Anyagi Érdekeink, 1870. június-december - 1871 (1. évfolyam, 1-18. szám)
1870-09-16 / 15. szám
Ijj folyam. I. kötet. Pest, 1871. September 16. XV. füzet. ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelen havi füzetekben. Szerkeszti: Mudrony Soma. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal az orsz. m. iparegyesület helyiségében. Pest, Országút 7. sz. I. emelet Au orosflyos magyar iparegyesület tagjai a lapot ingyen kapják. Nem tagokra nézve az előfizetés egész évre S frt., félévre 1 Art. 50 kr. Tartalom : Általános rész . Havi szemle. — A londoni kiállításról. — A nápolyi tengerészeti világtárlatról. — A házi ipar. — Adóügyünk körül. — A lübecki nemzetgazdasági congressus. — Amerikai iparviszonyok. — Gyakorlati iparűzés . Famegdolgozó-gépek Allen, Ransome öt társától. Lepároló-készülék terpentin-olaj számára. — Vegyesek. Iparegyesületi ügyek : A kézműipari szakosztály sept. 5-én tartott ülése. — Könyvjegyzék. — Nyugtázás. Havi szemle. A jelen országgyűlés utolsó ülésszaka sept. 14-én megnyittatott. Képes lesz-e a törvényhozó testület a még hátralévő néhány hó alatt csak részben is teljesíteni azon feladatokat, melyeknek teljesítését a nemzet tőle megválasztásakor várni jogosítva volt, ez oly kérdés, melylyel jobban szeretnénk e pillanatban nem foglalkozni. Hanem fel kell azt vetnünk mégis, mert ha helyzetünket felismerni vonakodunk, a szántszándékos vakságnak iszonyúan megadhatjuk az árát. Midőn ezelőtt harmadfél évvel ez újonnan választott képviselő-testület összegyűlt és midőn kiderült, hogy az úgynevezett közjogi alapnak a többség akaratához képest érintetlenül kell maradni, mindenki méltán várhatta, hogy a függőben levő nagy gazdasági reformok annál osztatlanabb erővel fognak munkába vétetni. Anélkül, hogy bárkinek is szemrehányást tennénk, azon tényt kell constatálnunk, hogy a megoldásra váró gazdasági kérdések közül egyetlen egy sincs megoldva. Az iparviszonyok ép oly rendezetlen állapotban vannak ma, mint harmadfél évvel ezelőtt; a nagy hangosan szőnyegre hozott adóreformok kérdése erőtlen kezünkből kicsuklott; azon áradatszerű mozgalmat, mely a pénz- és hitelügy rendezését, valamint hazánk bankügyi függetlenítését vette czélba, az osztrák nemzeti bank feneketlen homokja itta fel; az ígért magánjogi és kereskedelmi törvénykönyvek, melyeknek hivatása a kereskedelmi forgalmat biztossá tenni, még csak oly embrióban vannak meg, melyeknek életképessége sincs biztosítva; a vám- , ügy és vámügyi politika a hagyományos gazdaságellenesség cháoszában maradt; a vasútépítés ügye igen szerencsétlen vágányba futott be, melyből nem egy könnyen fog lehetni kierőszakolni; az úgynevezett magasabb politikai feladatokról természetesen nem hivatásunk beszélni. Egyszóval az eddigi eredmények mindent a régi függőségben hagytak; az országgyűlés majdnem semmit sem volt képes tenni, amit nemzetünk gazdasági erejének kifejtése sürgősen követelt. Mindazok, kik azon nemes vágytól égnek, hogy hazánkat gyorsan felvirágozni lássák, töprengve kérdik, hogy ezen elmaradásnak mi az oka. A felelet nagyon egyszerű. Államférfiaink nagyrészt még a régi iskolából valók, azon iskolából, mely minden külsőségnek nagyobb horderőt tulajdonított, mint a nemzetgazdasági erőknek, melyek pedig a történetet alakítják. Nem is igen értenek a nemzetgazdaság- és társadalomtanhoz, nem is igen törődnek vele ... A honatyák tömege pedig, mely maga sem tart igényt az „államférfin" magasztos nevére, nem áll egyes termelési ágak szakférfiaiból, hanem u. n. általános műveltségű egyénekből, kik ennélfogva a szakképzettséget igénylő ügyekben sem a szükséges kezdeményezési szellemmel nem bírnak, sem valóságos munkaerő kifejtésére nem igen képesek. Nem az ő hibájuk az egyébiránt, mert az ő leképeztetéseket nem saját akaratuk, hanem a régibb idő szín- és mélységnélküli szelleme intézte. Szomorú tény ez bizonyára, de még nincs okunk kétségbe esni a jövő felett. A tanulság különben mindezekből az, hogy az