Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-10-10 / 54. szám

430 terelni természetes irányába, mely Szerbián és Magyarországon vonul keresztül. Úgy látszik, ennek szükségét a déli vasút is belátta már, legalább arra mutat azon hír, mely szerint eme vasúttársaság az osztrák államvasúttal egyetértőleg a belgrádi összeköttetést vette czélba. MUDRONY SOMA: Hatósági eljárások az ipar körül. (K.) Hogy mi az a hatósági eljárás az iparengedélyezéseknél, azt maga a név is megmondja. Helyesebb lenne ugyan az eljárás helyett beavatkozást mondani, de a név a dolgon nem változtat, s így jobb lesz a réginél maradnunk. Az egész művest Európában fenn van tartva a helyi, és sok esetben a felsőbb hatóságok beavatkozása is, minden olyan iparvállalat engedélyezésénél, mely akár belső minőségénél fogva, akár más okok miatt a közérdeket érinti. Így a szállító üzletek, a gőzgéppel dolgozó vagy atalán nagy gyártelepek, tűzveszélyes szereket előállító műhelyek és a többi, mielőtt az üzlet megkezdetnék, előleges vizsgálat alá vettetnek s csak ha a vizsgálatból az derül ki, hogy e telep vagy üzlet által sem közveszély sem valamely alkalmatlanság nem támadhat, adatik meg a végleges engedély. Az eljárás ellen elvileg senkinek sem lehet kifogása, mert az mindenesetre méltányos, hogy egyesek miatt a közérdek ne szenvedjen, hogy azért, mert valakinek egy telep hasznot hajt, a közel és távolabb lakók folytonos aggodalomban és bajban ne éljenek. A közbiztonság és jóllét kívánalmai előtt az egyes mindenütt kénytelen meghajolni , de viszont joggal követelheti azt, hogy világos szabályokban legyen meghatározva mindaz, amit tennie szabad vagy nem szabad. Ezen szabályoknak mi még nagy hiányában vagyunk. Határozottan minden ide-odamagyarázást kizáró tételekben meg kellene az ipartörvényben nevezni azon eseteket, melyekben valakitől ez vagy amaz iparjogot személyes vagy helyi okok miatt megtagadni lehet, ahelyett fel kellene sorolni azon üzleteket, melyeknek engedélyezése előleges hatósági vizsgálattól tétetik függővé, a kormánynak adatik meg a jog, hogy ilyeneket kijelöljön. Nem lehet úgy, mint az 1859-ki iparrendben, mindent, de mindent a hatóság bölcs belátására bízni. Ezeknek határozatai oly határozatlanok, hogy azoknak alapján az egyiktől tisztán meg lehet tagadni azt, ami a másiknak hasonkörülmények közt minden ellenmondás nélkül megadatott. Az északnémet szövetségre szóló ipartörvény erre nézve mindenütt kimondja azon eseteket, melyek egyedül jogosítják fel a hatóságot arra, hogy valamely iparüzleti engedélyt megtagadjon s ezen reservált eseteken kívül a hatóság semmi sziki alatt sem vethet akadályokat az iparos elé, kinek védelmére még efölött ott áll a törvényben gyors eljárásra utasított felsőbb fórum. Nálunk az iparrend születése évében az akkori kormány nem igen tisztelte az egyéni jogokat, s amikót ezen rendszabály az elavultabb czéhbeli jogok megszorításával eszközlött, azt más oldalon paralizálta azzal, hogy az általa alkotott helyhatóságoknak discretionális jogot adott némely iparüzletek engedélyezésére. Az akkori időben ezt természetesnek találták, s mint fentebb mondottuk, a hatósági befolyás mindenesetre szükséges volt s szükséges most is, de nem oly mérvben, mint az tényleg gyakoroltatik s nem az eddigi módon. Vegyük a dolgot gyakorlatilag s vegyünk elő egy példát. Tűzzel dolgozó mesterember műhelyét egy szakértő bizottmány tartozik megvizsgálni s csak akkor indulhat meg a munka, ha ezen bizottmány a tűzhely szerkezetét a fennálló helyi építési szabályokkal megegyezőnek találja. Ebben nincs baj, csak az a hiba, hogy némely hatóság szabályai oly elavultak, s különösen az építészetre vonatkozók oly ókoriak, hogy azok szerint ma már modern ember nem igen nagy kedvvel építtet s mégis ehet kell magát tartani mindenkinek. Azt hiszszük, hogy a hatósági jogok azáltal nem szenvednének semmiféle csorbulást sem, ha az egész ország területére egy átalános építészeti törvény alkottatnék, melyben anélkül, hogy a lakosság khmai egyformaságra lenne kárhoztatva, nagyon szépen eltérnének mindazon biztonsági szabályok, melyeket közbiztonsági szempontból az üzletember, az építő szem előtt tartani köteles. És egy ilyen törvény nagyon fölöslegessé tenné azon rendeleteket, melyeket az ipartörvényjavaslat kilátásba helyez. Fölöslegessé tenne sok huzavonát, hatósági irkafirkát, s e mellett a hatóságnak kezében hagyná a felügyeleti jogot arra nézve, hogy a törvény miként hajtatik végre, hogy az egyes esetekben mennyire tiszteltetik. Midőn valamely gyár felállításáról van szó, ismét a hatóságra s illetőleg a kormányra van bízva annak eldöntése, hogy nem ártalmas-e bizonyos helyen annak felállítása. Semmi meghatározott elv, semmi bizonyosság. Csak a legújabb időben történt ez irányban valami azáltal, hogy némely törvényhatóság meghatározta azon vonalat s azon tájat, melyen a gyárak letelepedhetnek. Ezen is lehetne segíteni egy országos közegészségi törvény által s akkor majd nem jönnének elő olyan esetek, hogy míg az egyik gyárat kiüldözik a határszélére, a másik a város kellő közepén füstöl az közegészség nem kis kárára. A hatóságnak még mindig maradna tennivalója, míg a kormány sem lenne egészen tétlen néző, s mindössze néhány hosszú rendelet válnék szükségtelenné. A nyereség pedig az lenne, hogy az ipartörvényből a tisztán rendőri intézkedések kiválasztatnának, s a törvény maga azzá lenne, amivé lennie kell: az iparnak szabályozójává. Gazdasági egyleteink. (M.) A gazdasági egyletekről ugyan sokat beszéltek a lapok s más közlemények, de mindennek daczára is a gazdasági egyletek gyakorlatban csak nagyon kivételesen sajátítottak el életrevaló hatáskört s csak ritkán tűztek ki korszerű czélt, és még elméletileg is nagyon helytelenül fogják fel ez egyesületek feladatait. Nem leend ezért hiábavaló ez egyletekkel újólag kissé tüzetesebben foglalkozni.