Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-03-28 / 26. szám
II. évfolyam. Pest, márczius 28-án 1869. 26. szám. A lapot illető küldemények ide intézendők ve__________________& Minthogy lapunk szétküldésében a legnagyobb pontosságot akarjuk meghonosítani, kérjük az. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérmentetlen nyílt levélben — azonnal reclamálni szíveskedjenek. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatalaz orsz. magyar ipar egyesület helységében, Fest, régi szinépület I. emelet. Megjelelt e lap minden vasárnap Előfizetési dij : nemtag. részére egy évre 6árt félévre 3 „ ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE, Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MAJDRONY SOMA. a 3. tagok részére egy évre 4 frt félévre 2 ,, Hirdetési dij : 3 hasábos petit soronkint 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számittatik. _________________________________ TARTALOM: Alapítóláz és a kormány — Kelet-Kárpáti vasút. — A munkamegosztás. — Ifjabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Abbott lentöző gépe. Gőzkazán. A festőfák festőfák festőanyagának elkülönítése. — Hasznos jegyzetek. Cseresznyemag kiszedő gép. Ibolyaszinü tinta. Angol iró- ésmásolótinta. — Vegyesek. — Levelezések — Könyvészet. IfSjcf* Előfizetési felhívás. Az „Anyagi Érdekeink“ mint nemzetgazdasági szaklap, azon törekvéseket képviseli és támogatja, melyek hazánk vagyonosodására és művelődésére czéloznak, és különös figyelmet fordít az ipar fejlődésére. Eddigi terjedelme már-már szűknek mutatkozván, igyekezni fogunk a lapot április 1-től fogva nagyobbítani. Mindazáltal ára változatlan marad, ugyanis: ■ Ipar egyesületi tagok részére: Nem tagok részére: április—deczemberre . . 3 frt..................................4 frt 50 kr. április—szeptemberre . . 2 „...............................3 „ — „ április—júniusra . . . 1 „...............................1 „ 50 „ Olyan előfizetők, kik az év végéig fizetnek elő, az ez évben már megjelent számokat (20 kv. szétküldési költség beküldése esetében) ingyen kapják. Kérjük egyúttal azont. előfizetőinket is, kiknek előfizetése márczius végével lejár, hogy előfizetésüket mielőbb megújítsák, nehogy a szétküldés fenakadjon. Az előfizetési pénzek intézendők. Az országos magy. iparegyesület igazgatóságához. (Pest, régi színházépület I. emelet.) Az alapítóláz és a kormány. „A világ kevés bölcseséggel kormányoztatok.“ Ezen szójárás már olyan régen el van csépelve, hogy szintén rösteljük ismételni. . . Azonban, úgy látszik, hogy a kevés bölcsességű miniszter, aki e szójárást kitalálta, ez egyszer sokkal nagyobb mértékben igazat talált mondani, mint maga is akarta. A fentebbi mondat, úgy látszik, háromszorosan igaz: először is igaz, hogy a kormányzáshoz nem szükséges nagy bölcseség, hanem inkább csak a közvélemény iránti helyes tapintat; másodszor igaz, hogy a kormányzás rendesen azok kezében van, akiknek a bölcseségből nem nagy adag jutott, és harmadszor úgy látszik, hogy a különben okos emberek is — mihelyt kormányozniok kell, — a bölcseségnek azon szinonalára hanyatlanak le, mely elég alacsony arra, hogy a szokásos középszerű mértéket meg ne haladja, vagyis Oxenstierna szavaival élve, hogy „kevés bölcseségünek“ legyen jellemezhető. Ezen gyászos elmélkedésekre az osztrák kereskedelmi miniszter legújabb esete indít bennünket. Ez esetet szívesen hallgatással mellőznék, ha nem volna tudomásunk a lajthántúli „intézőknek“ azon végzetes törekvéséről, hogy bennünket tévedt lépéseinkben mindenkor egyetemlegességbe vonjanak; s ha attól nem kellene tartanunk, hogy itteni intézőink a vonzó erőnek engedni hajlandók lehetnek . . . Nem tartjuk kívánatosnak, hogy jelen esetben a lajthántali átkiáltásra Magyarországból olyan viszhang eredjen, mely bennünket is comprommittálhatna. Pedig amint a bécsi minisztériumot az alapító láz ellen kigondolt intézkedései a nemzetgazdák előtt nevetségessé tették, azon képen az utánzás a mi kormányunkat is csak nevetséges színben tüntethetné fel. A dolog ugyanis következőleg áll. — Az alapítói üzelem ez év folytában a Lajthán innen ép úgy mint a Lajthán túl, oly mérvet öltött, mely valóban megdöbbentő lehetne, ha a nemzetgazdaság történetében az ilyen nemű őrjöngésnek már végtelenségig túlzott példái nem merültek volna fel. A harmadfél hónap alatt gyártott részvényeknek névértéke jóval felül haladja a harmadfélszáz 26