Anyagi Érdekeink, 1875 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1875-01-25 / 1. szám

vas termelés nagyobb volt, mint bármely előző évben, nevezetesen 2.001,233 tonna (az össes brit termelésnek körülbelül egy harmada), holott még 1873-ban a termelés még nem érte el a 2 milliót. E mellett az év folyamában 16 új kohó emeltetett (egyenként 300 tonna heti termelő képességgel), s 11 még épülőben van, tehát a termelő képesség ismét tetemesen emelkedett, daczára a rosz üzleti viszo­nyoknak. Az ily tények persze lényegesen változtat­hatják azok nézetét is, kik a védvámoknak elvi ellenei. Vámról lévén szó nem hallgathatjuk el, hogy Amerika az 1872-ben megszüntetett tea- és czu­­kor vámokat ismét helyre szándékozik állítani. Mi annak idejében már hangsúlyoztuk azt, hogy eme pénzügyi vámok megszüntetése helytelen volt, s ezért jelenleg minden commentártól tartózkodhatunk. Még nevezetesebb újság Amerikából, hogy az egyesült államok elhatározták, hogy a bizonyos idő múlva meg fogják kezdeni az érczpénzzel való fizetést. Az erre c­élzó részletes­ határozmányok­­ról még nem vagyunk értesítve. A Bécsben tervezett iparmúzeum ügye. A Bécsben levő iparművészeti múzeumot, kiki ismeri. Az is köztudomású, hogy e múzeum alapítá­sakor egészen más czélzattal indult meg,­­ mint ahová a viszonyok fejlesztették: a múzeum eredeti czélja sokkal általánosabb volt az t. i., hogy az ipart, a művészet és tudomány segéd­eszközei által emelje. Alapításakor ugyan csak egyik osztálya kezdetett meg, melyre legégetőbb szükség volt t. i. a műipari osztály, de fenn volt tartva, hogy a technikai osztály is életbe fog lépni. A műipari osztály azóta önálló intézetté fejlett, s a múzeumnak technikai és tudományos feladatai egészen feledésbe merültek. A bécsi világkiállításkor, s különösen a kiállítás után beállott iparos pangás alkalmával, ismét felme­rült a múzeumnak, úgyszólván ipari ága iránti szükségérzet, de az most természetesen mint egész külön intézet terveztetett. Báró Schwarz kezdeménye­zése folytán tetemes­ alapítványok és ajándékozások­ból létre is jött egy efféle intézet Athenaeum czím alatt, mely azonban közhasználatra még megnyitható nem volt. Miután ez intézet az igényeknek már tervezete szerint is nem felelt meg teljesen, s másfelül léte­zése által mintegy akadályul szolgált egy megfelelőbb intézet keletkezésének, az alsó-ausztriai iparegylet elhatározta, hogy az ügynek a kellő kerékvágásba vezetésére a szükséges lépéseket megteszi, e végett 1874. febr. 26-án egy múzeumi bizottságot küldött ki 28 tagból, kik között 7 gyáros, 7 kisiparos, 6 mérnök és építész, 2 technológiai tanár, 2 vegyész, 2 jogász és államhivatalnok és 2 kereskedő foglaltatott. E bi­zottság most mintegy 10 havi működés után jelentést tett az iparegyletnek, az általa tett lépésekről, továbbá a múzeum programmja és szervezete iránti megálla­podásairól. E jelentés lényegét közlendőnek véljük, mivel egyfelül jelzi azon stádiumot, melyben a múzeum ügye jelenleg van másfelül híven visszatükrözi azon felfo­gást, mely a bécsi szakértő körökben az iparmúzeum feladata iránt uralkodik. A bizottsági jelentést Exner tanár úr terjesztette elő, többi között ezeket mondván: „A bizottság nemcsak élénk figyelemmel kísérte a közvéleménynek az ügyre vonatkozó nyilvánulásait, hanem komoly tanulmányokat is tett, így például be­ható vizsgálat alá vonta az Athenaeumot, hogy tiszta ítélete legyen arról, ami ezen név alatt eddig terem­tetett. Ez intézetről igen sokat írnak és beszélnek, akik azt nem is ismerik. S hogy nem ismerik épen nem csodálható, mivel a ház még zárva van, s nem mindenki van azon helyzetben, hogy bebocsátta­­tást kérhessen. Nem is tudják, hogy az alapító kép­viselője mindenkit a legszívesebben fogad. Ha eszerint vannak személyek, kik az Athenaeumot nem is látták, s mégis kész ítélettel lépnek a közönség elé, ez oly eljárás, melyet a múzeumi bizottság nem vehetett kö­vetendő mintául. A kereskedelmi minisztérium világkiállítási szer­zeményeit is gondos vizsgálat alá vettük, s azokat mintegy megbíráltuk amennyiben kijelöltük azon tár­gyakat, melyek múzeumba valók, s melyek nem va­lók, továbbá mely tárgyak alkalmasak iskolák szá­mára, melyek nem stb. Ezenkívül nem kevesebb mint három kérvényt szerkesztettünk a magas kereskedelmi minisztérium­hoz, melyek közül kettő kü­ldöttségileg adatott át Dr. Banhans miniszter úrnak. Az első kérvényben a múzeumi bizottság állás­pontját fejtettük ki nagyban és egészben. E kérvényt a teljes gyűlés vitatta és állapította meg. Ezen alka­lommal ezt mondtuk: „Magas kereskedelmi miniszté­rium! állíts fel ipar múzeumot. Ily támo­gatásra sürgős szükségünk van, az ipa­ros osztály segély után kiáll, állítsd fe­l az ipar múzeumot“. Továbbá azt mondtuk: „Birodalmi intézetre van szükség, s kér­jük, hogy ne adják nekünk az Athenaeumot, úgy amint jelenleg tervezve van, ahelyett amit kívánunk. Jól vezetett birodalmi intézet kell ne­künk, nem pedig a népesség áldozat­­készségére utalt magánintézet, mely jó­formán maga sem tudja mily czélra áll fenn“. Eszerint ezen kérvényben mintegy ellentétbe he­lyezkedtünk az Athenaeummal és pedig azért, mivel kiki érezte, hogy az Athenaeum egy olynemű ipar­­múzeumnak, minőt mi terveztünk, akadályul szolgál, mivel hiányzott a bátorság egy magánember által alapított intézet mellé még egy más látszólag hasonló intézetet állítani. Későbben e tekintetben fordulat állott be.

Next