Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-09-26 / 52. szám

II. évfolyam. Pest, September 26. 1869. 52. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK Szerkesztőségi iroda az orsz. magyar ipar­egyesület helyiségében : Pest, régi szinépület I. emelet. Kiadóhivatal: A pesti könyvnyomda-részvény­­társulat irodájában : PEST, Hold-utcza 4-dik szám.­­ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt.­egy évre. . 4frt. félévre . . 3 „ félévre. . 2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit soronkint 6 kr. A 30 kvnyi bélyeg-illeték külön számíttatik. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadó­hivatalba vagy az iparegyesülethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti panaszok — bérm­entetlen nyílt levélben — az iparegyesü­lethez intézend­ők. Tartalom: Ipardíj és iparkölcsön Pesten. — Áru, pénz, ár, érték. — A selyemtermelés Olaszországban. — A külföldi magyar egyletekről — Újabb találmá­nyok és közlemények az ipar teréről. Uj papk­önyv. Tű­zfényképezés. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. Ipardíj és iparkölcsön Pesten. .. (K.) A kisebb iparos a leggyakoribb esetben vagyon­talan lévén akkor, midőn önálló üzletet kezd, minden pén­zére rászorul, sőt sok esetben kölcsönért kénytelen folya­modni, hogy magát, úgy a­hogy lehet, berendezhesse, hogy üzletével boldoguljon. Ily körülmények közt maga a dolog természete arra utal, hogy az ily kezdő iparos, amennyire csak lehet, k­í­­méltessék meg minden felesleges hivatalos költekezéstől? Különösen nálunk, hol még iparosaink sem kellő számban nincsenek, sem oly segédforrásokkal nem rendelkeznek, mint azon országokban, melyekben a szabad egyesülési jog alapján, önerejükből saját javukra már régen megtették mindazt, amit nálunk, szabad egyesülhetési jog hiányában, eddig a legjobb akarat mellett sem lehetett megtenni. Azonban mi, mintha csak a világ első iparos orszá­gában élnénk, hol az üzletember a sok pénztől mozdulni sem tud, ahelyett hogy az előbb mondottak szerint segé­lyére lennénk annak, ki saját munkájából akar megélni, inkább még megadóztatjuk s igyekezünk elvenni tőle mind­azon eszközt, melynek segélyével önállásra vergődh­­etett volna. A városi ipar- és bekebelezési díjakat értem itt, me­lyek részint azáltal nyomasztók, hogy a nyújtott előnynyel semmiféle arányban sem állanak, részint meg azért, mert ép akkor fizetendők, midőn — mint fentebb mondom — az iparos önálló üzlete megkezdéséhez minden pénzét kényte­len felhasználni. Azt mondhatják ugyan, hogy mivel az átlag 15 írtra tehető városi ipardíj a szegény­ alap javára fordíttatik, ily jótékony intézettől ezen javadalmazást megvonni nem le­het ; de ha meggondoljuk azt, hogy ezen alap ily módon a szegény emberek rovására gyarapíttatik, akkor valóban kénytelenek vagyunk azt is beismerni, hogy ily alap nem szegényt segélyezővé, hanem szegényítővé válhatik azokra nézve, kiknek terhére növekedik. De ezenkívül is a szegényalap oly nagy, hogy az ezen évenként néhány ezer forintot meg nem haladó ipar­díjakat könnyen nélkülözheti, vagy ha nem nélkülözhetné, annak kipótolása és helyettesítése nem volna igen nehéz, holott a kezdő vagyontalan iparost a roppant bélyegilleték, a testületi bekebelezési díj és ezen ipardíj egyaránt súlyo­­san és ez utóbbira nézve jogtalanul is éri. Jogtalanul éri, mert ezen díj szedése sem törvény, sem törvényes szokás által nem szentesíttetett, mert törvé­nyes szokásnak azt csak nem nevezhetjük, hogy a volt helytartóság valamelyik rendeletében azon díjak szedését a városnak megengedte, és súlyosan is éri, mert ezen díj előleges lefizetése nélkül az iparos üzletét meg sem kezd­heti ; oly eset pedig, melyben a hatóság ezen díjat elen­gedné, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Nem tudjuk, várjon a törvényhozó testület fog-e al­kotni oly törvényt, mely ezen más városokban is virágzó díjszedést a kötelezett bekebelezési- és bélyegdíjakkal együtt egyszer mindenkorra megszünteti; részünkről egy ily törvényt, mely az iparra nehezülő békék közül legalább egyet megtörne, elkerü­lhetlenül szükségesnek tartunk, s addig is legalább azt kívánjuk, hogy a díjak beszedése ne­­ előlegesen egyszerre, hanem az illető vagyoni állásához­­ mérve, méltányos részletekben történjék meg, s hogy ezen­­ díjak le nem fizetése az üzlet folytatására semmi befolyás­­t jól se bírjon. II. Minthogy a fel­hozottak­ban arról volt szó, hogy a kezdő iparosok Pest városában, s úgy tudjuk Szegeden is, mindjárt pályájuk kezdetén mikép terheltetnek, egyúttal jó lesz megemlékeznünk azon intézkedésekről is, melyek által az iparosok segélyezése czéloztatik. Ilyesmi nálunk az úgynevezett Albrecht-Hildegard-féle mintegy 34.000 ftot tevő alapítvány, arra szánva, hogy abból kisebb vagyon­talan iparosoknak kamat nélkül s részletekben törlesztendő mintegy százforintos kölcsönök adassanak elegendő bizto­síték mellett. A czél tehát igen szép, a forma kecsegtető, s a­ki az egészből csak a felhozott adatokat tudja, az még talán arra is hajlandó lehet, hogy ezen alapnak üdvös hatásáról va­lami nagyot gondoljon. Azonban máskép áll a dolog.

Next