Aquila 23. (1916)

Csörgey Titus: Madárvédelmi tanulmányok 1915-16-ból

58 CSORGEY TITUS a hőmérő. A magasabb nyári hőfokot még ellensúlyozza az, hogy levegő­tere nagyobb, mint a fatörzs-odué és levegője feltétlenül száraz. Fonto­sabb ennél, hogy a tél hidegével szemben sem adja meg azt a védelmet, melyet madaraink éjjelenként a fatörzs-oduban találnak. Ajánlatos tehát, hogy legalább néhányában benne hagyjuk tavaszig a használt fészkek meleg szövedékét. De még jobb, ha néhány Berlepsch-rendszerű odú is van köztük, mert a tapasztalat szerint a cinegék még ezek közül is a szűkebb üregű A-mintába bújnak éjjelre, ha nagyon hideg a tél. A műodu ideiglenes pótlásával egyidejűleg eddigi «ablak-etetőnk» helyettesítése is szükségesnek mutatkozott. E kis készülék, melyet az Aquila XIV. kötetében (p. 299.) mutattam be, kétoldalt nyitott s ez ok­ból csak madárkalács etetésére való, mert a keresztüljáró szél a szabadon odaszórt magvakat kisöpri belőle. A Németországban használatos számos hasonló készülék közt az alulnyíló úgyn. «ansbachi» ablaketetőt találtam céljainknak leginkább megfelelőnek, melyet Haenel Károly pompás kézi­könyve ismertet. Csak a vályúk oldalait kellett magasabbra emelnem, hogy a magvak elszóródását meggátoljam s készen volt az egyszerűsége mellett is igen alkalmas, hótól és széltől feltétlenül megvédett készülék, melyet a mel­lékelt ábra szerint néhány deszkadarabból és egyetlen üveglapból bárki könnyen egyberóhat. A 3. ábra szerint kétoldalasra is készíthető és csinos lebegő kalitka módjára az ablak elé függeszthető, fák vagy karók közé. Eddigi háztáji etetőink között ez a minta a legalkalmasabb arra, hogy téli vendégeinket a szobából megfigyelhessük. A madár oly szíve- 1­ 2. ábra. Alulnyíló ablaktető. Ansbachi minta. 3. ábra. Alulnyíló etető lebegő mintája. 1 K. Haenel : Unsere heimischen Vögel und ihr Schutz. 1913. p. 167.

Next