Aquila 19. (1912)
1912 / 1-4. szám - Csörgey Titus: Gyakorlati madárvédelmünk 1911-12-ben
Gyakorlati madárvédelmünk 1911—12-ben. Irta: Csörgey Titus. Abból a kettős feladatból, mely e téren intézetünkre háramlik, a madáróvás és telepítés kísérleti tanulmányozásából és a bevált módszerek ismeretének országszerte való terjesztéséből ezidén az utóbbira jutott a nagyobbik rész. Már az állami erdőbirtokok 1000 tiszti és altiszti kertjében 1906-ban megkezdett madártelepítési kísérletek is részben oly czélzattal történtek, hogy a gazdasági tudományok eme, akkortájt még jórészt ismeretlen ága iránt érdeklődést keltsenek, melyet az egyidejűleg sok ezer példányban terjesztett kiadványok írásban és képben is támogattak. Ezidén végre az ismeretterjesztésnek és a követésre való buzdításnak leghathatósabb eszköze, az élőszó ereje is munkába lépett. E szerencsés körülményt földnúvelésügyi ministerünk, Gróf Serényi Béla ama rendeletének köszönjük, a melylyel az évenként az ország 6 pontján 30—30 pap és tanító számára tartott gyümölcsészeti tanfolyam tárgyai közé a gyakorlati madárvédelmet is felvette, az előadások megtartásával intézetünk szakembereit bízva meg. Ezzel tehát módot adott arra, hogy éppen azokkal léphessünk közvetlen érintkezésbe, a kik ifjúságunk lelkületének hivatásos irányítói s a kikre épp ez okból a madárvédelemnek nagyrészt az ifjúság helyes nevelésén alapuló jövője érdekében oly végtelenül fontos feladat vár. Az előadásokból egyet dr. Greschik Jenő assistens, ötöt pedig én tartottam meg „Gyakorlati madárvédelem a gyümölcstermelés szolgálatában“ czímen. A 27a órai időre tervezett előadást eleve 3 részre osztottam ú. m. 1 órai szabad előadás a madárvédelmi eszközökről és intézkedésekről az „Útmutató“1 értelmében és sorrendjében. Erre V2 órai zárthelyi megbeszélés következett a hallgatók 1 Csökgey Titus : Útmutató a mesterséges fészekodvak alkalmazásához. A m. kir. ornith. központ kiadványa. Der praktische Vogelschutz in Ungarn im Jahre 1911/12. Von Titus Csörgey. Von der zweifachen Aufgabe, welche auf dem Gebiete des Vogelschutzes der K. U. O. Centrale anvertraut wurde, nämlich von der versuchsweise geführten Forschung und Ansiedelung einerseits und der Bekanntmachung der erprobten Methoden anderseits fiel heuer auf die letztere der grössere Teil der Arbeit. Schon die auf den staatlichen Forsten, in den 1000 Gärten des Forstpersonals im Jahre 1906 begonnenen praktischen Vogelschutzversuche wurden teilweise durch die Absicht geführt, um hiedurch das Interesse für diesen, damals noch ziemlich unbekannten Zweig der ökonomischen Wissenschaften zu erwecken, was gleichzeitig auch die in vielen Tausenden vou Exemplaren verbreiteten Publikationen in Wort und Bild unterstützten. In diesem Jahre ist endlich auch das wirksamste Mittel zur Verbreitung der Kenntnisse und der Aneiferung, das lebende Wort in Aktion getreten. Dieser glückliche Umstand ist jener Verordnung des Ministers für Ackerbau, Grafen Béla von Serényi zu verdanken, welche in den Lehrplan der an 6 Stellen des Landes alljährlich für je 30 Geistliche und Lehrer gehaltenen Obstbaukurse auch den praktischen Vogelschutz mit aufnahm ; mit den Vorträgen wurde das Fachpersonale der Centrale betraut. Es wurde dadurch ermöglicht, dass wir gerade mit jenen Faktoren in unmittelbare Verbindung gelangten, welche die berufenen Führer des Gemütes unserer Jugend sind und auf welche deshalb im Interesse der Zukunft des Vogelschutzes, welche grösstenteils auf der richtigen Erziehung der Jugend gegründet ist, eine ungemein wichtige Aufgabe wartet. Von den Vorträgen wurde einer von Dr. Eugen Greschik und fünf von mir unter dem Titel „Praktischer Vogelschutz im Dienste des Obstbaues“ gehalten. Den auf 272 Stunden geplanten Vortrag teilte ich in 3 Teile, u. z. in einen einstündigen freien Vortrag über die Mittel und Massnahmen des Vogelschutzes im Sinne, und in der Reihenfolge der „Anleitung“.1 Darauf folgte eine 72stündige Dis- 1 Titus Csöegey: Anleitung z. praktischen Vogelschutz. Herausgegeben v. d. K. U. 0. C.