára nem azért tettük, hogy utóbb — más alakban — mégis meghonosítsuk és törvényesítsük az uralmat, hanem tettük azért, mivel inkább később, de valami jót, mint elsietve, de valami haszontalant akartunk létrehozni. Nincs a világon sajnosabb helyzet, mint az olyan tragikum, mely másokat nevetésre ingerel. Ha Magyarország háromévi legénykedés után végre mégis csak az osztrák bank nyűgeiben maradna, tökéletesen azon tragicomikus szerepre vállalkoznék, mint az ismeretes adomában a szegény zsidó, a ki a szolgabiró által, saját választása szerint, 50 frt pénzbírságra, vagy löbotütésre, vagy 3 napi étlen-szomjan fogságra ítéltetvén, előbb 27 napig koplalt, azután 20 botütést kiállott s végre az 50 frtot mégis megfizette. Magyarországnak — nem akarjuk mondani méltósága, hanem — érdeke nem engedi meg, hogy ilyen idétlen játékot űzzünk. Magyarországnak a pénzszer kérdését nem szabad elodázni vagy más szintre festeni, hanem eleget kell tenni a jelen czikkeinkben kifejtett gazdasági igazságnak. Kötelessége ez az országnak nemcsak maga iránt, hanem az emberiség haladása iránt is. Magyarország, mint érintettük, azon kedvező helyzetben van, hogy a gazdasági igazság érdekeinek tökéletesen eleget tehet. Ha tehát Magyarország az igazságnak mégsem tesz eleget, akkor nem méltó arra, hogy az emberiség haladásának solidáris előnyeiben részesüljön, mert maga sem felelt meg azon feladatának, melyet ama solidáris érdek épen őrá rótt. Mi a magunk részéről a fél rendszabályoknak, a tehetetlen kapkodásnak és a „tarthatatlan“ dolgok foltozgatásának határozott ellenségei vagyunk minden téren , de szilárdan meg vagyunk győződve, hogy a fél rendszabály, a tehetetlen kapkodás és a hiábavaló foltozgatás semmi téren sem volna oly kevéssé menthető, mint épen itt a pénzszer rendezésében. Minden más téren lehetnek bizonyos előzmények, bizonyos kíméletre méltó kapcsok, bizonyos méltányossági érdekek, melyeknek sértése vagy szétszakítása a nemzet érdekeivel vagy méltóságával ellenkeznek; csupán a pénzrendszer kérdése az, melyre nézve tökéletesen szabad kezet nyertünk, s melynél ennélfogva tökéletesen saját legjobb belátásunk szerint intézkedhetünk. Nem tagadjuk ugyan, hogy mindezeknek daczára leküzdendő nehézségekben nem leend hiány, mert hisz semmi új intézmény sem honosítható meg nehézségek le- s küzdése nélkül. De merjük állítani, hogy a félrendszabályok követése és fentartása sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint a dolgok természete által követelt, s ennélfogva gazdasági szükségességgé vált intézményeknek életképes módon való megteremtése. Nem szándékozunk ez alkalommal javaslatokkal lépni fel, de nehogy célzatunk félremagyaráztassék, szükségesnek látjuk egészen conkrét módon kijelölni az utat, melyen a pénzszer kérdését nálunk legczélszerűbben megoldhatónak véljük. Először is főkövetelménynek tekintjük, hogy Magyarország független pénzrendszere a jelenkor színvonalának megfelelő elvekre legyen alapítva. Minthogy a mai korban a fő fizetési eszközt a hitel képezi, Magyarország ne tartóskodjék ezt nyíltan kimondani és Magyarország pénze legyen az aranyláb szerint darabolt papírpénz, magától értetődvén, hogy oly papírpénz, mely elértéktelenedés ellen a szokott és szükségesnek mutatkozó gazdasági eszközökkel, név szerint az adófundatio által meg legyen védve. Hogy azonban ezen papírpénz kibocsátásának előnyei egyes szabadalmazott tőkepénzesek által ki ne zsákmányoltassanak, a nemzet tulajdonának kell azokat nyilatkoztatni és a magyar papírpénz feletti rendelkezést a nemzetnek illetőleg képviselőinek kezébe kell helyezni. Második követelménynek tekintjük, hogy biztosíttassuk és szabályoztassék törvényileg minden tőketulajdonosnak abbeli joga, hogy pénzét, ha kívánja, bankjegyek kibocsátása által értékesíthesse. E czélból a bankszabadság elve alapján banktörvény hozandó, mely megszabja azon normatív szabályokat, miknek teljesítése bankjegyek kibocsátására jogosít. Magától értetődik, hogy ezen bankjegyek csak magánjelleműek lesznek és a magyar állam, valamint egyes állampolgárok nem lesznek kötelesek e jegyek elfogadására. Reméljük, hogy a most mindenfelől élénken szellőztetett bank- és pénzkérdés nem fog hirtelen elaludni, s hogy ennélfogva még alkalmunk lesz a tárgyhoz hozzászólni. Most ismételve csak azt ajánljuk a magyar kormánynak, hogy ez ügyben ne hagyja magát a félrendszabályok gazos ingoványaiba csábittatni. MUDRONY SOMA: A gömörmegyei bányaipar viszonyai. Ezen czim alatt e napokban egy tartalmas kis könyv jelent meg*), mely annyival inkább megérdemli, hogy róla megemlékezzünk, mivel a benne foglalt adatok és fejtegetések pozitív javaslatokkal vannak betetőzve. A mű a gömörmegyei bányaipar tényleges viszonyainak leírása után azon okokat fejtegeti, melyek a gömörmegyei bányaiparra károsan hatnak és javaslatokat tesz azon módokra nézve, melyek szerint ez iparág felvirágzásának akadályait el lehetne hárítani. *) Egész czime: A gömörmegyei bányaipar viszonyai és felvirágzásának feltételei. A magyar orvosok és természetvizsgálók egri VIII. nagygyűlése által 200 frtnyi jutalomra méltatott pályamű; irta Kauffmann Kamillo, bányamérnök. Pest, 1869. Bickel Gusztáv bizománya.