Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-02-14 / 20. szám

II. évfolyam. Pest, február 14-én 1869. 20. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal * az orsz. magyar iparegyesület helységében, Fest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők ^___________________ ^ MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEIN ACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap Előfizetési díj : nemtag­ részére tagolt részére egy évre 6 írt egy évre 4 írt félévre 3 „ félévre 2 „ Hirdetési dij : 3 hasábos petit so­­ronkint 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számíttatik. __________________ Minthogy lapunk szétksililésében a legnagyobb pontosságot akarjuk meghonosítani, kérjü­k a t. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérm­entetlen nyílt levélben — azonnal reclamálni szíveskedjenek. TARTALOM: Magyarország gazdasági hivatása. — A len- és kenderipar kezdeményei Magyarországon. — Börze és árfolyam - A kereskedő ifjak társulata. — Lingue universelle du bien public. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Gőzfecskendezők használata nagyobb tüzeknél. A kocsikerekek javított megvasalása. Javított lónyereg. Selyemczérna megaranyozásánál vagy megezüstözésénél. — Hasznos jegyzetek. Javitott varrópárna. Grünwald mosdó­asztala. Újabb mód a fehérneműek fehérítésére. — Vegyesek. — Szerkesztőségi levelezés. Magyarország gazdasági hivatása. I. Régente az országokat — állam­tudományi felüle­tességgel — polgárisult és nem polgárisult álla­mokra szerették osztani, és az úgynevezett polgárisult államok jól idomított alattvalói addig ismételgették ezen kifejezéseket, míg belőlük végre egészen kikoptatták az eszmét, melyet velük ki kellett volna fejezni. A „polgári­sult“ szó egészen üres szójárássá lett, mely mindenkinek ajkán megfordul, s melynek valódi értelmét az ezredik ember sem fogta föl. A polgárisult világ magában foglalta Európa nyu­gati részét, és nyugati szomszédaink a Lajthát tekintették a civilisatio határának, melytől keletre csak ázsiai barbár­ság honol. És a magukat polgárisuknak tartó népek azon csen­des őrjöngésbe szavalták bele egymást, hogy a „nem civi­­lisált“ népek csak a „civilisált világ“ táplálására és szol­gálatára vannak hivatva. De ez még nem volt elég. A civilisáltak azon hiva­tást arrogálták maguknak, hogy bennünket — nous autres — polgárosítsanak, s ezen dicséretesnek látszó ürügy alatt olyan gazdálkodást folytattak irányunkban, mely arra volt számítva, hogy a gazdasági függetlenséget ránk nézve egyszer mindenkorra lehetetlenné tegyék. Minden civi­lizált nép más-más működési tért választott magának, de az eljárás mindenütt ugyan­az volt. Anglia Északameri­­kában, Spanyolország Közép- és Dél-Amerikában, Ausz­tria Magyarországon folytatta a „polgárosító“ gazdálko­dást, melynek czélja volt: az illető országok gazdasági fejlődését hátráltatni, s azokat tartományi vagy gyarmati álláspontra sülyeszteni, s ez­által rabszolgai függést hozni létre köztünk és az anyaország között. A szerint, amint az egyes országok hatalmának súlypontja ezen vagy amazon gazdasági tényezőben rej­lett, az érintett rabszolgai függés is más-más czélra zsák­mányoltatok ki. Anglia, mely hatalmát az iparra és keres­kedésre alapította, csak arra törekedett, hogy gyarmatai­ban iparczikkei számára állandó fogyasztókat neveljen magának; Spanyolország, az édes semmittevés országa, azon volt, hogy teremtsen magának tartományt, mely helyette dolgozzék, s melynek aranyát elkölthesse; Ausz­tria, melynek eszménye a katonai uralom volt, arra töre­kedett, hogy Magyarországból egy nagy katona­ növeldét faragjon. De­­ az ember számít, és a társadalom gazdasági törvények végeznek. Északamerika lerázta Anglia keres­kedelmi és politikai uralmát, Spanyolország elsülyedt és elhitványult az elért semmittevésben, Ausztria pedig . . . majd később megmondjuk, hogy mi érte Ausztriát. Mindenekelőtt tökéletesen helytelennek tartjuk a megkülönböztetést polgárisult és nem polgárisult országok közt, mert minden országnak meg­van a maga polgárisult­­sága vagy helyesebben műveltsége. E műveltség alacso­nyabb vagy magasabb, a szerint, a­mint azt természeti viszonyai és gazdasági múltja magával hozza. A chinai és japáni ember az európait műveletlennek tartja, daczára annak, hogy az európaiak ipari túlsúlyát elismeri, és sok részben igaza van. Vájjon nem műveletlenség­e ágyúkkal és katonákkal felszerelve felkerekedni, és egy csendes, senkit sem hábor­gató nép nyugalmát felzavarni ? Igaz, hogy az európaiak ezt kényszerűségből tették és teszik, mivel a chinai termé­nyekre és piaczokra szükségük van, de hisz a czél nem szentesíti az eszközt! Azonban mindezt mellőzve és feltéve, hogy valaha a polgárisult és nem polgárisult országok közötti megkülön­böztetés jogosult lehetett; a­ki a világ folyása előtt szemét erővel be nem hunyja, azon vallomást kénytelen tenni, hogy napjainkban e megkülönböztetésnek a régi felfogás szerint többé semmi értelme sincs. Csupán az áll, hogy vannak országok, melyek az em­beriség haladásának óriási mozgalmába belefutottak, és vannak országok vagy vidékek, melyeket e mozgalom még alig érintett. Ma már alig szenvedhet kétséget, hogy az egész em­beriség egy nagy társadalmat képez, egy nagy családot, melynek minden egyes tagja — az egyes nemzetek — teljes 20

Next