Apostagi Napló, 1998 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
2 számítástechnikai oktatás feltételeinek megteremtése az iskolában. Történelmi és kulturális hagyományaink ápolásán túl kiemelt figyelemmel és tisztelettel kell megemlékeznünk az 1848. március 15-én kitört forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról. A település infrastruktúrája fejlesztésével megteremtjük a lehetőséget új munkahelyek telepítéséhez, meglévők fejlesztéséhez. Mezőgazdálkodásunk struktúraváltoztatásához 1997-ben megteremtettük az apostagi viszonyoknak megfelelő lehetőséget, miután községünk bekerült azon települések közé, amelyekben támogatással lehet szőlőt telepíteni és a megtermelt szőlő és bor származása igazolható. Remélem, hogy a gazdálkodók élnek a község jövője szempontjából e nagyon fontos lehetőséggel. 1998 a választások éve lesz. Várhatóan májusban parlamenti, az év utolsó hónapjai egyikében pedig önkormányzati választások lesznek. Kérem, vegyenek részt a választási gyűléseken, tájékozódjanak a programokról, jelöltekről. A tájékozódáshoz, a valóság megismeréséhez minden rendelkezésünkre álló eszközzel megadjuk a segítséget. Döntésükhöz higgadtságot, bölcsességet kívánok. Kívánok mindenkinek betegség és megélhetési gond nélküli, szeretettel teli boldog életet. Tisztelettel: Szabó József polgármester Január 6-án van vízkereszt napja Éne emlékezünk Sík Sándor költőnek az alábbi, egyházi ének dallamára írt versével: Fényességén e mai napnak, Éneket mondjunk a mi urunknak!... Ült földön keserű homály, Négyezer évig úr volt a halál. S csillag gyulladt a komor égen Mennyei fénnyel messze keleten... Nézvén nézte három bölcs király: Gáspár, Menyhért és az öreg Boldizsár. „Csillag támad Izrael felől!” Bálám próféta szólott e felől. „Izraelben király született! Menjünk imádni a szent kisdedet!” Mennek, mennek a csillag után, Gyermeki hittel megy a karaván... Három szent bölcs hozza a szívét, Hozza a váró nemzetek hitét. Áll a csillag egy kis ház fölött, S ők leborulnak a Kisded előtt. Új esztendőben mi vigadjunk, Vízkereszt napján hálát adjunk! APOSTAGI NAPLÓ 1998. január Újévi pohárköszöntő - Gyere pajtás, menjünk együtt oda, ahol fényesen süt mindig a nap, derült az ég! / Hangulatunk borús ma még... / Fogd hát a derű poharát, Feledd a jelen sok baját, miattuk búsulni badarság, / „Éljen a bor és a barátság!” - Gyere pajtás, legyünk többen, hívjunk társat menetközben! Az áhított jobb világot, jólétet és boldogságot együtt kutassuk, építsük! Ez harc, ezt ne is szépítsük. Munka és nem diadalmenet! (Költőnk erről így énekel: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet.” „...Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán...” (...) „Addig folyvást küszködni kell!” - E célok ma is érvényesek, küzdeni kell értük, ahogy lehet! Egy másik strófa így dalol, biztat, és fülünkben zakatol: „A szív és az ész, együtt mindenre kész, mindig előre nézz, légy merész, célhoz érsz!” - Nem létezik olyan ország, ahol készen, tálcán hozzák majd a boldogságot, falunkat és az országot nekünk kell formálni, lakóit a fásultságból ébresztgetni és felrázni... Bár elegen még nem vagyunk. Bár egyedül mégsem vagyunk, csak magunkra számíthatunk! - Gyere pajtás, szedd a lábad, hová nem követ a bánat, / hol a tervek és a vágyak, - ha teszünk is értük, - / valóra is válnak... Emeljük fel magasra hát, / reményeink telt poharát: „Éljen a tett, s a barátság!”... B. P. Megemlékezés Nagy Lajos születésének évfordulójáról (február 5.) Nagy Lajos a tanulásról Kossuth-díjas írónk születésének (1883) 100. évfordulójára, 1983-ban új iskola épült községünkben. Ez alkalomra írta helyi költőnk, Vízi József az alábbi verset: (Most az író születésének 115. évfordulóján ebből az emlékversből idézünk.) Áll az új iskola átadásra készen, Hunyadi utcában, falunk közepében. Tervezős építők gyönyörködnek benne, mert hát ezt az új iskolát társadalmi összefogás, a közösség építgette. Nagy Lajos írónknak születésnapjára, annak is a századik évfordulójára. Nyugati oldalon, az utcai frontján, az író szobra áll épp a bejáratnál. Iskolába jövet felpillanthatsz rája, mindenkinek figyelmébe a könyvet ajánlja. (...) A tudásnak ez az új hajléka, a közösség ajándéka a „Jövő népé”-nek, mai ifjúságnak... csöndes üzenete falunk írójának: „A kisdiák naggyá cseperedjen benne, ép legyen a teste, ép legyen a lelke. Ha csak kényszerből jár az új iskolába, nem tud majd értéket szerezni, értéket alkotni, letenni a köz asztalára, faluja javára. Hiába sorolja felnőttként vizsgáinak számát, hogyha tudásának nem veheti hasznát falujának népe... Az író tanácsa hát ennyi: „Akarjatok értékesek lenni!” Idézetek „A lázadó ember” című önéletrajzi műből: „... születésétől haláláig tanul az ember. Néha tudatos törekvéssel, de legtöbbször önkéntelenül. Csak úgy átadjuk magunkat a ránk ható világnak és óráról órára, sőt percről percre ragad ránk valami...” „... Sokáig azt hittem, hogy csak az a tanulás, amit az iskolában művelünk. Iskolába járni, figyelni a tanítóra, olvasást, írást, számolást gyakorolni és otthon a leckét elvégezni. Hogy akkor is tanultam, amikor a képeskönyvet nézegettem, azt nem tudtam.” „... Aki tehetségtelennek érzi magát valamiben, azt vagy elriasztották, vagy elmulasztotta a tanuláshoz megteremteni a jó alapot és ebben van a hiba.” „... senkitől sem szabad kívánni olyasminek a megtanulását, amit nem ért.” „... minden tanulmányban csak fokról fokra lehet haladni és az elmulasztottakat pótolni kell.”