Anyagi Érdekeink, 1875 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1875-01-25 / 1. szám
vas termelés nagyobb volt, mint bármely előző évben, nevezetesen 2.001,233 tonna (az össes brit termelésnek körülbelül egy harmada), holott még 1873-ban a termelés még nem érte el a 2 milliót. E mellett az év folyamában 16 új kohó emeltetett (egyenként 300 tonna heti termelő képességgel), s 11 még épülőben van, tehát a termelő képesség ismét tetemesen emelkedett, daczára a rosz üzleti viszonyoknak. Az ily tények persze lényegesen változtathatják azok nézetét is, kik a védvámoknak elvi ellenei. Vámról lévén szó nem hallgathatjuk el, hogy Amerika az 1872-ben megszüntetett tea- és czukor vámokat ismét helyre szándékozik állítani. Mi annak idejében már hangsúlyoztuk azt, hogy eme pénzügyi vámok megszüntetése helytelen volt, s ezért jelenleg minden commentártól tartózkodhatunk. Még nevezetesebb újság Amerikából, hogy az egyesült államok elhatározták, hogy a bizonyos idő múlva meg fogják kezdeni az érczpénzzel való fizetést. Az erre célzó részletes határozmányokról még nem vagyunk értesítve. A Bécsben tervezett iparmúzeum ügye. A Bécsben levő iparművészeti múzeumot, kiki ismeri. Az is köztudomású, hogy e múzeum alapításakor egészen más czélzattal indult meg, mint ahová a viszonyok fejlesztették: a múzeum eredeti czélja sokkal általánosabb volt az t. i., hogy az ipart, a művészet és tudomány segédeszközei által emelje. Alapításakor ugyan csak egyik osztálya kezdetett meg, melyre legégetőbb szükség volt t. i. a műipari osztály, de fenn volt tartva, hogy a technikai osztály is életbe fog lépni. A műipari osztály azóta önálló intézetté fejlett, s a múzeumnak technikai és tudományos feladatai egészen feledésbe merültek. A bécsi világkiállításkor, s különösen a kiállítás után beállott iparos pangás alkalmával, ismét felmerült a múzeumnak, úgyszólván ipari ága iránti szükségérzet, de az most természetesen mint egész külön intézet terveztetett. Báró Schwarz kezdeményezése folytán tetemes alapítványok és ajándékozásokból létre is jött egy efféle intézet Athenaeum czím alatt, mely azonban közhasználatra még megnyitható nem volt. Miután ez intézet az igényeknek már tervezete szerint is nem felelt meg teljesen, s másfelül létezése által mintegy akadályul szolgált egy megfelelőbb intézet keletkezésének, az alsó-ausztriai iparegylet elhatározta, hogy az ügynek a kellő kerékvágásba vezetésére a szükséges lépéseket megteszi, e végett 1874. febr. 26-án egy múzeumi bizottságot küldött ki 28 tagból, kik között 7 gyáros, 7 kisiparos, 6 mérnök és építész, 2 technológiai tanár, 2 vegyész, 2 jogász és államhivatalnok és 2 kereskedő foglaltatott. E bizottság most mintegy 10 havi működés után jelentést tett az iparegyletnek, az általa tett lépésekről, továbbá a múzeum programmja és szervezete iránti megállapodásairól. E jelentés lényegét közlendőnek véljük, mivel egyfelül jelzi azon stádiumot, melyben a múzeum ügye jelenleg van másfelül híven visszatükrözi azon felfogást, mely a bécsi szakértő körökben az iparmúzeum feladata iránt uralkodik. A bizottsági jelentést Exner tanár úr terjesztette elő, többi között ezeket mondván: „A bizottság nemcsak élénk figyelemmel kísérte a közvéleménynek az ügyre vonatkozó nyilvánulásait, hanem komoly tanulmányokat is tett, így például beható vizsgálat alá vonta az Athenaeumot, hogy tiszta ítélete legyen arról, ami ezen név alatt eddig teremtetett. Ez intézetről igen sokat írnak és beszélnek, akik azt nem is ismerik. S hogy nem ismerik épen nem csodálható, mivel a ház még zárva van, s nem mindenki van azon helyzetben, hogy bebocsáttatást kérhessen. Nem is tudják, hogy az alapító képviselője mindenkit a legszívesebben fogad. Ha eszerint vannak személyek, kik az Athenaeumot nem is látták, s mégis kész ítélettel lépnek a közönség elé, ez oly eljárás, melyet a múzeumi bizottság nem vehetett követendő mintául. A kereskedelmi minisztérium világkiállítási szerzeményeit is gondos vizsgálat alá vettük, s azokat mintegy megbíráltuk amennyiben kijelöltük azon tárgyakat, melyek múzeumba valók, s melyek nem valók, továbbá mely tárgyak alkalmasak iskolák számára, melyek nem stb. Ezenkívül nem kevesebb mint három kérvényt szerkesztettünk a magas kereskedelmi minisztériumhoz, melyek közül kettő küldöttségileg adatott át Dr. Banhans miniszter úrnak. Az első kérvényben a múzeumi bizottság álláspontját fejtettük ki nagyban és egészben. E kérvényt a teljes gyűlés vitatta és állapította meg. Ezen alkalommal ezt mondtuk: „Magas kereskedelmi minisztérium! állíts fel ipar múzeumot. Ily támogatásra sürgős szükségünk van, az iparos osztály segély után kiáll, állítsd fel az ipar múzeumot“. Továbbá azt mondtuk: „Birodalmi intézetre van szükség, s kérjük, hogy ne adják nekünk az Athenaeumot, úgy amint jelenleg tervezve van, ahelyett amit kívánunk. Jól vezetett birodalmi intézet kell nekünk, nem pedig a népesség áldozatkészségére utalt magánintézet, mely jóformán maga sem tudja mily czélra áll fenn“. Eszerint ezen kérvényben mintegy ellentétbe helyezkedtünk az Athenaeummal és pedig azért, mivel kiki érezte, hogy az Athenaeum egy olynemű iparmúzeumnak, minőt mi terveztünk, akadályul szolgál, mivel hiányzott a bátorság egy magánember által alapított intézet mellé még egy más látszólag hasonló intézetet állítani. Későbben e tekintetben fordulat állott be.