Aquila 34-35. (1927-1928)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Forintos Károly: A lilik a Dunántúlon - Nagy Jenő: Örvös ludak a Hortobágyon - Sólymosy László: Fehér vadlúd - Sólymosy László: Vörösnyaku vöcsök fészkelése Nagylózson
KISEBB KÖZLEMÉNYEK: 383 monori erdő a budai vidékről nyerte avifaunájának egy részét. Ez utóbbi körülményt azért is hihetőnek vélem, mert pl. a Sylvia borinis — mely poszátáink közül a legkevésbbé gyakori faj — Buda tájékán már jobban előkerül. Említésreméltó egyébként az is, hogy a nevezett erdőben az erdei békát (Rana agilis Thorn.) találtam, mely éppen nem kimondottan alföldi faj. A megfigyelt Certhiat Havekschmidt énekéről ismerte fel a kerti fakúszó gyanánt, amely Hollandiában jól ismert madár. Ez itteni észleléssel szemben Oengler (Zur Verbreitung der europäischen Baumläufer. Pallasia 2, 1928, p. 161.) ugyancsak az Alföldön, Kiskőrösön a Certhia familiaris éneklő hímjét találta március hónapban. Dr. Vasvári Miklós: A lilik a Dunántúlon. Általánosan elterjedt az a fölfogás, hogy a dunántúli vidékeken a nagy és kis lilik ritkaságszámba megy. A mi vidékünkön — Sümeg, Mihályfa, Kisvásárhely — ez a fölfogás ellentétben áll a való helyzettel. Kb. 10 év óta figyelem itt a vadludakat s azt tapasztaltam, hogy habár a vonulás kezdetén (szeptember és október hónapokban) jóformán csak vetési ludat lát az ember, később, amint hidegebbre fordul az idő, a ludaknak több mint a fele lilik. A Marcal folyása mentén igen nagy számban vonul a vadlúd reggel délről észak felé, vagyis a Balatonról a vetésekre, este pedig fordítva északról dél felé, vagyis vissza a Balatonra, illetőleg tán inkább a Kisbalatonra és a balatoni berkekbe éjszakai szállásra. Forintos Károly: Örvös ludak a Hortobágyon. 1927. március 20-án 2 drb. Branta bernida-t lőttek a Hortobágyon. Előzőleg is lőttek már egy példányt, tehát ebben az időben 3 darab örvös lúd esett a Hortobágyon. Dr. Nagy Jenő: Fehér vadlud. 1927. február elején Kapuvár fölött naponként átrepült egy vadludcsapat, melyben a második helyet egy fehér példány foglalta el. Kézrekerítése nem sikerült, de az a tény, hogy állandóan a rendes színezetű — sajnos, faj szerint biztosan meg nem határozott — vadludak társaságában volt, arra engedi következtetni, hogy albinisztikus példány volt. Báró Sólymosi László: Vörösnyaku vöcsök fészkelése Nagylózson. A vörösnyaku vöcsök hazai fészkeléséről meglepően kevés pozitív adatunk van. Így például a Madártani Intézet gyűjteményében csak egyetlen egy tojás van Újvidékről. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében öt fészekalj van. A lelőhelyek: Rákoskeresztúr, Ecsedi láp, Újharaszti, Peszér és Szúnyog. Erre való tekintettel érdemesnek találom közölni, hogy Nagy-