Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-09-26 / 52. szám
II. évfolyam. Pest, September 26. 1869. 52. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK Szerkesztőségi iroda az orsz. magyar iparegyesület helyiségében : Pest, régi szinépület I. emelet. Kiadóhivatal: A pesti könyvnyomda-részvénytársulat irodájában : PEST, Hold-utcza 4-dik szám. AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI DÍJ : nemtagok részére tagok részére egy évre. . 6frt.egy évre. . 4frt. félévre . . 3 „ félévre. . 2 „ Hirdetési dij 3 hasábos petit soronkint 6 kr. A 30 kvnyi bélyeg-illeték külön számíttatik. Az előfizetési pénzek és hirdetések a kiadóhivatalba vagy az iparegyesülethez, a lap szétküldésében netalán tapasztalandó rendetlenségek miatti panaszok — bérmentetlen nyílt levélben — az iparegyesülethez intézendők. Tartalom: Ipardíj és iparkölcsön Pesten. — Áru, pénz, ár, érték. — A selyemtermelés Olaszországban. — A külföldi magyar egyletekről — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Uj papkönyv. Tűzfényképezés. — Hasznos jegyzetek. — Vegyesek. Ipardíj és iparkölcsön Pesten. .. (K.) A kisebb iparos a leggyakoribb esetben vagyontalan lévén akkor, midőn önálló üzletet kezd, minden pénzére rászorul, sőt sok esetben kölcsönért kénytelen folyamodni, hogy magát, úgy ahogy lehet, berendezhesse, hogy üzletével boldoguljon. Ily körülmények közt maga a dolog természete arra utal, hogy az ily kezdő iparos, amennyire csak lehet, kíméltessék meg minden felesleges hivatalos költekezéstől? Különösen nálunk, hol még iparosaink sem kellő számban nincsenek, sem oly segédforrásokkal nem rendelkeznek, mint azon országokban, melyekben a szabad egyesülési jog alapján, önerejükből saját javukra már régen megtették mindazt, amit nálunk, szabad egyesülhetési jog hiányában, eddig a legjobb akarat mellett sem lehetett megtenni. Azonban mi, mintha csak a világ első iparos országában élnénk, hol az üzletember a sok pénztől mozdulni sem tud, ahelyett hogy az előbb mondottak szerint segélyére lennénk annak, ki saját munkájából akar megélni, inkább még megadóztatjuk s igyekezünk elvenni tőle mindazon eszközt, melynek segélyével önállásra vergődhetett volna. A városi ipar- és bekebelezési díjakat értem itt, melyek részint azáltal nyomasztók, hogy a nyújtott előnynyel semmiféle arányban sem állanak, részint meg azért, mert ép akkor fizetendők, midőn — mint fentebb mondom — az iparos önálló üzlete megkezdéséhez minden pénzét kénytelen felhasználni. Azt mondhatják ugyan, hogy mivel az átlag 15 írtra tehető városi ipardíj a szegény alap javára fordíttatik, ily jótékony intézettől ezen javadalmazást megvonni nem lehet ; de ha meggondoljuk azt, hogy ezen alap ily módon a szegény emberek rovására gyarapíttatik, akkor valóban kénytelenek vagyunk azt is beismerni, hogy ily alap nem szegényt segélyezővé, hanem szegényítővé válhatik azokra nézve, kiknek terhére növekedik. De ezenkívül is a szegényalap oly nagy, hogy az ezen évenként néhány ezer forintot meg nem haladó ipardíjakat könnyen nélkülözheti, vagy ha nem nélkülözhetné, annak kipótolása és helyettesítése nem volna igen nehéz, holott a kezdő vagyontalan iparost a roppant bélyegilleték, a testületi bekebelezési díj és ezen ipardíj egyaránt súlyosan és ez utóbbira nézve jogtalanul is éri. Jogtalanul éri, mert ezen díj szedése sem törvény, sem törvényes szokás által nem szentesíttetett, mert törvényes szokásnak azt csak nem nevezhetjük, hogy a volt helytartóság valamelyik rendeletében azon díjak szedését a városnak megengedte, és súlyosan is éri, mert ezen díj előleges lefizetése nélkül az iparos üzletét meg sem kezdheti ; oly eset pedig, melyben a hatóság ezen díjat elengedné, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Nem tudjuk, várjon a törvényhozó testület fog-e alkotni oly törvényt, mely ezen más városokban is virágzó díjszedést a kötelezett bekebelezési- és bélyegdíjakkal együtt egyszer mindenkorra megszünteti; részünkről egy ily törvényt, mely az iparra nehezülő békék közül legalább egyet megtörne, elkerülhetlenül szükségesnek tartunk, s addig is legalább azt kívánjuk, hogy a díjak beszedése ne előlegesen egyszerre, hanem az illető vagyoni állásához mérve, méltányos részletekben történjék meg, s hogy ezen díjak le nem fizetése az üzlet folytatására semmi befolyást jól se bírjon. II. Minthogy a felhozottakban arról volt szó, hogy a kezdő iparosok Pest városában, s úgy tudjuk Szegeden is, mindjárt pályájuk kezdetén mikép terheltetnek, egyúttal jó lesz megemlékeznünk azon intézkedésekről is, melyek által az iparosok segélyezése czéloztatik. Ilyesmi nálunk az úgynevezett Albrecht-Hildegard-féle mintegy 34.000 ftot tevő alapítvány, arra szánva, hogy abból kisebb vagyontalan iparosoknak kamat nélkül s részletekben törlesztendő mintegy százforintos kölcsönök adassanak elegendő biztosíték mellett. A czél tehát igen szép, a forma kecsegtető, s aki az egészből csak a felhozott adatokat tudja, az még talán arra is hajlandó lehet, hogy ezen alapnak üdvös hatásáról valami nagyot gondoljon. Azonban máskép áll a dolog.