Aquila 42-45. (1935-1938)
Schenk Jakab: Magyar solymászmadárnevek. I. Turul-zongor-kerecsen
26] SCHENK JAKAB [Aquila rárási, illetőleg azonosítási kísérletek során még HERMAN OTTÓ (96) is azt vallotta, hogy a Turul a keselyűvel azonos. Pedig ha ismerte volna a Turulra vonatkozó oguz, perzsa, török és tatár eredetű történeti adatokat, amelyek szerint az ezen a néven jelölt madárfaj a keleti népeknél a legkiválóbb, legnagyobbra becsült solymászmadár volt, akkor bizonyosan más megállapításra jutott volna. Már előre jelezhetem, hogy a történettudományi kutatás szerint a három madárnév mindegyike a maga korában és területén a legkiválóbb és legkedveltebb solymászmadár neve volt. A középázsiai török népekkel, majd későbben a tatárokkal és oroszokkal kapcsolatban valósággal világtörténelmi nevezetességre tettek szert. Éppen ez a világtörténeti szereplésük tartotta fönn azokat az adatokat, amelyek alapján a madártani kutatás megállapíthatja, hogy a messzi múltból ránk maradt madárnevek milyen fajokra vonatkoztak. A kiváló solymászmadarak száma valójában olyan kevés, solymászati jelentőségüket természetrajzuk oly pontosan és félremagyarázhatatlanul meghatározza, hogy a faji azonosság megállapításában csak árnyalati különbségek merülhetnek föl. A hiba azonban ott volt, hogy a forrásoknak csak elenyésző kis része ismertette a három madárnévvel jelzett solymászmadárnak a természetrajzát s ez a körülmény jelentős mértékben hátráltatta az eredményes kutatást. Fejtegetéseim során kiderül majd, hogy a három solymászmadár név közül kettő és pedig a Zongor és a Kerecsen ugyanarra a madárfajra, a sarki sólyomra, a Turul pedig ennek az ikertestvérére, a havasi sólyomra vonatkozik. Ez a körülmény késztetett arra, hogy ezt a három sólyomnevet együttesen tárgyaljam, habár a Zongor név nem fordul elő a nemzeti hagyományban. Világtörténelmi szereplésüket, amely a madárvilágban példátlan, csak úgy tudjuk megfelelően megérteni és méltányolni, ha ismerjük a vadászat és vele együtt a solymászat jelentőségét azoknál a népeknél, amelyeknél ezek a madárnevek szerepelnek. Hogy csak a legjellegzetesebb példákra hivatkozzam, megemlítem, hogy DzsiNGISZ KÁN idejében a négy legfőbb állami hivatal között a legfontosabb volt a legfelsőbb vadászati felügyelőség, amely valójában a mai Honvédelmi Minisztériumnak felelt meg. A vadászok egész ezredeket alkottak s ezek közé tartoztak a sólymászok is (86). Dzsingisz kán utódai közül különösen KublAJ KÁN vadászatai ismeretesek Marco Polo útleírásai nyomán. Szerinte a nagy kán minden év március havában solymászatra indul, amelyre közel 10.000 solymászt rendelnek ki, akik mindenféle solymászmadarat visznek magukkal, számszerűit kb. 500-at (86, 150).